Aranykertnek jellemzően a Csallóközt szokás nevezni. Hogy ez pontosan miért alakult így, talán az aranymosás miatt, valószínűleg sosem fog kiderülni, de annyi bizonyos, hogy az Aranykert egy darabkája megtalálható a szemközti Szigetközben, annak is az alsó csúcsánál, Vének település mellett.
 |
| Erzsébet királyné udvartölgyei |
Nem nagy kert ez, mindössze egy tucat tölgyfa alkotja, plusz az alattuk elterülő kaszáló. Mintha a keskeny folyóháton épült falu meghosszabbított nyúlványa lenne. A mellette futó hatalmas árvízvédelmi töltés mentén végig kivágták a fákat a mentett oldalon, de ezen a ponton ez a szabály mintha nem érvényesülne. A helyszínen kevésbé érzékelhető, de szabályos rendben ültették a kocsányos tölgy-ligetet, a fák termetéből ítélve jó régen. Közülük az egyik sajnálatos módon, az egyik ág elszáradt leveleiből ítélve idén kiszáradt. A tölgyek alatt kihelyezett információs tábla korukat legalább 125-127 évre teszi, ugyanis két ütemben 1896-ban és 1898-ban ültették a facsemetéket, előbb a Millennium, majd két évvel később Erzsébet királyné halála emlékére (1898. szeptember 10.). Az előbbi csoport hatszöget alkot, közepén a nevezetes Árpád tölggyel, melynek tövébe a falubéliek időkapszulát rejtettek. Ennek a facsoportnak a délkeleti tagja száradt ki idén, megbontva a geometriai formát. Az Erzsébet-facsoport öt példánya "X" betűt formáz, a millenniumi csoporttól nyugatra. Igazán jól ezeket a formákat lomb nélküli időszakban, "odafentről" lehet kivenni. A facsoport természetvédelmi értékét az adja, hogy állítólag a facsemeték az azóta kiirtott szigetközi keményfás ligeterdőkből származnak.
 |
| Vének szürkeárnyalatos aranykertje (fentrol.hu) 1969. november 12. |
Nem sok kellett ahhoz, hogy a Vízügy az árvízvédelem érdekében kivágja őket. Korabeli sajtóhírek szerint a tölgyfa-liget megmenekülését Pados Józsefnek, az utolsó véneki iskolaigazgatónak köszönhetjük, aki "általános iskolás korú diákjaival élő láncot alkotott a liget körül, és ez meghátrálásra késztette a motorfűrészekkel a letárolásra felvonulókat, illetve főnökeiket":
Kimenekülünk az iskola szívig hatoló csendjéből. Pados József Véneken minden házról tud valami érdekes történetet. Portától portáig jutunk, s emlékeiben felmelegszenek régi történetek, huncutságok. A falu végén megállunk az Aranykert előtt. Gyönyörű tölgyek ringatják ágaikat a meleg szélben.
— Ez itt a hét vezér fája. A millenniumkor ültették őket. A ránk maradt írások szerint az Árpád fája tövébe egy üvegbe helyezték a falu akkori lakosságának a nevét, s minden akkori pénzből is eltettek egyet a fa tövébe.
— Ezek voltak azok a fák, amelyeknek a megmentéséért még nekem is telefonáltál?
— Igen. Évekkel ezelőtt ki akarták vágni őket, mivel van egy olyan rendelkezés, hogy a töltés oldalától számítva hatvan méterig semmi nem lehet a terepen. Szerencsére, sikerült megmenteni őket. Sokat jártam utána, de nem volt hiábavaló a fáradozásom. Most már nemcsak a vénekiek, de a győriek is kedvükre gyönyörködhetnek benne, mert a Duna-parton egyre több kis nyaraló épül. Kolerasziget, Tordasziget, Angliakert, Szélkert, Ficsor-dűlő, Rókadomb, Ciglés, Ökörmező — valamennyinek tudja a történetét, s úgy ismeri a környéket, akár a tenyerét. (Kisalföld, 1974-06-12 / 135. szám)
Az Aranykert fái megmenekültek, 1982 óta természetvédelmi oltalom alatt állnak. Az iskola nem volt ilyen szerencsés, a véneki gyerekeket manapság Kisbajcsra viszik iskolába.
 |
| Hűsölő Nepomuki Szent János |
Annak ellenére, hogy a millenniumi tölgyek egyike elszáradt, még mindig kereken egy tucat fa dacol a vízügyi rendelkezésekkel, ugyanis Vénektől északra, a töltés oldalában áll egy öreg fekete nyárfa, amely oltalmazón nyújt árnyékot az alatta megpihenő Nepomuki Szent Jánosnak. Legalább három út forgalmát figyeli, miközben a háta mögött, a töltésen túl ott folyik a Duna.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése