Gubacs beszántott szigete

A Gubacsi-sziget eltűnt. Felszívódott szinte rögtön azután, hogy a Soroksári-Dunát 1872-ben elzárták. Hirtelen halála után gyakorlatilag semmi nem maradt belőle, ami egykori sziget-mivoltára emlékeztetne. Földi maradványai néhány helyen, szétszóródva még megvannak, és hallgatnak. Aki tudja mit kell keresni találhat néhány békalencsés tócsát, aknafedél alól kihallatszó csordogálást, vagy éppen egy frissen nyírt folyómedret. 

A Gubacsi-Duna ápolt és gondozott medre

Előző bejegyzésünk címéről a terepen egyértelműen bebizonyosodott, hogy a befejezett múlt idő sokkal inkább helyes. Ebben áttekintettük a sziget történetét — odafentről. Ezt követően, 2023. július 11-én egy terepbejárás keretében kellett volna feltárni, mi is maradt az egykori Gubacsi-Dunából, ami kelet felől határolta a Gubacsi-szigetet. Spolier! Két tényezőre vezethető vissza ennek sikertelensége, 1. nem volt mit feltárni, illetve 2. nem volt mód feltárni. 

Medermaradvány egy beépítetlen telek közepén,
Soroksár, Felső Dunasor 28.

A Gubacsi-sziget déli csúcsa Soroksár alatt volt, a Molnár-sziget mellett. Ez egy felparcellázott, beépített terület, lassan 100 éve. A kor tükröződik az épület-állományon, melynek egy része konkrétan a Gubacsi-Duna medrében épült fel. A Felső-Duna sor páros oldalon épült házainak hátsó kertje alaposan mélyül, éles kontrasztot alkot a páratlan oldallal, ahol a telek vége falszerűen emelkedik. Van ahol a szintkülönbség a 10 métert is elérheti. Ezt a magaspartot mosta alá egykor a Gubacsi-Duna, melynek ezen a szakaszon csak egy jókora beépítetlen telken maradt némi nyoma, egy keskeny árok a lekaszált gyep legmélyebb vonalában. Mivel a medret felparcellázták, csak a tulajdonosok engedélyével lehetne megvizsgálni. A molnár-szigeti torkolati szakasz nádassal benőtt terület, de itt is kerítés akadályozza meg a bejárást. 

Az alámosott magaspart Soroksáron, Felső Dunasor páratlan oldal.

Egy ponton, de még a Dobó utcától délre a régi mederben megmaradt vizet csatornázták. A csatorna két telekkel az említett utcától északra is tart, ahol egy aknafedél alatt hallani a víz állandó csobogását. Ez azt a naiv gondolatot ébresztheti az ide látogatóban, hogy a meder talán még ma is szállít vizet. Ez a víz azonban nem a Dunából származik, hanem a magaspart tövében fakadó talajvízforrások vizét gyűjti össze. Tehát bizonyos értelemben a régi meder egy szakasza mind a mai napig vezet némi vizet a Soroksári-Dunában.

A soroksári Dobó utca legmélyebb pontja alatt rejtőzik az egykori mellékág medre

Ez a nedves meder egy szakaszon a felszínen is megfigyelhető, a Dobó utcától északra, bár nem egyszerű rálelni. Kelet felől telkek határolják, nyugat felől pedig áthatolhatatlan, kimondottan ellenséges susnya. Nagy szerencsével megtalált állatcsapásokon közelíthető meg, pókhálókon és szúnyogfelhőkön keresztül. Ez a barátságtalan terület amúgy a Gubacsi-sziget szennyvízteleptől délre eső felére jellemző, és alapvetően akadályozza a mederformák megfigyelését. Mielőtt ezt részletesebben megtárgyalnánk érdemes bemutatni azt az árkot, ahol sikerült nyílt vízfelülettel találkozni.

Nem sok, de ennyi maradt a Gubacsi-Dunából

Körülbelül 3-4 méter széles árokról van szó, melynek felszínét 2023. júliusban mindenütt békalencse fedett. Nyugati, meredek partját egy párhuzamos, töltés-szerű magaslat kísérte. Nem lehetetlen, hogy az árkot mesterségesen kikotorták és az anyagot a part mentén halmozták fel. Manapság főleg fiatal zöldjuhar fák nőtték be a töltést, az aljnövényzet pedig borostyán. A túlsó part telekhatár, amelyet a lakók saját ízlésük alapján rendeznek be. A vizesárok egy szakaszon követi a magaspartot, azonban kiterjedése bizonytalan. Teljes hosszát azért nem sikerült megállapítani, mert a sziget gerincén, a kerékpárúttal párhuzamosan, de attól keletre fekvő földútról szinte képtelenség megközelíteni. Az okokat érdemes felsorolni, hiszen a jó képet kapunk belőle a sziget jelenlegi "hasznosításáról". Először is vannak a gondozott kiskertek, ahol a helybéliek termesztenek zöldséget. Ezek jellemzően kisebbségben vannak, a többséget alkotó elvadult susnyás területekhez képest.

Kiskeri művelés a Gubacsi-szigeten, valahol a háttérben húzódik a meder

Csak régi térképekről lehet megmondani, hogy a kaszáló valaha Duna-meder volt.

Az 1970-es években még TSZ művelés alatt álló területen a mezőgazdasági művelés megszűnése után a természet önhatalmúan kitöltötte a rendelkezésére álló űrt. Ennek jellemző példája az embermagasságú kanadai aranyvessző, vadrózsabokrokkal tarkítva. Ez utóbbiak teszik igazán aknamezővé a sziget déli területét. A kanadai aranyvessző az ültetett erdőkben is jelen van. A magától felnőtt, többé-kevésbé természetes erdőkben az emberi megtelepedés nyomai hátráltatják a sziget bejárását. A soroksári gyilkosság emléke óvatosságra intheti az embert, amikor az erdőben megbúvó kunyhókat közelíti meg, ahol jobb esetben ki van írva, hogy "magánterület", rosszabb esetben a túl későn felhangzó kutyaugatás hozza a frászt a gyanútlan vándorokra. A földútról keletre forduló dűlőutak többsége ilyen telekre vezet, keresztülhúzva a mellékág nyomvonalának megfigyelésének tervét.

Idill a Gubacsi-Duna mellékágában

Ott, ahol a Gubacsi-Duna egykori medre eltávolodik a magasparttól és az ártéren kanyarog, keresztezve a kelet-nyugati irányú dűlőutakat, egészen más jellegű probléma merül fel. Egészen gyanútlanul lehet keresztezni a folyómedret, annak ugyanis semmiféle nyoma nem maradt a terepen. Se egy markáns mélyedés, se a növényzet változása nem jelöli ki. Akárhányszor próbáljuk megtalálni a régi térképekről átmásolt nyomvonalat a kerékpárút közvetlen keleti oldalában, ugyanez az eredmény. A medret elszántották, betemették, ráadásul még be is nőtte az embermagasságú gyom. És ugyanígy semmi maradványa nincs a szennyvíztelep déli oldalában ültetett nyáras véderdőben, ahol még aljnövényzet se nagyon zavarná a kilátást. A terep legfeljebb deciméteres magasságokban változik, de soha nem ott, ahol kellene.

150 éve itt még Duna-meder volt, ma már nyoma sincs

A Gubacsi-szigetet kettévágó, a Soroksári-Dunának némi vízutánpótlást nyújtó szennyvízkifolyó

A Gubacsi-sziget északi része a várható eredményt tekintve rosszabb helyzetben van, ugyanis a terület be van építve zártkertekkel, a parton csónakházakkal, sőt északon lakóparkokkal is. Sokkal intenzívebb az emberi felszínformálás hatása, ennek ellenére a terep (természetes) morfológiája sokkal élénkebb, mint a szennyvíztelep kifolyójáról délre. Ezen a szakaszon a szennyvíztelep volt a fő oka a Gubacsi-Duna eltűnésének. Az 1950-es években felépített létesítmény eltemette a legnagyobb kanyarulatát. A tőle északra fekvő mederszakaszt a téglabányászat semmisítette meg 1-2 évtizeddel később. Először egy negatív forma (bányagödör) jött létre, majd ezt rekultiválták, de a feltöltés a meder szelvényében is a magaspart szintjéig emelte meg a terepet.

A Soroksári-Duna medrében épült, elhagyott sporttelep. 

Nyugati oldalán a Gubacsi-sziget alaposan meghízott az elmúlt másfél évszázadban. Ahol most bezárt, pusztuló és szépen rendben tartott csónakházak, vendéglátóipari egységek váltakoznak, régen a Soroksári-Duna hullámzott. A szabályozás előtti part valahol a Vízisport utca nyomvonalán haladt. Ez az utca abban az értelemben is vízválasztó, hogy keleti oldalán szemmel láthatóan magasodik a térszín, kontrasztot alkotva a páros oldalon található sík területtel. Itt található a Gubacsi-sziget északi csúcsa, mely körülbelül Vízisport utca Közműhelytelep utca sarkán ágazott ki a Soroksári-Dunából.

A Gubacsi-sziget legmagasabb térszíne a Vízisport utca páratlan oldalán

Ha a Közműhelytelep utcán a GÉV felé tartva jobbra pillantunk, egy ápolt, gondozott füves területet láthatunk, ami mélyen benyúlik a telkek mögé. A kezdőképen látható mélyedés ez, ami ívesen követi az egykori meder északon fennmaradt nyomvonalát. Kelet felől meredek part határolja, ami emberkéz munkája. A folyamatos feltöltések alaposan leszűkítették és szűkítik ma is a sport- és ipartelepek hátsó kerítésénél. Az itt lakók megerősítik az előző cikkben írtakat, miszerint a TSZ előtt bolgárkertészek művelték a szigetet, jelentősen hozzájárulva annak eltűnéséhez. A mederről nem tudnak semmit, így nekem kell elmagyaráznom, hogy a házuk mögötti szépen ápolt gyep a Gubacsi-Duna leglátványosabb formában fennmaradt szakasza. Itt már olyan apró dolgoknak is lehet örülni, hogy a házak ereszcsatornái mind ebbe a mederbe vezetnek az alagcsövezett veteményesen keresztül. Az itt elszivárgó vizek pedig valahogy mindig megtalálják útjukat a Dunához. 

Ki tudja, talán valahol a mélyben, a régi medrek nyomvonalán...