2019. augusztus 30., péntek

Sziget a Bezerédy tanya mellett


Új szót tanulunk ma, ez a szó pedig nem más, mint a gerebélyézés. Ez lett volna a legalább öt nevű Bezerédy-szigetről szóló írás vezérfonala, de írás közben előbukkant egy másik, nagyon is aktuális téma vele kapcsolatban. 


A Duna magyarországi szakaszán járunk, egészen pontosan a balparti 1458,5-1456,5 folyamkilométerek között, Dunafalvától délre. A töltésen haladó tökéletesen árnyékmentes kerékpárúton simán végig lehet menni anélkül, hogy a szigetről tudomást vennénk. Úgy néz ki, ez a helyzet megváltozik a közeljövőben, azaz már idén nyárra meg kellett volna változnia, de ne szaladjunk annyira előre. 

Mostani témánk helyszínét Bezerédy-szigetnek fogom nevezni. Van ugyan sok más neve is — ahány térkép, annyi elnevezés; Alsó-Böde, Csele-erdő, Nagy-zátony, Alsó-zátony — ezek azonban annyira általánosak, hogy simán össze lehet keverni más szigetekkel és zátonyokkal. Pont mintha Szúnyog-szigetnek neveznénk, amely elnevezésre amúgy alaposan rászolgálna. 

Alsó-zátony, 1880 a mai viszonyokkal.

Röviden össze lehet foglalni a Bezerédy-sziget igencsak rövid (föld)történetét; mederközépi zátonyként bukkant fel valamikor 200 évvel ezelőtt. Az I. kat. felmérés 1783-ban még nem ábrázolta, a későbbi térképek pedig a folyó kellős közepére rajzolták. Aztán valamikor a XIX. század végén a sziget viszonylag gyorsan, minden átmenet nélkül a bal parton tűnt fel. Mintha elkotorták volna a zátonyt és az anyagot kihordták volna a partra. Ám az is elképzelhető, hogy a zátonyt elgerebélyézték. Igen, ez a kifejezés egy folyószabályozási módszert takar, miszerint egy zátony homokos-kavicsos felszínét hajóról megkaparják, az így fellazított üledéket pedig a folyó sodrására bízzák. Amennyiben a gerebélyézők kitartók, egy egész zátonyt el lehet tüntetni ezzel a módszerrel. Ezáltal a meder közepén megnyílik az út a hajózás számára, miközben a medermélyülés következtében a parti sekélyebb területek szárazra kerülnek. Ilyen relatív kiemelkedés játszódhatott le ezen a szakaszon is, amelyre nem is a Bezerédy-sziget az igazi bizonyíték, hanem a szemközti Bár község melletti mederben felnőtt óriási erdőterület. Mindeközben a balpartra sodródott, eredetileg orsó alakú Bezerédy-sziget fokozatosan félhold alakot öltött, a sodorvonali oldala folyamatosan erodálódott. Ennek nyomai ma is látszódnak a parton.

Alsó-Böde 1911.

Hogy ezt az állapotot konzerválni lehessen valamikor 1875-1911 között megépült egy zárás a Bezerédy-sziget északi csúcsán. Ezáltal végleg holtággá változott a töltés tövében futó Duna meder. Itt egy szóra talán érdemes megállni, az alábbi, keletre tájolt térkép kedvéért, amely valamikor 1960-1980 között készülhetett. A töltés ugyanis az ártéri oldalról kitermelt anyagból épült fel; az ún. kubikosgödrök ott sorakoznak végig a holtág mentén. És ott van valami más is a holtág mellet; a Bezerédy tanya, amelyről nemcsak a holtág, de a sziget is a nevét kapta. Feltehetően az 1956-os vagy az 1965-ös árvíz után a lakók már nem látták sok értelmét az életvitelszerű ártéri tartózkodásnak és magára hagyták az épületeket. A tulajdonos neve azonban fennmaradt az örökkévalóság számára. 

Az ártéren rekedt Bezerédy tanya (jobb oldalt)

A sziget jelenlegi képét az erdőművelés határozza meg elsősorban. Hatalmas keréknyomokon átvágva juthatunk be a szigetre az északi csúcs közelében. A méteres kerekekkel ellátott gépekre a sziget belsejében meg is találtam később. A zárás remekül elvégezte a dolgát, alatta szinte teljesen feltöltődött a meder, azt a kis szintkülönbséget, ami megmaradt, a favágók "hidalták" át a kezdőképen látható módszerrel. Viszonylag élénk a sziget felszíne, sok helyen találni esővízzel feltöltött lapos medreket és a köztük húzódó hosszanti hátakat. Mintha egy övzátony-sarlólapos sorozat bújna meg a fák alatt, követve a sziget félhold alakjának ívét. A Bezerédy-sziget egyetlen járható része a főági mellett húzódó rét. Ennek belső oldalát az erdő zárja le, a dunai oldalon pedig a mellig érő csalán és szúrós szeder. Viszonylag meredek a partfal itt a már említett elmosódás miatt. Továbbhaladva a sziget déli csúcsa felé az ember szépen lassan csapdába esik. 

Keskeny rét a Bezerédi-szigeten - kilátás dél felé
Már ha valaki hozzám hasonlóan a mohácsi kompot célozza be a túra végpontjának. Ebben az esetben egész egyszerűen vissza kell(ene) menni Dunafalván a töltésre ami egy komoly kerülő. Aki pedig nem szeretne kerülni, az jobb ha felkészül a legrosszabbra. A már említett parti rét ugyanis fokozatosan elfogy és felváltja a nyárak között burjánzó kb. 3 méter magas gyalogakác. Ami természetesen szúr, mint a köztük megbúvó szúnyogfelhők. Tulajdonképpen valahol itt született meg a blog 10. születésnapjára készült írás, ahogy visszafordulás helyett a kerékpárt toltam át a pókhálós dzsungelen. 

Árkon-bokron

Körülbelül fél kilométer széles itt a sziget. Vannak ugyan nyiladékok, de azt vagy a szeder, vagy a csalán, vagy a gyalogakác nőtte be. Ezek a nyiladékok csupán arra jók, hogy a legrövidebb úton haladjunk a töltés felé. Csakhogy ott van még a holtág és a rá merőleges vízmosás-szerű árkok labirintusa. Amin muszáj átkelni, hiszen innen már képtelenség visszafordulni.

Vízmosás-szerű formák a Bezerédy-szigeten
Ebből a szempontból szerencsére keskeny és sekély a mellékág, bár július végén volt benne víz. Az élővilág szempontjából ez kevésbé szerencse, hiszen a holtág fokozatosan töltődik fel. Viszont van remény, hogy mégsem erdősül be végleg!

A Bezerédy-holtág

A sziget múltjáról sokkal kevesebb információt találni mint a jövőjéről; ebből a szempontból egyedülálló a Bezerédy-sziget. A legtöbb találat egy revitalizációs programról számol be, melyet a Duna-Dráva Nemzeti Park (DDNP) bonyolít:
"A projekt megvalósításának gerincét a Duna Bezerédi-mellékágában és környezetében megvalósított kivitelezési munkák és ahhoz kapcsolódó beruházások jelentik. Fő tevékenységként meg kívánjuk valósítani a Bezerédi-Duna-ág részleges kotrását, a kotort anyagnak részben a Duna mederébe történő visszajuttatásával, részben pedig egykor felhagyott anyaggödrökben történő elhelyezésével. A kotrási mező területének és az eltávolítandó üledék mennyiségének pontos meghatározására a geodéziai felmérések eredményeinek ismeretében kerül majd sor. Kialakításra kerül a felső torkolat térségében a meglévő mederelzárásnak a kiegészítése, az alsó mellékág harmadban pedig egy olyan vízvisszatartó-vízkormányzó műtárgy építésére kerül sor, amely már alacsony-közepes vízállások idején is lehetővé teszi a mellékág vízpótlásának biztosítását, valamint a Duna apadásakor alkalmas a víz visszatartására.
A mellékágat kísérő erdőtervezett területen fekvő „erdőgallérban” két, idegenhonos fafajokból álló állománytípussal borított erdőrészlet esetében tervezzük az erdőszerkezet-átalakítását őshonos fa- és cserjefajokkal, továbbá megvalósítjuk a Bezerédi-Duna mindkét parti rézsűjében uralkodó inváziós fafajok visszaszorítását, mozaikosan ős- és tájban honos fafajokra cserélésével."
Ez egy kb. 3 éves hír, melynek az alján ott található ez a megjegyzés: A projekt tervezett befejezési dátuma: 2019.06.30. Nos, én három héttel a projekt befejezése után keltem át a fenti fényképpel illusztrált szakaszon és egyáltalán nem úgy tűnt, mintha akár csak egyetlen kapavágás történt volna. Éppen ezért felhívtam a DDNP-t, hogy utánajárjak mi történt a pályázattal. A válasz röviden annyi volt, hogy talán idén ősszel nekifognak és várhatóan lesz egy sajtónyilvános esemény is a helyszínen. A DDNP igazgatósága területén nem ez lenne az első dunai sziget revitalizáció; a szakemberek a WWF-fel együtműködve 2014-ig rehabilitálták a mohácsi Szabadság-szátonyt is, amely a Bezerédy-sziget déli szomszédja. 

Ami a mohácsi rév felé éppen útba esik.


A revitalizációról bővebben:

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...