Nagyra nőtt az elfogyott Bári-sziget

Ha azt mondanánk, hogy alig maradt valami a Bári-szigetből sokan csak a fejüket csóválnák rábökve a közel 80 hektáros erdőre a keresztgáton túl, amibe bele sem tartozik a mellékágban felnőtt további 40 hektár erdő, holott ez az igazság, paradoxon ide vagy oda, az 1930-as Bári-szigetből mindössze egy alámosott fasor maradt a főág mentén, és ez is el fog tűnni pár év múlva, mintha valami vén cirkálót szednének szét elemeire valami délkelet-ázsiai hajóbontóban. 

Az elkopott Bári-sziget

Hacsak az ember nem nyúl bele a folyamatokba, kétszázötven év alatt jellemzően nem sok minden történik szigetvándorlás tekintetében a magyar Duna-szakaszon - jelentené ki valaki, aki Budapest környékén lakik, és régi térképek böngészése a hobbija. Azonban ahogy távolodunk a fővárostól és a Dunakanyartól úgy veszti érvényét a fenti kijelentés. A Szigetköz mellett a Paks alatti Duna-szakasz a legmozgalmasabb folyókanyarulat-fejlődés szempontjából. Míg a Szigetközben a folyó a durva hordalékát pakolgatja ide-oda, zátonyokat építve, áthalmozva, elbontva, addig Paks alatt a laza üledékét mozgatja a folyó, alámosva a folyópartokat, minden évben kicsit másfelé folyva, ennek a legszebb példája a Gemenc, ahol egy komolyabb áradás után máshol volt a Duna, mint előtte. Kisebb léptékben hasonló folyamatok játszódtak le Bár település környezetében, egy 7 kilométeres szakaszon Dunaszekcső és Mohács között. Itt a Duna két kilométer széles keresztmetszetben vándorolt az egyik parttól a másikig, szakadt ágakra, épített és bontott el szigeteket. 

Az 1930-as Bári-sziget (sárgával) helyzete 2024-ben és ami maradt belőle (zöld színnel)

Történetünk két végpontja a Kanda(-fok) és a Bezerédy(-sziget), és mivel a Bári-szigetről nem kívánok monográfiát írni, így az olvasóknak meg kell elégedni a határterületek korábbi bemutatásával. Ezen a szakaszon a jobb parti Baranyai-dombvidéket alámossa a Duna, miközben a bal parton tágas ártér nyúlik a messzeségbe Mohácsi-sziget néven, egészen a Bácska magaspartjáig. Két kicsiny dunai mellékvízről is fontos megemlékezni, a Mórágyi-rögön eredő Véméndi- és Belső-réti-patak egyaránt Bár mellett öntözi az egyre szélesedő árteret. 

Bár (helyi sváb nevén Baar) eredetileg egy Duna-parti település volt, de a folyó kanyarulatfejlődése miatt eltávolodott a településtől, létrehozva egy hosszú, orsó alakú, nagyjából fél kilométer széles árteret Dunaszekcső és Bár déli része között. Ez a térszín két eltérő korú részre osztható, a Szekcső felé eső, Alsó Bödének nevezett ártér az idősebb, ezen keresztül, ásott mederben éri el a Belső-réti-patak a Dunát. Ettől délre, Bár település mellett még 1850-1900 környékén is nyílt medret látunk, ennek nyomai a mai napig megtalálhatók a település melletti mezőn, embermélységű árkok formájában. Itt talán még egy régi, de gyorsan eltűnt sziget körvonalai is felsejlenek, habár erre nincsen térképes bizonyíték. A régi ártéri medreket a Véméndi-patak vette birtokba, mai torkolata nagyjából megegyezik a régi Duna-mellékág visszatorkollási helyével. Ennek a régi ágnak az északi szakasza a keresztgáttól kb. 600 méterre ágazik ki a jelenlegi holtágból. Az ártérről egy keresztgáton keresztül lehet átjutni az erdővel borított Bári-szigetre, amely morfológiai szempontból ugyancsak több részre osztható a rajta keresztül átmenő kisebb folyóágak alapján, de itt is megvan egy magasabb térszín, a már említett fasor a sziget főági oldalán. Ugyancsak erdő borítja már a bári mellékág legnagyobb részét az erőteljes főági medermélyülés miatt, ami kiemelte a víz alatti zátonyokat, elsősorban a keresztgát alatt találjuk ezeket a füzeseket. És meg kell említeni végül a Bári-sziget északi részén a főági oldalon található zátony-bordákat, ezeket azonban csak kisvíznél látni, növényesedés még nem jelentkezik rajta. Rendkívül változatos morfológiáról van tehát szó a Bári-sziget esetében, mindez viszonylag rövid idő alatt, alig 250 év alatt jött létre. De az épüléssel párhuzamosan erőteljes eróziós folyamatok is működésbe léptek. 

A Kanda fok és a bári kanyarulat 1778-ban.

A. pontozott vonal, amely a legnagyobb vízmélységeket köti össze.

B. Örvény, amely egyaránt veszélyes a hajózásra és alámossa a partot.

E. 1,5 kilométeres átmetszés (forrás)

Egy ilyen eróziós folyamatot már bemutattunk a blogon korábban, amikor a Bár alatt kialakuló folyókanyarulat elöntéssel fenyegette a Mohácsi-szigetet, ugyanis az erózió által legerőteljesebben érintett szakaszra esett a Kanda-fok, ahol már amúgy is kilépett a folyó magasabb vízállásnál a medréből. A probléma megoldásának köszönhetjük az első részletes mérnöki térképet a környékről, egy vezérárok mélyítésével kívánták visszakényszeríteni a folyót az elfajulás előtti medrébe. A lefűződés után ez a Kanda-kanyarulat egy Fűzfa nevű tó formájában még sokáig fennmaradt a Mohácsi-szigeten. A későbbi térképek alapján a beavatkozást sikeresnek ítélhetjük, de nagyon úgy tűnik, hosszú távon a Duna nem kívánt megmaradni a település szomszédságában. A második katonai felmérés és a mai állapot összevetésével megállapítható, hogy az erózió elsősorban a  Mohácsi-sziget oldalán történt, miközben a feltöltődés a jobb parton zajlott.

Mederáthelyeződés és szigetvándorlás Bár mellett másfél évszázad alatt (mapire.eu)

1930-ra lefűződtek a Bár közvetlen szomszédságában húzódó Duna-ágak és ez a terület összefüggő erdőként csatlakozott az Alsó Böde területéhez, melynek fái javarészt eltakarták a régi mederformákat. Ezzel a település végleg elvesztette a dunai panorámáját, de a szigetei még megvoltak. A medertágulatban Szekcső felé 1856-ban már létezett az Alsó-sziget, melyet manapság Bezerédy néven ismerünk. Érdekessége ennek a szigetnek, hogy másfél évszázaddal ezelőtt a hajózóforgalom még a balpart felőli ágban zajlott, de az áramlási viszonyok változása miatt ezt az ágat nemrég revitalizálni kellett, ugyanis már alig lehetett megkülönböztetni a Mohácsi-szigettől, egy kenuval alig férni el benne. A Bári-sziget ebben az időben csak egy mederközépi zátony volt és csak az 1900-as évek első évtizedeiben kezdett terebélyesedni és beerdősülni, de alig egy-két évtized múlva rohamos pusztulásnak indult.

A Bári-sziget elmosódásának folyamata 1930-2015 között

Ennek elsősorban folyószabályozási okai voltak, a sziget pusztulása már az 1930-as években megkezdődött, de az 1945 után felépült a Bári-szigetre vezető keresztgát, és a Szekcső alatt megépített sarkantyúk gyorsították fel igazán. A keresztgát lezárta a két, nagyjából egyenlő méretű Duna-ág egyikét, miközben a túlsó parton az árvízvédelmi töltés rögzítette a folyó partját. A rögzítés alaposan behatárolta a folyó megnövekedett vízhozamának levonulását a szűkebb keresztmetszeten. Nem volt más lehetőség, mint a jobb part rovására terjeszkedni, tehát az oldalazó erózió hatásterülete áttevődött a balpartról a jobb partra. Térinformatikai módszerekkel megállapítható, hogy 1968-ra a Bári-sziget több mint felét elhordta a folyó, 1980-ra már alig a tizede volt meg. Jelenleg a magas fákról lehet felismerni ezt a részt, a vízbe dőlő fákról és a kisíznél is járhatatlan, meredek, alámosott partszakaszról. A folyószabályozás során a folyóközépi Bári-sziget gyakorlatilag elpusztult, azonban a maradék részéhez folyásirányban felfelé egy hatalmas területű zátony csatlakozott, végső soron megnövelve a sziget területét.

Mindenképpen meg kell emlékeznünk a Kis-Bári-szigetről, ami a bári mellékág alsó részén, a part mellett létezett, alig pár évtizeden keresztül. Hosszúsága 1 km, szélessége legfeljebb nyolcvan méter volt, és csak egy keskeny folyóág választotta el a bári parttól. Egy 1941-es légifotón még nyoma sincs, 1968-ban pedig már terebélyes erdőt látunk a felszínén, ez a rohamos átalakulás egy már létező zátonyt feltételez a part mentén, ami végül a medersüllyedés miatt rendkívül gyorsan szigetté vált, majd felszívódott az ártéri erdőben 1988-ra. Jelenleg alig lehet megtalálni terepen, ugyanis a mellékágban azóta több szakaszban újabb fiatal erdők nőttek hozzá. 

A Bári-sziget átalakulása (1930-2015)

A nagyobbik Bári-sziget növekedése három fázisban történt, az egyes fázisok között keresztirányú medrek rajzolják ki az elválasztó vonalat:

1. 1930-1940 között a sziget északkeleti előterében fekvő homokzátony beerdősült, 
2. 1941-1968 között a beerdősült zátonyhoz újabb erdő nőtt északkeleten,
3. 1968-1988 kötött a Szekcső felé eső sarkantyú és a Bári-sziget közé eső zátonyok is beerdősültek.

Negyedik pontban tárgyalhatjuk a mellékág feltöltődését, amely elsősorban a keresztgát alatti mederszakaszt érintette. A feltöltődés révén egy nagyon változatos mellékág-labirintus jött létre, mint a sziget, mind pedig az egykori Duna-ág helyén. Mind a mai napig nyomozható egy árok a keresztgát alatt, ami egy érdekes félszigetet választott le a Bári-szigetről. 1968. szeptember 27-én készült egy légifotó Bár térségéről. Ekkor alacsony vízállás volt a Dunán, fehéren csillognak a napon a homokzátonyok úgy a főágban, mint a mellékágban. Ezek a felszínek jó közelítéssel megjósolták, hogy fél évszázaddal később hol fogunk erdőket találni a mederben. Elsőként a meder alsó szakaszán bukkant fel 1980-ban egy, a sötétebb árnyalatú facsoportjával a környezetétől elkülönülő szigetecske, majd ebből a központból "jegecesedett ki" az a változatos alakú érdő, amit csak néhány mélyebb mederszakasz tagol, de ezek beerdősülése is csak idő kérdése, a folyamat jelenleg is zajlik. A Bári-sziget jelenlegi állapotát egy korábbi bejegyzésben bemutattuk, kifejezetten érdekes terület azok számára, akik egy sziget környezetében lezajló hidrológiai változásokat a saját szemükkel szeretnék látni.