Feketevíz Dunakeszin

Rothadó kórók a szürke 'telep árnyékában, mocsári bűzt hoz az őszi szél, sártenger az úton, a magasfeszültségű távvezeték lógó vezetéke tükröződik a kőolajszerű fekete vízben fuldokló falevél-csónakok között. A lehangoló látvány megértése céljából három irányba indulhatunk el Dunakesziről; a 2024. szeptemberi árvíz, egy eltűnt dunai sziget és a vízvisszatartás egy hónapja halkuló polémiája felé. 

2024. október 23-án reggel szerencsére sütött a nap, így valamelyest tompította a Sátántangó-utánérzést, ahogy a dunai árvíz tetőzése után jó egy hónappal még mindig vízben áll a dunakeszi kerékpárút menti ártéri szántó. Alig egy hónapja, 2024. szeptember 21-én hajnali három óra körül tetőzött az árvíz Dunakeszinél, közel hat méterrel magasabban, mint az aktuális budapesti vízállás volt az október végi fényképek elkészítésének időpontjában. Dunakeszin a lakott részt legfeljebb az alsó kerítésig veszélyeztette az árvíz, a magaspart tövében, elsősorban a Duna sor mentén. A horányi révátkelés alatt ez a magaspart elkezd távolodni a folyótól, egy tágas ártéri öblözetet alkotva, melyet nagyjából a Folyam utca, Kolonics György utca és az ármentes térszínről lekanyarodó régi kettes út íve rajzol ki egészen Budapest határáig, a Székesdűlőig. Az alábbi légifelvétel jó közelítéssel adja ki az öblözetben elárasztott terület nagyságát. Nagyobb árvizeknél, pl. 2013-ban a Duna átlépte ezt a vonalat, de az azóta felhúzott ipartelepek érdekében végzett feltöltés nagyrészt megszüntette az árvízveszélyt és ezzel együtt az árvíz szétterülésének a lehetőségét.  

A fenti bekezdésben szereplő elárasztás kifejezésre is érdemes kitérni, ugyanis a Duna ebben az öblözetben nem teljesen magától jelent meg szeptember végén, hanem a vízműteleptől délre az árvízvédelmi töltésen kialakított két bukón át jutott ki a saját árterére, azaz ezen a szakaszon a vízügy a Duna szétterülését, és a víz tájban megtartását kifejezetten ösztönözte és meg is valósította, ezáltal némiképpen csökkentve a fővárost veszélyeztető árhullám tetőzési szintjét és vízhozamát. A kieresztett víz egy része gravitációs úton visszajutott a főmederbe miután levonult az árvíz, azonban a mélyebb területeken pangóvízként megrekedt. A pangó fekete víz pedig kirajzolt egy mintázatot a kerékpárút mentén, egy már lefűződött, de viszonylag fiatal dunai mellékágat, amelyben már jó ideje nem áramlik élővíz.  

Az árvíz kieresztése szabályozott körülmények között a dunakeszi öblözetbe 2024. 09.18-án
(forrás: Dunakeszi Post)

Ha van fiatalabb mellékág, akkor kell lennie egy idősebbnek is, a lefűződött medrek ismertetését érdemesebb ezzel a nagyobb, óholocén mederrel kezdeni. Ennek felső szakasza megegyezik a fiatalabbéval, közös medrük azonban a Felsőtabán alatt elágazik, az öregebb keleten követi a magaspartot, hátulról megkerülve az ipartelepeket, része volt egykor a bevásárlóközponttól megmentett tőzegláp (ami a mai napig őrzi a meder legmélyebb, vizes részeit) elhalad a Dunakeszi-Alsó vasútállomásnál lévő horgásztó mellett (ami nem Duna-meder, hanem épp a magaspart anyagát kitermelő, abba mélyített bányagödör), a káposztásmegyeri panelek mellett, végül a nehezen nyomozható déli része valahol a Népszigetnél tért vissza a mai folyómederbe. Ezt a jókora medret feltehetően a jégkorszak végén megnövekedett vízhozam alakította ki, ezen belül alakult ki néhány ezer évvel később a fiatalabb meder, méretei alapján vélhetően valamivel kisebb vízhozam alakította. A fiatalabb meder ívét száraz időszakban egy fasor és a kerékpárút rajzolja ki, így árvíz után pedig a benne pangó fekete víz. 

Vízzel borított terület kiterjedése 2024. október 23-án.

Ez a pangó víz északon még csak a szántóföld barázdái között bukkan fel, dél felé egyre szélesedik, egyre összefüggőbb és mélyebb vízfelület alakul ki, és van egy olyan rész is, ahol a kerékpárút részben most is, egy hónappal az árvíz levonulása után víz alatt van, mivel a nyomvonal gyakorlatilag a régi Duna-meder legmélyebb szakaszán létesült. Idővel talán elszivárog majd ez az átlátszatlan fekete, büdös víz a talajba, de a jelenlegi állapot nem biztos, hogy tükrözi az egy hónappal ezelőtti vízvisszatartás-párti kommentelők idealista elképzeléseit.