A Dunai Fák fotópályázat nyertesei

Lezárult a Dunai Szigetek blog által szervezett ezidáig legnépszerűbb fotópályázat. Mind a pályázók, az általuk beküldött képek száma, és a rájuk leadott szavazatok száma is rekordot döntött. Bejárhattuk az országot a Csallóköztől Bajáig, bár a képek legnagyobb hányada egy jól behatárolható szakaszra korlátozódott. Mindezek mellett új tanulságokat is levontunk a pályázat folyamán!

Toronymagasan közönségdíjasunk 408 ponttal: 1. Huszárné Wieder Katalin: Táti delfinek

Képeink zömét a Dunakanyarból kaptuk, annak is a bal partjától. Zebegénytől Gödig sok ismétlődő téma is felbukkant, éppen ezért a legjobban azoknak a képeknek örültem, amiket messzebbről küldtek, Gemencről, Bajáról, a Csallóközből. 

Megemlékezett a fotópályázatról az Index.hu is, szerencsére a pályázat lezárulta után. Lett volna lehetőség a fotópályázat szélesebb körű népszerűsítésére, de ez azzal járt volna, hogy kezelhetetlenül sok kép érkezik. Már ennek a 128 képnek a kezelése, feltöltése, nyilvántartása is komoly munkát igényelt. 

Összesen 54 fő küldött be képeket a pályázatra. Azaz többen is voltak, legalább fél tucat pályázónak tanácsoltam, hogy a képek beküldése előtt olvassák el a pályázati kiírást és aszerint nevezzenek. Ez az 54 fő 128 képet küldött be, fejenként 2,37-et. Már az első pályázaton is bebizonyosodott, hogy sokkal jobb, ha egyvalaki egy darab jól megválasztott képet küld be, mert sok jó képpel a leadott szavazatok is megoszlanak. Ez történt most is a harmadik helyezettel, aki simán lehetett volna második is, ugyanis a rá leadott szavazatok szépen eloszlottak a beküldött három képén. További tanulság, hogy érdemes olyan képet beküldeni, ami illik a pályázat tematikájába. Talán csak egy-két kép volt, amit nem voltam hajlandó feltölteni, a többi témájában nem stimmelőt szerencsére a szavazók pontozták le.

A rövid elemzés után következzenek a nyertesek! 

A közönségdíjat nem volt nehéz kiosztani: Huszárné Wieder Katalin: Táti delfinek c. képe toronymagasan nyerte a Szarvas András által felajánlott, szabadon választott egy darab térképet. A 259 like és 49 megosztás pontszáma alapján kb. a duplája volt a második helyezettnek. Gratulálunk a képhez, a gyors beküldéshez és a remek cím választásához! Mint kiderült mindhárom tényező igen fontos volt a nyeréshez. 

Immár hagyomány nálunk, hogy a díjazottakat azok választhatják ki, akik vették a fáradságot és lementek a Duna-partra fotózni. Három képre lehetett szavazni, az első hely 4, a második 2, a harmadik 1 pontot ért. Itt már nem számított kinek hány ismerőse van a facebookon, csakis a kép minősége, témája és a jól eltalált cím. Mivel a szavazási hajlandóság a többszörös értesítés ellenére sem haladta meg a 75%-ot (40/54) a harmadik helyen holtverseny alakult ki. Ilyen esetben azt ígértük, hogy a közönségszavazás dönt, de a lemaradt képet sem volt szívünk díj nélkül hagyni. Kézdy András zebegényi képe, a Táncolók holtversenyben 11 ponttal lett harmadik. 

Díja saját könyvtáramból két kiadvány: "A Dunának mely múlt, jelen s jövendő..." - Az 50 éves MTA Dunakutató állomás története (1957-2007) és Kovács György: Elveszett paradicsom - a rácalmási Nagysziget története. 

3. helyezett: 103. Kézdy András: Táncolók - Zebegény

 
A "valódi" harmadik helyezett kép Kurdi Imre munkája; Őszi színek a Gödi-sziget kezdeténél, a Gödi-sziget északi elzáródásáról készült. Ez a kép is 11 pontot kapott, viszont 98-cal több pontot a közönségtől. A szerző egy másik képe 10 pontot kapott, így a képzeletbeli 4. hely is Kurdi Imrét illetné. Nyereménye 2 darab szabadon választott turistatérkép Szarvas András térképkiadó jóvoltából!

3. helyezett: 36. Kurdi Imre: Őszi színek a Gödi-sziget kezdeténél

 
Talán az indexes hírverés is számított Szokolics György: Reinkarnáció c. képének második helyezéséhez, de tény, hogy a kép témája és a cím választása is telitalálat! A kép a nemrég kikotort Rezéti-Duna partján készült a Gemencben. Nyereménye 3 darab szabadon választott turistatérkép Szarvas András térképkiadó jóvoltából!

2. helyezett: 127. Szokolics György: Reinkarnáció

 
Úgy tűnik Rákos Péter örök témája, az Egyfás-sziget garancia volt az első helyezéshez. Amikor először megláttam a Tél c. képét rögtön gondoltam, hogy meg is van a nyertesünk. A negyven beérkezett szavazatból 20 szavazó  tette az 1-3. hely valamelyikére érdemesnek, közülük 12-en választották az első helyre ezt a képet. Rákos Péter így 58 ponttal már a második Dunai Szigetek fotópályázaton ért el első helyezést. Nyereménye egy éves A Földgömb előfizetés és 4 darab szabadon választott turistatérkép Szarvas András térképkiadó jóvoltából! Gratulálunk!

1. helyezett: 76. Rákos Péter: Tél

 
Gratulálunk minden nyertesnek, hamarosan felveszem velük a kapcsolatot. Addig is itt lehet böngészni a lehetséges térképek közül:

http://www.map.hu/Katalogus/Turista_biciklis_terkepek-atlaszok/Turista_biciklis_terkepek

Jövőre pedig új tematikával várjuk régi és új pályázóinkat! 

Tavasz a Hároson

Mindig örülök, ha helybéliek hívnak, hogy bemutathassák nekem az ő Duna-partjukat, és meséljenek róla. Hiszen mindenki azt a Duna-szakaszt ismeri a legjobban, ahol nap-mint-nap megfordul, él, fürdik, horgászik, sétál, vagy csak éppen gyönyörködik a természetben. Ilyen verőfényes áprilisban ez a gyönyörködés sokkal könnyebben megy, mint az év más hónapjaiban. Végre újra megjelenik a zöld szín a tájban, melyet a víz és az ég kékje egészít ki. Egy, a közeljövőben megjelenő interjúról estem be a megközelíthetetlenségéről hírhedt Háros-szigetre. 

Már a hatos útnál lehet érezni a Duna illatát, ami elvegyül a jellegzetes tavaszi föld és virág illattal. A rügyek már kifakadtak, a fű és a levélkezdemények üde zöldben pompáztak. Míg vártam házigazdámra sikerült bejárni a közeli parti füzest, a meredek partot a kerékpárút tövében. Ugyan már sokszor jártam erre, tavasszal még soha, így a táj egy egészen új arcát mutatta. 

A Hárosról és a szomszédos Hunyadi-szigetről már volt szó a blogon, annak ellenére, hogy mindkettő 103 éve már csupán félsziget. Bejártuk a Honvéd Horgászegyesület tanösvényét, a Háros-sziget katonai romjait, és volt szó a különös névvándorlásáról is. Ezúttal csónakkal bejártuk a mellékágat és a sziget eddig ismeretlen részeit. És még korántsem láttunk mindent, mert arra egy délután nem elég, legalább két nap kellene, az év minden szakában. 

A Háros ugyanis viszonylag nagy sziget és a természeten kívül nagyon sok civilizációs látnivalót is találni itt. Csak a katonaság volt területe 10 hektár, ehhez jön a "maradék" természet a maga 86 hektárjával és a kis Hunyadi-sziget még 3 hektárral. A szigetre vezető egyetlen utat portás ellenőrzi, így az illegális látogatónak vagy jóban kell lennie a portással, vagy szereznie kell egy csónakot. Van még egy opció: ki kell várni egy aszályos időszakot, amikor gumicsizmát húzva lehetne átgázolni a sekélyebb részeken. Ami nem egyszerű, ugyanis a mellékágat kotorják. 

A csupa halról elnevezett háros-menti üdülőtelep horgászegyesületénél már kinn ringatóztak a csónakok a vízen. Voltak partra vetett csónakok is, itt a tulajdonos még az utolsó simításokat végezte a vízrebocsátás előtt. A csónakok száma alapján komoly vízi élet (horgász és sport) zajlik a Háros-sziget mellékágában. Tegyük hozzá gyorsan minden adott hozzá, síma víztükör, sok hal és nagyszerű "biodíszlet", már ha nevezhetjük a hárosi ártéri dszungelt így. 

Miután megérkezett R., aki meghívott erre a túrára, szépen lassan vízreszálltunk, és elindultunk a Szerelem-sziget felé. Erről a szigetről annyit érdemes tudni, hogy ez Budapest harmadik olyan dunai szigete, melyet egész évben víz ölel körül. Ez a jelentős tény a Margitsziget és az Óbudai-sziget árnyékában igen jó teljesítmény, de arra nem elég, hogy szélesebb körben ismertté váljon. Ez a sziget a Hunyadi-sziget folytatásaként, az 1911-es lezárás után jött létre és a mellékág kotrása révén őrződött meg ilyen állapotban. 220 méter hosszú és 50 méter széles aprócska sziget, melyen fákon és némi aljnövényzeten kívül más nem él. Talán néhány hódcsaládot leszámítva. 

Remek helyszín a Háros-Duna, amennyiben valaki fát szeretne fotózni a Dunai Fák fotópályázatra. Hogy a fák gyökerei kilógnak a vízbe, az elsősorban a hullámzás és a meder kotrására vezethető vissza. R. szerint a mellékág legfelső szakaszát nem kotorták, mivel itt a közeli furnérlemezgyár valamilyen oknál fogva vastag gerendákat rakott le a mellékág mélyére. 

A Szerelem-sziget északi csúcsa meglehetősen közel van a Hunyadi-sziget déli csúcsához, köztük mindössze egy 10 méteres Duna-szakasz található. A hárosi parton a fák gyökerei között régi hódvár található. A hódok rágásnyomai végikíséretek bennünket a szigetek partjainál, mint ahogy azt egy fentebb látható kép is bizonyítja. Hódokon kívül más élőlényekkel is találkoztunk.

Elsőként a teknőcök szállták meg a legjobb napozóhelyeket. Mocsári teknősökön kívül akváriumszökevény ékszerteknősökkel is találkozni errefelé. Szóval ha valaki hiányolná a házi kedvencét érdemes ide is lenézni. 

Teknősökön kívül láttunk még egy szép kócsagot és néhány balint, amint azok a kisebb halakat hajkurászták. Ezután lassan kikötöttünk a szigeti oldalon és immár három főre bővülve megkezdük a rövidke expedíciónkat a sziget belsejébe. 

A Háros-sziget korántsem nyújt olyan idilli képet, mint a mellékág. Vannak legendák a szigeten elhagyott tüzérségi lőszerekről és elhagyott aknákról, de szerencsére eddig még nem érkezett arról hír, hogy bárki felrobbant volna. Aknákon kívül más is akadályozza a járókelőket errefelé. Látogatásunk időpontját is igyekeztünk minél korábbra tenni, ugyanis lombfakadás után az egész sziget egy áthatolhatatlan dzsungellé válik nyakig érő szederindákkal és égig (legalább is lombkoronaszintig) érő vadszőlő és iszalag liánokkal. Köztük gyakran megbújik szögesdrót és egyéb kerítésmaradvány. De van itt más is.

Főként romok és szemét. A romok az egykori katonasági épületeket jelentik, némelyik ajtaján a barátságos sugárveszély jelzéssel. A szemét pedig a kirámolt épületekből származik, jellemzően sitt és a berendezések romjai. De van itt egy régóta nem használt út is, ahol minden villanypóznát derékban elfűrészeltek, fából készült kutyaól, amelyet földsáncba ástak és őrtorony, melyen már csak kúszónövények gyakorlatoznak és onnan figyelik meg az alatta elfolyó Dunát.  

Komoly betontemető található a Háros nagydunai oldalán, ahol nyilvánvalóan a partelmosódás védelmében deponáltak elképesztő mennyiségű és méterű betontömböket. Van itt legalább két sarkantyú is, mögöttük limánnyal, de még ez sem tudja megakadályozni a partomlásokat, melynek lassan áldozatául esik a kettős kerítésrendszer, melyen hazafelé még át kellett jutnunk.

A Nap már messze járt, de kísérőim még maradtak horgászni. Nem lehetetlen, hogy később sort kerítünk egy másik expedícióra.

Cseh miniállam született egy dunai szigeten

Ugyanúgy, ahogy a természet, a közigazgatás sem tűri a vákumot és törekszik annak mielőbbi megszüntetésére. Ugyanúgy, ahogy a gázok kitöltik a rendelkezésükre álló teret, úgy csapott le a Vít Jedlička és az általa vezetett Szabad Polgárok Pártja az egykori Sziga-szigetre Horvátország és Szerbia vitatott határvidékén. 

                   
Elképzelhető, hogy a cseh politikus olvasta a korábbi bejegyzésünket a horvát-szerb dunai határról és ez alapján határozta el, hogy államot alapít a vitás területen. Mindenesetre részéről zseniális húzás volt a dolog, hiszen ha a horvát állam tiltakozik azzal elismeri, hogy a Duna jobbparti terület az ő fennhatósága alatt áll, mint ahogy azt a szerbek állítják. Amennyiben pedig a szerbek tiltakoznának azzal borulna a Duna középvonalát államhatárnak tekintő álláspontjuk. Önkéntes államalapítóknak jó hír, a Duna jobb partján még van 3 másik "zseb" ahol esetleg próbálkozhatnak, bár a legnagyobb területű rész, a Sziga-sziget már elkelt. El kell ismernünk tehát, hogy Vít Jedlička zseniálisan töltötte be a tátongó űrt Liberland létrehozásával. Még akkor is, ha az alapítás fő oka a hazai belpolitikai helyzettel való elégedetlenség.

Egy pillanatra tekintsünk el az új állam felettébb klisés elnevezésétől és bosszantóan naív zászlajától és vizsgáljuk meg magát azt a dunai szigetet, melyen ez az operettállam két napja, április 13-án létrejött. A terület hivatalosan Szerbia (Monostorszeg település) része, de a szerbek szerint Horvátországé, ugyanis a folyó jobb partján helyezkedik el. Valójában Veresmarthoz esik legközelebb, a magyar határtól kb. 20 kilométernyire délre. Van már zászlaja, címere, honlapja, szerepel a wikipédián, és készül az alkotmány is. Hivatalos nyelve a cseh. Érdemes a honlapon tájékozódni erről a különös honfoglalásról.

Egyetlen apróságtól tekintettek el az alapítók: a terület ártér, és a rendelkezésre álló 7 négyzetkilométeren néhány szántón és hatalmas ártéri erdőn kívül semmi nincs ott az égvilágon. Még egy ól sem. Ártérre ugyanis itt sem szokás építkezni, legfeljebb államot alapítani. Bizonyára az a szempont is felmerült az államalapításkor, hogy ez a sziget nem része a horvát Kopácsi Rét Nemzeti Parknak, így nem kell attól tartaniuk, hogy esetleg a parkőrők elkergetik őket. 

A Sziga-sziget a II. kat. felmérés idején

A terület egykor a magyar Duna-szakasz egyik legnagyobb szigetének, a Sziga-szigetnek volt a része (jelenleg Gornji Siga). A Gemenctől a Dráva-torkolatig tartó széles ártéren a Duna igen gyakran változtatta a medrét. Az áradások után gyakran a hajósok rá sem ismertek a tájra, egész erdőket tarolt le az új medret kereső Duna. A hajózhatóság érdekében vágták ketté a Szigát, valamikor az 1890-es években, ugyanis Vályi Béla 1900-as térképén már jól látszik az a vezérárok, mely 115 évvel a térkép elkészülte után egy cseh vicc-állam keleti határává növekedett. 

A Sziga-sziget és a folyószabályozás (Vályi Béla-féle térképen)

A terület többi határa egy részben már feltöltődött, beerdősült holtág, az egykori főmeder halovány emléke. Liberland cseh államhoz tartozik még egy egyelőre névtelen zátony-sziget is a főmederben, így valószínű, hogy a letelepedésre szánt terület a domború oldalon a továbbiakban még gyarapodhat is. A szigetet nem védi árvízvédelmi töltés, a holtág horvát partján, valamint a szerb oldalon, közel a folyóhoz láthatunk ilyet. 

A Szigán az erdők kirajzolják az egykori folyókanyarulatokat

A legmagasabb térszíneket, a folyóhátakat is rendszeresen elönti a Duna. Így hát bárki aki ide költözik először az árvízvédelmet kell majd megoldania, aztán foghat bármi másba. Egyébként nem valószínű, hogy az alapítók közül bárki is járt volna ezen a szigeten, bár az előfordulhat, hogy lelkes vízitúrázók hada keresi majd fel ezt az eldugott, csendes és éppen ezért szimpatikus dunai szigetet. 

Cseh példa alapján akár meg is szállhatná Magyarország a Mohácsi-sziget déli csücskét

A sajtóban vírusszerűen terjedő hír miatt valószínűleg a szerb és a horvát kormánynak hamarosan megállapodásra kellene jutnia, mert az ötlet ragadós lehet, és ami azt illeti Magyarország is gond nélkül megszállhatná a Mohácsi-sziget déli részét Bezdánig a ugyanezen rendezetlen helyzetre hivatkozva. Ha másra nem is jó ez a cseh akció, talán a két szembenálló felet ráveheti a helyzet rendezésére. 

Elkotort kolostor

Sokat változott a dunai táj a dunaújvárosi löszfalak tövében. A folyó hol közelebb, hol távolabb kanyargott a Mezőföld meredek leszakadásától. Néha szigeteket épített, aztán ha úgy hozta kedve elmosta őket. Így járt a Szalki-sziget, vagy annak ismeretlen nevű elődje is, melyen egy több szempontból is rejtélyes monostor állt. Míg a Duna szabályozása nyomtalanul el nem tüntette. Létezése és eltűnése számos érdekes hidrológiai problémát is felvet, ezekre keressük a választ. 

A Szalki-sziget a pentelei löszdombokról (Szt. Panteleon monostora a középső kockaépület felett állhatott)

Annak ellenére, hogy Pentele monostora országosan kevésbé ismert, feldolgozottságát tekintve már korántsem ilyen rossz a helyzet. Gergely Ákos: Rejtélyes Pentele c. írásában gyakorlatilag már meg is írta helyettem ezt a bejegyzést. :) Minden dunai szigetek és történelem iránt érdeklődő ember számára erősen ajánlott olvasmány.

A Dunai Szigetek blog egyik kedvenc témája a Dunán épült monostorokhoz kapcsolódik. Ha egy hajóutazást tehetnénk a 7-800 évvel ezelőtti folyón rá sem ismernénk a megszokott gyors folyású Dunára. Akkoriban még jóval lassabban folyt, jóval sekélyebb volt, több szigetet ölelt körül és igencsak széles volt. Szigeteinek egy részén, a magas ártéri szinten elődeink monostorokat építettek. Folyásirányban volt már szó a Helembai érseki nyaralóról, a szigetmonostori romokról, részben érintettük a Szent Margit szigetén állt létesítményeket, felidéztük Rómer Flóris emlékeit a háros-szigeti Szt. Euszták premontrei monostorról, majd bejártuk az ercsi Szent Miklós monostor maradványait az Újfalusi-szigeten. Folyásirányban következzék a pentelei monostor, amit a régiségbúvárok már teljesen hiába keresnének.

Lázár deák térképe 1528-ból (részlet)

Szerencsére régi térképek még őrzik Szt. Panteleon monostorának emlékét. Közülük kettőt mellékelek, egyet 1528-ból, egy másikat pedig 1567-ből. Hogy egészen pontosan hol volt az a pillanat, amikor a térképészek még a meglévő monostort ábrázolták, vagy a már elpusztult romokat másolták egymásról nem tudni. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk Lázár deák idejében még állhatott, de legkésőbb 1541-ben  végleg összedőlt és elnéptelenedett. Pontos helyét meg lehet határozni a régi térképek alapján, de szerencsére a robbantás és a kotrás előtt is dokumentálták romjait 1901-ben és 1903-ban. Valahol a Ráckevei-Duna torkolata alatt lehetett Pentele monostorának szigete, átellenben a nevét tőle eredeztető Pentele faluval. Valószínűleg a folyó kellős közepén lehetett, de az sem elképzelhetetlen, hogy közelebb volt a Duna-Tisza közéhez. Mindenesetre ha a dunántúli parthoz lett volna közelebb talán nem kellett volna a romokat a hajózás érdekében elkotorni. Lázár deák térképe ne tévesszen meg minket Pentele monostora a településtől északkeletre állt, azaz folyásirányban fölfelé és nem lefelé. Akkoriban még két sziget volt Pentelénél, az északabbin állt a monostor, míg a délin oklevelek tanulsága szerint halásztanyák sorakoztak. A két sziget alacsony vízállásnál eggyé vált. 

Pentele monostora 1567-ben. 

Pentele monostorát 1238-ban említik először az oklevelek, ekkor még Andornok monostor néven. Ekkoriban a település és a monostor is az Andornok-nemzetség birtokában volt. Szent Panteleon neve miatt feltételezték, hogy bizánci eredetű szerzetesrend lakta, de ennek ellent mond, hogy bazilita szerzetesi monostort csak a király alapíthatott, de az 1054-es egyházszakadás után a nyugati egyház oldalán maradt királyaink alatt ez nem valószínű, hogy előfordulhatott. Nagyobb annak a valószínűsége, hogy nemzetségi monostor állt a Duna közepén, melynek alapítói a bencések lehettek. A Pentele név a tatárjárás után fordul elő először, talán azért mert az általános pusztulásban az Andornok nemzetség nyom nélkül eltűnik. De vajon ki, vagy mi lehetett az a Butibulas, mely Lázár deák térképén szerepel? Mindenképpen érdemes elolvasni a mellékelt tanulmányt, abból kiderül! 

A monostor feltételezett helye

Mivel ez a tanulmány eléggé részletesen taglalja a monostor történetét mi fókuszálhatunk annak hidrológiai vonatkozásaira. Az 1903-as szabályozás idején részletesen dokumentálták a mederben talált romokat. Sőt személyes beszámolókból még a gőzös és a műveleteket irányító királyi mérnök neve is fennmaradt.

"Nagyapám (Kálmán György mesélte, hogy kormányosa volt három evezőssel a munkálatokat irányító "Forgó (Ignác - beszúrás SzVD) királyi mérnök" úrnak. A kijelölt helyeken a Dunába 10 méterenként pilotokat (oszlopokat) vertek, ezekre keresztben eresztették rá a Gajári gőzhajó által hozott fauszályok kővel megrakva. A követ talicskával hordták ki az uszályból. Előfordult, hogy a Bay részen egy uszály felborult, ami aztán ott is maradt a kővel együtt. A Duna szabályozásával a hajóforgalmat a túloldalra terelték. Még Forgó mérnök úr vezette a munkálatokat a pentelei monostor romjainak eltakarításában, mivel a jégzajlás idején a torlaszok veszélyessé váltak." - Kovács György: Elveszett Paradicson - a Rácalmási-Nagysziget (részlet)

Szinte mindegyik forrás megemlíti azt, hogy amikor a romokat előbb felrobbantották, majd egy kotróhajó kiemelte a köveit a rom már régóta víz alatt volt. Hogyan lehetséges ez?

Amennyiben feltételezzük, hogy eleink nem voltak annyira ostobák, hogy a folyóba építkezzenek két dolog lehetséges. Vagy az egykori sziget süllyedt meg annyira, hogy elöntötte a folyó, vagy a Duna vízszintje emelkedett meg ennyire.

Komoly érvek szólnak a süllyedési elmélet ellen. Szabó Nándor mérnök 1903-as jelentése szerint:

„1903-ban a kolostor romjainak kotrása alkalmával számtalan régi római téglát és a kolostor idejéből eredő szent szobrot találtunk, melyek közül a szebbek a Nemzeti Múzeumban vannak. A rom eltávolítása után hozzáfogtunk a párhuzamművek építéséhez és a zátonyok kikotrásához, itt is sok leletre bukkantunk: számtalan, Traján korabeli bronzpénzre, igen sok keresztes hadjáratbeli kardra, sisakra és nyeregszerszámra, sőt nyolc óriási mamutfogat is felszínre hoztunk.” 

Visy Zsolt régész szerint a római Intercisa első erődje nem a mai helyén állt, hanem egy dunai szigeten. Ez a Flavius-korabeli tábor költözött fel később a löszplatóra. Nem véletlen tehát, hogy a Mezőföld kőben szegény vidékén - mint oly sok helyen a már tárgyalt kolostoroknál - a római romokat kőbányaként használták eleink. Sőt, hogy minél kevesebbet kelljen cipekedni, a római tábor helyén alapították apátságukat a bencések. Sem a rómaiakról sem a bencésekről nem feltételezhetjük, hogy meggondolatlanul az ártéren építkeztek volna, hiszen mindkét társaság az örökkévalóságnak építette épületeiket.

Így hát marad a második elmélet, miszerint mind a római, mind pedig a középkor óta emelkedett a Duna vízszintje. Ezért fordulhatott elő, hogy 1903-ban a meder közepén álló tekintélyes (140 x 160 méter) méretű romokat felrobbantották és a zátonnyá alakult szigetet elkotorták.

Mostanában sok szó esik a hordalékhiány miatt bekövetkező drasztikus vízszínesésről. Ennek ellenére még mindig nem érte el a vízszint a klímaoptimum (X-XII. század) korának vízszintjét. Az emelkedés oka pedig a kis-jégkorszak idején beköszöntő nedvesebb és hidegebb éghajlat volt. Ha esetleg a medermélyülés tovább folytatódna, talán még kerülhetnek elő faragott kövek és egyéb emlékek Pentele monostorából. Érdemes tehát kisvíz esetén nyitott szemmel járkálni a dunaújvárosi Duna-parton!

A Szt. Panteleon monostor hűlt helye (háttérben a Rácalmási-sziget)

1903-ban kisvíz idején régészek lepték el a dunaújvárosi kavicspadokat, és faragott köveket gyűjtöttek. A komolyabb régészeti feltárást az emelkedő vízszint akadályozta meg. A Nemzeti Múzeumba szállított leletek és másodlagosan felhasznált római kövek a világháború sodrában elkeveredtek, az 1903-as folyószabályozási jegyzetek pedig eltűntek a Közép-Duna-Völgyi Vízügyi Igazgatóság tervtárából.  

A Duna által elárasztott Pentele monostora így tűnt el nyomtalanul a föld színéről.

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Gergely Ákos: Rejtélyes Pentele
• Visy Zsolt. Intercisa (Pécs 2010.)

Kísértet a Dunán

IN ENGLISH

Kísértet járja be a Dunát  ezeken a képeken. Mintha egy ősrégi kastélyszobában rémlene fel valami szellemalak, úgy bukkannak fel a mai folyón egy letűnt világ romjai. Alexandru Cristian Beșliu már felhasználói szinten használja a Google legújabb fejlesztését, a Danube view-t, melyen hajóról szemlélhetjük a folyó néhány kiemelt szakaszát, mint például a Vaskapu-szorost és a halak martalékává vált Ada Kaleh sziget hűlt helyét. 

A Duna egy török ház tornácáról (kép forrása: Alexandru Cristian Beșliu)

  

Alexandru Cristian Beșliu saját fényképalbumából tölti fel sorozatosan a Danube view-ra illesztett képeit, apró torzulással, hiszen az eredeti térszínnél 30-40 méterrel magasabban található a Google hajója, mint az egykori sziget felszíne. A fő vezérfonalat a háttérben kirajzolódó hegység vonulatai adják.

Nem csupán az itt élők számára megrázóak ezek a felvételek. Különösen az első képtől lesz libabőrös az ember karja. A szürreális élményt még bőven lehetne még fokozni, amennyiben a Duna fenekén bóklászó búvár képeire illesztenénk ezeket a fotókat.

Török házak az osztrák városfalon (kép forrása: Alexandru Cristian Beșliu)

A ferences kolostorból átalakított mecset 1909-ben még a régi toronnyal (kép forrása: Alexandru Cristian Beșliu)

A mecset új tornya (kép forrása: Alexandru Cristian Beșliu)

Az 1720 körül épült mecset Ada Kaleh szigetén (kép forrása: Alexandru Cristian Beșliu)

Pillantás a szigetre (kép forrása: Alexandru Cristian Beșliu)

A Duna áradásai miatt jónéhány ház a várfalra épült (kép forrása: Alexandru Cristian Beșliu)

Víz csillog az erőd árkában (kép forrása: Alexandru Cristian Beșliu)

A sziget nevét adó erőd romjai, háttérben a román part (kép forrása: Alexandru Cristian Beșliu)

Ada Kaleh kikötője (kép forrása: Alexandru Cristian Beșliu)

A sziget romjai között... (kép forrása: Alexandru Cristian Beșliu)

Jellegzetes török sírkövek az erőd keleti végében fekvő temetőben (kép forrása: Alexandru Cristian Beșliu)

A sziget a román oldalról - a tábla felirata: Ada Kaleh (kép forrása: Alexandru Cristian Beșliu)

A szerző szerencsére nem fog megállni ennél a néhány képnél, amennyiben újabbak készülnek el a bejegyzést folyamatosan frissítjük majd!