Elkotort kolostor

Sokat változott a dunai táj a dunaújvárosi löszfalak tövében. A folyó hol közelebb, hol távolabb kanyargott a Mezőföld meredek leszakadásától. Néha szigeteket épített, aztán ha úgy hozta kedve elmosta őket. Így járt a Szalki-sziget, vagy annak ismeretlen nevű elődje is, melyen egy több szempontból is rejtélyes monostor állt. Míg a Duna szabályozása nyomtalanul el nem tüntette. Létezése és eltűnése számos érdekes hidrológiai problémát is felvet, ezekre keressük a választ. 

A Szalki-sziget a pentelei löszdombokról (Szt. Panteleon monostora a középső kockaépület felett állhatott)

Annak ellenére, hogy Pentele monostora országosan kevésbé ismert, feldolgozottságát tekintve már korántsem ilyen rossz a helyzet. Gergely Ákos: Rejtélyes Pentele c. írásában gyakorlatilag már meg is írta helyettem ezt a bejegyzést. :) Minden dunai szigetek és történelem iránt érdeklődő ember számára erősen ajánlott olvasmány.

A Dunai Szigetek blog egyik kedvenc témája a Dunán épült monostorokhoz kapcsolódik. Ha egy hajóutazást tehetnénk a 7-800 évvel ezelőtti folyón rá sem ismernénk a megszokott gyors folyású Dunára. Akkoriban még jóval lassabban folyt, jóval sekélyebb volt, több szigetet ölelt körül és igencsak széles volt. Szigeteinek egy részén, a magas ártéri szinten elődeink monostorokat építettek. Folyásirányban volt már szó a Helembai érseki nyaralóról, a szigetmonostori romokról, részben érintettük a Szent Margit szigetén állt létesítményeket, felidéztük Rómer Flóris emlékeit a háros-szigeti Szt. Euszták premontrei monostorról, majd bejártuk az ercsi Szent Miklós monostor maradványait az Újfalusi-szigeten. Folyásirányban következzék a pentelei monostor, amit a régiségbúvárok már teljesen hiába keresnének.

Lázár deák térképe 1528-ból (részlet)

Szerencsére régi térképek még őrzik Szt. Panteleon monostorának emlékét. Közülük kettőt mellékelek, egyet 1528-ból, egy másikat pedig 1567-ből. Hogy egészen pontosan hol volt az a pillanat, amikor a térképészek még a meglévő monostort ábrázolták, vagy a már elpusztult romokat másolták egymásról nem tudni. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk Lázár deák idejében még állhatott, de legkésőbb 1541-ben  végleg összedőlt és elnéptelenedett. Pontos helyét meg lehet határozni a régi térképek alapján, de szerencsére a robbantás és a kotrás előtt is dokumentálták romjait 1901-ben és 1903-ban. Valahol a Ráckevei-Duna torkolata alatt lehetett Pentele monostorának szigete, átellenben a nevét tőle eredeztető Pentele faluval. Valószínűleg a folyó kellős közepén lehetett, de az sem elképzelhetetlen, hogy közelebb volt a Duna-Tisza közéhez. Mindenesetre ha a dunántúli parthoz lett volna közelebb talán nem kellett volna a romokat a hajózás érdekében elkotorni. Lázár deák térképe ne tévesszen meg minket Pentele monostora a településtől északkeletre állt, azaz folyásirányban fölfelé és nem lefelé. Akkoriban még két sziget volt Pentelénél, az északabbin állt a monostor, míg a délin oklevelek tanulsága szerint halásztanyák sorakoztak. A két sziget alacsony vízállásnál eggyé vált. 

Pentele monostora 1567-ben. 

Pentele monostorát 1238-ban említik először az oklevelek, ekkor még Andornok monostor néven. Ekkoriban a település és a monostor is az Andornok-nemzetség birtokában volt. Szent Panteleon neve miatt feltételezték, hogy bizánci eredetű szerzetesrend lakta, de ennek ellent mond, hogy bazilita szerzetesi monostort csak a király alapíthatott, de az 1054-es egyházszakadás után a nyugati egyház oldalán maradt királyaink alatt ez nem valószínű, hogy előfordulhatott. Nagyobb annak a valószínűsége, hogy nemzetségi monostor állt a Duna közepén, melynek alapítói a bencések lehettek. A Pentele név a tatárjárás után fordul elő először, talán azért mert az általános pusztulásban az Andornok nemzetség nyom nélkül eltűnik. De vajon ki, vagy mi lehetett az a Butibulas, mely Lázár deák térképén szerepel? Mindenképpen érdemes elolvasni a mellékelt tanulmányt, abból kiderül! 

A monostor feltételezett helye

Mivel ez a tanulmány eléggé részletesen taglalja a monostor történetét mi fókuszálhatunk annak hidrológiai vonatkozásaira. Az 1903-as szabályozás idején részletesen dokumentálták a mederben talált romokat. Sőt személyes beszámolókból még a gőzös és a műveleteket irányító királyi mérnök neve is fennmaradt.

"Nagyapám (Kálmán György mesélte, hogy kormányosa volt három evezőssel a munkálatokat irányító "Forgó (Ignác - beszúrás SzVD) királyi mérnök" úrnak. A kijelölt helyeken a Dunába 10 méterenként pilotokat (oszlopokat) vertek, ezekre keresztben eresztették rá a Gajári gőzhajó által hozott fauszályok kővel megrakva. A követ talicskával hordták ki az uszályból. Előfordult, hogy a Bay részen egy uszály felborult, ami aztán ott is maradt a kővel együtt. A Duna szabályozásával a hajóforgalmat a túloldalra terelték. Még Forgó mérnök úr vezette a munkálatokat a pentelei monostor romjainak eltakarításában, mivel a jégzajlás idején a torlaszok veszélyessé váltak." - Kovács György: Elveszett Paradicson - a Rácalmási-Nagysziget (részlet)

Szinte mindegyik forrás megemlíti azt, hogy amikor a romokat előbb felrobbantották, majd egy kotróhajó kiemelte a köveit a rom már régóta víz alatt volt. Hogyan lehetséges ez?

Amennyiben feltételezzük, hogy eleink nem voltak annyira ostobák, hogy a folyóba építkezzenek két dolog lehetséges. Vagy az egykori sziget süllyedt meg annyira, hogy elöntötte a folyó, vagy a Duna vízszintje emelkedett meg ennyire.

Komoly érvek szólnak a süllyedési elmélet ellen. Szabó Nándor mérnök 1903-as jelentése szerint:

„1903-ban a kolostor romjainak kotrása alkalmával számtalan régi római téglát és a kolostor idejéből eredő szent szobrot találtunk, melyek közül a szebbek a Nemzeti Múzeumban vannak. A rom eltávolítása után hozzáfogtunk a párhuzamművek építéséhez és a zátonyok kikotrásához, itt is sok leletre bukkantunk: számtalan, Traján korabeli bronzpénzre, igen sok keresztes hadjáratbeli kardra, sisakra és nyeregszerszámra, sőt nyolc óriási mamutfogat is felszínre hoztunk.” 

Visy Zsolt régész szerint a római Intercisa első erődje nem a mai helyén állt, hanem egy dunai szigeten. Ez a Flavius-korabeli tábor költözött fel később a löszplatóra. Nem véletlen tehát, hogy a Mezőföld kőben szegény vidékén - mint oly sok helyen a már tárgyalt kolostoroknál - a római romokat kőbányaként használták eleink. Sőt, hogy minél kevesebbet kelljen cipekedni, a római tábor helyén alapították apátságukat a bencések. Sem a rómaiakról sem a bencésekről nem feltételezhetjük, hogy meggondolatlanul az ártéren építkeztek volna, hiszen mindkét társaság az örökkévalóságnak építette épületeiket.

Így hát marad a második elmélet, miszerint mind a római, mind pedig a középkor óta emelkedett a Duna vízszintje. Ezért fordulhatott elő, hogy 1903-ban a meder közepén álló tekintélyes (140 x 160 méter) méretű romokat felrobbantották és a zátonnyá alakult szigetet elkotorták.

Mostanában sok szó esik a hordalékhiány miatt bekövetkező drasztikus vízszínesésről. Ennek ellenére még mindig nem érte el a vízszint a klímaoptimum (X-XII. század) korának vízszintjét. Az emelkedés oka pedig a kis-jégkorszak idején beköszöntő nedvesebb és hidegebb éghajlat volt. Ha esetleg a medermélyülés tovább folytatódna, talán még kerülhetnek elő faragott kövek és egyéb emlékek Pentele monostorából. Érdemes tehát kisvíz esetén nyitott szemmel járkálni a dunaújvárosi Duna-parton!

A Szt. Panteleon monostor hűlt helye (háttérben a Rácalmási-sziget)

1903-ban kisvíz idején régészek lepték el a dunaújvárosi kavicspadokat, és faragott köveket gyűjtöttek. A komolyabb régészeti feltárást az emelkedő vízszint akadályozta meg. A Nemzeti Múzeumba szállított leletek és másodlagosan felhasznált római kövek a világháború sodrában elkeveredtek, az 1903-as folyószabályozási jegyzetek pedig eltűntek a Közép-Duna-Völgyi Vízügyi Igazgatóság tervtárából.  

A Duna által elárasztott Pentele monostora így tűnt el nyomtalanul a föld színéről.

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Gergely Ákos: Rejtélyes Pentele
• Visy Zsolt. Intercisa (Pécs 2010.)