Miért folyik visszafelé a papszigeti mellékág?

Érdekes videót kaptunk Rákos Pétertől, mely azon nyomban fel is került az idén megalapított Dunai Szigetek youtube csatornára. A felvétel 2014 márciusában készült a szentendrei Pap-sziget északi csúcsán. Egykori Duna-meder helyén kialakult vékony csatornában csordogáló erecskét látunk, a felvétel különlegességét az adja, hogy a Duna "lentről" folyik "felfelé". 

A Pap-sziget északi csúcsa 1971. fentrol.hu

Íme Rákos Péter beszámolója: 

"A Pap-szigeti cikket olvasva, eszembe jutott az a jelenség, amit két alkalommal is tapasztaltam az ág felső, északi befolyásánál. Mindkét alkalommal a vízállás olyan volt, hogy a Pap-sziget a sziget-félsziget állapot határán volt. Ekkor egy keskeny, 20-30 cm széles kis vízfolyás volt látható a kiürült iszapos mederben. A meglepő az volt, hogy a kis ér vize - a szokásos folyásiránnyal ellentétesen - a Szentendrei Duna felé folyt azon a helyen, ahol magasabb vízállásnál a kiságat tápláló víz folyik be a Pap-sziget mögé. 

Először arra gondoltam, hogy esetleg a szél nyomhatja felfelé a vizet. A Duna ezen szakaszán kilométerenként 6-8 cm-es lejtése van a vízfelszínnek. Ez azt jelenti, hogy a kb. egy kilométer hosszú Pap-szigeti ág felső és alsó vége között 6-8 cm a vízfelszín szintkülönbsége. A viszonylag gyenge szél biztosan nem volt elég erős ahhoz, hogy ezt kiegyenlítse, különösen, mert a félkörívet leíró ágnak csak rövid szakasza párhuzamos egy adott széliránnyal, továbbá az ágat végig nagy fák védik a széltől. 

Miután ezt a verziót elvetettem, jött a következő verzió. A víz minden bizonnyal nem a Pap-szigeti ágból folyt vissza, hanem a meder alatti talajból feltörő víz gyűlt össze és folyt abba az irányba, amerre éppen utat talált magának. Azt nem ellenőriztem, hogy a kis érnek van-e kapcsolata a kiság pocsolyákká keskenyedő vizével, mert az a szakasz a bokrok és az iszap miatt nem volt járható. 

A harmadik verzió, hogy a kis éren keresztül ürül le a kiság azon szakasza, ami az alsóbb szélesebb szakasztól a vízszint csökkenés miatt leszakad egy olyan ponton, ahol a mederfenék lokálisan magasabb a felső és az alsó szakasznál is."

Rákos Péter hipotézisei mellé hozzátennénk még három lehetséges elméletet:

1. Ha a vízáramlás rövid ideig tartott, akkor lehet, hogy valami hajó által keltett hullámzás miatt beözönlött víz folyik vissza. 
2. Alulról is töltődhetett a meder, azaz egy áradás alulról elkezdte visszaduzzasztani a vizet a mellékágban és az fent kifolyt. 
3. Vízbetáplálás történt a mellékágba, mondjuk a szigeten található strandról, vagy a Pismány hegyről érkező csapadékvízből.

Előző havi számításunk szerint ez a jelenség 150-160 centiméteres szentendrei vízállás esetén jöhet létre. Ha esetleg valakinek van jobb ötlete miért folyik visszafelé a papszigeti mellékág írja meg nekünk!

Ada Kaleh két hídja

IN ENGLISH

Ada Kaleh sok mindenről volt híres, török lakosairól, rózsasziromlekvárjáról, szivarkáiról, minaretjéről, sorsáról és történelméről. És híres volt az erődjéről is, mely több ostromot is átvészelt. Ezt az erődöt azonban nem csak azért építették, hogy a törökök dunai előrenyomulását akadályozza, hanem azért is, mert egy dunai átkelőt őrzött. Ennek tanúbizonysága nem más, mint két híd a 18. századból.

Ada Kaleh 18. sz. eleje

Ada Kaleh első osztrák erődjét még az a Veterani császári altábornagy kezdte építeni 1691-ben, akiről később egy megerődített barlangot is elnevezett az utókor. Akkor még csak sáncok védték, ezért egy török ellentámadás elfoglalta és a karlócai béke török kézen hagyta. A hely stratégiai jelentőségét bizonyítja, hogy 1717-ben ismét ostromolták a császári hadak és augusztusban sikerült bevenni, a hódítást a pozsareváci béke is megerősítette. Ada Kaleh erődje ezután épült fel közel húsz évnyi megfeszített munkával. A szabályos négyszög alakú erőd a sziget közepére került, de a partokat is sáncok és fülesbástyák védték. A Duna jobb partján, azaz a szerb (akkor még török) oldalon felépült az Erzsébet erőd. Az aprócska őrhelyet egy korabeli rajz szerint pontonhíd kötötte össze Ada Kaleh szigetével. Fort Elizabeth 1868-ig állt, míg az éppen függetlenedő Szerbia le nem rombolta.

Az osztrák uralom körülbelül addig tartott, amíg az erőd fel nem épült 1738 nyarán néhány hónapos ostrom után ismét török kézre került a sziget. A rommá  lőtt erődöt helyrehozták, a betelepített német lakosságot törökökre cserélték.

Ada Kaleh 1790.

Fél évszázadnyi békés időszak után egy újabb osztrák-török háborúban ismét gazdát cserélt a sziget, igaz csak rövid időre. 1790-ben a császáriak bevonultak a régen nem látott erődbe, de egy évre rá a szisztovói béke értelmében újra elhagyták. Ennek a rövid időszaknak állít emléket egy újabb hajóhíd, melynek lelőhelye a mapire.eu honlap 1790-es Havasalföld térképe. A pontonhíd itt a bal partot, köti össze a szigettel és nyilván hadicélokat szolgált. A híd az erődtől keletre érte el a szigetet, ott, ahol egy 1737-es helyszínrajz egy rést jelöl a sáncokon. Az Erzsébet erőd felőli parton ilyen rést nem jelölnek, a pontonhíd valószínűleg az egyik füles sánc mellett érhetett partot. Arról nem találtam ábrázolást, hogy ez a két híd egy időben is fennállt volna, de minden bizonnyal létezhetett ilyen időszak, például amikor egy időben épült az Erzsébet erőd és Ada Kaleh erődje.

Ada Kaleh hídjai.

1790 után Ada Kaleh életében beköszöntött a béke korszaka, mely egyetlen megszakítással (1914-1916) tartott egészen 1972-ig, a sziget pusztulásáig. A pontonhidat a továbbiakban nem volt már értelme fenntartani katonai célból, hiszen egyrészt a sziget elvesztette stratégiai szerepét (és később a katonaságát is). Másrészt a török uralom is fokozatosan eltűnt, először az északi, majd a déli partról is; a magára maradt török szigetre csak csónakkal, majd később rendszeres dunai hajójárattal lehetett eljutni. De ez már egy másik történet.

A Dunai Felhők fotópályázat nyertesei

Sorozatban az 6. Dunai Szigetek fotópályázat zárult le tegnap. Ezúttal a dunai felhők volt a téma, egy viszonylag mindennapos jelenségből kellett kihozni a legtöbbet. Mivel szinte minden családi fotóalbumban van legalább tucatnyi dunás/felhős kép elég sok fényképet kaptunk idén. Ötvenhét pályázó százhuszonnyolc képet küldött be a rendelkezésre álló öt hét alatt. A pályázók idén kétszer annyian jelentkeztek, mint tavaly és az átaluk beküldött képek száma is megkétszereződött. 2017-es kavicsos fotópályázatnál.

A pályázatra beküldött összes képet ezen a linken tudják végigböngészni:

Dunai Felhők fotópályázat.

Körülbelül 400 kilométernyi Duna szakaszt barangolhatunk be a horvátországi Erdődtől (Erdut) egészen a Neszmélyi Duna-partig, de szokás szerint ismét a Budapest-Esztergom szakasz volt felülreprezentálva.

2018-ban fejenként 2,25 képet küldtek be a pályázaton résztvevők, ez jóval magasabb arány, mint a tavalyi 1,8. Mint ahogy eddig minden alkalommal, idén is előfordult, hogy akinek több jó képe volt, azok között megoszlott a többiek szavazata, míg aki egy jól eltalált képet küldött be jobban szerepelt a végelszámolásnál. 

Idén a tavalyihoz hasonlóan sikerült változatos nyereményeket biztosítani a négy helyezett számára. A kiírásban meghirdetett nyeremények mellett az Élet és Tudomány magazin felajánlotta az első helyezett kép számára egy teljes (utolsó) oldalas megjelenés lehetőséget, valamint a pályázók, érdeklődők részt vehetnek egy váci sárkányhajózáson a Dunán. A részletekről email-ben értesítek mindenkit!

Nem is szaporítanám tovább a szót, nézzük az idei nyerteseket!

4. Kurdi Imre: Szürkület

A közönségdíjat Kurdi Imre nyerte, akit már ismerhetnek a blog olvasói. Elsősége megkérdőjelezhetetlen és egyben új rekord: A facebook oldalunkon bezsebelt 108 megosztás és a 155 like összesen 479 pontot ért. Gratulálunk a képhez és a nyereményhez, amely egy nagyon jól megírt dunás képeskönyv lesz; Gilányi Magdolna: A Margitsziget 19. századi fényképeken c. könyve.

Immár hagyomány nálunk, hogy a díjazottakat azok választhatják ki, akik veszik a fáradságot és küldtek be képet. Három képre lehetett szavazni, az első hely 4, a második 2, a harmadik 1 pontot ért. Itt már nem számított kinek hány ismerőse van a facebookon, csakis a kép minősége, témája és a jól eltalált cím. Szerencsére idén nagy százalékban szavaztak a beküldők, a 82,5% visszajelzés (47/57) komoly legitimációt ad a nyerteseknek! A nagyszámú kép miatt sokfelé szóródtak a szavazatok. Talán ha mindenki szavaz másképpen alakul a sorrend, de ezen már kár keseregni, lássuk ki szerezte meg a végig szoros versenyben a harmadik helyezést!

36. Jakab Gergely: Ébredés

Idén Jakab Gergely tükörsima hajnali képe nyerte el a harmadik díjat, a korán kelőknek ismerős lehet ez a rezzenéstelen víztükör hajnaltájt. Két első, két második és két harmadik helyen leadott szavazattal (8+4+2=14 pont). Nyereménye Janata Károly-Selmeczi Kovács Ádám: A Duna-Ipoly Nemzeti park c. könyve és egy családi belépő az esztergomi Duna Múzeum Látványtárába!

50. Kósa Rita: Pihenő sárkányok

A második helyezett képet Kósa Rita küldte be, alkonyi fényben pihenő sárkányát négyen találták a legjobbnak (4*4=16 pont). Nyereménye 1 db 1 éves Földgömb magazin előfizetés, a magazin régebbi példányai és egy családi belépő az esztergomi Duna Múzeum Látványtárába!

124. Sajó Tamás: A felhő visszanéz

 

Elérkeztünk a győztes képhez, amely egyike volt az utolsóként nevezetteknek. Első helyezést ért el Sajó Tamás, akit a Wang Folyó versei blogból ismerhetünk sokan. A győztes kép egy repülőgépről készült, északkeletre a horvát-szerb Dunakanyarról. (Aki nem tudja mi ez és hol található ezen a linken utána tud olvasni.)  A felhő visszanéz c. képet hárman találták a legjobbnak, emellett két második és három harmadik helyet kapott pályázóinktól (12+4+3=19 pont). Nyereménye 1 db 1 éves Élet és Tudomány előfizetés és egy családi belépő az esztergomi Duna Múzeum Látványtárába!

Gratulálok minden nyertesnek, nagyon örülök a beküldött szép képeknek! Külön kiemelném a beérkezés sorrendjében Martin Kápostáš Esztergom környékén készült képeit, Zirig Árpád viharos felvételeit, Csonth László felhőit, Holczer Tibor szürreális madarait és  Konta Gábor szép képeit. Ők valameéyik képükkel mind 10 pont felett végeztek!

A nyertesekkel hamarosan felveszem a kapcsolatot!

Jövőre megismételjük a pályázatot egy másik témával!

Mikor sziget a Pap-sziget?

Mikor sziget egy sziget? Nem is olyan egyszerű a kérdés. Van olyan, amit csak megszokásból hívunk szigetnek, például a Háros-szigetet, van azonban olyan is, ami földrajzilag is az. Az, hogy ez az állapot az év mekkora részében van meg már megint más kérdés. Ott van a  Zebegényi-, a Szürkő-, vagy éppen a Szentendrei-sziget, ezek az év minden napján szigetek. De vannak olyanok is, amelyek egy év során csak időszakosan szigetek, pl. a Gödi-sziget, vagy mai bejegyzésünk témája, a szentendrei Pap-sziget. 

A Pap-szigetre vezető hídtól délre eső szakasz.

Időszakos szigeteknél a vízállás határozza meg azt a pontot, amikor a Duna elér egy kellő magasságot ahhoz, hogy minden oldalról körülölelje az adott szigetet. Ez a pontot itt a blogon küszöbszintnek neveztük el és már két sziget esetében ki is számoltuk. A Gödi-szigetnél 124-125 cm-es vízállás kell ehhez, a tőle északra található Égető-szigetnél ez egy méterrel magasabban van, 226-227 cm. Ez a szint a sziget sorsára alapvető hatással van, így célszerű lenne minél több időszakos szigetnél feljegyezni ezt az értéket, már csak a későbbi összehasonlíthatóság miatt is!

A Pap-szigetre vezető hídtól északra eső, elvékonyodó szakasz.

A Pap-sziget Szentendre északi részén található, a Szentendrei-Duna jobb partján, mélyen beékelődve a dunántúli partba. Alakja kissé szokatlan félhold, ebből következően a mellékága viszonylag nagy szöget zár be a főággal, azaz könnyen feliszapolódhat. A feltöltődést emberi hatás is segítette, idén derítettük ki mi volt ez és mikor épült. :) A lelassuló vízáramlás miatt a mellékág északi részén gyorsan megindult a hordalék kiülepedése és egyre ritkábban tudta a Duna elárasztani régi medrét. Mindeközben a déli, visszatorkolló részen meglehetősen széles és mély volt a meder.

Megszűnő kapcsolat.

2018. május 10-én délelőtt fél tizenegykor Szentendrén lassú apadás után 137 cm volt a vízállás. A hónap eleje óda csökkent a vízszint, tíz nap alatt körülbelül 25-30 centimétert. Ha néhány nappal korábban érkezünk még láthattuk volna a kapcsolatot a fő- és mellékág között. Azonban csütörtök délelőtt már kb. 10 méteren megszűnt a kapcsolat. Ezen a rövid szakaszon a hordalék körülbelül 10-20 centivel volt magasabban a vízszintnél, így egy közelítő becsléssel meg lehetett határozni azt a vízszintet, amikor néhány nappal ezelőtt megszűnt a kapcsolat. 

Egy méter széles "betápláló csatorna" a Pap-sziget északi csúcsán

Ha ezt a 10-20 centimétert hozzáadjuk a 137 cm-es nyers vízállásadathoz körülbelül 150-160 centimétert kapunk, valahol e két érték közötti vízállás kell, hogy a Pap-szigetből valódi sziget lehessen. 

Szentendrei nyers vízállásadat 2018.05.10 11h. vizugy.hu

Abszolút értékben is kifejezhető ez a magasság, ehhez csupán a szentendrei vízmérce 0 pontjának tengerszint feletti magasságára van szükségünk, ami pontosan 97,65 méter. Ha a kb. másfél méteres vízállást ehhez hozzáadjuk 99,15-99,25 métert kapunk. 

Az adatok pontosítása érdekében nem kell mást tenni, mint figyelni a vízállásadatokat szentendrén és ha ebben az intervallumban látjuk a Duna szintjét el kell látogatni ismét a Pap-sziget északi csúcsához. 

Szigorúan ellenőrzött szigetek

1944 a Duna légifotózása szempontjából az egyik legsűrűbb év volt. Április 3-án lezajlott Budapest első szövetséges bombázása, ezt két héttel követte a Magyar Királyi Honvéd Légierő kárfelmérése, amelyet a mapire.eu honlapon a Fortepan és az Arcanum közös munkában kiadott. Ezen a Palotai-szigettől Csepelig látható a Duna. A szövetségesek nyári légi offenzíváját bombázások közben is fényképezték, erről a Lángban álló szigettenger c. cikkben mi is beszámoltunk hat éve. Azonban a szövetségesek ezen kívül még legalább két légifotózást végeztek 1944 április 25-én és október 7-én, ahol a Duna ismét fel-felbukkant. Ez lenne mai bejegyzésünk témája.

A Mosoni-Duna torkolata 1944. július 8.

A légitámadások hátterét és a szövetséges légitámadások adatbázisát a National Collection of Aerial Photography (NCAP) honlapján mostani bejegyzésünkkel párhuzamosan a Pangea blog dolgozza fel így arra nem térnénk ki.

1944-ben járunk tehát, amikor a dunai szigetekről még jobbára csak térképek állnak rendelkezésünkre. 1941-ből származik az első ismert légifotó sorozat, amely az "Új", megnagyobbodott Magyarországot volt hivatott felmérni annak céljából, hogy a katonai térképeket frissíthessék. Ennek dunai vonatkozásairól már írtunk itt és itt. Eppúgy, mint az 1944-es sorozat, az 1941-es is a Hadtörténeti Múzeum archívumából került elő. Az ország tudományos alaposságú és katonai titkosságú légifényképezése az 1950-es évekre esett, amikor szinte évente repülték be az országot, ez az állomány ugyancsak a Hadtörténeti  térképtárában böngészhető. Az 1959-2007 közötti időszak iránt érdeklődőket pedig a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) szolgáltatása a fentrol.hu szolgálja ki 117 ezernél is több magyar légifotóval. 

A Verőcei és Kőgeszteri-sziget 1944. október 7.

Azt gondolhatnánk az 1944-es szövetséges légifotózás 569 szelvénye nem sokat ad hozzá ehhez a sok korabeli légifotóhoz, holott éppen ellenkezője igaz. A Dunának sok szakasza csak itt tanulmányozható, ugyanis a mapire.eu Budapest 1944 (kizárólag a főváros és szűkebb környezetét lefedő) sorozatnál földrajzilag nagyobb területet fényképeztek le. Dél-Németországtól egészen a Vaskapuig barangolhatjuk be a Duna-mentét. 

Palotai-sziget 1944. április 25.

Ebben a bejegyzésben a Győrtől a Vaskapuig tartó szakaszt járjuk be folyásirány szerint. A kezdő képen Győr és a Mosoni-Duna látható, de a Duna egészen Esztergomig kanyarog, ahol éppen a Vaskapu-hegy zárja le a látóhatárt. A Csallóköz és a Szigetköz elhagyott folyómedrein kívül látható még pár dunai sziget, mint például a baljós nevű Kolera-sziget. 

Szokatlan helyről is vannak fényképek, ilyen például a Naszály és a Börzsöny déli előtere Nógrádverőce környéke. A második kép a frissen parthoz kapcsolt Verőcei- és Kőgeszteri-szigetet ábrázolja. A mellékágak kezdődő feltöltődését világos homokzátonyok jelölik, a szigetek növekedését nyugat felől pedig sötétebb színű erdőrészlet. Mindkét sziget eredeti magját szépen kirajzolja a part mentén futó fasor. Nyugaton még éppen látszik a Kismarosi-sziget csúcsa.

Az 1944-es Palotai-szigetről már készült bejegyzés, de a szövetségesek légifotóink kétszer is szerepel, egyszer áprilisban, egyszer pedig októberben, két különböző vízállásnál. Ezáltal a szigetről alkotott képünk tovább árnyalhatjuk.

Népsziget és az Óbudai-sziget északi része 1944. október 7.

A Népsziget és környéke egyike volt a Duna egyik legszigorúbban ellenőrzött szakaszának, 1944-ből három ismert sorozaton is feltűnik Budapest forgalmas közlekedési csomópontja miatt. A Népsziget 1944. október havi fényképén újdonság azonban, hogy egyrészt a hajógyár nem szenvedett károkat, másrészt az Újpesti vasúti híd óbudai része egy augusztusi légitámadás következtében megsérült. 

Óbudai-sziget 1944. április 25.

Az Óbudai-sziget április 25-i állapota is tartogat újdonságot. A mapire.eu egy héttel korábbi felvételein még nem áradt ki ennyire a kétszínű Duna. A fekete jelzi a pangóvizet, míg a szőke szürkés árnyalata az áradó, hordalékosat. Kirajzolódik előttünk a "régi" Óbudai-sziget nyugati partja, amely feltehetően a hajógyári-szigeti ág lezárása után szűkült ennyire össze. Láthatjuk a hamvába holt Északi-kikötő elárasztott első kapavágásait a Rákos patak torkolatától északra.

Margit-sziget 1944. április 25.

 

Ismerve a szigeten lezajlott heves harcok eredményét feltehetően a fenti kép az egyik utolsó háború előtti állapotában ábrázolja a Margit-szigetet a félbe hagyott Árpád híddal együtt. 

Lágymányos 1944. október 7.

 

Lágymányoson éppen zajlik a feltöltés, hogy az utolsó emlékét is eltöröljék a régi, széles Duna-medernek. Az öböl feltöltése 1944-ben alaposan felgyorsult, hiszen a felöltésnek végtelen utánpótlása származott a légitámadások nyomán összedőlő épületekből. Az ütem nyomon követhető a mapire és a NCAP öt hónap eltéréssel készített felvételeinek összehasonlításával. Lágymányos, a Csepel-sziget északi része, valamint a Soroksári út ipartelepei szenvedték el a legsúlyosabb pusztítást. 

Csepel-szigeti árvíz 1944. április 25.

A Csepel-szigetet sem kerülte el az április végi árvíz. A védekezés azonban egy meglehetősen érdekes futású töltés mentén zajlott. A képen ugyancsak jól elkülönül a pangó és a hordalékos-áramló víz, kirajzolódnak azok a pontok is, ahol a külső töltésen átömölhetett a Duna. Budapesten a Palotai-sziget északi részétől a Csepel-sziget csúcsáig teljes hosszában bejárható az 1944-es Duna. De mi nem állunk itt meg, hiszen szerbiai és román szigetek is találhatók az angol légifotós gyűjteményben. 

Nagy Hadi-sziget, Belgrád 1944. június 9.

Belgrád alatt egy hatalmas, lapos, kopár, félhold alakú sziget terül el, amelyet a nagyobb árvizek teljesen ellepnek. Nagy Hadi-szigetnek hívják és már a törökellenes harcokban is ábrázolták a metszeteken. Kialakulása a Száva és a Duna összefolyásának köszönhető, ahol a lecsökkenő vízmozgás miatt kiülepedhetett a hordalék. Hosszanti irányban megfigyelhető rajta néhány mélyedés, azaz ún. sarlólapos.

Ada Kaleh 1944. június 9.

A Vaskapu-szorosban található Ada Kaleh szigetét szerencsére nem kell bemutatnom a Dunai Szigetek blog régi olvasóinak. Ez a gyönyörű felvétel szerencsére teljes egészében tartalmazza a keletre tájolt, törökök által lakott és meglehetősen szomorú sorsú szigetet. 

Gura Văii szigetei 1944. június 9.

Ez a négy sziget ugyancsak a Vaskapu-szorost ékesítette, manapság már csak egy maradt meg belőlük. 1918-ban öt hónapon keresztül Magyarországhoz tartoztak Gura Văii településsel együtt. Sorsukat Ada Kaleh szigetéhez hasonlóan a Vaskapu erőmű felépítése pecsételte meg. 

Simian-sziget 1944. május 17.

1944-es sorozatunkat azzal a szigettel zárjuk, amely akár az új Ada Kaleh is lehetett volna — amennyiben a lakói is így gondolják. A törököknek eszük ágában sem volt erre a vadidegen szigetre költözni, ahová a román állam már átpakolta megmentésre méltó műemlékeket. A téglánként visszaépített erőd jelenleg méteres gazban rejtőzik, az elhagyatott török skanzen a Duna egyik szomorú mementója. Mint ahogy a NCAP légifotógyűjtemény 1944-es dunai sorozata is.