Vulkán költöztette el a vajdasági falut a Duna mellől

1783. nyara semmiben sem hasonlított a korábbi évekhez. Emberemlékezet óta ez volt a legforróbb nyár, a nap azonban nem aranyszínűen, hanem vörösen tűzött. A gabona elszáradt a földeken, a levegőt mérgező gázok ülték meg. Megsokasodtak a halálesetek, az emberek pedig babonás félelemmel kutatták az okát; mi okozhatja azt a mérgező ködöt, amely olyan sűrű volt, hogy a tengeri hajók sem mertek útnak indulni. 

Párhuzamos félsziget-rajzok c. augusztusi bejegyzésben már volt szó róla, hogy a sokác lakosságú Szond falu az egyik pillanatban még ott áll a Duna árterébe mélyen benyúló félszigeten (I. katonai felmérés, 1783), a másik pillanatban (1788) már sakktábla-alaprajzú települést látunk három méterrel magasabban és három kilométerrel keletebbre. A költözés oka meglehetősen prózai; a Duna árvizei okozták, azonban ha már az árvíz okait is megvizsgáljuk sokan megrökönyödnének. Talán amiatt, mert kevés dunai árvíz vezethető vissza egyértelműen egy vulkánkitörésre.

A XVIII.-XIX. század fordulóján nem Szond volt az egyetlen település, amely kénytelen volt elköltözni a Duna mellől. Ha az ember veszi a fáradságot és a mapire.hu honlapon az első és második katonai felmérést szinkronizálva végigszalad a Duna mentén több elköltözött falu témájú cikket is írhatna a Dunai Szigetekre. Az ismertebb települések közül elköltözött például Csepel, Őrsújfalu, Sükösd és Érsekcsanád. Kákony és Pandúr pedig soha nem épült újjá Baja mellett. E kb. hetven éves időintervallumban a Vajdaságból és a Bánságból további nyolc település költözött biztonságosabb (magasabb) térszínre. A költözés pontos időpontja néhány falunál konkrét eseményhez kötődik, mint pl. Csepel mai helyére költözése az 1838-as jeges árvíz után, máshol ezt csak hosszas kutatás után lehetne megállapítani. A vajdasági Szondhoz például 1783-1788 között érkezett az a pusztító árvíz, amely a végső lökést adta a település költözéséhez. 

Új-Szond tervrajza 1788. 

1783-1788 között, Bécsben mért vízállás adatok szerint négy nagy és négy közepes árvíz vonult le a Dunán. Minden egyes évre jutott egy nagyárvíz. Hogy ezek közül pontosan melyik volt az, amely Szond lakóit elűzte nem lehet tudni. Azt viszont lehet tudni, hogy melyik volt az a vulkánkitörés, mely az árvizeket okozta.

Szondhoz legközelebb 650 kilométerre találunk működő vulkánt, ez pedig a Vezúv Nápoly mellett. Csakhogy nem a Vezúv volt felelős a település sorsáért, hanem egy majdnem ötször olyan távol lévő párja, amely nem is olyan közismert. A vajdasági falu végzetét okozó vulkán 3100 kilométerre, északnyugat felé található egy óceán közepén. Érdekessége, hogy nem pontszerűen tört ki, hanem egy hosszú hasadék mentén. A Laki kitörése az egész világon éreztette hatását.

1783. június 8-án egy 25 kilométer hosszú hasadék nyílt fel a Grímsvötn vulkán közelében, Izlandon. 8 hónapon keresztül, 1784. február 7-ig körülbelül 14 köbkilométer bazaltláva (hétszer töltené meg a Balatont) ömlött ki és 120 millió tonna kéndioxid került a légkörbe, ezen felül még 8 millió tonna hidrogén-fluorid is, amely az izlandi lakosság negyedét-ötödét, valamint az ottani állatállomány felét megmérgezte és elpusztította.

Európában szokatlan éghajlati jelenségek játszódtak le. A tomboló nyár után 1783-84 fordulóján emberemlékezet óta nem látott hosszúságú zord tél köszöntött be. A fagyokkal hatalmas mennyiségű csapadék is érkezett hó formájában. A nagy hideget decemberben, februárban és márciusban hirtelen érkezett felmelegedések szakították meg, ugyancsak számottevő csapadékkal. Mindegyik felmelegedési periódus árhullámot okozott a Dunán, a legnagyobb árvíz március végén, április elején érkezett nyugat felől, amikor a Dunát még jégpáncél borította. Az 1783 után bekövetkezett árvizek ugyan nem érték el az 1838-as jeges árvíz pusztítását, de gyakoriságuk és tetőzési magasságuk sok Duna-menti faluban ösztönözte költözködésre az embereket.

Az izlandi Laki hasadékvulkán (forrás)

A Laki kitörése az egész északi félgömbön éreztette hatását, tudósok még a francia forradalmat, valamint az azt megelőző rossz termést is a számlájára írják. Az 1783-84-es vulkánkitörést követő évtized átlagosnál hidegebb és csapadékosabb telei, valamint az azt követő árhullámok (a Duna mellett pl. a Maroson is) nem csupán a Duna-mente településszerkezetét alakították, hanem az egész Föld történelmére komoly hatással voltak.

Párhuzamos félsziget-rajzok

Egy érdekes párhuzam merült fel a nemrégiben Altinum római erődjéről írt cikk és egy Várak, Kastélyok Templomok magazinban megjelent írás kapcsán. Altinum a Duna fölötti magasparton épült, tőle délkeletre egy, az ártérbe messze benyúló félszigeten áll Kölked település. Tőlük délebbre a Dunától ugyancsak távolabb áll a vajdasági Szond (Szonta, Сонта) szabályos telepes falva, amelytől délnyugatra, a kölkedi helyzet tükörképeként ugyancsak egy félsziget nyúlik be messze az ártérre. És nem csak ebben hasonló a két hely.

1. ábra Tükrözött félszigetek

1. félsziget: Szond

Dénes József várkutató naplójának második részében esett szó a szondi (1904 előtt Szonta) Gergely ispán tornyáról. Az 1230-as említés feltételezi, hogy a tatárjáráskor már el is pusztult és a köveit a kőben szegény vidéken azonnal széthordhatták. A mellékletként közölt I. kat. felmérés kori ábrán (1. ábra) a szerző azt feltételezi, hogy a torony valahol a félsziget nyugati csúcsán állhatott, de régészeti feltárás még sohasem azonosította helyét. 

A régészeknek nem lenne könnyű dolga, ugyanis ezen a helyen nemhogy a tornyot, de magát a települést sem találnák meg. Az 1783-ban készült I. kat felmérés után rendelkezésünkre álló következő térkép 1788-ból már egy telepes falu tervrajzát ábrázolja, a régi félszigettől 3 kilométerre északkeletre. 

2. ábra Ószond és Újszond elhelyezedése. Forrás:mapire.eu

A baranyai és a bácsi magaspart között, Apatintól délre a Duna 23 kilométer széles árteret alakított ki magának. Eszéktől északra ezt a vizenyős, holtágakkal átszőtt területet Kopácsi-rétként ismerjük, ma nemzeti park. Balparti részét a folyószabályozás nagyrészt ármentesítette. Az 1700-as évek végén Szondnál az emberi megtelepedésre alkalmas part alatt két nagyobb holtág terült el, a Velika bara és a Kruškovac (Körtés) bara. A Velika barától keletre létezett még egy jóval korábban feltöltődött holtág, a Határ (Grna) bara, amely a Sibovac-szigetet ölelte körül. Ez utóbbi magassága a III. kat felmérés szerint 82 méter volt tengerszint felett, a Velika bara szintje ennél egy méterrel lejjebb volt, 81 méter körül. Szond régi települése a félszigeten 3 méterrel magasodott az ártér fölé (84 m), a költözés után ez a település újabb 3 méterrel került az ártér fölé (87 m). A Veilka bara a gombosi híd felett torkollott vissza a Duna főágába. 

3. ábra Ószond két csatornája

A vízrajzi helyzetet tovább bonyolítja a Duna Mappáció során feltérképezett két csatorna, amely két szigetre osztja a szontai félszigetet (3. ábra). A térképen Velka Kanal (Nagy-csatorna) és Mala Kanal (Kis-csatorna néven szereplő árkok feltehetően összefüggésben vannak a település katonai védelmével, azaz Gergely ispán várával és a török hódoltsággal. Szonta a wikipédia cikkével ellentétben nem pusztult el teljesen a török hódoltság korában, de a kóborló hadakkal szemben minden lehetőséget megragadott a védekezésre. Ezt a célt szolgálhatta a két vizesárok, melynek nyomai ma is megvannak. A három oldalról vízzel és mocsárral körülvett félszigetből így két különálló sziget keletkezett Szond mezővárosában. Közöttük hidak biztosították az összeköttetést. Egészen addig, amíg a település el nem költözött. Ez olyan különleges földrajzi és éghajlati okok miatt következett be, hogy kénytelenek leszünk egy külön bejegyzést szentelni a témának. 

4. ábra Kölked árkai 1858-ben

2. félsziget: Kölked

Kölked szerencsésebb földrajzi helyzetben volt Szondnál. A 84-85 méter átlagmagasságú, egykori folyókanyarulatok övzátony-sarlólapos sorozataiból álló ártér ugyancsak három oldalról tette megközelíthetetlenné a települést. Az emberi megtelepedés térszíne 87-88 méter magasan volt, azaz ugyanazon a magasságon, mint ahová Szond 1783-1788 között elköltözött. A leírások szerint ezt a térszínt a Duna sohasem öntötte el. Ha a tükörkép metaforánál maradunk lett volna hová költözni, hiszen az északnyugati irányban 3 kilométerre állt egy 95 méter magas domb, melyen Altinum római erődje feküdt. Körülbelül ott ahol a túlparton Szond elköltözött.

Kölked váráról nem szól a fáma, de a török hódoltság alatt végig létező falu ugyancsak megtett minden tőle telhetőt, hogy a hívatlan vendégeket távol tartsa. Azt nem tudni, hogy az alábbi, 5. ábrán látható árkok közül melyik mikor készült el. Talán  már a rómaiak után megtelepedő népvándorlás-kori népek kiásták az elődjét, de az biztos, hogy a falu képét a múltban és a jelenben is meghatározták. A legkülső árok a félsziget nyakánál található. Vonalvezetése alapján még természetes eredetűnek gondolhatnánk, de ha a Duna vizét kellett volna levezetnie, akkor sokkal szélesebbnek kellene lennie. Míg el az árok külterületen található, addig a másik kettőt már benőtte a település, de nem annyira, hogy ne maradt volna nyoma.

1827-ben, a Duna Mappáció leírása szerint ezeken az átvágásokon töltések vezettek át, közülük egyben még jelentkezett vízmozgás:

"Az árvíz ezen két Sectiót, a Kölkedi Intravillanumot [beltelkeket] és kerteknek egy részét kivévén, egészen elborítja. Ezen vízbe zárt Kölked helysége olyan dombos helyen fekszik, hogy senki nem is hallotta, hogy valamikor az árvíz bejött vólna a’ faluba. A helység három tőltés által fentartja a Communicatiót [kapcsolatot] az Ország úttal; a Duna felé való magos töltést pedig az Hertzegi Uradalom Tsinaltatta, hogy a Vislaki rétjeit a Kölkedi laposágra kiömlö árvizek ellen óltalmazza. – A Barátok fokja mindég folyik; mert szárazság idején legalább a Mohátson úgy nevezett Bék rétje val Temetői Fok vizei azon szivárognak le." 

5. ábra Kölked három árka

Az 4. ábrán látható 1858. évi állapot szerint Kölked település magja a félsziget legkeletibb csúcsán volt. A református templomtól keletre húzódott egy három méter mély egyenes árok, amelyen ekkor már nem híd, hanem feltöltött út vezetett keresztül. Ma ez a terület a Kossuth és Tisza utcák között található. A középső árok ennél sokkal látványosabb, ebben ma is található egy tavacska és nagyrészt beépítetlen terület. Később itt épült fel az általános iskola és könyvtár. A két utóbbi árok ma is három részre osztja Kölkedet. 

Sok más település található ilyen Duna-ágak által "kifaragott" félszigeten, például Dunaszentgyörgy, vagy a Vajdaságban Béreg (Бачки Брег) és Küllőd (Колут), de ezeken nem létesültek a szondi és kölkedihez hasonló védművek.