Az esztergomi "birodalmi lépegető"

Ezt a részt írta: Martin Kápoštás

Gyerekkoromban sokat jártunk le a Dunára. Azóta mindig is kíváncsi voltam hogyan nézhet ki közelebbről. Igazából, közelről csak a híd megépítése után tudtam megnézni megfotózni. Szerettem ide járni de amióta ott a komp már nem olyan gyakran. Rengeteg fotót készítettem már erről az epületről de talán ez a legemlékezetesebb. Még filmes korszakomból mindig szerettem a hosszú záridős fotókat. Itt ezt a technikát szoktam használni. Vártam a jó időt amikor mozgalmas a felhőzet, ez frontok előtt-után szokott lenni. Mégis jött a várt időjárás, kimentem a feleségemmel aki ha tud elkísér. A helyet a felhőzet mozgása szerint lőttem be hogy a felhők a fejem felett menjenek. Na most volt kettő lehetőség. Csinálni egy felvételt egy ND szűrővel ami lehetővé teszi a hosszú záridők használatát napközben vagy csinálni egy “timelapse”-t amit utólag egybe lehet mókolni digitálisan. Nem akartam a véletlenre bízni, így az utóbbit verziót választottam. Na szóval a gép az állványon és kb. minden 2. mp egy fotó.

Távolban látom hogy tűnik el a Gerecse, esik. Egyre közelebb van az eső. Figyelem a Duna felszínét ahogy kezd egyre jobban hullámozni… valami nem stimmel. Egyszer csak nagyon erős szél, vihar jön… szinte robbanással, ilyet még nem éltem… az állványom utolsó pillanatba kaptam el, már dőlt el. Amire az gondoltam, hogy eső az porvihar volt. Na akkor gyorsan be az autóba. Ahogy odaértünk az autóhoz nem hittem a szememnek. 30 cm-re az autó mögé a vihar bedöntött egy akácfát… Sokkos állapotban minden erőnkkel odább taszigáltuk az odakészített csöveket hogy kitudjunk tolatni a zsákutcából… hát valahogy így készült ez a felvétel.

Malacait szénporral szoptató koca. 1962. (fentrol.hu)

Ezt a részt írta: Szávoszt-Vass Dániel

A Dunai Szigetek által meghirdetett hetedik fotópályázat témája a dunai műtárgyak voltak. De mik is ezek a műtárgyak? Mindazok az emberi alkotások, amelyet az ember azért épített, hogy a Dunát megregulázza. Például párhuzamművek, sarkantyúk, töltések, fenékküszöbök, rakpartok. Az első helyezett képet Martin Kápoštás küldte be Párkányból, ahonnan képének központi témája állandóan látható. A Dunában álló, birodalmi lépegetőhöz hasonlatos szénrakodó Esztergom külterületén található, egy rövidke sziget-mentes szakaszon a Táti-szigetek alatt és a Prímás-sziget fölött, az 1721,5-es folyamkilométernél. A díjnyertes képen fenyegetően gyülekeznek a viharfelhők az 1927-1963 között működő szénrakodó mögött. A Duna fölé magasodó épületből rakodták be annak idején az innen 6 kilométerre található dorogi szénbányákból kötélpályán érkező szénport. Ezzel a szénnel táplálták a dunai gőzhajókat, valamint Budapest és Csepel gyárait. Naponta akár ezer tonnát is berakodtak a manapság már ehagyott ipari műemlékként létező dunai "kilátótoronyban" dolgozó munkások. Akik jobb híján csak csónakon tudták megközelíteni a körülbelül 20 méterrel a Duna tükre fölé emelkedő munkahelyüket. 1963-ban a szénrakodó bezárása egybeesett a dorogi szénbányászat hanyatlásával. Az utolsó dorogi szénbánya 2003-ban zárt be, lezárva egy 222 éves hagyományt. A több mint fél évszázada kihalt szénrakodó megmentését civil művészek karolták fel, de pénz hiányában még nem kezdődött meg a restaurálása. Ennek hiányában félő, hogy ez a jellegzetes, dunai épület nem fogja sokáig bírni a díjnyertes fotón felbukkanó elemek támadását. 

Áhítatos helyek fényképésze - interjú Martin Kápostáš fotóssal

slovenčina

Régebben sokat törtem a fejem, hogyan lehet megkülönböztetni fényképről a naplementét a napfelkeltétől. Ismeretlen tájon ez szinte lehetetlen. Szerencsére ezeken az ismert, áhítatos helyeken, mint Esztergom, Hideglelőskereszt, Visegrád, Dömös, a Pilis, vagy a Helembai-hegység (Burda) ez egyáltalán nem nehéz feladat. Aki ismeri a Dunakanyart úgy még egészen biztos nem látta, ahogy ez a táj a párkányi Martin Kápostáš fényképein megelevenedik. Interjút kértünk és kaptunk, hogy bemutathassuk a folyót a fotós szemszögéből. Végül még az is kiderül, hogy naplemente, vagy napfelkelte van a képeken. :)

Dunai Szigetek: A honlapodon látható képek alapján azt gondolná az ember, hogy valahol Párkány környékén élsz. Vagy esetleg más oka van ennek, hogy sokat jársz erre a környékre fotózni?

Martin Kápostáš: Nincs más. :) Itt élek gyerekkorom óta.

D. Sz.: Hány éve fényképezel? Hogyan kezdődött?

M. K.: 1997-ben vettem az első fényképezőgépem. Édesapám és a bátyám mentek el érte. Én 40 fokos lázban feküdtem otthon. Egy Praktica, ami a mai napig szuperál - elem nélkül :).

D. Sz.: Képeid alapján alaposan ismered a Dunakanyar minden zegét-zugát. Hogyan választod ki a fényképeid témáját?

M. K.: Sokat bringázok a haverokkal a környéken, és így sok szép helyet találok. Így “kinézem” a helyet és visszatérek lefotózni.

D. Sz.: Melyek a kedvenc helyeid a Duna mentén?

M. K.: Nagyon sok van Párkánytól-Visegrádig. Kovács-patak /Burda/, Zebegény, Dömös … sorolhatnám… :)

D. Sz.: Mit jelent számodra a Duna?

M. K.: A Duna? Nagy haverok vagyunk :) 3x átúsztam, Egyszer oda-vissza és másodszor már csak oda … vissza már határőrség hozott… voltam vagy 15 éves.

D. Sz.: Milyen a tökéletes fotó számodra?

M. K.: Az, amelyik több év után is megfog, megmozgat.

D. Sz.: Fotópályázatokon szoktál indulni? Milyen sikereket értél el ezidáig a képeiddel?

M. K.: Igen szoktam. A magyar National Geographic pár képemet közzétette. Egyik fotóm lett a hónap asztrofotója. Az amerikai Popular Photography újságban elnyertem az első helyet egy portréval…

D. Sz.: Mi a célod a fényképezéssel?

M. K.: Konkrét célom nincs. Leginkább menni és fotózni és ha összegyűlik egy kiállításra való, akkor kiállítani. :)

D. Sz.: Számodra a fotózás munka vagy hobbi?

M. K.: Grafikusként dolgozom Párkányban. A fotózásra sok időt szánok, bújom a térképeket új helyeket keresve, figyelem a nap állását bizonyos helyeken, hogy minél jobb fényviszonyokban visszamehessek a helyre… Nem tudom nem szánok-e több energiát a fotózásra, mint a munkámra. :) A munkahelyemen nagyon toleránsak - ezért nagy köszönet :), volt, hogy később mentem be, mert hát ködös volt a Duna vagy pont inverzió volt és mentem a Bazilikát fotózni a Vaskapuról …

D. Sz.: Volt olyan képed, amiért nagyon meg kellett dolgozni (korán kelni, kilométereket túrázni stb.)?

M. K.: Most az utolsó fotóm a Szpartakusz ösvényről, ahogy néztem a térképet, akkor az minimum egy óra volt az autótól. Persze a legjobb fények reggel vagy este vannak … Szeretek aludni, maradt a naplemente. Sötétedés után elkezd élni az erdő, mindenhol valami moccan, surran és még egy óra van az autóhoz a sötét erdőbe … hát megcsináltuk 45 perc alatt :)

D. Sz.: Mennyien ismerik a munkásságodat? Hány látogatója van átlagosan a honlapodnak?

M. K.: Fotóim töbségét az Facebookra teszem fel. Ott látom a reakciókat is. És háttérben lassan töltöm fel a weboldalra is.

Honlap: http://www.kapostas.com/