Almásfüzitőn, a 1757-1756 folyamkilométer között található a Prépost-sziget. Szigetnek oly sok társához hasonlóan már csak megszokásból hívják, a szocialista iparosítás áldozatának esett áldozatul. A szocialista ipar hanyatlásával a természet újra birtokba vehette és immár két évtizede regenerálódnak tájsebei.
1945 után helyreállították a kőolajfinomítót az államosítás után és újra megindulhatott a termelés a visszavonuló németek által leszerelt timföldgyárban. Ez később komolyan befolyásolta a Prépost-sziget sorsát. 17 év alatt szépen visszanőtt az erdő (még mindig kirajzolják a sziget fejlődési stádiumait) és kibukkant egy zátony a keleti szigetcsúcs mellett.
1966-ban még hasonlóan természetközeli állapotban volt a Prépost-sziget, csak éppen a Fentrol.hu oldalon a '62-es kép volt alkalmasabb ennek illusztrálására. 1963-ban bővítették a gyár kapacitását, így a tehervonat forgalom is alaposan megnőhetett.
Alig három év múlva már rá sem ismerünk az almásfüzitői szigetre, ugyanis az ipar minden súlyával ránehezedett. Ez fizikailag úgy kell elképzelni, hogy megépült egy dupla sínpár a mellékágba hordott töltésen és folytatódott a sziget keleti része felé, ahol ugyancsak ki kellett irtani az erdőt a töltésen futó, szerelvények kedvéért. Úgy tűnik valamely alulméretezés, vagy tervezési hiba folytán a kész timfölddel megrakodott hosszú szerelvényeket nem tudták másképpen rávezetni a Budapest-Győr vasútvonalra, ezért kénytelenek voltak a Prépost-szigetig húzni őket, hogy az Y kanyart be tudják valahogy venni. Ez a vasútvonal meglehetősen ki lett volna téve a dunai árvizek elmosó erejének, ezért a biztonság kedvéértástak még egy gödröt a földnek meghosszabbították az árvízvédelmi töltést, azaz sikeresen betemették még egyszer a mellékágat és letarolták a sziget teljes északi partját. Létrejött egy holtág-tó, melyet a térkép a nem túl vonzó Iszapolónak nevez, a töltés alatt lévő maradék mellékág pedig elkezdett feliszapolódni. 1969-re a mellékág partján futó fasort leszámítva mindenhonnan eltűnt az ártéri erdő. 1970-ben újabb kapacitásbővülés következett, létrejött Közép-Európa legnagyobb timföldgyára évi 330 000 tonna termeléssel.
Vasút a szigeten |
A Prépost-sziget feltehetőleg egyházi tulajdonosáról kapta a nevét, de a névadás a múlt homályába vész. Már az első katonai felmérés térképén is ez a név szerepel, pedig akkoriban (1780-1790 között) nem sokat bajlódtak a dunai szigetek nevesítésével. A pöttyözés alapján erdő boríthatta, mint ahogy nagyrészt erdő borította 1944 nyarán is, amikor a szövetséges gépek a füzitői olajfinomító bombázását dokumentálták. Ez a fellelhető leghíresebb kép a szigetről, melynek tanúsága szerint oda (és valószínűleg a Dunába) is jutott fél tucatnyi bomba.
Geomorfológiailag is érdekes képről van szó, ugyanis az erdősávok kirajzolják a sziget fejlődési fázisait, vagy legalábbis a magasságviszonyait. Az északi részen feltűnik egy orsó alakú szigetmag. Itt magasabbak és öregebbek a fák (leszámítva a déli part jegenyéit). Nyugatról és részben délről csatlakozik hozzá egy lapályosabb rész, talán egy későbbi zátony erdősült itt be. A fák valamivel alacsonyabbak erre, és ívük követi a szigetmag alakját. Nyugati csúcsán homokzátony látszódik, mindenképpen remek strandolóhely lehetett, amikor éppen nem borított el mindent a lángoló kőolajfinomító fekete füstje.
A Prépost-sziget 1944 nyarán (fortepan.hu) |
1945 után helyreállították a kőolajfinomítót az államosítás után és újra megindulhatott a termelés a visszavonuló németek által leszerelt timföldgyárban. Ez később komolyan befolyásolta a Prépost-sziget sorsát. 17 év alatt szépen visszanőtt az erdő (még mindig kirajzolják a sziget fejlődési stádiumait) és kibukkant egy zátony a keleti szigetcsúcs mellett.
1962. október 27. (fentrol.hu) |
1966-ban még hasonlóan természetközeli állapotban volt a Prépost-sziget, csak éppen a Fentrol.hu oldalon a '62-es kép volt alkalmasabb ennek illusztrálására. 1963-ban bővítették a gyár kapacitását, így a tehervonat forgalom is alaposan megnőhetett.
Alig három év múlva már rá sem ismerünk az almásfüzitői szigetre, ugyanis az ipar minden súlyával ránehezedett. Ez fizikailag úgy kell elképzelni, hogy megépült egy dupla sínpár a mellékágba hordott töltésen és folytatódott a sziget keleti része felé, ahol ugyancsak ki kellett irtani az erdőt a töltésen futó, szerelvények kedvéért. Úgy tűnik valamely alulméretezés, vagy tervezési hiba folytán a kész timfölddel megrakodott hosszú szerelvényeket nem tudták másképpen rávezetni a Budapest-Győr vasútvonalra, ezért kénytelenek voltak a Prépost-szigetig húzni őket, hogy az Y kanyart be tudják valahogy venni. Ez a vasútvonal meglehetősen ki lett volna téve a dunai árvizek elmosó erejének, ezért a biztonság kedvéért
1969. november 12. (fentrol.hu) |
Téglából épült, parkokkal tagolt lakótelepen keresztül, a MOL olajfinomító kerítése mentén lehet kiérni Almásfüzitőn a Prépost-szigethez. Egy olyan földúton, melyen még a google street view autója is visszafordult. Ez az út egyenesen ahhoz a vasúti töltéshez vezet, mely teljesen egyedülállóvá teszi ezt a szigetet, nincs tudomásom arról, hogy másik dunai szigetre is vezetne két pár normál nyomtávolságú iparvágány (még a Csallóközbe sem).
A szigetre vezető vasúti töltés |
A töltést és a síneket 1994, a timföldgyár bezárása óta visszahódította a természet. A mellékágat pedig a horgászok, akik szépen rendben tartják a töltés alatti szigeti oldalt. A júliusi árvíz a főágból behatolt ugyan ebbe a víztestbe, de a szemét nem. Itt két lehetőség jöhetett számításba; vagy összeszedték, vagy a torkolatnál felnőtt fűzerdő fogta fel. Később kiderült, hogy egyik sem, egészen más oka volt.
Szépen karban tartott horgászhelyek |
Kezdetben az almásfüzitői Timföld Horgász Egyesület kezelte a "tavat", mely híresen sok hallal bírt. A töltésről délre fekvő horgászvízbe "bejár" a Duna, ezt a fákon árvíz után megmaradt iszapréteg egyértelműen jelzi. Bejár ide még más is, pl. a hódok, de ellenük lehet védekezni fák törzsére tekert dróthálóval.
A töltés alatti holtág a zsilip mellől |
A Duna ellen is lehet bizonyos szintig védekezni, egy szűk zsilip található a holtág keleti végében, ahol A Duna közepes vízállásnál be tud áramlani "alulról". Nagyobb árvizeknél a szigeten át folyik be a Duna, mármint azon a részen, ameddig a vasúti töltés nem ér el. De nem ez a zsilip fogta meg a szemetet, hanem a felette betonoszlopokra húzott drótkerítés. A kerítés túloldalán pedig 1,5-2 méter széles mesterséges csatornát rejt az erdő, mely a Dunából szállít friss vizet a zsilipen keresztül. Mivel nem volt benne vízmozgás, nem valószínű, hogy a MOL-telep szennyvízlevezetője volna. Ez a csatorna a mellette futó kerítéssel derékszögben vágja át a Prépost-szigetet.
A holtágat tápláló mesterséges csatorna |
Az iparvágány töltésének vége közel van a sziget keleti csúcsához. El sem lehet téveszteni, olyan hatalmas, ráadásul a sínpár végén vasbak helyett egy még magasabb földkupac található. A sínpár néhol hiányos, sűrű aljnövényzet és vékony fák nőtték be. Mivel betontalpfákon nyugszik itt marad az örökkévalóság számára. Van ahol földút vezet keresztül a síneken, van ahol mellette fut közvetlenül. Ívben ráfordul a töltésre, és egy kapun keresztül lép be a volt timföldgyár területére.
Ritka látvány: vasúti pálya keresztezi az árvízvédelmi töltést |
A töltés másik oldalán egy olyan holtág található, mely inkább csak tó. Itt nem jelzi iszapréteg a visszavonuló dunai árvizet, ha van is kapcsolata a főággal az a kavicsrétegen keresztül történik a sziget alatt. Partjait nádas borítja. Egy ősi tábla szerint ez is horgászvíz, de nem nagyon látni horgászatra alkalmas állásokat a nádasban.
A holtág, melyet már nem táplál a Duna |
Geológusok számára tartogat némi érdekességet a töltést borító kőzúzalék. A fehér mészkövek, dolomitok között találni elszórtan vöröses-narancssárgás bauxitot. Ez a tarka töltés kerüli meg a holtágat, éles szögben megtörve csatlakozik hozzá a szigetre vezető része, melyre manapság már semmi szükség nem lenne. Ez meg is látszik az állapotán, míg a parti példásan karban van tartva, addig a szigeti töltést lassan elnyeli az erdő.
Lassan elnyeli az erdő a szigeti töltést |
Almásfüzitőn a timföldgyártás felívelése alaposan tönkretette a Prépost-szigetet, a timföldgyártás megszűnése pedig szinte automatikusan magával hozta a sziget rekultivációját. A különféle tájsebektől (töltés, vasút, kőszórások, betonbunkerek) eltekintve a Dunának ez a része természetközeli állapotban várja a ritkán errefelé tévedő turistákat.