Kajaktúra a tündéri erdőben

A folyami szigetek jellemzően nem túl hosszú életűek ha a földtörténeti időben vizsgáljuk őket. Különösen rövid élet adatott meg a Szigetmonostorhoz tartozó Tündér-szigetnek. 80 év, azaz emberi élethossz. Ennyi telt el azóta, hogy megjelent a Dunán, ebből az utolsó ötven év már a feliszapolódás jegyében telt el. 1958 és 1962 között épült fel az a keresztgát, mely végül megpecsételte és megpecsételi a mai napig a sziget sorsát. 

A Duna és négy szigete a Megyeri hídról fényképezve.

Régi evezősök elbeszélése alapján a sziget mellett még a '70-es években is nagyszerűen lehetett evezni, a szűkülő mellékágban ekkor még meg tudott fordulni egy 10 méter hosszú evezőshajó. A sziget fejlődéstörténetét két éve térképeken követtük nyomon, azóta sok minden történt a szigettel, érdemes ezt is áttekinteni a részletes bejárás előtt. Tavaly érkezett a megkeresés Attilától, aki az óbudai Kézi Hajtásúak Napja szervezője, hogy szívügyének tekinti a dunai szigetek revitalizációját és mivel hozzájuk a Tündér-sziget esik legközelebb, ezzel szeretnék elkezdeni, a remélhetően folyamattá bővülő sziget rendbetételt. A vízüggyel és a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal közösen szerveztek egy bejárást, amelyen a nemzeti park küldöttsége meglepve fedezett fel egy - a vízisportolók által már régen ismert átjárót (itt: 47.622539, 19.093497), mely középvízállás felett a Szentendrei-Dunából táplálja a beerdősült mellékágat. Az alábbi, 1953-as légifotó tanúsága szerint az 1960 körüli lezárás előtt három különálló zátony között is léteztek hasonló átfolyások, de ez a ma létező egészen biztos, hogy nem folytonos azokkal, sőt nagyon valószínű, hogy ezt emberkéz alkotta.  Ezt az elméletet még Péter túratársam sem osztotta, szerinte: 

"Az 1953-as felső átfolyás helyén van a most is járható átjáró. Ha megnézzük a szigetet a Google-Earth-ben, akkor látszik, hogy a Szentendrei szigetet keresztező út tengelye egy kicsit délebben metszi a Tündérszigetet, mint az átjáró. Ugyanez látszik az 1953-as légifotón is.
Egyébként a lezáró gát építése után, 1964 vagy 65-ben egy napot sátoroztam a szigeten, akkor már volt átjáró. Hogy egy vagy kettő, arra nem emlékszem.
Ebből számomra az következik, hogy nem emberi kéz alkotta meg az átjárót. Lehet, hogy valaki azóta kicsit alakított rajta, kikotorta, megtisztította, de eredetileg biztosan természetes volt. Ha a vonalvezetése megváltozott, kanyargósabb lett, az is biztosan a víz számlájára írható."

Bárhogy is alakult ki, ez az átfolyás középvíznél elevenedik meg, ez alatt sajnos a mellékág csak alulról kap vizet, de vízmozgás nincsen benne. A lassú vízmozgás (főként hullámzás), a finom szemcsés hordalék és a felhalmozódó uszadék ideális terep egy felnövekvő fűzerdőnek. Egy index fórumos bejegyzés szerint körülbelül egy hete már járható volt hajóval az átfolyás, ekkor a budapesti vízmérce körülbelül 330 centimétert mutatott. Civil kezdeményezés volt, hogy ezt az átjárót kis rásegítéssel 200 centiméteres vízszintre süllyesszék, de erre hatósági engedély kellene. Már az is kisebbfajta csoda, hogy ez az átjáró létrejött, de mivel a Dunára merőlegesen helyezkedik el fenntartása állandó karbantartást igényelne. A keresztgát megnyitása is szóba került, de ezt állítólag az erdészet (a szigeten néha fakitermelés folyik - bár ennek nyomát sem láttuk) használja, így talán legfeljebb egy átfolyást lehetne bele építeni. Ez megoldaná a mellékág vízutánpótlását, de ez a vízhozam nem lenne elég, hogy a füzest és a hordalékot kimossa a főágba. Mindenesetre egy sikeres folyórehabilitáció lökést és megfelelő sajtóvisszhangot biztosíthatna további dunai sziget-rehabilitációknak.

A Tündér-sziget (alul) fénykorában

Ilyen előzmények után nem volt más hátra mint személyesen is felkeresni ezt az átjárót és felmérni a meder állapotát. Szerencsére a Külker evezősei nem csak neveztek, de közülük volt, aki első helyezést ért el a legutóbbi fotópályázaton, és a részükről vetődött fel egy közös vízitúra lehetősége. Végül az ő és a Duna vízállásának jóvoltából alkalom nyílt ezt az egykor szebb napokat látott Duna-szakaszt bejárni - ráadásul vízen. Az eredeti terv szerint az Egyfás-szigeten is kikötöttünk volna, de ez pünkösd vasárnap a vízállás miatt lehetetlen volt. Ennek ellenére kiderült, hogy az Egyfás már régen nem egy fás sziget, egy fiatal fehér eperfa is szárba szökkent rajta a fűzek mellett. Sőt idén már terem is!

A Tündér-sziget bejáratát egyre nehezebb felismerni. Mostanában ott horgonyoz a Pumukli, amely világítótoronyként jelzi a bejáratot a hajósoknak. 

A Római Partról nincs túl messze a hely, elég elmenni a Luppa-szigetig és alig öt kilométer evezés után már meg is érkeztünk. A holtág alsó száz métere könnyedén járható még nagyobb négypárevezősökkel is, de ha mi is ilyen hajóban ültünk volna nem sokat láttunk volna a legérdekesebb részekből. Kétszemélyes túrakajakkal is meglehetősen nehéz volt navigálni a nyakig elárasztott ártéri erdőben. Az alábbi képek külön kommentár nélkül is jól érzékeltetik a Budapesten de. 11-kor saccolt 463 centiméteres vízállást. (Reggel hétkor 451, este hétkor 488 cm-t mértek a Vigadó téren.)

Egész nap enyhén felhős volt az idő,  de a párzó bogarak révén, vagy a fák túlzott vízfelvétele miatt a fűzfákról folyamatosan csöpögött ránk a habos víz. További "veszélyt" jelentettek az árvíz elől a fákra menekült pókok és bogarak seregei. Célszerű tehát ilyen vízállás esetén egy machete társaságában evezni errefelé. 

Többször előfordult, hogy azt gondoltuk kész, eddig jutottunk, de mindig találtunk egy kajaknyi átjárót. Volt, hogy 20 cm hiányzott, hogy fennakadjunk egy kidőlt fán, volt, hogy uszadékból álló sziget állta utunkat, melynek magját egy leszakadt Lehel márkájú hűtőajtó képezte.

Tervben volt, hogy megnézzük a zárást is, hátha víz alatt van, de egy áthatolhatatlan erdő állta utunkat, ahol már semmiféle hajózható csatorna nem volt kivehető. Mivel itt jobbára kiszáradt fák állták utunkat, egy kisvizes időszakban könnyen meg lehetne tisztítani a terepet. 

Tapasztalt evezősök jól ismerik a Tündér-szigeti mellékág hidrológiai viszonyait, mikor hol és meddig lehet eljutni benne. Keskeny, kis merülésű és rövid hajókkal egészen jól el lehet navigálni a mederben felnőtt ártéri erdőben.

Az átjáró már egészen eldugott helyen található, egyedül az erdő mögött átsejlő égbolt adhat támpontot, hogy közel már a Szentendrei-Duna. Egyedül itt láttunk egy keskeny földsávot a víz fölé emelkedni a szigeti oldalon. Ez is csak fél méterrel volt a víz színe fölött. Elképzelhető, hogy a Tündér-sziget legmagasabb pontja errefelé található. 

Alaposan kihasználtuk a kedvező vízállást, oda-vissza kétszer is bejártuk a Tündér-sziget mellékágát. Annak ellenére, hogy tovább emelkedik a vízállás az evezés az erdőben egyre nehezebbé fog válni, mivel a folyó lassan eléri a fiatal erdő lombkoronáját és bezárulnak az eddig nyitva álló csatornák. Ha esetleg valakinek mégiscsak sikerül bejutnia, szívesen várjuk az élménybeszámolót! 

Köszönöm szépen a túrát Péternek és Jánosnak! 

http://www.kulkerek.hu/

Kiszámoltuk az Égető-sziget küszöbszintjét!

Eddig csupán becsléseim voltak arról, hogy a Vác déli részén található Égető-sziget az év mekkora részében viselkedik "valódi" szigetként, azaz kerül víz alá a feliszapolódását elősegítő keresztgát. A valódi sziget kifejezés ebben az esetben kissé túlzás, hiszen már több helyen is összenőtt a parttal, de szerencsére május második hetében a vízállás kedvezően alakult ennek meghatározására. 

Vízáramlás a már lezáródott mellékágban az Égető-sziget déli medencéjében

Az Égető-sziget Vác legdélebbi szigete, az 1676-1677 folyamkilométer között terül el (egészen pontosan itt). Bár a Budapest-Vác kerékpárút éppen mellette halad el, létezéséről csak kevesen tudnak. 

Már a Gödi-sziget küszöbszintjének meghatározásához is váci adatokat használtuk, ez az Égető-sziget esetében még inkább alkalmazható, hiszen mindössze 3 kilométerre található a váci vízmércétől. 2015. május 11-én, hétfőn reggel Vácott 274 cm vízállást mértek. Ez este hét órakor 267 centiméterre süllyedt. Az alábbi képek délután egy órakor készültek, ekkor a gát legalacsonyabb pontján térdig érő vízben 43-44 centiméteres vízborítást mértem. Amennyiben az apadást 12 órára egyenletesnek vesszük, akkor 1 órakor kb. 270,5 centiméteres lehetett a vízállás. Ha ebből kivonjuk a gáton mért vízállást megkapjuk a 226-227 centiméteres küszöbszintet. Mivel a küszöbszintet célszerűbb az elzáródás időpontjában megfigyelni, szükség volt egy másik mérésre is, amikor a vízszint jobban megközelíti a becsült értéket.

Régebben így nézett ki az Égető-sziget (háttérben a váci Barátok temploma)

Mindenesetre öröm volt látni, hogy áramlik a víz, annak ellenére, hogy az aszfaltborítású intakt keresztgát nagy részét már benőtte az ártéri erdő és az egykori folyómeder is több részmedencére tagozódott a felnövekvő fűzerdőknek köszönhetően. 

A gát fölött néhol mindössze két méterre szűkült össze az átfolyó. A háttérben már nem is látszódik a főág, ugyanúgy mint az alsó torkolatnál benőtte az ártéri erdő. áradáskor a víz ezen keresztül ömlik a mellékágba. 

A déli rész hosszabb és szélesebb, a háttérben már alacsony fűzfák zárják le a látóhatárt a következő részmedence elől. A sziget fejlődéstörténetével korábban már foglalkoztunk, ezért erre felesleges lenne most kitérni. A blog címkéi közül is érdemes az "Égető-szigetre" klikkelni még több képért és információért! 

A gáttól északra meglehetősen rövidke szakasz található az egykori Dunából. Inkább csak egy tóra hasonlít, kisvíz idején csontszárazzá válik. Ezek a kisvizes időszakok jelentik a legtöbb veszélyt a mellékágra, hiszen minél tovább tart egy ilyen periódus, annál valószínűbb, hogy a megtelepedő növényzetet egy következő árvíz már nem tud elpusztítani. És mint látni fogjuk az Égető-sziget esetében igen gyakoriak az ilyen kisvizes periódusok. 

Víz alatt a keresztgát május 11-én. A kép bal oldalán az elmaradhatatlan uszadék+kommunális hulladék kombináció.

Május 17-én egy kis áradás után ismét érdemes volt felkeresni az Égető-szigetet. A hydroinfo vasárnap reggel 245 centimétert jelzett Vácott, és mivel az előző nap este ugyanekkora volt a vízállás célszerű volt gyorsan meggyőződni az egy héttel előbbi számítás sikerességéről. Délután négy órakor a következő volt a helyzet. A gáton nagyrészt már nem volt víz, ami egyrészt érdekes, mert az ember azt hinné, hogy a koronamagasságot vízszintesre tervezték annak idején. Középtájt, ahol egy hete a 43-44 cm mély vizet észleltem most csak bokáig ért a víz. Mérőszalag szerint 15 centiméter volt. Nem volt más hátra, mint megvárni, hogy a hydroinfo közölje a vasárnap esti vízállást. Ez alapján már ki lehetett számolni a küszöbszintet. 

Az adat hétfőn délelőtt került fel a honlapra, eszerint estig 5 centimétert apadt a Duna. Ha az apadást egyenletesnek vesszük, 4 órakor kb. 241-241,5 centiméteren állhatott a váci vízmérce. Ha ebből kivonjuk a 15 centimétert megkapjuk az egy hete mért 226-227 centiméteres értéket. Természetesen további pontosításra még mindig van lehetőség, de ez már egy centiméteren belüli változást eredményezne csak. Addig is a "pesszimistább" 227 centiméterrel célszerű számolni, ekkora vízállásnál már egészen biztosan megindul a vízáramlás az Égető-szigetnél. 

Felmerülhet a kérdés, hogy mire jó ez az érték?

1. Ha valaki erre kenuzna elég a hydroinfóra pillantani és tudja, hogy +30 centiméternél már jó eséllyel nem kell átemelni a hajót.
2. Éves vízállásadatokból meg lehet mondani hány nap volt vízáramlás a mellékágban, azaz az év hány napján viselkedett az Égető-sziget valódi szigetként.
3. A mellékág rehabilitálása esetén (keresztgát megbontása) számszerűsíteni lehet a vízáramlásos napok (lásd lejjebb) növekedését. 
4. Össze lehet vetni a mellékág állapotát az Égető-szigetinél 103 centiméterrel alacsonyabb küszöbszintű Gödi-szigetével. Egy méteres küszöbszint csökkenés esetén már nem lenne erdő a ki- és betorkollásnál.
5. Ki lehet számolni, hogy a keresztgát koronaszintjének legalacsonyabb pontja 99,90 méter tengerszint felett (m.B.f.)

A vízállás függvényében így alakultak a vízáramlásos napok 2009-2013 között (a 2014-es adatokat még nem kaptam meg)

Magyarázat:

>227 = 227 cm-t meghaladó vízállású napok száma (2012 szökőév volt)

<227 = 227 cm alatt maradó vízállású napok száma

>227% = vízáramlásos napok éves aránya

<227% = vízáramlás nélküli napok éves aránya 

A táblázatból egyértelműen kitűnik, hogy 2011 és 2012 alacsony vízállása rendkívül kedvezőtlenül befolyásolta a meder viszonyait. A növényzet térhódítása azért sem szerencsés, mert a beáramló hordalékot megköti, azaz megszűrve ereszti vissza a vizet a főágba. Egyrészt itt reked a szemét és a hordalék, melynek révén tovább töltődik a meder és tovább terjeszkedhet a növényzet. 

Nézzük az éves vízállásokat grafikonon a küszöbszint feltüntetésével. Mivel a grafikonok a szomszédos, valamivel jobb helyzetben lévő Gödi-szigetre is elkészültek, érdemes őket összevetni.

2009.

2010.

2011.

2012.

2013.

Befejezésként még néhány kép az apadó Dunáról. A mellékág ezen a napon már korántsem nyújtott olyan szívderítő látványt mint egy hete:

Víz felett a keresztgát május 17-én. A látszat csalóka, a fűzfabokor mögött még csordogál némi víz. Úgy tűnik erre nem járt a TeSzedd akció, a sörösdobozok ugyanabban a pozícióban ringatóznak. 

A vízáramlás leállását mutatja a május elején hóként hulló, vízfelszínt beborító nyárfapihe. Mintázata még vízmozgásról árulkodik. 

Ugyanez a helyzet a gáttól délre. A mellékág kezdi felvenni a megszokott állóvízi képét. 

Végezetül itt egy videó egy, a gáton lejátszódó érdekes jelenségről. Néha a víz sem tudja merre van lefelé. ;)

Mindenképpen érdemes lesz még egy kiránduláson megbizonyosodni az elmélet hitelességéről, amikor a váci vízmérce éppen 227 centimétert mutat!

Még megvan a Tenke-sziget

Zsebemben a friss dunai vízummal vágtam neki, hogy felkutassak egy, a Szentendrei-sziget déli csúcsánál jópár évtizeddel ezelőtt eltűnt szigetet. Csupán a térképek őrzik emlékét a nevenincs sziget valószínűtlen alakjának és keskeny mellékágának. Helyét benőtte az erdő, mindössze abban lehetett reménykedni, hogy egykori medrének még meglesz valahol a nyoma. És akkor talán még egy nevet is érdemes lesz választani számára. 

Úti célom a Szentendrei-sziget kisebbik ága mellett található, éppen a már alaposan kivesézett Hatos/Sárkány/Szálasi-szigettel átellemben.  Ez azt jelenti, hogy ez az eltűnt sziget is a hatodik folyamkilométernél található. A szárazföld felől az ártéri erdő mögött viszonylag magas homokdombok, északról a Pilis és a Visegrádi-hegység vonulatai, dél felől pedig a Megyeri-híd zárja a látóhatárt. Aki nem tudja, hogy mit keressen nagyon könnyedén elhaladhat mellette a töltésen futó úton ugyanúgy, mint hajón a dunai oldalon. Ha tudjuk, hogy pont e sziget fölött halad át a magasfeszültségű vezeték, akkor e két hatalmas villanyoszlop támpontot adhat. 

A bejegyzés első térképnek a Duna Mappációból választottam, így hamar túl is eshetünk az önkényes névadáson. Ahelyett ugyanis, hogy egyfolytában a semmitmondó "sziget" nevet használnám jobbnak láttam ezt a kicsiny földdarabot a környék legmagasabb pontjáról, a 110 méter magasságot is meghaladó Tenke-hegyről elnevezni Tenke-szigetnek. 

Tenke-sziget a II. kat. felmérésen (mapire.hu)

A Tenke-sziget az első katonai felmérés térképein még a Szentendrei-Duna közepén látható, de 40 évvel később már alig válik el egy keskeny kiszáradtnak ábrázolt mederrel a parttól. Ez az ábrázolás még kb. 100 éven keresztül fennmaradt, az Angyalos vízisport térképeken még jelölik a mellékágat, később már teljesen benőtte az erdő. Mivel a fák mindent eltakarnak célszerű a helyszínen megbizonyosodni róla, hogy itt valóban állhatott egykor egy sziget.

Végig a part mentén futó út mellett ott húzódnak a szigorúan védett vízműterület létesítményei, a csápos kutak, az árvizek, esővizek gyors leeresztését szolgáló műtárgyak és a vízművek épületei. A délebbi monostor-szentendrei révtől folyásirányban lefelé már tiltott területen járunk. Egyfelől védett vízbázison, másrészt természetvédelmi oltalom alatt álló területen; ez a rész  a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. A 4 kilométernyi aszfaltos utat itt-ott szántók és legelők is kísérték, sőt egy helyen régi homokbánya nyomait lehet felfedezni, melyet a pleisztocén szigetmagokra kifújt folyami homokban létesítettek. 122 méteres magasságot elérő homokdombok lábánál széles, lapos ártér terül el, ebbe az ártérbe ékelődik a szokatlan formájú Tenke-sziget. 

A térképen nem a megszokott orsó alakú szigetet látjuk, hanem egy kevésbé áramvonalas háromszög formát. Elképzelhető, hogy ez nem mindig volt ilyen, lehet, hogy a Duna mederváltozásai nyomán mosódott el a sziget nyugati oldala és alakult ki ez a különös alak. Legnagyobb hosszúsága 200, legnagyobb szélessége 130 méter. 

És ami a legkülönösebb, ennyi év feltöltődés után is tanulmányozható a meder a szokatlanul érintetlen és sűrű ártéri erdőben. Szemét sajnos itt is rengeteg van, de legalább itt nincsen nyoma helyben termelődött hulladéknak, amit jellemzően a táborozók és horgászok hagynak maguk mögött. A Tenke-sziget északi részén lévő közel derékszögű kanyarulat töltődött fel a legjobban, itt egy autónyi széles, néhány deciméter mély árok található. Innen mindkét irányba a Duna felé mélyül a meder és egyre markánsabb felszínformák ismerhetők fel. 

Míg a Tenke-szigeten derékig ér a csalán és az egyéb aljnövényzet, addig a keskeny mederben legfeljebb fű és kakukktorma (Cardamine pratensis) nő. Embermagasságú mélyedésben járunk, melybe folyamatosan potyognak odafentről az elszáradt faágak. Kidőlt, és már elkorhadt fákból sincs hiány, de a Duna is rengeteg uszadékot halmozott fel a mélyebb részeken. Kifejezetten sűrű, sötét és áthatolhatatlan ez az ártéri erdő, ezt az érzést csak erősítette a viszonylag magas vízállás, amely alig hagyott egy szűk sávot a parton. A mellékág legmélyebb részein volt némi víz, ezt alaposan kihasználták a környék vaddisznói. A vakarózófák között kellemes dagonyát alakítottak ki. 

Kinn a Szentendrei-Duna partján hatalmas, többszörösen összenőtt törzsű fűzfákat találni, lombjukon keresztül átsejlik a szemközti Hatos-sziget. A Hatossal ellentétben a Tenke már régen nem valódi sziget, szakaszosan feliszapolódott mellékágában állandó vízfolyás nem is tudna kialakulni. De éppen ennek az árok méretű mellékágnak köszönhető, hogy nem csupán a térképek őrzik a Tenke-sziget emlékét. 

Elsüllyedt a gyerekkorom, és vele egy egész sziget...

Még annak idején az Ada Kaleh facebook oldalon írtam egy magyarul is beszélő egykori szigetlakónak, Adele Kehl-Geafernek, hogy írja meg nekünk a szigeten töltött gyermekkorát. Ebből született meg az idei legnépszerűbb bejegyzésünk Ada Kaleh haláltusájáról, amelyet már románul és németül is lehet olvasni. 

A bejegyzés kikerült az Index.hu mindeközben rovatába, és ennek kapcsán érkezett egy megkeresés Dobó Gézától, aki többek között az Urbanista blogba ír, hogy szeretnének a hölggyel egy videóinterjút készíteni. A svájcban élő festőművésznővel áprilisban készült el az interjú, háttérben a Margitszigettel, mint díszlettel. Az interjú szervezésén és a narráció pár pontban történt pontosításán kívül nem sok munkám volt benne, így nagy öröm volt olvasni a videó végét! :) A videó végül ma került ki az Index címlapjára, melyet most itt is meg lehet tekinteni:

http://indavideo.hu/search/text/ada%20kaleh?channel_constraint=undefined

Erőműsziget

Éppen most kaptam ezt a filmet, mely Bősnél, Szlovákiában az Új-Duna "rossz oldalára" került. Ha szigorúan a Duna középvonalát vennénk határnak, akkor Magyarországhoz kellett volna kerülnie. Nem így történt. A filmhez a szerzők, Nagy Zsófia és Dohi Gabriella (ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet) írtak egy rövidebb cikket, mely segít jobban elhelyezni a filmet térben és időben. 

Falusziget egy Bőshöz tartozó Duna-menti lakott terület. A megépült vízerőmű és az új Duna-meder azonban elvágta a falutól: négy kilométer helyett tizenkettőre került tőle. A hely fokozatosan ürült ki, ma mindössze két eredeti lakos lakja. A többiek hétvégiház-tulajdonosok. Lepusztult tanyák és felújított parasztházak csendes szomszédai egymásnak.
  

Falusziget keletkezésének idejéről nincsenek pontos adatok; az egyik ott található házról tudható biztosan, hogy 1902-ben építették, mert bele volt vésve a tűzfalba. 1939-es adatok szerint hatvanegy lakosa volt. Az erőmű megépüléséig egy keskeny holtág fogta közre, innen a sziget megnevezés. Ez a Duna-ág, a szomszédos Isztrága-ág és a környék laposai, mocsarai kivétel nélkül kiszáradtak.

Bőshöz több dunai külterület is tartozik. Ezektől Falusziget leginkább abban különbözik, hogy itt nem elszórtan helyezkednek el a házak, hanem szabályos utcák mentén, egymáshoz közel. A terület nem képezte grófi birtok részét, nem tartozott egyik uradalomhoz sem. Feltehetőleg földdel rendelkező parasztok lakták, illetve olyan részesaratók, akik bedolgoztak valamelyik közeli majorságban. Éppen ezért a szocializmus államosítása nem érintette ezt a pusztát, gazdasági épületeit és magánházait nem foglalhatta le az Állami Gazdaság (ellenben a szomszédos Kis-és Nagyvarjassal).

Bős fent, Falusziget lenn (kékkel az új Duna-meder. (mapire.eu)

A mezőgazdaság átalakulása, a fiatalok elköltözése, majd az erőműépítés azonban Faluszigetet sem hagyta érintetlenül. Mire az építkezés elkezdődött, már több ház üresen állt, illetve többet bősiek és pozsonyiak használtak hétvégi házként. Majd a vízlépcsőhöz tartozó alvízcsatorna kettészelte a területet: erdőket kellett kivágni és belvizeket lecsapolni, több házat le kellett bontani. A bennük lakó, jobbára idős embereknek felajánlottak lakást (többnyire Dunaszerdahelyen), többen beköltöztek a faluba. Akinek a telke nem esett egybe az építkezési területtel, annak nem kínáltak fel alternatívát. Az így ottmaradt helyiek próbáltak, illetve próbálnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. 

A film megtekinthető itt is, de elérhető jobb felbontásban a vimeo-n.
   

A filmnek van facebook oldala is, ahol a filmet angol felirattal is meg lehet nézni!