Ambók és Kövesdiek — avagy hány sziget van a Garamtorokban?

Mintha régi, egymással házassági rokonságban, Garam-toroki birtokos nemesi családokról lenne szó, akik rablólovagok módjára sorra hódítják el a magatehetetlen szomszéd Duna területét. Birtokaikat azonban a zabolázatlan, erős sodrású, jelentős hordalékszállítású Garam osztja meg rendszeresen, sokszor összekuszálva a rokoni szálakat és birtoktesteket. Lássuk tehát, kik azok az Ambók és kik azok a Kövesdiek, hányan vannak, milyen életkorban, egészségi állapotban és hogy s mint megy a soruk manapság!

A Garam-torkolat kisvizes időszakban (fentrol.hu 1962. október 27.)

Az itteni szigetvilág történetét nemcsak Ádám Szilvia remek doktori munkájában olvashatjuk, hanem itt a blogon is. Vendégszerzőnk, Farkas László cikkéhez (A Garam-tő szigetei) ez lesz a második kiegészítés, és egyáltalán nem biztos, hogy nem az utolsó, hiszen ez a szakasz kitüntetett abból a szempontból, hogy ezen a viszonylag stabil, kavicsos mederben párját ritkító módon jelenleg is aktívan zajlik szigetképződés. Ennek fő oka a Garam bőséges hordalékszállítása és a keveredő víz által rendszeresen átmozgatott kavicsanyag, valamint az évek óta egyre tartósabb kisvizes időszakok, melyek révén a növényzet egyre könnyebben meghódíthatja a szárazra kerülő kavicszátonyokat, vélhetően tovább szaporítva a már így is népes Ambó és Kövesdi családokat. Ezen kívül még fontos megemlíteni a jégzajlások megritkulását is, ugyanis korábban előfordult, hogy a jégtáblák szigeteket borotváltak kopaszra, itt a Garamtorokban is. 

A szigetképződési folyamat rendkívüli gyorsaságát bizonyítja az első kép 1962-ből, amikor hatból még csak kettő sziget volt meg, a Garamkövesdi- és a Régi-Ambó-sziget, ugyanis az Ambó-sziget helyén látható két facsoportot három évvel később elvitte az 1965-ös nagyárvíz. Időben ennél messzebb most nem mennénk vissza, a rendkívül komplex, egymással is vetélkedő antropogén és természetes folyamatok igen gyakran átrajzolták az 1714–1717 folyamkilométer közötti szakasz arculatát. Ennek része volt a Duna-Garam háború is, melynek következtében a Garam torkolata is vándorolt, ennek következtében pedig az Ambó és Kövesdi birtokrészek is elszakadhattak egymástól.

A Garam-torok szigetvilága 1991. augusztus 10-én, áradás idején (fentrol.hu).

Jelenleg ugyanis három Ambó- és három Kövesdi-sziget található a Garam-torokban, az Esztergom irányában valamivel távolabb (érdekes módon délebbre) fekvő Párkányi-szigetet nem számítva. Közülük kettő a torkolat felett, négy pedig alatta, a 3–3-as szimmetriát nagyban rontja, hogy a Kis-Ambó-sziget átkerült a "Kövesdi" oldalra. Fontos leszögezni, hogy a Garam által kettéosztott szigetek közös kavicsplatformon osztoznak, ez olyan kisvizes időszakokban szembeötlő, mint például az 1962-es légifotó, vagy éppen a 2026. május eleji állapot, amikor LKV+56 centiméter körüli vízállás idején sikerült az összeolvadó szigeteket lefotózni.

A legidősebb Garamkövesdi-sziget (jobbra), háttérben a Kovácspataki-hegyek.

A Régi-Ambó-sziget (balra) feltöltődött, de még szemrevaló medre.

A "szülők" generációjába tartozó Ambó-sziget déli csúcsa.

Az élővilág meghódítja a Külső-Kövesdi-sziget (jobbra) egykori medrét.

A Kis-Ambó-sziget elmosódó oldala a Garam túloldalán.

Kilátás a Kis-Garamkövesdi-sziget két kiszáradt ágára, háttérben a Garam folyó.

A hat garamtoroki sziget életkorban is mutat némi szimmetriát. Az 1991-es hamisszínes légifotón az idősebb szigetek öregebb fái sötétebb pirossal tűnnek fel. A párkányi árvízvédelmi töltéshez simuló, már erőteljes feltöltődést mutató, eredetileg két részből összeforrt Régi-Ambó-sziget párja a túloldalon a legnagyobb kiterjedésű Garamkövesdi-sziget, melynek nyugati csúcsa épül, rajta fiatalabb, természetesebb erdő nőtt fel. Az árvízi elöntéssel küzdve már víz fölé bukkan az újabb Ambó-sziget, a régi mellett, vele szemben pedig egy parti zátony erdősült be a Kövesdi-sziget külső oldalán, ezért ezt az új szigetet célszerű lenne Külső-Kövesdi-szigetnek nevezni, annak ellenére, hogy jelen állapot szerint már teljesen összeforrt az idősebb szomszéddal. A legifjabb generáció 1991-ben még nem létezett, a Garam és a Kövesdi-ág találkozásánál alakult ki a hat közül legkisebb Kis-Garamkövesdi-sziget, az Ambó-sziget és a Külső-Kövesdi-sziget között, a Garam bal oldali zátonyán pedig a Kis-Ambó-sziget. Nehéz nem úgy gondolni ezekre a szigetekre, mint nagyszülőkre, szülőkre és gyerekekre.

Zátonyok szárazon és vizen a Garam torkolatnál

A 2018 őszi kisvíz egyik legérdekesebb jelenségével a Garam torkolata alatt találkoztam. A Duna szlovák oldalán, messze benn a mederben, de még mindig a bal parthoz közelebb közvetlenül a hajózóút mellett bokáig érő vízben súrlódott kavicságyon a kajak. Ekkor Esztergomban 4 centiméteres vízállást mértek, ami majdnem harminc centiméterrel volt az október 24-én mért új, -21 centis LKV fölött. 

Zátony a Duna közepén.

A Garam-torkolat kiterjedt víz alatti zátonya a két folyó közös hordalékából épül fel, melynek nagyobb hányadát a Garam adja. Középvíznél a Garam több ágon keresztül éri el a Dunát. A leghosszabb ága Garamkövesd és Kovácspatak között rakja le hordalékát, míg a legrövidebb szakasz a vasúti hídról is jól látható egyenes szakaszon tart Esztergom-Szentgyörgymező legszélső házai irányába. A hordalékból felépülő zátonyokon képződő szigetvilágról korábban Farkas László írt beszámolót a blogra, most kifejezetten a zátonyokra koncentrálunk. Víz felett és víz alatt egyaránt.

Az alábbi videó talán jól érzékelteti a helyzetet (bár jobb lett volna -21 cm-nél lefilmezni ugyanezt, úgy, hogy a háttérben elhalad egy teherhajó). 

A Garam-torkolat zátonyai már régóta keserítette meg a hajósok és a part mentén lakók életét is. A zátony ugyanis nem csak gázlót képezett a két part között, de ezen a gázlón télidőben előszeretettel torlódtak fel jégtáblák. 

"A Garam torkolata alatt keletkezett garamkövesdi gázló megjavítását már régóta előirányozták, a Magyar—Csehszlovák Közös Műszaki Bizottság is foglalkozott a kérdéssel, de a rendezés halasztódott. A Garam ökölnyi köveket és egészen durva kavicsot szállít a Dunába, mely ott lerakódik és hatalmas zátonyokat alkot. Az előnyomuló zátony a gázlóban egyre komolyabb hajózási nehézségeket okozott. 1943-ban szabályozták a gázlót 60 m széles vezérárokban 55 000 m3 kavics kotrásával és 2 db jobb oldali sarkantyú beépítésével 6670 m3 kőből. A munka igen jól sikerült, azóta ez a gázló megszűnt." Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973. 205.p.)

A Garam-torkolat alatt képződött gázlón egy 1930-as térkép kiterjedt zátonyt jelöl a folyó kellős közepén. A vízisport térkép készítésének idején a torkolat még a Kövesdi-sziget keleti csúcsánál volt, napjainkra ez áthelyeződött a sziget nyugati csúcsához, oda ahol a térkép további zátonyokat jelöl. 

A Garamkövesdi-sziget 1962 őszén (fentrol.hu)

Az 1943-as kotrás és sarkantyúépítés ellenére a  gázló egy 1962. október 27-én készült légifotón is felbukkan, méghozzá ugyanott. Alakja azonban nem hasonlít egyetlen ismert mederformához sem, elképzelhető, hogy a furcsa alakját a kotrásnak köszönhette. A légifelvétel készítésének időpontjában a budapesti vízállás viszonylag alacsony volt; 96 cm. Ennek ellenére fél kilométer hosszan kilátszik a vízből. 2018. október 20-án, Budapesten mért 58 centiméteres vízállásnál azonban 15-25 centiméter víz borította. Elképzelhető, hogy 1962 óta a zátony tetejét elkotorták, vagy a folyó sodrása mosta el a felső fél méternyi kavicsréteget.

Homokos és iszapos üledékek a Garamkövesdi-sziget keleti csúcsánál.

A Garam által szállított hatalmas mennyiségű kavicstömeget jól jellemzi az alábbi idézet: 

"A Garam torkolata előtt a széles középvizi meder hátrányait fokozza még az is, hogy a Garam árvizei sok hordalékot hoznak, és a Dunába érve, nagyrészt lerakják. A Garam-torkolat és a csatlakozó dunaszakasz tele van zátonyokkal, amelyeken a növényzet előbb-utóbb gyökeret ver, s így idővel ezek a zátonyok szigetekké alakulnak. Ilyenek a Helembai-, a Dédai- és a folytatásukban keletkezett többi sziget." Vízügyi Közlemények, 1951. (33. évfolyam) 1. szám. A magyar Dunaszakasz szabályozásának kérdései

Tehát a Dunakanyar nyugati részén szemünk láttára épülő zátonyok és szigetek a Garam hordalékbőségének köszönhetők? Részben igen, részben pedig a kellő szélességű medernek, ahol a kavicsfelhalmozódás és a hajózóút képesek az együttélésre. 

Amióta azonban a Garam torkolati szakasza lerövidült és a Kövesdi-szigettől északra található ág már csak a magasabb vízállásokat vezeti le a hordalék összetételében is változás észlelhető. A Kövesdi-sziget alsó felén hiányzik a kavics. A szárazra kerülő partszakaszon a homok és az iszap dominál az ártéri erdő legszélső fái és az alacsony vízállású Duna között. Esztergomban mért 4 centiméteres vízállás idején a part éppen ott ér véget ahol az ellaposodó partszakasz hirtelen mélyülni kezd. Mivel a tartósan alacsony vízállás együtt járt a lebegtetett hordalék csökkenésével, a folyó átláthatósága jelentősen nőtt; 1-1,5 méteres mélységig le lehetett látni. A garamkövesdi oldalon egészen egyszerűen el lehetett volna evezni úgy, hogy az ember észre sem veszi a meder közepén emelkedő zátonyt. 

A Garam jobb partja már a Duna medrében épül.

Ezen a torkolat alatti szakaszon tulajdonképpen még mindig a Garam vizén jár az ember, a két folyó vize csak lassan keveredik el. Az eltérő színű víz légifotókon néha egészen Kovácspatakon túlig nyomozható. A meder közepén található zátony körülbelül -18 centiméteres vízállásnál bukkanna elő. Azaz pár órán keresztül elő is bukkant, hiszen az új Esztergomi LKV ezt az értéket 3 centiméterrel alulmúlta október 24-25-én. Hossza megegyezik a légifotón látható zátonyával, habár magassága csökkent és az alakja az áramlási viszonyoknak köszönhetően immár orsó alakú. Anyaga nagyméretű kavics.

A Garam folyó torkolatvidéke. Kilátás keletre. 

Ez a kavicsanyag nyugat felé tovább nyomozható a mederben, szárazon és vízen is. Október 20-án a szárazon lévő rész szélessége megközelítette a 200 métert.  A víz alatti rész egyenletesen és csak nagyon kis mértékben mélyült. A Garam folyóra nehézkesen lehetett csak ráfordulni a hullámzás, a sodrás és a sekély vízmélység miatt. Mindkét oldalán ellaposodó kavicszátonyok kísérik, néha azt sem tudni hol végződik a víz és kezdődik a part. 

A szárazra került kavicszátonyon már megjelentek az élővilág nyomai. Egysrészt a növényzet kezdi birtokba venni a területet, a szigetként jellemezhető fás területekről lassan meghódítják a szabad földterületet. Másrészt megjelent az ember és minden elképzelhető jármű. Három tényező vonzza ide az embereket; a látványosság, a halak és a kavics. Bámészkodók, horgászok és illegális kavicstermelők járják a tájat. Utóbbiak a legszemérmesebbek, nekik csak a nyomaikat lehet felfedezni az ingyenes nyersanyag lelőhelyként hasznosított területen. 

Az apadó Duna által "leszívott" Garam medrében folyamatos a hordalék mozgása a Duna irányában. A hordalékkúp épülése miatt a folyó sodorvonala (és a hajózóút) lassan dél felé szorul. A Szamárhegy tövében megépített két hatalmas sarkantyú feladata, hogy ezt a vonalat visszanyomja a szlovák oldal felé, a Helemba-szigettől északra és biztosítsa a hajózási útvonal kellő vízmélységét.  

Ha esetleg a meder közepén megbújó zátony idővel szigetté válik Szlovákia fennhatósága alá kerül majd, hiszen a hajózó útvonal tőle délre található. 

Ősz a Helembai-hegységben

Magyar túrázók számára viszonylag ismeretlen a Börzsöny Szlovákiába szakadt kisöccse, a Kovácspataki-hegység, más néven Helembai-hegység, vagy szlovákul Burda. Nehéz megközelíteni, turistatérkép is csak szlovák kiadású van róla, ráadásul nem is túl magas 395 méteres csúcsával. Ellenben olyan csodálatos kilátás nyílik róla a Dunakanyar északi kapujára, hogy rendszeresen is érdemes felkeresni! 

A Helembai-sziget és a Hideglelős-kereszt nyugati irányból.

 

Négy magyarok által lakott település határolja; nyugaton Garamkövesd, északon Bajta és Leléd, keleten Helemba. Délről a Duna, keletről pedig érinti az Ipoly. Területe körülbelül 20 négyzetkilométer. Leglátványosabb része a Dunára meredeken leszakadó, a Börzsönyhöz hasonló vulkanikus kőzetből felépülő hegyoldal. Innen nyílik a legszebb kilátás a Dunakanyarra, ezért a Kovácspataki tanösvény (piros jelzés) itt halad Garamkövesd és  Kovácspatak telep között. A hegységben van még egy kék turistajelzés is, ez a hegy belsejébe vezeti a túrázókat és Helemba településen ér véget. 

Amennyiben a piroson megyünk végig, a folyó mindvégig útitársunk lesz a hegy lábánál. Mivel a turistaút egészen a sziklaperemen halad, ahol kisebb szárazságtűrő tölgyek és sziklagyep él meg csak remek kilátás nyílik Esztergomra, valamint a Visegrádi-hegység északi hegyeire. A távolban felbukkan a Gerecse hegyvonulata is. Egészen elképesztő mélység tárul fel alattunk, ahol makettként robog a Szobról Pozsony felé tartó gyorsvonat és mellette a még apróbb autók. 

Esztergomnál a Duna egy gyönyörű S kanyart ír le, a Táti-szigetektől kezdve a Zebegényi-szigetig tartó harminc kilométeres szakaszt teljesen be lehet látni. Itt található a Prímás-sziget, a Garam-torok szigetei, a Szent Mária-, Helembai- és a Törpe-sziget, sőt vízállástól függően az Ipoly-torkolat két zátonya is. Mivel a Duna déli irányban látható, a Nap kétszeresen is a szemünkbe tűz. Mintha egy kilátótoronyból tekintenénk a tájra, a Nána melletti Kék-hegytől (250m) majdnem teljes panorámával egészen a Börzsöny legmagasabb csúcsáig. 

A Helembai-hegységben nehéz körtúrát megtenni, ezért jó, ha úgy kalkulálunk, hogy a kirándulás kezdő- és végpontjánál is legyen valami tömegközlekedés. Talán a legegyszerűbb Esztergomból átgyalogolni Szobra, esetleg fordítva. Helemba alatt a Duna partja szakadásos és alámosott. A folyami hordalék folyamatosan omlik a folyóba, magával sodorva fákat, bokrokat. Ebből az anyagból építkeznek az Ipoly-torok zátonyai. Itt már eltávolodik a parttól a Helembai-hegység és az őszi színekbe öltözött galériaerdő követi a Dunát egészen az Ipoly torkolatáig. 

Azután átkelünk a valószínűtlenül keskeny Ipoly vasúti hídján és lassan visszaérkezünk a civilizációba... 

Kilátás Esztergomra Garamkövesd felől

  

A Garam-torok legnagyobb szigete, a Garamkövesdi-sziget nyugati része

A Garam-torok kisebb szigetei, háttérben a Gerecse nyúlványai

Esztergom-Szamárhegy elárasztott sarkantyúja

A Vaskapu-hegy panorámája

Lábainknál 200 méteres sziklafal

Pillantás Esztergomra - immár északkelet felől

Börzsöny+Naszály+Visegrádi-hegység+Dunakanyar

A Hideglelős-kereszt a partról fényképezve

A Helembai-hegység és a Duna

A Szamár-hegy alatt elvégződő Helembai-sziget keleti csúcsa

Búcsúpillantás a Helembai-hegységre az Ipoly-torkolattól

A Garam-tő szigetei

Még az "Év Dunai Szigete" szavazás nevezésénél írtam, hogy külön vállveregetés jár azért, ha valaki az általa nevezett szigetet be is mutatja a nagyközönségnek. Így tett Farkas Laci, aki a Garamtoroki-szigeteket nevezte a szavazásra és hajlandó volt írni róla. Sajnos nem tudtam megállni, hogy ne nézzek utána a terület történetének, ezért kiegészítettem egy rövid fejezettel Laci cikkét. 

Írta: Farkas László, kiegészítette: Szávoszt-Vass Dániel

A Garam torkolata, szigetei és zátonyai (kép forrása)

Ez a beszámoló soha nem született volna meg ha nem rontom el az "Év dunai szigete" szavazás selejtezőjét és Dunai Szigetek blog nem kér föl hogy írjak a Garamtoroki-szigetekről. Szóval most engedjétek meg nekem hogy megsértsem a kampánycsendet és elmeséljem miért ez a sziget a kedvencem...

Kezdjük ott hogy ez a sziget valójában öt szigetből áll és sajátos áramlatok jellemzik különböző vízállásoknál. Ha ránézünk a térképre nem nehéz észrevenni hogy az Esztergomnál észak felé siető Duna hirtelen ismét kelet felé veszi az irányt a bal parton szigetet képezve aminek szépségét a Garam adja meg. A folyó maga az élet és amikor két élet kibogozhatatlanul egymásba gabalyodik az mindig szép és számomra a Garamtoroki-sziget(csoport) ilyen. A Garam torkolata fölött elhelyezkedő kettős zátony (vagy nevezzük szigetcsúcsnak) valójában a Duna martaléka amit rögtön kettémetsz a Garam. Ez a Garam által alkotott keresztirányú áramlás adja a szigetcsoport legmélyebb medrét dacára a mindenkori dunai vízállásnak hiszen a Garam sem egy időszakos folyó. A két folyót jellemző közös bal parton a mellékágak még kettéágaznak. Kisebbik ága időszakos ám akad egy nagyobb, két kilométer hosszúságú aminek felső része erősen sekélyedő, alsó részén pedig homokos bal part jellemzi. Közkedvelt helye ez az ott élő embereknek.

Az egykori Ambó-sziget keleti csúcsa, jobbra a Garam torkolata

A Garamtoroki-szigetnek ezer arca van de jellemző rá a sekély, zátonyos mellékágak rengetege ahol egy napsütötte hétvégén örömmel vontathatjuk csónakunkat a térdig -néhol derékig- érő vízben és ahol kedvünkre élvezhetjük a természet-adta nyári forróság minden szépségét. Kavicszátonyai fölött pár arasszal utoljára 2010-ben jártam. Idén augusztus óta egy kitűzőhajóval szoktam előtte elrobogni minden héten. Sokszor gondolkodom hogy vajon meg fogom-e unni imádott folyómat és szigeteit, zátonyait de a hajóútkitűzés nem a mellékágakról szól és mindig amikor arra járok erős késztetést érzek magamban hogy ezt a helyet és a hozzá hasonlókat valahogy munkaidőn kívül is megközelítsem, hogy ott lehessek végre újból és mindig amikor a Duna egy picit is változtat magán (és így ezen a varázslatos szigeten). A Dunát kedves Barátaim nem lehet megunni! (FL)

A jelen állapotok ismeretéhez elengedhetetlen egy visszatekintés a múltba, hogyan változtak a szigetek a torkolatnál. Eleink a folyók forrásánál lévő településeknek a -fő, míg a torkolatnál lévőknek a -tő toldalékot adták. Így alakult ki például forrásnál a Marosfő, torkolatnál pedig a Havadtő, Nyárádtő, vagy éppen a Marcaltő településnév. Ezen analógia nyomán a Garam torkolatát nyugodtan nevezhetjük Garam-tőnek. Itt érkezik a Király-hegyről eredő 289 kilométer hosszú folyó a Dunába. 

1826-ban a Duna Mappáció térképein több érdekességet is megfigyelhetünk. Az első érdekesség a Garam (korabeli felirattal Garany) új torkolati ága, amely a mai nyomvonalon fut, míg a régi ág ott kanyarog tőle nyugatra érintve Párkány határát. Ez a határ Garamkövesd és Párkány között egyben vármegyei határ volt, Hont és Esztergom vármegyék között. Amíg ezek a vármegyék léteztek a Garam régi medre volt a határ közöttük. A medreket ma is lehet látni légifotókon Garamkövesdtől délre a szántóföldeken.

1826-ban három szigetet találunk ezen a szakaszon, ebből egy a Garamé (Párkányer Gemeinde Wiesen), kettő pedig a Dunáé. Mind a torkolat feletti Ambó-szigetet, mind pedig a torkolat alatti Nagy-szigetet az árvizek teljesen elborítják (überschwimmt). Később a Nagy-szigetet átnevezték Kövesdi-szigetnek Garamkövesd településről. Az Ambó-sziget pedig annak ellenére, hogy pontosan ott található, ahol ma látnánk valamikor a XIX. század derekán, 1856 után (talán 1876?) letarolhatta egy nagyobb árvíz. A pusztítás olyan mértékű volt, hogy a sziget el is tűnt a térképekről jó időre, még egy 1962-es légifotón is csak a hűlt helye (egy zátony pár fával) látszódik. Ekkor a szigetek már Csehszlovákiához tartoztak, most Szlovákiához. 

A Garam-tő kisvíznél 1962. (fentrol.hu)

Az Ambó-sziget pusztulásával a neve is elveszett, melyet akár vissza is adhatnánk neki, hiszen ugyanott található, mint annak idején, azzal a különbséggel, hogy a Garam új ága levágta róla a keleti csúcsát, ami ma egy különálló sziget középvíznél. Kisvíznél már inkább a Kövesdi-szigethez kapcsolódik (lásd a második képet). Az újra beerdősült szigetet a Garam és a Duna együtt építették hordalékukból, míg a Kövesdi-szigetet főként a Garam hordaléka építette fel. Igazából a Duna és a Garam közös szigete ez a másfél kilométer hosszú sziget, mely folyamatosan hízott a mai méretére és hízik tovább, elsősorban a saját mellékága rovására.

A finomabb szemcséjű üledékek a Duna középvonalánál is zátonyokat képeztek, ezek egészen a Helembai-szigetig húzódtak. Többségüket azóta már elkotorták, egy még jól látszik az 1962-es légifotón. Viszonylag gyorsan változik itt a táj képe, hiszen a Duna és a Garam árvizei felváltva formálják azt. Röviden ennyit a szigetek fejlődéséről. (SzVD)

A Garam-tő Selmeczi Kovács Ádám képén

Ez úton szeretnék még egyszer elnézést kérni Tőletek hogy megzavartam a kampánycsendet de tartoztam magamnak, a Dunának, a Garamnak, egy tiszteletteljes felkérésnek és végül de nem utolsó sorban az általam rajongásig szeretett Garamtoroki-szigetnek! (FL)