Májusfa Rührsdorfban

"Außer Betrieb" gúnyolódik ismét a laminált felirat az erdős hegyeken átszüremlő reggeli napfényben a weißenkircheni sodronyköteles komp felhajtójánál. Akkor erről ennyit, gondolja ismét az utazó, lehet szépen hazamenni, itt nem kelsz át, neveti a folyón látható összesen öt szállodahajó, amelyekből ömlik az amerikai turista az álmos wachaui városka nyakába, miközben a busz kiáll a megállóból, és megy tovább Stein irányába. Szemben, Sankt Lorenzben az ósdi templom tövében bánatosan szusszan egyet Wachau orra, mit lehet tenni, megnézni még egyszer a szigetet, amitől az ódon városka Duna-partja kissé jobban néz ki, vagy böngészni a menetrendet visszafelé Kremsbe. 

A revitalizált rossatz-i szigetvilág (forrás: Rudolf Sturmlechner)

Közel s távol ez az egyetlen átkelési lehetőség a Dunán a sötét hegyek reggeli félhomályába burkolózó jobb partra. Mauternnél van híd, Dürnsteinnél talán működik a másik komp, de az pont az ellenkező irányban van a Wachau legészakibb kanyarulatában sorakozó három és fél szigethez képest, melyeket 3,5 millió euróból revitalizáltak az Európai Unió LIFE+ programjának keretén belül 2015-2022 között. 

Másik átkelő keresése nem lehetséges, ugyanis az időveszteség itt nem opció, a mederrekonstrukció olyan jól sikerült, hogy a légvonalban 4 kilométeres kanyarulat ívét majdnem 10 kilométer bejárni az átlábolhatatlan mellékág, a hidakhoz képest távoli szigetcsúcsok, a széles szigetek és az ismeretlen kisvizes helyzetek miatt, a bele nem kalkulált, de igen valószínű eltévedések mellett.  

Élőhelyrekonstrukció Wachauban 2015-2022 között (forrás)

A Wachau betonból kiöntött orrát elhagyva a hegyek kissé eltávolodnak a folyótól mindkét parton, enyhítve a bezártság érzetét az "Osztrák Dunakanyar" legészakibb pontján. A folyó ilyen helyzetben kapva kap az alkalmon, szusszan egyet és egy kis időre lerakja a magával cipelt terhét, aztán ha elkalandozik a figyelme a szemközti homokkősziklák formakincsén, mindenféle növényzet szövi be gyökereivel az összeharácsolt válogatott kavicsokat. Így keletkezett számos kis sziget a domború partél mentén, melyekből aztán kialakultak nagyobbak, a Venediger Au, a Pritzenau- és a Schopperstatt-sziget St. Lorenz és Rossatz között a jobb parton. 

A növekedés olyannyira jól sikerült, hogy a kisebb ágak fokozatosan eltűntek, holtággá váltak, és a Duna egyre ritkábban tette bennük tiszteletét. Ezért volt szükség a rendkívül nagymértékű beavatkozásra, élőhely és meder rekonstrukcióra, melynek révén egy nagy összefüggő mellékágban mindhárom nagy sziget mellett újra folyhat a Duna, ráadásul egész évben, kisvíznél is, amilyenen a néptelen komp is ringatózott Weißenkirchenben, ahonnan éppen rá lehetett látni a Venediger Au nyugati csúcsára, ahol a kikotort mellékág indul, és kanyarog egészen Dürnstein kék templomtornyáig. 

Pedig lenne itt látnivaló. A változatos új meder, ami hol mélybarnán hömpölyög, hol kéken csobog a fehér kavicszátonyok között, szétágazik, kiszélesedik, összeszűkül, hidak alatt bukik át, májusfákra pillant fel, miközben ökölnyi kavicsokat görget, de mégsem látni sehol az alját. Vagy éppen maga a Wachau-i Kultúrtáj (nem mellesleg világörökség), ami a szőlőre, sárgabarackra és a kövekre épül. Minden talpalatnyi helyet kihasználnak, nemcsak a síkságon, de a meredek hegyoldalakra is felkúsznak az ültetvények. Sőt, a Venediger Au is ilyen kultúrtáj a gyümölcsöseivel, a traktorok által is használt hídjával, és kisebb részben a Schopperstatt-sziget is, ahol az ártéri erdők visszatelepítése ellenére még előfordulnak faültetvények. 

Ezzel szemben a Pritzenau a leginkább természetközelivé formált sziget, főként a keleti nyúlványával összeköttetést biztosító, újonnan kialakított átfolyón látszik, hogy mesterséges képződmény, ami kisvíz idején széles kavicszátonyként bukkan fel, rajta az időközben megtelepedett változatos pionír lágyszárúakkal. Az élőhely-rekonstrukció egyik kiemelt része volt ugyanis a természetközeli part helyreállítása, ahol a kavicsos parton nem csak a vízitúrázók, de az ilyen helyeken fészkelő madarak is új otthonra lelhetnek. Gondoltak a hüllőkre és kétéltűekre is, a Pritzenau felső csúcsán több mély, vízzel teli gödör, kopolya, biztosít számukra élőhelyet és szaporodóhelyet. 

"Außer Betrieb", pedig milyen jó lett volna végigfényképezni ezt a zöld labirintust, dokumentálni hogyan kezdi átrendezni a természet az emberkéz által vezetett munkagépekkel átformált tájat, megfigyelni hogyan oszlik meg a holtágak között az új vízhozam. 

Csakhogy aztán felzúg egy motorkerékpár, erősödik a zúgás, ahogy dél felől bekanyarodik a sodronyköteles komp parkolójába, leszáll róla egy bukósisakos lány, gondosan leláncolja a járművet, odalép a laminált felirathoz, leveszi, hóna alá csapja, leakasztja a láncot a fagerendákkal kirakott felhajtóról, lesétál a komphoz, felnyitja a sorompót is, és int, hogy lehet jönni, legördül egy cseh rendszámú autó, kifizetjük az átkelési díjat, majd a sodrás lassan átvezeti az úszó szerkezetet a revitalizált szigetek fölé magasodó rührsdorfi májusfa felé.

Élményvonattal Wachauba

A nyári napforduló idején Wachauban gyakrabban botlunk turistákba. Végig, a Duna két partján megbúvó középkori városkákba, apró falvakba megelevenedik az élet alkonytájt, a folyó pedig megtelik kivilágított bécsi, linzi kirándulóhajókkal. Kigyulladnak a parton az őrtüzek, a mélykék égbolton felvillannak a tűzijáték első rakétái. És befut Magyarországról a NOHAB mozdony által húzott MÁV Nosztalgia élményvonata, melynek fedélzetén idén a Dunai Szigetek is felbukkant előadóként. 

Nappali fény csillan a Wachau éjszakai fényeit ábrázoló plakáton. 

Kétszeres öröm is volt, amikor a MÁV Nosztalgia Kft. felkérte a Dunai Szigetek blogot arra, hogy tartsunk előadást a Szentivánéji Álom Expressz utazóközönségének. Az egyik maga az ötlet volt, a másik pedig a célállomás, Wachau. Aki olvasta a 2014. év egyik leghosszabb leírását a blogon, tudhatja, hogy a Dunát kedvelő emberek számára Wachau szerelem első látásra. Különösen annak fényében, hogy a vonatos kirándulás éppen azt a szakaszt (Spitz-Dürnstein) érinti, mely három éve kimaradt. 

Az előadás témája az osztrák Duna-szakasz és benne Wachau volt, utóbbit már olvashatták, előbbiről pedig egy összefoglaló cikk a blogon is meg fog jelenni, különösen annak fényében, hogy a betervezett előadások közül csak egyet sikerült megtartani.

Szombaton reggel Kelenföldön gyülekezett a jelentős részben vasútfanatikusokból álló népes utazóközönség, hogy bevárja a Szegedről érkező Árpád motorvonatot. A gyorssínautóbusz hozta a szegedi utasokat az egész kirándulás kiinduló állomásáról. Kelenföldön az utasok átültek a kultikus NOHAB (Nydqvist och Holm Aktiebolag, ha jól tudom a M61-017) mozdony által húzott szerelvénybe — Ausztria felé. 

Menetrend szerint közel hat óra alatt tettük meg a Kelenföld-Dürnstein távolságot. Duna mellett csak Szőny-Komáromnál, Bécstől Tullnig majd Kremstől Dürnsteinig haladtunk. Két megállónk közül az első a 850 fős Dürnstein település volt, a városka fölé magasodó híres várával. Az osztrák zászló keletkezéséről, az őrgróf keresztes hadjáratáról és Babenberg Lipót herceg Oroszlánszívű Richárd királlyal való rossz, de annál jövedelmezőbb viszonyáról már beszámoltunk a vár kapcsán. Most végre a svédek által lerombolt falai közé is bejutottunk. 

Amiről a dürnsteini képek nem szoktak beszélni, az a vár mellett magasodó, homokcseppkő-szerű képződmények. A Wachau fő tömegét alkotó, a Cseh-masszívumhoz tartozó kristályos kőzetek lepusztulás formái a Velencei-hegység gyapjúzsákjaira emlékeztetnek. Dürnstein várát bábuként állják körül, egykor valószínűleg a várhoz közelebb is álldogáltak, de a kőművesek beépítették a vár falaiba. 

Metamorf bálványok Dürnstein várának szomszédságában

A 2017. június 24-én délutáni állapot szerint a Spitz an der Donau városába tervezett tűzijátéknak az égvilágon semmilyen létjogosultsága nem lett volna. Dürnstein vára alatt egyetlen eldobott gyufaszál percek alatt eltüntette volna az egész erdőt a hegyoldalban, ugyanis szemmel láthatóan hónapok óta nem esett elegendő csapadék a kifejezetten rossz víztartó képességű kőzetből álló hegyen. A fák levelei már leszáradtak, csak egy pár mimóza módjára összecsukódó akác dacolt a sivatagi körülményekkel. A hegy mindenképpen méltó volt nevéhez (Dürnstein = száraz szikla).

Az apátsági templom jellegzetes kék tornya

A tűző napon megtett kaptatóért kárpótolt a kilátás. Annak ellenére, hogy a Duna szintje fölött mindössze 150 méterrel magasodik belátható róla a Weissenkirchen-Hundsheim közötti szakasz (lásd alábbi térképet). Viszonylag ritka jelenség, hogy a Duna észak felé folyik, Aggsbach és Spitz között ez is előfordul (Magyarországon csak Esztergomnál fordul elő ez). Spitz alatt északkeleti irányba fordul, majd a magyar Dunakanyarban található Szent Mihály hegyhez hasonlóan megkerüli Dürnstein városát és Krems felé kiér a lapályosabb vidékre. 

Szemközt, Rossatzbach településnél nem a tipikusan osztrák, rakpartra emlékeztető Duna-partot látjuk, hanem egy homokos, sóderes fövenyen kialakított strandfürdőt. A vízerőművek alvízi szakaszain az elmosódás és a hajózás által gerjesztett hullámzás ellen lerakott terméskő-partvédelem itt rövid szakaszon megtörik a strandolók legnagyobb örömére. És a miénkre is, hiszen ez azt jelenti, hogy a folyó vízminősége strandolásra alkalmas. 

Dürnstein Rossatzbach falu irányában

A vár, ahol 1192-1193-ban Oroszlánszívű Richárd angol király raboskodott 1645 óta romos, miután a 30 éves háborúban a Dunáig előretörő svéd csapatok kifosztották és felgyújtották a környékkel együtt.  

Elpusztult a városka (lehet nyugodtan városnak nevezni, hiszen városfalai a mai napig megvannak) legnagyobb temploma is, a klarisszák temploma. Szerencsére az ágostonrendiek kolostora fennmaradt teljes barokk pompájában. A szobrokkal gazdagon díszített kék-fehér torony az egész folyókanyarulatot uralja. Maga a kolostor és a templom is látogatható, tágas udvara éles ellentétben áll a várost a Dunával összekötő szűk sikátoraival. 

A vártól nyugatra a Dunáig lefutó sziklafalak zárják el Dürnsteint a Wachau többi részétől. Biztos ami biztos alapon ezt két, a visegrádihoz hasonlóan a fellegvártól a Dunáig húzódú várfal erősíti meg. Ezt a közlekedésföldrajzi problémát a vasút- és alagútépítés oldotta meg, ekkor a hajózás kizárólagossága megszűnt. Krems és Emmersdorf közötti szakaszát Wachaubahn néven is ismerik, bár Emmersdorf után a vasút továbbhalad a Duna bal partján egészen Sankt Valentinig (Linz-Mauthausenen is túl). A Wachau-vonalat 1909-ben adták át a forgalomnak, a többi szakaszán már korábban megindult a forgalom. 

Dürnstein tövében, a jobb parton két egykori dunai szigetet találunk. Eredetileg az ősük még a bal parthoz feküdt közelebb, de a folyószabályozás révén átkerültek a túlsó partra. A Venedig- és Pritzenau közül csupán az utóbbi hasonlít még egy szigetre. Ezen a domború partszakaszon némiképpen kiszélesedik a folyó jobb partja — a balpart rovására, ahol a habok már a sziklafalat nyaldossák. 

Csak a napon nem ültek a parti vendéglátóipari egységben, amúgy tömve volt a part emberekkel. 

Dürnstein települése ötvözi a természetesen és mesterségesen kialakult köves partokat. Ahol nem a természet kövezte ki a meredek partfalat, ott az ember borított ki egy jó adag terméskövet. Amire szükség is volt, mert a Duna sodrása jelentősebb annál, amit esetleg Magyarországon megszokhattunk. A túlsó partra csónaknak álcázott komp visz át, menetrendje jóval sűrűbb, mint a magyar kishajóké. Legfeljebb néhány kerékpár fér rá, cserében villámgyorsan teszi meg a két part közötti pár száz méteres távolságot.  A Dürnsteinben szabadfoglakozásra szánt három óra hamar elszaladt, igyekezni kellett vissza a vonatra, ahol a korán visszaérkezőket egy visszautasíthatatlan lehetőség várta. 

Fel lehetett mászni a mozdonyba! Meglepődve vettük észre, hogy a mozdony ablakának kerete és a napellenző is fából van. Szemben pedig ott tátongott a dürnsteini alagút, amelyen keresztül át vezetett utunk tovább, Spitz an der Donauba, a három évvel ezelőtti wachaui kirándulás végállomására. Mindössze húsz perc vonatozás után célba is értünk.

A nap már lemenőben volt, amikor felértünk a Rotes Tor, azaz a vörös kapu nevű hágóhoz, amelyet a helybéliek vére festett pirosra, amikor a protestáns svédek áttörték a védvonalat a harmincéves háborúban. A vért azóta felitta a számtalan szőlőtőke, mely a tájegység világörökségi cím mellett még az 1955-ös osztrák függetlenség elérésében is elévülhetetlen szerepet játszott. A legenda szerint ezzel itatták a szovjeteket az államszerződés megkötése előtt és után is a derék sógorok. Hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe a tokajival pl... A régi templom és a Hinterhaus nevű vár tornyán még éppen utolsót csillant a leghosszabb nappal fénye, amikor elbúcsúztunk a kitűnő kilátást kockás terítővel, vacsorával, üveg fehérborral stílusosan ünneplő kirándulóktól, hogy megtekintsük a majdnem szentivánéji tűzijátékot a Wachauban. Szent Iván éjszakája ugyanis a június 23-ról 24-re virradó éjszaka. 

Ahogy a parton gyűltek a turisták és helybéliek, úgy gyűltek a folyón a kirándulóhajók. Megtalálható volt közöttük a legmodernebb utasszállító és a legősibb lapátkerekes gőzös is. Körülbelül tucatnyi kirándulóhajó manőverezett egymás mellett, hogy azért a szembejövők is elférjenek a viszonylag keskeny szakaszon. 

Nem csak tüzijátékban gyönyörködhettünk a spitzi mobilgát betonpadkáján, hanem abban is, ahogy a szemközti domboldalt felgyújtják a helybéliek. Néhány máglya ugyanis inkább a szélnek engedelmeskedve mozgott, nem pedig a tűzoltók vágyainak megfelelve. Látótávolságban, a folyókanyarulatokat is figyelembe véve helyezték el ezeket a hatalmas őrtüzeket, a tűzijátékot pedig elővigyázatosságból nem a hegyoldalban, hanem a Duna fölé lőtték fel. Látótávolságban négy, hallótávolságban három helyszín rakétáit láthattuk. Amint az utolsó rakéta is ellobbant még egy darabig néztük, ahogy a szemközti parton a tűzoltók küzdenek az erdőtűz ellen, majd igyekeztünk vissza a vonatra, hogy pontban 23.05-kor visszainduljunk Magyarországra. 

Köszönet az élményért és a meghívásért a MÁV Nosztalgia Kft. legénységének!