Cserkészek a Turán-szigeten

1923-ban egy csapat cserkész szállt partra, hogy birtokba vegyenek egy fiatal dunai szigetet a Tát és Esztergom között elterülő szigettengerben. A birtokbavétel névadással is párosult; a Turán-sziget lesz az otthona a nyári táboraiknak két évtizeden keresztül. Sorsuk több szempontból is összefonódik; a sziget eltűnése időben egybeesik a cserkészet felszámolásával Magyarországon. 

Kilátás a Körtvélyes-szigetről a Csitri- és a Turán-szigetet (balra) elválasztó mellékágra

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az egykori cserkészek rá sem ismernének kedves szigetükre, akkora fák nőttek fel rajta. Megtalálni sem egyszerű, mert a part részévé vált és a Körtvélyes- és Nyáras-szigetek közötti meder már jóval sekélyebb, amennyiben valaki a Duna felől közelítené meg, A Tát felől gyalogosan érkezőnek pedig három Duna-mellékágon kell átkelnie. Ez manapság már jóval egyszerűbb, hiszen két mellékágon át feltöltött út vezet, a harmadik pedig az elmúlt 80 évben feltöltődött és már csak a nagyobb árvizek veszik újra birtokba. 

Nyergesújfalu és Esztergom között a Duna ártere kiszélesedik a jobb parton. Nem csupán a középvízi, de a nagyvízi meder is. A táti öblözetnek nevezett félkör alakú ártéri terület ma is lakatlan és jórészt beépítetlen. Ez nem véletlen, 2013-ban az árvíz teljesen kitöltötte. A folyószabályozások előtt hat szigetnek adott otthont ez a medertágulat, közülük öt volt a jobb, egy pedig a bal parton. Közülük kettő jobb parti, a Csitri- és a Turán- sziget különleges helyzetben voltak, ugyanis nem a Duna főága mellett terültek el, hanem két másik sziget, a Nyáras és a Körtvélyes ölelte körül őket. A táti szigetek éppen egy éve, 2020. március 25-én országos jelentőségű természetvédelmi oltalmat kaptak, Dunai-szigetek Természetvédelmi Terület néven [1]. Habár mindenki Táti-szigetcsoportnak ismeri ezt a területet kizárólag a Táti-sziget egésze és a Körtvélyes-sziget nyugati csúcsa tartozik Táthoz, a keleti szigetek Esztergom határán belül találhatók. 

2021. április 5-én délután, Esztergomnál mért 161 centiméteres vízállásnál nem volt semmi vízmozgás a Turán-sziget kisebbik mellékágában. Ehhez a megállapításhoz öt kilométert kellett gyalogolni. Ennek felét a Táti-sziget meglehetősen unalmas murvás útján, majd egy jóval barátságosabb tájon, a Körtvélyes-sziget kaszálórétjén keresztül, ahol éppen bújtak a kikericsek a földúton (is). 

Rögös az út a csillagokig...

Ha valaki nem tudja mit keres, észre sem venné, hogy már a Turán-szigeten jár. A kaszálórét partja ugyanis hol szélesebb, hol keskenyebb sávban sűrű ártéri erdő szegélyezi, amit tetéz a kúszónövények folyondárja. Ezeket az iszalagokat, vadszőlőket az sem zavarja, ha éppen fátlan a terület, ilyen esetben a szederindákkal együtt szögesdrót-szerű akadályt képeznek a Turán-sziget védelme érdekében. Nem véletlenül volt az eredeti terv az, hogy valami "*káromkodás* Turán-sziget" lesz ennek az írásnak a címe.

A Turán-sziget meredek nyugati csúcsát még vegetációs időszak előtt sem lehet lencsevégre kapni.

A kicsiny, mindössze 350*110 méteres legnagyobb hosszúsággal, illetve szélességgel rendelkező sziget magányát nem csupán a folyondár védelmezi, ott vannak még a korhadás különböző fázisában fekvő kidőlt fák is, melyek amellett, hogy kúszásra és mászásra kényszerítik a látogatót, lassan feltöltik szerves anyaggal a nem túl széles és egyre kevésbé markáns mellékágat. Szélessége jelenleg nem éri el a 10 métert sem, a sziget nyugati, azaz felső csúcsánál a legnagyobb mértékű a feltöltődés, míg a Csitri-sziget melletti keleti csúcsánál viszonylag mély medret találhatunk. 

Szemben a Csitri-, jobbra a Turán-, balra a Nyáros-sziget

A sziget vegetációtörténetéhez érdekes adalék, hogy a Turán-szigetet korábban Füzes-szigetnek nevezték. Ez arra utalhat, hogy 1911-ben, a fiatal kavicszátonyon éppen hogy megtelepedett az első fás szárú növénytársulás, a bokorfüzes. Beszédes a környező szigetek neve is; a Nyáras a valamivel magasabb ártéri térszínen kialakuló fűz-nyár ligeterdőre utalhat, valamint a délebbi Körtvélyes-sziget neve a rajta felnövő körtefákra vonatkozhat, a gyümölcsösök ugyanis korábban jellemző gazdálkodási formái voltak a dunai ártereknek. 

A következő vegetációtörténeti emlék közvetlenül a sziget birtokbavétele utáni időből származik: 

"Az alig pár napja érettségizett cserkészek vállalták azt a nagy feladatot, hogy a csapatnak állandó használatra átengedett általunk „Túrán"-nak elkeresztelt kis szigeten a szünidei nagytáborozás előkészítő munkálatokat elvégezik. [...] A „Turánt" emberemlékezet óta sűrű csalán és komlórengeteg borította, s a „nyolcasok" partraszálltakor még akkora szabad helyet sem találtak rajta, amely egy kis sátor felveréséhez szükséges." [2]

"Ilyen csodabirtoka is van a „Hollók“ csapatának. A ladik-korszak kirándulásai idején tetszett meg Kasszián Úrnak a „Körtvélyes“ és „Nyáras“ szigetek között és a „Csitri“ fölött meghúzódó, akkor még névtelen és általunk kezdetben „Kis Csitri“-nek, később „Turán“-nak elnevezett kis senki szigete. Nagyon romantikus valami volt ez a valóságos őserdő kinézésű hordalék szigetecske, amelynek belsejét megközelíteni csak szúnyogcsípések ezrei, tépett ruhák és fájdalmas karcolások elszenvedésének árán lehetett."  [3]

Tábori mise a Turán-szigeten. 1923-ban (forrás)

Az esztergomi Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium diákjai 1923. április 2-án kapták meg állandó jelleggel kizárólagos használatra Esztergom város tanácsától a Füzes-szigetet. A gimnázium évkönyvei alapján a szigetet már korábban is használhatták táborozásra, ekkor alakították ki — tulajdonképpen illegálisan — az első táborhelyet, illetve két utat, mely a sziget belsejébe vezetett. Később jelenlétük a város hozzájárulásával törvényes keretet kapott. Ezzel együtt direkt módon megindult az emberi tájformálás ezen a kis földdarabon. Elkészült egy nagyobb tisztás, majd 1927 tavaszán fásítást végeztek. Körülbelül a sziget felét érintethette a tájformálás, de ez sem kizárólag a cserkészeken múlt, a szigetre ugyanis más érdekcsoportok is szemet vetettek: 

"csak azért menekült meg a sziget fele gyarmatosító lelkesedésünk irtó munkájától, mert a vadásztársaság neszét vette, hogy ki akarjuk irtani az ő ideális fácánkeltető helyüket."

"A „Turán“ történetéhez tartozik az is, hogy egyik gazdász testvérünk egy időben kacsatenyészetet akart létesíteni a szigeten s a kalandos terv csak azért nem vált valóra, mert az illető közben állást nyervén, eltávozott Esztergomból." 

Egy 1951-es légifotó alapján azt lehet elmondani, hogy a cserkészek talán az 1940-es évek elejéig használhatták a főleg nyaranta a Turán-szigetet, mert tíz évre rá már a sziget egészét erdő borította, és azt sem lehet felfedezni, hogy a sziget melyik felét "civilizálták". Ezt követően a természet meglehetősen gyorsan vette újra birtokba a szigetet.

Azonban a cserkészek direkt beavatkozása mellett a szigetet más, közvetett hatás is formálta ebben az időben. Ez pedig nem volt más, mint a folyószabályozás, annak ellenére is, hogy a Turán-szigeten nem épült semmilyen mesterséges folyószabályozási mű. 

A Turán-sziget felbukkanása 1882-ben (forrás) 

A Füzes-sziget először 1882-ben bukkan fel térképen. A III. katonai felmérés ekkor még zátonyként ábrázolja a Csitri-szigettől nyugatra. Már ekkor meglehetősen szűk meder választotta el a Körtvélyes-szigettől, melybe később bele is olvad. 

1911-ben még Füzes-sziget néven ismert (forrás)

A táti szigetvilágot az 1911-es Duna helyszínrajz még természetes állapotában találta. Ez lehetett az utolsó ilyen ábrázolás a Dunáról, ugyanis Tőry Kálmán cikke szerint a volt komáromi magyar folyammérnöki hivatal a Táti- és a Nyáras-szigetet még az első világháború kirobbanása előtt lezárta a kisvíz színéig [4]. Ez a közlés pedig mindössze három évre szűkíti a beavatkozás lehetséges időpontját.

A Turán-sziget első és nagyjából utolsó említése térképen, 1930. (forrás)

Ekkor a megszűnő vízutánpótlás miatt már megindulhatott a mellékágak feltöltődése. 1949-ben aztán a korábbi beavatkozások elégtelensége miatt elkészült a Táti-, majd 1950-ben a Nyáras-szigeti zárás megmagasítása a középvíz színéig. Ezt követően a Turán-sziget kisebbik, déli mellékága hamarosan végleg kiszáradt. A cserkészek ezt már nem követhették nyomon, ugyanis az ifjúsági szervezetet 1948-ban feloszlatták. 

A Turán-sziget már a part része 1955-ben

Hiába alakult újjá a cserkész-élet a rendszerváltás után, a természetvédelmi oltalom alatt álló szigetet már aligha formálhatnák saját képükre. Érdekes lenne tudni, melyik fákat ültették a cserkészek, megvannak-e még a táboruk nyoma, akár egy elkallódott kanál vagy eltemetett tűzrakóhely formájában. Vagy nyomtalanul eltűnt minden, mint ahogy ez történt a körülbelül egy évszázadot megélt Turán-szigettel is. 

Felhasznált irodalom: 

[1] Vizes élőhelyek fejlesztése a Táti-szigetcsoport térségében https://www.dunaipoly.hu/hu/palyazat/vizes-elohelyek-fejlesztese-a-tati-szigetcsoport-tersegeben

[2] https://library.hungaricana.hu/hu/view/Esztergom_08185_bences_gimnazium_08255_1923/?pg=8&layout=s&query=tur%C3%A1n

[3] https://library.hungaricana.hu/hu/view/Esztergom_08185_bences_gimnazium_08269_1937/?pg=274&layout=s&query=tur%C3%A1n

[4] Tőry Kálmán: A magyar dunaszakasz szabályozásának kérdései, Vízügyi Közlemények, 1951. (33. évfolyam)  https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/VizugyiKozlemenyek_1951/?query=t%C5%91ry&pg=3&layout=s

KISZ-tábor és politikaliag korrekt szigetnév-csere Vácott

Vác Város Levéltárának facebook oldalán a mai napon ez a kérés jelent meg:  

Egy ritka - most megvásárolt - 1961-ben forgalomban volt képeslap, mely a a DCM B-telepén működött KISZ-sátortábort ábrázolja. (Az A-telep a gyár területén volt, és a ma is meglevő C-telepen, a Duna-part és a 2-es út között, voltak a barakkok és a munkásszállások, ahol elhelyezték a cementgyár építését végző munkásokat.)
A segítésüket kérve: meg tudja-e valaki pontosan határozni a KISZ-sátortábor helyét? Vajon a Dunán látható öböl, holtág, sziget és barakképület ma is megvan-e?

Gondoltam utánanézek. A tábor helyét megtaláltam, azonban találtam még valamit, ami ennél sokkal érdekesebb.

A képen látható tábor a Buki-sziget alsó részével átellenben épült meg a váci parton. A szigetet a parttal összekötő, 1928-ban épült töltés nem látható, feltehetően a kép jobb alsó sarkában leágazó út vezet oda. A kép a kettes út irányába magasodó dombhátról készült. A távolban felsejlik a Szentendrei-sziget és a vele egybeolvadó Tordák, valamint a Révész-sziget. A pontos helyszín azonoításában nagy segítség lenne, ha látszódna a Buki-sziget déli csúcsánál a Dunába torkolló patak, de ez sajnos nem kivehető.

Kicsit reménykedtem benne, hogy az 1961-ban készült képen lesz valami nyoma az egykori Buki csárdának, amely a patak túlsó oldalán állt, közvetlenül a Duna mellett. Ennek a csárdának a második világháborút követően egyszerűen nyoma veszett, ott ahol a térképek jelzik egyetlen téglát sem találni már belőle. Úgy tűnik mégsem a DCM kikötőjének építésekor bontották le, hiszen a kép tanulsága szerint az építkezés megindulása előtt elbonthatták.

1961-ben a Buki-sziget mellékága erőteljesen feliszapolódott, ezt jelzi a déli csúcsánál folyásirányra majdhogynem keresztben képződött zátony. A  magas fák által jelzett régi szigetmaggal párhuzamosan fiatal füzes szökkent szárba, de azt senki nem gondolta volna, hogy egy alábbi képen látható hatalmas erdő lesz majd belőle, mely elfoglalja ez egész medret, (horgász) tóvá alakítva a régi mellékágat.

A telep feltételezett elhelyezkedése egy 1958-as vízisport térképen.

A telep elhelyezkedése egy 2013-as google map felvételen. Amennyiben feltételezzük, hogy a sátrak nyom nélkül eltűntek, a közöttük futó út megmaradhatott. Ezen út mentén nemrégiben parcellázott telkek fekszenek. Néhányukon az új tulajdonos már felhúzta a maga kaliforniai típusú új otthonát. A Budapest-Szob kerékpárút éppen ennek a régi tábornak a parti oldalán halad.

A Buki-sziget sorsát 1928-ban megpecsételő vízmű épülete

A tábor helyét sikerült tehát azonosítani. Miközben azonban a régi térképeket böngésztem egy szokatlan dologra lettem figyelmes. Az angyalos vízisport térképek közül Vác városa kettőn is szerepel. A Budapest-Vác és a Vác-Esztergom szelvényről van szó, melyek értelemszerűen a Duna kanyarodását figyelembevéve Vácnál kellett, hogy megtörjenek. A két térkép kiadása között egy, legfeljebb két év telhetett el, pontos dátumot sajnos nem ismerünk, ugyanis kiadási dátum egyiken sem szerepel. E rövid idő azonban elegendő volt, hogy egy kicsiny zátony-sziget észrevétlenül új nevet kapjon.

A Buki-sziget déli csúcsánál lévő kicsiny zátony-sziget nevénél a térkép szerkesztői valamilyen oknál fogva eltérő nevezéktant használtak. A Budapest-Vác szelvényen a Füzes-sziget szerepel, a Vác-Esztergom szelvényen pedig a Cigány-zátony. Utóbbi feltehetően a közelben beömlő patakról, a Cigány-völgyről kaphatta nevét. Figyelembevége a szigetképződés sorrendjét, előbb alakul ki a zátony, majd később a sziget, ezért a Cigány-zátony elnevezést kell korábbinak tekinteni. Sokat segítene, ha ismerhetnénk a térképek dátumát.

A Füzes-sziget történetéről már született egy írás, akkor azonban nem tűnt még fel az elnevezésbeli különbség. Az 1958-as térképen még önálló - de sajnos névtelen - sziget később a DCM épülő kikötőjének esett áldozatul. Egykori mellékágát egy apró horgásztó őrzi, ugyancsak a Budapest-Szob kerékpárút mellett.

Vajon a létezett abban a korban politikailag korrekt okból földrajzinév-csere? Azt hiszem a 80 évvel ezelőtti névcsere valódi okára sohasem fogunk megnyugtató és kielégítő választ találni.

A rövid életű Füzes-sziget Kisvácott

Megvallom őszintén, hogy többször is Bükinek írtam a Buki-szigetet, sőt a mai napig nem áll rá a szám a helyes földrajzi névre. Valószínűleg a német térképészeknek sem állt rá, akik véleményem szerint lehagyták valamikor nagyon régen azt a két pontot a sziget nevéről. Most a helyesírás ellenőrzőt is át kell majd állítanom tekintettel a további bejegyzésekre. 

Régebben már írtam a Buki-szigetről, de sosem gondoltam volna, hogy ez a sziget lesz, ami miatt a legtöbben felkeresik a Dunai Szigeteket. Nem csodálom a nagy érdeklődést, hiszen Vácott igen fontos szerepe van ennek az egykori szigetnek. Itt épült meg Vác város első vízműve, jelenleg sok nyaraló övezi, és még egy horgásztavat is kialakítottak az egykori mederben. Ez utóbbi miatt a fejlődése kissé eltért a többi szigetétől. A feliszapolódás egy korai fázisban megrekedt a horgásztó miatt, ugyanis a tóba nem érkezett a főágból több üledék. A meder mélysége így megmaradt, a mellékág déli részében az ártéri erdő szinte mindig vízben áll. A többi sziget esetében hasonló körülmények között a mederben is épültek zátonyok, és ezeken sűrű bokorfüzes társulás kötötte meg a további üledékeket. A Buki-sziget környezetében mindössze egy helyen épült zátony. Rövid élete során nevet is kapott, ő lett a Füzes-sziget (térképet lásd fent).

Az 1926. évben készült Duna Vízisport térképen halványan megjelenítettem a 2005. évi légifotót. Így könnyű összevetni mi változott 80 év alatt. Az amúgy igen pontos térkép egy helyen hibádzik, a Buki-sziget és környezete folyásirány szerint mintegy 90 métert elcsúszott, de a parti részek, pl. a patak torkolata helyben vannak. Érdekes színfolt a régi térképen a pirossal szedett egykori Buki-csárda. Az épület ma már nincs meg, valószínűleg a sóderszállító út miatt bontották le.

Mint minden más sziget esetében is, ha keresztgáttal a parthoz kötik zátonyok épülnek a mellékág ki-, és betorkollásánál. A jelenség megfigyelhető Gödön is, Sződligeten az Égető-szigetnél és még hosszasan sorolhatnám a példákat. A Buki-sziget esetében a déli zátony a Füzes-sziget. 

A horgásztó fölé meredek partfal emelkedik; a szabályozás előtti alámosott Duna-part.

A Füzes-szigetet a parttól elválasztó egykori meder maradéka a kisváci Horgásztó. A DCM folyami sóderkikötője pedig maga a sziget.

 

A kerékpárúttól jobbra a nádasban még napjainkban is nyílt víztükör csillog. Talajvízből származó szivárgó vizeit egy áteresz juttatja a Dunába.

A Füzes-sziget születését a Buki-sziget keresztgátjának köszönhette, pusztulását pedig a DCM felépülése okozta. Sziget létére emberi kort ért meg.