Duna expedíció a dzsámiban

Az a hatalmas megtiszteltetés érte a Dunai Szigetek blogot, hogy a harmadik Duna Expedíció (JDS3) magyar résztvevőivel, valamint a Dunakutató Intézet más hidrobiológus kutatóival együtt meghívást kaptam Esztergomba. Eleinte az esztergomi dzsámiba tervezett fényképes beszámolóról volt szó, melyet aztán a szervezők kibővítettek egy konferenciával egybekötött megnyitóval. Úgy tűnik nem merült feledésbe a tavalyi expedíción potyautasként eltöltött egy napom, így potyautasként meghívtak erre a konferenciára is. :)

Kicsit majd ki fogok lógni a hidrobiológus témák közül, de mindenesetre remélem sokan el tudnak majd jönni Esztergomba ezen a hétköznap délutánon! Íme a meghívó, pontos menetrend későbbre várható:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Októberben a tudományos kutatásé lesz a főszerep a Dzsámi Múzeum falai között. Esztergom azon települések sorába tartozik, amelyek a Duna partján fekszenek, mindennapjaink szerves része a folyó, amelyről sokat, mégis keveset tudunk.

Országunk egész területe a Duna vízgyűjtő területéhez tartozik. Minden folyónk, patakunk végül a Dunába ömlik. Évente körülbelül 100 milliárd köbméter víz hagyja el felszíni vizeink révén országunkat déli határaink felé. Lakosságunk 25 %-a valamely felszíni víz árterében, vagy egykori árterében él. Európa második leghosszabb folyója a Duna, melynek magyarországi szakasza 417 km hosszú. Napjainkban is fontos vízi szállítási útvonal, a 3500 km hosszú VII European Transport Corridor része. Országunkban a Dunához köthető nemzeti parkok és tájvédelmi körzetek (pl.: Szigetközi Tájvédelmi Körzet, Duna-Ipoly Nemzeti Park, Duna-Dráva Nemzeti Park) őrzik a folyó természetes élőhelyeit, élővilágát.

Az 1998-ban létrehozott Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság (International Comission for the Protection of the Danube River, ICPDR) olyan nemzetközi szervezet, amely 14 országgal, valamint az Európai Unióval működik együtt. Megalakulása óta Európa egyik legnagyobb és legaktívabb tudományos társaságává nőtte ki magát, melynek nemcsak a folyó vizsgálata, hanem a Duna teljes vízgyűjtő területének megfigyelése a feladata.

Az ICPDR célja a Duna Védelmi Egyezménybe foglaltak (Danube River Protection Convention, DRPC) végrehajtása, valamint az EU Víz Keretirányelvben (EU Water Framework Directive) és az EU Árvízvédelmi Irányelvben (EU Flood Directive) megfogalmazott feladatok koordinációja és megvalósítása a Duna folyam mentén.

A Duna expedíció (Joint Danube Survey) ennek a munkának a leglátványosabb része. Minden hatodik évben szervezik meg: első ízben 2001-ben mérték fel a Duna teljes hosszát tudományos kutatók, a második expedíció 2007-ben történt, majd újabb hat évvel később magyar kutatók vezetésével, három hajóval Regensburgtól lefelé a Duna-deltáig 2013. augusztus-szeptember folyamán vizsgálták folyónkat. A munkában számos szakértő működött közre a Duna-menti országokból olyan újabb módszereket alkalmazva, amelyeket most próbáltak ki első alkalommal a vizsgált 2400 folyam km. Az anyaggyűjtést több hónapos értékelés követte, az eredmények közlése 2014-ben mentén folyamatosan történik. Ennek egyik állomása az Esztergomi Dzsámi Múzeuma lesz október 2. és 31. között.

A Dzsámi falaira a tudományos eredmények összegzése, az expedíción készült képek sokasága kerül, a múzeumi tárolókba Petri csészékben fontos leletek, a kutatómunka során használt eszközök kerülnek. A kiállítás megnyitása rendhagyó lesz, mert egész délután vetítésekkel egybekötött előadásokat hallgathatnak meg az érdeklődők. Nyilvános konferencia keretei között ismerhetik meg a 3. Duna Expedíció (JDS3) magyar résztvevőit, a kutatások történetét, eredményeit.

Tisztelettel hívunk meg az Esztergomi Dzsámi Múzeumba

A 3. Duna Expedíció című kiállítás megnyitója alkalmából rendezett előadói ülésre

2014. október 2. csütörtök délutánra 14:00-18:00 óra között

minden biológia-, földrajz-, történelem-, de legfőképpen Duna-kedvelő polgárt, akit érdekel a Duna múltja, jelene és jövője. 

A konferencia részletes programját a meghívó tartalmazza.

A programon a részvétel ingyenes. A zavartalan lebonyolítás érdekében kérjük, részvételi szándékukat jelezzék előre a Múzeumban, illetve a megadott elérhetőségeinken. Együttműködésüket előre is köszönjük!

Szekeresné Czinege Erzsébet

intézményvezető

Bucótól a tűhalig - A 3. Duna Expedíció fogási naplója

 

Véget ér a szeptember, és véget ért a 3. Duna Expedíció. A kutatók már úton vannak hazafelé, a minták a laboratóriumok felé és a kutatóhajók saját kikötőik felé. A munka ezután négy fal között zajlik majd, az eredményeket jövőre várhatjuk. A másfél hónapos úton új barátságok, tudományos eredmények születtek, és hatalmas öröm volt, hogy hacsak másfél napra, de a Dunai Szigetek is részese lehetett a kutatómunkának. Sokat gondolkodtam mivel is lehetne méltóképpen lezárni ezt az expedíciót, végül arra jutottam, hogy talán a legkézzelfoghatóbb, leglátványosabb kutatási terület fogásaival: a halakkal. Róluk úgyis alig esik szó, ellenben a honlapon is elérhető galéria tanulsága szerint olyan halak is a csónakba kerültek, melyekről ezidáig legfeljebb könyvekből (vagy még ott sem) hallottam.

Az expedíció legnagyobb fogása ez a menyasszonyi ruhába burkolózott 2 méter hosszú lesőharcsa (Silurus glanis) volt, melyet a magyar szakaszon, Szob közelében ejtettek zsákmányul.

Az expedíció egyetlen halfajra volt életveszélyes, ez pedig nem volt más, mint a dévérkeszeg (Abramis brama). Mivel ez az egyik leggyakoribb dunai hal, feltételezhető volt, hogy minden mintavételi ponton előfordul, és így vérük és májuk jó összehasonlítási alapul szolgálhat a Duna egész hosszára.

Fiatal kecsege (Acipenser ruthenus), alcsaládi szinten rokon a vizával, amely sajnos teljesen eltűnt a magyar szakaszról. A kecsege nem védett Magyarországon.

A bagolykeszeg (Abramis sapa) meglehetősen gyakori hal, minden nagyobb álló és folyóvízben előfordul. Fenéklakó hal, a dévérkeszegekkel együtt szokott horogra akadni.

Az osztrák halas csapat zsákmányolta ezt a pompás márnát (Barbus barbus). Szemre is bőven meghaladja a 40 centiméteres legkisebb kifogható méretet. Tiszta, gyors folyású szakaszokat kedvel, ahol a kemény aljzatról szerzi táplálékát. Fényképezés után természetesen szabadon engedték!

Ugyancsak fenéklakó hal a paduc (Chondrostoma nasus), fő élőhelye a kavicszátony.

Legfeljebb 12 centiméteres hosszúságot ér el egy kifejlett vágó csík (Cobitis elongatoides). Magyarországon védett, eszmei értéke 2000 forint! Alkonyatkor indul táplálékot keresni a folyók iszapos és homokos aljzatú szakaszain.

Fiatal horgászként nagyon szerettem volna fogni egy igazi dunai ingolát (Eudontomyzon mariae), amelyet akkoriban úgy angolnaméretűre saccoltam. Azóta sem sikerül élőben, még akváriumban sem látnom ilyen halat, de most már legalább tudom, hogy legfeljebb 21 centiméter hosszúra nőhet meg. Annyiban hasonlítanak a dunavirágokhoz, hogy ívás után az ingolák is elpusztulnak. Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 100000 forint!

A vágó durbincs (Gymnocephalus cernua), Magyarországon igen gyakori halfaj, folyókban és tavakban is előfordul. Általában 15 cm hosszú, de már láttak belőle 25 centiméteres óriást is. A vízszennyezésre kevésbé érzékeny, mint rokona, a széles durbincs, a mélyebb, homokos aljzatú vizeken a legkönnyebb összefutni vele.

Az érdekes nevű dunai galóca (Hucho hucho) testfelépítését tekintve a pisztrángra, életmódja és táplálkozása alapján a balinra, latin neve szerint pedig a vizára (Huso huso) hasonlít. Régebben csak a Duna felső és középső szakaszán élt, napjainkra a Rajna és Rhone vízrendszerében is előfordul. Hengeres alakú hal, fokozottan védett! Veszélyeztetett faj, eszmei értéke 100000 forint.

 

2013-ban az év hala volt a képen látható menyhal (Lota lota), más néven kutyahal. Ugyan nem védett, de a 20 centiméter alatti példányokat vissza kell engedni. Előszeretettel tartózkodik alámosott partokon belógó gyökérzet közelében, melyből a Duna szabályozása óta sajnos egyre kevesebb van.

A folyami géb (Neogobius fluviatilis) eredetileg a Fekete- és Azovi tenger sekély, partmenti zónájában élt, innen terjed szét Európa-szerte. 1970-ben fedezték fel a Balatonban, azóta a Visztula vízrendszerébe is jutott belőlük. Éppen ezért invazív fajnak számít.

Herman Ottó "látott hala" a garda (Pelecus cultratus) főleg a Tihanyi-félsziget hegyi halászairól híresült el, akik onnan irányították a halászhajókat attól fügően, hogy a garda-rajok merre haladtak. Nagyon lapos hal, könnyű felismerni a felfelé álló szájáról. Lassú vizeket kedvel, a vízfelszínre hulló rovarokkal táplálkozik.

Egészen mostanáig fogalmam sem volt róla, hogy ilyen halak is élnek a Dunában. Ő a Fekete-tengeri tűhal (Syngnathus nigrolineatus) Maximális 22 centiméteres hosszát elérve sem túl feltűnő. Tengeri hal, sekély, dús növényzetű vizekben él, az édesvizű folyók torkolati szakaszain jelenhet meg.

A szilvaorrú keszeg (Vimba vimba) egész Európában gyakori, legszebb nevű alfaja azonban az Északi-tengerbe futó folyókban találhatók: (Vimba vimba vimba). Rajokban él lassú folyású szakaszokon. Magyarországon gyakori halfajnak számít.

A német bucó (Zingel streber) sügérféle, a sekély vizű kavicszátonyok lakója. A folyószabályozás, mederkotrás révén élőhelyei szerte a Duna mentén veszélynek vannak kitéve. Ritka és védett faj, eszmei értéke 100000 forint.

A német bucót könnyű összetéveszteni a magyar bucóval (Zingel zingel), avatott halbiológusok a pikkelyük, és úszóik alapján határozzák meg őket. A szennyezésre kevésbé érzékeny, azonban a felduzzasztott szakaszokról eltűnt. Jó hír, hogy az expedíción sikerült találkozni ezzel a két halfajjal. Mindkettő nagy természeti értéket képvisel.

Búcsúzik a 3. Duna Expedíció Vilkovóban (Ukrajna). A negyedikre 6 év múlva, 2019-ban kerül sor.


Képek forrása: http://www.danubesurvey.org/photos/fish-photos

Ajánlott bejegyzések:

• Egy nap a Duna Expedícióval
• Útnak indul a 3. Duna Expedíció

Egy nap a Duna Expedícióval

IN ENGLISH

Szinte az utolsó pillanatban kaptam lehetőséget dr. Csányi Bélától, hogy részt vehessek a 3. Duna Expedíció (Joint Danube Survey 3., JDS3) egy napján, melyen mintavételezés és a minták előkészítése is zajlott. A Regensburgból két hete indult kutatók rövid, előre nem tervezett gödi kitérő után (az expedíció két magyar tagja gödi) pontban reggel hétkor szálltak ismét hajóra. Irány a Deák Ferenc híd alatti Kis-Háros-sziget környéke volt, ahol már a 22. mintavételezési pont került sorra. 
 

Rajtam kívül még ketten kaptak helyet a hajókon erre a napra, ők a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságtól érkeztek. Motorcsónakkal az Istrosra mentünk, ahol éppen a reggelit szolgálták föl. Míg a constantai illetőségű Istros elsősorban a kutatók kényelméért felel (étkezés, szllás), addig a belgrádi Argus a kutatómunkának ad otthont fedélzetén.

Az Istroson román, az Arguson szerb kapitány és legénység szolgál. Sajnos az előző Duna Expedíción részt vett magyar Széchenyi jégtörő ezúttal nem kapott helyet a flottában. Az expedíció harmadik hajójáról azt a hírt kaptuk, hogy kissé lemaradva követnek minket, valahol Szob környékén halásztak éppen. Az ő útjukat az éjszakai munka is lassítja, de remélhetőleg Budapesten már ők is felzárkóznak a nyílt napra.

Az Istros "hídja" és kapitánya, aki szereti ha fényképezik.

Az Argus hídja és műszerei.

Radarkép és hajózási térkép a Lágymányosi hídtól délre.

Az Expedíció vezetője, dr. Csányi Béla szabadidejében a dudáján zenél, miközben a flotta dél felé tart.

Budapesten megállás nélkül haladtunk keresztül körülbelül 20-22 kilométeres óránkénti sebességgel. Az Argus gyorsabb volt, hamar kilométeres előnyre tettt szert. Közben a nemzetközi kutatógárda az Istros fedélzetéről fényképezte a fővárost. Ugyan sütött a nap, de a menetészél miatt sokan hivatalos széldzsekijükbe burkolóztak, melyen a címképen látható hivatalos embléma szerepel.

Dr. Csányi Béla nem csupán a hidrobiológia és a zene területén mozog otthonosan, a külföldieknek szívesen magyarázta az érdekesebb budapesti látnivalókat, azok történetét. Nem csupán Széchenyi került szóba a Lánchíd kapcsán, hanem az A38 hajó is.

Budapesten túl, a kevesek által ismert tétényi Deák Ferenc híd alatt a két hajó folyásiránnyal szembe fordult, ami azt jelentette, hogy megérkeztünk az aznapra kijelölt egyetlen mérőponthoz, a Kis-Háros-sziget szelvényéhez (1620 fkm). Átlagosan egy napra két mérőpont jut, bár volt már olyan is, hogy három volt. Ilyenkor a mérés könnyedén átcsúszhat az éjszakába. Másnap pedig lehet kelni fél ötkor (a hajón alvó szerencsésebbeknek fél hatkor).

Egymás mellé navigált a két hajó, így a kutatók nagyobbik része átszállt az Argusra. Az Istroson a mederszelvényezést végző csapat maradt, de ők is hamarosan motorcsónakba szálltak. E mérőpont jelentősségét a nemrégiben átadott Csepeli Szennyvíztisztító adja, melynek beeresztő csöve a meder kellős közepén található, innen kb. 8 kilométerrel feljebb. A beömlő víz csóvája - mivel nem kristálytiszta - vízkémiai és biológiaia módszerekkel kimutatható. A szelvényben ugyanis nem csupán egyetlen pontban mérnek, hanem legalább háromban. Volt olyan komponens, a makrogerinctelenek, ahol a parttal együtt összesen 7 pontból kell mintát venni. Így elképzelhető, hogy a meder közepén érkező szennyező csóva meg fog jelenni a kiértékelésben a mederközépi mintákból.

A kutatók egy része hamar birtokba vette az Arguson berendezett laboratóriumot, ahol a minták előkészítése, és bizonyos esetekben elemzése zajlik. Olyannyira specializált minden munkafolyamat, hogy az expedíció résztvevői nagyon keveset tudnak a többiek módszereiről és azok elméletéről.

Talán a laboratórium közelsége miatt láttunk különféle vegyi anyagokat a taton felállított asztalokon. A minták tartósításához szükséges anyagok mellett érdemes megemlíteni, hogy sok esetben fagyasztást alkalmaznak.

Ezért látható három fagyasztó az Argus hídja előtt. A mintákat három naponta szállítják mikrobusszal Pozsonyba és Bécsbe, ahonnan tovább osztják majd Európa fontosabb laboratóriumaiba. Rómától Oslóig, Zágrábtól Hollandiáig.

A laboratóriumban zajlik a vízminták előkészítése, az alábbi képen egy szűrőn át eresztik a Duna 3 pontjáról vett mintát. Ami ezen a mikrométeres szűrőn fennakad, kémcsőbe kerül szűrővel együtt, majd lefagyasztják.

Lassan kiürült a fedélzet, mindenki ment a dolgára. Egy csapatot motorcsónakkal kitettek a parton, ahol három kilométeres szakaszt jártak be hálójukkal nyakig érő gumicsizmában. Amikor végeztek átvitték őket a túlsó partra.

Leghosszabb ideig a makrogerinctelenek mintavételezése tartott, elsősorban a sok mintavételezési pont miatt. A szelvény öt pontján kotorták meg a folyó aljzatán található üledéket az alább látható eszközzel. Gyakran nagyobb kőtömbők egészen eldeformálhatják a fémből kovácsolt farkasfogakat.

A mederaljzat kotrása során ilyen harcias jelzőrákot is sikerült zsákmányul ejteni a Duna osztrák szakaszán. Kolozsnémánál szokatlan helyen, a meder közepén sikerült Dunavirág (Ephoron virgo) lárvát találni.

Makrogerinctelen mintavételezés mellett az expedíció kutatásaiban szerepet kap a fitoplanktonok vizsgálata. Mintavételezésnél 20 liter vízmintából gyűlik össze a háló aljában egy kémcsőnyi adag, amely aztán gondosan feliratozott egységes műanyag tárolóedénybe kerül.

Utoljára maradt a parti munkák közül az öt vödör makrogerinctelen hordalékminta átszűrése. Ez egyfajta fordított aranymosás, hiszen itt nem a legnehezebb fajsúlyú komponent keressük, hanem éppen a legkönnyebbeket. A hordaléből kimosott élőlényeket bő vízzel öblítjük bele egy hálóba, amelyből aztán ugyanúgy a fehér tárolóedényekbe kerülnek a csigák, kagylók, lárvák, férgek.

Az ötödik mintában, mely a Kis-Háros-sziget partjánál került a vonóhálóba érdekes lelet került elő. Olajos iszapos trutymóban élő dunavirág kérészlárvára bukkantunk. Az olajost itt szó szerint kell érteni, a víz alá merített vödörből szivárványszínű szennyeződés kezdett terjengeni a víz felszínén. Sokfelé hallani, hogy a dunavirág egyértelmű jele a folyók tisztulásának, erre tessék, az eddigi legundorítóbb masszábó kerül elő egy élő példány.

Dunavirágokkal amúgy a hajók fedélzetén is találkozni, sok elhullott kérész, valamint rossz helyre került pete borította mindkét hajó fedélzetén a szélvédett zugokat.

Talán ez a kép adja vissza legjobban a mindennapos hidrobiológus munka hangulatát.

Már a fedélzeten zajlik a kagylós mintavételezés, ahol a kopoltyúszövet egy darabkája kerül a kémcsőbe. Egy lelkes szerb kolléga végzi a műtétet, személyes elmondása szerint a kagyló a legszebb élőlény a világon! 

A 3. Duna Expedíció egyik - ha nem a legfontosabb - vizsgálata a lebegtetett üledék vizsgálat. Az Argus orrában és tatján egyarant található egy kb. 600 literes fém hordó, melybe folyamatosan szivattyúzzák a Duna vizét. Percenként körülbelül 20 liter víz áramlik át rajta 4 órán keresztül. A hordó belsejében egy fém henger pörög percenként 27000-res fordulatszámmal, amely belső teflon borításán a lebegtetett üledékek lecsapódnak. Amikor letelik a 4 óra, a fémhengert kiemelik.

A benne összegyűlt agyagszerű üledék összetételében a részvevő laborok rengeteg összetevőt vizsgálnak majd. Köztük nem csupán gyógyszermaradványos, szerves szennyezőanyagok vegyületeit vizsgálják, hanem azok alkotóelemeit, melyek a hullámzás, napsugárzás, vagy kémiai folyamatok hatására aprózódnak. Választ kaphatunk majd ezáltal arra a kérdésre is, hogy mennyi igaz abból, hogy a folyó komoly mértékben tartalmaz hormonokat gyógyszerekből és fogamzásgátló szerekből.

Már a mintavételezés közben is eleredt az eső, amely a pakolás végére már komoly záporrá fejlődott. Az Argusról így nézett ki az Istros.

Esőben érkeztünk Budapestre, ahol a kutatócsoport aznapi szállása lesz. Ki a hajón, ki szállodában piheni ki a nap fáradalmait, hogy másnap újult erővel tudjanak majd felelni a nyílt napon elhangzó - remélhetőleg minél több - kérdésre.

Az eseményről a sajtó is megemlékezett - végre. Péntekig ugyanis egyetlen hír jelent meg az JDS3-ról a Dunai Szigetek blog kivételével, a Magyar Tudományos Akadémia honlapján. Talán a nyílt napnak köszönhetően többen is hallanak majd erről a 6 évente megszervezett expedícióról.

Itt lesz a budapesti nyílt nap is, amelyre szeretettel várnak minden érdeklődőt!

Köszönettel tartozom dr. Csányi Bélának és Szekeres Józsefnek, hogy lehetővé tették ezt az egy napot a Duna Expedíció fedélzetén, valamint az egész kutatógárdának és legénységnek a rengeteg információért!

A JDS3 honlapja, ahol rendszeresen jelennek meg friss információk: http://www.danubesurvey.org/news