A Surányi-sziget csak marketingszöveg

azaz kitaláció, ilyen néven sziget a Dunán sosem létezett, amellett, hogy etimológiai különlegesség, először nem a térképeken, hanem budapesti hirdetőoszlopokon és országos lapok hirdetés rovataiban bukkant fel, 1932 júniusától kezdődően. 

Ennek egyik példánya a mesterséges intelligenciával nem korrigált 1932-es plakát, ugyanabból az évből, amikor a túlsó ágban a Luppa-szigetet is parcellázták, rajta a surányi üdülőtelepnek szánt fiktív földrajzi névvel, ütős reklámszlogennel, és egy rövid ismertetővel, ami tulajdonképpen a korabeli parcellázást végző egyesület marketingszövege. Pedig volt itt korábban sziget, a telep déli határában a folyószabályozás számolta fel a "másik Gödi-szigetet", avagy a Fegyveresi-szigetet jó fél évszázaddal a surányi parcellázás első kapavágása előtt. 

A "Surányi-sziget" marketingszöveg nem csak plakátokon tűnt fel, a hirdetések bővebben kifejtve az újságok hasábjain is megjelentek, visszatérő fordulataik a könnyű megközelíthetőség (kivéve a szentendrei HÉV-et, mert az drága, és messze van, de Felsőgödről már könnyű kijutni, amennyiben valaki Pestről érkezik busszal vagy vonattal Felsőgödre, gyalogol másfél kilométert, és még a szentendrei-szigeti motorcsónak is megvárja a mobiltelefonok előtti időkben), a remek, sekély vizű, homokos (ma már kavicsos) strand, jó levegő, evezőstelep (már nyoma sincs), a Surányi csárda (1930-ban még nem létezett, csak feljebb a paleo-sziget névadó Somos), a homokdűnék és a rajta növekvő kies akácos, fenyves és itt-ott szőlő (marketingnyelven: őspark). 

A "Surányi-sziget" közvetlenül a parcellázás megkezdése előtt, 1930 körül.

Elsősorban az evezőstársadalomnak volt köszönhető, hogy "amerikai gyorsasággal" települt be a nagyjából a semmi közepén, Pócsmegyer külterületén elterülő futóhomokos vidék, amit tulajdonképpen addig is és ezután is evezőscsónakkal volt a legegyszerűbb megközelíteni. Éppen ezért olyan egyének, sőt baráti társaságok vettek itt telket, akiknek ez a partszakasz ismerős volt már, mint a fővárosból induló egynapos evezőstúrák egyik végállomása. Összesen 250 ezer négyszögölnyi telepen 1200 parcellát alakítottak ki, 16 méter széles utcákkal. Épültek itt egyszerű weekend-házak, de a "rózsadombi", vagy "hűvösvölgyi" marketinges jelzőkkel leírt nagypolgári villák is, de a parcellázással párhuzamosan a Magyar Evezős Szövetség itt építette fel az "evezősök Mekkáját" [1]. 

Homokdűnéken szárba szökkenő üdülőtelep.

Fontos a "-sziget" marketingszöveg mivolta mellett az üdülőtelep másik részét, a "Surányi"-t is röviden bemutatni, mert nagyon érdekes etimológiai háttere van, különösen Horány szomszédságában. Ugyanis pont, ahogy nem a Horányi-családot nevezték el Horányról, ugyanúgy a Surányi-családot sem Surányról nevezték el, hanem pont fordítva, ezek a szentendrei-szigeti településrészek kapták nevüket a birtokos családokról. Surány esetében a család a nyitravármegyei Surányról (Kis- v. Nagy-) kapta nevét. Ezt a kuriózumot már bemutattuk a 2024-ben lebontott Horányi-csárda kapcsán, most érdemes megemlíteni a pócsmegyeri dr. Surányi Miklóst is (néhány forrásban Györgyként említik), akinek a sovány földjéből több profitot remélt szerezni parcellázással, mint savanyú borok termelésével, vagy satnya akácok tarvágása által.

Surányi lazulás 1939-ben. [Fortepan 209348 / Balogh Jánosné dr. Horváth Terézia]

Surány időközben túlnőtte Pócsmegyert, habár nem szakadt el tőle, mint Leányfalu, de ma már 3-4-szer annyian laknak itt mint az ófaluban. A régi vízi élet már a múlté, az üdülőtelepet gondozó egyesületet pedig a kommunizmus ideje alatt államosították. 

Ajánlott és felhasznált irodalom:

[1] A jubiláló Magyar Evezős Szövetség a Surányi-szigetenépíti ki weekend és üdülő terepét, az evezősök Mekkáját. Pesti Hírlap, 1932-06-04 / 122. szám

• Gábriel Tibor: Surány 1933—1951 Dunakanyar, 1992 / 2. szám
• Balogh Jánosné Horváth Terézia: Egy fővárosi rajztanárnő nyaralójának népi és népies elemei az 1930-as években. Néprajzi értesítő 86. évfolyam, 2004.
• Fortepan: Víkendház a Dunánál Cs. Horváth Lilian népies nyaralója Surányban 

Százhúszasok

Surány területén volt egykor a Szentendrei-sziget legmagasabb pontja, de az elmúlt fél évszázadban a nyersanyagkitermelés áldozatául esett. Ezáltal ez a kitüntetett földrajzi pont Kisorosziba tevődött át, de az sem biztos, hogy még megvan. Mostani bejegyzésünkben a Szentendrei-sziget öt legmagasabb "csúcsát" járjuk be, melyek között alig pár méter a különbség.

A "csúcsok" magassági sorrendbe rendezése nem egyszerű feladat. Akárhány térképet nézünk annyi eltérő adattal találkozhatunk. Ennek okai lehetnek mérésbeli pontatlanságok, kerekítések (pl. turistatérképek), de okozhatja az alapszint változása is:

"1960-ban rendelték el, hogy a kelet-európai szocialista országokban az Adriai alapszintről a Balti alapszintre kell áttérni. Ekkor a nadapi alapszintről áttértünk a kelet-európai alapszintre, az ún. balti (kronstadti) alapszintre, amely 67,47 cm-rel feljebb van, mint a nadapi alapszint."

Ez tulajdonképpen azt jelentette, hogy az addig mért szintekből le kell vonni ezt a 67,47 centiméteres magasságot, így csökkent például Magyarország legmagasabb pontja a Kékes-tető 1015-ről 1014 méteres magasságra.  

A Szentendrei-sziget csúcsait ebben az írásban egy 1945 és 1960 között készült szintvonalas térkép alapján vesszük sorba. Az ezen szereplő magasságadatokat nagy valószínűséggel még a nadapi alapszint alapján számolták. Hogy miért nem valami aktuálisabb térképet használunk? Azért, mert ez az utolsó olyan részletes térkép, amelyen pontos magasságadattal szerepel a sziget egykori legmagasabb pontja.  

123,5 

Surány, homokbánya (47.701148, 19.111913)

A Szentendrei-sziget legmagasabb pontja eredetileg a Pócsmegyerhez tartozó Surány üdülőtelepen volt. Egy 1960 előtt készült térképen magassága 123,5 méter volt, későbbi térképeken már nem jelöltek magasságot. 

A fentrol.hu-n található légifelvételek szerint 1961. május 25-én még érintetlen domborzatot láthatunk a dombtető környékén, de 1965. október 7-én már egy bányagödör jelenik meg a helyén (lásd fenti képet). Méretéből és lassú növekedéséből arra lehet következtetni, hogy eleinte valószínűleg illegális homokbánya lehetett. A bányagödör az évek során egyre nőtt, lassan elnyelte az egész dombot. Az 1980-as években már ipari méretű kitermelés zajlott. A kibányászott homok helyén feljött a talajvíz és egy tó jött létre. Egy időben horgásztóként hasznosították, de manapság már valószínűleg magánterület, bejutni legalábbis nem lehet hozzá. 

A bányagödör földutakon körbejárható, de a partján és a kerítés mentén felnőtt erdő és a védő növényzet miatt alig néhány pontról látni rá a türkizkék víztestre. Nyugati részén még érzékelni lehet az egykori domb magasságát, nagyszerű panoráma nyílik az itt található homokpusztáról a Dunán túli hegységekre. Itt a tengerszint feletti magasság manapság is megközelíti a 120 métert a balti alapszint felett.

A partján mindenhol drótkerítés fut körbe, megtámogatva némi homoktövissel, amely nem csak a C-vitaminban gazdag termésével tartja távol a hívatlan látogatókat. 

Az egykori bányaművelés nyomai még mindig megtalálhatók a környéken. Elhagyott gépek, berendezések és egy rozsdás "Bányaterület" tábla igazítja útba a kevés erre tévedő érdeklődőt. 

123,2
Kisoroszi Homoki-szőlők (47.812450, 19.008449)

Miután a surányi csúcsot elbányászták, a Szentendrei-sziget legmagasabb pontja Kisorosziba vándorolt. Az addigi második helyezett a település északi részén található Homoki Szőlők dűlőben felépült nyaralótelepen található. A pont érdekessége, hogy 1960 előtt és után is egyaránt 123,2 méteres magasságot jeleznek itt a térképek, de például a Duna vízisport térképen 122,1 méter szerepel. Közvetlenül a Duna ártere felett magasodik, remek kilátóhely lenne. 

Jelenleg ez a "csúcs" megközelíthetetlen, ugyanis valószínűleg magánterületen lehet. A Pacsirta utca alacsony páros házszámai közül rejti valamelyik. Az sem teljesen biztos, hogy még létezik, ugyanis nyugat felől igencsak közel van hozzá egy bevágás, melyet korábban szeméttelepként jelöltek a térképek, manapság viszont Kisoroszi zöldhulladék lerakata található itt. Amennyiben ez a gödör tovább mélyült kelet felé érinthette a 123,2 méter magas pontot is. 

Mivel a Kisoroszi alatt rejtőző egykori jégkorszaki dunai sziget külső karéja a beékelődő mélyutak ellenére viszonylag egységesen magas, ezért a területen több 120 métert meghaladó pont is található. Például a Rigó utca északi részén található fenyvesben is rejtőzik egy 120,6 méter magas pont, valamint az alábbi képen látható háromszögelési pont is tagja a szentendrei-szigeti százhúszasok klubjának.

121,6 

Szigetmonostor, Homokos (47.649578, 19.089049)

A Szentendrei-sziget déli részén is található százhúsz méter feletti pont, bár ez a terület a vízmű miatt csak engedély birtokában látogatható. Szigetmonostortól délre, Szentendre Pannóniatelep városrészével átellenben található az egyszerűen Homokosnak nevezett csúcs. Térképenként eltérő magasságadatokkal találkozhatunk, 122,3 és 122 méteres magasság is előfordul. 

Ugyancsak az ártér peremén található magaslatról van szó, körülbelül 20 méterrel magasodik a Szerem-földek fölé, ahol a vízművek csápos kútjai sorakoznak. Mivel a környék a szocializmus idejében katonai gyakorlóterületként szolgált, mind a Homokos dombon, mind pedig a tőle keletre található területen számos lövészárkot találunk. Éppen ezért a Szentendrei-szigetnek ezt a részét rendszerint kitakarták a korabeli légifelvételekről. A domb északi részén homokbányászat nyomai láthatók. 

121,3 

Surány (47.714178, 19.110830)

Surány másik százhúszas dombja nem tartozik az ismert pontok közé. Két csúcs is található ezen a nyaralótelepi dombon, az egyik az Alma és a Körte utcák között, a másik a Szilva és a Szekfű utca között. Térképeken jellemzően hiányzik róla a magasságadat megírása, csupán a szintvonalakból olvasható le, hogy kitüntetett helyen járunk. Az alábbi térképen szereplő magasságadat nem is a legmagasabb pontra vonatkozik, hanem a domb oldalában található háromszögelési pontra, tehát a csúcsok valódi szintje ennél akár magasabb is lehet. Egy pontosabb mérés mindenképpen fontos lenne annak kiderítése érdekében, hogy nem itt található-e mégis a Szentendrei-sziget legmagasabb csúcsa.  

120,8 

Szurdok-tető (47.795288, 19.069142)

Kisoroszi és Tahitótfalu között is található egy "százhúszas" csúcs, a két települést összekötő út északi oldalán. A korábbi térképek alapján magassága 120,8 méter volt, de előfordul 121,2 méteres adat is. Az út bevágódik a Szurdok-tető nyugati lejtőjébe, amely a Hatvannégyesek (nem magasságadat, dűlőnév) homokdomb-sorozatának déli részéhez tartozik. Hidrológiai szempontból is kitüntetett helyen van a Szurdok-tető, tövében csatlakozik be egy régi Duna-meder, amely a Váci-ágból vezetett át Szentendrei-ágba. Elhelyezkedését tekintve — hasonlóan a többi százhúszashoz — ez a domb is az ártér fölé magasodik, tőle délre található a nagyrészt már feliszapolódott kecske-szigeti mellékág. 

Felmerülhet a kérdés, hogy miért fontos ezekről a gyakran jellegtelen és észrevehetetlen homokbuckákról írni? Elsősorban a veszélyeztetettségük miatt, de a "százhúszasok" fontos emlékei a sziget kialakulásának és fejlődésének, illetve jellegzetes növénytársulások alakultak ki felszínükön.  

• Mindegyik pont a Szentendrei-sziget legidősebb szigetmagjain található. A jégkorszakban kialakult négy szigetmag alig néhány ezer éve forrt össze egyetlen egységes szigetté. Ez a négy szigetmag mindegyike reprezentálva van a százhúszasok listáján. 
• A "csúcsok" anyaga minden esetben homok. Ennek anyaga a Duna medréből származik, a hideg, száraz időszakokban az uralkodó szelek halmozták fel az ármentes térszíneken. 
• A Szentendrei-sziget homokfelszíneit, így a legmagasabb pontjait sok esetben fenyegeti az illegális homokbányászat. Ennek esett áldozatául a sziget legmagasabb pontja is. 
• Élőviláguk, mint például a homokpusztagyepek, vagy a nyíres-borókások egy része védett, de a fokozódó nyersanyagigény miatt megfontolandó további területek védetté nyilvánítása. 

A Szentendrei-szigetről

Visegrád alatt a nagy folyam két ágra szakad s a folyam medrét kísérő és irányitó hegyek kényszere folytán görbe szigetet képez, mely hol szélesedve, hol ismét keskennyé válva húzódik le Békásmegyerig, ahol a kétfelé oszlott Duna ujra eggyé válva hömpölyög tova.
Ez a gyönyörü sziget - a Szentendresziget, ezelőtt Monostorsziget. Keletkezése egészen természetes, a nagy erővel mozgó viztömeg, amelynek keletfelé irányuló folyásának hirtelen gátat vet a folyó balpartján huzódó hegylánc - s kénytelen egyszerre déli irányba csapni, és ezen a természetes átvágódás a viztömeggel együtt hömpölygő föld és kőanyagot lerakja, ami által a vizfenék emelkedvén - végre a vizszintjén is felülállva szigetet képez. Igy termett a Duna közepére a folyamnak magyarországi részén ez a második legnagyobb szigete. - Hossza 33 km. szélessége pedig 2-3 km.
Alakja szeszélyes - mint mindennek, amit a természet spontán teremt. Mindkét oldalán számos kisebb-nagyobb sziget kiséri, melyek közül a legnagyobbnak a területe sem nagyobb másfél száz holdnál - s ezen szigetekkel az egész - mondjuk szigetcsoport - térfogata körülbelül tizenkétezer hold. Rajta négy község van
...
Sziget-Monostor .... Valamikor  a sziget jóval népesebb volt. A török világ előtt számos olyan község feküdt itt, amelyekről okleveleinkből tudunk, nyomukat eltemette a vizárhozta föveny, a szellő hordta por és föld s a fáról hullott haraszt...
Igy tudunk arról, hogy itt állt Várad, Szent -Péter, Bulgár, Torda, - Tahi (mely a mai Tahi-Tótfaluval együtt formál csak helyiséget) egyedül is szép kiterjedésü helység lehetett, és Vác-rév emléke talán még ma is az a rév, mely Vác és a sziget között közlekedik.
...
Valamikor a község (Szigetmonostor) 4232 holdnyi terjedelmű határában két elég nagy község állott még, melyeknek ma azonban a helye nem, csak a neve ismert: Bulgár az egyik Szempe a másik. Sőt vannak irott nyomok, melyek szerint itt római lakott hely is lett volna s azt annak idején SALVA MANSIO ANTONIO néven nevezték. Építési maradványok hiányában persze ezekről nem szólhatunk.
A sziget, - melynek szélein a Duna odahömpölygette homok nagy területeket hordott be - persze ma sürün lombos, erdős, ami által maga a helység is felettébb sokat nyer. Itt a sziget földjét jól termőnek mondhatjuk, ahol a szép szántóföldek, buja rétek és gazdagon termő szőllők vannak.
Igy a lakosság módos, a mezőgazdaságra gondot fordító és értelmes.
Az 1754. évi vármegyei nemesi összeirás szerint már ekkor itt zálogos birtokos volt Horányi Antal budai lakos. E család szerepet játszott Pestvármegye életében, s annak alispánt, dietai követet, meg táblabirót is adott. A család nevét ma is őrzi a HORÁNYI CSÁRDA a pesti társaságok kedves kiránduló helye.
A helység egyik legnagyobb birtokosa ma Surányi József, aki birtokának egyik részét parcellázva nyaraló települ szánta. Ez a telep az alább tárgyalt Surány.

Rexa Dezső: Dunamenti nyaralóhelyek, Magyar Városok Monográfiája XV.