Téglagyári sziget természetes zajvédő fallal - A Sólyom-sziget Nagymaroson

A nagymarosi Sólyom-sziget történelme során számtalan változáson ment keresztül. Volt iszapbánya, forgatási helyszín, szántó, legelő és szemétlerakó. Jelenleg, kemping, régi gyümölcsösök maradványai, üdülők valamint vízmű védőterület helyezkedik el rajta. Etimológiai történelme hasonlóan mozgalmas, legkevesebb négy nevét jegyezték fel térképeken. Legutóbb egy teljesen értelmetlen erdőirtás kapcsán került be a hírekbe. A pusztítás nyomai ugyan lassan múlnak, de a sziget ennek ellenére egy varázslatos kis paradicsom benyomását keltette az áprilisi verőfényben.

1. ábra A Sólyom-sziget 1984-ben

Nagymaroson talán már a helyiek sem emlékeznek úgy a Sólyom-szigetre, mint szigetre. A polgári térképezés hajnalán még szigetként ábrázolták, azonban a Dunakanyarban zajló folyamatok révén meglehetősen gyorsan a part részévé vált. Néhány kilométerrel keletebbre, egy évszázaddal korábban a kismarosi Duna-réti sziget is így tűnt el, mellette a Sólyom-sziget előtti homokpadhoz hasonló parti zátonyból alakult ki később a Kismarosi-sziget.

Az 1693,5 - 1691,8 folyamkilométer között elterülő Sólyom-sziget első fennmaradt elnevezését az 1823-as Duna Mappáció térképein találtam meg. Az elveszett nagymarosi szelvénytől északra egy apró csücsök maradt meg a szigetből, melyen a Kájger Szigete elnevezés szerepel. 1842-ben, a II. katonai felmérés térképén már Geiger Insel szerepel, amely a Kájger-nek német nyelvtanilag helyes átirata (2. kép). Németül annyit tesz mint Hegedűs-sziget, nagy valószínűséggel a szigeten birtokos sváb családnévből származik.

2. ábra Érdekes, hogy az 1842-es dátum ellenére látható az 1850-ben átadott Vác-Párkánynána vasút nyomvonala

A XIX. század második felében már Bergmann-szigetnek nevezik, egy újabb tulajdonos révén. A nagymarosi téglagyárat 1870-ben alapította Bergmann Mihály, aki a sziget mellékágából bányászott iszapot téglagyára részére. Az anyag lóvontatású csilléken került a gyár udvarára (3. ábra). Bergmann Mihály elhunyta (1924) után a téglagyár új bérlőt, a sziget pedig új nevet kapott. A Sólyom-sziget elnevezés a két világháború közti időszak névmagyarosítási lázának lehetett inkább eredménye, hiszen a téglagyár új igazgatóját Fischernek és nem Sólyomnak hívták. A pontos névváltásról nincsen információ, az 1929-es vízisport térkép már az új elnevezést használja. Ekkor már készen volt a "szigeti feljáró", mely révén a sziget félszigetté vált és felgyorsult a mellékág feltöltődése.

3. ábra A Sólyom-sziget 1929-ben

A sziget utolsó "természetes" állapotában legelő, szántó és nagyrészt gyümölcsös volt. Ezt az idilli állapotot használta ki 1962-ben az Aranyember filmstábja, akik az akkor még létező Ada Kaleh szigetnél is eszményibb díszletet találtak Jókai regényének megfilmesítéséhez itt a Dunakanyarban. Nem sokkal később felépült a sólyom-szigeti kemping a nyugati szigetcsúcson (1. kép). A vízmű is kihasított magának egy részt, a dunai oldalon, ahol jelenleg 3 kút, valamint a vízmű védőterületre figyelmeztető kerítés található. A '70-es évek végén a sziget keleti felét parcellázták, az itt álló üdülők ingatlanhirdetések alapján 1980-1982 táján készültek el.

1. kép Sólyom-sziget, kemping. Fortepan.hu

Közben a Duna egy hosszú és vékony parti zátonyt hordott össze a Sólyom-sziget partjai előtt (1. ábra), mely leginkább egy folyami (szigetelt) zajvédő falra emlékezteti az embert. A nyaraló tulajdonosok a visegrádi panorámáért állandó harcban állnak a zátony fáival. Három beerdősült zátony mellett létezik egy kiterjedt kavicspad is a sziget előterében, közös hiányosságuk, hogy egyiknek sincsen hivatalos neve. A másik oldalon a Sólyom-sziget mellékágát sajnos több helyen szemétlerakónak használják. A parti oldalról kommunális hulladékot, a szigeti oldalról főleg zöldhulladékkal temetik be ezt a vizet egyre ritkábban látó mellékágat. Április elsején napközben (reggeli 165, esti 198 cm-es nagymarosi vízállásnál) még nem volt kapcsolat a főággal, körülbelül 70 cm hiányzott hozzá.

2. kép A tavalyi erdőirtás nyomai

A mellékág felső szakaszában nagyrészt már erdő nőtt, melyet tavaly a behajtó úttól nyugatra szinte teljesen elpusztítottak (2. kép). A nehezen indokolható irtásról már volt beszámoló a blogon. Lehetséges, hogy valakit zavart a melléképületek hátsó ablakából látható ártéri erdő? A természet egyelőre még nem tért magához.

3. kép Sárga folyó

  
A Börzsönyben olvadó hóból táplálkozó Ipoly és kisebb patakok rengeteg löszt mosnak be a Dunába. Így áll elő az az érdekes jelenség, hogy míg Visegrádon kék a Duna, addig a marosi oldalon leginkább a kínai Sárga folyóra, vagy a Szőke Tiszára emlékeztet a víz színe (3. kép).

   

4. kép Csápos kút 1/3

A Sólyom-sziget épített és természeti értékei képekben, a teljesség igénye nélkül:

5. kép Windows 1.

6. kép Windows 2.

7. kép Vadszőlő és iszalag borítja a mellékág nagy részét

8. kép Szerelmes fák

9. kép Az üdülőtelep főutcája

10. kép Névtelen zátony a sziget előtt

A Sólyom-szigetről ritkán látni a Duna főágát, ennek oka egy beerdősült zátony, melyet csupán 10-30 méter széles választ el a parttól. Helyenként kiirtották róla az erdőt, másutt csatornákat vágatak rajta, hogy a csónakok könnyebben kijuthassanak a főágra.

11. kép. A keleti szigetcsúcs

  

12. A "mellékág" vízhozama

 
A sziget keleti csúcsánál kicsiny ér emlékeztet arra, hogy egykor itt ért vissza a Dunába a 30-40 méter széles mellékág. Április elsején is volt köztük kapcsolat, a hóolvadásból és csapadékból származó vízfölösleg itt talált magának utat a folyóhoz. A Duna áradása esetén a mellékág alulról töltődik, vízmozgás azonban a szigetre vezető út feltöltése miatt nem alakulhat ki.

13. Grillteraszok, mint partvédelmi művek

14. Kankalinok (Primula) keltik bennünk a közelgő tavasz reményét

 

15. Szélerősség-mérés

16. Az ibolyák (Viola) is élvezik a napfényt

17. Függöny szomorúfűzből

18. Többnyire névtelen szigetek

Érdemes egy séta keretében felkeresni a szigetet. Legkönnyebben megközelíthető a Budapest-Szob kerékpárútról, de autóval a 11-es útról a Szent Rókus kápolnánál lekanyarodva, ill. a rév vagy a vasútállomástól lesétálva is könnyedén megtalálható. Nagyszerű kilátás nyílik innen a Sibrik-dombra, a Salamon-toronyra, a visegrádi Fellegvárra és a Szentendrei-sziget északi csúcsára.

Egy erdőirtás képei a sólyom-szigeti mellékágból

 
Az index.hu cikke kapcsán kerékpároztam el Nagymarosra, a Sólyom-szigethez, régebbi nevén a Bergmann-szigethez. Erről a szigetről már volt szó itt a Dunai Szigeteken, az Aranyember 1962-es forgatása kapcsán. A hírek szerint a Natura 2000-es területen 100 éves balesetveszélyes fűz és zöld juhar fák kerültek a láncfűrész alá. Ezek a hírek kíváncsivá tettek, ugyanis 1930-ban az említett területen még a Duna mellékága hullámzott a térképek tanúsága szerint. Tehát vagy a térkép rossz vagy a fák nem voltak 100 évesek.

A letarolt területet nyugatról a kerékpárút, keletről pedig üdülőépületek kerítése határolja. Körülbelül 2-3 méterrel alacsonyabban helyezkedik el a környező térszínnél. Az egykori meder nyomvonala kivehető még, bár két feltöltés is épült benne, mindkettőn autóút vezet a felparcellázott szigetre és a kikötőhöz. Víznek nyoma sem volt már benne. A kivágott fák döntő többsége ebben a mederben nőtt, miután kiszáradt a mellékág. Legnagyobb részük körülbelül 20-20 méterre helyezkedett el mind a kerékpárúttól, mind pedig az üdülőket határoló kerítéstől. Felettük, alattuk vezeték egyáltalán nem haladt. Általánosságban elmondható, hogy az égvilágon nem veszélyeztettek semmit.

 

Ez a fa nem tűnik betegnek, ellenben hatalmas lehetett

 

Jellemzően a gallyak helyben maradtak, ezeknek a piaci ára jelentéktelen

 

Kiirtott sáv a mederben

 

Ez a kedvenc képem: a másik fa tetején hagyott levágott ágak

 

A pusztítás után úgy tűnik szalonnasütés is volt

 

Ezt a táblát nyilván összetéveszthették egy beteg fűzzel, azért döntötték ki

 

Aki tudja miért embermagasságban vágták el a törzseket, kérem írja meg kommentnek

Vajon mit veszélyeztettek?

Szerencsére új élet serken

A Felügyelőség szerint a munkák megfeleltek a kiadott engedélyben foglaltaknak. Belegondolni sem merek hogy nézne ki ez a terület, ha nem feleltek volna meg...

Az Aranyember a magyar Senki szigetén 1962-ben

Újabb filmen megörökített szigetre leltem. A Linda-sorozat Kacsa-szigete után következzék egy klasszikus. 1962-ben forgatták Jókai Mór Aranyemberét, immár harmadszorra. Ezúttal végül teljesült két - a mai filmektől általánosan elvárt - kritérium, az alkotás már színes és hangos is volt egyben. Az évszám igencsak fontos, hiszen ebben az időben még létezett Ada Kaleh szigete a Vaskapu-szorosban. Ésszerű lett volna a filmet itt forgatni, hiszen sokan gondolják, hogy ez a földdarab ihlette magát a rejtélyes Senki-szigetét. A vízparti jelenetek forgatására mégsem ott került sor, hanem egy azóta már eltűnőfélben lévő másik szigeten, ugyancsak vadregényes tájon. 

Mielőtt elárulnám melyik szigeten mosta el a Duna Latinovits Zoltán, Pécsi Ildikó, Komlós Juci valamint Gobbi Hilda nyomait, érdemes végigböngészni mennyi szigettel hozták már kapcsolatba az "Aranyembert". Már csak azért is, mert már egyik sem található a mai Magyarország területén.

1. Első helyen áll Osztrovo szigete (Temes-sziget magyarul), ugyanis ennek egyik mellékágában keletkezett a sehová sem tartozó Senki-sziget. Az egykori Temes vármegye legdélebbi részén található terület regénybe emelése kiválóan bizonyítja, hogy Jókai Mór otthonosan mozgott a Duna és a földtudományok kérdésében. Ez volt az Al-Dunához legközelebb eső olyan terület, ahová az általa megálmodott idillt úgy elhelyezhette, hogy az minden földrajzi, etnikai, eldugottsági és paradicsomi szempontnak maradéktalanul megfeleljen.
2. Második helyen áll a sokak által első helyre tett Ada Kaleh szigete. Ez a véráztatta föld semmiképpen sem nevezhető paradicsominak, elég ha csak a rajta állt hatalmas erődre és a számtalan ostromra gondolunk. És mellesleg lakatlan sem volt. Egyetlen érv hozható fel mellette: a sokáig vitatott, de ennek ellenére szerződésekben mindig rögzített státusza. Egy átlagember szemében azonban kétségtelenül a Duna egyik legromantikusabb helyszíne, nem véletlen, hogy sokan a Senki szigetét vélik fölfedezni benne.
3. Véleményem szerint a sokkal inkább valóságos komáromi Erzsébet-sziget jelenthette Jókai számára a regény hátterét. Ezen az alighogy felparcellázott, akkor még ártéren fekvő kert-szigeten az író maga is vásárolt telket és épített házat, melyen együtt élt egy darabig feleségével, Laborfalvi Rózával. A komáromi Duna-szakasz amúgy is kiemelten fontos helyszín a regényben. Ugyanúgy, mint az író életének rengeteg más valóságos helyszíne és motívuma.

Végül negyedik helyen említeném meg az 1962-es Aranyember forgatásának helyszínét, a Nagymarostól folyásirányban lefelé található első balparti szigetet. Talán sokan ráismernek a légifotóról.

Ez pedig nem más, mint a Sólyom-sziget, régebbi nevén a Bergmann-sziget. Egészen véletlenül éppen van nálam egy légifotó az adott területről, pontosan az adott évből (a kép dátuma: 1962. május 8. forrás: Hadtörténeti Múzeum). A mellékelt videón könnyen felismerhető az al-dunai mészkősziklákat utánozni kívánó vulkanikus visegrádi Vár-hegy, a távolban a Börzsöny Kismarosig nyúló tömbje. A rendező részéről valóban kiváló választás volt: Budapesttől alig egy órás utazással elérhető és tényleg visszaad valamit az Al-Duna hangulatából. Földrajzi szempontból talán nem is választhatott volna jobban. Annak ellenére, hogy a Sólyom-szigetet már 1962-ben is csak nagy jóindulattal lehetett szigetnek nevezni. Az 1962. évi forgatás mindez ellenére egy idilli állapotot örökített meg, ugyanis másfél évtizeddel később itt már víkendházak és nyaralók épültek az ártéri erdővel övezett legelőkön. A filmben látott táj azóta teljesen átalakult, a mellékág feliszapolódott, a mederben újabb szigetek és zátonyok nőttek föl. De ez majd egy másik bejegyzés témája lesz. 

Ez a nagymarosi sziget tehát a negyedik, mely Jókai Aranyemberéhez köthető, és az egyetlen ami a mai országhatáron belül maradt. A film egyben szép emléket állít az egykori Sólyom-szigetnek.