Csupasz sziget a Vaskapu árnyékában

IN ENGLISH

româneşte

A Vaskapu I. erőmű építése alaposan átalakította a tájat, nem csak a felvízen, de az alvízi szakaszon is. Míg az előbbi egy sokkal jobban feldolgozott téma, elsősorban Ada Kaleh és Orsova kapcsán, addig az alvízi szakaszon történtek jóval kevesebb figyelmet kaptak. Ezek közül is a legismertebb a Simian-sziget története, ahová Ada Kaleh műemlékeit és lakosait próbálták gyökerestül kitépett faként áttelepíteni. A művelet kudarca előre borítékolható volt, de ugyancsak kudarcba fulladt egy másik projekt is, a Golu-sziget rekultivációja, melyet az erőmű sóderigénye majdnem teljesen elpusztított. 

Kilátás a Golu-szigeti kötélpálya mellől a román partra (Gyulai Emil gyűjteménye)

Mielőtt Gyulai Attila át nem küldte nekem a Golu-sziget rekultivációs terveit gyakorlatilag tudomásom sem volt erről a szigetről. Elképzelhető, hogy már megakadt a szemem rajta valamelyik Al-Dunás térképen, de nem tűnt érdekesnek. A román Duna-szakasz szigetei amúgy is kissé mostoha helyzetben vannak a blogon, elsősorban a távolság és a szakirodalom nyelvi akadályai miatt. Ebben az esetben a nulláról kellett indulni, ami egyben vissza is utal a sziget török elnevezésére; a Çıplak Ada ugyanis Üres-, vagy Csupasz-szigetet jelent. Aztán ahogy a szigettel kapcsolatban egyre több információ került elő, világossá vált, hogy ez az elnevezés legfeljebb a korábbi növényzet-borítással lehet kapcsolatos. 

Ez a bejegyzés elsősorban az 1982-es tervekre koncentrál, némi kitérővel a sziget múltjára. A sziget története ugyanis külön bejegyzést érdemelne, hiszen a földművelés elterjedése előtti középső kőkorszaktól egészen a középkorig találhatunk emberi megtelepedésre utaló emlékeket. 

A sok homályos pont küzül kezdjük a sziget elnevezésével. Három névalak bukkant fel vele kapcsolatban; a Golu-sziget, a Banului-sziget, illetve a már említett török Çıplak Ada elnevezés. A tervrajzon a Golu-sziget elnevezés szerepel, de a régészeti szakirodalomban a Banului-sziget elnevezés terjedt el. A sziget nevével kapcsolatban van némi bizonytalanság, ugyanis ezen a szakaszon a Vaskapu I. erőmű megépítése előtt legalább négy sziget volt, melyek közül csupán a Golu-sziget maradt meg. Hozzá kell tenni, hogy alaposan megtépázva.

A Golu-sziget 2015-ben az szerb-román országhatárral (forrás)

Egykor ez a szigetcsoport volt Ada Kaleh déli szomszédja, már túl a Vaskapu-szoroson és a Prigrada zátonyain. Gura Vaii-nál a Vaskapuból kiérkező Duna sebessége lecsökkent és elkezdte lerakni a hordalékát. A szigetek kialakulását a bőséges hordalékutánpótlás is segítette; a közeli völgyekből lefutó patakok mindegyike jelentős hordalékkúpot épített a Dunába érkezve, ami ugyancsak megnehezítette a hajózást. Gura Vaiinál a Jidoștița-patak egy ilyen hordalékkúpot, összeszűkítve a román Duna-ágat. 

A Golu-szigetet, a szigetcsoport utolsó mohikánját jelenleg alig 1600 méter választja el a duzzasztóműtől. Egyetlen légifotót sikerült előkerítenem a szigetcsoportról, amelyen még a duzzasztómű felépülése előtti állapot látható. A brit légierő által 1944-ben készített felvételekről a Golu-sziget alsó csúcsa sajnos lemaradt, de a felette található három sziget a két képből összeilleszthető. Sőt, egykori méretük is megállapítható. Egyiküket mindössze egy keskeny ág választotta el a Golu-szigettől, mellette egy hasonlóan fél kilométer hosszúságúra becsült, valamivel szélesebb sziget állt a szerb part felé. 

A Golu-sziget (jobbra) és az elkotort szigetek 1944-ben.
Túlparton a Jidoștița-patak hordalékkúpja

Kettőjüktől északnyugatra egy valamivel nagyobb szigetet láthatunk. Ennek hossza kb. egy kilométer lehetett, azaz a Vaskapu erőmű gyakorlatilag ennek a szigetnek a felső csúcsánál épült fel, nem csoda tehát, hogy el kellett kotorni. Nevük egy kéziratos Al-Duna helyszínrajzon maradt fenn, a felső és a jobb parthoz közelebb eső szigetet egyszerűen Serbische Inselnek jelölik, míg a Golu-sziget feletti szigetnek egyszerűen Gura Vaii a neve, azaz elnevezték a legközelebbi balparti, román településről. Ugyanezen a térképen ceruzával be van jelölve Sipnél a később megépülő Vaskapu I. erőmű éppen a legfelső sziget csúcsánál lévő 943-as folyamkilométerhez.

A Vaskapu I. erőmű a bal oldali sziget csúcsánál épült meg.

Anélkül, hogy a sziget múltjába részletesen belemennénk fontos megemlíteni, hogy a Golu-sziget felső csúcsán Transdiana néven egy négy tornyú római erőd állt, amely feltehetően a "bizánci" időszakban, valamint a középkorban is várként használtak. Luigi Fernando Marsigli a törökellenes harcok során részletes kutatásokat végzett a területen, és ő volt az, aki összekötötte a mederben található pillérmaradványokat Traianus császár hídjával. Az ő XIV. szelvénye és egy 1790-es Havasalföld térkép is feltüntette Transdianát, ami azt jelenti, hogy akkoriban is jelentős romról lehetett szó. Felmenő falainak magassága jelenleg is eléri a 1,5-2 métert. Jelentőségét az adja, hogy észak felől védte a stratégiai fontosságú szörényi átkelőhelyet, ahol a római időkben Traianus császár hídja állt. 

Insula Banul és környzete Marsigli igen részletes térképén, 1700 körül. (forrás)

A várat délkeletről egy mély árok övezte, amelybe a Duna vizét védelmi célból felhasználhatták. Manapság a várat egy jókora villanypóznáról lehet felismerni, a várárokban pedig egy hatalmas betontorony áll. A szigetet az erőmű építése előtt részletesen feltárták régészeti szempontból. Nagyon valószínű, hogy végül emiatt menekülhetett meg, és nem került a másik három sziget sorsára. Ugyanis a régészek középső kőkori (~9500 éves), újkőkorszaki, valamint kora vaskori telepet is feltártak a szigeten, ami egyben utalhat arra is, hogy mely korszakokban volt megfelelő a Duna vízjárása, hogy tartós megtelepedést tett lehetővé. A vaskori megtelepedés fontosságát kiemeli, hogy a kora vaskori Hallstatt-kultúra egyik telepét a szigetről nevezték el Insula Banului csoportnak.

Sóderszállító csillepálya a Golu-sziget (balra) és a román parti Gura Vaii betongyára között. 

 

1966 nyarán megérkeztek az építőmunkások a szigetre. A feladatuk az volt, hogy kettős, 450 méter hosszú sodronykötél-pályát építsenek a román oldalon álló betongyárhoz, amelyen a szigetek anyagát egyszerűen át lehet szállítani a feldolgozás helyére. 

"A Vaskaputól Turnu-Severinig négy sziget lapul a folyamban: közvetlenül a jugoszláv szádfal alatt van a Cirkviste, két kilomé­ternyire a Golu, ez román föld, még alább a Konaku és a Pupaza húzó­dik.

A fémhálót, sodronypályát, csil­lékkel együtt két hatalmas betontorony emeli a magasba. Az egyiket közvetlenül a balpartba ágyazták, sok méter mélyre, a másik tartótornyot a Golu-szigetre.

Amolyan üres, csupasz, puszta homok és kavicspad ez a sziget, ahogy a neve is megmondja, déli csücskén kapaszkodott meg pár fűzfa. A nagyocska zátony a temes­vári helytartóé lehetett, határfigyelő-féle, ezért is nevezik sokan Bán­szigetének. Kavicsos vállába ütöt­ték bele azt a második, roppant betontuskót.

Félkilométernél nagyobb nyílást hidal át ez a pálya (Európában kevés az ekkora technológiai nyí­lásköz), a szőnyeg szélessége 22 méter, 31 kábel szeli át az ívet és tartja a folyam fölött a bordákkal merevített, sűrű fémhálót, amelynek felülete kereken 1 hektár.

Ezt az egész, hatalmas védőszer­kezetet csak azért vonták oda föl, hogy az építkezés hét esztendeje alatt a nemzetközi hajózás zavarta­lan legyen, nehogy csille, vagy kő lezuhanása szerencsétlenséget okoz­zon. A Bán-sziget kitermelő gépei­től másfél köbméteres csillék éjjel­-nappal hozzák a kavicsot, homokot. Nőtt is az innenső parton három akkora hegy, hogy Dunát lehetne rekeszteni azzal. Azt is csinálják. Mire a Vaskapu-gát fölépül, a Duna-sziget elfogy. Elhordják, marad egy vékony karéja, ahol három mé­ter vastag kőtakaró mélyén római várrom rejtőzik. Majd 1972-ben a maradék-szigeten hozzákezdenek, hogy kutatóárkokkal föltárják a türelmes, kétezer éves romot." (Romániai Magyar Szó - Előre 1968. november 11.)

A három felső sziget elkotrásával két legyet ütöttek egy csapásra, megtisztították az építkezésre kiszemelt medret a nemkívánatos akadályoktól, valamint helyben biztosították az építkezés sóderigényét. A Golu-szigetet homok és sóderrétegeit ezek régészeti jelentősége ellenére is érintette a kitermelés. Összesen három bányagödör létesült. Egy a sziget belsejében, a római erőd szomszédságában, a várárkon túl. Kettő pedig a sziget közepén, melyekbe később belefolyt a Duna vize. A területről letermelt meddőt a sziget alsó csúcsán halmozták fel, betemetve a régészeti rétegeket. Ekkoriban, 1968-1972 körül a sziget valóban rászolgálhatott "csupasz" jelzőtre, a kopár, szétbányászott táj miatt.

A Golu-sziget 1982-es tervrajza (Gyulai Attila gyűjteménye)

Az erőmű felépülése után kb. 10 évvel készült el a sziget rekultivációs terveit ábrázoló helyszínrajz. A tervek szerint művésztelepet, szabadtéri múzeumot és strandot szántak a szigetre, azonban a tervrajznak van két érdekessége. Egyrészt a rajzon szerepelnek szintvonalak, olyan helyeken is, ahol a bányászatból kifolyólag már negatív formáknak, azaz víz alatt lévő gödröknek kellene lenniük. Ugyancsak érdekes a strand medencéjének elhelyezkedése. Ez gyakorlatilag egy Duna vízzel teli bányagödör, azonban olyan helyre rajzolták ahol manapság nincs bányagödör. Sem az erőd tövében lévő tavat, sem pedig a sziget közepénél ásott két gödröt nem ábrázolják. E két tényező alapján nem ördögtől való a feltételezés, hogy az 1982-es évszám ellenére ez a tervrajz már az erőmű munkálatai előtt elkészült. 

A Golu-sziget felső csúcsa az erőddel. (Gyulai Attila gyűjteménye)

Amennyiben ez a terv megvalósul egy kisebb üdülősziget jöhetett volna létre a duzzasztómű tövében. Központjában strand állt volna a felnőtt és gyerekmedencével, zuhanykabinokkal, öltözőkkel körbevéve, a román part felé nyitva. A nyaralók kényelméről klubház, szálláshely, étterem gondoskodott volna, lett volna lehetőség strandfelszerelést kölcsönözni. A sziget délkeleti, alsó csúcsán gyümölcsöst telepítettek volna, míg a túlsó szigetcsúcs az erőd körül szabadtéri múzeumként és művésztelepként funkcionált volna. A terven nem szerepel hajókikötő, vagy más formája a megközelítésnek. A kábelpálya óriási karbantartási költsége miatt nem valószínű, hogy a sóderszállító drótkötélpályát alakították volna át személyforgalmúra. Ezt ugyanis már 1978 előtt leszerelték. 

Bányagödörből strand. (Gyulai Attila gyűjteménye)

Gura Vaii felett a hegyoldalban áll egy villa. Egykor Nicolae Ceaușescu számára épült, Dunára néző ablakaiból szemmel lehetett tartani a grandiózus beruházást, és remek kilátás nyílt a sóderbányának használt dunai szigetekre. A villa azért épült, hogy legyen hol egyeztetni az erőmű építéséről a jugoszláv vezetővel, Titóval. Miután a Vaskapu I. felépült, Ceaușescu soha többé nem látogatta meg ezt a villát. A figyelem másfelé terelődött. Mint ahogy a kitelepített ada kaleh-i törökök sem kapták életük végéig az elektromos áramot, melynek kedvéért letörölték otthonukat a föld színéről, úgy a golu-sziget üdülőtelepként való hasznosításából sem lett semmi. Az 1990-es évek közepéig senki földje volt, katonai övezet a két ország határvidékén. Csak a bátrabb halászok kötöttek ki rajta, esetleg a helyiek vitték át oda a disznaikat, ahol félvadon éldegéltek, majd miután meghíztak levágták őket. Ezelőtt 15-20 évvel sok nyúl is élt a szigeten, talán elvadult házi nyulak leszármazottai lehettek. Az ártéri erdő lassan visszahódítja a csupasz szigetet.

A rekultivációt tehát végül a természet maga végezte el. 

Köszönet Gyulai Attilának az ötletért és a cikk megírásában nyújtott segítségért!

Kétszer eltemetett kápolna

Még szerencse, hogy Kempen báró 1853. szeptember 8-án megtalálta Orsova mellett, az ártéren elásott magyar koronázási ékszereket, ugyanis ha most kellene megkeresni őket, akkor igencsak gondban lennének. Egyrészt csak búvárok juthatnának le a helyszínre, másrészt fúrót is kellene vinniük, ugyanis az elmúlt ötven évben rengeteg hordalék halmozódott fel a rejtekhelyen. Erről az üledékfelhalmozódásról szól egy román kutatók által készített tanulmány, melyben először ábrázolták térképen az elárasztott Cserna-öbölben zajló folyamatokat. 

1849. augusztus 20-án egy szekér hagyta el Orsovát Oláhország határa felé. A szekéren egy ládában voltak a magyar koronázási ékszerek. Alig néhány ember tudta hol van a rejtekhely, közülük is sokan csak másodkézből értesültek róla, pl. Kossuth Lajos. Ők ezután mindannyian átmenekültek Törökországba, így az osztrák kormányzatnak szinte a nulláról kellett kezdeni a keresést. Számunkra most nem a kalandregénybe illő kutatómunka fontos (akit ez érdekel olvassa Kempen báró naplóját), hanem maga a helyszín, a Cserna folyó és a Duna közös ártere. 

Ez egy ötszáz hektáros ártéri öblözet a Duna 953-955 folyamkilométerénél, amely észak felé mélyen benyúlik a hegyek közé, otthont adva három településnek is. 1972-ben ezt az öblözetet az Al-Dunával együtt elárasztották a Vaskapu I. erőmű építése következtében. A 30 méteres vízszintemelkedés azt eredményezte, hogy a Cserna folyó 4 kilométerrel rövidült, eltűnt a régi Orsova, Nagyzsuppány és Tuffás. Létrejött egy 140 kilométer hosszú tó, amely körülbelül 2,4 köbkilométer vizet tárol, 25%-al többet mint a Balaton. Ennek a "tónak" a legnagyobb öblözete lett a 24 méter legnagyobb mélységű Cserna-öböl. A tározó feltöltésével egy időben megindult egy azóta is tartó folyamat, amely minden hasonló beruházásnál előfordul; a tóvá alakított Dunában kiülepedik a folyó hordaléka, amihez hozzá jön a mellékpatakok hordalékmennyisége, valamint a szárazföldi eredetű laterális erózió. 

Ezt a jelenséget nagy vonalakban bemutattuk már ugyancsak egy al-dunai példán, a hordalékba temetett Trikule váránál. Most azonban megjelent egy román tanulmány a szlovén geográfusok kiadványában, az Acta graphica Slovenicában, amely elsőként mérte fel a felduzzasztott Al-Duna egy adott részének üledékfelhalmozódását, melyben sikerült számszerűsíteni is a folyamatot. A tanulmány szerencsére elérhető és olvasható online verzióban is. 

Számunkra azért is fontos ez a tanulmány, mert sokszor látnak napvilágot olyan hírek, hogy amikor leeresztik a tározó vizét egy bizonyos szintig előbukkannak az eltűnt templomok a mederben, például Ada Kaleh minaretje. Utóbbi már csak azért sem lehetséges, mert az elárasztás előtt már lebontották. Ugyancsak nem látszódhat ki a Szent Korona megtalálásának helyén épített kápolna sem, mégpedig két okból. Egy; a kápolna az ártéren, azaz a medence legmélyebb pontján épült. Kettő; kb. 14 méter hordalék fedi a helyszínt. De ne siessünk ennyire előre. 

1853. szeptember 8-án délelőtt 1/4 9 órakor egy helyi román paraszt ásója koppant a földben. Ion Morosina csak annyit mondott "Ferro", amiért később 15 dukát ütötte a markát. 4 év után sikerült megtalálni a Szent Koronát rejtő ládát, azonban ebben nem volt sok köszönet. A rejtekhelyet 1849-ben kiválasztó szakasz sajnos nem volt tisztában a terület hidrológiai viszonyaival, különben valami más helyet kerestek volna rejtekül. Hogy mi volt a probléma az Oláhország felé vezető úttól és a Cserna folyótól egyaránt balra található területtel? Ezzel kapcsolatban átadnánk a szót a kutatásban részt vevőknek:   

A már [1853] június elején meginduló tartós esőzés miatt a Duna és a Cserna kilépett a medréből; Imbrissevich őrnagy ezt a tényt úgy közölte Karger hadbíró századossal, hogy Orsova egész környéke víz alatt van. A helyzetről személyesen megbizonyosodva Karger hadbíró százados a következő rejtjeles üzenetet küldte nekem Coronini altábornagy útján: "A talajviszonyok és vízáradások kétségbeejtők, a leszakadt fahidat elsodorta a víz. A magas vízállás miatt mind a mellékút, mind a leszakadt fahíd, mind az ösvény víz alatt. A leszakadt fahíd nyomait megtaláltam, az eperfát nem sikerült meghatározni. - Állandó esőzés. - Sár." Forrás: Johan Kempen von Fichtenstamm emlékiratai

Ebben a mocsárként is leírt környezetben négy esztendő alatt gyakorlatilag minden szétrohadt a ládában. És nem csak Szent István koronázási palástja, hanem a Szent Korona bélése is, valamint az összes bőrből és szövetből készült tárgy, pl. egy pár cipellő. Sőt, megrozsdásodott a koronázási kard, a koronázási ékszerek egyéb károsodásáról nem is beszélve. A fellelt tárgyaknak hamar híre ment a környéken, így a megtalálók megfelelő biztosítás mellett Orsován be is mutatták, mielőtt Bécsbe szállították volna. Ugyancsak zarándokhellyé változott a Cserna folyó árterén álló vizenyős gödör is, ahol a Szent Korona négy évet töltött. Olyannyira, hogy Ferenc József a megtalálás örömére kápolnát emeltetett a helyszínen, ami párhuzamba is állítható a Zichy Ödön gróf dunaparti halála helyén emelt lórévi kápolnával.

A magyar sz. korona megtalálásának helyén egy a munkálatok beleszámítása nélkül, 6000 pfrtba kerülő kápolna fog építtetni, mely egy kívül nyolcz szegletü góthidomu templomféle épület­ből állani. Ennek az Oláhországba vezető utra néző ajtaja, ablakai s párkányzata különbféle szinü, mes­terségesen faragott kővel lesznek feldiszesítve; tete­jének dombora belül kúpot képez, melyből lámpa lóg. A Duna néha a korona volt helyére kiárad, s azért az emléképület jócskán magasra fog emeltetni, miál­tal mindenhonnan látható leszen, s a táj diszesitésére is szolgáland. 22. szám. Május 29. 1856. Budapesti Visszhang

A helyszínnel kapcsolatos leírások mind megemlítik a hely árvízjárta mivoltát, ezért a kápolnát a lórévihez hasonlóan az árvízszint feletti feltöltésre építették. Ennek ellenére a kápolnában nem csak egy Szűzanya szobor volt látható, hanem maga a gödör is, ahol a Szent Korona pihent. Korabeli újságcikkek alapján az építkezés már 1856-ban elkezdődött, 1857-ben már fogadta a látogatókat. Azaz 2 évvel a lórévi kápolna előtt készült el, ami fontossági sorrendet is feltételez. Ezzel kapcsolatban még el kell mesélni egy érdekes történetet, hogy Ada Kaleh szigete se maradjon ki a megemlékezésből: 

Az uj orsovai török várban levő mohamedán aszszonyok és leá­nyok látni óhajtották az Ó-Orsován azon helyen, hol a magyar koronát megtalálták, épült kápolnát, mely e napokban elkészül. Az ó-orsovai parancsnok örömest meg­engedte a kápolna megtekintését s 9-kén d. u. azonnal, mintegy 40 török nő és gyermek szállt ki az innenső partra két török kíséretében, s folytonos dob-, trombitas allah-énekszó között haladtak át az erdei ösvényen a kápolnához. Ott mindent a legnagyobb bámulás jeleivel szemléltek s Sz. Mária képe előtt letérdeltek. Mielőtt a kápolnát elhagyták, virágbokrétáikat a Madonna szobor talpára tették s úgy tértek vissza Uj-Orsovára. Pesti Napló 1857. szeptember 20.

A Cserna-torkolat 1866-ban.

A kápolna 115 évig állt ezen a szent helyen, amíg 1972-ben a Vaskapu I. erőmű tározója el nem érte az üzemi magasságot elárasztva az egész síkságot egészen a közeli Allion-hegy lábáig. Azt nem tudni, hogy a kápolnát lebontották-e ekkor, vagy egyszerűen sorsára hagyták, esetleg a kegytárgyakat megmentették-e belőle, de a román nyersanyag-éhség és a régi orsovai házak szisztematikus lebontása alapján a kápolna is valószínűleg hasonló sorsra juthatott, különösen az olyan bontóbrigádok révén, akiknek semmiféle érzelmi kötődése nem volt az épülethez. 

1972 óta a vízfelszín eltemette a romokat, a letűnt korok maradványait és Ada Kaleh szigetét is. Egyúttal jótékonyan elfedte a mélyben zajló folyamatokat, melyeket most a román kutatók hoztak napvilágra. Méghozzá egy viszonylag egyszerű módszerrel.

Egyfelől elkészítették a terület elárasztás előtti domborzatmodelljét. Ehhez két katonai térképsorozatot használtak egy 1:20000 méretarányút 1939-ből és egy 1:25000 méretarányút 1952-ből. Ezen feltüntették a völgyhálózatot, a közlekedési hálózatot, a folyóvízi teraszokat, az árteret, valamint a régi épületeket, valamint a szintvonalak alapján digitális domborzatmodellt (DEM) készítettek. Másodsorban 2017. március 29-én és október 25-én két alkalommal csónakból mélységmérést végeztek az öbölben szonárral. A kapott adatokat korrigálták az aktuális vízállás-adatokkal és a kapott 5551 pontból ugyancsak elkészítették a meder domborzatmodelljét. Majd ezt a két domborzatmodellt összevetették egymással. 

Vízmélység a Cserna-öbölben
(Constantin Nistor et al. - Acta Geographica Slovenica 61-1 2021)

Egy piros-kék színskálán ábrázolták a változásokat, ahol a piros szín jelenti a feltöltődést, a kék pedig a térszín mélyülését. A térképek dátuma miatt van némi bizonytalanság abban, hogy az adott változás mennyiben írható a víztározó kialakításához kapcsolódó folyamatok számlájára, hiszen ezek akár 1939-(1952)-1972 között is bekövetkezhettek. 

A szélső értékeket a 14,3 méteres maximális feltöltődés és a 15,5 méteres lepusztulás jelenti. Kezdjük a legérdekesebb jelenséggel, az eróziós zónákkal, ahol a jelenlegi felszín alatta marad az 1939 vagy 1952 állapothoz képest. Szembetűnő, hogy a legsötétebb kék zónák a partok mentén találhatók, elsősorban a keleti parton. Itt található Orsova vasútállomása, kikötője, ezen a részen kellett a hegyoldalba belemetszeni az új infrastruktúrát, utakat vasútvonalat. Tehát a lepusztulás elsősorban antropogén eredetű. Ehhez jön még a kikötő karbantartása és a hajózó útvonal fenntartása érdekében végzett kotrás. A medence belső részén látható kék zóna (-3 méter) létrejöhetett a Cserna folyó völgyének bevágódása révén is, ami valószínűleg 1972 előtt kellett, hogy megtörténjen. 

Ennél jóval jelentősebb területet érint a feltöltődés. Az öbölbe érkező hordalék számos forrásból eredhet. Behordhatja a Cserna vagy érkezhet a Duna felől. Ugyancsak származhat az öbölbe lefutó ideiglenes vízhálózatból (kék szaggatott vonallal jelölve), valamint a nagyobb csapadékhullás idején az épített felszínen lefolyó víztömegből. És származhat abrázióból is, ami nem más mint a tározó hullámzása által okozott meredek partfalak elmosódása, leomlása. 

Az öböl déli részén látható kiterjedt vörös folt a kutatók szerint dunai eredetű. A főág északkelet felé tartó futása Orsovánál ugyanis megtörik és délkelet irányba térül el. Véleményük szerint a tehetetlenség miatt fut neki a Duna az Allion-hegy lábának és rakja le itt a hordalékát mintegy parti zátonyként. Ezen a szakaszon rakódott le a legvastagabb hordalékréteg. 

Másik jelentős feltöltési terület a Cserna folyó 1300 méter hosszú, 350 m széles vízfelszín alatti hordalékkúpja az öböl északi részén. Vastagsága eléri az 5,5 métert, összetétele is ismert: 10% kavics, 70% homok és 20% iszap. A Cserna folyó másodpercenként 21 köbméteres vízhozammal rendelkezik a torkolatnál, de ami fontosabb, másodpercenként kb. 3 kilogramm lebegtetett hordalékot szállít. Ez annak fényében is jelentős, hogy a felső szakaszán két víztározó is létesült, ami ugyanúgy megfogja a hordalékot, mint a Vaskapu erőmű. A kutatók számítása szerint egyedül a Cserna évi 95541 tonna hordalékot szállít a víztározóba, amelynek egy része kiülepedik. Ez a tározó megépülése óta eltelt 45 év alatt összesen 1,8 millió köbméter hordalékot jelent. 

A régi Orsova városa, amely a kép délnyugati részén a 70-es szintpont közelében állt jelenleg 5-6 méter vastag üledékréteg alatt pihen, amely főleg a felette lévő dombvonulatról mosódott be. Ugyancsak feltöltődés jellemzi Új-Orsova öbölbe nyúló félszigetének környékét. 

Felhalmozódási és eróziós zónák a Cserna-öbölben
(Constantin Nistor et al. - Acta Geographica Slovenica 61-1 2021)

Az öbölben átlagosan 3,8 méter vastag üledék rakódott le, ami évi 8,4 centiméternek felel meg 1972-2017 között. A Vaskapu I erőmű ugyanis a Dunán érkező lebegtetett hordalék 77%-át visszatartja, melynek révén a deltába jutó hordalék mennyisége felére csökkent. Annak ellenére, hogy a feltöltődés természetes és megállíthatatlan folyamat számos káros hatással is jár, elsősorban az ember szempontjából. Csökken a tározókapacitás, akadályozza a hajózást, az orsovai kikötő forgalmát. Valamint felerősödik az eutrofizáció, melynek révén romolhat a vízminőség is. Kiút egyelőre nem látszik, hiszen egyedül a kotrás jöhet szóba, ami persze pénzbe kerül, valamint a szerb és román félnek ezt össze is kellene hangolnia. Másrészt ilyen mennyiségű hordalék kikotrása, deponálása, elszállítása emberfeletti erőfeszítést igényelne. 

Beavatkozás híján a tározó tovább töltődik évről évre, és a finom szemcsés üledék egyre csak hullik és ülepedik az elárasztott és a Szent Koronához hasonlóan sárba temetett Korona kápolna felett. Egyszer talán fel lehet majd építeni a replikáját egy felszínre bukkanó zátonyon. 

Új Orsova

Új-Orsova lett Ada Kaleh új neve, miután 1913-ban Krassó-Szörény vármegyéhez csatolták az addig török fennhatóság alatt álló szigetet. A "régi" Orsova, a Monarchia utolsó dunai kikötője néhány kilométerrel feljebb állt a Cserna-folyó torkolata fölött. Ma már hiába keresnénk ezt a két települést, a török reliktumot és a rohamosan fejlődő soknemzetiségű dunai kikötővárost. Mindkettőt elnyelte a progresszió, a technika és a társadalmi szükségletek és a Vaskapu I. erőmű által felduzzasztott Duna. A két település legutolsó pillanatairól előkerült fényképeket - ha jól tudom - Magyarországon eddig még sehol sem publikálták.

Ada Kaleh látképe az orsovai út mellől

A felvételeket Ionica Popovici tette közzé egy Ada Kaleh-ről elszármazottak által működtetett oldalon. A fényképek dátuma 1967, kivéve az utolsót, az feltehetően 1971-es. 

Sosem hittem volna, hogy van olyan ember, aki még ne hallott volna erről a szigetről, de felvilágosítottak róla, hogy az emberek döntő többsége számára tökéletesen ismeretlen vidék az egykori magyar Al-Duna. Nekik mondanám el, hogy Ada Kaleh egy török lakosságú és hangulatú sziget volt, mígnem a román állam úgy nem döntött, hogy ezt a többszáz éves etnográfiai zárványt elpusztítja a Vaskapu I. erőmű kedvéért. A lakók addig a turisták mellett saját cigarettát gyártottak, valamint itt készült a rózsasziromlekvár, mely tényleg lekvár volt és tényleg rózsaszirmokból készült. A Dunai Szigetek blogon már sok térkép, leírás, képeslap jelent meg a legkülönlegesebb dunai szigetről. Érdemes átnézni, annak is aki esetleg nem most hall erről a helyről először.

A Cserna torkolata és a közúti híd, háttérben "Új" Orsova épületei

 
A Vaskapu I. erőmű 33 méterrel emelte meg a Duna vízszintjét, ami azt jelentette, hogy Báziásig, azaz végig az Al-Duna mentén minden település víz alá fog kerülni. A munkálatok megkezdése előtt történészekből és építészekből álló csoport kutatta végig a megmentésre érdemes értékeket és e kiadvány nyomtatott formában is megjelent. Ada Kaleh szigetével kiemelten foglalkoztak, nagy szerencsémre az egyik román tudós unokája ezt el is jutatta nekem és részleteket a Dunai Szigetek blog is közölt.

Nagyzsuppány (Jupalnic) falu helyén épült fel az új Orsova, a távolban Ada Kaleh szigete sejlik fel

 

Voltak olyan települések, amelyeket egyszerűen "feljebb toltak" a völgyekbe, elsősorban ott, ahol 33 méternél kevesebbet emelkedett a vízszint. Orsova környékén, amely a leginkább ki volt téve az elárasztásnak minden falut kitelepítettek, és egy új várost terveztek a Cserna-folyó lapályán keletkező hatalmas öböl mellé. Itt már állt egy kisebb falu, Nagyzsuppány, melyet ugyancsak eltüntettek a föld színéről az új szocialista város kedvéért. Itt, a hegyek tövébe szorítva épült fel végül a legújabb Orsova, ahová a régi Orsova, Tuffier, Nagyzsuppány és Kormanik lakosságát telepítették.

Építési terület, háttérben a magasított út új hídja

A semmiből épült fel a biztonságos magasságba emelt város. Épületei semmiben sem emlékeztettek a régi településre. Modern panelházak nőttek ki gomba módjára egy akkor még nem létező öböl íve mentén.

1966-1974 között teljesen átalakult a táj.

 

A Cserna-folyó lapálya helyén ma a tározó vize hullámzik.

Kilátás az Új-Orosva feletti hegyről északkeleti irányba

A halálraítélt Nagyzsuppány felett már ott magasodnak Orsova új épületei.

Épül a hegyoldalba vágott új út a Duna fölött.

Az elárasztás megkezdődött.

A Traianus-tábla megemelése

Nem csupán a lakosokat kellett arrébb költöztetni, a román állam nem volt közömbös a kulturális értékek megmentése iránt. A fenti képen éppen a Traianus táblát emelik a tározási szint fölé. A munkálatok során kivágták a sziklafalból majd betonoszlopokkal megtámasztották a timpanonját és beillesztették vasalással jelenlegi helyére. Valamiért Abu Szimbel kőbevésett alakjai jutottak az eszembe róla, akiket az Asszuáni-gát miatt telepítettek odébb. De talán azt még nem graffitizték össze.

Orsova helyén ma egy víztározó hullámzik, az új települést Nagyzsuppány fölött hozták létre mely egészen a Cserna mai torkolatáig nyúlik északon. 3 milió köbméter beton épült be az erőműbe, mely örökre eltüntette a vizákat a felsőbb Duna-szakaszokról.

Ada Kaleh végnapjai

Orsova lakói szerencsésebbek voltak Ada Kaleh törökjeinél, jelenleg is Orsovában lakhatnak, igaz kissé odébb. A törökök lakhelyéül a román hatalom az erőmű alatti Simian-szigetet jelölte ki, ahová át is költöztették a számozott téglákra bontott erődöt. A törökök azonban nem maradtak ott sokáig, szétszóródtak a szélrózsa minden irányába. Az idő előrehaladtával lassan kihal ez a kis közösség is, éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy az emlékeiket, fényképeiket, anekdotáikat valaki összegyűjtse és az utókor számára megmentse.

Egy történelmi pillanat: az utolsó ismert fénykép Ada Kaleh szigetéről. A felvétel a szerb partról készült, szemben az új Orsova-Turnu Severin út hídja látható a feltöltésre váró Bahna-öböl felett. Ada Kaleh szigetén már nem állnak épületek, a házakat, erődítményt szétbontották, a lakosokat kitelepítették. Csupán az erőd szögletes falait látjuk, maga sziget már hullámsírba merült. A képről bebizonyosodik, hogy nem igaz az a legenda, miszerint a minaret tornya még sokáig kiállt a tározóból és csak évek múltán omlott bele. Egy tökéletesen lecsupaszított, halott sziget várta az emelkedő vízszintet, mely örökre elborította.

Kéziratos helyszínrajz az Al-Dunáról, Galambóctól a Vaskapuig

Februárban több helyről is értesítettek, miszerint egy Baján élő, Bács-Bodrog vármegye térképeit gyűjtő mérnök közcélra felajánlja a gyűjteményébe nem illő kéziratos Al-Duna térképeit. Jól esett, hogy ennyien gondoltak rám, ezért a Dunai Szigetek blog nevében én is jelentkeztem a közel 50 darab szelvényért. Végül nem én kaptam meg őket, hanem a hátsó szomszéd, azaz a MTA ÖK Duna-kutató Intézet. Jó kezekben lesz ott, én pedig publikálási engedéllyel megkaptam a szkennelt állományt. Élve ezzel a lehetőséggel megosztom az olvasókkal ezt az egyedülálló folyószabályozási kordokumentumot.

Ez a szinte teljes sorozat szigorú értelemben nem is számít térképnek, hiszen kéziratos mivoltából következve nem tartalmaz sem méretarányt, sem tájolást, sem pedig szempontrendszer alapján összeállított névanyagot. Georeferálni (vetületi rendszerbe illeszteni) is szinte lehetetlen, hiszen az alappontok (hidak, jelzőállomások, várromok, partvonalak) gyakran nem egyeznek meg a korabeli térképeken jelölt - mért - pontokkal. Nevezzük inkább helyszínrajznak. Sajnos sem a rajzoló személyéről, sem pedig a felvételezés időpontjáról nincsen információm. Valamikor az előző századfordulón készülhetett. 

Szerb és román helynevek mellett a rajzoló a fontosabb adatokat, megjegyzéseket német nyelven tüntette fel. Néhány tájékozódó parti pont kivételével a helyszínrajz a Duna-mederre koncentrál, elsődleges célja ezen formák bemutatása, feltehetően a szabályozási munkák áttekintése érdekében készült. Galambóc és Coronini jelzőállomásoktól egészen a romániai Vaskapu-szorosig, az 1972-ben elkészült erőműig ábrázolja az Al-Dunát. A közzétett helyszínrajzok nyugatról keleti irányban követik egymást.

1. Galambóc és a "Germania" sziklapad

Feltehetően Galambóctól nyugatabbra is elkészült ez a helyszínrajz, ezt a folyam illetve az úton jelzett kilométerek alapján lehet megállapítani. Galambócot a vízen a 9., úton a 34. kilométernél jelzi a rajzoló. Könnyen kiszámolható, hogy Galambóctól nyugatra vízen 9 kilométerre Újmoldova, 34 kilométerre pedig Báziás található. Mindkét települést szokás az Al-Duna bejáratának tekinteni. A helyszínrajzon jelölt hajózási útvonalon (szürke szaggatott vonal) és a parton futó úton egyaránt követni tudjuk a távolságokat. A hajózóút kettős értéke Orsovától visszafelé is jelöli a távolságokat.

Utólag, ceruzával valaki feltüntette a ma is használatos folyamkilométer értékeket, mely nagyban könnyíti a tájékozódást.

2. Galambóctól keletre

 
A moldova-szigeti 5 km széles öblözet után a Duna mintegy 8 kilométeren keresztül viszonylag összeszűkül, a Baross-tábla (1036,3 fkm) környékén mindössze 250 méter széles és 35 méter mély.

3. Sztenka- sziget és hajózócsatorna (előző szelvény hiányzik)

Galambócot elhagyva sajnos egy 8 kilométeres szakasz hiányzik a helyszínrajzból. A Stenka nevű zuhatag fele is lemaradt, ahol sziklapadok, sziklacsúcsok akadályozták a kisvízi hajózást. A Stenka-szigettől nyugatra látható a sziklapadba mélyített hajózási csatorna, melyet déli irányból bójasor jelölt. Ez volt a legkorábban elkészült munkálat, 1895-ben adták át a forgalomnak.

4. Dolnja Ljubkova (Alsólupkó) falva

Az Al-Duna mellékpatakjaira jellemző volt, hogy hatalmas mennyiségű görgetett hordalékot hordtak le a környező hegyekből. Ezt a hordalékmennyiséget a Duna csak részben tudta elhordani, az így kialakuló hordalékkúpok jelentősen szűkíthették a medret, befolyásolták a sodrást is. A szűkebb szakaszokon nagy vízszínesés, míg az alvízi részen limány jellemezte őket.

5. Dobra

Horgonyokkal jelölték a megfelelő kikötőhelyeket. A sávozott mederrészeken kavicspadok húzódnak, amelyek kisvíz idején szárazra kerültek.

6. Berszászka és Drankó

A hajósok a Berszászka után következő Drankó (Drencova) településen fogadtak fel folyami kalauzokat, akik jól ismerték az Al-Duna zuhatagjait. Ezek a tapasztalt hajósok átvették a gőzösök, uszályok vezetését és egészen Turnu Severinig le sem szálltak róla. Munkájuk végeztével egy újabb hajóra szegődtek el, ezúttal felfelé hajózva tértek haza Drankóra.

7. Drankó vára

Drankó vára is egy Dunába tartó patak hordalékkúpján épült föl, a felduzzasztott víz révén teljes egészében vízben áll, állapota fokozatosan romlik. A kilométer-adatok alapján Drankó és a Munteana jelzőállomás között is hiányzik egy szelvény, mintegy 4 km-es szakaszon.

8. Kozla és Dojke sziklapadjai

 
Drankó után kezdődött a Kozla-Dojke zuhatag. A Kozla a meder alatt átnyúló, míg a Dojke egy balparti sziklagerinc mely erősen szűkíti a medret. Végleges szabályozásuk 1897-ben fejeződött be, addig mind kis-, mind pedig nagyvíznél akadályozták a hajóforgalmat.

9. Bivoli, azaz a két Bivaly

 
A Dojke és a nevezetes Izlás között a Jelisava patak hordalékkúpja alatt két barna sziklahát állt ki a Dunából, távolról olyan alakjuk volt, mint a fürdőző bivalyoknak. Ezért nevezte el a népnyelv Bivolinak, azaz Bivalyoknak.

10. Izlás és Tachtalia

 
Az Izlás és a Tachtalia sziklagerince egymás mellett húzódik, keresztül a Duna medre alatt. A különösen kisvíz idején jelentkező esésnövekedés tette szinte hajózhatatlanná a folyót. A sziklamederbe mélyített csatorna ugyancsak 1897-re került hajózható állapotba.

11. Grében és a milanováci párhuzammű

Amennyiben a hajósoknak sikerült átjutniuk az Izlás és Tachtalia zúgóin, hátra volt még a hírhedt Grében sziklacsúcs, mely 400 méterre szűkítette a medret. Kisvíz esetén ez a szélesség tovább csökkent és a mederből sziklatornyok bukkantak elő. A Grében hegyfok mögött a Duna 2,2 kilométeres szélességre tágult, melynek következtében jelentősen lecsökkent a vízsebesség és a vízmélység is. Ezen az eséstörésen átjutni szinte lehetetlen volt.
  

12. A milanováci párhuzammű vége

A Grében alatti, szigetekkel tarkított öblözet 6 kilométer hosszan, Milanovác településig tartott. Az Al-Duna szabályozása itt kezdődött meg hivatalosan 1890. szeptember 15-én, amikor a környező államok képviselői jelenlétében ünnepélyesen felrobbantották a Grében-hegyfokot. Az innen kitermelt kőzet szolgált az öblözet szűkítéséhez megépített párhuzammű alapjául. A magyar oldalon elhelyezkedő szvinicai sziklapadok a hajózást a szerb oldalhoz szorították.

13. 12. A milanováci párhuzammű (folyt.)

14. Tri Klue

A törökök által hátrahagyott Tri Kule három tornya alatt ugyancsak sziklapadok húzódtak a víz színe alatt. Lassan beér a folyó a Vaskapu utáni második legveszélyesebb szakaszra, a Juc-zuhatagba.

15. A Juc-zuhatag bejárata

16. A Juc-zuhatagba vágott hajózócsatorna és mederszűkítés

 
A Juc-patakról elnevezett zúgónál együtt van minden, ami a hajózást lehetetlenné teszi: sziklazátony a mederben, utána a patak hordalékkúpja által létrehozott szűkület, majd egy öblözetben szétterülő folyam. Ebben az öblözetben alakult ki a kis Golubinjei-sziget, melyet egy párhuzammű kapcsolt a parthoz, amikor 1896-ban elkészült a Juc-sziklapadba vájt hajózó csatorna. Ez a zuhatag jelölte Magyarország (Horvátország nélkül) legdélebbi pontját.

17. Tisovita

 
A Juc-szoros után a folyó mintegy 12 kilométer hosszan nyugodtan hömpölyögött ÉK-i irányban, érinti az 1960-as években kitelepített Tisovitát, miközben számos mellékpatak vizét veszi fel.

18. Plavisecicza település és sziget

  
Plavisevica településnél kisebb zátony és egy sziget következett, a hajózás itt jobbára a folyó magyar oldalán zajlott, a szerb partok előtt kialakult kő és kaicspadok miatt.

19. A Nagy-Kazán szoros bejárata a Széchenyi táblával

  

Plavisevica folyó alatt kezdődik a Kazán-szoros, ahol a Duna szinte függőleges falak között hömpölyög. medre 600-900 méterről 180, nagyvíznél 200-300 méterre szűkül le. A helyszínrajz is jelöli Széchenyi István tábláját, közvetlenül a Kazán-szoros elején. Ennél a szűkületnél az árvizek olyannyira felduzzadtak, hogy lefolyást alig találtak, így a felvízi szakasz tó benyomását keltette. Így fordulhatott elő 1895-ben, hogy nagyvíznél Orsovánál 6 métert emelkedett a vízszint 0 pont fölött, addig a Kazán-szoros fölött 11 métert. A Duna esése tehát nagyvíznél 5 méterrel nagyobb volt, mint kisvíz idején.

20. A Veteráni barlang

A Kazán-szoros az egész Duna-völgy legmélyebb része, egyes szakaszain a folyó a tengerszint alá is bevájta magát a sziklába. Itt található a Veteráni-barlang, a törökellenes harcok híres helyszíne.

21. Dubova és a Kis-Kazán szoros

  

A Nagy-Kazán szorost, a Kis-Kazán szorostól a dubovai (dunatölgyesi) öblözet választja el. Mindkét oldalán egy-egy vízmérce tájékoztatta a hajósokat a könnyebb áthaladás érdekében. Jeges árvizek idején Orsován egy érdekes jelenség játszódott le. Mivel a jég a Kazán bejáratánál feltorlódott, jelentős árvizet okozva, ezalatt Orsovánál rekord kisvizeket mértek. Amikor a nagy hideg miatt a Kazán alatt is megindult a jegesedés, a Vaskapu szorosban feltorlódó jégtáblák következtében az Orsovai vízmércén egyre nagyobb vizeket mértek. Történt mindez úgy, hogy a Duna vízállása más szakaszokon egyáltalán nem változott.

22. Mraconia-patak

A Kis-Kazán szorost tovább szűkítette a Mraconia-patak hordalékkúpja. Érdekesség, hogy a Vaskapu erőmű megépítése óta nemcsak a hordalékkúp tűnt el, de a patak völgye is víz alá került egy kisebb "fjordot" képezve. Ennek a "fjordnak" a bejáratánál látható a Decebal-emlékmű.

23. Ogradena-sziget dél

 

A Kazán-szorost elhagyva a Duna újabb emléktáblát érint, ezúttal Traianus császárét, mely a szerb oldalon elkészített hadiút építésének állít örök emléket. Két kilométerrel arrébb az újból szétterülő folyó két oldalról kerüli meg a lerakódott hordalékból épített Ogradena-szigetet.

24. Ogradena-sziget észak

Ogradena után már Orsova városa következik, mely elhelyezkedése révén kifejezetten nemzetközi jellegű volt. Természetes kikötőjéről feljegyezték, hogy emberemlékezet óta egyszer fordult elő csupán, hogy a jég megállt volna.

25. Orsova

Orsován 1910-ben 5800-an éltek, közülük 1870 magyar, 2015 német, 1360 román, 262 szerb és 223 cseh. Számos dunai hajóvállalat székhelye volt. Az egykori településből szinte semmi nem maradt, csupán a felduzzasztott Duna egy öble. A víziút számozása itt nullázódik le, azonban folytatódik tovább a 20 kilométerre lévő Turnu Severinig.

26. Orsova - Ada Kaleh

Orsova után a Duna újra keletnek fordult és lassan elhagyta Magyarországot. Az egykori határ a balparti Bachna-patak volt. A helyszínrajz készítésekor a kicsiny Ada Kaleh sziget még mindig a szultán fennhatósága alatt állt, de már a magyar király védelme alatt. Orsovától keletre a térkép ábrázolja azt a kápolnát, melyet I. Ferenc József építtetett azon a helyen, ahol Kossuth Lajos elásatta a Szent Koronát.

27. Ada Kaleh

A rajzoló ezen a szelvényen még feltüntette a török Elizabeth erődöt a szerb oldalon, melyet 1868-ban romboltatott le a szerb kormány. Érdekes módon Ada Kaleh szigetén nemhogy az erődöt, de a lakóházakat sem jelölték.

28. A Vaskapu hajózócsatorna és mederszűkítés

Ada Kaleh sziget után következett az Al-Duna hajózást tekintve legveszélyesebb szakasza, a Vaskapu. A határmenti Verciorova település alatt terült el a Prigrada sziklapad és számos más sziklacsoport. Az egész kéziratos Al-Duna helyszínrajz két legizgalmasabb szelvénye ez, melyen a pirossal jelölt sziklapadokon kívül feltüntették a római romokat, a szabályozás során hatalmas erőfeszítéssel létrehozott hajózási csatornát (Kis- és Nagy Vaskapu csatorna).

29. A Vaskapu csatorna a régi római árokkal

A legutolsó szelvény kapcsolja össze a múltat a jelennel. A rómaiak által a Prigrada-sziklapadba vájt hajózási csatorna mellett látható az 1898-ban elkészült Vaskapu csatorna is. És egy kéz ceruzával már az 1972-ben befejezett Vaskapu erőmű helyét is berajzolta, amely felülírt minden addigi szabályozási munkát és egyben teljesen használhatatlanná tette ezt a helyszínrajzot is. 

Ajánlott irodalom: Hoszpotzky Alajos: Az Al-Duna szabályozása