Vasúttal a Prépost-szigetre

Almásfüzitőn, a 1757-1756 folyamkilométer között található a Prépost-sziget. Szigetnek oly sok társához hasonlóan már csak megszokásból hívják, a szocialista iparosítás áldozatának esett áldozatul. A szocialista ipar hanyatlásával a természet újra birtokba vehette és immár két évtizede regenerálódnak tájsebei.

Vasút a szigeten

  

A Prépost-sziget feltehetőleg egyházi tulajdonosáról kapta a nevét, de a névadás a múlt homályába vész. Már az első katonai felmérés térképén is ez a név szerepel, pedig akkoriban (1780-1790 között) nem sokat bajlódtak a dunai szigetek nevesítésével. A pöttyözés alapján erdő boríthatta, mint ahogy nagyrészt erdő borította 1944 nyarán is, amikor a szövetséges gépek a füzitői olajfinomító bombázását dokumentálták. Ez a fellelhető leghíresebb kép a szigetről, melynek tanúsága szerint oda (és valószínűleg a Dunába) is jutott fél tucatnyi bomba. 

Geomorfológiailag is érdekes képről van szó, ugyanis az erdősávok kirajzolják a sziget fejlődési fázisait, vagy legalábbis a magasságviszonyait. Az északi részen feltűnik egy orsó alakú szigetmag. Itt magasabbak és öregebbek a fák (leszámítva a déli part jegenyéit). Nyugatról és részben délről csatlakozik hozzá egy lapályosabb rész, talán egy későbbi zátony erdősült itt be. A fák valamivel alacsonyabbak erre, és ívük követi a szigetmag alakját. Nyugati csúcsán homokzátony látszódik, mindenképpen remek strandolóhely lehetett, amikor éppen nem borított el mindent a lángoló kőolajfinomító fekete füstje. 

A Prépost-sziget 1944 nyarán (fortepan.hu)

1945 után helyreállították a kőolajfinomítót az államosítás után és újra megindulhatott a termelés a visszavonuló németek által leszerelt timföldgyárban. Ez később komolyan befolyásolta a Prépost-sziget sorsát. 17 év alatt szépen visszanőtt az erdő (még mindig kirajzolják a sziget fejlődési stádiumait) és kibukkant egy zátony a keleti szigetcsúcs mellett.

1962. október 27. (fentrol.hu)

1966-ban még hasonlóan természetközeli állapotban volt a Prépost-sziget, csak éppen a Fentrol.hu oldalon a '62-es kép volt alkalmasabb ennek illusztrálására. 1963-ban bővítették a gyár kapacitását, így a tehervonat forgalom is alaposan megnőhetett.

Alig három év múlva már rá sem ismerünk az almásfüzitői szigetre, ugyanis az ipar minden súlyával ránehezedett. Ez fizikailag úgy kell elképzelni, hogy megépült egy dupla sínpár a mellékágba hordott töltésen és folytatódott a sziget keleti része felé, ahol ugyancsak ki kellett irtani az erdőt a töltésen futó, szerelvények kedvéért. Úgy tűnik valamely alulméretezés, vagy tervezési hiba folytán a kész timfölddel megrakodott hosszú szerelvényeket nem tudták másképpen rávezetni a Budapest-Győr vasútvonalra, ezért kénytelenek voltak a Prépost-szigetig húzni őket, hogy az Y kanyart be tudják valahogy venni. Ez a vasútvonal meglehetősen ki lett volna téve a dunai árvizek elmosó erejének, ezért a biztonság kedvéért ástak még egy gödröt a földnek meghosszabbították az árvízvédelmi töltést, azaz sikeresen betemették még egyszer a mellékágat és letarolták a sziget teljes északi partját. Létrejött egy holtág-tó, melyet a térkép a nem túl vonzó Iszapolónak nevez, a töltés alatt lévő maradék mellékág pedig elkezdett feliszapolódni. 1969-re a mellékág partján futó fasort leszámítva mindenhonnan eltűnt az ártéri erdő. 1970-ben újabb kapacitásbővülés következett, létrejött Közép-Európa legnagyobb timföldgyára évi 330 000 tonna termeléssel. 

1969. november 12. (fentrol.hu)

Téglából épült, parkokkal tagolt lakótelepen keresztül, a MOL olajfinomító kerítése mentén lehet kiérni Almásfüzitőn a Prépost-szigethez. Egy olyan földúton, melyen még a google street view autója is visszafordult. Ez az út egyenesen ahhoz a vasúti töltéshez vezet, mely teljesen egyedülállóvá teszi ezt a szigetet, nincs tudomásom arról, hogy másik dunai szigetre is vezetne két pár normál nyomtávolságú iparvágány (még a Csallóközbe sem). 

A szigetre vezető vasúti töltés

A töltést és a síneket 1994, a timföldgyár bezárása óta visszahódította a természet. A mellékágat pedig a horgászok, akik szépen rendben tartják a töltés alatti szigeti oldalt. A júliusi árvíz a főágból behatolt ugyan ebbe a víztestbe, de a szemét nem. Itt két lehetőség jöhetett számításba; vagy összeszedték, vagy a torkolatnál felnőtt fűzerdő fogta fel. Később kiderült, hogy egyik sem, egészen más oka volt. 

Szépen karban tartott horgászhelyek

Kezdetben az almásfüzitői Timföld Horgász Egyesület kezelte a "tavat", mely híresen sok hallal bírt. A töltésről délre fekvő horgászvízbe "bejár" a Duna, ezt a fákon árvíz után megmaradt iszapréteg egyértelműen jelzi. Bejár ide még más is, pl. a hódok, de ellenük lehet védekezni fák törzsére tekert dróthálóval. 

A töltés alatti holtág a zsilip mellől

A Duna ellen is lehet bizonyos szintig védekezni, egy szűk zsilip található a holtág keleti végében, ahol A Duna közepes vízállásnál be tud áramlani "alulról". Nagyobb árvizeknél a szigeten át folyik be a Duna, mármint azon a részen, ameddig a vasúti töltés nem ér el. De nem ez a zsilip fogta meg a szemetet, hanem a felette betonoszlopokra húzott drótkerítés. A kerítés túloldalán pedig 1,5-2 méter széles mesterséges csatornát rejt az erdő, mely a Dunából szállít friss vizet a zsilipen keresztül. Mivel nem volt benne vízmozgás, nem valószínű, hogy a MOL-telep szennyvízlevezetője volna. Ez a csatorna a mellette futó kerítéssel derékszögben vágja át a Prépost-szigetet. 

A holtágat tápláló mesterséges csatorna

Az iparvágány töltésének vége közel van a sziget keleti csúcsához. El sem lehet téveszteni, olyan hatalmas, ráadásul a sínpár végén vasbak helyett egy még magasabb földkupac található. A sínpár néhol hiányos, sűrű aljnövényzet és vékony fák nőtték be. Mivel betontalpfákon nyugszik itt marad az örökkévalóság számára. Van ahol földút vezet keresztül a síneken, van ahol mellette fut közvetlenül. Ívben ráfordul a töltésre, és egy kapun keresztül lép be a volt timföldgyár területére. 

Ritka látvány: vasúti pálya keresztezi az árvízvédelmi töltést

A töltés másik oldalán egy olyan holtág található, mely inkább csak tó. Itt nem jelzi iszapréteg a visszavonuló dunai árvizet, ha van is kapcsolata a főággal az a kavicsrétegen keresztül történik a sziget alatt. Partjait nádas borítja. Egy ősi tábla szerint ez is horgászvíz, de nem nagyon látni horgászatra alkalmas állásokat a nádasban. 

A holtág, melyet már nem táplál a Duna

Geológusok számára tartogat némi érdekességet a töltést borító kőzúzalék. A fehér mészkövek, dolomitok között találni elszórtan vöröses-narancssárgás bauxitot. Ez a tarka töltés kerüli meg a holtágat, éles szögben megtörve csatlakozik hozzá a szigetre vezető része, melyre manapság már semmi szükség nem lenne. Ez meg is látszik az állapotán, míg a parti példásan karban van tartva, addig a szigeti töltést lassan elnyeli az erdő.

Lassan elnyeli az erdő a szigeti töltést

Almásfüzitőn a timföldgyártás felívelése alaposan tönkretette a Prépost-szigetet, a timföldgyártás megszűnése pedig szinte automatikusan magával hozta a sziget rekultivációját. A különféle tájsebektől (töltés, vasút, kőszórások, betonbunkerek) eltekintve a Dunának ez a része természetközeli állapotban várja a ritkán errefelé tévedő turistákat. 

Lángban álló dunai szigettenger - Archív felvételek Magyarország 1944-es bombázásáról

IN ENGLISH

Szorgos halál kutatja ezt a kort... 1944 késő nyarán és őszén amerikai bombázók által magyar célpontokról készült fényképeket tett közzé a Fortepan.hu honlap. Kettősség rejtőzik ezekben a felvételekben. Verőfényben fürödve hömpölyög a Duna, kavicsos partjain akár strandolókat is láthatnánk, ahogy a bárányfelhők közül kibukkanó bombázókat nézik, félig eltakarva szemüket. Odafentről pedig az amerikai fiatalemberek mint térképet látják Magyarországot, melyen piros kereszt jelöli az elpusztítandó létesítményeket. Gombnyomással oldják ki terhüket a repülőgépek, majd dolguk végeztével örülnek, ha ép bőrrel visszatérhetnek Itáliába. És az egyik gépen egy ijedt fényképész dokumentálja, hogy mennyit sikerült elvégezni az aznapi munkából.

A fortepanos képek közül csak azokat válogattam ki, melyek kapcsolatban állnak a Dunával. Az első képen az almásfüzitői "Magyarországi Vácuum Olaj Üzemek Magyar Királyi Kincstár kezelésében" elnevezésű - a háború előtt amerikai tulajdonban álló - olajfinomító látható az 1944. augusztus 9-i légitámadás után. Tőle északra az akkor még szabályozatlan Prépost-sziget, s rajta a korábbi fejlődési periódusok tanulmányozhatók. Az üzemtől délre elhagyott óholocén mederben feketéllik a víz.

A második képen Győr városa látható. A belvároshoz közelebb lévő gyártelepek már lángolnak, míg a mai Audi gyár melletti csatornát éppen felrobbanó bombák füstje takarja el.

Az almásfüzitői bombázás képei keleti irányból. A Duna mindkét partja Magyarország, háttérben az egyesített Komárom, az Erzsébet-sziget, valamint az embrionális állapotban lévő Szőnyi-sziget látszik. A kép jobb oldalán alul a Zsitvatorok vize feketéllik.

Az almásfüzitői olajfinomító felülről. Füst takarja el a Prépost-szigetet. A képen folyásirányban fölfelé az egykori Brigetiot övező Duna-meder íve látható, szemben pedig Pat derékszíj parcellái. A Duna aznap, augusztus 9-én Vácnál mért 474 centiméteres tetőzés után lassan apadt. A parton ezért nem látni fehéren csillogó kavicsfelszínt. A németek által leszerelt üzem területét a megrongálódott töltésen áttörő jeges árvíz öntötte el 1945 februárjában.

1944. szeptember 5-én a 464. bombázó csoport gépei támadják a szobi Ipolyon átívelő hidat. A híd sértetlen maradt a támadás után. Vácnál ekkor 184 centiméteres vízállást mértek, a partot két oldalról a sekély vízre jellemző homokos-kavicsos mederanyag kíséri. Háttérben a Garam torkolata, a Helembai-, Dédai- és Törpe-sziget. A meder közepén két fiatal zátony bukkan a habok fölé. Szobbal szemben a szántóföldektől csíkos parton mintha egy régi sziget körvonalai rajzolódnának ki.

Valahol Sződ fölött készülhetett ez a fénykép az égő Ferencvárosról. Jobbra a Szentendrei-sziget déli csúcsa éppen belóg a képbe, míg Budapesttől délre a Csepel-sziget tömbjét emeli ki a Duna két világos szalagja.

Pesthidegkút felől tekintünk a lángoló Budapestre. A Duna hidak még állnak. A bombázók elsősorban ipari létesítményeket, valamint pályaudvarokat és az utánpótlás szempontjából létfontosságú vonalakat támadtak. Az Óbudai-sziget ekkor még mezőgazdasági terület, mögötte az Északi összekötő híd jelöli a Népszigetet. A repülőgépek mögül éppen csak előbukkan a Margit-sziget.

A vékonyka Ráckevei Dunára hullanak a bombák a Gubacsi híd fölött. Pestszenterzsébet gyárai és vasútállomása lángolnak, füstjük eltakarja a Kis- és Nagy-Zsidó-szigetet.

A Csepel-sziget északi részén található Weiss Manfréd-féle ipartelep ekkor már az SS birtokában volt. A légitámadás a tőle északra fekvő kikötőt érte. Utólag fehér kerettel jelölték meg a célpontot a fényképen. Néhány bomba jutott a jobb partra is, a Budafok-Alberfalva vasútvonal mentén bombatölcsérek és füst látható. Valahol a parton ekkor még áll a Kutyavilla csárda.

Ez a kép néhány bombával korábban készült az előzőnél. Itt még nem lyuggatták ki a budafoki szántókat és a füst is valamivel alacsonyabban száll. A kikötő tiszta fekete vize élesen elüt a Duna hordalékosabb, világos színétől.

A Lágymányosi-öböl, valamint a Déli összekötő vasúti híd fölött készült ez a felvétel. Számtalan bombát nyelt el a Duna ott, ahol ma már az ELTE tömbje található. Az öböl fokozatos feltöltését jól mutatják a lerakott föld és építési törmelék által kirajzolt félkörök. A sziget északi csúcsán lévő szántóföldekre is jutott bombatölcsér, de a Kvassay-zsilip szerencsésen átvészelte a támadást.

A lángoló csepeli kikötő és a gubacsi ipartelepek  füstje egyetlen fekete felhővé keveredik. Mintha egy óriási vulkán tört volna ki a Csepel-szigeten. 

Szigetszentmiklós, Taksony és Dunaharaszti települések láthatók ezen a képen. A közelmúltban felépült Kvassay-zsilip révén alig csordogál víz a Ráckevei Dunában. A keskeny folyót két oldalról övező sötétebb területek jelölik ki a szabályozás előtti medret. A taksonyi Közönséges-sziget kiszáradt mellékága miatt már nagyrészt összeforrt a balparttal.

Az erdővel borított Beliczay-szigetről ismerhető fel, éppen merre járnak a bombázók. A sziget jól elválik a világosabb (szárazabb) dunántúli környezetéből. A Háros-sziget fele még belelóg a kép jobb oldalán, de a Kis-Háros-sziget még nem bukkant a hullámok fölé. Az amerikai bombázók a tököli katonai repülőteret támadják.

A bajai híd bombázása az egyetlen kakukktojás felvétel. A kép nem a fortepanról származik, hanem innen.

A még Magyarországhoz tartozó Újvidék madártávlati képe a Szerémség irányából. A szerémségi Péterváradtól északra már feltöltődött medrek övezik a Hadi-szigetet, melyet övzátony-sarlólapos mintázat csíkoz. Ugyancsak összeforrt a bácskai parttal a Kapitány-sziget és a kácsi Felber-sziget. A felvétel előtérében a nedvességtől feketéllő, összeolvadt Kamanci-szigetek (Ada Sremska Kamenica).

Kilátás a Bácska fölött repülő bombázókból dél felé, Pétervárad és a Szerémség irányában. Újvidéket fehér füst borítja. Az összes képről a támadó kötelékek közül egyet tudtam azonosítani, a 464th Bombardment Group-ot. A hadtörténeti elemzést nem vállalom, befejezésül inkább Radnóti szavait idézem:

Radnóti Miklós: Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. 

(1944. január 17.) 

Dunai tájlélekrajz 1941

IN ENGLISH 

4859_2 Új tó születik?

Csallóköz. A Duna legnagyobb szigete. A fokozatosan süllyedő kisalföldi térszínt a Duna üledékeivel töltögette fel. Lerakott hordalékát állandóan kerülgetve, gyakran évről évre más mederben talált magának utat. Ez a hatalmas hordalékkúp a földfelszínről nézve felismerhetetlen szinteket rejt. A levegőből azonban minden kitisztul. Felbukkannak az egykori elhagyott medrek, melyek szélességéből következtethetünk az egykor levezetett víz nagyságára. Minél nagyobb a szélessége, kanyarulatai annál terebélyesebbek. Kibogozhatatlan mederfonatokat képeztek egészen addig, amíg a XIX. századi ármentesítés meg nem történt. Ekkor leválasztották az ártér nagy részét a folyóról, és szépen fokozatosan beszántották ezeket a medreket. Ahol az ártér magasabb volt, ott alkalomadtán az ember is megtelepedett. Ezeket a magasártereket hasznosította a mezőgazdaság (kép északi részén). Erre már ritkásabb a folyó mintázata.

A Kisalföld napjainkban is tartó süllyedését már nem ellensúlyozza az évről-évre, áradásról-áradásra érkező hordalék. Az osztrák duzzasztóművek megfogják a kavicsot, így megállt a csallóközi hordalékkúp épülése. A feltöltődés így már nem tarthat lépést a süllyedéssel. Lehet, hogy évszázadok múlva leszármazottaink már a Csalló-tóban fognak fürdeni a Balaton helyett?

4960_2 Római erőd a zagytározó alatt.

Brigetio légióstábora az aquincumi földrajzi környezethez képest nagyon hasonló helyzetben épült föl. Itt, Szőnytől keletre az óbudai Mocsároshoz hasonló óholocén Duna medret rajzolnak ki a mezőgazdasági területek. A Vág-Duna torkolatától keletre található hatalmas sziget valószínűleg a rómaiak korában sem létezett már. Talán a nagyobb árvizek néha még behatoltak a feliszapolódott mellékágba, de nagy valószínűséggel a légióknak már nem volt szüksége kompra, hogy táborukba jussanak. Az egykori sziget almásfüzitői csücskén állt Azaum római erődje. Szerencsétlenségére éppen azon a területen, amelyet napjainkban az aluminiumipar hasznosít - zagytározóként.

4962_3 Épül az Árpád híd!

 

És már látszik a Palotai-sziget gyászos sorsa, bár az Óbudai-szigeten még kertészkednek, a Népszigeten már csak tervben létezik az végtelenbe kitolt budapesti Olimpia, megálmodott sporttelepei részben a felhizlalt Margit-szigeten épülnek meg. 

5462_1 Requiem egy kanyarulatért

A magasból letekintve még látszik a faddi Duna kecses kanyarulatának egykori íve, de már töltések szegélyezik az Új-Duna útját Fajsznál és a túlparton. A vizétől megfosztott medrekbe lassan leszivárog a mezőgazdaság, ahol közelharcot vív majd a burjánzó ártéri és mocsári növényzettel. A gátőrőknek pedig árvizek idején ott kell figyelniük különösen, ahol a töltés metszi az egykori medreket, hiszen a Duna még emlékszik, hogy egyszer arra járt...

5662_1 Öt generáció

Hercegszántó és Dávod között ott találjuk a Baracskai-Duna öt generációját, a fiútól egészen az ükapáig. A legidősebb generáció széles medrével szinte tökéletes félkörívet metsz ki a Bácskai-löszhátból. Büszke futása jelzi, hogy nem véletlenül húzták meg itt az emberek Bácska és Baranya határát; medre egykor a Mohácsi-ág vízhozamával vetekedett. Kissé szerényebb utódja e félköríven belül már kisebb íveken kanyarog, de nyomát ő is rajta hagyta a tájon. A csökkenő vízhozam mind keskenyebb medreket eredményezett, a nagyapa-ágat már jobbára kitakarják a nadrágszíjparcellák. A még elő apa-generációba az ember mesterségesen, szinte szikével vágta be lomha kanyarok átvágásával a legfiatalabb fiúmedret. Bácska és Baranya határát talán már csak a parcellák nagysága rajzolja ki.
 

6166_2 Noémi szigete

 
A Temes-sziget (Острово) alig látszik ki az 1941. évi késő tavaszi zöldárból. Az egységes szigetet a magas vízállás újból csíkokra szabdalta. Megszámlálhatatlan sziget épült ebben a csodaszép medertágulatban, ahová Jókai elrejtette a világ elől Noémijét. Az egykori Temes vármegye legdélebbi települését ma már gátak övezik. Szükség is van rájuk, ugyanis az 1972-ben befejezett Vaskapu I. erőmű által visszaduzzasztott víztömeg ezt a szigetet is elárasztással fenyegette. Annak ellenére, hogy 150 kilométernyire esik tőle.

/A légifelvételekből készült térképek forrásai: Hadtörténeti Múzeum térképtára. A felvételek készítésének ideje: 1941. május 31 - október 4./