Nagymaros régi-új arca, 1994-ben

Április elseje kapcsán született ez a bejegyzés, de most nem a bolondok napja miatt. Két egymással összefüggő eseményre kerül sor. Április első két napján újra megnyitják a közönség számára a Nagymaros és Visegrád közötti közműalagutat (ahol már mi is jártunk), valamint a Duna Charta szervez konferenciát a Szigetköz jövőjéről. Kezembe került a minap egy olyan 22 éve írt újságcikk, amely mintegy megkerült láncszemként kapcsolja össze ezt a két eseményt. 

A nagymarosi körgát (fortepan_28260)

A Pest Megyei Hírlap 1994. augusztus 8-i számában beszámol a nagymarosi körgát bontásának pillanatnyi állásáról és mellékesen megjegyzik, hogy a Strabag éppen egy közműalagutat épít azon a területen, ahol a tervek szerint két év múlva újra a Duna fog hullámozni:

Nemrégiben a lakosság mintegy tíz százalékának - ötszáznyolcvan embernek - a megkérdezésével Zoltai Mihály alpolgármester társammal közösen végeztünk egy közvélemény-kutatást arról, milyen arányban támogatnák avagy elleneznék a helybéliek a bős-nagymarosi vízlépcső megvalósítását - idézi fel a közelmúlt történéseit Gyaraki F. Frigyes nagymarosi alpolgármester. - A megkérdezettek nyolcvan százaléka úgy nyilatkozott, hogy azt szeretné, ha az előző parlament döntésével ellentétben megépülne a létesítmény. Tizenöt százalék nemet mondott a beruházásra, öt százalék pedig nem formált véleményt. A reprezentatívnak nem mondható közvélemény-kutatás természetesen nem változtat a jelenlegi helyzeten. (Erről csupán a parlament vagy országos népszavazás határozhatna.) Azon, hogy a dolgok mostani állása szerint nem lesz vízlépcső. Ennek megfelelően folytatódik - a lefújt beruházáshoz kötődően - a nagymarosi Duna-szakaszon korábban végrehajtott, a gyönyörű vidéket alaposan elcsúfító építési munkák nyomainak az eltüntetése, a körgát megszüntetésének előkészítése. Tart a tavaly ősszel megkezdett komplex tájrehabilitáció, melynek tervezésében, mint ismeretes, az érintett települések is részt vettek.- A munka, melynek befejezési határideje 1996 júniusa, a tervezett ütemben halad, 's jelen pillanatban már harminchat százalékos a készültségi foka - mondta a napokban lapunk érdeklődésére Sinkó László, a tájrehabilitációt kivitelező Strabag Hungária Építő Kft. munkatársa, építésvezető. Tőle azt is megtudtuk: a rehabilitáció során a Strabag Hungária közműalagutat (is) épít a most még száraz folyómederben, melybe 1996 nyarán ismét visszatér - reméljük közösen - a Duna. (Pest Megyei Hírlap 1994. augusztus 8. Hétfő)

Az írás értékét a mellékelt képek adják:

A körgáton épülő közműalagút a nagymarosi oldalról

Ebben a 3 méter átmérőjű csőben villany- és vízvezetékek, valamint internetkábelek futnak. Emberek sajnos nem, pedig komoly konkurenciája lehetne a nagymaros-visegrádi kompnak.

(Holdbéli) tájrendezés

Méretarány

A cikk elkészülte után egy évvel, 1995-ben már próbaüzemet tarthattak a közműalagútban. Mindössze 550 méter hosszú, ezen a távon körülbelül 5 perc alatt át lehet jutni az egyik partról a másikra. Ugyan érzékelni nem lehet, de 16 méteres vízoszlop alatt lehet sétálni és ha hinni lehet a híreszteléseknek, az alagút tetejét egyre kevesebb hordalék fedi. Mindössze ez az egy létesítmény valósult meg az erőmű beruházásból, bár ha az elkészült volna, a közművek a folyó felett és nem alatta húzódtak volna.

Szerencsére az üzemeltető DMRV Zrt. már sokadik éve nyitja meg a nagyközönség előtt, rendszerint a Víz Világnapjához közeli időpontban. Az idei átkelés minden időpontja betelt sajnos már március végén. 

A DMRV Zrt. idén első alkalommal 2016. április 1-én (pénteken) és 2016. április 2-án (szombaton) 9:00 és 16:00 között ismét megnyitja a Nagymaros és Visegrád közötti közműalagutat az érdeklődők számára.
A Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. minden évben számos olyan programot szervez, mellyel a szolgáltatási területén élő lakosság figyelmét szeretné a tiszta vízkincs értékességére, megóvására és a védelme érdekében tett erőfeszítésekre irányítani. Az idei programsorozat fő eleme a Visegrád-Nagymaros közötti közműalagút látogatása, a több mint fél kilométer hosszú, alig 3 m széles Duna alatti utat mintegy 600 látogatónak lesz lehetősége megtenni a két nap alatt.
A 16 méter magas vízoszlop alatti izgalmas látogatás alkalmával a visegrádi oldalon az alagút és a Bős-Nagymarosi vízlépcső építését feldolgozó tematikus tárlatot, a nagymarosi oldalon egy, a helyi élőkultúrát és állatvilágot bemutató rendhagyó tanösvényt tekinthetnek meg a csoportok.
A Magyarországon egyedülálló víz alatti alagutat a DMRV Zrt. 2011 óta hagyományosan évente kétszer nyitja meg az előzetesen regisztrált érdeklődök számára. A látogatás a visegrádi és a nagymarosi oldalról is 25 fős csoportokban indult szakember vezetésével.

Tiltakozók Nagymaroson, 1989-ben (fortepan_77367)

A Duna Charta szigetközös konferenciájá ra azonban még lehet jelentkezni, és álljon az ember akármelyik oldalon érdekes vitára lehet számítani.

Fakitermelés Gödön

A fakivágások egyre érzékenyebb témát jelentenek a közéletben. Elég ha felidézzük a római parti tiltakozásokat, vagy a mostanában aktuálisabb városligeti rendezést. Ezek kiemelt ügyek, országosan vannak ennél kevésbé ismertek is, amelyek a helyiek idegeit borzolják. Egy ilyen fakivágási ügy zajlik jelenleg Dunakeszin és Gödön, a Duna parton, ahol a Vízügy folytat fakitermelést. 

A szóban forgó terület Dunakeszin a Duna sor dunai oldalán található kb. 600-700 méter hosszú vékony erdősáv. Itt a fakitermelést sikeresen megakadályozta az önkormányzat, csak a beteg fákat vágják majd ki pótlással. 

Gödön az Ilka-patak és a Gödi-sziget északi csúcsa közötti területről körülbelül egy hete tarvágással eltűnt az erdő. Az előzetes bejelentés nélkül végzett munkáról az arra sétálók tájékoztatták az önkormányzatot. Ők kissé megkésve, de utána jártak, hogy mi is történt itt, közleményük szerint:

A Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, mint vagyonkezelő, a Magyar Állam tulajdonában lévő 2770/1 hrsz. (Rezeda utca – Szegfű utca) területen fakivágást végez. A fák kivágását a Pest Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatósága engedélyezte, a tevékenységet jogszerűen végzik. A tájékoztatás szerint a tájidegen, valamint a 40 évnél idősebb fákat vágják. A kivágott fák helyére április hónapban új telepítés kerül. A fák elszállítására hétköznapokon 8 órától 16 óráig, szombaton 8 órától 12 óráig kerül sor. Önkormányzatunk részletes tájékoztatást kért az engedélyező hatóságtól a részletes telepítési tervről, amit az ígéretük szerint, két héten belül, írásban kapunk meg.

Egyetértve a lakosság felháborodásával úgy gondoljuk, Göd belterületén ilyen mértékű, a természeti környezetet jelentősen befolyásoló munkálatokról – meg ha azok jogszerűek is – mindenképp részletes, előzetes tájékoztatást kellett volna kapnunk. A munkálatokról az Önkormányzat foto dokumentációt készít, és saját eszközeivel azt szorgalmazza, hogy az új telepítés mielőbb történjen meg. A telepített facsemeték gondozásáról a telepítést követő 5 évig a terület kezelőjének gondoskodnia kell! Önkormányzatunk - amennyiben szükséges - a telepítést saját facsemeték vásárlásával és ültetésével is segíti.

A gödi helyszínt bejárva valóban ijesztően néz ki az Ilka-patak bal partja. Azt még nem tudni, hogy a jobb parti erdő, mely nehezebben megközelíthető ugyancsak kivágásra kerül-e. A fás terület kellős közepét termelték ki, körbe a parton, a kerékpárút és a patak felé maradt néhány fa, ezért "oldalról" nem annyira feltűnő. Aki találkozott már fakitermeléssel ismerős lehet számára a látvány, a szétdobált szemét, a halmokban heverő gallyak, a vádli magasságban meredező tuskók és az árok méretű keréknyomok. 

Csak a szokásos...

Némi erdősáv megmarad

Szökött tuskók az Ilka-patakban

Valaki árulja el mik ezek a barnak körök a fában!

A fakitermeléssel kapcsolatban azonban van pár szempont amit figyelembe kell vennünk.

1. Annak ellenére, hogy a helyiek által ingyen látogatható, el nem kerített területről van szó a Vízügy a saját kezelésében álló földön hajtott végre hatósági engedéllyel fakitermelést. Az önkormányzatnak pedig egészen ritka kivételektől eltekintve nem szokása beleszólni, hogy ki mit vág ki a saját telkén (lásd a nevezetes gödi sárgafa esetét). Tehát a kezdőképen látható - jogosnak tűnő - polgári felháborodás egyáltalán nem jogos.
2. A fás területet a legkisebb jóindulattal sem nevezhetnénk erdőnek, legfeljebb faültetvénynek. A kukoricatáblákhoz hasonló módon, gazdasági megfontolásból, nagyüzemileg telepített, Amerikából származó nyárfák alkották ezt az "erdőt". 
3. A terület semmiféle védelem alatt nem áll, védett növények sem estek áldozatul, bár sanszos, hogy a favágás belecsúszott a madarak fészkelési idejébe.
4. Ha minden igaz az újonnan telepített erdő őshonos fajokból áll majd és remélhetőleg nem glédákban elültetett újabb faültetvényről lesz szó. Ez esetben esély lenne rá, hogy a Magyar Állam tulajdonában álló, minden más művelésre alkalmatlan három hektáros területet "hozzácsapjuk" a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó védett Gödi-szigethez. Ezzel egy csapásra meg lehetne akadályozni a következő tarvágást.

Nem lehet szó nélkül elmenni az ugyancsak itt zajló természetes fakitermelés mellett sem. A hódok alaposan megkopasztották a Gödi-sziget északi csúcsán lévő erdős zátonyt - visszaállítva a közel természetes állapotokat.

Frissítés (03.27) elkészült a terület drónos bejárása is, melyen a blog szerzője akaratán kívül is szerepel. :)

A Grében felrobbantása

1890-ben a szerbiai Grében hegy felrobbantásával és elhordásával kezdődött meg az Al-Duna szabályozása. Herkuleshez méltó feladat volt a hajózást akadályozó Gellérthegy-nagyságú szirt elhordása, mely később a nyersanyagot szolgáltatta a szabályozási művek építésénél.  

A régi Grében és ami maradt belőle (forrás: timelord.blog)

Az Al-Duna szabályozás olyannyira szerteágazó téma, hogy könyveket lehetne írni róla. Ebben a bejegyzésben kizárólag egyetlen pontra fókuszálunk a Grében-hegygerincre, és a tövében tajtékzó Dunára. Mivel a Grében-hegy kifejezés földrajzilag értelmetlen - a greben szó szerbül hegygerincet jelent - ezért egyszerűen a Grébent fogjuk használni.

Miután a Duna keleti folyása Drankónál délire, délkeletire vált és áttöri az Izlás, majd a Tachtalia két sellőjét a jobb parton egy viszonylag meredek hegygerinc bukkan fel. 294 méteres magassága nem teszi ugyan heggyé, de a külalakjába nem lehet belekötni. Éppen úgy, mint a Gellért-hegy hegy mivoltába sem Budapesten. A Grében délkeleti elvégződése a folyószabályozás előtt mélyen belenyúlt a Duna medrébe, 390 méterre szorítva össze a folyó völgyét. Ez a szélesség még bőven elegendő lett volna a hajózáshoz, azonban a hegy a folyó medrében sziklapadokat alkotva folytatódott. Ezek voltak a Vránik sziklazátonyok.

Izlás, Tachtalia, Grében és a Vránik zátonyok a III. kat. felmérés térképén (mapire.eu)

Az összeszűkülő folyó vizét ez a kőkemény "fenékzátony" visszaduzzasztotta, egy olyan vízbukást hozva létre, melyen az áthajózás szinte lehetetlen volt. Főként hegymenetben. A víz 5 méter/sec (=18 km/h) sebességgel bukott át a Vránik szikláin, majd a Grében szirtet elhagyva hirtelen két kilométer széles mederben terült szét. Ezen a szakaszon pedig éppen a szétterülő víz következtében létrejövő sekély meder okozott problémát a hajósoknak. Az öblözetben egykor két nagyobb és több kisebb szigetet épített a lerakódó hordalék. Közülük a Porec volt a legnagyobb, melyen a III. kat. felmérés egy romtemplomot jelöl.

A lerepesztett szirt (forrás Droppa Kálmán, fortepan.hu)

A Báziástól a Vaskapu-szorosig tartó sziklás medrű, sellőkkel, sziklaszirtekkel, alattomos kőpadokkal tarkított medret először Vásárhelyi Pál térképezte fel. Hossz és keresztszelvényekkel kiegészített térképét sokan méltatták, a kor térképészeti csúcsteljesítménye volt, mely lehetővé tette a szabályozási munkálatok megindulását. Mivel a kőágyban rohanó Duna partja itt 60 év alatt sem változott semmit, nem évült el, a későbbi mérnökgenerációk is használhatták.

Mederszélesség a II. kat felmérés térképén (mapire.eu)

Gróf Széchenyi István a Desdemona evezőshajóval megtett al-dunai hajóútja után lelkes támogatója lett a Duna szabályozásának. Ebben a munkában látta biztosítva Magyarország felemelkedését és bekapcsolódásunkat a nemzetközi kereskedelembe. Munkájában támogatta a bécsi udvar is.
Az első kapavágás 1833. július 19. történt, éppen a Grében tövében. Bár a szirt ekkor még érintetlen maradt, az első komolyabb feladat a Kozle és a Grében közti Tachtalia sellő hajózhatóvá tétele volt. Ezen a szakaszon nem csupán a folyó mélységével volt gond, de a sziklapadok elhelyezkedése miatt az áramlási viszonyok is kiszámíthatatlanok voltak. Volt olyan szakasz, ahol a folyó völgyére merőlegesen áramlott a víz egyik parttól a másik irányában. Hogy ezt megszüntessék egy hajózó csatornát vágtak az meder aljzatát képező sziklapadba. Elkészült továbbá egy 122 kilométer hosszú út, a híres Széchenyi-út, mely lehetővé tette a hajók vontatását. A munkálatok 1835-ig tartottak, amikor I. Ferenc király halála után elapadtak az erre szánt források. Széchenyi a saját pénzéből fejezte be a munkát, de az újabb munkák megindulásáig 45 évet kellett várni.

1878-ban a berlini kongresszuson Magyarországnak jutott a megtisztelő feladat, hogy hajózhatóvá tegye az Al-Dunát a nemzetközi hajóforgalom számára. A szerbekkel és a románokkal elhúzódó tárgyalások után végül 1890-ben kezdhettünk neki Széchenyi művének befejezéséhez. Az első kapavágás a Grében felrobbantása volt. Az eseményről így tudósított Dr. Simonyi Jenő, az Al-Duna c. munkájában:

"A Grében foknál kezdték meg a nagyszerű szabályozási munkát, 1890-ben (szeptember 15-én), nagy ünnepélyességgel, magyar, osztrák és szerb minisztereknek és számos előkelő vendégnek jelenlétében. A Greben-hegy közelében egy hajó födélzetén volt együtt a nagy társaság. A Greben-hegy tövében, két aknában néhány ezer kilogramm robbanószer volt elhelyezve. A gyujtózsinór a hajón lévő elektromos gyujtókészülékkel volt összekapcsolva. Miután az üdvözlő beszédeket megtartották, Baross miniszter megnyomta a gyujtókészülék gombját, az akna levegőbe repült és a Greben-hegy fokából nagy sziklatömb hullott alá a Duna hullámaiba."

Kettős célja volt a szabályozásnak, a hajóút állandó mélységének biztosítása, valamint a vízsebesség csökkentése a hegymenet megkönnyítése érdekében. A vízsebesség csökkentése érdekében ki kellett szélesíteni a medret. A Grében Dunába nyúló csúcsából 150 métert szándékoztak lecsípni. 2-8 tonna robbanóanyag fogyott el, csak ezen az egy helyszínen. Az így nyert 64000 köbméter kőzetet nem a szabadpiacon értékesítették, hanem egy párhuzamműbe építették bele, mely a Grében új csúcsától 6,5 kilométeren keresztül szűkítette az alatta lévő öblözetet. A kőzet szállítását nehezítette a hegy meredeksége és a helyhiány. Külön erre a célra egy alagutat fúrtak a hegybe, majd a túloldalon ipari vasút szállította a követ a párhuzammű gerincén. A Grében tövéből induló párhuzammű 2,8 méteres magasságával 1,3 métert duzzasztotta vissza a Dunát, így megszűnt a vízbukás jelensége. Jelenleg a Duna szélessége itt 620 méter.

Az építkezés megpecsételte a Porec szigeteinek sorsát, egy tóvá szelídített Duna-mederben tengődtek a Vaskapu  I. erőmű megépítéséig. Az Ada Kaleh szigetet is elárasztó 33 méteres vízszintemelés hiábavalóvá tette a XIX. század végi hatalmas erőfeszítéseket. A felduzzasztott folyó elnyelte a veszélyes sziklákkal együtt a szabályozási műveket is és hiábavalóvá tette a grébeni kiszögellés felrobbantását. 

A Grében szirt a felduzzasztott folyóval (forrás)

A lerepesztett Grében hegy azonban ma is ugyanott áll a herkulesi munka mementójaként.

Dömsödi szigeten piroslik már a fákon a levél

Dömsödön nehéz eldönteni, hogy több sziget van-e, vagy egy sincs. Azt is nehéz eldönteni, hogy melyik meddig tart és mi a nevük egészen pontosan. Magyarország egyik legérdekesebb szigetét, a Somlyó-szigetet kettévágták egy öntözőcsatornával, így keletkezett a Felső-sziget. Ha Felső-sziget van kell lennie Alsó-szigetnek is, amit azonban többnyire Dabi-szigetnek neveznek, egy olyan településről ami hivatalosan 1939 óta nem létezik. Az utóbbi szigetről már esett szó, most következzék a Felső-sziget.

Dab település 1939-ben egyesült Dömsöddel, nevét legfeljebb a helyiek őrizék meg. A Dabi-sziget annak ellenére őrzi a település nevét, hogy már csak nagyon nagy jóindulattal lehetne szigetnek nevezni. Ebből eredt a Dömsödi paradoxonként már megírt történet, miszerint a sziget neve még megvan, a falué már nincs, a sziget már nincsen meg, a falu még megvan.

A Dabi-szigetnél jobb állapotban maradt meg a Dömsödi-Felső-sziget, amely viszonylag fiatal formáció. Valamikor a II. világháború után keletkezett, amikor a Dömsödi-övcsatornával kettévágták a furcsa alakú (lásd alábbi térképen) Somlyó-szigetet. 1965 előtt történhetett ez, akkor már megvolt a csatorna a fentrol.hu felvétele szerint. A csatorna a Ráckevei-Dunából indul és a legjobban elkeskenyedő résznél vágja ketté a szigetet. Tőle háromszáz méterre északra húzódik a közigazgatási határ, északra Ráckeve, délre pedig Dömsöd a birtokos mind a mai napig. 

Az övcsatorna építésekor két részre szakadt az addig egységes mellékág, kialakult a Dömsödi Holt -Duna. Van ugyan kapcsolata a Somlyó-szigeti mellékággal, de ezt az átfolyást is zsilip szabályozza. Ez a zsilip képes friss vizet ereszteni a holtág felé is. Alulról még van kapcsolata a Ráckevei-Dunával is, de egy rajta átvezető töltésen csak egy csövön keresztül kap friss vizet. De van még egy hely, ahonnan víz érkezik a holtágba, ez pedig nem más, mint a térképen Tó kertek felirattal jelölt terület alatti kanyargós meder. Mostanában csak belvizet és csapadékvizet szállít, de régebben ez lehetett a Lacháza mellett tekergő Tekeres-ér visszatorkollása a Dunába. 

A Dömsödi Holt-Duna első ránézésre állóvíz, nincsen sodrása. Ha azonban a zsilipnél, átereszeknél faleveleket dobunk a vízbe érdekes jelenségre lehetünk figyelmesek. Az övcsatorna zsilipjénél van vízbetáplálás, ami azonban még érdekesebb, hogy a sziget alsó végénél, a Dabi sziget útról nyíló híd alatti átereszen nem kifelé, hanem befelé áramlott a víz. Röviden, alulról és felülről is érkezik víz a holtágba. De akkor hová távozik ez a vízmennyiség? A válasz első ránézésre nehéz csupán.

Dömsödnél a Ráckevei-Duna megőrizte régi szélességét, egészen szokatlanul széles a gubacsi szakaszhoz képest. Ide már kevesebb üledék érkezett, a meder nem töltődött fel és szűkült össze annyira, mint a Kvassay-zsilip alatt. A Dömsödi Holt-Duna is megőrizte egykori szélességét, legfeljebb a két oldalán élő telektulajdonosok töltögették fel saját partjukat. A feszített víztükör tette lehetővé, hogy közvetlenül a folyó mellett parcellázzanak. Próbálnák meg ugyanezt a Nagy-Dunán, 8 méteres vízjátékkal...

Összesen négy út vezet a szigetre, a sziget alsó csúcsán lévő gyaloghíd kivételével mindegyik egy utca folytatása, autóval járható. Mivel a sziget teljesen be van építve egy focipálya kivételével szükség is van ezekre a hidakra. A Dabi-szigetről átívelő gyaloghídnál egy ősrégi tábla figyelmeztet arra, hogy a Dömsödi Holt-Duna természetvédelmi terület. 

Lassacskán csordogál a víz ebben a védett mellékágban. Az alábbi képen látható átereszen éppen a szokatlan irányban, azaz "alulról felfelé". 

Ennek az oka egyszerű, a Dabi-sziget mellékágát jelentő Tassi főcsatorna a holtágból ágazik ki, majd hosszú kanyargás után Tassnál torkollik vissza. Ez szívja le a holtág vizét mindkét irányból. Csakúgy mint a főág mentén, a holtágban is rengeteg stég sorjázik egymás mellett - minden háznak megvan a maga pecahelye. Jóval több lakóházzal találkozni itt, mint a Dabi-szigeten, ahol a nyaralók dominálnak. A település magjához közelebb eső Felső-szigeten már a II. világháború előtt megindult a parcellázás, néhány jellegzetes épület villa árulkodik erről a korról. 

A Felső-sziget legfőbb nevezetessége azonban még messzebbre nyúlik vissza az időben. Egészen a XIX. századig. 

A dömsödi kikötőnél áll egy óriási, aszimmetrikus tölgyfa, melyet a helybéliek Petőfi-faként ismernek. A legenda szerint e lombok alatt írta a "Piroslik már a fákon a levél" c. költeményét, amely sajnos nem tartalmaz semmiféle utalást a korabeli Dunára, vagy a szigetre.  Elképzelhető, hogy itt keletkezett a vers, hiszen az öreg kocsányos tölgy több száz éves lehet már. 1978-ban villámcsapás szakította le a másik hatalmas ágát, azóta van három sodronnyal kikötve. A leszakadt ágból faragták ki Petőfi és szülei szobrát, akik körülállják az emlékfát. A kikötőhöz vezető út túloldalán egy hasonló méretű fa tuskója található, a mellette lévő ismertető táblák sajnos nem térnek ki a sorsára.