Az 1838-as jeges árvíz emléktáblái Budapesten

Wesselényi emlékérem 1988-ból (www.toplicit.com)

Az 1838. március 15-én éjjel tetőző híres pesti jeges árvíz történetét sokan megírták már. Az interneten fellelhető "irodalom" azonban jelentős átfedéseket mutat, szépen vissza lehet fejteni, ki kitől mikor mit vett át. Néha még arra sem véve a fáradságot, hogy a hibákra ügyeljenek. Sokat törtem a fejem, hogyan lehetne megemlékezni erről a hidrológiailag jeles napról, anélkül, hogy az unalomig ismert tényeket ismételjem. 

Jégtorlódásos árvíz a Révai lexikon szerint Európában leginkább a Ny-K-i és ÉNy-DK-i irányú folyókon szokott jelentkezni. Ennek oka, hogy a befagyott folyón először nyugaton jelentkezik az időjárásváltozás, és ennek következtében az olvadás. A kelet felé meginduló jégtömeg azonban nem tud haladni, mivel a folyásirányban még vastag jégpáncélt talál. Ez a jelenség igen gyakori volt a Dunán és a Volgán, ellenben a Tiszán például meglehetősen ritka. Jégtorlódásnak azt nevezik, amikor a zajló jég a meder egy jellegzetes pontján (mederelágazás, sziget, hídpillér, szűk kanyarulat, zátony) összetorlódik, és elzárja a víz útját.  Jégdugó kisvizes és hideg időszakokban alakul ki legnagyobb valószínűséggel. Ilyen esetben a vízszint órák, napok alatt igen magasra duzzad, és a folyó kilép a medréből, hogy megkerülhesse az akadályt. A jégtorlódások felszakadása során hatalmas összefagyott, kavicstól és egyéb mederanyagtól elnehezült jégtömbök keletkeznek. Ezek potenciálisan újabb és újabb mederelzáródásokat okoznak. Az 1900-as években sokszor volt arra szükség, hogy robbantásokkal, tüzérséggel és bombákkal zúzzák szét a gyakran több kilométeres jégdugókat.

1838. márciusában a hirtelen jött csapadékos felmelegedés következtében megindult a Duna magyarországi szakaszán a jégzajlás. A szabályozatlan, és elfajult Duna szakaszok különösen kedveztek a jégtorlaszok kialakulásának. A felszakadó jégpáncélból származó jégtáblák elsősorban a szigetcsúcsokon akadtak fönn, ahol aztán gáttá fagytak. A mögötte érkező víz addig emelkedett, amíg a felhajtóerő "átemelte" a jégdugót zátonyon. Március 13-án, az esztergomi tetőzés a Szentendrei-sziget csúcsán, Kisoroszinál feltorlódott jégtömeg következtében alakult ki. Még aznap este ugyanez a jelenség ismétlődött meg Óbudánál, az Óbudai-, a Fürdő-, és a Népsziget csúcsain. Ez okozta Vácnak, Szentendrének, és az összes szentendrei-szigeti és parti településnek a vesztét. Budapesten az emelkedő vízszint már  március 13-án átszakította az északi, más néven váci gátat. Az északi irányból érkező elöntés a régi Duna-mederben, a Rákos-árokban keresett lefolyást, így nem véletlen, hogy a mai Nagykörút nyomvonalán mérték a legnagyobb vízállásokat (lásd mellékelt térkép). A jég 14-én hajnalban újra feltorlódott, ezúttal a Csepel-sziget csúcsánál lévő Kopaszi-zátonyon. A Soroksári-ág fenékig befagyott, természetes akadályt alkotva a folyó útjában. A visszaduzzadt folyó dél felől is átszakította a várost védelmező soroksári gátat. Végül március 15-én a budai vízmércén mért 29 láb, 4 hüvelyk és 9 vonás (1030 cm, más források szerint: Pallas lexikon 940 cm, Révai lexikon 936 cm, Magyarország Földje 1037 cm, megint máshol 927 cm.) magasságban, azaz a valaha mért legnagyobb vízállással tetőzött a Duna.

Budán 1817-ben helyezték üzembe (a pozsonyival egyetemben) Magyarország első vízmércéjét. 1823-tól vált rendszeressé a leolvasás. Később a felépült Lánchíd budai pillérére került ez a mérce, 0 pontja az 1834. évi kisvízszinttel egyezett. Ez volt az úgynevezett "sempont" azaz semmipont. Ez egy abszolút magasság, pontos és fontos térképészeti szint és alappont. Az Adriai-tenger víztükrétől számított 96,586 méteren állt. (A nullpont később módosult, jelenleg a budapesti Vigadó téri vízmérce "sempontja" a Balti-tenger szintje felett 94,97 méter.) Ehhez képest mértek 1030, (940, 936, 927, 1037) centitmétert. Nem valószínű, hogy a mércén létezett ekkora érték, én azt gondolom, hogy a házfalakon hagyott iszap szintjéből számították vissza. Ha hihetünk a méréseknek, az 1838-as jeges árvíz 106-107 méteren tetőzött az Adria szintje fölött.

Pesten szigetszerűen kiemelkedő területek maradtak csupán szárazon ezekben a napokban: a Nyugati tér, Deák tér egy része, kisebb halmok a Parlament környékén, a Ferenciek terén, valamint a Nagymező utcától keletre eső magaslat.  A Kőmíves utca (ma Andrássy út) torkolatában álló kis kápolna is megúszta az árvizet, az ittenei menedék szerepet játszott abban, hogy a Bazilika később erre a magaslatra épült. 

Az árvízi szint magassága Pesten. (in. Némethy Károly 1938.)

Az árvíz levonultával felmerült a kérdés, hogyan is lehetne elejét venni az újabb elöntésnek. Egyfelől az volt a javaslat, hogy emeljék meg a város talajszinjét az árvízszint fölé. Mások, mint például Széchenyi ezt a tervet élesen kritizálták, ők elsősorban a folyó megregulázásában látták a megoldást. Vásárhelyi Pál az árvíz előtt is többször figyelmeztetett az egyre magasabb szinteken tetőző árvizekre. Rövid távú megoldásként (egészen az 1870-es évekig) az első elképzelést választották. Károlyi gróf ellenben az ésszerűséget követte, amikor  árvízmentes szintet választva 1840-ben megalapította Új-Pestet.
Pesten a feltöltések megkönnyítése érdekében városszerte számtalan mementót helyeztek ki az épen maradt, szilárd alapú épületek falára. Ennek szinte már hagyománya volt Pest-Budán, a XIX. század végén még álltak házak az 1775-ös árvíz szintjét megörökítő táblákkal. Ezek közül már egy sincsen meg, sőt az 1838-as emlékek közül is számtalan elpusztult. Azonban aki nyitott szemmel jár Budán és Pesten még jó néhánnyal találkozhat. Egy ilyen sétára invitálnám az olvasókat, fényképezőgéppel és mérőszalaggal a kézben:

1. Ferenciek tere, Wesselényi emléktábla 1895.

2. Százéves Étterem, Pesti Barnabás utca 2. 242 cm

3. Apáczai Csere János utca 7. 152 cm

4. Dessewffy utca 8-10. 63 cm.

5. Szerb utca 21. 151 cm

6. Váczi utca 47. (Angolkisasszonyok templomában) 220 cm

7. Veres Pálné utca 29. 157 cm

8. Bródy Sándor utca (Nemzeti Múzeum kerítése) 127 cm

9. Rákóczi út 41. 139 cm.

A Rókus kápolna régi árvíztáblája (a műemlék felirat fölött)

10. Rákóczi út, Rókus kápolna 154+82 cm.

11. Döbrentey utca 15. fejmagasság fölött

12. Horváth Mihály tér 7. Szent József plébánia, 156 cm (forrás: szoborlap.hu)

13. Szerb utca 4. 270 cm

14. Bem József tér 3. 122 cm

15. Ferencváros, Viola utca 31-33. 118 cm

16. Újlak, Lajos utca 18-20. 84 cm

17. Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény, a Kinizsi utca 22. szám alatti épületről

 

18. Ferencváros Liliom utca 25. 1977-ben eltűnt. Fortepan.hu

2013. május 10-i frissítés

19. Lágymányos, alsó rakpart, Szabadság hídtól délre. 272 cm

20. Víziváros, Gyorskocsi utca 44. 123 cm

21. Óbuda, Lajos utca 102 a, udvarban jobb oldalt. 212 cm

22. Terézváros, Avilai Nagy Szent Teréz plébániatemplom. Oltár bal oldalán, derékmagasságban.

23. Belváros, Váci utca 47 a. Angolkisasszonyok zárdájának kerengőjében (ma Heller Farkas Szakkollégium) 197 cm

24. Lipótváros, Vigyázó Ferenc utca 6. udvarban. 101 cm

2013. május 24-i frissítés
 

25. VIII. Józsefváros, Salétrom utca 5. Református parókia 148 cm

 

26. Nagytétény XXII. ker. Nagytétényi út 306. Lábazati festés árvízszint magasságban! 53 cm

 

27. Budafok XXII. ker. Kossuth Lajos utca 38. 67 cm

2013. Június 17-i frissítés

28. IX. Ferencváros Bokréta utca 32. 122 cm

29. IX. Ferencváros Kinizsi utca 31. 164,5 cm

30. V. ker. Papnövelde utca 7. Bent a kerengőben. 97 cm

31. V. ker. Pesti Barnabás utca 2. 100 éves étteremben, 227 cm

32. VIII. Józsefváros. Emléktábla a Ludovikán, bejárattól balra bent

2013. Június 21-i frissítés

33. III. ker. Óbuda Római katolikus templom, oldalkaputól balra. 113 cm.

 

34. III. ker. Óbuda Római katolikus templom, bejárat melletti szenteltvíztartó felett. 127 cm.

2013. Július 2-i frissítés 

[...] Az árvíz szintjét, a városszerte számos épület falában jelenleg is látható magyar és német jelző-emlékeztető márvány- vagy öntöttvas táblákhoz hasonlóan, nyilván megjelölték ekkoriban több helyütt héber nyelvű felirattal is. Az egyetlen héber árvíztábla, amelyről tudomásunk van, éppen Óbudán maradt fenn: vörös márvány-kő, a Lajos utcai zsinagógában volt, a Tóra-szekrényhez vezető lépcsőzet bal oldali pofa-falában. Nem egészen véletlenül: a II. emeleti karzat sok hajléktalan számára nyújtott menedéket az árvízi napokban. A táblát a restaurálás és átalakítás során (1980 k.) eltávolították, de megvan, jelenleg a Vízügyi Múzeumban; híresztelések szerint egy tiszteletreméltó személy, akit minden zsidó történeti emlék és régiség vonzott volt, ajánlotta fel megvételre. [...] /forrás/

35. Óbudai zsinagógában álló árvíztábla, jelenleg Duna Múzeum, Esztergom

36. Józsefváros Tavaszmező utca 7.

2013. November 27-i frissítés

37. III. Óbuda Fő utca 168. R. kat. plébánia kapualjában

2013. December 15-i frissítés

38. I. ker. Fő utca 41. Szent Ferenc sebei templom 193 cm.

2014. Január 15-i frissítés

39. I. ker. Fő utca 41. Máltai Szeretetszolgálat épülete 200 cm

40. Ismeretlen tábla a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteményből (fortepan.hu)

Frissítés 2014.06.27.

Szinte hihetetlen, de Bokody József 2013-as prezentációjában újabb négy, már eltűnt árvíztábla arcchív fényképe bukkant elő!

VIII. ker. Bacsó Béla u. 20. 120 cm

 

IX. ker. Berzencey u 9. 200 cm

I. ker. Corvin tér 2. 269 cm

VIII. Hock János utca 10.

Bécsi út 77. 

FRISSÍTÉS 2017.05.03.

Budapest V. ker. Molnár utca 28.

Tabáni szerb templom szerb nyelvű árvíztáblája (lelőhely: BTM, kép: Becz Miklós)

FRISSÍTÉS 2023.03.15.

A Döbrentey utca 15. árvíztábla eredetije (lelőhely: BTM, kép: Takács Ágoston)

Ismeretlen helyről származó árvíztábla (lelőhely: BTM, kép: Takács Ágoston)

Pesten az utcaszint magassága csak kivételes helyszíneken egyezik meg az 1838. évivel. Ilyen  hely a Százéves Étterem, a dombra épült Rókus kápolna, a Szerb utcai szerb templom kertje és a két templombelső. Az itt mért értékek jó közelítéssel mutatják meg, mekkora volt annak idején az elöntés. A többi helyszínen pedig éppen a feltöltés mértékét tudnánk meghatározni a kihelyezett árvízi táblák alapján.

További árvízi táblák itt találhatók:

• Bacsó Béla utca 20. Házzal együtt elbontották.

Budapesten kívül:

• Szentendrei árvíztáblák
• Nagymaros, Fő tér
• Érd, kiskocsma falán
• Vác
• Neszmély
• Szob 
• Esztergomi árvíztáblák

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Némethy Károly (szerk.): A pest-budai árvíz 1838-ban. Budapest, 1938
• Kaján Imre (szerk.): Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből. 1988
• Faragó Tamás (szerk.): Pest-budai árvíz 1838. Fejezetek Budapest múltjából 5. 1988.
• http://toriblog.blog.hu/2010/03/15/az_1838_as_dunai_arvizrol
• http://budapestcity.uw.hu/02-tortenet/1838-arviz/index-hu.htm