2026. október 21., szerda

Ismét eldugult a Hárosi-öböl

TL;DR: Az 1911-ben lezárt Hárosi-mellékág alsó torkolata a megváltozott hidrológiai viszonyok miatt rövid időn belül feltöltődött. Kikotorták, megint feltöltődött. Ha ismét kikotorják, megint fel fog töltődni, ha tetszik a csónaktulajdonosoknak és horgászoknak, ha nem. 

Stimmel, amennyiben a keserűfűre gondolnak...

Ők valószínűleg a leghangosabb követelői az újabb kotrásnak, mivel az idei abszolút hidrológiai katasztrófa miatt a XXII. kerületi Compó utca végén található csónakkikötőből tavasz óta nem sok hajó juthatott ki a főágra. 

Gondolatok az 1633-as folyamkilométer-tábla tövében. 

Dugulás a Hárosi-öböl bejáratánál

A 2026. október 18-án a Budapesten mért 33 centiméteres vízállás már kissé magasabb, mint az új negatív rekord (LKV), az október 2-án mért -2 centiméter, viszont centire pontosan megegyezik a korábbi, 2018-as LKV-val. Ebben a vízrajzi helyzetben, egy ilyen nyár után a Hárosi-öböl alsó torkolata nagyon sokban hasonlít az idén bejárt dunai helyszíneinkhez. Még az árnyék nélküli lombkorona állapota is szinte megegyezik a júliusban sokfelé tapasztaltakkal. 

Két hónapja, augusztusban itt még nyílt hordalékfelszín volt.

Ha a Kis-Hárosi-sziget felől érkezünk, a híd alatt átbújva, elsőként az 1633-as folyamkilométer-tábla fogad minket. Ez egy fontos viszonyítási pont, később még fontos szerepe lesz. A part folyásiránt felfelé megszakítás nélkül folytatódik a Hárosi-sziget kőszórással megerősített partja felé, és azon túl is. Csak a fák hiánya árulkodik arról, hogy itt valaha egy fontos, széles Duna-ág csatlakozott a Nagy-Dunához. Ha balra nézünk, nem látni ezt a folyóágat, ugyanis a keserűfű, más magas ártéri pionírnövényekkel és a fiatal fűzfákkal teljesen kitakarják. A sziget felé haladva magasságuk némiképpen csökken, egy erecske partján pedig véget érnek. Ez a csupasz partú erecske tartja a kapcsolatot pillanatnyilag a holtág és a főág között, de annak ellenére, hogy némi vízszintemelkedés volt a főágban, a víz a főág irányában folydogált. És annak ellenére is, hogy valaki egy kezdetleges vízkormányzási művet létesített rajta kövekből, fahulladékból és másfajta szemétből.

Nem túl hatékony hódgát-utánzat

A gátacska célja egyértelműen a víz visszatartása: a kiáramlás elgátolásával minél több vizet igyekszik a holtágban tartani. A célnak azonban nem felel meg teljesen, habár kb. egy decimétert emel a holtág vízszintjén, a kiáramlás folyamatos. Jó kérdés, hogy ilyen száraz időszakban honnan származik ez a kifolyó vízmennyiség, valószínűleg a mögöttes területek leszívott talajvizéből. Ez a gátacska azonban rávilágít egy másik hidrológiai problémára is; a felhalmozódott hordalék nagyban maga is gátként viselkedik, óvja a holtág vízét a teljes kiszáradástól. Ha ezt kikotorják, előfordulhat olyan helyzet, hogy a holtág vizét a mostaninál nagyobb arányban leapasztja a főággal helyreállított kapcsolat. De menjünk is tovább az erecske mentén, lesz itt még érdekesség.

Kagylótemető forgó-tó

A keserűfűvel benőtt torkolatban az erecske egy éles kanyart ír le, elhalad egy kiszáradófélben lévő tavacska mellett. Ez a pocsolya tele van ide menekült, de elpusztult kagylókkal, valamint az itt dagonyázó vaddisznók nyomával. A vízzel borított területek felé haladva mindenhol csökken a növényzet magassága ezen a kb. kétszáz méteren feltöltődött mederszakaszon. A Hárosi-öblöt elzáró hordalékdugó nem friss felszínforma, a rajta felnövő növényzet viszont az. Különösen megdöbbentő a növényzet térhódítása a megtelepedés előtt szabaddá váló hatalmas térszínen, ha az októberi állapotokat összevetjük az augusztus 5-i műholdképekkel (1. térkép). Alig két hónap alatt hódította meg a növényzet a szárazra került meder legmélyebb részeit, és ez azzal jár majd, hogy a hordalékfelhalmozódás még intenzívebbé válik, ugyanis a növényzet tovább lassítja az áramlást, és a gyökerek megkötik a hordalékot. Ha sokáig fennáll ez a kisvizes időszak, a kotrás valószínűleg erdőirtással is fog járni. 

Ezt a helyzetet tavasz óta napi szinten érzékelik, akiknek a Hárosi-öböl partján van házuk, itt horgásznak, vagy itt tárolják a csónakjukat. És ezt érzékeli a XXII. kerületi önkormányzat is, de bizonyos tanácstalanság érezhető abban a pályázati felhívásban, ami nem egy konkrét kotrás lebonyolítását célozza, hanem először egy megalapozó tanulmány elkészítésére irányul, pontosan mit is kellene kezdeni az öböllé vált hárosi folyóággal (a pályázati felhívásban amúgy sok érdekesség szerepel a terület múltjáról). Nem célunk pályázni, de néhány gondolatot itt is meg lehet osztani, esetleg egy vitát elindítani (vagy kommentben hozzászólni). Ehhez először érdemes áttekinteni az alsó torkolat 15 éves történetét, az 1633-as folyamkilométer-tábla tövében. 

1. Jobbára még csupasz a torkolati dugulás. 2026.08.05. vízállás: Bp. 20 cm

1911-ben vetették el a mai probléma magját, amikor egy háromszög alakú feltöltéssel lezárták a Hárosi-ág felső torkolatát, és feltöltötték az ármentes térszínig, ahová aztán az I. világháború után felépítették a Lanária posztógyárat. Miután a Hárosi-ágban megszűnt a vízáramlás, a meder szinte azonnal feltöltődésnek indult, és ezzel párhuzamosan az alsó torkolat környéke is az eredeti szélesség töredékére szűkült. A folyamat gyorsaságát bizonyítja az alábbi térkép 1930-ból. A zárás előtti partvonalakat a sűrűsödő szintvonalak jelölik ki két, egymással párhuzamos sávban, melyek között a drapp, pöttyözött és zöld területek egyaránt a feltöltött mederrészeket jelzik. A holtágnak elsősorban a szigeti oldala került szárazra, de a még beépületlen tétényi part menti alsó szakaszon ekkor alakult ki az a jellegzetes háromszög alakú szárazulat, amely az M0-s híd megépültéig ott szerepel minden térképen és légifelvételen. 

2. A Háros-sziget alsó torkolata alig két évtizeddel az elzárás után (forrás)

Ez a feltöltődés a megváltozott áramlási viszonyok következménye, a mellékágba, főleg árvizek idején bejutó hordalék nem volt képes távozni, a mélyülő főág hullámzása pedig a torkolatban halmozta föl a hordalékot. A teljes elzáródás azért nem történhetett meg, mert a két víztest között megmaradt némi kapcsolat, a rendszeres áradások és apadások miatt volt vízmozgás egy keskeny csatornán keresztül. Ez a csatorna egészen az M0-s híd felépüléséig (1987-1990) fennmaradt, amit az alábbi térképek és légifelvételek is bizonyítanak (3., 4., 5. képek). A feltöltődés érintette a Háros-sziget déli csúcsát is, ami kismértékben megnőtt folyásirányban. Az alábbi térképen a még ezen a megnövekedett sziget déli csúcsán jelölik a korábban beharangozott 1633-as folyamkilométer-táblát. 

3. Az elzáródott holtág I. Térkép 1965 körül.

4. Az elzáródott holtág II. 1969. november 5. Bp. 95 cm vízállás (fentrol.hu)

5. Az elzáródott holtág III. 1982. március 7. Bp. 308 cm vízállás (fentrol.hu)

Napjainkban ez a tábla már nem a szigeten van, hanem a híd alatt, a tétényi parton. Hogy lehet ez? 
1986 és 1990 között, az M0-s híd építése kapcsán nem egyszerűen kikotorták a Háros-sziget alsó torkolatát (mint az sok helyen olvasható), hanem át is helyezték. Az alábbi hamisszínes képen látható egy facsoport a híd és az új nyomvonalon kikotort meder között, ami egykor a folyamkilométer-táblával együtt a Háros-sziget alsó csúcsát alkotta. Arról nem találtam információt, hogy az új mederből kikotort anyaggal töltötték-e fel a régi medret, illetve a budai hídfő környékét, de ez igencsak valószínűnek tűnik. A híd építése során a Duna főágát szűkítették, talán a hídfő védelme érdekében, de egy kőszórást kapott a Háros-sziget alsó csúcsa és ennek meghosszabbításaként az 1911-ben lezárt mederben kialakult "háromszög" is nagyobb lett. Érdekes lenne kideríteni, honnan hordták a híd alá a monumentális, szabályos gránittömböket. 

Ily módon a Hárosi-öböl hosszabb lett kb. 150 méterrel, és immár majdhogynem derékszögben csatlakozik a főághoz, ami a hidrológiai álmoskönyvek szerint nem sok jót jelent a holtág vízutánpótlása, azaz jövője szempontjából. A felhizlalt Háros-szigeten pedig felnőtt egy új ártéri erdő, melyet csak a légifelvételen látható világosabb színe miatt lehet elkülöníteni a régi szigetmag kissé változatosabb fafajaitól. Jelenleg ez az új, meghosszabbított és kikotort torkolati szakasz töltődik fel. 

Az új meder kialakítása nem várt következménnyel járt; a feltöltött Duna főágban felnőtt erdőnek más a tulajdonosa, mint a szigetnek, vagy a parti területeknek. Ez pedig nagyban komplikálja a XXII. kerületi önkormányzat törekvéseit, két pályázat is érvénytelenül zárult 2020-ban és 2021-ben. Jelenleg az önkormányzat nem egyértelműen kotráspárti (feltehetően a munkálatok anyagi vonzata miatt), a pályázati felhívás során azt is mérlegelik, hogy ökológiai szempontból nem lenne-e jobb hagyni a holt(ág)akat nyugodni békében, azaz beletörődni a természetes folyamatokba, a teljes lefűződésbe. Ami nem feltétlenül járna a vízminőség romlásával és a természeti értékek veszélyeztetésével, sokkal inkább a horgászat és a csónakkikötő ellehetetlenülésével. 

6. Az új kövezés, mint bűnbak. 1992. július 21. vízállás: 213 cm (fentrol.hu)

Sajtóhírek szerint csak a kotrás önmagában majdnem 300 millió forintba kerülne, ami ráadásul a jelenlegi viszonyok alapján egészen biztosan nem jelentene végleges megoldást, hiszen a torkolat feltöltődése már másnap megkezdődne. Ahhoz, hogy a holtág/öböl önfenntartó legyen, a felső elzárás megnyitása, vagy legalább egy jókora csővezeték megépítése szükségeltetne, ami biztosítaná a vízáramlást egész évben. És itt az "egész évben"-en van a hangsúly, azaz a kotrást, és/vagy a csővezeték megépítését olyan mélységben kellene elvégezni, hogy az ideinél alacsonyabb vízállás mellett is működni tudjon. Kellően nagy felső keresztmetszet mellett az áramlás maga is képes lenne kimosni a hordalékdugót a főágba, de ez is olyan költségnövekedést eredményezne, amely mellett a várható haszon eltörpülne. 

A pályázati felhívás linkje:

https://www.budafokteteny.hu/palyazatok/arajanlatkeres-a-harosi-obol-hosszutavu-hasznositasat-megalapozo-tanulmany-elkeszitesere

2026. október 13., kedd

Az év dunai zátonya - 2026


Az idei rendkívüli hidrológiai helyzet miatt 2026-ban elmarad az év dunai szigete szavazás. Az abszolút hidrológiai katasztrófa (volt magyarországi dunai vízmérce, ahol június és október közepe között ötször dőlt meg a valaha mért legkisebb jégmentes vízállás) megtizedelte a dunai szigeteket, és ahogy idén a lehetőségekhez mérten ezeket bemutattuk, sokukat az eltűnés szélére sodorta. Ilyen helyzetben nem sok értelme van szigetekre szavazni, és úgy tenni mintha mi sem történt volna. Ezzel azonban megszakadna egy 2013 óta tartó sorozat. Mivel a dunai szigetek szavazás a tudományos ismeretterjesztés mellett figyelemfelhívási célja is van, 2026-ban is lesz szavazás, de most nem szigetekre, hanem zátonyokra. Amelyekből, ha minden így megy tovább, hamarosan úgyis "rendes" szigetek lesznek.


A jelölt magyarországi zátonyok közös ismertetőjele, hogy felbukkanásuk az Ínség-sziklához hasonlóan, ínséges éveket jelölnek, hidrológiai szempontból. Az eddigi szokásokkal szembemenve most négy zátonyra lehet szavazni, közülük hármat már ismerhettek a helyiek 2018 óta, a negyedik zátony viszont a Duna története során először bukkant elő a folyóból.  

Eddigi nyertes szigeteink:

2013-ban a váci Kompkötő-sziget
2014-ben az esztergomi Helemba-sziget
2015-ben a kismarosi Kismarosi-sziget
2016-ban a dunaújvárosi Szalki-sziget
2017-ben a Szlovákiába szakadt Csallóköz
2018-ban a soroksári Molnár-sziget
2019-ben a Rácalmási Nagy-sziget
2020-ban a ráckevei Kerekzátony-sziget
2021-ben a Mohácsi-sziget
2022-ben az esztergomi Prímás-sziget
2023-ban a soroksári Gubacsi-sziget
2024-ben a szigetszentmártoni Rafás-sziget
2025-ben a szentendrei Pap-sziget


ABC sorrendben mutatjuk be a jelölt zátonyokat Váctól Dunaföldvárig:

1. Dunaföldvár, "az új magyar Vaskapu".

Az Al-Dunához hasonlóan kisvíz idején megvan Dunaföldváron is a sziklák között örvénylő folyó, a jól felismerhető, veszélyesnek tűnő sziklazátonyok, amelyekre a pionírok előszeretettel kapaszkodnak föl. További párhuzam, hogy Dunaföldváron, a jobb parton egy tekintélyes magasságú és meredekségű löszfal emelkedik, vízállástól függően 50–60 méterrel a Duna szintje fölé, ami kapcsolódik néhány zátony eredetéhez. 


2. Margitka-zátony

Budapesten mért nulla centiméteres vízállás körülbelül az a határ, amikor a folyómeder egységessége megszűnik. A szép egyenes rakpartok, kövezett rézsűk szárazra kerülnek, a tövükben kibukkanó terméskő-szórások, a rajtuk kiülepedő hordalék már korántsem olyan egyenesek. 0 centiméternél már nem csak a terméskő látszik ki, hanem láthatóvá válik az a mederanyag is, amire annak idején leszórták. És nem csak a part vonala válik egyre tagoltabbá, hanem a meder közepe is. Számos új zátony bukkant fel a fővárosi szakaszon, a ma született zátonyok látványa rendkívül szokatlan. Budapesten a legmeghökkentőbb ilyen zátony; Margitka.


3. Szentendrei zátonyok

Szentendre együtt lüktet a sorvadó Szentendrei-Dunából előbukkanó zátonyaival, lelkes környezetvédők az egész ország figyelmét felhívták rájuk azzal, hogy egy kiválasztott sóderzátonyt rögtön letérköveztek. A kibetonozott és a természetes partok között kanyarodó folyó ívében kibukkanó két nagyobb zátony mellett az idei nyáron még több, soha nem látott zátony is előkerült. Az aszály pucérra vetkőztette a folyót, és a kitisztuló víz felett szálló drónok röntgensugarai előtt már semmi nem marad rejtve a mélyben. 


4. Váci-zátony

Ezen a nyáron a váci Dunán, egy új kavicszátony látványa fogadta a Korzón sétálókat, kerékpározókat. Mivel a kövek között gyökeret vert fűzeket és egyéb ártéri növényeket nemrégiben szinte teljes egészében kiirtották az új zátony látványa sokak számára teszi nyilvánvalóvá azt az abszolút hidrológiai katasztrófát, ami az egymás után kiszáradó állóvizeink és patakjaink révén állandóan uralja a napi híreket is. Az újonnan előbukkant zátony a városi környezetben számos kíváncsi embert (pejoratív kifejezéssel katasztrófaturistát) vonzott, remek alkalom nyílt régen vízbe dobált tárgyak után kutatni. 


2026. október 13-tól december 30-ig tart majd a szavazás a négy jelöltre.


2026. október 9., péntek

Margitka születése

Budapesten mért nulla centiméteres vízállás körülbelül az a határ, amikor a folyómeder egységessége megszűnik. A szép egyenes rakpartok, kövezett rézsűk szárazra kerülnek, a tövükben kibukkanó terméskő-szórások, a rajtuk kiülepedő hordalék már korántsem olyan egyenesek. 0 centiméternél már nem csak a terméskő látszik ki, hanem láthatóvá válik az a mederanyag is, amire annak idején leszórták. (Most tekintsünk el attól a ténytől, hogy odafentről, például az Árpád hídról, szinte mindenhol látszódik a meder alja és a folyóba dobált hulladék). És nem csak a part vonala válik egyre tagoltabbá, hanem a meder közepe is. Számos új zátony bukkant fel a fővárosi szakaszon, a ma született zátonyok látványa rendkívül szokatlan. Budapesten a legmeghökkentőbb ilyen zátony; Margitka.

Margitka a délutáni verőfényben

Margitka születéséről annyit tudni, hogy Budapesten mért 20 centiméter körüli vízállásnál még a mélyben rejtőzött (lásd az alábbi, augusztus 5-i képet). 0 centiméteres vízállásnál pedig már kb. 10 méter hosszú, és néhány méter szélességben nyújt menedéket az arra járó sirályoknak és egyéb vízimadárnak. Ez alapján feltételezhető, hogy idén egyszer már kibukkant szeptember elején, majd az októberi (hatodik) rekordoknál ismét. 

Margitka még a mélyben 2026. augusztus 5-én, 20 cm körüli vízállásnál

Jó társaságban született, tőle nyugatra ott van az Óbudai-sziget és a Kis-Duna alsó torkolatában előbukkanó ugyancsak újszülött zátony, mellette keletre az anyasziget, a Margit-sziget, nem is beszélve a korábban ugyancsak errefelé honos Fürdő-szigetről. Az Ínség-szikla idei szenzációs felfedezése alapján nem lenne meglepő, ha Margitkán is hévforrások bugyognának. Mivel a zátonyra be lehet sétálni a sekély vízben, ezt a kérdést gyorsan tisztázni lehetne, mielőtt egy kisebb árhullám ellepi. A kisebb árhullám jelen helyzetben még mindig a 2018-as LKV (33 cm) alatti értéket jelentene. 

Sirálytanya

Mivel közel van a Margit-sziget nyugati partéléhez, nem valószínű, hogy a Fürdő-sziget sorsára jut, és elkotorják a hajózóút karbantartása érdekében. Sőt, amennyiben extrapolálhatók az elmúlt évtizedek éghajlati változásai, Margitkával egyre gyakrabban fogunk találkozni. 

Lejárat az első lépcsőnél.

Talán még a selymes, zöld haja is ki fog nőni idővel.

2026. október 7., szerda

Pesszimista gondolatok a fenékküszöbnél


A paksi fenékküszöb, pontosabban a Paksi Fenékküszöb nevével ellentétben csak a túlpartról, Dunaszentbenedekről látogatható. A látogathatót itt szó szerint kell érteni, hiszen a kőszórás parti oldalára lerakott sorompó a teljes keresztmetszet alig negyedét zárja el a katasztrófaturizmus elől, és mivel egyetlen egyenruhás sem őrzi, az ötöt mutató ordító fejet senki nem veszi komolyan. Kitaposott ösvény kerüli meg jobbról és balról is, így gond nélkül ki lehet sétálni a fenékküszöb végéig, be a Duna közepére, hiszen a terméskő tömböket leszórták apró szemű murvával. Ez a műtárgy a 2026. évi abszolút hidrológiai katasztrófa kitüntetett emlékműve. Az itt megforduló nemzetközi stábok száma alapján valószínűleg világszenzáció. Fel lehetne rajta sorolni a kiszáradt tavainkat, patakjainkat, évente megkoszorúzni az aszály pusztítására emlékezve, mondjuk azon az őszi napon, amikor a dunai vízmércéken ötödször vagy hatodszor dől meg majd a Dunán valaha mért legkisebb vízállás. 

2026. október 4-én, vasárnap dél körül, rövid idő alatt legalább 20 autó fordult meg a szentbenedeki poros, árnyéktalan parton, katasztrófaturisták tucatjai biztosították a forgalmat az amúgy igencsak kellemes fekvésű Pillangó Büfének. Ekkor –116 centiméteres vízállást mutatott a paksi vízmérce, 24 centiméterrel a valaha mért legalacsonyabb vízállás fölött. Ez a 24 centiméter azt mutatta, hogy a fenékküszöb működik, teszi a dolgát, amiért augusztus közepén elkezdték megépíteni: biztosítja a paksi atomerőmű számára a hűtővizet. A kontextus miatt fontos leírni, hogy ugyanekkor egy vízmércével feljebb, Dunaföldvárnál éppen új negatív rekordot mértek, de egy vízmércével lejjebb, Bajánál is ugyanez volt a helyzet. 

Ebben a helyzetben a fenékküszöb látható koronaszintje körülbelül fél méterrel volt magasabban a duzzasztott felvízhez képest, míg az alvíz értelemszerűen jóval alacsonyabban állt. A két szint között a fenékküszöb szűk nyílásán keresztül rohanó víz rajzolta ki a megváltozott esést. Fontos megemlíteni, hogy itt is van egy kőszórás a víz mélyén, különben a sodrás két oldalról mosná alá a műtárgyat. De nemcsak ezen a nyíláson keresztül tapasztalható vízáramlás. Az eséskülönbség és a létesítmény szerkezete miatt a fenékküszöbön keresztül is áramlott a víz. Felvízen a nagyobb kövek közti rések elnyelték a Duna vizét, ami a fenékküszöb túlsó oldalán a mélyedésekben jelent meg újra, mint valami fordított Donaversickerung. A finomabb murvával leszórt út alatti átáramló víz mennyisége az építkezés befejezése óta egyre csökken, ugyanis a köveken megtelepedő moszatok, az ezeken fennakadó hordalék folyamatosan szűkíti a kövek közti réseket. 

Alig egy hónappal az elkészülése után, a még mindig rendkívül alacsony vízállás miatt láthatóvá váltak az eleve sekélyebb balparti zátonyok a Paks alatti folyókanyarulat domború oldalán. Ez a szakasz a megváltozott áramlási viszonyok miatt intenzív üledékfelhalmozódási terület. A parti zátonyok eltérő formakinccsel megtalálhatók a fenékküszöb mindkét oldalán. Míg a felvízi oldalon egy széles, lapos, meglehetősen furcsa színű (konkrétan zöldesbarna) térszín látható, addig a kőszórás alatti részen formás homokdűnéket alakított ki egy korábbi magasabb vízállás során átbukó víz. Eredetileg ezek a dűnék kapcsolódtak a kőszórás oldalához, azonban az átszivárgó víz ezt a kapcsolatot megszakította. Az átszivárgó víz több tíz méter hosszúságban a küszöbbel párhuzamosan folyik, és sodrásával sorban átvágta a homokdűnék tövét, érdekes csonka formákat hozva létre. A dűnéken túl, az alsó szakaszon is sivár, sivatagra hasonlító homokpusztaság nyúlik egészen a horizontig, ott, ahol normál esetben a Duna hullámainak kellene homokszemcséket görgetni.

Az üledékfelhalmozódási zónák mellett a megváltozott áramlási viszonyok miatt a két partról induló, leginkább sarkantyúkra hasonlító kőszórások között a vízsebesség megnövekedése miatt intenzív kimosódás jelentkezett. Egyes beszámolók [1] szerint helyenként több mint 10 méterrel mélyült a meder az alvízen, ami a fenékküszöb stabilitását is veszélyeztette. Ez egyfelől kalkulált dolog volt, másrészt az alvízi meder monitorozása folyamatos, még vasárnap is élénk motorcsónak és mérőhajó mozgást lehetett megfigyelni a Dunán. Így bármilyen hirtelen változás esetén rögtön be lehet avatkozni. A szentbenedeki oldalon a partfalat is megerősítették a Dunakilitiből ideszállított betonkockákkal, ugyanis a küszöbön átbukó víz oldalazó eróziója miatt a Pillangó Büfé alatti laza üledékes partszakasz is alámosódhat. 

Végezetül álljon itt néhány gondolat, amit nem lehet szó nélkül hagyni a Paksi Fenékküszöb kapcsán. Az első és legfontosabb tanulság, hogy egy lefelé tartó ökológiai spirál egyik emlékműve lesz ez a létesítmény. Az emberiség története során a természetvédelmi szempontokat mindig a legutolsó helyre tette. E szemlélet eredménye például az idei nyár, ami végső soron ezt a paksi beavatkozást is szükségessé tette. Azaz a természetvédelem szempontjainak mellőzéséből fakadó problémáink kezelésénél egyre kevésbé tudjuk/akarjuk figyelembe venni a természetvédelem szempontjait. Vajon hová fog ez vezetni? A Dunai Szigetek blog egyre mélyülő pesszimizmusa ebből a felismerésből fakad.

Lehetne még beszélni olyan nüanszokról, mint a Hartánál elakadt francia BatoLabo expedíció tagjairól, akiknek valószínűleg végleg meghiúsult a tervük, hogy Franciaországból elhajózzanak a Duna-deltába. Jó lenne tudni, hogy a fenékküszöböt állandó vagy ideiglenes létesítménynek szánták? És meg lehetne azt is említeni, hogy ez a fenékküszöb pontosan ott épült, ahol 1887-ben több mint kétszáz ember veszett hullámsírba, amikor felborult velük a biskói rév. De az már egy másik történet lesz...


[1] https://atlatszo.hu/kornyezet/2026/09/02/paksi-fenekkuszob-kikezdte-az-epitmenyt-a-felgyorsult-sodras-es-a-meder-kimosodasa/

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...