A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Temes. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Temes. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. január 7., szerda

Vesztegzár-sziget a Temes torkolatánál

IN ENGLISH

"A karanténban való henyélés jó gyakorlat a polip-léthez" - írta dunai útinaplójában Hans Christian Andersen dán meseíró 1841 tavaszán, a nagyzsuppányi karanténban eltöltött negyven nap alatt. A Habsburg Birodalom egészségügyi limese annak idején a katonai határőrvidékek keretein belül, azzal párhuzamosan kiépülve, az Adriai-tengertől Bukovináig védte a határokat a láthatatlan ellenségektől, úgymint a vírusoktól és baktériumoktól. Ezek a köznyelven kontumác állomásoknak nevezett karanténok szabályos rendben sorakoztak a dunai határvidéken is Zimonytól Nagyzsuppányig, egészen a XIX. század közepéig. Többségüket nyom nélkül felszámolták, a nagyzsuppányi például 25 méter mélyen van a víz alatt, egyikük nevét azonban mind a mai napig egy dunai sziget őrzi Szerbiában. 

A pancsovai karantén két épülete (alul)

"Megtörtént a vesztegzárba való beköltözés, s most Heléna-életünk kezdi magára ölteni napi nyugodt menetét" - írja nagyjából ugyanebben az időszakban, ugyanitt, a nagyzsuppányi kontumác állomáson Wilhelm Richter német utazó, akinek Magyarország útleírását jó pár éve, a dühöngő COVID-járvány idején ajánlotta figyelmembe Szálinger Balázs, mint potenciális dunás témát. A német Richter szerencsésebb volt a dán meseírónál, mindössze tizenegy napot kellett vesztegzár alatt töltenie, ugyanis a karanténban töltött napok számát a külhoni, jelen esetben a havasalföldi járványhelyzet határozta meg, járványmentes időkben lerövidült a várakozás. Már akkoriban is feleslegesnek tartották ezt az elhúzódó kényszerintézkedést, meglehetősen unalmas volt ugyanis az élet az erdős hegyekkel körülölelt, szőlőtövekkel beültetett kis kerttel díszített, de börtönfalakkal és őrséggel lezárt karanténban, ahol az útitársak csak farácson keresztül tudtak kommunikálni egymással, élelmezésükről (savanyúkáposzta, zsíros disznóhús) egy vendéglős gondoskodott, egészségüket minden nap a karanténorvos ellenőrizte. Az utazók, kereskedők anyagi lehetőségükhöz képest tudtak maguknak önálló, bútorozott lakrészt bérelni vagy kényszerültek másokkal osztozni egy rendszeresen meszelt szobán. Feltehetően a déli és keleti határ mentén az össze kontumác állomás hasonló elrendezésű, szabványú és szabályzatú lehetett, mint a nagyzsuppányi, azonban a pancsovai kissé kilógott a sorból.

A Vorkontumác és a Temes torkolata még világítótornyok nélkül (saját gyűjtemény)

Pancsován az Oszmán Birodalomból (később Szerbiából) érkezők számára épült állandó karanténállomás az 1741. június 6-i királyi rendelet alapján [1]. Egy egész háztömböt rendeltek erre a célra az akkori város déli szélén. Ez a háztömb ma is megvan a pancsovai városszerkezetben, legkönnyebben az első képen is látható Vörös Raktár (Kontumaz Magazin) alapján lehet beazonosítani, a Žarko Fogaraš, Dositej Obradović, Radoje Dakić, és Milorad Bata Mihailović utcák által határolt négyszögben. Szerbiában a mai napig számon tartják ezt a helyet, itt töltött el pár hetet a neves szerb nyelvész, Vuk Stefanović Karadžić, amikor Nyugat-Európa felé utazott.

A régi pancsovai vár környezetében, a törökök kiűzése után kialakuló település geomorfológiai okokból nem a széles ártérrel rendelkező Duna, hanem a Temes magaspartján állt. Ez azzal járt, hogy a dunai határon átkelők könnyedén kikerülhették volna a karantént, amennyiben nem Pancsovára, hanem valamelyik környékbeli határőrfalu irányába indulnak. Ezért szükséges volt egy további karanténállomást felállítani, 2,5 kilométernyire Pancsovától, közvetlenül a révátkelésnél, később hajóállomásnál, ami ekkoriban a Temes torkolata alatt volt, ezt volt a Vor Kontumaz, azaz elő-karantén. 

A két pancsovai karanténállomás elhelyezkedése 1775-ben (forrás)

Régi képek szerint négyszög alaprajzú, egy emeletes, sátortetős, masszív kőépület volt, úgy állt a Temes és a Duna egybekelése mellett, mint egy későrómai burgus a császárság határvidékén. Egyes térképeken a német "Wache" szót is melléírták, azaz katonai őrszemélyzet is tartozott hozzá, elvégre a járványügy 1776 óta az Udvari Haditanács, azaz a katonaság hatáskörébe került, de itt nem a reguláris katonaság szolgált, hanem sebesült vagy kiöregedett bakák. 

1857-ben az új dunai hajózási egyezmény keretében a felek (Törökország a Habsburg Monarchia, Württemberg és Bajorország) megállapodtak, hogy amennyiben egy évig nincs nyoma pestisnek a Duna mentén, a karantén megszüntetendő [2]. A magányos, funkcióját vesztett épület 1908-ban még állt, sőt szomszédokat is kapott, ekkor építették meg a Temes torkolatában a híres, manapság sajnos üzemen kívül pusztuló világítótornyokat. 

A Temes-torkolat világítótornyai,
a kép jobb szélén az elő karantén épülete. (képeslap, saját gyűjtemény)

Ironikus módon a parti karanténépület pusztulását majdhogynem a róla elnevezett, viszonylag fiatal dunai sziget okozta. Valamikor 1834 (Rauchmüller térkép) és 1856 (Pasetti térkép) között egy zátony emelkedett ki a Duna közepén, közvetlenül a Temes folyó torkolatában, a karanténállomás épülete mellett. Ez a Belgrád alatti Duna-szakasz amúgy is meglehetősen hajlamos volt zátonyosodásra, a meglehetősen tág folyókanyarulatban az új zátony megszületését már négy jókora sziget figyelte mindkét part irányából. Folyásirányból ezek a következők voltak: Ovcsai-sziget (b), a darázsderekú Csakljanac-sziget (j), Stefanec-sziget (j) és a Starcsovai-sziget (b), közigazgatásilag mind Pancsova városához tartoztak, annak ellenére, hogy délen csak egy nagyon keskeny ág választotta el a Csakljanac-szigetet Szerbiától. 

Vorkontumaz állomás és sziget 1914-ben (forrás)

Azzal, hogy a Vorkontumac (szerb fonetikus átírással: Форконтумац)-sziget felbukkant a Duna közepén az egységes főág vize kettéoszlott, két nagyjából egyforma méretű ágra, ahol egyaránt zajlott hajóforgalom, elvégre a Dráva és a Száva vízhozamával bővülő Duna itt már jelentős vízhozammal bírt. Mivel a meder nagy részét elfoglalta a gyorsan hízó újszülött sziget, területe 1866-ban már meghaladta az egy négyzetkilométert, a Duna vize mindkét irányban kitért és elkezdte átrendezni a két partot. Mind a pancsovai part, mind pedig a nagy, jobb parti szigetek főág menti oldala rohamosan erodálódott, az elmosott hordalék pedig a szigetek alsó része mentén rakódott le. Az erózió egszen 1908-ig pusztította a Temes torkolatát is, ekkor kőszórásokkal erősítették meg a világítótornyok mentén a partot, megmentve a karantén épületet a Dunába omlástól. Ez a kanyarulatfejlődés a torkolat alatti Starcsovai-sziget kb. felét vitte el azóta. 

Форконтумац-sziget napjainkban (wikipedia)

A karantén pusztulásának ideje nem ismert, 1914-ben még állhatott az épület, annyi bizonyos, hogy a pancsovai vámkikötő öblének kiásása nem érintette azt a területet ahol állt. Romjai, alapfalai talán még megvannak valahol a Temes-jobbparti világítótorony melletti ártéri erdőben. Neve azonban fennmaradt a róla elnevezett, azóta alaposan meghízott sziget formájában, a Vorkontumaz-sziget jelenleg már 4 négyzetkilométernél is nagyobb kiterjedésű. Felső, Belgrádhoz közeli csúcsa lakott, itt épült fel a Fehér Szikla (Bela Stena) nevű üdülőtelep, ami az itteni fehér homokról kapta a nevét. A sziget nagyobb része természetes erdő, amit régi holtágak maradványai tagolnak hosszában, kisebb része azonban erdőültetvény, ahol fakitermelés is zajlik. 


Felhasznált irodalom:

[1] Linzbauer Xav. Ferenc: A Magyar Korona Országainak nemzetközi egésségügye (Pest, 1868) 

[2] Sabine Jesner: Cordon Militaire – Cordon Sanitaire. Járványmegelőzés az erdélyi katonai határőrvidéken (1760 körül–1830) Századok 2022. 1. szám

2013. január 14., hétfő

Világítótornyok a Dunán



Őszintén megvallom, egészen a múlt hétig fogalmam sem volt róla, hogy a Dunán vannak világítótornyok. Azaz kissé derengett, hogy Bécsben mintha már láttam volna egyet. Abban is biztos voltam, hogy a Duna-deltában mindegyik ág mellett legalább egynek kell lennie, de hát az már a Fekete-tengerhez tartozik - gondoltam. Aztán ráleltem Cholnoky Jenő kolozsvári hagyatékában Vályi Béla: A Dunavölgy átnézeti térképe című 24 szelvényből álló 1898. évi monumentális munkájára. Miközben a térképlapokat böngésztem, fennakadt a szemem valamin a Tisza torkolatában: Világító torony! Nahát, vajon megvan ez még?


Megvan még. Aztán még lett több is. Legtöbbjükről csak fényképet sikerült beszerezni, információ az építés évéről, céljáról, okairól annál kevesebb. Vannak egészen kicsik, és vannak hatalmasak, van olyan, ami már nem is létezik, vannak régiek és kifejezetten újak. És bizonyára vannak olyanok is, amiket nem találtam meg. Ha esetleg valaki ismer ezeken kívül más dunai világítotornyokat, az szóljon bátran. Gondolom akik nap mint nap a Dunán hajóznak előnyben vannak hozzám és az olvasókhoz képest is.


  
Az átfestett. A titeli világítótorony a Duna-Tisza torkolatvándorlása miatt már nem pont az összefolyásnál található. Sőt, nem is Titelhez tartozik közigazgatásilag, hanem a szerémségi Ó-Szalánkeménhez. Ez a világítótorony ugyanis nem a parton áll, hanem a Bajlok-szigeten. A mellékelt térkép tanúsága szerint 1898-ban már állt. Az egykor legmagyarabb világítótorony jelenleg szerb nemzeti színekben pompázik. Az eltelt 100 évben rendesen benőtte az ártéri erdő. 


 
Fiume Budapesten. A jelenlegi Magyarország egyetlen világítótornya a Petőfi híd (Horthy Miklós híd) budai hídfőjénél állna, ha 1945 után a híddal együtt újáépítették volna. A budapesti világítótorony a cs. és kir- haditengerészet hősi halottainak emléket állító szoborcsoport részeként épült 1937-ben. A világítótorony eredetije a fiumei kikötőben állt, talapzatát a Novara cirkálóról mintázták, melyen egy 7 méter magas kétalakos bronz szoborpár kapott helyet, egy kürtös, akinek a támadás géniusza éppen az ellenséget mutatja. A hídról nyíló helyiségben haditengerészet-történeti emlékszobát rendeztek be. 1945. január 14-én a visszavonuló németek felrobbantották a hidat, az emlékmű maradványait végül 1952-ben tüntették el. Élt 8 évet.


A legkisebb. A bajorországi Vilshofen balparti yachtkikötőjében, egy védett öbölben áll ez a kicsiny világítótorony. Mindössze öt méter magas, ugyanis a közelben van a vilshofeni repülőtér. A lelkes vislhofeni hajósklubnak mindössze ekkora magasságot engedélyezett a Szövetségi Légügyi hatóság. 2009-ben épült fel, fényjeleket sajnos nem adhat le, nehogy zavarja a dunai hajóforgalmat.


A legöregebb. Ausztriában, a melki apátsággal szemben a balparti Luberegg községben két ősinek látszó torony áll a Duna partján. Ezeknek az 1780 körül épült kerek tornyoknak nincsen tipikus világítótorony alakjuk, de a funkciójuk szerint azok voltak. A Dunán tutajozóknak nyújtottak segítséget sötétedés után, amikor hatalmas tüzeket raktak a tornyok tetején. A tornyok fényénél akár este is rakodhattak a fakereskedők a Duna partján. Később a fa tüzelést gázzal váltották fel, 1985 óta azonban elektromos jelzőberendezések működnek Lubereggnél.


A legeslegkisebb. Fischamendben, a dunai csónakkikötőnél előkerült egy, a vilshofeninél is kisebb világítótorony. Körülbelül embermagasságban jelzi a Vindobona motorcsónak klub bejáratát a Melichar-sziget kotort mellékága mentén a 1908,4 folyamkilométernél.  



Az idegen. A bécsi Donauinsel-en álló világítótorony sohasem működött a Duna partján. Tulajdonképpen nem is világítótorony, hanem csupán egy díszlet. Wagner: A bolygó hollandi című előadásához készült a bregenzi fesztiváljátékokra, 1989-ben. A Bodeni-tavon épült színpadról aztán a bécsi Technikai Múzeum raktárába került, ahonnan 1997-ben átvitték a Donauinsel-re. Ma egyértelműen része lett a tájnak, annak ellenére, hogy csupán egy meteorológiai megfigyelőállomás, és egy városi webkamera kapott helyet benne.


A reklámtorony. Ez a bécsi világítótorony egy Wagram utcai hajókölcsönző hirdetési felülete. Érdekessége, hogy a bécsi Öreg-Duna kellős közepén áll, melyet 3/4 részben feltöltöttek az út érdekében. 


A villanyoszlop. Bécs harmadik világítótornya a Duna-csatorna visszatorkollásánál állt, az ún. Praterspitz-en. Képeslapok tanúsága szerint 1910-ben már megvolt. Ma azonban már nyoma sincs, feltehetően a freudenau-i vízerőmű építése következtében bontották el.


A váratlan. Ki gondolta volna, de Dévényben, a vár alatt is áll egy világítótorony. Sajnos erről a létesítményről semmi információt nem találtam. Messziről úgy néz ki, mintha egy unatkozó milliomos építette volna a házához kilátótoronyként. Bár közel van a Morva torkolata, úgyhogy lehetséges, hogy valódi világítótoronnyal állunk szemben.


Az étterem. Pozsony károlyfalvi (Karlova ves) városrészében található ez a világítótorony (szlovákul: maják), melyfeltehetőleg már eleve étteremnek épült. A Dunától 800 méternyire fekszik, lakótelepek által körülölelve. Így természetesen a csúcsára tűzött hal teljesen észrevehetetlen a Dunáról.


A két torony. Szerbia bánsági részén, Pancsova városától délre, a Temes dunai torkolatában két világítótorony áll. A két teljesen egyforma torony a Duna szabályozás keretében épült meg 1909-ben. Építési költségük 14 694 koronára rúgott, a szükséges berendezésekkel együtt. Jelenleg egyik sem működik, ellenben jelzik, hogy egykor a Temes folyón számottevő hajóforgalom volt, legalább Pancsováig, melynek akkor még nem volt kiépített Duna-partja.


A török. Romániában, a Duna-deltában található Sulina városkában található a legtöbb dunai világítótorony. Ez főként annak köszönhető, hogy a legnagyobb merülésű hajók is tudják használni.  Sulina legöregebb világítótornya 1745-ben épült fel Besir aga adományából, ez a torony ma már nincs meg. Egy újabb, de ugyancsak öregnek nevezett világítótorony 1869-70-ban épült a Sulinai-Duna partján a török fennhatóság utolsó éveiben. Egykor még a Duna torkolatánál állt, később a feliszapolódás következtében 2 kilométerre került a jelenlegi torkolattól. 1983 körül bezárták, de szerencsére látogatható 16 méter magas tornya, ahonnan jól belátni a Duna-deltát. Általában úgy hivatkoznak rá, mint a Duna Bizottság világítótornyára, amely egykor a Dunának ezen ágán ellenőrizte a nemzetközi hajóforgalmat egészen 1939-ig. 2000-ben felújították, a Duna Bizottság múzeuma található az épületben.

  

A legszebb. Sulina településen is áll egy világítótorony páros. A balparti 1887-ban épült és 1922-ig működött. 1940-1944 között újra élet költözött a falai közé, innen figyelték az ellenséget a német őrök. Jelenleg romos, elhagyatott, és semmi sem akadályozza a látogatókat, hogy felmásszanak 14 méter magas tornyába. Déli, jobb parti párja valamivel alacsonyabb, 12 méter magas. 1922-ben lebontották, de 1960-ban valamely oknál fogva visszaépítették. Jelenleg üresen áll a sulinai kikötő bejáratánál, lepusztultságában is rejtőzik némi szépség. 
 
 
A legutolsó. A Sulinai-ág feliszapolódása miatt a románok kénytelenek voltak felépíteni a negyedik világítótornyot is, egy mesterséges szigeten. Jelenleg alatta torkollik a Duna a tengerbe, a helyet a két hullámtörő kőszórás elvégződése jelöli a Fekete-tengerben. Az új világítótorony 1982-ben épült betonból. 59 méter magas, festetlen, csupán csónakkal megközelíthető.


Vasudvard. Amikor 1980-ban leégett a delta legdélebbi Duna-ág mellett található Sfîntu Gheorghe régi világítótornya - feltehetőleg gyújtogatás következtében - már állt az új, 57 méter magas torony, mely (Szarumán tornyaként) jelenleg is mutatja az utat a tengeri hajósoknak a Duna Szent György ágához.

Természetesen ez a dunai világítótorony-lista nem teljes, amennyiben újabbak kerülnek elő, a bejegyzés frissülni fog. 

A világ (szinte) összes világítotornya egy helyen: http://www.unc.edu/~rowlett/lighthouse/index.htm
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...