A Duna kisvizei

 
A Duna szabályozása során a legelső feladat az árvizek kiküszöbölése volt. Ezt nevezzük nagyvízi szabályozásnak. Feladat volt továbbá a folyó medrének alakítása, nehogy jégtorlaszok alakulhassanak ki. A Duna mentén a középvízi szabályozás keretében folyókanyarulatokat vágtak át, hogy a lefolyás zavartalan lehessen. Utoljára következett a kisvízi szabályozás, melynek fő feladata a hajózás biztosítása volt. A két világháborút követő rendezések keretében erről a kérdésről is szót ejtettek. A Dunát nemzetközi hajóútvonallá nyilvánították és felállították a Duna Bizottságot.

A kisvízszint hazai kutatása jócskán elmarad a nagy-, vagy középvíz kutatásoktól. Ennek megfelelően a tudományos közlemények legnagyobb része az árvízi kérdésről szól. A kisvízi szabályozás leginkább a Bős-Nagymaros kérdéskörben jelenik, mint a hajózási problémákkal kapcsolatban.

Kisvíz jelentkezik már augusztus és szeptember hónapban is a kimerülő alpesi víztartalékok miatt. Eztán az őszi hónapok csapadéka még emeli kissé a vízszintet, de novembertől egyre nagyobb terület marad kívül a víz körforgalmából a fagyás miatt. A téli hónapok a felhalmozódás időszaka. Ekkora már az előző tél hava is eltűnt, megszűnik a gleccserek olvadása; csökken a lefolyás. Utánpótlás csak az alacsonyabb térszínek időszakos olvadásából keletkezhet. A Duna legkisebb vizeit Budapesten általában novembertől februárig mérték.

A kisvízi események jellemzőinek becslése

A hidrológiában a kisvíz egy adott időtartam alatt mért legkisebb vízállás (KV). A szelvényen valaha mért legkisebb vízállás (Hmin) gyakran negatív előjelű a medermélyülés következtében (LKV). A közepes kisvíz (Hm,s) egy adott időtartam kisvizeinek az átlaga (KKV). Mérése vízmércével történik. Leggyakoribb a lapvízmérce, melynek 0 pontja be van szintezve, így egyben tengerszint feletti magasságot is mér.

A vízhozamok esetében ugyanígy megkülönböztetjük a kisvízi hozamot (KQ), a legkisebb mért hozamot (LKQ) és a közepes kisvízi hozamot (KKQ).

A hidrológiai szárazság a vízhozam időfüggvény olyan összefüggő szakasza, amelynek folyamán az időfüggvény nem halad meg egy előre rögzített (Qscr) kritikus kisvízhozam értéket.

Q (t) ≤ Qscr

Akkor is érvényes a definíció, ha 1,5 Qscr érték alatt marad a kisvízhozam egy meghatározott rövid ideig.

1. ábra. A Hidrológiai szárazság.

Qscr érték egyenlő a Qsj havi legkisebb vízhozamok tapasztalati eloszlásfüggvényét közelítő törött vonal legalsó egyenesének meghosszabbításán az 50%-os valószínűséghez tartozó vízhozammal. Fizikai jelentése: a felszín alatti eredetű alapvízhozam sokévi átlagértéke.

A kisvízi eseményeket az alábbiakkal jellemezhetjük:

- Kisvízi esemény kezdetének a dátuma.

- Időtartam (tke,m)

- Követési idő (tköv,m)

- Víztömeghiány (VDm)

- Legnagyobb vízhozam hiány (QDmax,m)

A kisvízi esemény kezdő napja meghatározó az előrejelzés szempontjából, ezen napok sokéves átlaga segítséget nyújthat a kisvízi eseményre történő felkészülésre. A mezőgazdaságtól kezdve a hajózáson át az ivóvízellátásig számos gazdasági folyamatot befolyásol. Időtartama a kezdő naptól a kisvízi esemény utolsó napjáig tart. Követési időn a vizsgált és az előző esemény között eltelt időt értjük. Nyáron gyakran követ kisvíz kisvizet, míg ősz végén, tél elején előfordulhat, hogy a következő kisvíz a következő év nyarán jelentkezik.

Víztömeg hiány alatt a mederből hidrológiai szárazság ideje alatt hiányzó vízmennyiséget értünk, mértékegysége 10^6 m3. A legnagyobb vízhozam hiány m idő alatt a legkisebb vízhozam értéket jelenti.

 

1954. január 13.               8 cm

1933. január 20.               24 cm

1909. január 3.                 28 cm

1902. december 14.         45 cm

1947. november 6.           51 cm

2003. augusztus 29.         52 cm

1. táblázat A Duna legkisebb vizei Budapesten

A 2003. évi alacsony vízállás.

Utoljára a Dunán 2003-ban volt rendkívüli kisvíz. Érdekesség, hogy nem ősz végén, télen jelentkezett, hanem augusztusban. Ez a Duna vízgyűjtőjén, elsősorban az Alpokban bekövetkezett csapadékhiány következtében alakult ki. Országos aszály jelentkezett, csökkent a Balaton vízszintje is. A közvélemény inkább az utóbbira emlékezhet, a média jelentős felületet szentelt e kérdésnek. A fővárosi Szabadság-híd lábánál felszínre bukkant az Ínség –szikla. A Dunán még a szárnyashajók sem tudtak közlekedni. Romániában ez volt az eddig mért legkisebb vízhozam, kevesebb, mint 1700 m3/s, aminek köszönhetően a Vaskapu erőmű 25%-on üzemelt. Ilyen alacsony vízállásnál az uszályok veszteglésre vannak kényszerítve. Árujukat, ha romlandó kénytelenek vasútra átrakodni. Ilyen esetek a XIX. században is előfordultak, ilyenkor több tucat hajó várakozott kedvezőbb vízállásra Gönyűnél, hogy Bécs felé tovább haladhassanak.

A Dunán Budapestnél a legkisebb vízállást augusztus 29.-én éjfélkor mérték, az érték 52 cm volt (az előző évben, augusztus 19.-én a Duna vízszintje 9 méterrel volt magasabb, egy áradás következtében).

A 2003. évi kisvizet csak az 1947-ben mért múlta alul. A 1. táblázatban szereplő adatok közül a többi ugyanis jégtorlasz következtében alakult ki. Ez azt jelenti, hogy a feltorlódó jégtáblák gátként állják el a víz útját, aminek következtében a torlasz alatt kisvíz jelentkezik. A szakirodalomban az ilyen kisvizeket külön kezelik.

 
Irodalom:

Domokos M.-Kovács Gy. 1996: A kisvízi események jellemzőinek becslése. Vízügyi közlemények 1996/4.

A dunai gázlókról

 

A régebbi korok emberének a gázló áldás volt. Lehetőség, hogy a vízfolyás egyik oldaláról a legegyszerűbb módon átjusson a másikra. Gázlókat használtak a honfoglaló magyarok hadjárataik során, gázlókon hajtották át a marhákat a hajdúk. Szerencsés esetben egy lovas mindössze a csizmája száráig lett vizes. A modern korig a gázló a folyón keresztüli közlekedést segítette elő.

2. ábra Gázló vázlata. Forrás: Vízgazdálkodás 1988.

A gázlók jelentős szerepet játszottak a városfejlődés során is. Stratégiai helyzetüket már a rómaiak is felismerték, akik a főbb táboraikat a Duna gázlói mellett építették fel (Solva-Esztergom, Intercisa-Dunaújváros, Cirpi-Dunabogdány, stb.). Gázló mentén épült Oxford, Frankfurt, a horvát és cseh Brod. Gyakran földvárakat is építettek védelmükre, Tiszaföldvár, Dunaföldvár stb. A magyar nyelvben a rév szó jelölte a gázlós helyeket, pl. a Csepel-szigeti Lórév.

1. A gázlók egyik értelmezés szerint tehát olyan folyószakaszok, ahol alacsony vízállás esetén könnyen át lehet gázolni (V. Nagy I.-Kertai A. 1988).
2. A földrajzi szakirodalomban a gázló egy olyan homokpad, amely két kanyar közötti átmeneti szakaszon (inflexiós pont) alakul ki az áramlással ellentétes irányban (2. ábra).
3. Hidraulikai szempontból sebességcsökkenés hatására történő hordalék lerakódás. Olyan folyamat, amely önmagát erősíti. Történhet a folyó esésének csökkenése, a meder szélesedése miatt, melynek következtében a vízfolyás energiája csökken; lerakja a magával szállított anyagot. Folyótorkolatoknál a betorkolló folyó sebességcsökkenése miatt megszűnő hordalékszállítás is gázlók kialakulását eredményezi. Újabban a mederbeli ellenálló kőzetek kipreparálódását is ide sorolják, bár kialakulásukat nem befolyásolja a folyó hidraulikai tulajdonságainak változása (Goda L. 1995).
4. Hajózás szempontjából gázlónak nevezünk minden olyan folyószakaszt, ahol ideiglenesen nincsen meg a hajózási kisvízszint. A magyarországi Duna-szakaszon a DB (Duna Bizottság) vízszint a mérvadó, amelyet az előző negyven év adatainak 94%-os tartósságú vízállása határoz meg (Stelczer K. 2000).

Minden folyószakaszon az ún. csúcsgázló a mértékadó a hajózás szempontjából. Ha a hajók a csúcsgázlón át tudnak jutni, akkor az összes többin is, ugyanis itt a legsekélyebb a víz a mederben. Ilyen csúcsgázló a magyar szakaszon a dömösi sziklapad a Dunakanyarban.

A gázlók megjelenése a folyómederben erős korrelációt mutatnak a kisvizekkel, és felében-harmadában egyeznek a jég megjelenésével. Ennek katasztrofális hatásait napjainkra sikerült kiküszöbölni a folyók esésének növelésével, melynek következtében nőtt a vízsebesség. Így a folyók nehezebben tudnak befagyni. A kisvizek idején kiemelkedő homokpadokon gyakran megtelepedik a növényzet, amely hordalékfogó képességének köszönhetően egy későbbi sziget kialakulását is eredményezheti.

A 3. ábrán jól követhető, hogy egy éven belül mely hónapokban legnagyobb a valószínűsége a gázlók megjelenésének. A legkevésbé veszélyeztetett időszak éppen a nyár eleji zöldár időszakára esik. Ekkor az emelkedő vízszint biztosítja a hajózás igényeit. Az őszi hónapok alatt a kisvízzel összefüggésben megnövekedik a gázlós napok száma. Október és november a két „gázlós hónap”. A két külön kezelt szakasz közötti eltéréseket a folyó szakaszjellege és mederanyaga is befolyásolja.

3. ábra Gázlós napok éven belüli megoszlása. Forrás: Goda L. 1995

A gázlók adatait naponta frissítik a hajózás érdekében a hydroinfo.hu honlapon. Ilyenkor megadják a:

- Helyét (fkm)

- Hosszát

- A hajóút szélességét

- A vízmélység napi adatait

- A vízhozamot.

A magyar Duna szakaszon, a Szigetközben Pozsony és Gönyű között 33 gázlót tartanak számon. Ezek állandóan mozgásban vannak a hordalékviszonyoknak köszönhetően. Felszámolásuk nem lehetséges, ezért építették meg a bősi erőművet a szlovákok. Gönyű és Budapest között további 17 gázló van, köztük a dömösi sziklapad és a nagymarosi „zuhatag”, amelyek veszélyeztetik a hajókat. Itt ugyanis a sziklákon léket is kaphatnak, míg egy síkvízi homokpadon legfeljebb fennakadnak. Ilyeneket találunk Budapest alatt, szám szerint harminckettőt (Goda L. 1995).

• Cholnoky J. 1936: A magyar éghajlat és a folyók vízjárása. In. Magyar Földrajz I. köt. Egyetemi nyomda, reprint kiadás 1990. Budapest.
• Dosztányi I. 1988: Változó Dunatáj. Aqua kiadó, Budapest.
• Ihrig D. 1973: A magyar vízszabályozás története. Országos Vízügyi Hivatal, Budapest
• Goda L. 1995: A Duna gázlói Pozsony és Mohács között. Vízügyi közlemények 1995/1.
• Kuzmann G. 1988: A Duna hidrológiai viszonyai a XIX. században. Hidrológiai közlöny 1988/2.
• Laczay I. 1989: Ipari kotrások hatása a Komárom-Nagymaros közötti Duna-szakasz mederviszonyaira. Vízügyi közlemények 1989/3.
• Mistéth E. 1993: A magyarországi Duna-szakasz. Hidrológiai közlöny 1993/1.
• Stancikova, A. 2001: A Duna szabályozása. Vízügyi közlemények 2001/3.
• Stelczer K. 2000: A vízkészlet-gazdálkodás hidrológiai alapjai. ELTE Eötvös, Budapest
• V. Nagy I.-Kertai A. 1988: Vízgazdálkodás. Akadémiai kiadó, Budapest
• Zétényi E. 1968: Magyarország vízrajza. In. Magyarország természeti és gazdasági földrajza. Tankönyvkiadó, Budapest.

Régészeti tanulmányút a Szentendrei-szigeten - Csárdák

A Duna mentén a hajóvontatás korában számtalan csárda állt a hajósok rendelkezésére bizonyos távolságokra egymástól. Ezek látták el mind a hosszirányú - vontató személyzetet - és keresztirányú - utazók, komposok - közlekedést. Szálláshelyet, ételt italt biztosítottak, és az információáramlásban is nagyon fontos szerepük volt egykor. Napjainkra legtöbbje elpusztult, vagy éppen jelenleg is pusztul, megmentésükre nem irányul sem önkormányzati, sem kormányzati szándék.

A váci Duna-ágban folyásirány szerint haladva a településeket nem számítva első volt a Buki-csárda, melynek ma már nyoma sincs. Eredetileg a Buki-sziget alsó harmadánál állt a váci parton, valamivel a mai sóderkikötőtől északra. A terület ma erősen bozótos, leginkább szemétlerakásra használták. A csárda még állt a két világháború között, napjainkra felmenő falai nem maradtak. 

A következő a Pokol csárda, a tahitótfalusi oldalon. Talán ez volt mind közül a leghíresebb, egészen 3-4 évvel ezelőttig, amikor is egy beruházó lebontatta. Egy kétszintes létesítményt kezdett építeni a helyére, amire nem volt engedélye. Az építkezés ezért áll...

A Somos csárda Sződligettel szemben állt, ott ahol a Nagy-árok beleszakadt a Duna fő medrébe. A két világháború között még állt, valószínűleg a vízkivételi művek és az árvízvédelmi gát építése pecsételte meg a sorsát. Napjainkra sem téglatörmelék, sem habarcs, sem egyéb nyom nem jelzi egykori helyét.

 
Dunakeszivel szemben áll a Horányi csárda, építése a múlt ködébe vész, valószínűleg egykorú az emberiséggel, hiszen ugyanitt állt a rómaiak dunai átkelője is. Falában valószínűleg találnánk jópár római emléket. Már az első katonai felmérésen is ábrázolták, megemlékeznek róla a Dunai Mappáció kacsán is 1826-ból. Jelenleg pusztul, egy olasz befektető jóvoltából, akinek nyilván semmit nem jelent a hely. Pedig jelenleg ez a környék egyik legrégebbi - még álló - csárdája.

Az utolsó csárda, amiről tudomásom van, az a ma is működő Megyeri csárda a 2-es út mellett. Egykor közvetlenül a Duna mellett állt, azonban a folyószabályozás révén messze került tőle. Régen itt komp járt a budai oldalra. Megfigyelhető, hogy az alapozási szintje nagyon alacsonyan van a környezetéhez képest. Ez annak köszönhető, hogy az útépítések és szabályozási munkálatok következtében a környéket föltöltötték.

A csárdák szinte kivétel nélkül megemlíttetnek a Dunai Mappáció földmérői által, mint földmérési alappontok, de a legtöbb árvízszintnél is viszonyítási alapul szolgáltak.

2009. év váci vízállása grafikonon

1. ábra. 2009. év váci vízállásadatai. A két párhuzamos vonal: 250 cm-nél az Égető-sziget küszöbszintje, 125 cm-nél a Gödi-sziget küszöbszintje.

Az adatsor főbb értékei:

Maximum:   617 cm
Minimum:    -7 cm
Átlag:          180 cm
Vízjáték:      624 cm

A küszöbszintek viszonylatában:

Gödi-sziget (125 cm):

Meghaladta - volt vízáramlás a mellékágban  193 nap, azaz 52,87%
Alatta maradt - nem volt vízáramlás               172 nap, azaz 47,13%

A 2010. évi megfigyelések alapján valószínűsíthető 123 cm-es új küszöbszint alapján:

Meghaladta - volt vízáramlás a mellékágban  195 nap, azaz 53,42%
Alatta maradt - nem volt vízáramlás               170 nap, azaz 46,58%

Égető-sziget (250cm):

Meghaladta - volt vízáramlás a mellékágban    93 nap, azaz 25,47%
Alatta maradt - nem volt vízáramlás               272 nap, azaz 74,53%

Az adatsort a Vácott 2009. évben mért 6291 észlelésből válogattam le a reggel 7 órás adatokat. Az év során mindössze 2 napon nem volt ebben az időpontban mérés, ekkor az időben legközelebbi mért adatot vettem a diagram alapjául.

A szigetek szempontjából a 2009. év viszonylag jó volt vízjárás szempontjából. Az előző évekkel össze lehet vetni itt. A vízjárás rajzolata a klasszikushoz közelít. A márciusi ún. jeges árvizet ugyan követte egy magasabb áprilisi újabb árhullám, de szépen kirajzolódik a június végi ún. zöldár a maximális 617 cm-es értékkel. Ezt Vácott  június 29.-én hajnali 2 és 4 óra között mérték. A -7 cm-es minimum érték pedig január 20-án volt délután. Ez egybeesik a téli kisvizekkel, amikor a folyóba érkező vizek nagyrészt befagynak, így nem érkezik meg az utánpótlás. A 624 cm-es vízjáték (max.-min.) egy magas értéknek mondható a  régebbi méréseket összevetve (itt). A vízjáték magassága az elmúlt 100 év adatsorában benne van a nyolc legnagyobb mért érték között.