Május végi árhullám a szigetcsúcson

2019-ben, május végén egy kisebb árhullám vonult le a Dunán. Az első fokú készültséget nem érte el, de az árvíz jelentősségét az adja ebben az esetben, hogy a Duna vízszintje utoljára 6 éve, a 2013-as rekord árvíz idején volt ilyen magas. Az alábbi nagyvízi képek a Szentendrei-sziget nyugati csúcsán készültek május 25-én 11 órakor, 410 centiméteres nagymarosi vízállásnál:

Másnap, május 26-án délben tetőzött ez az árhullám 424 centiméterrel. Még kb. egy méter kellett volna az első védelmi fokozat elrendeléséhez (I. fok: 520 cm).  A tetőzés idején 5130 köbméter víz folyt át másodpercenként a nagymarosi szelvényen. Ugyanitt a valaha mért legnagyobb vízállást 2013. június 9-én észlelték, 751 centiméterrel.

Árhullám a Nagy-Villám tövében

Kisoroszi már csak azért is érdekes hely árvízi szempontból, mert a falu és a szigetcsúcs között legalább öt különböző térszínt lehet elkülöníteni vízállás szerint. Ezek rossz hasonlattal sapkaként borulnak egymásra. Lásd: "Ködben a csúcs" c. írásunkat. A május végi árvíz az ötből három szintet öntött el. Mivel az ötödik térszín már árvízmentes; homokdombok alkotják, melyre a falu települt. Az első szintben eleget gyönyörködhettünk tavaly ősszel, ez az a kavicszátony, amely folyamatosan növekszik folyásirányban, azaz Visegrád felé. A második szint az az ártéri erdő, amelyet főként fűzfák alkotnak és a zátony magasabb térszínein telepedett meg. Vannak köztük már igen vastag törzsűek is, de május 25-én jellemzően mind törzsükkel vízben álltak. A harmadik szint egykor egy különálló sziget volt a csúcson, de ez mostanára hozzáforrt a szigethez. Itt szoktak a legtöbben sátorozni, egy autóval is járható úton lehet megközelíteni, van itt dombra épített vizesblokk is. A negyedik szinttől egy viszonylag sekély árok választja el, amelyben már csillogott a víz. A negyedik szinten található a kocsma és a kisorosziig nyúló szántóföldek. Itt éppen esküvőhöz készülődtek, de még a 14 centiméteres vízszint-emelkedés sem fenyegette a lagzit. 

Kilátás észak felé a szigetcsúcsról

A második szinten felnőtt fűzerdő

A második és harmadik szint találkozása ottfelejtett szemeteskukával

Tűzoltás

Szigetcsúcs Atlantisz Mikrokozmosz

Az ártéri erdő vízben álló része és a nyílt meder között élesen elvált a Duna vize sebesség szerint. Míg a mederben úgy tűnt, hogy rohan a víz, addig a fák között a vízen ringatózó nyárfa szöszök úgy tűnt, egy helyben állnak. Az alábbi videó ezt az eltérést igyekszik szemléltetni. Ebben a lassabb vízben jelentkezik az hordalék kiülepedése, amely hosszú távon relatív szintemelkedést okoz. 

A vízállás és meteorológiai előrejelzések szerint a következő hetekben ismét csapadékosabbá válik az időjárás, amely egy újabb árhullámot indít el a Dunán. 20-25 centiméterrel fog magasabban tetőzni a mostaninál. Érdemes tehát felkerekedni a partra, ha valaki hat éve nem látott árvizet szeretne látni!

A Dunai Műtárgyak fotópályázat nyertesei

2019-ben, a 7. dunai szigetek fotópályázaton egy nehezebb téma került terítékre. Dunai műtárgyakat nem "szokás" csak úgy fényképezni, azok legfeljebb csak véletlenül kerülnek fel egy fényképre. Már a téma is kissé megfoghatatlan, annak ellenére, hogy nem lehet úgy lemenni a Duna partjára, hogy ne botolnánk bele valami kőszórásba, kikötőbe, párhuzamműbe, zsilipbe és a többi. Ezért talán nem véletlen, hogy idén "csak" harminc pályázó küldött be összesen 78 képet.

A pályázatra beküldött összes képet ezen a linken tudják végigböngészni:

Dunai Műtárgyak fotópályázat

Ezúttal Bezdántól a Szigetközig járthattuk be a Dunát a képek jóvoltából. Voltak visszatérő témák és helyszínek, mint például az esztergomi Szénrakodó, vagy éppen a hidak, amelyeket már korábban is bejártunk a hidas fotópályázattal. 

2019-ban fejenként 2,6 képet küldtek be a pályázaton résztvevők, ez jóval magasabb arány, mint a tavalyi 2,25. Mint ahogy eddig minden alkalommal, idén is előfordult, hogy akinek több jó képe volt, azok között megoszlott a többiek szavazata, míg aki egy jól eltalált képet küldött be jobban szerepelt a végelszámolásnál. 

Idén is sikerült változatos nyereményeket biztosítani a négy helyezett számára. A kiírásban meghirdetett nyeremények mellett az Élet és Tudomány magazin felajánlotta az első helyezett kép számára egy teljes (utolsó) oldalas megjelenés lehetőséget. 

Immár hagyomány nálunk, hogy a díjazottakat azok választhatják ki, akik veszik a fáradságot és küldtek be képet. Három képre lehetett szavazni, az első hely 4, a második 2, a harmadik 1 pontot ért. Ezelőtt még sohasem fordult elő fotópályázatunkon, hogy a közönségszavazás beleszólt a legjobbak versenyébe. Most ez is megtörtént; a harmadik helyen alakult ki holtverseny, ahol a közönségszavazás döntött. Ezen a fotópályázaton abban is rekordot döntöttünk, hogy soha ilyen nagy arányban nem érkeztek vissza szavazatok, a beküldők 90%-a (27/30) szavazott összesen! Talán ha a maradék három ember is szavaz nem lett volna holtverseny. :)
Ne is szaporítsuk tovább a szót, lássuk ki szerezte meg a végig szoros versenyben a harmadik helyezést!

68. Jakab Gergely: Fényhíd

Idén (is) Jakab Gergely nyerte el a harmadik díjat, a Ráckevei "fényhíddal". Összesen ketten választották a legjobb képnek, ketten pedig a második legjobbnak (8+4=12 pont). Nyereménye Janata Károly-Selmeczi Kovács Ádám: A Duna-Ipoly Nemzeti park c. könyve! 

38. Gyurcsányi Ágnes: Szigetköz zúgó

A második helyezett képet Gyurcsányi Ágnes küldte be, őszintén megvallva ez volt az egyik kedvenc képem a pályázaton, a tökéletes témaválasztás miatt! Három első, egy második és egy harmadik hellyel összesen 15 pontot szerzett (12+2+1=15 pont). Nyereménye 1 db 1 éves Élet és Tudomány előfizetés!

7. Martin Kápostáš: Szénrakodó

Elérkeztünk a győztes képhez, amely toronymagasan nyerte az idei kiírást! Első helyezést ért el (nem is először) Martin Kápostáš, azaz Káposztás Marci, akit talán nem is kell bemutatni az olvasóknak! A győztes kép a sokak által témának választott esztergomi Szénrakodóról készült Első helyezéséhez semmi kétség nem fér, összesen heten találták a legjobbnak, emellett öten szavaztak rá másodikként,  (28+10=38 pont). Nyereménye 1 db 1 éves Földgömb előfizetés!

48. Makó Imre: Nagymarosi vízmérce

A közönségdíjat Makó Imre nyerte, érdekességképpen a Tisza partjáról, Csongrádból. Elsősége megkérdőjelezhetetlen: a facebook oldalunkon megszerzett 13 megosztás és a 241 like összesen 280 pontot ért. Gratulálunk a képhez és a nyereményhez; mely az Orsován megírt epilógusa miatt az egyik legmegrázóbb dunai történet; Patrick Leigh Fermor: Erdők s vizek közt c. könyve.

Gratulálok minden nyertesnek és a pályázóknak a sok érdekes képért! 

A nyertesekkel hamarosan felveszem a kapcsolatot!

Kotrás és erdőirtás nyomai Vácott

Egy képen foglalja össze nekünk a váci szigeteken zajló emberi beavatkozásokat a google.maps 2019-es műholdfelvétele. Mindkét eseményről volt már szó a blogon. A 2018 nyarán, egészen rendkívüli szerencsével felfedezett kompkötő-szigeti kotrás mellett a Buki-szigeten 2017 decemberében lezajlott favágásra is hasonló módon került fény. 

Kotrás és favágás a váci szigeteken (maps.google.com)

Néhány, a parthoz túlságosan közel veszteglő hajó tűnt fel az éppen aktuális google térképen Vácott a Buki- és a Kompkötő-sziget között. Közöttük további három hajót látni, közülük az egyik motorcsónak lehet, míg a nagyobbak közül az egyik minden bizonnyal egy kotróhajó lesz, hiszen mi más tölthetné fel az uszályokat? A kép azt a feltételezést erősíti meg, hogy a 2018. júniusában megbontott keresztgát, majd az ősszel végzett kotrás az északi csúcsnál tovább folytatódott. Ezúttal a déli kitorkollást kotorták meg, befejezve a Kompkötő-sziget rehabilitációját, melynek következtében életet sikerült verni a már tetszhalott szigetbe. Amelynek a nekrológját Gánti Tibor már az 1983-ban kiadott "Eltűnő szigetek" című könyvében megírta: 

"...Ennek a Duna-szabályozó tevékenységnek egyik eredménye, hogy a Vác körüli Duna-szakasz minden szigete meghalt az elmúlt ötven évben (helyesebben az utolsó most haldoklik). De lényegében ugyanez a helyzet a Duna szinte egész szakaszán. Mert a "szabályozás" egyik legfontosabb művelete, hogy a szigetet körülölelő két ág egyikét egy gáttal keresztben elzárják, s így a teljes vízmennyiség a másik ágon kénytelen áthaladni. A lezárt ág lassan feltöltődik iszappal, összenő a parttal, s a sziget megszűnik sziget lenni.
Gyermekkoromban a Vác felett levő Buki-sziget haldoklott ilyen módon, s ekkor zárták el a pokol-szigeti mellékágat is. Ám itt a víz átjárót talált magának, ezért a háború után ezt az ágat még egyszer, fölül is el kellett zárni. A háború után zárták el a Verőcével szemben levő két szigetet körülölelő kiságakat, majd, ha jól emlékszem, a hatvanas évek elején a kompkötő-szigetit is. Ez a sziget haldoklik most."

Gánti Tibor: Eltűnő szigetek, 151. p. 

Idővel majd kiderül, hogy beváltotta-e kotrás a hozzá fűzött reményeket... 

Kotrás Kompkötő-sziget északi csúcsán

A Buki-szigeti fakivágás (méreteit tekintve inkább erdőirtás) 2017. decemberében zajlott, egészen pontosan december 5-én. Az a mázli, amely révén sikerült pont akkor arra járni és dokumentálni a favágást hasonló a Kompkötő-szigeti felfedezéshez.

Amennyiben megvan a GoogleEarth program érdemes visszatekerni az időt a csúszkán az erdőirtás előtti utolsó állapothoz, 2017. augusztus 26-ig. Ezen még látszik az a ligetes terület, amely helyén a kezdőkép már tarra vágott mezőt jelez. A Buki-sziget gerincén, a vízmű előtt végigfutó gyönyörű és hatalmas nyárfasor mellett összesen 2,5 hektáron irtották ki az erdőt, alaposan megkopasztva a sziget középső részét. 

A Vízmű épülete a Nagy-Duna felől

A Buki-szigetet egy 2010-es váci hivatalos dokumentum helyi védettségű területként tartja számon, ennek fényében különösen érthetetlen az ilyen mértékű pusztítás.

Még áll néhány nyárfa-matuzsálem a Buki-szigeten, 2017. december 5-én

Konklúzióként leszögezhetjük, hogy az ember folyamatosan formálja a tájat, a dunai szigeteket, ennek nyomát pedig megőrzi az internet, ráadásul olyan részletességgel, hogy ez alapján akár egyes területek történetét  egy az egyben meg lehet majd írni. Ez pedig egyben kiapadhatatlan forrást jelent egyben a blog számára. 

Élet a falon

A dunai ártér helyenként több kilométer szélességet is elérheti, néhol azonban teljesen megszűnik illetve mindössze néhány deciméterre szűkül. Magyarországon ez utóbbi egyáltalán nem jellemző, de aki keres az talál!

Sziklai ternye (Aurinia saxatilis)

Árterületnek azt a területet nevezzük amelyet rendszeresen elborítanak az árvizek. Egy folyómeder általában tál alakú, ahol a nagyvizek egyre szélesebb keresztszelvényen folyhatnak le. Ebből következően az olyan folyószakaszok, ahol nincsen ártér függőleges (leginkább szikla-)falak kísérnek, ahol a legnagyobb vizek sem tudnak kilépni a mederből. A Duna mentén Németországban egyes áttörésekben figyelhetünk meg ilyen keskeny ártereket, de helyenként a Vaskapu-szorosban is előfordul, hogy a sziklák szinte függőleges tornyokként magasodnak a víztükör fölé. 

A sziklafalak természetes képződmények, a tökéletesen függőleges partfalak azonban emberi alkotások, pl. zsilipek falai, partvédművek, stb. Magyarország viszonylag lapos ország, így azt gondolhatnánk, hogy elsősorban utóbbiak jellemzőbbek. Itt meg kell állni egy pillanatra, ugyanis van egy választóvonal a meredek partfalak tekintetében, ez pedig nem más mint a folyószabályozás. Mielőtt a Dunát megzabolázták a mérnökök Magyarországon egyáltalán nem voltak ritkák a több tíz méterrel a folyó fölé magasodó térszínek. Bizonyára sokan először a Dunakanyarra gondolnak, de annál volt jóval meredekebb partszakasz is!

Ez pedig nem volt más mint a Mezőföld keleti pereme az igen állékony löszfalaival. Aki már tekintett le Dunaújvárosból, az érdi Kakukk-hegyről, az ercsi Eötvös kápolnától, vagy éppen Paks téglagyára fölül a Dunára, tudja milyen szintkülönbségek párosulnak azzal, hogy alattuk a part gyakorlatilag járhatatlan, ill. régebben nem is létezett. A Duna szabályozásának volt egy olyan célja is ezen a szakaszon, hogy a folyó elmosó hatását a lehető legtávolabb tartsák a partfaltól. 

A folyószabályozások következtében az árterek szélessége töredékére csökkent. A töltések és egyéb létesítmények létrehozták a "mentesített" ártér fogalmát; de ami a legfontosabb: az eredeti ártéri növényzetet hamarosan felváltotta a monokultúrás mezőgazdaság, csökkent a biodiverzitás. Az ártéri társulások közül a keményfás ligeterdők gyakorlatilag teljesen eltűntek, miközben a másik két társulás számára is csupán egy keskeny part menti sáv maradt.

Partot védő kőfalak egy településen belül is megjelenhettek, jellemzően ott, ahol az elmosódás emberi létesítményeket fenyegetett. Ezek jellemzően a homorú partoldalakon épültek a kanyarulatokban, itt ugyanis a sodorvonal eltér a középvonaltól a partfal rovására. Verőcén épült az egyik ilyen kőfal, ami aztán a település büszkeségévé vált. Hasonló kőfalat találni Budapesten is, habár koránt sem olyan szép, látványos vagy éppen ismert mint a verőcei!

Kőfali pintyő (Cymbalaria muralis)

Zöld juhar (Acer negundo)

Szilfa (Ulmus)

Vadrezeda (Rezeda lutea)

Kőfali pintyő-telep

Budapesten "vidéki" szemmel különösen sivárnak hat a Duna partja. A rakpartok lépcsői gyakorlatilag megközelíthetetlenek a több sávos forgalmas autóutak miatt, de ha valaki lejut oda csak szemetet talál. Erről a problémáról urbanisztikai és tájépítészeti szempontból már számos tanulmány született; ebbe a vitába nem kívánok beleszólni. Azt azonban talán érdemes hozzátenni, hogy az Árpád híd és a Rákóczi híd között összesen három darab fa nő közvetlenül a parton, amit már meg lehet különböztetni egy kisebbfajta bokortól. Talán ezért is mondta be az RTL klub híradója annak idején, hogy paradicsom és tök palánták jelentek meg az Ördögárok csatornája alatt a rakpart kövein... 

Pedig a jelek szerint nőne ott több is, ha hagynák.

Nem a Margitszigeten kell keresni ezt a néhány fát, hanem egy jóval eldugottabb helyen, ami paradox módon egyben a főváros egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontja, ahol naponta több tízezer ember utazik keresztül. A Csepel-sziget északi csúcsán található Osztó-szigettől egészen a Bálna bevásárlóközpontig felnyúlik egy három kilométer hosszúságú, legszélesebb pontján is mindössze három méter széles zöld sáv csík vonal. A bejegyzésben látható összes kép itt készült. Ezen a szakaszon végig kőfal kíséri a Dunát a homorú pesti oldalon, annak tövében pedig terméskő szórás. A víz gyorsan mélyül, egy méterre a parttól már nem nagyon látni a köveket. 

A kőfal építése a Soroksári-Duna lezárásával van összefüggésben; ez a fal tereli a Dunát Budafok felé és védi Ferencvárost a part elmosódásától. Végig mellvéd kíséri a Gizella sétánytól, a Nehru parkon keresztül a Szabadság hídig. Ez a mellvéd egyszerre védi a várost az árvizektől és a lakosságot attól, hogy megpillanthassa ezt az amúgy megközelíthetetlen keskeny zöld sávot. Néhány "kilátó" épült a BKK jóvoltából; ha valaki veszi a fáradságot és lemegy a dunai hajójáratok számára épült kikötőkbe rá lehet látni erre a csipetnyi természetre. 

Az itt megtelepedett növényzettől ne várjunk túl sokat. Itt nincsenek védett fajok, jobbára a városban is megtalálható adventív vagy invazív gyomok nőnek néhány, a Duna (vagy madarak) által ideszállított és szárba szökkent mag, vagy a közeli parkokból "megszökött" növény mellett. Viszonylag fiatal növények, a 2005-ös ill. régebbi légifotókon nem látni a mostanihoz hasonló kiterjedésű "zöld" foltokat. A tipikus ártéri fák közül megtalálható a nyár és fűz, de a Nehru park melletti kőfalon találni szilfát és cseresznyefát is. Közülük a legnagyobbak a Haller utcai hajóállomás mellett nőnek, de ezt nem azért írom ide, hogy legyen hová kivezényelni az unatkozó közmunkásokat a láncfűrésszel. Ők már így is látogatják a területet; erről tanúskodnak a tavasszal bokamagasságban kizöldülő zöldjuhar csonkok. Inkább örüljünk annak, hogy a természet továbbra is végzi a dolgát, átfesti a szürkét zöldre és reméli, hogy lesz aki ezt értékeli. 

Fekete Bodza (Sambucus nigra)

A zöld birtokba veszi a szürkét

Nyárfa a falon

Ezek a legterebélyesbb dunaparti fák Budapesten a Rákóczi és az Árpád híd között

Cseresznye és szilfa

2019. május 8-án dél körül 289 centimétert mutatott a Vigadó téri vízmérce. A parti növényzet egy része sekély (legfeljebb 20-30 cm mély) víz alatt volt. Ez azt jelenti, hogy 260-270 centiméteres vízállás alatt a növényzet már nem képes tartósan megtelepedni. Mivel a növényzet elterjedése reagál a vízszint ingadozására ez az érték érdekes indikátora lehet a Duna vízállás változásainak. 

Nem lehetetlen, hogy a közeljövőben a Duna alacsony vízállásai miatt több tér adatik a növényzet számára a budapesti terméskövek között. Persze ez örök harc lesz a városképpel, hiszen egy ártéri erdő a Parlament tövében manapság ugyanolyan idegenül hatna, mint mondjuk a Parlament a Rácalmási-szigeten.