Mekkora lehetett a "mega" Mosoni-Duna?

A Dunaszeg és Győrladmér között található Morotva-tó magas vízállású medre
az 1965-ös árvíz idején. Délkeleti tájolás, 1965. július 9. (forrás: fentrol.hu)

Nem nagy kunszt a Szigetközben lefűződött meanderekre, morotvákra bukkanni. Rengeteg van belőlük. Ott vannak mindenütt, a szántóföldek, kavicsbányák, sőt a fiatalabb meanderek alatt, felszíni nyomvonalukat csatornák, fasorok jelölik ki a tájban. Sokszor még a települések utcahálózatára is hatással voltak. Régen több víz és komplexebb élővilág volt bennük, de az általános szárazodás ellenére többségük még jól felismerhető, némely szerencsésebb példányban még víz is csillog. Közülük az egyik legszebb és legnagyobb morotva Dunaszeg és Győrladamér között ír le egy négy kilométernél is hosszabb hurokformájú meandert. Különlegességét éppen a holtág mivolta adja, ami máig őrzi a természetes módon végbement lefűződésének időpontjából fennmaradt mederparamétereit, miközben az új medrek a régieket már rég felülírták. Ezek a paraméterek arról tanúskodnak, hogy a Mosoni-Duna egykor jóval nagyobb vízfolyás volt, még akkor is, ha nem a mai ínséges viszonyokkal vetjük össze, hanem a folyószabályozás előtti állapottal.  

A Morotva-tó nádassal benőtt kanyarulata.

Manapság egyszerűen Morotva-tónak nevezik, régebben pedig egyszerűen Holt-Dunának vagy Nádas-tónak hívták. 2004 óta természetvédelmi terület, a Szigetközi Tájvédelmi Körzet része, híres a tanösvényéről és a jókora madármegfigyelő tornyáról, ahonnan drón híján a legjobb rálátás esik a javarészt nádassal fedett, a 2026-os rendkívül száraz nyár ellenére is több szabad vízfelülettel rendelkező víztestre. 

Átfolyás a bányató és a holtág között.

A helyszínen némi problémát okozhat a Morotva-tó azonosítása, ráadásul a nevezéktan sem egyértelmű, ugyanis két külön víztestről van szó, egy "külsőről" és egy "belsőről", ráadásul a "külső" egy további részmedencére tagolódik. Ennek az az oka, hogy a dunaszegiek önszorgalomból egy helyi igényeket kielégítő kavicsbányát nyitottak a meander által közrefogott terület északi részén, amely a lefűződés előtt a Dunántúl egyre jobban elvékonyodó részét képezte. Ebből lett a "Belső-tó", a külső rész pedig maga a Duna meandere. A bánya, és az itt található legelők megközelíthetősége érdekében töltésút vezetett át a holtágon. A kavicsgödör nyitásának dátuma a történelem homályába vesz, a hivatalos megnyitó dokumentált esemény, szoros összefüggésben van a kezdő légifotóval. Az 1965-ös rekordhosszú dunai árvíz ugyanis elhúzta a bánya legalizálását. Az eseményről az árvíz levonulása után, augusztus 10-én így írt a sajtó:

"Tavaly gyakran lehetett látni műszerekkel felszerelt embereket a dunaszegi határban. Geológusok és más szakemberek vizsgálták heteken át a talajt, próbafúrásokat végeztek a földeken. Megállapították: hatalmas kavicsmezőre bukkantak. A mintavizsgálatokhoz meghívták az építőket és a betongyártás ismerőit is. Véleményük megegyezett abban, hogy kifogástalan kavicsot rejt az alig 15—20 centiméteres földréteg. Ha a tavaszi árvíz közbe nem jön, már régen megnyitották volna az új kavicsbányát. A víz azonban makacsul tartotta magát azon a területen, és csak a múlt hét végére szikkadt meg annyira a talaj, hogy a szakemberek a bányához vezető út helyrehozására, illetve létesítésére gondolhattak." [1]

A kavicsbányát a helyi TSZ üzemeltette, és az ellentétes érdekek miatt a két víztest kapcsolata nem volt problémamentes. Míg a holtág élővilágának az állandó vízszint volt ideális, addig a bányának a vízszint csökkentésére volt szükség, hogy a kavicsot minél gazdaságosabban ki tudják termelni. És ez néha "érdekes" esetekhez vezetett:

A Dunántúl egykori nyúlványa, amit két oldalról ölel körül a lefűződött kanyarulat.

Figyelem! Az alábbi történet nem a "Rátóti Legényanya" c. filmből van, hanem megtörtént eset 1972-ből: 

„Tulajdonképpen miattam száradt ki a dunaszegi morotvató. 1972-ben pártutasításra kötöttem össze a markológép kezelőjeként a bányatóval. A gond csak az volt, hogy félméternyi szintkülönbség miatt a morotvából kifutott a víz” - állítja Győri Lajos, aki akkor a téesz dolgozójaként társadalmi munkában vállalta a feladatot. 1972-ben forró nyár volt, s kissé leapadt a morotvató: egyik délután jégeső verte a víztükröt, s emiatt tele lett döglött halakkal. Két ember egy hétig tüzelte és ásta el a maradványokat. Kijött a párttitkár, téeszelnök, s törték a fejüket, mit tegyenek. Kitalálták, hogy nyissuk össze a bányatóval, hogy a halak úgy friss vizet kapjanak. Ez lett az én feladatom: kotrógéppel társadalmi munkában este végeztem a munkát. Már majdnem beesteledett: hagytam egy csíkot, gondolván, majd utoljára itt veszem ki a földet. Ekkor vettem észre, hogy körülbelül hatvan centiméternyi szintkülönbség volt a két tó között. Ömlött a víz a bányatóba, jöttek be a halak, habzott a víz. Reggel visszajöttem, addigra üres volt a morotvató innenső része." [2]

A természetvédelem és a gazdaság ellentétének a bánya bezárása vetett véget. 1996-ban már "régi bányaként" hivatkoztak rá [3]. A védetté váló terület rekultivációját a természet sikeresen elvégezte, az érintetlenül maradt vizenyős hátországból települtek vissza a ritka és különös nevű növények, melyek teljes listája a tanösvény tábláin olvasható. 

Kanadai aranyvessző telep a horgásztó közepén.

Végül egy újabb, tipikus természetvédelmi problémáról is érdemes szót ejteni. Minél közelebb van egy településhez egy adott természetközeli terület, annál nagyobb az igény arra, hogy ez "rendezett" legyen, hasznosítható legyen, és kiszolgáljon bizonyos helyi igényeket. Ez tipikusan nyírt füvet, kiirtott szúnyogot, a kilátást akadályozó dolgok eltávolítását, megközelíthetőséget és szemeteskukákat jelent. Dunaszegen ezt egy horgásztóval oldották meg a Morotva-tó területén belül, a tanösvényhez vezető úttól délre. Ez semmiben nem emlékeztet az eredeti nádas élőhelyre, ami ugyan keskeny sávban megmaradt a két oldalán, de az egész olyan érzést kelt, mintha ezt a tavat készen, helikopterről leengedve helyezték volna el az ős-Mosoni-Duna kanyarulatában.

A régi és az új Mosoni-Duna méretkülönbségei. 1930 körül.

Mégis, mekkora lehetett ez az Ős-Mosoni-Duna? Összevetve a Mosoni-Duna mai, szabályozott állapotával, a különbség szembeötlő. Már a lefűződött meander íve is egy jóval nagyobb ágról tanúskodik. Ez az ív nem egyforma szélességű, az arányokat összevetve ez a "mega" Mosoni-Duna a hurok nyakánál körülbelül 260 méter széles lehetett, ha azt vesszük, hogy a lefűződés után nem tágult, csak szűkült a meder. Van ennél szélesebb rész is, ahol a hurok visszafordul dél felé a szélessége jelenleg is meghaladja a 300 métert. Az első katonai felmérés idején, 1784-ben ez a holtág már lefűződött, a Dunaszeg-Győrladamér út már a mai nyomvonalán keresztezte a két medret. Ebben tehát nincs igaza a "Dunaszeg településrendezési eszközök módosítása" c. dokumentumnak, ahol ezt a lefűződést az 1800-as évekre teszik. Ugyancsak régi térképek alapján a dunaszegi szelvény közelében a folyószabályozás előtti Mosoni-Duna kb. 160 méter széles lehetett. Most, hogy Szlovákiában döntenek a Mosoni-Duna vízhozamáról ez a szélesség kb. 60 méterre csökkent. Jó kérdés, hogy ez a sorvadás folyamatos volt-e, vagy a bővizű, kisvizű periódusok időben váltakoztak.

Hogy el tudjuk képzelni, mekkora lehetett ez az ág; jelenleg az Öreg-Duna szélessége Szappal szemben a torkolatnál 220 méter, a bősi üzemvízcsatornáé pedig 300 méter. Önmagában, mindenféle fúrásminta, kormeghatározás és egyéb kutatás nélkül akár azt is mondhatnánk, hogy lehetett időszak, amikor a Mosoni-Duna a Duna (egyik) fő ága volt. Ennek a "mega" Mosoni-Dunának vannak hasonló méretű, nem biztos, hogy hasonló korú, és kevésbé szembeötlő szakaszai Győrújfalutól északra, vagy Sárás és Kisbácsa között, ahol a nádas szélessége ugyancsak eléri a negyed kilométert. Érdekes kutatási téma lenne ezen szakaszok összekötése, illetve a lefűződés korának meghatározása.

Ajánlott és felhasznált irodalom:

[1] Kavicsbányát nyitnak Dunaszegen. Kisalföld, 1965-08-10 / 187. szám.

[2] Pártutasításra futott ki a víz a tóból. Kisalföld, 2008-01-28 / 23. szám  

[3] A régi kavicsbánya Győrladaméron. Kisalföld, 1996-06-08 / 133. szám 

Kettészelt Torda-sziget

"Aligha van más dunai sziget, amellyel így elbántak" címmel akár rovatot is lehetne indítani, hiszen temérdek dunai sziget szenvedett helyrehozhatatlan kárt az emberi beavatkozás miatt. Utoljára a Vének melletti Torda-sziget került bele ebbe a kategóriába, ugyanis 2017-2022 között a szigeten épült fel az a torkolati műtárgy, amely a Mosoni-Duna visszaduzzasztása mellett a Szigetközt is lerövidítette egy kilométerrel. Mostani bejegyzésünkben beszámolunk róla, hogyan fest a kettészelt Torda-sziget egy évvel a "műtét" után. 

A kettészelt Torda-sziget (forrás)

Elsőként fontos leszögezni, hogy a magyar Duna-szakaszon két Torda-sziget is akad, az egyik Váccal szemben, a másik pedig Véneknél, a Szigetköz csúcsán. Előbbiről számos cikk született a blogon, miközben a véneki Torda sziget történetét alaposan feldolgozta Ádám Szilvia a doktori értekezésében (Dunai szigetek ártéri erdeinek természetvédelmi, ökológiai és tájtörténeti kutatása 2020.), valamint a torkolati műtárgy beruházását Jakab László mutatta be a Pangea blogon. Ahhoz, hogy távlatokban is lássuk a Torda-sziget felszámolását, mindenképpen érdemes kitérni a sziget fejlődéstörténetére. 

A sziget névadója, a Váccal szemközti Tordával egyetemben egy azóta elpusztult középkori település volt. Ádám Szilvia elmélete szerint a település az erdélyi Tordáról származó só elosztása révén kapta ezt a nevet, azonban a "Torda" településnévként meglehetősen gyakori volt Magyarországon (lásd: Bihartorda, Torontáltorda, stb.) Tordateleke egykor feltehetőleg éppen a Torda-szigeten helyezkedett el. Pontosabban egy félszigeten, a Szigezköz legkeletibb részén. Ugyanis a Pannonhalmi Főapátság levéltárában őrzött feljegyzés szerint a Duna csak később vágta le a szigetet, miután a földnyelv Vének alatt átszakadt valamikor a XVI.-XVIII. század során. Az újonnan kialakuló Duna-medret Farkasúsztató-ágnak nevezték el. Tordateleke pusztulása után Gönyű és Vének közösen osztozott a (fél)szigeten. Keleti része ugyanis messze, Gönyűig nyúlt, a két falu közötti határvonalat egy markáns árok jelezte.

A Szigetköz déli csúcsánál a Duna rendszeresen változtatta folyását a kavicsos mederben. A kanyarulatfejlődés következtében a Torda-sziget is folyamatosan változott, mint azt láthattuk a félszigetből szigetté alakulásnál is. A sziget kialakulása eróziós munkáról tanúsodik; A Torda-sziget elmosódását korabeli feljegyzések és felmérések is megerősítik. Területe így változott az évszázadok során:

1808. 120 hold kaszáló, kb. 69 ha

1870. 61 hold, 35 ha

2018. 16 ha  

Azaz területe két évszázad alatt a negyedére csökkent a 2017-es építkezés megkezdése előtt. Elsősorban a főági part pusztult, a sziget hossza pedig folyamatosan rövidült. Először a Gönyűig érő nyúlványt pusztította el a Duna, később a sziget fő tömege is kezdett elvékonyodni. Mindez részben természetes, részben antropogén folyamat volt, hiszen a Szigetközből és a Csallóközből már évszázadokkal korábban is ismerünk dokumentált folyószabályozási munkálatokat, ami hatással volt a vízáramlásra. 

A kiinduló állapot, a Torda-sziget és a Mosoni-Duna torkolata 1940-ben

A Torda-szigetet is utolérte a folyószabályozás 1896 környékén. A Farkasúsztatót egy keresztgáttal lezárták a Mosoni-Duna oldalán, a Kolera-sziget déli csúcsától pedig egy párhuzamművet építettek a Torda-szigetre. Mivel a Kolera-sziget felső részét is elrekesztettékk, a Torda-sziget felső szakasza mentén nagyrészt megállt a vízáramlás. Ezt a mellékágat később depóniaként kezelték, a főág kotrásából származó kavicsmennyiséget a párhuzammű belső oldalán halmozták fel 1959-ben, ami később a Kolera-sziget részévé vált. A beavatkozások folytatódtak ezután is. Egyrészt a természetes élőhelyek helyreállítása érdekében megnyitották felül a Kolera-sziget zárását, valamint a Torda-szigetre vezető párhuzamművet is, így középvíznél megindulhatott újra a vízáramlás. Másrészt pedig a gönyűi kikötő építésével párhuzamosan kiegyenesítették a Torda déli partját egy kőszórással, annak érdekében, hogy a veszteglő hajókat itt ki lehessen kötni. 

Ezt a már korántsem idilli állapotot szüntette meg a Mosoni-Duna torkolatában felépített zsilip és duzzasztómű. A bősi erőmű egyik következménye volt az alvízi medermélyülés és erőteljes bevágódás. Ez azzal jár, hogy a már amúgy is alaposan megregulázott és szabályozott vízhozamú Mosoni-Dunát leszívta a főág. Egészen Győrig érezhető volt a vízszint csökkenése. Az EU-s finanszírozású projekt lényege éppen az volt, hogy valamennyi víz maradjon a Mosoni-Dunában. Ennek érdekében áldozták fel a Torda-szigetet. A torkolati műtárgyat építhették volna a korábbi mederbe is, azonban ott volt már a gönyűi kikötő, melynek ez a műtárgy alaposan megnehezítette volna a működését és a kivitelezést is. 

A Mosoni-Duna torkolata 2022 nyarán

Több száz éven keresztül a Torda-sziget egy üde kaszáló és legelő volt, melyet a hajóvontatás korában még a parton sem övezte galériaerdő. A füzeseket visszametszették kosárfonáshoz használt vesszők miatt, de vannak feljegyzések a nádvágásról is. Az eredeti kaszáló funkció egészen a legutóbbi időkig fennmaradt, a réteken feltehetően számos védett növénnyel, amikor is 1976-ban erdőt telepítettek az egész szigetre. Érdekes módon az erdészeti hasznosítás csak a 2000-es évek elejéig tartott. 2005-ben a sziget közepén már nem volt erdő.

A Mosoni-Duna torkolati szakaszán az alábbi fő változások történtek:

• A korábbi meder a gönyűi kikötő öblévé alakult át
• A Torda-sziget két elszigetelt (a képen erdővel borított) részre szakadt, a déli része gyakorlatilag az a kőszórás, amit még a 2000-es években hoztak létre a kikötő céljára
• Mindkét sziget-maradvány félszigetté alakult
• Vénektől keletre széles sávban kiirtották az ártéri erdőt és egy árvízvédelmi töltést építettek a zsilipig
• A torkolati műtárgy hídként is funkcionál, így a Szigetköz legeldugottabb településére viszonylag egyszerűen el lehet jutni az 1-es út felől
• A párhuzammű alsó részét kitermelték, a maradékot "bekanyarították" a Torda-sziget északi maradványához. Ez a kőszórás jelenleg a Szigetköz alsó csúcsa
• A Farkasúsztató-ágat végleg lezárta a töltés. Míg korábban itt nagyvíznél mozgott a víz, az új töltés ezt már végleg megakadályozza

Egy évvel az átadás után, 2023. július közepén a kánikulában így nézett ki a Torda-sziget (két) maradéka:

A Torda-sziget egykori déli partja vonalában húzódik az új töltés az öböl és a Mosoni-Duna között.

A torkolati műtárgy hajózsilipje.

A Torda-sziget keleti maradványához vezető lejtő, ahol ezentúl a kenukat ki lehet emelni. 

A Szigetköz új alsó csúcsa a zsilipről fotózva.

Már nem kell úszniuk a farkasoknak, használhatják a Vénekre vezető töltést.

Remélhetőleg a sziget felszámolása révén megoldódott a Mosoni-Duna torkolati szakaszán a csökkenő kisvizek problémája. Bár jellemzően a folyószabályozási megoldások többnyire újabb problémákat generálnak, amelyek újabb és újabb beavatkozást igényelnek, létrehozva egy végtelen ördögi kört. 

Ajánlott és felhasznált irodalom:

Ádám Szilvia: Dunai szigetek ártéri erdeinek természetvédelmi, ökológiai és tájtörténeti kutatása 2020.

https://mernokvagyok.hu/blog/2022/06/23/atadtak-a-mosoni-duna-torkolati-mutargyat/

https://pangea.blog.hu/2017/09/13/a_szigetkoz_csucsan

Hol kezdődik a Szigetköz?

Ahogy szinte minden dunai szigetre jellemző, hogy van egy alsó és felső csúcsa folyásirány szerint, így a Szigetköznek is van két vége, ahol a Duna szétválik körülötte és újból összetalálkozik. Azonban a Szigetköz ebből a szempontból nem tipikus sziget, ugyanis a Mosoni-Duna mindkét végét szabályozták, valahogy úgy, mint a Soroksári-Dunát. Miközben az alsó csúcsa Véneknél viszonylag állandó helyzetben volt addig a felső csúcsa állandóan mozgott, változott. Mindössze egy földrajzi pontról van szó, de a folyó történetében betöltött szerepéről akár könyvet is lehetne írni. Ez a képzeletbeli könyv három fejezetből állna: folyószabályozás, geopolitika és Bős-Nagymaros. 

Ön itt áll. 48.025023, 17.216219

Eredetileg mindössze ezt az egy képet szerettem volna elkészíteni a dunacsúni duzzasztóműről, ami a hidrológusok számára többet mond több tucat tanulmánynál. Azonban laikusok nem sokat értenének belőle önmagában, kontextus nélkül, még úgy sem, hogy könnyítésképpen még egy piros pont is szerepel rajta. 

A Szigetköz ott kezdődik, ahol az Öreg-Duna és a Mosoni-ág kettéválik. Ideális esetben ez egy kavicsos földnyelv lenne, körös-körül kisebb szigetekkel, zátonyokkal, ártéri erdőkkel a látóhatáron. Ez az ideális állapot több mint száz éve megszűnt, de a szigetcsúcs még negyven évvel ezelőtt is jobban hasonlított a természetközeli állapothoz, mint manapság. Csakhogy az ember 1993 körül alaposan belenyúlt a tájba. A Szigetköz felső csúcsa manapság egy ipari táj, áramtermelő turbinával, zsilippel, hordalékkiemelő daruval és a hozzájuk tartozó irodaépülettel. A Mosoni-Duna betáplálása szabályozott keretek között történik, köbméterre ki van számolva mennyi vizet enged a mellékágba Szlovákia. Merthogy a Szigetköz felső csúcsa az 1947. évi párizsi békeszerződés óta (Cseh)Szlovákiában található.

A Szigetköz csúcsa az uszadék-kiemelő daruval.

A Mosoni-Duna születése.

Kilátás a Szigetközre és az Öreg-Dunára az árapasztó felől.

Mivel a Duna elterelése alaposan megkavarta a Dunacsún és Rajka melletti terület vízrajzát, érdemes elöljáróban röviden bemutatni ezt a bonyolult rendszert. A Duna Csallóközre és Szigetközre vonatkozó földtörténeti múltjának ismerete nélkül nagyon nehéz lenne összefoglalni mi szükség volt erre az emberfeletti, többnyire hatástalan folyószabályozási munkára a Csallóköz és Szigetköz által kirajzolt hordalékkúpon, ami aztán a dunacsúni duzzasztó és a bősi erőmű megépülésében kulminált. Szerencsére ezt a munkát már elvégezte Jakab László a Pangea blogon, amikor megírta a Szigetköz másik, alsó csúcsának történetét. Tulajdonképpen "A Szigetköz csúcsán" ihlette ezt a bejegyzést és a hozzá kapcsolódó terepbejárást Dunacsúntól Rajkáig.

Míg az alsó csúcs, azaz a visszatorkollás pozíciója viszonylag állandó volt Vének és Gönyű között, addig a Pozsonyhoz közelebb eső felső csúcs helyzete állandóan változott. A folyó természetes állapotában szinte nem is volt két olyan egymást követő térképszelvény, ahol a szigetcsúcs ugyanott lett volna. Ez különösen azért érdekes, mert a Dévény és Gönyű között kialakuló óriási, kavicsból felépülő hordalékkúp déli részét építgető fattyúág jellegű Mosoni-Duna az újkorban jelentős hajóforgalmat bonyolított, ezért viszonylag állandó medret feltételezhetnénk. Az akkoriban jóval szélesebb és nagyobb vízhozamú Mosoni-Duna meglehetősen kanyargós medernek számított; a két szigetcsúcs között légvonalban mért 56,2 kilométeres távolságot 121 kilométeren keresztül kanyarogva tette meg. Mivel a partján kiépülhetett hajóvontató út, az itt zajló áruforgalom miatt emelkedhetett Győr városa fontos ipari és kereskedelmi központtá az újkorban, ahol az árut akár szárazföldi útra is átrakodhatták a folyóról. 

A folyószabályozási erőfeszítések Pozsony, Moson, Győr és Komárom vármegye csallóközi és szigetközi részein a középkor óta folyamatosak voltak. Nem csak a helyi lakosság védekezett a maga erejéből az árvizek a jégzajlás és a parterózió ellen, hanem "állami", azaz királyi töltésépítésekről is van tudomásunk ebből az időszakból. Egészen a duzzasztásig közös jellemzője volt a Duna megregulázására tett kísérleteknek, hogy azok sem elégségesek, sem pedig hatékonyak nem voltak. A Duna által szállított töménytelen mennyiségű kavicsanyag folyamatos mederelfajulásokat eredményezett, a kotrás és a szabályozási művek pedig erőteljes bevágódást okoztak és parterózióval jártak, tönkretéve a folyó mentén és a mederben megépített szabályozási műtárgyakat is. Ezek többsége az elmosódás és feltöltődés miatt nyomtalanul eltűnt.

A Pozsony-Gönyű közti folyószakaszon a hajózás leküzdhetetlen akadályokba ütközött. A fonatos meder miatt nem volt alkalmas út a hajóvontatás számára, és a folyó esésviszonya miatt létrejövő vízsebesség-különbséggel ugyancsak akadályozták a hegymenetben haladást. Kisvizes időszakban a főágban közlekedő hajósok akár hetekig is várakozhattak a kedvezőbb vízállásra, hogy a zátonyokon megfeneklett bárkáik folytatni tudják útjukat Bécs vagy Buda irányába. Dr. Károlyi Zoltán gyűjtése szerint 1876 őszén 168 uszály akadt fenn alacsony vízállás miatt, a következő évben 440 külön uszály kellett, hogy a fennakadt 780-ról át tudják rakodni az árut. 1882-ben újabb 200 hajó akadt fenn, 1883-ban 804 hajó rakományát kellett átrakodni, hogy a kisebb merüléssel átjuthassanak a zátonyos szakaszon. Érthető volt a szempontjukból a folyó szabályozásának előmozdítása.

A Szigetköz északi részének helyszínrajza, fehér nyíllal a Mosoni-Duna útja (maps.google.com)

A Gutor-Dunacsún-Rajka háromszögben, ahová a Szigetköz felső csúcsa esett 1831-ben kezdődött meg a folyószabályozás. Ekkoriban a Helytartótanács a mellékágak lezárásával szándékoztak több vizet tartani a főmederben, amelyet tovább szűkítettek volna sarkantyúkkal. Eddig a Duna vizének nagyobb része Oroszvártól Rajkáig egyenesen délnek tartott, ahol majdnem derékszögben fordult kelet felé. A kanyarulat ívét megfigyelhetjük a térképen, jelenleg a Mosoni Duna zsilip alatti szakasza és a Jónási-ág tölti ki részben. 1856-ra ez a kanyarulat már elveszítette főág jellegét, de a Mosoni-Duna még mindig ebből a jelentős méretű mederből ágazott ki több ágon keresztül.

Ez a Jónási-ág némiképpen belezavar a Szigetköz felső csúcsáról alkotott elképzelésbe, ugyanis a dunacsúni duzzasztó megépüléséig szállított élővizet. Tehát a Mosoni-, az Öreg-Duna és a Jónási-ág egy önálló szigetet ölelt körül, melyet 1930 körül Gutor-szigetnek neveztek. Ebben az esetben a Szigetköz csúcsa a Trianoni-zsilipnél lett volna, de az egyszerűség kedvéért ebben az írásban azt a pontot vesszük szigetcsúcsnak, ahol a Mosoni-Duna kiágazik a főágból.

A főággá váló Gutori-ág és a Szigetköz csúcsa 1856-ban (forrás)

A Mosoni-Duna kitorkollásának rendezését eredetileg nem tervezték be a Felső-Duna szabályozását előíró 1885. évi VIII. törvénycikkbe. Azonban a főági munkálatokból olyan jelentős összeg maradt meg, hogy a Mosoni-Duna torkolati művét is finanszírozni tudták. Egy olyan kőből épült szorítóművet terveztek, ami a Duna kisvizét akadálytalanul beengedi, de a nagyvizek java részét a Jónási-ágba, és azon keresztül a főágba terelte volna. 1886-tól kezdve Oroszvártól kiindulva egy négy kilométer hosszú, párhuzamművekkel szegélyezett egyenes medret építettek. A szorítómű egy szűk, 28 méter fenékszélességű mederszakasz volt, amelyet a kimosódás ellen kiköveztek. Ekkor került át a Szigetköz felső csúcsa Rajka mellől Dunacsúntól északra, az 1854.3 folyamkilométerhez. Érdekes módon a magyar nyelvű wikipédia mind a mai napig ezt a pontot tekinti a Mosoni-Duna kiágazásának. 

A főági szakasz szabályozását sikeresnek ítélték, de az 1920-as évekre újra elfajult, ráadásul a munkálatok akkora mennyiségű hordalékot mozgattak meg, hogy komoly problémákat okozott a Gönyű alatti szakaszon.

A Szigetköz régi csúcsa 1991-ben. (fentrol.hu)

A szorítómű azonban csak ideiglenes megoldás volt. 1905-1908 között megépítették helyette a rajkai zsilipet, amelyet a köznyelv manapság Trianoni-zsilipként ismer, feltehetően a körülötte lezajlott gyakori határváltozásoknak. Ezzel lezárták a Mosoni-Dunát, szabályozhatóvá téve a beeresztett, másodpercenként 64 köbméteres vízhozamot. Eredetileg hajózsilipnek tervezték, ezért létesült a kétszer 10 méteres nyílása, de soha nem használták ilyen formában, mindössze árvízvédelmi szerepe volt. A zsilip építése 1905 tavaszán kezdődött, átadása az árvizek miatt 1906-ról 1908 nyarára csúszott.

Felavatása után alig 12 évvel a Duna főága határfolyó lett Csehszlovákia és Magyarország között. Azonban a Mosoni-Duna kiágazása és a Szigetköz csúcsa Magyarországon maradt, mivel Csehszlovákia mindössze a német lakosságú Pozsonyligetfalut (Engerau) kapta meg a Dunántúl területéből. 1938 őszén ismét változott a határ, a Szigetköz felső csúcsával szemközt fekvő, magyar lakosságú Szemet és Gutor visszakerült Magyarországhoz, ezzel a Duna folyó az 1855-ös folyamkilométertől kezdve megszűnt határfolyó lenni. 

A Trianoni-zsilip és a Mosoni-Duna egykori medre.

1945 után nem állt helyre az I. bécsi döntés előtti állapot, ugyanis a Csehszlovák fél rájött, hogy az osztrák és magyar határ, valamint a Kis-Kárpátok szorításában lévő Pozsony nem lesz képes fejlődni és terjeszkedni, ezért öt falu, úgymint Oroszvár, Horvátjárfalu, Dunacsún, Rajka és Bezenye kompenzáció nélküli átengedését kérte. Közülük egyetlen sem rendelkezett számottevő szlovák lakossággal, azaz nem etnikai hanem inkább geostratégiai szempontok vezérelték a csehszlovák igényeket. A nagyhatalmak ebből három falu átengedésébe egyeztek bele, de figyelembe vették azt a magyar szempontot, hogy a Mosoni-Duna vízszabályozása, azaz a Trianoni-zsilip maradjon magyar fennhatóság alatt. Csakhogy a magyar fél azt nem vette figyelembe (vagy észre), hogy a Mosoni-Duna vízkormányzása nem itt történik, hanem Dunacsúntól északra, a Szigetköz csúcsánál. Ha ezt a kitorkollást lezárják, a Mosoni-Duna vízutánpótlása megszűnik. mint ahogy az megtörtént a dunacsúni duzzasztómű megépítésekor. 

A Szigetköz csúcsa 1930-ban és a dunacsúni duzzasztó mai térképre vetítve

Csehszlovákia valószínűleg egy Pozsony alatti eltereléssel, a három település elcsatolása nélkül is meg tudta volna valósítani a bősi projektet, igaz valamivel kisebb tározókapacitással és hosszabb üzemvízcsatornával. De akár csak Dunacsún megtartásával a Mosoni-Duna vízkormányzása megmaradhatott volna magyar kézben. 

A Szigetköz három csúcsa közül a természetes kiágazás jelenleg a Jónási-ágtól délre található ártéri erdőben rejtőzik, ami gyakorlatilag járhatatlan a különféle mesterséges csatornák miatt. Ezeket a Szigetköz ártéri erdeinek vízutánpótlása érdekében létesítették a "C" variáns megépülése után. A dunacsúni duzzasztó megépülése előtti, 1886-1993 közötti szigetcsúcsot elnyelte a tározó. Hűlt helyére remek kilátás nyílik a Szigetköz jelenlegi csúcsát jelentő dunacsúni duzzasztómű 150 méteres útszakasza mellől, a Mosoni-ág zsilipe és az árapasztó között. 

Püspök erdejéből szélcsatorna

1980-1984 között Győrtől nyugatra nagyszabású munkálatok folytak a Duna árterületén. Széles sávban, két kilométer hosszan kiirtották az ártéri erdőt és új medret ástak a Mosoni-Dunának. A régóta tervezett vízügyi beavatkozásnak elsősorban árvízvédelmi okai voltak, de a történetben felbukkan a Győri Műszaki Egyetem campusa is. Csak arra nem gondolt senki, hogy a városközponttól nyílegyenesen az uralkodó szélirányban ásott meder szélcsatornaként fog funkcionálni a kiirtott erdő helyén.

A Püspökerdő átvágása (forrás: Régi Győr)

A Győr-Győrsziget-Pinnyéd-Győrújfalu-Sárás-Révfalu által közrefogott dunai árteret a köznyelv Püspökerdőként ismeri. Ezt a mélyen fekvő területet a Mosoni-Duna folyamatosan vándorló kanyarulatai tették az emberi megtelepedésre alkalmatlanná. Csupán az árteret övező, gyakran alámosott partok voltak alkalmasak arra, hogy települések jöhessenek létre. A Püspökerdő 2 méterrel volt alacsonyabb helyzetben ezekhez a térszínekhez képest, miközben Győr város magja, a Káptalandomb még a római korban is 10 méterrel volt magasabban az ártérnél. Ez az érték a fokozatosan gyarapodó rétegek miatt ma már a 15 métert is meghaladja

A Rábca négy torkolatáról szóló írásainkban már bemutattuk a terület folyókanyarulatainak fejlődését és megemlítettük, hogy a Rábca torkolat áthelyezéséig a Rábca vízrendszere is alakította e tájat. A Püspökerdő eredetileg a Mosoni-Duna jobb partján helyezkedett el, a Szigetköztől egy jókora kanyarulat választotta el, melynek egy korábbi, mára elhagyott ívét Győrújfalu és Sárás között légifelvételeken lehet nyomozni. Sőt, egy távolabbi elhagyott meder is megtelik néha csapadékvízzel Sárás és Kisbácsa között. 

A frissen átvágott Püspökerdő (EOTR 73-341)

Amennyiben sajtótörténeti kutatást végzünk a library.hungaricana.hu oldalon a Püspökerdőről meglehetősen érdekes hírek kerülnek elő. A Prágai(!) Magyar Hírlap tudósítása szerint kommunista összeesküvőket fogtak el itt, az ártéri erdőben, 1932-ben. 

Győrből jelentik: A rendőrség tudomást szerzett arról, hogy Györmegyét valósággal elárasztotta a kommunista propaganda. Nagyszabású nyomozást foganatosítottak, amelynek eredményeképpen szétugrasztották a kommunistáknak a győri püspökerdőiben tanyázó propagandabizottságát, összesen 28 letartóztatás történt. A kommunisták, mikor látták, hogy minden elveszett, sokszorosító- és írógépüket, valamint a röpirátok nagy tömegét a Dunába süllyesztették. 

Az 1960-as évek elején a Püspökerdőben kapott helyet a Győri Állatkert, azonban az árvizek, az állandóan nedves talaj, az itt tenyésző szúnyogok, valamint egy alább részletesen kifejtett terv miatt rövid távon költözésre kényszerítették az állatseregletet és gondnokaikat. Az állatkert elköltöztetésében a végső lökést az 1965-ös árvíz adhatta, melyben állatok is odavesztek.

A Püspökerdő átvágásának az ötlete az 1960-as években merült fel először. A szocialista Magyarország építéséhez elengedhetetlenül szükséges volt, hogy megfelelő számú mérnök álljon a tervgazdálkodás rendelkezésére. Ennek az igénynek a kielégítésére merült fel a Győri Műszaki Egyetem létrehozása. Ez nem egy új felsőoktatási intézmény lett volna; a budapesti Műegyetemet költöztették volna Győrbe. 1963. szeptember 27-én az Országos Tervhivatal elnöke, a Művelődésügyi és az Építésügyi miniszter határozatot hozott arról, hogy az egyetemet Győrben, a Püspökerdő árterében kell felépíteni. A tervgazdasági igény a mérnökök képzésére magával vonzotta az igényt az árterület rendezésére, azonban a beruházás csak nem indult meg...

Eredetileg két terv készült el az egyetem elhelyezésére: egyparti és kétparti megoldás. Az egyparti megoldás az összes egyetemi létesítményt a Püspökerőbe helyezte volna. A kétparti megoldás szerint az egyetemi épületek és lakóépületek a Duna révfalusi partján, a diákszállók, sportlétesítmények a túlsó parti Püspökerdöben kerültek volna. Kétparti telepítés esetén az egyetem területigénye 80 hektárt vett volna igénybe a 300 hektáros ártérből (26,7%). Ez a megoldás szükségessé tette volna egy híd megépítését, hiszen az 5000 fősre tervezett nappali hallgatószám 80%-a a Püspökerdőben elhelyezett kollégiumban lakott volna (tehát a hallgatók ötöde jött volna Győr és környékéről). Ezen felül ugyanennyi levelező hallgatóval számoltak. Az új egyetemi városrészbe csak egy gyalogoshidat terveztek volna, de a hatalmas hallgatószám kiszolgálásához szükség lett volna a gépjárművekkel való megközelítés biztosítására is.

A beruházás évről-évre késett, mígnem a kormány 1966-ban a költségek (feltöltés+árvízmentesítés+közművesítés) miatt le nem állította a beruházást. Elképzelhető, hogy a rendkívül tartós 1965-ös árvíz tapasztalatai is a helyszín átgondolására késztethették a beruházókat. A Püspökerdő ideiglenesen megmenekült. Az egyetem tervében ugyanis szerepelt a kanyarulat átvágása és az építési terület ármentes szintté tétele, azaz feltöltése 2 méter magasságban. A püspökerdei egyetem terve ezután soha többé nem került elő (azazhogy a későbbi főiskola végül egyparti lett; Révfaluban épült meg), ellenben a Mosoni-Duna áthelyezésének terve átkerült Győr város általános rendezési tervébe (lásd alább).

Győr általános rendezési terv (forgalmi utak távlati szerepüknek megfelelően jelölve) terv.: Fátay Tamás (forrás)

Az 1967-es rendezési terv több eleme később sem valósult meg, például az M1-es autópálya nem a Szigetközben épült meg és nem valósult meg a Püspökerdő beépítése sem. Az átvágás azonban megvalósult. tekintsük most át mi szükség volt a Mosoni-Duna lerövídítésére!

Bartal György a Győr, "A vizek városa" c. művében leírja, hogy 1966 és 1994 között a Mosoni-Duna kisvizeinek szintje Győrnél 188 centimétert süllyedt. A folyóág alkalmatlanná vált a hajózásra, még a motorcsónakok sem tudtak közlekedni az év bizonyos szakaszaiban. Az árvizek azonban minden Mosoni-Duna partján lévő települést (Révfalu, Pinnyéd, Győrsziget) fenyegették. Tehát elsősorban árvízvédelmi okai voltak a püspökerdei átmetszés 1975-ben megszületett tervének, amelyhez kapcsolódott a Rábca torkolat áthelyezése Abdára. Ekkor 125 millió forintot szántak arra, hogy a győri vizek védvonalait megerősítsék. Ennek része volt az áthelyezendő Rábca partjainak megerősítése is. Az erre szánt pénz azonban az áthelyezéssel felszabadult, így azt a püspökerdei átvágásra használhatták fel a Kisalföld újság 1980. szeptember 7-i cikke szerint. A lerövidülő folyószakasz révén rövidült a védvonal hossza, csökkent az árvízvédelmi költség és a települések mentesültek a fakadóvizektől. A létrejövő holtág mentén feleslegessé válnak az amúgy is túl alacsony töltések, kotrással megoldható az előrehaladott eutrofizáció és végső soron egy horgásztó alakítható ki, miközben a Szigetközbe átkerülő Püspökerdő területén városi park jöhet létre. 

A nyílegyenes püspökerdei átvágás 2017 novemberében.

A Szúnyog-sziget és a Rábca torkolat közötti átvágásban létrejövő Duna-meder hossza 2200 méter, egy 4250 m hosszú mederszakaszt rövidít le, melyből a Püspökerdei-holtág jött létre. Ez a holtág két zsilipen keresztül kapcsolódott a Mosoni-Dunához, az alsó zsilipnél szivattyút is elhelyeztek, hogy a felesleges vizet visszaemelhessék a főágba. Az új mederrel párhuzamos árvízvédelmi töltések magasságát 115,90 m B. f. tervezték. Az új meder paraméterei: fenékszélesség: 75 m, tetőszélesség: 120 m, a töltések tengelytávolsága: 250,0 m. Az első kapavágás 1980 nyarán történt, az új meder 4 év múlva 1984 nyarán készült el 1 millió köbméter föld megmozgatása árán. A kiirtott erdő helyén sokáig egy holdbéli tájat láthattak a Káptalandombról északnyugat felé. 

Az új, 2,5-3 méter mély medret evezőspályának szánták, amelyből végül nem lett semmi. Azt nem tudni, hogy a fáktól megszabadított csatorna szélcsatornává válása volt az ok, vagy esetleg valami más. Annyi biztos, hogy a győri önkormányzat 2016-ban a mederre közel merőlegesen tervezett 1,4 milliárd forintból egy 1300 méter hosszú evezőspályát a Püspökerdőbe, de végül ez a terv is meghiúsult.  

A Püspökerdő napjainkban (forrás: gyoresarepules.hu)

A töltésen belül két oldalt 50 méteres szélességben hagyták visszanőni az ártéri erdőt, amely sokat javított a táj állapotán. Egyben mérsékelte a szélcsatorna hatást, melyet az amúgy is szeles városban a szélirányra 45 fokos szögben épített utcák is enyhítenek. A korábban egységes Püspökerdő kettévált, a szigetközi rész a győriek kedvelt rekreációs területévé vált, míg a pinnyédi oldalon inkább természetközeli maradt az erdő, ahol a Nagy-Tákó régi medrei teszik változatossá a térszínt. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy a városközponthoz oly közel eső Püspökerdő a jövőben is a különféle fejlesztési tervek célpontjában lesz.

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/kesz_az_uj_zsilip_puspokerdonel_-_fotok/2355188/
• http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/tudomany_es_ismeretterjesztes/Magyarorszag_holtagai/pages/007_felso_duna.htm
• http://onkormanyzat.gyor.hu/cikk/a_puspokerdoben_epulhet_a_gyori_kajak_kenu_palya.html
• https://library.hungaricana.hu/hu/view/VizugyiKozlemenyek_1998/?pg=607&layout=s&query=p%C3%BCsp%C3%B6kerd%C5%91
• https://library.hungaricana.hu/hu/view/BME_EKME_1963-1964/?query=p%C3%BCsp%C3%B6kerd%C5%91&pg=262&layout=s
• https://regigyor.hu/vegyes/puspokerdo-atvagasa-1980-1984/
• https://moderngyor.com/gyor-altalanos-rendezesi-terve-kozlekedes-1967/

Őrtorony a torkolatnál

Vének a legutolsó szigetközi falu, alatta torkollik vissza a Mosoni-Duna az Öreg-Dunába. Maga is egy szigeten található, ráadásul három dunai sziget öleli körül; északon a Kolera-sziget, keleten a Torda-sziget, délen pedig a már eltűnt Király-sziget. Utóbbi mellett található a Duna egyik ősi révátkelőhelye, amely feltehetően már a római korban is funkcionált. És mint általában az ilyen ősi dunai átkelőknél találunk itt egy révállomást, egy révcsárdát és egy római őrtornyot is.

A véneki rév

Hasonló kombinációval találkozhattunk már a Megyeri csárdánál, Vácott a Pokol-csárdánál és a Horányi-csárdánál. Mindhárom helyről elmondható, hogy ún. stabil partszakaszok, ahol a feltöltődés és az elmosódás egyensúlya egy folyó életére átszámolva viszonylag tartósan fennáll. A jól megválasztott helyszínnek köszönhetően a rév megközelítően azonos helyen van már legalább 1700 éve. Ugyanez elmondható a véneki révről is.   

Római romok gyűrűje 1940-ben

A véneki rév Győrszentiván és Vének települések között bonyolított le egykor komoly személy és áruforgalmat. A Komárom felől érkezők itt léphettek először a Szigetköz földjére, ha nem akartak elmenni Győrig. A középkor során Vének a pannonhalmi apátság birtoka volt, jobbágyai kötelesek voltak az apátot keresztülfuvarozni a Dunán, de arról is van okleveles említés, hogy a véneki hajósnépek az apátság más birtokán teljesítettek szolgálatot. Vének együtt élt a Dunával, lakói halászatból, hajózásból, aranymosásból és vízimalmaik jövedelméből éltek. Az átkelőhely jelentőségét nem csak az itt megtalált római őrtorony jelzi, hanem az is, hogy a törökök Győr ostromakor a véneki révnél keltek át a Szigetközbe. Ez az átkelés egyben a véneki rév végét is jelentette, 1594-ben Vének faluval együtt és a török tábornak helyt adó Győrszentiván is elnéptelenedett. 

Vénekre 1713-ban tért vissza az élet német és később csallóközi magyar telepesek formájában. Győrszentivánra mindeközben horvátokat telepítettek. A két település eltérő irányban "fejlődött" demográfiai szempontból, Véneken az 1910-es népességnek már csak a fele él, míg az 1970-ben Győrhöz csatolt Győrszentiván népessége két és félszeresére duzzadt.  

Római maradványok a révállomás mellett

Az őrtorony

Győr és Komárom között a római limes-út nagyjából követte az 1-es út nyomvonalát. Arrabonát elhagyva a magaspart néhány kisebb ártéri szakasztól eltekintve közvetlenül a Mosoni-Duna fölé magasodik. A torkolatnál található őrtorony a révháztól keletre egy dombon állt mintegy 6 méterrel a mai ártér felett. A sánc és az árok szintkülönbsége a szántás ellenére még érzékelhető és felbukkan az 1940-es légifotón is. Valószínűleg az ároknak kiásott földet a gyűrű közepére halmozták, és az így megemelt térszínre építették az édesvízi mészkőből emelt 15 x 15 méter alapterületű tornyot. A felszínen heverő tegula, imbrex és kőzettörmeléket a lelőhely felkeresése esetén hagyjuk ott, mert 1989-ben még azt írták a lelőhelyen eddig még nem volt régészeti feltárás.

Vének és környéke 1826-ban

A csárda

Az 1931-i évi Győri Szemlében azt írták a révtől mintegy 500 méternyire keletre található csárdaépület alatt római sírokat találni. A csárda melletti halmok egyikén épületek alapfalaira, míg a másikon ókori cserépdarabokra bukkantak. Ez arra lehet bizonyíték, hogy a Mosoni-Duna torkolatában álló őrtorony tövében egy kisebb település állt fenn a római korban. Az itt előkerült bélyeges téglákon a LEG XIV G M V lenyomat a Carnuntumban állomásozó XIV. Legio Gemina Martia Victrix utal, akik vagy gyártották, vagy pedig bizonyos csapatrészeik maguk is itt állomásoztak. 

A véneki csárda a török kiverése után épülhetett újjá, a róla szóló adatok és források finoman szólva is hiányosak. Egyetlen érdekességet találtam a történetéhez; 1921. augusztus 17-én a környéken látogatást tevő gróf Apponyi Albert a véneki csárdában látta vendégül ismerőseit. A csárda egy későbbi időpontban megszűnt, egy darabig Károlyháza Állami Gazdaság néven működött, mostanában nyaralók övezik, de a szag alapján ítélve az állattartó telep funkció is megmaradt.

Épület a véneki rév felett

A rév

Érdekes módon a véneki rév és a csárda nem egy helyen található, hanem egymástól fél kilométer távolságban. A római őrtorony a rév épületeihez esik közelebb, de nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy megjósoljuk a két épület is hamarosan a római építmény sorsára fog jutni. A házakban már nem lakik révész,  a kertet lassan benövi a gaz. A révész a véneki oldalon található, menetrend nincs, régebben átkiabálással lehetett, manapság telefonnal lehet igényelni az átkelést. Vannak olyan napok, hogy a kerékpáros turistákat két turnusban kell átvinni a túlsó partra, míg más napokon egyetlen utas sem akad. 1982-ben három éves küzdelem után megszűnt a révátkelés, szerepét átvette a busz. 

2002-ben abban a reményben, hogy a gönyűi építkezések fellendítik majd a forgalmat újra elindult a komp a két part között. Ha elkészülne az 1-es út mentén haladó kerékpárút leágazása a révhez talán még nagyobbat lendíthetne a forgalmon. Jelenleg a törmelékkel és letört akácágakkal borított földút nem túl vonzó a kényesebb kerékpárosok számára. Pedig lenne mit felkeresni a győrszentiváni parton a dunai szigetek szerelmeseinek, itt található ugyanis az egykori Király-sziget mintegy bónuszként a rév-csárda-őrtorony háromsághoz. 

Vének és környéke 1930-ban

A (Király-)sziget

A Mosoni-Dunaág legutolsó szigetét ma már nagyítóval kell keresni a véneki rév fölötti szakaszon. Kialakulása az új győri (Klatsmányi) híd alatt elterülő szigeti rétek néven ismert medertágulathoz kapcsolódik. Ebben a medertágulatban a Mosoni-Duna több szigetet ölelt körül, közülük a legkisebb és a legutoljára feliszapolódott volt a Király-sziget. A sziget eltűnésében szerepet játszott a rajkai zsilip megépülése. 1908 után a Mosoni-Dunán szabályozhatóvá vált a vízhozam, átlagosan mindössze 64 köbmétert engedtek le másodpercenként, ami alig háromszorosa a Soroksári-Duna vízhozamának. Ennek következtében árvizek már csak Gönyű felől torlódhattak vissza és ez a visszatorlódás üledékfelhalmozódással járt az ártéren. A régi mellékágak helyét nőszirmok és nádas jelöli, a szigetek magasabb területein erdő nőtt fel. 

A mellékágban nőtt nádas

A Király-sziget 650 méter hosszú volt, nagy részén ma újratelepített nyárfaerdő található. A magaspart alatti kisebbik folyóágban csak az áradások hoznak vizet, de a vízáramlást a régi "Új Utakon TSZ" oldalától kezdődő feltöltés akadályozza. Ezen a feltöltésen lehet megközelíteni gépjárművel az árteret. 

A Király-sziget eltűnése már száz éve is előrehaladott állapotban volt. 1930-ban a mellékágat és a szigetet jelölik a térképek, az 1940-es légifotón még víz is tükröződik benne. Későbbi térképeken már csak vízborította területként jelölték, de ez a vízborítás javarészt már a múlté. Ha valaki a folyó felől keresné a 3-as folyamkilométer tábla éppen a sziget közepét jelzi. Szárazföldön elég néhány métert nyugat felé sétálni a révátkeléstől.

 A győrszentiván-károlyházi magaspart

Mint láttuk a "véneki négyes" közül az őrtorony rom, a révákelő működik, a csárda már nem funkcionál és Király-sziget sincsen már meg. Csak reménykedhetünk benne, hogy az őrtornyot feltárják, a rév még sokáig megmarad és lesz kit átfuvarozni (bár az új győri híd felépülése ennek nem nagyon segít), a csárdának és a révnek legalább az épületeit nem hagyják összedőlni. Ha már a  Király-szigetből soha nem lehet már valódi sziget.

A Rábca négy torkolata II. - Séta a Bercsényi ligetben

Sorozatunk első részében a győri Rábca történelem előtti torkolatait vettük górcső alá. Történetünk fonalát ott vesszük fel, ahol már térképekre hagyatkozhatunk nyomozásunk során. Ma egy olyan mederszakaszt járunk be, amely több mint száz éve nem funkcionál mederként, ugyanis Győr városa egyszerűen odébb tette a folyó torkolatát 1906 nyarán.

A Rábca-torkolat a Radó-szigettel

Előző bejegyzésben bizonytalanságban hagytuk az olvasót, nem eldöntvén a kérdést, mi történt a  Rábca torkolatával a Nagy-Tákó kanyarulat lefűződése után. Az egyik elmélet szerint a Rábca a győri Bercsényi-ligeten keresztül érte el a Mosoni-Dunát, de nem kizárva azt a lehetőséget, hogy Győrszigetet már csak a nevéből adódóan egy Rábca-ág északról is körülölelte, valódi sziget-hangulatot kölcsönözve az 1905-ig önálló településnek. Egy másik (nem hivatkozott) elmélet szerint, melyet a Régi Győr honlap említ az épülő győri vár árokrendszerének vízellátása miatt vezették a Rábcát a mai Bercsényi liget helyére. Egy biztos, a modern kori térképészet hajnalán (XVIII. sz. vége) már csak egyetlen ágban folyt a Rábca a Mosoni-Duna felé. Mégpedig a mai sétánk helyszínén, a Bercsényi-ligeten keresztül. 

Győr, 1840-ben.

1840 körül a Rábca viszonylag kanyargós, (kis)alföldi térszínen érkezett meg Győrbe nyugat felől. Pinnyéd előtt egy már levágódott kanyarulat elhagyása után balról felvette a Tákó-kanyar maradék vizeit, majd egy éles jobbkanyarral beérkezett a városba, méghozzá Győrsziget és a bécsi külváros, (korábbi nevén Rácváros, újabban Újváros) között. Délkeleti irányból egy szokatlanul éles, derékszögű kanyarral északnyugat felé fordult és a Radó-sziget mellett — bármily meglepő, de körülbelül negyed kilométerrel a Mosoni-Duna előtt a Rábába torkollott. A Tákó kanyarulat lefűződése és a már említett 1906-os beavatkozás között a Rábca a Rába mellékfolyója volt a földrajzkönyvek szerint is.

Győrszig1840et település térképe 1851. (forrás)

Győrben a Rábcát ártéri erdők kísérték. Az 1840-es térképen látunk egyet Pinnyéd mellett, aztán a mai Gorkijvárosban a Kámán és Radnóti utcák között, valamint Győrszigettől északra a Rábcától a Dunáig. A jelenkori és múltbéli északnyugati szélirány ismeretében ez utóbbi felfogható egyfajta véderdőnek is, amely mögött Győrsziget házai némi szélárnyékot élvezhettek. Az 1851-es térkép még a fafajt is közli. Az utolsó, derékszögű kanyarulat után már városias településen halad keresztül; épületek kísérték szorosan mindkét partján. 

A Rábca egykori medre Győrben, 1976.

Kezdetben mindössze egyetlen fahíd vezetett át rajta Győrben, méghozzá az árulkodó nevű Híd utcánál. 1875-ben épült mellette, a mai Burcsellás köz vonalában egy gyalogos híd, amely a Krajcáros, vagy Cifra híd nevet viselte. 

Az 1875-ben épített ún. „Krajcáros híd” vagy „Cifra híd”.

A Híd utcai fahíd felett hamarosan eljárt az idő és a forgalmat sem bírta. 1893. októberében egy Resicabányáról idefuvarozott vashídra cserélték, mely tizenhárom év múlva szerepet kap még egyszer a Rábca történetében. 

A győri Rábca-híd 

1906-ban került sor Győr egyik legnagyobb városszerkezeti beavatkozására. Az eseményről 1906. november 28-án a Budapesti Hírlap így tudósított:

"Egy város átalakulása. Győri tudósítónk jelenti: Két nap óta új mederben folyik a Rábca és néhány hét mulva hamis lesz a földrajzi adata, hogy Győr a Duna, Rába és Rábca összefolyásánál fekszik. Az uj meder a város végén levő zsidó temető mellett vezeti a Rábca vizét a Dunába, mi által Győrt és a régi Győrszigetet a régi Rábcameder kiszáradása után szárazföld kapcsolja össze. A beállott változás a régi Győr képét teljesen átalakítja. A régi meder betöltésével nyert terület egyrésze Győr gyönyörü sétaterét fogja megnagyobbítani, a másik részét építkezésekre és egy új vasutállomás létesítésére használják föl."

A torkolat áthelyezésére az árvízveszély miatt volt szükség, hiszen a Mosoni-Duna visszaduzzasztása hatással volt a Rábcára is, amely ellen a szűk, városias partján nem lehetett védekezni. 

A Rábca híd utolsó pillanatai

Mivel a Rábca új medre átkerült Győrsziget északi részére — a már említett fűzerdőbe — a Rábca hídjai is funkciójukat vesztették. De mivel a győriek sajnálták volna kidobni a vadonat új hídjukat inkább hajóra pakolták és átvitték az újonnan kiásott meder fölé. Ennek a műveletnek 1908. augusztus 20-án az ország minden szegletéből csodájára jártak. Vízzel teli uszályokat úsztattak a híd alá, erre fából felépítmény került, amire ráfeküdhetett a vashíd. Amikor ez megvolt kiszivattyúzták a vizet és az egész alkotmány megemelkedett. Eztán mai helyére vontatták a hidat és ott ismét vízzel töltötték meg az uszályokat, a híd pedig az előkészített helyére került. Ekkor már előrehaladott állapotban volt a Rábca régi medrének feltöltése, a fenti képen még ott van a híd, de a kotrógép már alig fér el a maradék szűk mederben. A híd elszállításáról remek összefoglaló olvasható a Régi Győr honlapon, ahonnan a cikk illusztrációi is származnak.

A Rábca híd költöztetése 1908. augusztus 20.

Miután a híd elhajózott, földdel töltötték be a hátralévő néhány száz méternyi medret, de ahogy az az alábbi képen, sőt ma is látható, ez a térszín nem érte el a környező partok magasságát, így a meder-érzés a mai napig megvan ezen a szakaszon. A régi meder mindkét végén árvízvédelmi töltést emeltek, így a Mosoni-Duna már nem juthatott be az időközben Bercsényi-ligetnek keresztelt területre. Győrsziget természetföldrajzilag is összeforrt Győrrel, a közigazgatási egyesülés már 1905-ben lezajlott. 

Kilátás a Püspökvárra az Ecet u. és a Bercsényi-liget sarkáról

A Bercsényi-liget tehát Győr egyik legfiatalabb része. A terület hasznosítása meglehetősen vegyes képet mutat, mind térben, mind pedig időben. A régi Rábca meder két oldalán nagyon eltérő volt a területhasználat. A Rába és Rábca közé beékelődő Újváros kisvárosias arculatú, hangulatos főutcájú városrész volt, ahol iparosok és kereskedők dolgoztak, míg a szemközti Sziget faluból gyárkülvárossá fejlődött. Miután a Rábca eltűnt közülük megindulhatott volna az egységesülés, de a néhány évvel később megépült iparvágány — ha nem is olyan markánsan, mint a Rábca — hamarosan átvette a folyó elválasztó szerepét. 

Felszámolt iparvágány keresztezi a Bercsényi-ligetet, azaz a Rábca medret.

Sok minden került a betemetett meder L-alakú nyúlványára, például a keleti végén, közvetlenül a torkolat fölött egy rendelőintézet, a derékszög felett egy szakközépiskola, nyugaton egy részt felparcelláztak és családi házas övezet jött létre, megint máshol parkot és sportpályákat találunk, de az esetleges beépítés nem szüntette meg a "senkiföldje"-érzést. Nem véletlenül, Győrben kifejezetten nem szerettek mélyen fekvő, vizes területekre építkezni, legfeljebb akkor, ha nagyon nem volt más választás, például a József Attila lakótelepnél. 

A győri Bercsényi Miklós Szakközépiskola.

Ez volt a helyzet egészen sokáig. Tulajdonképpen a város nemrégiben fedezte fel újra ezt a területet. Évekkel ezelőtt szakaszosan (ahol éppen útfelújítás volt) felszámolták az iparvágányt, csak a talpfák maradtak ott emlékül a füves parkban. Ezzel eltűnhetett volna az elszigetelődés, csakhogy a helyére parkolók kerültek. A szigeti részről lassan eltűntek a gyárak. A Bercsényi-ligetet északról határoló tej és olajgyárakból csak egy kémény maradt meg monumentális mementóként, helyüket fokozatosan lakóövezet veszi át. 

A Bercsényi-liget "alsó" szakasza, bal oldalt a gyárkéménnyel. 

Mindeközben az északi részen, az egykori Győri Dózsa sporttelepen két hatalmas beruházás rajzolta át a tájat. Elkészült a Rábca töltés tövében a városi uszoda, déli szomszédságában pedig egy hatalmas sportközpont épült fel, amely 2017-ben otthont adott az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválnak (EYOF 2017).  Ezen a területen már csak az utcahálózat őrzi a Rábca medrét, a teljes feltöltés elsimított minden szintkülönbséget. 

Szintkülönbség. Régi házak a parton és az új rendelőintézet a mederben. 

Valamivel a Bercsényi Szakközépiskola alatt, a Városház köznél kezd el úgy süllyedni a terep, hogy a kellő földrajzi ismerettel rendelkező ember kellő fantáziával felidézheti magában a Rábca régi futását. Ez a szintkülönbség a rendelőintézetnél éri el a legnagyobb mélységet. A Rába Quelle strand mellett futó töltés körülbelül 2-2,5 méterrel magasodik a rendelő telke fölé. 

A régi Rábca-torok, körülbelül a kezdőkép nézőpontjából

A régi torkolatra utal a Radó-sziget északi végében található partvédő fal vonalvezetése. Ez ugyanis nem ér ki a sziget csúcsához. Miközben máshol a Radó-szigeten végig közvetlenül a parton vagy partközelben fut, a Rábca régi torkolatánál érzékelhető egy feltöltött, alacsonyabb térszín (a fenti kép bal oldalának előterében), amely a vízének jelentős részét elvesztő Rába-meder feltöltésekor jött létre.

Ha visszatekintünk a Radó-sziget északi hídjáról jó ha nálunk van bejegyzésünk kezdőképe, enélkül már nem tudnánk elképzelni, hogy itt ömlött a kis Rábca a Rábába, majd ketten egyesülve a közeli Mosoni-Dunába.

Sorozatunk következő, 3. részében a Rábca első Mosoni-Dunai torkolatát járjuk be!

Köszönet Jakab Lászlónak a lektorálásért!

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• http://www.sze.hu/ep/arc/irod/SA2001_GYORdomborzmedervand+SUMMARY/
• https://regigyor.hu/ujvaros-sziget/gyor-szigeti-rabca-hid-athelyezese/
• https://regigyor.hu/ujvaros-sziget/rabca-mai-bercsenyi-liget-helyen/
• https://www.geocaching.hu/caches.geo?id=3277
• http://helyrajz.blogspot.hu/2007/01/gyor-bercsenyi-liget-varosepiteszeti.html
• http://www2.vizeink.hu/files/vizeink.hu_0013.pdf