2021 novemberében ismét rekord közeli alacsony vízállást észleltek a Dunán. Nagymarosnál a november 24-én délután észlelt érték mindössze 47 centiméterrel maradt el a 2018. október 25-én mért legkisebb vízállástól (LKV). Miközben az árvizek rendre elmaradnak, a kisvizes időszakok egyre gyakoribbá válnak, így egyre több lehetőség adódik szabad szemmel megfigyelni a mederből előbukkanó felszínformákat. Mint például az Ipoly folyó torkolatában képződött hordalékkúpot.
Az Ipoly torkolat 2018. augusztus 22-e körül délre tájolva (Selmeczi Kovács Ádám, fotoska.hu)
A helyszín szinte adta magát, főleg miután Selmeczi Kovács Ádám a három évvel ezelőtti kisvizes időszakban odafentről elkészítette a kezdőképen látható drónfotót. A 2018. augusztus 22-én közzétett fénykép idején a Duna vízállása néhány centiméterrel alacsonyabb volt (-43 cm), mint a 2021. november 24-i bejárás alkalmával (-26 cm), de a hordalékkúpok kiterjedése nagyjából megfeleltethető egymással.
A délre tájolt képen látjuk, amit az Ipoly folyó, követve a képzeletbeli országhatárt, a legrövidebb úton beletorkollik a Dunába. Azonban délkelet felé kiágazik egy másik, inaktív medre is, ami a hordalékkúpon elvégződik. A maroknyi méterű kavicsokat is tartalmazó sóderzátonyt szemmel láthatóan ez az ág formálta, mintha középvíznél inkább eltérülne az Ipoly torkolati szakasza a Duna folyásirányába. Ettől a mélyedéstől a legyező alakú hordalékkúp torzul, és inkább egy agyvelőre hasonlít. Kisvíznél aztán a helyzet változik és az Ipoly majdhogynem folyásiránnyal szemben torkollik a Dunába. Ez azt eredményezi, hogy a hordalékkúp teljes egésze a magyar részre esik, így a 2021. november 24-én az Ipoly-delta bejárásához nem kellett se útlevél, se angol nyelvű oltási igazolás, a magyar oldalon be lehetett járni az egészet.
A legyező alakú hordalékkúp körülbelül 300 méter hosszúságban nyúlt el az Ipoly torkolata alatt és kb. 150 méternyire nyúlt be a Dunába. Kiterjedése úgy 4 hektár lehetett. Felszíne viszonylag sík, ami azt jelenti, hogy további vízállás-süllyedés esetén további nagy területek bukkannának elő a Dunából. Fokozatosan lejt minden irányban. A gumicsizmával bejárható (aktuális vízállás -20 cm) terület széléről sehol nem lehetett megfigyelni a hajózó útvonal irányába lejtő meredélyeket, azaz a delta még messze kiér a hajózó út irányába. A víz alatti részek kiterjedését szerencsére megfigyelhetjük a hajóút-kitűző térképeken (lásd fenti kép). A térszín leginkább az Ipoly partján mélyült, ezen a szakaszon a hordalék átváltott a kavicsból homokba, majd még finomabb szemcseméret-tartományú iszapba. Az Ipoly által behordott lebegtetett hordalék csóvája jellemzően Szob alatt is megfigyelhető, de a hordalékkúp alatt a part már jellemzően köves.
Érdekesség, hogy a 2013-as árvíz utáni mederfelvételezés az Ipoly torkolatnál (1708. folyamkilométer) erőteljes hordalékfelhalmozódást mutatott ki, ezt az anyagot feltehetően a dunai árvíz rakta le [1]. A kiülepedés ezen a ponton elsősorban annak köszönhető, hogy a bal partról érkező Ipoly vize lelassítja a Dunát, így hordalékkiülepedés jelentkezhet.
Kilátás az Ipoly-deltára nyugati irányban
Az Ipoly delta a magyar partról, a távolban a szobi és helembai zátony is felsejlik.
A hordalékkúp kavicsos déli része.
A délkeleti irányba tartó, inaktív Ipoly-meder
Balra tart az aktív, jobbra az inaktív Ipoly-meder
Finomabb üledékek az Ipoly torkolatában, háttérben a szlovák oldal.
Az Ipoly által felépített legyező felszíne viszonylag kötött üledékből áll, azonban néhány ponton megfigyelhető a hordalék mozgása. Az Ipoly kisvízi torkolata mentén zátony mikroformák alakultak ki, miközben a hordalékkúp felszínén az áramlás vízzel kitöltött mélyedéseket vájt ki. Ellentétben a Garam-torkolattal, az Ipoly torkolatban (szerencsére) nem figyelhető meg illegális kavicskitermelés. Az épülő delta egyelőre nem akadályozza a hajózást, így a szemközti Szobi-zátonnyal együtt még sokáig teheti változatossá a Duna Dunakanyarbéli szakaszát.
[1] Varga-Lehofer Debóra Tünde: A felső-magyarországi Duna morfológiai változásainak elemzése. Hidrológiai Közlöny, 2015./4.
2018. október 24-én reggel jelent meg az Indexen a hír; egy olvasójuk lefényképezett valamit a Szabadság híd budai hídfőjénél, amiről azt gondolta, hogy az a Dunába robbantott Ferenc József híd maradványa lehet. Jól gondolta, valóban azok a roncsok bukkantak elő a 2018 őszi rendkívül alacsony vízállás idején. Egy hónapon belül újabb felvétel készült a roncsokról, de ezúttal nem telefon, hanem szonár "fényképezte" le a híd melletti folyómedret és jóval tovább is tartott míg ráakadtam.
A Ferenc József híd Budapest harmadik közúti hídja volt, amikor 1896-ban, a millennium évében átadták. Még egy fél évszázad sem adatott meg számára; 1945. január 16-án Budapest ostroma idején a folyóba roskadt. A közvélekedés szerint a visszavonuló németek robbantották fel, azonban Ungváry Krisztián Budapest ostroma c. könyvében a német hadijelentések alapján azt sem zárja ki, hogy az oroszok bombázták le, ugyanis ekkor még Pesten zajlottak a harcok és a szovjeteknek érdekében állt, hogy a németek és magyarok visszavonulását meghiúsítsák. A középső hídnyílást szinte teljes egészében elnyelte a folyó, emellett a parti nyílások — különösen a budai oldalon lévő — is károsodtak. A háború még tartott, amikor a szovjetek pontonhidat építettek a romokra, amelyet nem sokkal később az 1946. januári jégzajlás tett tönkre.
Az újjáépítés viszonylag gyorsan megtörtént; 1946. augusztus 20-án adták át az új, zöldről szürkére színezett, Ferenc Józsefről Szabadságra átnevezett hidat. A középső hídnyílás részei közül a pesti oldalhoz közelebb lévő részt kiemelték, miközben a budai oldal szerkezete mind a mai napig a mélyben alussza álmát, ugyanis nem akadályozza a hajózást. A hajósokon kívül a Dunával foglalkozó szakemberek is számon tartották a mederformává vált roncsot. 2003-ban Tóth Tamás doktorijában szerepelt egy ábra, amely a Szabadság-híd környezetének egycsatornás szeizmikus felmérését ábrázolta (lásd alábbi képet). Ezen élesen elüt a környezetétől egy négyzet alakú kiemelkedés; a hídroncs. Tőle folyásirányban lefelé már nem roncsok, hanem természetes, igencsak meredek kőzetkibúvásokat látunk. Ez a budai hídfő melletti és alatti változatos morfológia a laikusok számára jobbára ismeretlen volt.
Egycsatornás szeizmikus mérés alapján készített mederfenék morfológia a Gellért-hegytől közvetlenül délkeletre eső Duna-szakaszon (Tóth T. 2003.)
Már Tóth Tamás is leírta, hogy a roncs egy részét betemette a folyami üledék. Sekélyebb helyzetben lévő részei azonban rendkívül alacsony vízállás esetén szabad szemmel is láthatóvá válnak. Ezt történt 2018. október 24-én, amikor a híd maradványai hirtelen a hazai média figyelmét is felkeltették. Ezek után nem lehetett véletlen, hogy egyesek még a Millennium Falcon roncsait is ide képzelték. Az október 25-én mért budapesti rekordalacsony vízállás (33 cm) idején lehetett róla a legjobb felvételeket készíteni. Fényképezőgéppel. Ugyanis más eszközökkel árvíz idején is lehet "látni" a roncsot.
2018. november 16-án (Budapesten mért 62 cm-es vízállásnál) a NORBIT nevű norvég cég budapesti irodája egy munkatársaknak és partnereknek szánt oktatás során felmérték a Szabadság híd közvetlen környezetét. A mérés során egy motoros gumicsónakra szerelt iWBMSh STX Bathymetric típusú aktív szonárt használtak.
Az eszköz működése során hangot bocsát ki, amely visszaverődik a mederben található tárgyakról és magáról a mederfenékről is. A visszhang alapján méri a reflektív tárgy távolságát és alakját. Ezáltal jól használható zavarosabb vizekben is, ahol a látótávolság alig néhány deciméterre csökken. Felhasználási területe sokféle lehet:
Víz alatti építkezés (olajfúrótorony, kábelek tengerfenékre fektetése, stb.)
A cég honlapján megtalált képeket a NORBIT szíves engedélyével közöljük. További képek a honlapjukon találhatók!
A felmérés által érintett terület kiterjedése (ábra: NORBIT)
A szonár által megrajzolt mederfenék legérdekesebb része a Szabadság-híd budai hídfője mellett rajzolódik ki. Itt a hideg-meleg színátmenettel jelzett mélységadatok nagyon részletesen ábrázolják a híd roncsait, amelyen a síkabb felszínek jelölhetik az üledékfelhalmozódást. A maradványok követik a meder lejtését a folyó közepe felé. Mivel a szonár magát a pillért nem mérhette fel ez feketével jelenik meg. A roncs feletti pozitív formák feltehetően már a Gellért-hegy Duna alatti szirtjei lehetnek.
A budai pillér előterében látható hídroncs (ábra: NORBIT)
2018. novemberében a vízállás még mindig nem tette lehetővé, hogy a kb. 40 cm merülésű szonár a parthoz közelebb eső részeket is felmérje. Magasabb vízállás esetén talán még az felmért területtől északnyugatra található Ínség-szikla alakja is kirajzolódhatna. Talán egy következő mérés során erre is sor kerülhet! Persze számtalan más érdekes területet is tudnánk ajánlani ezen kívül!
2018 augusztusában Budapest alatt, sorra dőltek meg a valaha mért legkisebb vízállások. Októberben pedig ezek a nyári vízállás rekordok is megdőltek az egész magyar szakaszon. Budapesten az év második felében 73 napon keresztül volt lát(ogat)ható az Ínség-szikla. Ennek apropóján annak próbáltunk utánajárni, hogy a rendelkezésre álló vízállás-adatsorok alapján megállapítható-e bármilyen rendszeresség, trend az "ínséges napok" tekintetében? Melyik naptári napon van a legnagyobb esélyünk találkozni vele? Van-e összefüggés a szirt elnevezése és a II. világháborút követő "ínséges" időszak között?
Az Ínség-szikla 2018. október 17-én, 44 cm-es budapesti vízállásnál
Mostani bejegyzésünk rendhagyó módon két részből áll, az első inkább egy tudománytörténeti és módszertani áttekintés arról, hogy milyen szempontokat vettünk figyelembe a vízállás meghatározásánál. Aki inkább az Ínség-szikla és a dunai kisvizek összefüggéseire kíváncsi inkább nyugodtan görgessen a második részhez.
Disclaimer: Az alábbi írás nem egy matematikai statisztika a hidrológiában tantárgy beadandó dolgozata, hanem egy érdekes kísérlet a vízállás adatokkal, hogy az Ínség-szikla kapcsán megismerkedhessünk a budapesti kisvizek trendjeivel, valamint azokkal a buktatókkal, amelyekkel az adatok feldolgozása kapcsán találkozhatunk.
Az alábbi eszmefuttatás nem csupán az Ínség-sziklára, hanem a Duna bármely pontján bármilyen vízállásra elvégezhető. Ehhez mindössze két dologra van szükség, egy tetszőlegesen kiválasztott ponthoz legközelebb eső vízmércének a kérdéses időintervallumra vonatkozó adatsorára, valamint a kitüntetett ponthoz tartozó vízállás értékre. Esetünkben ez a kiválasztott pont a magyarországi kisvizek kitüntetett pontja, az Ínség-szikla, a hozzá legközelebb eső vízmérce pedig a Budapest Vigadó téri.
Az Ínség-szikla (~1645,3 fkm) és a Budapest Vigadó téri vízmérce (1646,5 fkm) között a távolság körülbelül 1,2 kilométer. A vízmérce 1876-2005 intervallumra eső adatsora a hydroinfo.hu honlap archívumából lekérhető, a hiányzó 2005-2018 közötti adatsor pedig adatigényléssel megszerezhető a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságtól.
2015-ben, amikor meghatároztuk az Ínség-szikla abszolút magasságát (95 méter 76 centiméter a Balti-tenger szintje fölött), sikerült megfigyelni az előbukkanáshoz tartozó vízállást is, ami kb. 92-93 centiméter volt a budapesti Vigadó téri vízmércén.
Az Ínség-sziklát borító vízoszlop magassága 2015. augusztus 15-én 7:17 órakor
A Vigadó téren ekkor 98 centiméteres nyers vízállást jeleztek
A bevezetőben feltett kérdések megválaszolása azonban koránt sem egyszerű, az adatsor és a vízállás meghatározását előre nem kalkulált tényezők (melyek egyúttal hidrológiai érdekességek) nehezítették:
1876 óta a Vigadó téri vízmérce 0 pontja ugyanis többször változott. A hydroinfo archívumából lekért adatsorok szerencsére tartalmazzák az adott évhez tartozó 0 pont abszolút magasságát, amely a következőképpen alakult az elmúlt 142 év során:
1876-1943: 95,98 m.B.f. A m.B.f. szint már csak azért is érdekes, mert csak 1960-ban tértünk át a "szocialista" alapszintre. Az addig használatos adriai alapszint ettől 67,47 centiméterrel alacsonyabban volt. Ebben az esetben valószínűleg a vízügyesek átszámolták az adriai értékeket a balti alapszintre.
1944-2005 (?): 94,98 m.B.f. A nullpontot a csökkenő vízállás értékek miatt 1 méterrel lejjebb szállították. Kérdőjel = 2005 utáni adat nincs (még) az archívumban.
?-2018: 94,97 m.B.f. Ha felkeressük a vizugy.hu honlapon a budapesti vízmércét 1 centiméterrel alacsonyabb szintet találunk a 2005. évi hydroinfósnál. Arról, hogy mikor változott a szint, nem találtam adatot.
A probléma tisztázása érdekében a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság számára küldött adatszolgáltatási kérelmemre a következő fénymásolt lapot küldték el:
Egy biztos, a két adatsorból csak az egyik lehet valódi, de arra a kérdésemre, hogy mégis melyik az igazi és mi okozza a különbséget már nem kaptam választ. Mivel amúgy is a hydroinfós vízállás adatokat használtam önkényesen úgy döntöttem maradok a hydroinfós nullpontok mellett,a többi pedig maradjon vízrajz-történelmi érdekesség.
Az Ínség-szikla előbukkanásához tartozó vízállás empirikus megfigyelése ugyancsak rejt magában bizonytalanságot, de ebben az esetben 2015-2018 között minden egyes megfigyelés alkalmával ugyanazt a 92-93 centiméteres értéket sikerült megfigyelni, melyek közül önkényesen a kisebb értéket; a 92 centimétert választottam küszöbszintnek.
1. ábra. Az Ínség-szikla magasságviszonyai a Vigadó téri vízmércéhez hasonlítva.
A hydroinfón található vízállás adatsor napi egy értéket tartalmaz, amelyet reggel 7 vagy 8 órakor mértek. A 92 cm alatti napok meghatározásában segítségemre volt egy korábban, a KDDVIZIG-től kapott adatsor, amelyen többnyire napi két adat szerepelt, a jelenkor felé tartva, ill. a nagyobb árvizek esetén napi több adattal (néha óránként egy adat is előfordul). Minden olyan napot figyelembe vettem a vizsgálat során, ahol legalább egy adat alulmúlta a 92 centiméteres küszöbértéket. A vízállás adatsor számértékei mellett helyenként betűk is szerepelnek, esetünkben az "A" és a "Z" betűk lesznek fontosak. Az A betű az álló jeget jelzi, a Z pedig a zajló jeget. Néhol előfordult, hogy az A és Z mellett álló szám kisebb volt a 2018 októberét megelőző 51 cm-es (1947. nov. 6.) LKV értéknél, ez azért lehetett, mert a jeges kisvizet külön szokás választani a jégmentes kisvizektől.
Ha valaki átlagos hírolvasóként tájékozódik a Duna vízállásadatairól, az árvizes időszakban arról olvashat, hogy a klímaváltozás itt van a nyakunkon, kiárad a Duna, az árvizek egyre gyakrabban érkeznek és egyre magasabbak. Ha kisvizes időszak van arról lehet hallani minden csatornán, hogy a klímaváltozás itt van a nyakunkon, kiszárad a Duna és egyre gyakrabban lesz egyre kevesebb víz a folyóban. Nos, ez az írás a kisvizes időszakról szól, de előre le kell szögezni, hogy rémhíreket nem szeretnénk terjeszteni.
"Ínséges" napok, hónapok, évek
Az "ínséges" napok adatsorából nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket. Az adatokból csak arra lehet következtetni, hogy nőtt vagy nem nőtt az ínséges napok száma. Az nem fog kiderülni, hogy ezt a globális klímaváltozás, a folyó szabályozása, a csapadékhiány, vagy a bármely egyéb ok miatt kialakult meder fenékszint süllyedése okozná. Mivel a lefolyás körülményei a legkevésbé sem állandóak, nem lehet biztos következtetést levonni a vízhozamok, vízállások trendjére, a szélső értékeinek előfordulására. Azonban néhány részlet figyelemre méltó:
Átlagosan 100 naponta látszik ki az Ínség-szikla. Az 1876. január 1. és 2018 december 31. között eltelt 143 év, azaz 52230 nap közül 493 olyan nap volt, amikor az Ínség-szikla kilátszódott. Ez az összes napok számához viszonyítva 0,94%.
Az utóbbi 16 évben többször bukkant elő az Ínség-szikla, mint az azt megelőző 127 évben. Az Ínséges napok számának eloszlása nem egyenletes; ha két (nem egyenlő) részre osztjuk az adatsort a 2003 utánra eső 16 évre 257 (52,23%), míg az azt megelőző 127 évre 236 "ínséges" nap esik (47,77%).
Miért éppen 2003. január 1. lett az adatsor vízválasztója? Röviden azért, mert ez az időpont osztja két, nagyjából egyenlő részre az ínséges napok számát (lásd fent). Hosszabb indoklás a folytatásban:
2. ábra. Az "ínséges" napok eloszlása a naptári év szerint (1876. január 1. -2018. december 31.)
A 2003. évet megelőző évekre 1,8 "ínséges" nap esett átlagosan, míg ez az érték 2003-tól kezdődően évente 16 napra, azaz nyolcszorosára nőtt (15,93 nap). Az "ínséges napok" arányát a két intervallumra összehasonlítva ugyanezt a különbséget figyelhetjük meg: 1876-2002 között eltelt 46 385 nap 0,5%-án bukkant elő az Ínség-szikla, míg a 2003-2018 közötti 5843 napon ez az arány hasonlóképpen a nyolcszorosára, 4,4%-ra nőtt.
Egyre korábbra tolódik a naptárban az Ínség-szikla felbukkanása. Miközben az "ínséges" napok többnyire december végén ill. januárban, de legkésőbb február közepén (12-én) véget érnek, a kezdő időpontjuk folyamatosan tolódik egyre korábbi dátumra. 1953-ban december elsején bukkant ki először az Ínség-szikla, 1971-ben november 4-én, 1986-ban október 15-én, 2003-ban augusztus 12-én, mint ahogy idén, 2018-ban is már augusztusban jelentkezett 92 centiméternél alacsonyabb vízállás.
1985 óta az Ínség-szikla megjelenése függetlenítette magát a Duna jegétől. 1954-ig a LKV értékek jellemzően zajló ill., álló jéghez kapcsolódtak. Az évnek ebben az időszakában a tartós fagy miatt jellemzően nincs jelentős hozzáfolyás a Dunához. 1954 után már csupán két alkalommal (1972, 1985) jegyeztek fel 92 cm alatti jeges kisvizet.
Manapság már minden második évben lát(ogat)ható az Ínség-szikla. Ha az időbeli eloszlást vizsgáljuk az évek tekintetében az elmúlt 143 évből összesen 35 olyan év volt, amikor kibukkant az Ínség-szikla és 108 amikor nem. Ez azt jelenti, hogy minden előbukkanásra átlagosan négy évet kellett várni (24,5%). 2003 előtt ez az érték még öt év volt (19%), 2003 óta pedig már két évet sem kell rá várni. Ha csak a 2002 óta eltelt 16 évet számítjuk meglepődve vehetjük észre, hogy ezek közül 11 bizony "ínséges" év volt (69%).
3. ábra. Az "ínséges" napok számának megoszlása hónaponként (1876-2002, 2003-2018)
A "legínségesebb" hónapok érdekes módon nem téliek, hanem az őszi időszakra esnek. A november hónap (125 előbukkanás) megelőzte a januárt (95), de a harmadik helyen ismét egy őszi hónap; az október (92) következik. Szorosan követi őket a december (86), majd leszakadva a szeptember (43), augusztus (32) és a február (20). Közülük az augusztus produkálta a legnagyobb növekedést:
2003 előtt még sohasem bukkant elő az Ínség-szikla augusztusban, 2003 után pedig már 32 napon keresztül volt látható. Ha a már említett két intervallumot hasonlítjuk össze, akkor a szélső hónapok, az augusztus és a február tekintetében tapasztaljuk a legnagyobb változást. Emellett a szeptember hónap is jelentős növekedést mutat. Februárban viszont 2003 után már csupán 2 "ínséges" nap volt a korábbi időszak 18 napjához képest.
Egy naptári évben a legnagyobb eséllyel január 7, 8, ill. 9-én találkozhatunk az Ínség-sziklával; az elmúlt 142 év során ezeken a napokon hét évben is előbukkant. Összesen 174 (48%) olyan nap van az évben, amikor legalább egyszer előbukkant és 191 (52%) amikor nem. Február 13 és augusztus 11 között még sohasem bukkant ki a Dunából. Eddig.
A három "legínségesebb" év 1947, 2003 és 2018 volt, amikor a rendkívül tartós kisvizek miatt az Ínség-szikla több mint két hónapon keresztül látható volt (62, 64, ill. 73 nap). E három év felelős az 1876-2018 között megfigyelt 493 ínséges nap 40 százalékáért.
Ezzel szemben a három leghosszabb (megszakítás nélküli) "ínséges" periódus közül kettő 2003 előttre esik. 1953/1954 telén 47 napon keresztül volt látható az Ínség-szikla, 1947-ben ettől nem sokkal elmaradva 46 napon át. Érdekes felvetés, hogy az országban tapasztalható "ínséges időszak" (padláslesöprés, TSZ-szervezés) mennyiben függhetett össze az Ínség-szikla elnevezésével. Mindenesetre a harmadik leghosszabb periódus jó két héttel rövidebb ideig, "mindössze" harminc napon át tartott 2018 őszén.
Összefoglalva a megfigyeléseinket: az "ínséges" napok egyre gyakoribbá válnak, a jövőben akár évente is fényképezkedhetünk az Ínség-sziklán. Télikabát helyett immár fürdőruhában is, hiszen ezek a napok egyre korábban érkeznek, egy adott évben. Elképzelhető, hogy a közeljövőben már júliusban is előfordulhatnak. És még igyekezni sem nagyon kell, hiszen az ínséges napok egyre tartósabban jelentkeznek, és a trendek alapján az év 365 napjából egyre több lesz az "ínséges".
Köszönet a cikk megírásában nyújtott segítségért Rácz Tibornak, Timár Gábornak és Ónodi Zsoltnak!
A 2018 őszi kisvíz egyik legérdekesebb jelenségével a Garam torkolata alatt találkoztam. A Duna szlovák oldalán, messze benn a mederben, de még mindig a bal parthoz közelebb közvetlenül a hajózóút mellett bokáig érő vízben súrlódott kavicságyon a kajak. Ekkor Esztergomban 4 centiméteres vízállást mértek, ami majdnem harminc centiméterrel volt az október 24-én mért új, -21 centis LKV fölött.
Zátony a Duna közepén.
A Garam-torkolat kiterjedt víz alatti zátonya a két folyó közös hordalékából épül fel, melynek nagyobb hányadát a Garam adja. Középvíznél a Garam több ágon keresztül éri el a Dunát. A leghosszabb ága Garamkövesd és Kovácspatak között rakja le hordalékát, míg a legrövidebb szakasz a vasúti hídról is jól látható egyenes szakaszon tart Esztergom-Szentgyörgymező legszélső házai irányába. A hordalékból felépülő zátonyokon képződő szigetvilágról korábban Farkas László írt beszámolót a blogra, most kifejezetten a zátonyokra koncentrálunk. Víz felett és víz alatt egyaránt.
Az alábbi videó talán jól érzékelteti a helyzetet (bár jobb lett volna -21 cm-nél lefilmezni ugyanezt, úgy, hogy a háttérben elhalad egy teherhajó).
A Garam-torkolat zátonyai már régóta keserítette meg a hajósok és a part mentén lakók életét is. A zátony ugyanis nem csak gázlót képezett a két part között, de ezen a gázlón télidőben előszeretettel torlódtak fel jégtáblák.
"A Garam torkolata alatt keletkezett garamkövesdi gázló megjavítását már régóta előirányozták, a Magyar—Csehszlovák Közös Műszaki Bizottság is foglalkozott a kérdéssel, de a rendezés halasztódott. A Garam ökölnyi köveket és egészen durva kavicsot szállít a Dunába, mely ott lerakódik és hatalmas zátonyokat alkot. Az előnyomuló zátony a gázlóban egyre komolyabb hajózási nehézségeket okozott. 1943-ban szabályozták a gázlót 60 m széles vezérárokban 55 000 m3 kavics kotrásával és 2 db jobb oldali sarkantyú beépítésével 6670 m3 kőből. A munka igen jól sikerült, azóta ez a gázló megszűnt." Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973. 205.p.)
A Garam-torkolat alatt képződött gázlón egy 1930-as térkép kiterjedt zátonyt jelöl a folyó kellős közepén. A vízisport térkép készítésének idején a torkolat még a Kövesdi-sziget keleti csúcsánál volt, napjainkra ez áthelyeződött a sziget nyugati csúcsához, oda ahol a térkép további zátonyokat jelöl.
Az 1943-as kotrás és sarkantyúépítés ellenére a gázló egy 1962. október 27-én készült légifotón is felbukkan, méghozzá ugyanott. Alakja azonban nem hasonlít egyetlen ismert mederformához sem, elképzelhető, hogy a furcsa alakját a kotrásnak köszönhette. A légifelvétel készítésének időpontjában a budapesti vízállás viszonylag alacsony volt; 96 cm. Ennek ellenére fél kilométer hosszan kilátszik a vízből. 2018. október 20-án, Budapesten mért 58 centiméteres vízállásnál azonban 15-25 centiméter víz borította. Elképzelhető, hogy 1962 óta a zátony tetejét elkotorták, vagy a folyó sodrása mosta el a felső fél méternyi kavicsréteget.
Homokos és iszapos üledékek a Garamkövesdi-sziget keleti csúcsánál.
A Garam által szállított hatalmas mennyiségű kavicstömeget jól jellemzi az alábbi idézet:
"A Garam torkolata előtt a széles középvizi meder hátrányait fokozza még az is, hogy a Garam árvizei sok hordalékot hoznak, és a Dunába érve, nagyrészt lerakják. A Garam-torkolat és a csatlakozó dunaszakasz tele van zátonyokkal, amelyeken a növényzet előbb-utóbb gyökeret ver, s így idővel ezek a zátonyok szigetekké alakulnak. Ilyenek a Helembai-, a Dédai- és a folytatásukban keletkezett többi sziget." Vízügyi Közlemények, 1951. (33. évfolyam) 1. szám. A magyar Dunaszakasz szabályozásának kérdései
Tehát a Dunakanyar nyugati részén szemünk láttára épülő zátonyok és szigetek a Garam hordalékbőségének köszönhetők? Részben igen, részben pedig a kellő szélességű medernek, ahol a kavicsfelhalmozódás és a hajózóút képesek az együttélésre.
Amióta azonban a Garam torkolati szakasza lerövidült és a Kövesdi-szigettől északra található ág már csak a magasabb vízállásokat vezeti le a hordalék összetételében is változás észlelhető. A Kövesdi-sziget alsó felén hiányzik a kavics. A szárazra kerülő partszakaszon a homok és az iszap dominál az ártéri erdő legszélső fái és az alacsony vízállású Duna között. Esztergomban mért 4 centiméteres vízállás idején a part éppen ott ér véget ahol az ellaposodó partszakasz hirtelen mélyülni kezd. Mivel a tartósan alacsony vízállás együtt járt a lebegtetett hordalék csökkenésével, a folyó átláthatósága jelentősen nőtt; 1-1,5 méteres mélységig le lehetett látni. A garamkövesdi oldalon egészen egyszerűen el lehetett volna evezni úgy, hogy az ember észre sem veszi a meder közepén emelkedő zátonyt.
A Garam jobb partja már a Duna medrében épül.
Ezen a torkolat alatti szakaszon tulajdonképpen még mindig a Garam vizén jár az ember, a két folyó vize csak lassan keveredik el. Az eltérő színű víz légifotókon néha egészen Kovácspatakon túlig nyomozható. A meder közepén található zátony körülbelül -18 centiméteres vízállásnál bukkanna elő. Azaz pár órán keresztül elő is bukkant, hiszen az új Esztergomi LKV ezt az értéket 3 centiméterrel alulmúlta október 24-25-én. Hossza megegyezik a légifotón látható zátonyával, habár magassága csökkent és az alakja az áramlási viszonyoknak köszönhetően immár orsó alakú. Anyaga nagyméretű kavics.
A Garam folyó torkolatvidéke. Kilátás keletre.
Ez a kavicsanyag nyugat felé tovább nyomozható a mederben, szárazon és vízen is. Október 20-án a szárazon lévő rész szélessége megközelítette a 200 métert. A víz alatti rész egyenletesen és csak nagyon kis mértékben mélyült. A Garam folyóra nehézkesen lehetett csak ráfordulni a hullámzás, a sodrás és a sekély vízmélység miatt. Mindkét oldalán ellaposodó kavicszátonyok kísérik, néha azt sem tudni hol végződik a víz és kezdődik a part.
A szárazra került kavicszátonyon már megjelentek az élővilág nyomai. Egysrészt a növényzet kezdi birtokba venni a területet, a szigetként jellemezhető fás területekről lassan meghódítják a szabad földterületet. Másrészt megjelent az ember és minden elképzelhető jármű. Három tényező vonzza ide az embereket; a látványosság, a halak és a kavics. Bámészkodók, horgászok és illegális kavicstermelők járják a tájat. Utóbbiak a legszemérmesebbek, nekik csak a nyomaikat lehet felfedezni az ingyenes nyersanyag lelőhelyként hasznosított területen.
Az apadó Duna által "leszívott" Garam medrében folyamatos a hordalék mozgása a Duna irányában. A hordalékkúp épülése miatt a folyó sodorvonala (és a hajózóút) lassan dél felé szorul. A Szamárhegy tövében megépített két hatalmas sarkantyú feladata, hogy ezt a vonalat visszanyomja a szlovák oldal felé, a Helemba-szigettől északra és biztosítsa a hajózási útvonal kellő vízmélységét.
Ha esetleg a meder közepén megbújó zátony idővel szigetté válik Szlovákia fennhatósága alá kerül majd, hiszen a hajózó útvonal tőle délre található.
A vízügy október 14. esti előrejelzése szerint október 16-án meg fog dőlni a valaha mért legkisebb jégmentes vízállás (LKV) Budapesten. Ennek örömére a Dunai Szigetek blog megnyitja ezt a posztot, amellyel arra buzdítja a kedves olvasókat, hogy fényképezőgéppel járják be a Duna partját az elkövetkezendő héten és együtt örökítsük meg ezt a rendkívüli hidrológiai jelenséget!
Ebben a posztban kapna helyet minden dátummal és helyszínnel ellátott fénykép, régi twitter hosszúságú üzenet (140 karakter), amelyben bármi rendkívüli dologról (kajaktúra, Dunaágban talált tárgyak, kiszáradt folyószakaszok, sosem látott zátonyok, stb.) be lehet számolni akár fénykép nélkül is! Továbbá gyűjteni fogjuk az országos médiában megjelent cikkeket, drónfelvételeket, youtube videókat.
LKV a dunai vízmércéken (vízállás, dátum):
Dunaremete: -39 cm 1997.02.26.
Nagybajcs: -31 cm 1992.10.26. (Október 24-én megdőlt) -32 cm
Gönyű: -93 cm 1992.10.26.
Komárom: 18 cm 2016.01.01. (Október 14-én megdőlt!) Október 24. -12 cm
Esztergom: -2 cm 2003.08.30. (Október 15-én megdőlt!) Október 24-25. -21 cm
Szob: -73 cm 2003.08.29 (Október 16-án megdőlt!) Október 25. -86 cm
Nagymaros: -53 cm 2003.08.30. (Október 15-én megdőlt!) Október 25. -72 cm
Vác: -45 cm 2003.08.29. (Október 16-án megdőlt!) Október 25. -56 cm
Szentendre: -63 cm 2003.08.29. (Október 15-én megdőlt!) Október 25. -83 cm
Budapest: 51 cm 1947.11.06. (Október 16-án megdőlt!) Október 25. 33 cm
Budafok: -15 cm 2004.01.07. (Október 16-án megdőlt!) Október 25. -32 cm
Ercsi: -65 cm 2018.08.21. (Október 15-én megdőlt!) Október 25. -92 cm
Adony: -36 cm 2011.12.02. (Október 15-én megdőlt!) Október 25. -60 cm
Dunaújváros: -55 cm 2016.01.03. (Október 11-én megdőlt!) Október 26. -82 cm
Dunaföldvár: -172 cm 2011.12.02. (Október 15-én megdőlt!) Október 18. -195 cm
Paks: -58 cm 2011.12.03. (Október 15-én megdőlt!) Október 26. -97 cm
Dombori: -54 cm 2011.12.03. (Október 16-án megdőlt!) Október 26. -87 cm
Baja: 51 cm 2003.08.31. (48 cm 2018. augusztus) (Október 17-én megdőlt!) Október 26. 27 cm
Mohács: 62 cm 2003.09.01. (Október 18-án megdőlt!) Október 26. 50 cm
Dunakeszi kikötőerőd és révátkelés 2018.10.25. Vác -55 cm
Valami van a víz alatt Dunakeszi rév 2018.10.25. Vác -55 cm
Barna Zsolt: Agyagrétegek Ercsi és Százhalombatta között. 2018.10.22. Ercsi -77 cm
Barna Zsolt: Agyagrétegek Ercsi és Százhalombatta között. 2018.10.22. Ercsi -77 cm
Barna Zsolt: Ercsi és Százhalombatta között. 2018.10.22. Ercsi -77 cm
Hoffer János: Szentendre két új zátonya. Budapest 46 cm.
Szentendrénél fényképeztem a zátonyokat a bal part felől, és az egyfás szigetnél fotóztam még, ahol még mindig bőven át lehetett evezni egy 8,5 méteres evezős hajóval. A sziget mellett mély víz van, de ügyeskedni kell, mert erős kanyarban folyik/áll a víz, és van víz fölé lógó, bedőlt fa is. A nehézséget növelte a pecás az alsó kijáratnál, és a sziget alatti meglehetősen zátonyos víz.
Hoffer János: Még mindig sziget az Egyfás-sziget! Budapest 46 cm.
Gróh Péter: Kulcs 2018.10.21. Dunaújváros -64 cm
Gróh Péter: Kulcs 2018.10.21. Dunaújváros -64 cm
Kismaros 2018.10.23. Nagymaros -60 cm
Katasztrofaturisták Dunán innen Dunán túl. 2018.10.23. Nagymaros -60 cm
Izsó Zoltán: Süttő és Lábatlan közötti szakasz. Egykor sódert bányásztak itt. Most jól láthatóak a gödrök és zátonyok, mögöttük az eredeti meder.
Izsó Zoltán: Lábatlani cső (2018.10.22)
A vízfelszín alatt nem egy kapitális harcsa teste látható, hanem egy ipari cső, az egykori papírgyár hagyatéka. Nem tudom mi volt a funciója, de van itt egy méretes kőgát, ezek szerint ezt elfedendő. (Itt: 47.759284,18.469740)
Ungvári Gábor: Baja
Zátonyok a Hárosi-sziget két sarkantyúja között (további képek a Budafok-Tétény Kertváros oldalon)
Schell Gergely: Dombori 2018.10.18.
Schell Gergely: Dombori 2018.10.18.
Takács Balázs: Mosoni-Duna 2018.10.17. Győr 52 cm
Az itt található kavicszátony akadályozza a Dunát abban, hogy leszívja a vizet a Mosoni-Duna felsőbb szakaszáról. A zátony alatt kb. fél métert csökkent a víz Augusztus elejéhez képest, míg két kilométerrel feljebb csak 10-15cm körüli a csökkenés.
Kun P. Andrea: Zátony a Szentendrei-sziget északi csúcsán 2018.10.15. 10:55
Kun P. Andrea: Tahitótfalu, Előbukkantak a cölöpök ami állítólag régen malom volt. 2018.10.15. 09:42
Kun P. Andrea: Tahitótfalu, Tildy Zoltán híd 2018.10.12. 09:53
Czakó Lőrinc: Kompkötő-sziget, déli csúcs 2018.10.14. 16:11 -28 cm Vácott
Dávid Balázs: Esztergom -10 cm
Dávid Balázs: Esztergom -10 cm
BUDAPESTEN IS MEGDŐLT A LKV!
VÁCOTT IS MEGDŐLT A LKV!
Mészáros Viktor: Anyázó-kő (Kenualj-karcoló) Göd 2018.10.16. 17:18 -48 cm Vácott
Sződliget 2018.10.15 16:00 Vácnál mért -40 cm
Sződ sarkantyú 2018.10.15 16:00 Vácnál mért -40 cm
Sződ Rákos-patak torkolata 2018.10.15 16:00 Vácnál mért -40 cm
Göd Ilka-patak torkolata 2018.10.15 16:00 Vácnál mért -40 cm
Göd Ilka-patak torkolata 2018.10.15 16:00 Vácnál mért -40 cm
Gödi-sziget északi előtere 2018.10.15 16:00 Vácnál mért -40 cm
Selymes Nóra: A Duna Vácnál
Selymes Nóra: A Torda-sziget alatti sarkantyú
Balázs Árpád Rafael: Pilismarót
Tömör Miklós: Budapest
Schell Gergely: Gerjeni-zátony.
Virág Péter Sárai Anikó: Komárom 2018.10.15 7:30
Péter László: Süttői-sziget, Dunamocs 2018.10.15.
Palotai-sziget, Budapest 2018.10.05.
A pentelei monostor romjai, Dunaújváros 2018.10.13.
Szokolics György: Ma (2018.10.14.) a Helemba-sziget felett 3, majdnem összefüggő zátony volt 0-110 centiméteres vízzel, jellemzően 30 centis. A folyó közepén, mint a Helemba v. a szobi zátony.
Szokolics György: (2018.10.13-14.): 1468,5-nél 200 méter széles zátony, alig marad meder, 1 km -rel lejjebb 5-30 métrrel a parttól bedől, esetenként élő fák. Közvetenül a part mellett 9,4 méter mély víz ennél a vízállásnál (műszerrel mérve). Kicsivel arrébb lekapar az evező. Ugyanaz a Kádár belseje. 6-8 métere mély gödrök.
A Dunai Szigetek egy ismeretterjesztő honlap, ezért minden itt megjelent szöveges tartalom hivatkozással szabadon felhasználható. Minden egyes átvett szöveg esetében kérném, hogy a bejegyzés internetes címét tüntessék föl a hivatkozásokban. A bejegyzésekben található szöveg, ábrák, fényképek túlnyomó többsége saját munkám eredménye. (Amennyiben nem, ott ez forrásmegjelöléssel fel van tüntetve.) Ezeket is szívesen felajánlom további ismeretterjesztésre előzetes (és nem utólagos) jóváhagyásommal.
Levelesláda, kapcsolat, kérés, kérdés: dunaiszigetek a gmail-en
.JPG)
