Oldalak

2013. április 25., csütörtök

Tavaszi virágözön a kismarosi Duna Rét-szigeten


A későn jött és korán ment tavasz első biztos jele volt, hogy a Dunakanyart ellepték a kerékpárosok. Amióta megépült Budapest és Szob között a kerékpárút, évről-évre többen kerekednek fel a városiak, hogy kikerekezhessenek a természetbe. Sajnos, vagy szerencsére sokan úgy teszik meg ezt a távolságot, hogy meg sem állnak gyönyörködni a természet apró szépségeiben. A természet számára bizonyára szerencsére, hiszen így nem tapossuk le a virágokat, nem zavarjuk meg az erdei állatokat. Ezért is voltam bizonytalan és halogattam már két éve e bejegyzés megírását. Kismarost elhagyva balról a Duna Rét-sziget csak árvízkor látható mellékága kísér minket. Az ezen túl húzódó rét ilyenkor tavasszal egy hatalmas, színpompás virágtengert alkot!

Réti boglárka (Ranunculus acris)

A pontos helyszínről már volt szó itt a Dunai Szigeteken. A Duna-rét virágtengerét fátlan ártéri és réti társulások alkotják. A Duna felőli oldalon és az egykori mellékágban magassásos, míg a rét magasabban fekvő részein inkább réti társulással találkozhatunk. Emberi gazdálkodásnak nyoma sincsen, leszámítva a Kismarosi-szigetet kísérő ültetett nyárast. A rétet a település felől a mellékág áthatolhatatlan cserje és lágyszárú növényzete óvja a hívatlan vendégektől, azonban néhány - főként horgászok által látogatott földúton át lehet jutni a szigethez. Ha elhatározzuk magunkat és letérünk a kerékpárútról, kizárólag ezeket használjuk!
 
Ernyős madártej (Ornithogalum umbellatum)

A terület ugyanis védett, Natura 2000-es terület, ráadásul a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik.

Magyar kutyatej (Euphorbia pannonica)

Lándzsás útifű (Plantago lanceolata)

Mocsári nőszirom (Iris pseudacorus)



Nyári tőzike (Leucojum aestivum), védett!
 
Fekete nadálytő (Symphytum officinale)

Réti margitvirág (Leucanthemum vulgare vagy Chrysanthemum leucanthemum)

Még csak bimbózó réti iszalag (Clematis integrifolia), védett!
 
Réti iszalag (Clematis integrifolia)
 
Sás (Carex sp.)

Mezei zsurló (Equisetum arvense) meddő szára

Hatalmas, magányos fűz (Salix sp.)

Csoportkép a portrék után

A területet a nagyobb árvizek gyakran elborítják éppen ezért itt nem alakult ki szántóföldi kultúra. Az ártéri gyümölcstermesztésnek azonban a mai napig sok emlékével találkozhatunk Nagymaros felé haladva.

Kilátás nyugat felé, a Börzsöny vonulataira

A fák íve kirajzolja a Duna kétszáz éve elhagyott mellékágát

A terület legszebb része a Kismarosi-holtág keleti része, ahol a fásszárú növényzet már birtokba vette a feliszapolódott medret. Itt találkozhatunk a gyarkan vízből előbukkanó tőzikékkel, melyek az ugyancsak vízben álló fűzek árnyékában fehérlenek kis csoportokban. Csodálatos fehér szőnyegként borítják az ártéri erdők alját így április végén.


A Kismarosi-sziget mellékága ad otthont a tőzikéknek

Ma más sokat kell kerékpározni, hogy ilyen rétet találjunk, holott az intenzívebb mezőgazdaság és a folyószabályozások előtt hol keskenyebb, hol szélesebb sávban követték egybefüggő virágfüzérként a Dunát. Éppen ezért ha arra járunk vigyázzunk rá, és lehetőleg több szemetet vigyünk magunkkal, mint amennyivel érkeztünk! ;)

Mivel alaposan kutatott területről van szó, bőséges szakirodalom áll az érdeklődők rendelkezésére:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése