Hazánk legszebb folyókanyarulat-maradványa

A magyar Duna egyik legcsodálatosabb kanyarulatát rejti a Mohácsi-sziget. Szó szerint rejti, ugyanis a folyókanyarulatból mindössze egy kifli alakú tó maradt, melyet fokozatosan minden oldalról a szárazföld igyekszik birtokba venni. A növényzet térhódítása és a környékbeli földmunkák elől szinte az utolsó pillanatban sikerült megmenteni a tavat és a tóban rejlő egykori dunai szigetet.

A Riha-tó egy lefűződött Duna holtág, a mohácsi-szigeti Homorúd község szomszédságában található, közigazgatásilag hozzá tartozik bár északi partja már Mohács város birtokában van. 1945-ig a pécsi püspökségé volt. Hidrológiai szempontból ma egy kisebb belvízgyűjtő tó. Ez azt jelenti, hogy a Dunáról  fokozatosan lefűződő víztest még sokáig tartotta a kapcsolatot a főmederrel fokokon keresztül. Mára ezek a fokok belvíz és talajvízlevezető csatornák vizét továbbítják a tóba. A 90 hektáros élőhely együttes természeti gazdagsága a horvátországi Kopácsi-rétéhez mérhető, a Duna-Dráva Nemzeti Park része.

A tó dunai eredetéről a helyszínen is könnyen meg lehet győződni, a holtágat kísérő nyárfaerdő íve, valamint a tó szélessége és egyéb hidromorfológiai jellemzők alapján. A tó lefűződése nem ma történt, már az első katonai felmérés (XVIII. sz. vége) idején sem volt már élő Duna meder. A fokozatos eutrofizáció és a bemosódó hordalék következtében 2004-re a nyílt vízfelület összefüggéstelenné vált, nádasok zsombékosok nőttek a tómeder közepén is.

2004-ben a Holland PIN-MATRA pályázaton elnyert 68000 euróból sikerült rendbetenni a Riha-tavat. A munkálatok második szakaszában 13000 köbméter földmunkával kikotoroták a medret és vezérárkot ástak a Kis-Rihán. Mivel a tavat az idők során két helyen is áttöltötték így három tóegység jött létre, a morotva egy része feltöltődött. A rehabilitációs tevékenység során a talajvizet a tóba vezető csatorna kitisztításra került, így a Mohácsi-szigeten összegyűlő vizek fel tudják tölteni a tavat. Ezáltal újra friss vízhez juthat a tó. Az egyik áttöltést elbontották, hogy újra egységes vízfelület jöhessen létre, a vízre úszó fészekszigeteket telepítettek. A munkálatokat az alábbi ábra részletezi:

A Riha-tó a Duna egykori kanyarulatából alakult ki. Bizonyos szakaszokon nyomozható az egykori meder, azonban ahogy távolodunk a tómedencétől egyre nehézkesebbé válik, majd eltűnnek az éles domborzati elemek. Az utolsó ábrán körülbelül a szaggatott vonalak elvégződésénél következhetett be a kanyarulat leszakadása. Valószínűleg egy nagyobb árvíz egyszerűen átbukott a túlfejlett kanyarulat földnyelvén és a megnövekedett vízhozam új, rövidebb medret alakított ki magának. Az árvizek által az új part mentén lerakódott hordalék pedig lassan feltöltötte az egykori kanyarulat Dunához közeli részeit, míg a távolabb eső részen megmaradt a nyílt víztükör, a holtágból tóvá változó Riha.

A kanyarulat bal partja viszonylag könnyen nyomozható térképen, köszönhetően annak, hogy az eróziós tevékenység folyásirányban erősebben fejtette ki a hatását. Érdekes, félhold-szerű mintázatokat figyelhetünk meg a Riha és a Duna közötti területen. Domborulat követ mélyedést, és ez a mintázat ismétlődik egészen a Riha kanyarulatáig. Olyan ez, mintha a folyó évgyűrűit látnánk a tájon. Évről-évre a vándorló kanyarulat újabb zátonyokat épített a hordalékból a domború oldalon, miközben a szemközti oldalon bontotta a partfalat. Ezeket a domborulatokat övzátonyoknak hívjuk, míg a két övzátony közötti mélyedést sarlólaposnak. Ha egérrel követjük az íveket a térképen kirajzolódik előttünk a folyókanyarulat egész története az átszakadásig!
 

Ne feledkezzünk meg a Riha-tóban található egykori dunai szigetről sem! Neve szerencsére fennmaradt, és az idők folyamán nem is változott. 1827-ben, a Dunai Mappáció idején is Por-szigetnek hívták, melyet a Pál zátonya (ma Kis-Riha) választott el a parttól. Szerencsére a tórehabilitáció során nem feledkeztek meg erről a részről, így visszakaphatta e terület a sziget jellegét.

A Riha-tó a Duna Dráva Nemzeti Park része, a Béda-Karapancsa ramsari területhez tartozik a különlegesen értékes az itt fészkelő kis kócsag, bakcsó és üstökösréce állomány miatt.  

Képek forrása: theoldmohacs.blogspot.com, http://www.ddnp.hu/_user/oldal_images/termeszetvedelem/

Új Orsova

Új-Orsova lett Ada Kaleh új neve, miután 1913-ban Krassó-Szörény vármegyéhez csatolták az addig török fennhatóság alatt álló szigetet. A "régi" Orsova, a Monarchia utolsó dunai kikötője néhány kilométerrel feljebb állt a Cserna-folyó torkolata fölött. Ma már hiába keresnénk ezt a két települést, a török reliktumot és a rohamosan fejlődő soknemzetiségű dunai kikötővárost. Mindkettőt elnyelte a progresszió, a technika és a társadalmi szükségletek és a Vaskapu I. erőmű által felduzzasztott Duna. A két település legutolsó pillanatairól előkerült fényképeket - ha jól tudom - Magyarországon eddig még sehol sem publikálták.

Ada Kaleh látképe az orsovai út mellől

A felvételeket Ionica Popovici tette közzé egy Ada Kaleh-ről elszármazottak által működtetett oldalon. A fényképek dátuma 1967, kivéve az utolsót, az feltehetően 1971-es. 

Sosem hittem volna, hogy van olyan ember, aki még ne hallott volna erről a szigetről, de felvilágosítottak róla, hogy az emberek döntő többsége számára tökéletesen ismeretlen vidék az egykori magyar Al-Duna. Nekik mondanám el, hogy Ada Kaleh egy török lakosságú és hangulatú sziget volt, mígnem a román állam úgy nem döntött, hogy ezt a többszáz éves etnográfiai zárványt elpusztítja a Vaskapu I. erőmű kedvéért. A lakók addig a turisták mellett saját cigarettát gyártottak, valamint itt készült a rózsasziromlekvár, mely tényleg lekvár volt és tényleg rózsaszirmokból készült. A Dunai Szigetek blogon már sok térkép, leírás, képeslap jelent meg a legkülönlegesebb dunai szigetről. Érdemes átnézni, annak is aki esetleg nem most hall erről a helyről először.

A Cserna torkolata és a közúti híd, háttérben "Új" Orsova épületei

 
A Vaskapu I. erőmű 33 méterrel emelte meg a Duna vízszintjét, ami azt jelentette, hogy Báziásig, azaz végig az Al-Duna mentén minden település víz alá fog kerülni. A munkálatok megkezdése előtt történészekből és építészekből álló csoport kutatta végig a megmentésre érdemes értékeket és e kiadvány nyomtatott formában is megjelent. Ada Kaleh szigetével kiemelten foglalkoztak, nagy szerencsémre az egyik román tudós unokája ezt el is jutatta nekem és részleteket a Dunai Szigetek blog is közölt.

Nagyzsuppány (Jupalnic) falu helyén épült fel az új Orsova, a távolban Ada Kaleh szigete sejlik fel

 

Voltak olyan települések, amelyeket egyszerűen "feljebb toltak" a völgyekbe, elsősorban ott, ahol 33 méternél kevesebbet emelkedett a vízszint. Orsova környékén, amely a leginkább ki volt téve az elárasztásnak minden falut kitelepítettek, és egy új várost terveztek a Cserna-folyó lapályán keletkező hatalmas öböl mellé. Itt már állt egy kisebb falu, Nagyzsuppány, melyet ugyancsak eltüntettek a föld színéről az új szocialista város kedvéért. Itt, a hegyek tövébe szorítva épült fel végül a legújabb Orsova, ahová a régi Orsova, Tuffier, Nagyzsuppány és Kormanik lakosságát telepítették.

Építési terület, háttérben a magasított út új hídja

A semmiből épült fel a biztonságos magasságba emelt város. Épületei semmiben sem emlékeztettek a régi településre. Modern panelházak nőttek ki gomba módjára egy akkor még nem létező öböl íve mentén.

1966-1974 között teljesen átalakult a táj.

 

A Cserna-folyó lapálya helyén ma a tározó vize hullámzik.

Kilátás az Új-Orosva feletti hegyről északkeleti irányba

A halálraítélt Nagyzsuppány felett már ott magasodnak Orsova új épületei.

Épül a hegyoldalba vágott új út a Duna fölött.

Az elárasztás megkezdődött.

A Traianus-tábla megemelése

Nem csupán a lakosokat kellett arrébb költöztetni, a román állam nem volt közömbös a kulturális értékek megmentése iránt. A fenti képen éppen a Traianus táblát emelik a tározási szint fölé. A munkálatok során kivágták a sziklafalból majd betonoszlopokkal megtámasztották a timpanonját és beillesztették vasalással jelenlegi helyére. Valamiért Abu Szimbel kőbevésett alakjai jutottak az eszembe róla, akiket az Asszuáni-gát miatt telepítettek odébb. De talán azt még nem graffitizték össze.

Orsova helyén ma egy víztározó hullámzik, az új települést Nagyzsuppány fölött hozták létre mely egészen a Cserna mai torkolatáig nyúlik északon. 3 milió köbméter beton épült be az erőműbe, mely örökre eltüntette a vizákat a felsőbb Duna-szakaszokról.

Ada Kaleh végnapjai

Orsova lakói szerencsésebbek voltak Ada Kaleh törökjeinél, jelenleg is Orsovában lakhatnak, igaz kissé odébb. A törökök lakhelyéül a román hatalom az erőmű alatti Simian-szigetet jelölte ki, ahová át is költöztették a számozott téglákra bontott erődöt. A törökök azonban nem maradtak ott sokáig, szétszóródtak a szélrózsa minden irányába. Az idő előrehaladtával lassan kihal ez a kis közösség is, éppen ezért nagyon fontos lenne, hogy az emlékeiket, fényképeiket, anekdotáikat valaki összegyűjtse és az utókor számára megmentse.

Egy történelmi pillanat: az utolsó ismert fénykép Ada Kaleh szigetéről. A felvétel a szerb partról készült, szemben az új Orsova-Turnu Severin út hídja látható a feltöltésre váró Bahna-öböl felett. Ada Kaleh szigetén már nem állnak épületek, a házakat, erődítményt szétbontották, a lakosokat kitelepítették. Csupán az erőd szögletes falait látjuk, maga sziget már hullámsírba merült. A képről bebizonyosodik, hogy nem igaz az a legenda, miszerint a minaret tornya még sokáig kiállt a tározóból és csak évek múltán omlott bele. Egy tökéletesen lecsupaszított, halott sziget várta az emelkedő vízszintet, mely örökre elborította.

Eltűnő budapesti árvíztáblák

IN ENGLISH

"És lészen ha megkérdezik holnap gyermekeitek   

 mi ez a kő templomotokban,  

 így szóljatok:   

Az utolsó nemzedék is hallja,   

hogy a Duna vize eddig ért."   

Utoljára 1977-ben készült összefoglaló tanulmány Budapest árvíztábláiról. Rajna György "Árvíztáblák Budapesten" c. műve csak két évvel később, 1979-ben jelenhetett meg a Tanulmányok Budapest Múltjából 21. kötetében. A szerző már ekkor kénytelen volt rövid kiegészítést illeszteni a végére, miszerint az eltelt két év alatt két 1838-as, ferencvárosi árvíztábla tűnt el meglévő épületekről, valamint kettőt házzal együtt bontottak le Újpesten. A tanulmány publikálása óta 35 év telt el. Mi lett azóta a gondosan összegyűjtött és dokumentált táblák sorsa? Ennek próbáltam meg utánajárni.  

Egy szép példa az árvíztáblák megmentésére: Ferencváros, Bokréta utca 32.

 

Rajna György tanulmányában dokumentálta a Nagy-Budapest területén található valamennyi árvíztáblát, kezdve a Havas utca 4. szám alatt álló 1732-es legidősebb példánnyal folytatván a sort az 1945. évi egyen-árvíztáblákig, melyekek az Északi Összekötő Vasúti híd felrobbantása miatt képződő jégtorlasz okozott Csillaghegyen és Újpesten. A legfiatalabb tábla 1979-ben készült és az 1965. évi árvíznek állított emléket. A tanulmány legértékesebb része a függelék, ahol valamennyi árvíztábla táblázatba szedve szerepel. Szám szerint 139 darab. Nem csupán a létezők, hanem mindazok az elbontott, eltűnt példányok is, amelyről a szerzőnek tudomása volt. Pontos cím, dátum, felirat, külalak, méter szerepel ebben a táblázatban, sőt helyenként utcaszinttől mért magasság és abszolút (tengerszint felletti) magasság is.

Az összegyűjtött 139 árvíztábla közül 81 készült a fővárost sújtó eddigi legnagyobb árvíz, az 1838 márciusi kapcsán. A budapestiek kollektív emlékezetében is ezek maradtak meg leginkább. Mindenki ismeri azokat a kőbe vésett ujjakat, melyek egy vonalra mutatnak valamilyen gót- cirill- vagy éppen latin betűs felirat mellett, melyek magyar, német, latin vagy éppen szerb nyelven íródtak. Hogy összesen mennyi készült belőlük annak idején szinte lehetetlen megállapítani. A város hatalmas ütemű fejlődése során a táblák eltünedezése már a XIX. században megkezdődött, amikor a földszintes városból a Birodalom második központja lett.

Valószínűleg már az 1838. év során elkezdték kihelyezésüket az újjáépített és megmaradt épületek falaira. Hogy ezek központi utasításra kerültek fel az épületek falára, már nem bizonyítható. Az árvíztáblák eltérő alakja, felirata, szövegezése arra utalhatnak, hogy ezt mindenki magánszorgalomból intézte. Elképzelhető, hogy ez egy korabeli divathullám része volt, mely keresztülsöpört az összes dunamenti településen. A legalacsonyabb árvíztáblák térdmagasságban tanulmányozhatók, pl a nagytétényi 53 cm magasan van, de a VI. ker. Desewffy utcai sem sokkal magasabb. Egy későbbi feltöltés miatt kerülhettek ilyen szintbe, de az biztos, hogy ennél lejjebb már nem volt szokás táblákat kihelyezni. Éppen ezért Pest azon szárazon maradt területei, mint például a Bazilika környéke, a Ferenciek tere és a Szabadság tér környéke nélkülözni kénytelenek az árvíztáblákat. A legmagasabb árvíztábla a Szerb utcai templomon található, ahol a korabeli talajszinttől mért 270cm lemérése sem volt egyszerű feladat.

Az 1838-as árvíztáblák kihelyezése nem zárult le a XIX. század első felével, tudjuk, hogy néhány árvíztábla a XX. században került mai helyére. Ilyen a Műegyetem rakpart falába beépített tábla, amely egészen biztosan másodlagos, hiszen a kopaszi töltés megépítése előtt 1838-ban ott még bőven a Duna hullámzott. Sőt még az új évezredben is volt kőműves, aki elmondhatta magáról, hogy ilyen falazott fel egy újonnan épült házra. Hogy lehetséges ez?

Jó lenne, ha visszakerülne az Óbudai zsinagógára!  (jelenleg Duna Múzeum, Esztergom)

A Dunai Szigetek blogon 2011 óta zajlik a megmaradt budapesti táblák összeírása. Nem csupán az eredeti helyén látható táblákat sikerült dokumentálni, jónéhányra gyűjteményekben, kiállításokban sikerült rábukkanni. Kettő archív fényképre például a Fortepan.hu oldalon bukkantunk rá. A táblák lefényképezése gyakran meglehetősen nehéz volt, a ferencvárosi Kinizsi u. 31. alatti ház belső udvarába például csak 2 év (kb. 8*30 perc várakozás) után sikerült bejutni. Volt jópár kudarcélmény is, főleg a szépen felújított régi épületekben, mint egy Corvin téri vagy egy Mókus utcai ház. Előbbi ma egy hotel hátsó irodája, ahol szépen megtartották az 1876-os árvíz fémtábláját, de a Rajna Györgynél még meglévő 1838-as eltűnt. Utóbbi pedig ma zeneiskola, nagyszerűen felújítva, azonban három (utcafront, kapualj, belső udvar!) nagy reményekkel felkeresett árvíztáblájából egyetlenegy sem maradt fenn. Volt, hogy magyar és volt, hogy német nyelvű misén vettünk részt egy-egy árvíztábla kedvéért és volt, hogy könyörögni kellett a portán, hogy nem lopni jövünk, tényleg csak a Papnövelde utcai árvíztábla érdekelne. Felforgatták a kedvünkért szinte az egész Dohány utcai Zsidó Múzeumot egy Magyar Nemzet cikk miatt, melyben a rabbi sajnos nem tudta, hogy a zsidó nyelvű árvíztábla nem ott, hanem az esztergomi Duna Múzeumban van. Értek minket kellemes meglepetések is, amikor a teljesen átépített Ferencvárosban alig néhány éves épületekre visszaépítették közel eredeti helyére az árvíztáblát. Vajon a többit miért nem sikerült?

Frissítés 2024.10.24.: Dr. Lászlóffy Woldemár A Duna Budapestnél (in. Hidrológiai Közlöny "Budapest kötet 1940.) c. írásában arról ír, hogy a publikáció idején 51 db 1838-as árvíztábláról van tudomása. Tanulmányában négy fényképet közöl, kettőt a Döbrentei u. 15. számú házról és kettőt a Fő utca 41. szám alatti kolostorról, ahol dupla árvíztáblák voltak (1838. és 1775., ill. (1838. és 1876.) A képaláírásban utal dr. Pilászy György árvíztábla-fénykép gyűjteményére, amely Lászlóffy W. egy korábbi cikke szerint (Az 1838-i árvíz és a Duna szabályozása - 1938.) a Vízrajzi Intézet múzeumában található. A Vízrajzi Intézet gyűjteménye részben megsemmisült a háborúban, a maradékot több más gyűjtemény között osztották szét, így a fényképek sorsa ismeretlen, és kisebbfajta csoda lenne, ha valahol felbukkannának. 

A Rajna-féle felmérés óta nem tudni arról, hogy valaki utánanézett volna a megmaradt árvíztáblák sorsának. A Dunai Szigetek blog felmérése sem volt teljes, ugyanis egyelőre kimaradt az olyan gyűjtemények raktárainak átnézése, melyek már nem is biztos, hogy léteznek vagy nem az 1977-es néven futnak. A Kiscelli Múzeumból az a válasz érkezett, hogy vannak náluk árvíztáblák, de a pontos származási helyük és darabszámuk bizonytalan. Felbukkantak kiállított árvíztáblák az esztegomi Duna Múzeumból is, ide valószínűleg a Vízügyi Múzeum örökségeként kerülhettek. Rajna tanulmánya például nem említi az Óbudai Zsinagógán állt, a maga nemében párját ritkító héber nyelvű táblát, szerencsére ez is előkerült. 

Meglévő, elpusztult és múzeumi árvíztáblák száma kerületenként 1977, 2014

Az elmúlt 37 év változásait budapesti kerületekre bontva a fenti táblázatban összesítettem (kiegészítve az 1979-es publikálásig bekövetkezett eltűnésekkel). 1977-ben összesen 81 db 1838-as árvíztábla szerepelt Rajna György tanulmányának mellékletében. Közülük 7-nek ismeretlen a származási helye, ezek már akkoriban is gyűjteményekben voltak. A pontos utca/házszám adatokkal azonosítható 74 közül 41-et (55%) talált eredeti helyén, 27 (36%) elpusztultat dokumentált, de ez utóbbi szám valószínűleg töredéke a kinyomozhatatlan számú, már elpusztult árvíztábláknak. 6 darab olyan tábla volt gyűjteményekben, mely beazonosítható volt földrajzilag. 

A szemfüles olvasó észreveheti, hogy 2014-re egy táblával gyarapodtunk, ez pedig a Rákóczi út 41. épületre kihelyezett tábla volt, mely nem szerepel az 1977-es listán. Azt sajnos nem sikerült kideríteni, hogy egy gyűjteményből került kihelyezésre vagy egy reprodukcióról van szó. Jelen pillanatban 34 budapesti árvíztáblát találhatunk eredeti helyén (45%). Közülük nem mindegyiket egyszerű meglátogatni, sokuk kapualjakban, templomokban, kerengőkön, zárt udvarokon található. Szomorú, hogy számuk 37 év alatt 10%-kal csökkent, 8 darab tűnt el közülük és csupán egy új "keletkezett".

Meglévő (zöld) , gyűjteményben lévő (kék) és az összes ismert elpusztult árvíztábla (piros)

Ha viszont az eredeti állapotnak a Rajna-féle tanulmányban szereplő összes árvíztáblát tekintjük és mindezt térképen ábrázoljuk szépen kirajzolódnak a múlt század városrehabilitáviós munkálatai. A legsúlyosabb károkat itt is, éppen úgy, mint 1838-ban a Ferencváros és Óbuda szenvedte el. Komplett negyedeket tüntettek el a föld színéről városfejlesztés címen. A Krúdy által olyannyira kedvelt kisvárosias Óbuda helyén panelek nőttek ki, de az Árpád hídnak vágott útrendszernek is számos árvíztábla esett áldozatul. Ferencvárosban pedig a háború, 1956 és a városrehabilitáció okozott helyrehozhatatlan károkat. Az Üllői úttól délre megmaradt mindkét árvíztábla alig 10 éves épületre került vissza.  

A legjobb helyzetben az V. kerület van. Itt 10 árvíztábla maradt meg és Rajna Györgynek nincs tudomása korábban eltűntekről. Azonban egészen biztos, hogy itt is többnek kellett lennie, hiszen az Erzsébet híd és a Kossuth Lajos utca kialakítása során sok régi épületet tüntettek el az előző századfordulón.

Általánosságban megállapítható, hogy a templomokban a legnagyobb az esély a fennmaradásra. Egyetlen kivétel volt, az I. kerületi Görög utcai görögkeleti templom volt, a Döbrentei téren, amely a világháborúban megsérült, nem sokkal később lebontották. A legnagyobb veszély pedig a külvárosi földszintes épületeket fenyegette, közülük alig néhány maradt fenn, ilyen például a Salétrom utcai református parókia kapualja.

Árvíztáblák elhelyezkedése és a maximális elöntés Budapest korabeli térképén.

Rajna György máig aktuális gondolataival így zárta tanulmányát:

"Az árvíztáblák az egész Főváros életére kiható, nagy természeti katasztrófákat jelölnek meg és így azok megőrzése az utókor részére elsőrendű kötelességünk. A helyes megoldást a II. Gyorskocsi utca 44. sz. háznál láthatjuk, ahol a modern épület falán az eredeti magasságban helyezték el másodlagosan az ott volt és lebontott ház eredeti árvíztábláját. [...] Sajnos azonban a lebontott házak árvíztábláinak jelentős része eltűnik, vagy azokat összetörik. Rendeletileg kellene szabályozni ezen árvíztáblák védelmét. Jelen tanulmányomhoz csatolt részletes jegyzék alapján kellene felhívni a műemléki és kerületi tanácsi szervek figyelmét a táblák védelmére, azok sérüléseinek kijavítására és amennyiben mód van rá az eredeti árvíztáblát szanálás esetén a régi helyére épülő új épületen megfelelő szövegű utalással az eredeti szintmagasságnak megfelelően elhelyezni, vagy megőrzésre és bemutatásra az illetékes múzeumnak megküldeni."

A Dunai Szigetek blog szeretné elérni, hogy a közgyűjtemények raktáraiban porosodó kibontott árvíztáblák - amennyiben azonosítható származási helyük - geodéziai szintezéssel kerüljenek vissza az ott álló épületekre, hiszen ezek szervesen hozzátartoztak a budapesti utcaképhez! Egy így visszakerülő tábla a lakóközösség, az egész utca és Budapest büszkeségévé válhatna. Jó lenne ha eredeti helyükre kerülhetnének egy senki által sem látogatott múzeumi raktárból.

----xxxx----

E cikk szerves folytatása Az 1838-as jeges árvíz emléktáblái Budapesten c. gyűjteménynek, ahol az itt szóba került táblákat lehet böngészni. A második legszebb gyűjtemény Esztergomban található, itt sokkal kisebb területen koncentrálódnak a táblák.

És köszönet Rajna Györgynek, hogy erőt és fáradságot nem kímélve összeállította 1979-ben megjelent tanulmányát, amely remek kiindulási alap lehet a jövőben e témakörben elmélyedni kívánóknak.

Igényli-e Paks II. a Duna felduzzasztását?

Sokan kérték már tőlem, hogy írjak valamit a paksi atomerőmű bővítése kapcsán felmerült vízlépcsőépítésről. Talán ennyi olvasói levelet még egy témában sem kaptam ezelőtt. Az olvasói levelekre csak annyit reagáltam, hogy mivel sem a tervek, sem pedig a hatástanulmány nem létezik/hozzáférhető, nincs sok értelme bármiről is írni. Azonban a héten lezajlott telefonbeszélgetés kapcsán úgy éreztem valamit írnom kell. Mert amikor már konkrétan a Dunával foglalkozó kutatók is írásra ösztönöznek, majd megerősítik, hogy igenis létezik hatástanulmány el lehet kezdeni foglalkozni a témával. 

 

 A paksi atomerőmű építése (wikipedia.hu)

Ebben a bejegyzésben nem kívánunk foglalkozni a konkrét paksi munkálatokkal, ehelyett azt vizsgáljuk, hogy szükség lesz-e a fajszi vízlépcsőre ahhoz, hogy ez a beruházás megvalósulhasson. Mivel kevés a konkrétum egyelőre csak következtetésekre tudunk hagyatkozni.

Idei hír volt, hogy az Energia Klub és a TASZ beperelte a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot, hogy hozzák nyilvánosságra a Paks II.-vel kapcsolatos terveket, megegyezéseket és hatástanulmányt. Egyfelől megértem, hogy a tervek nyilvánosságra hozása felvet bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot, egy biztos, az NFM tíz évre titkosított minden ezzel kapcsolatos dokumentumot. Többekben felmerült a kérdés, hogy egyáltalán minek hatásvizsgálat, amennyiben azt titkosítják, hiszen ennek a dokumentumnak legfontosabb szerepe a nagyközönség tájékoztatása a beruházás lehetséges veszélyeiről. Elképzelhető, hogy nem is létezik?

De bizony létezik hatástanulmány! A tavalyi év folyamán Duna kutató tudósok végeztek méréseket a Duna paksi szakaszán, az összegyűjtött mintákat megvizsgálták és az eredményt beküldték a hatásvizsgálatot végző céghez (konkrét neveket nem fogok írni). Egy egészen biztos, a kutatók nem tudták, hogy munkájuk a paksi bővítésével, avagy az esetleges vízlépcső építésével kapcsolatos. A kutatott szelvények elhelyezkedéséből viszont arra lehet következtetni, hogy az előbbiről lehet csak szó.

  Paksi atomerőmű külső melegvíz csatornája (forrás)

Rövid keresgélés után rábukkantam egy paksi bővítéssel kapcsolatos dokumentumra, dátuma 2012.10.26, azaz körülbelül másfél éves anyag:

MVM MAGYAR VILLAMOS MŰVEK ZRT. ÚJ ATOMERŐMŰVI BLOKKOK LÉTESÍTÉSE ELŐZETES KONZULTÁCIÓS DOKUMENTÁCIÓ 

A dokumentumot mindenképpen érdemes végigolvasni, akit érdekel a téma. Rengeteg adatot tartalmaz a Dunáról is. Első ránézésre (CTRL+F) a szöveg nem tartalmazza a vízlépcső kifejezést. Kétszer tartalmazza viszont a vízerőműt. Először azért, mert a paksi blokkok felépülése utáni energiabőséget kétféleképpen lehet kezelni, egyfelől lehet exportálni, másfelől pedig megoldható ún. szivattyús tározós vízerőművekkel. Ilyet semmiképpen nem lehet a Dunára építeni, elsősorban meredek hegyeken érdemes létesíteni őket. A másik említés sem a Dunához kapcsolódik, az új melegvízkifolyón épülne rekuperációs vízerőmű (a témáról bővebben: itt). Ez a kiáramló hűtővíz energiáját hasznosítaná körülbelül 8-9 MW beépített teljesítménnyel. Az erőműnél jelenleg ilyen nem működik, bár az ötlet már a '60-as években felmerült, de akkor az atomerőművi 1760 MW kapacitás mellett ez az érték nagyon eltörpült, így nem építették meg. Elképzelhető tehát, hogy ez a "vízerőmű" meg fog épülni a bővítés esetén.

Paks hűtővízellátását jelenleg a Dunából biztosítják. A Duna-szabályozás következtében bekövetkezett medermélyülés jelentősen kihat a vízutánpótlásra. Évről évre egyre kisebb LKV (legkisebb mért vízállás; jelenleg Paksnál -24 cm) értékek jelentkeznek a magyar Duna-szakaszon. Ezért kisvíz esetén előfordulhat, hogy gravitációs úton nem jut elég víz a hidegvíz csatornába tahát szivattyúzni kell.

Maximális és minimális éves vízállások alakulása Vácnál 1900-2008 között

 

E probléma egyik lehetséges megoldása a duzzasztás. Fajsz Pakstól 20 kilométerre délre helyezkedik el. Ide álmodták meg még Nagymarossal és Adonnyal együtt a harmadik magyar vízlépcsőt. Ha megépülne a duzzasztómű, Paksnál megszűnnének az extrém kisvízi helyzetek, kiszámíthatóvá válna a hűtővízutánpótlás. Feltéve, ha az új blokkok terveiben a hűtővizes megoldás szerepel, nem például a gázhűtés. Ugyanis nem kötelező vízzel hűteni az atomreaktort, léteznek alternatív megoldások is. Mindenesetre józan ésszel belátható, ha már ott folyik a Duna, valószínűleg azt fogják használni. 

De szükség van-e mindenképpen a vízlépcsőre Fajsznál? Másik fontos kérdés, hogy a Paks II. bővítés költségvetésében van-e erre félretéve forrás? Ha már Fajsz megépül, megépül-e Adony és Nagymaros is? Ha ugyanis elkezdik vízlépcsőzni a folyót, félúton nem lehet megállni. Két atomerőművi blokkért megéri-e az egész magyar Duna-szakaszt drasztikusan átalakítani, amikor létezik egy ésszerűbb, költséghatékonyabb megoldás? Mert létezik. Egyszerűen ki kell mélyíteni és szélesíteni a hidegvízcsatornát addig a szintig, ahonnan már biztonságossá válik a megnövekedő hűtővízigény utánpótlása. Erre nagyszerű alkalom nyílik majd a két új blokk felépítésekor. Másrészt lehetne mérsékelni a medermélyülést a szabályozási művek átalakításával, vagy lehetne mesterségesen több hordalékot juttatni a folyóba. Utolsó megoldásnak pedig még mindig ott van a szivattyúzás lehetősége.

Összefoglalva mindazt amit tudunk, egyelőre nincsen szó Pakssal kapcsolatban a fajszi vízlépcső megépítéséről. Egy esetleges bővítés sem teszi szükségessé a duzzasztást. Hatástanulmány ugyan van, de sajnos titkos, a tervekről még keveseb információ áll rendelkezésünkre. Éppen ezért a témában írt legtöbb cikk pusztán fikció egyelőre. Talán az a legegyszerűbb megoldás, ha bejelentkezünk a paksi látogatóközpontba egy hétköznapi napon, munkaidőben körülvezettetjük magunkat a létesítményben, miközben előre összeszedett kérdéseinkkel bombázzuk kísérőinket. Bizonyára ott többet tudnak. 

Dunai hidak fotópályázat

A minap került a boltokba Szarvas András térképkiadó jóvoltából a legfrissebb kiadású Gemenc és Szekszárdi-dombság térkép. Az erdőjáró és vízitúrázó közönség számára is hasznos kiadvány ellenőrzésére tavaly engem is felkértek. Ez nagy megtiszteltetés volt a Dunai Szigetek blog számára. Hamarosan elkészül a legfrissebb kiadású Szigetköz térkép is, tehát éppen ideje volt egy újabb fotópályázat meghirdetésének, ahol a Szarvas András által honoráriumként felajánlott turistatérképek gazdára lelhetnek.

A 2014. évi Dunai Szigetek fotópályázat témája egyszerűen: 

Dunai hidak.

A képeken szerepeljen legalább egy Dunán, vagy annak mellékágán (nem mellékfolyóján) átívelő híd, egy rövid leírással, hogy hol készült, mert mindet én sem tudom kitalálni. :) Fejenként 3 kép legyen a maximum. A photoshop használatát nem tudom és nem is akarom megtiltani. Se máshol megjelent képet, se más munkáját, se montázst (több képet egybe szerkesztve) ne küldjenek be.

A díjazás - Szarvas András jóvoltából:

1. helyezés: 4 db szabadon választott magyarországi turistatérkép

2. helyezés: 3 db szabadon választott magyarországi turistatérkép

3. helyezés: 2 db szabadon választott magyarországi turistatérkép

4. közönségdíj: 1 db szabadon választott magyarországi turistatérkép


Ezek közül lehet válogatni: http://www.map.hu/Katalogus/Turista_biciklis_terkepek-atlaszok/Turista_biciklis_terkepek

Pályázat lezárulta: 2014. április 5. (szombat) dél

Szavazni ezután egy hétig lehet, április 12-én délig.

Eredményhirdetés: április 13-án, vasárnap.

A szavazás menete: a tavalyi fotópályázaton már működött az az elv, miszerint aki veszi a fáradságot és beküld legalább egy képet, az szavazhat a többiek munkájára. A szavazatot április 5. után, emailban fogom kérni, de telefonálni is ér! :) Ez elsősorban azért van így, hogy fényképezésre ösztönözzük az olvasókat, másrészt pedig azért, nehogy a legtöbb "ismerőssel" rendelkező fényképész nyerjen. A beérkező képeket folyamatosan fogom feltölteni a Dunai Szigetek facebook oldalára és ide a blogra is, ahol már mindenki szavazhat a leendő közönségdíjas fényképre. Szóval érdemes igyekezni a beküldéssel. A facebookon létrehozunk egy albumot, ahol egy "like" egy pontot ér, egy megosztás pedig hármat. Akinek nincs facebookja, az a fotópályázat aloldalán kommentben szavazhat, ezek mindegyike 1 pontot fog érni. Amennyiben a fotósok körében megtartott szavzáson szavazategyenlőség alakulna ki, akkor a közönség véleményét vesszük figyelembe a végső sorrendnél.

 

A fényképeket erre a címre lehet beküldeni és ugyanitt, vagy kommentben lehet érdeklődni, ha valami kérdés merülne fel a fotópályázattal kapcsolatban:

dunaiszigetek@gmail.com

Mindenkinek kellemes tavaszi fényképezést kívánok!

Szávoszt-Vass Dániel