Design és a Duna

Máig nem tudom mi köze van a Dunai Szigeteknek a design-hoz, egy biztos Korb Hajnalka ebben a különleges témában keresett meg egy interjú ötletével, mely az ő beadandó dolgozatának gerincét képezte. Mivel a design-ról nem sok szó esik benne, annál több a blog kulisszatitkairól, ezért én vágás nélkül némiképpen frissítve az adatokat közzétenném. Íme:

Korb Hajnalka: Miért választottad a blog formát?

Szávoszt-Vass Dániel: Mert ez ingyen van és borzasztó egyszerű kezelni.

KH: Mióta írod?

SzVD: Öt és fél éve kezdődött, egy szép augusztus 6-i napon. Aztán született egy kisebb testvére is, 'külföldiül', a Donauinseln, 2012 októberétől.

KH: Külföldi testvér? Ez mit jelent? Milyen kapcsolata van az eredetivel, és kik fordítanak?

SzVD: A legérdekesebb történetek kerülnek át ide, ami nem specifikusan magyar. Ha időm van rá, lefordítok egyet-kettőt angolra, de korántsem annyit, mint kellene. Ebben sokan segítenek, barátok, akik ingyen elvállalták, mert érdekli őket a téma, és szeretik a blogot. Van olasz, német, szlovák és angol fordító is, akikre így persze nem merek túl sok cikket tukmálni, mondjuk negyedévente egyet-kettőt. Így nem terhelem túl őket, és mindenki számára élmény maradhat a közös munka.

KH: Mivel jár pontosan a dolog a számodra? Mi az, ami a te feladatod a Dunai Szigeteken?

SzVD: Írással és szervezéssel. Az írásba beletartozik a fényképezés, térképszerkesztés, terepbejárás, szakirodalom olvasása és mindaz, ami ahhoz kell, hogy egy bejegyzés megszülethessen. A szervezés rész a marketinget takarja, a bejegyzések minél szélesebb körben történő terjesztését, levelezést, az immár 1900 tagot számláló facebook oldal adminisztrálását. Talán ide tartozik még a blogos kirándulások megszervezése is, de ezekből általában bejegyzés lesz, szóval ezt az írás részhez is számíthatjuk.

KH: Minden bejegyzést te írsz meg?

SzVD: Főleg én. Eddig kereken 400 bejegyzés készült el, ebből 393-at írtam nagyjából. Néhányat ismerősök, Duna mellett lakó emberek, akik jobban értenek nálam egy adott területhez. Ez a mostani interjú például a te neved alatt fog futni. :)

KH: Milyen gyakran frissül a blog?

SzVD: Most, hogy fut a Pangea is, hetente egy bejegyzés készül el, de a rekord 10 volt egy hónapban.

KH: Milyen típusú bejegyzések kerülnek fel?

SzVD: Első sorban olyanok, amihez kell saját munka, terepbejárás, utánajárás. Nagyon nem szeretem másoknál sem, ha másolnak, akár érdekes híreket, akár cuki képeket. Szóval mindig kell egy addig sehol sem publikált tartalomnak lennie. A képek és ábrák is fontosak természetesen, nagy részük saját munka itt is. Vannak külföldi nyelvekre fordított cikkek is.

KH: Van valamilyen csatorna, amin keresztül pluszban kommunikálod a blog frissítéseit?

SzVD: Csak a facebook oldalunk. Viszont rengeteg lelkes embert sikerült megismerni ezen a plusz felületen. Megéri a belefektetett energiát.

KH: Nagyjából hányan olvassák a blogot, milyen helyekről?

SzVD: Minden látogatottsági adat nyilvános, a blogon elérhető. Szerintem érdekes kimutatás, és jellegénél fogva nem idegen a blogtól, ezért érdemesnek láttam megosztani. Átlag 180 egyéni látogató érkezik naponta Magyarországról, vagy olyan országból, ahová magyarok költöztek. A rekord 2011 októberében volt, amikor Dávid az Urbanista blogtól kitette az indexre a Margit-szigetről szóló cikket. Azt 7600-an látták egy nap alatt.

A 2013-as árvíz szintén látogatottsági rekordot hozott, ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy az olvasóink révén, az általuk beküldött leírásokkal, hírekkel, képekkel olyan dolgokról is tudósítottunk, amiről a média fő sodra nem is tudott. Egészen elképesztő mennyiségű levél érkezett akkoriban.

KH: Ha jól gondolom, nem otthonról figyelted te sem, ahogyan emelkedik a vízszint. Sokan jártak a csodájára a katasztrófának, ti viszont aktívan védekeztetek Gödön. Van valamilyen kedves emléked azokból a napokból?

SzVD: A két legaranyosabb sztori a tavalyi árvíz idején a példátlan összefogáshoz kapcsolódik, ami jól érzékelteti a védekezés hangulatát. Gödön gyerekek hoztak nekünk biciklivel ennivalót a töltésre. Lekiabált nekünk egy kissrác, hogy hozott zsíros kenyeret, de nem nagyon mozdult senki a munka mellől. Amikor hozzátette, hogy van rá pirosarany is, már megenyhültek az emberek és hamarosan elfogyott az összes. Másik ilyen az volt, amikor egy öreg néni jött le és ránk kiabált, hogy ne dobáljuk szanaszét a műanyag poharakat. Dermedt csend lett, majd folytatta –mert otthon neki már alig van, és délután is hozna teát.

KH: Szervezel tudatosan más akciókat, ami meg is mozdítja az olvasókat?

SzVD: Eddig két fotópályázat volt, mely komoly tömegeket mozgatott meg. Mindkettő egy mellék-projekt révén valósulhatott meg. Szarvas Andrásnak néztem át pár Dunás térképét, így kaptam pár tiszteletpéldányt, amit így tovább lehetett passzolni. Volt bejegyzés író pályázat is, mert összejött egy ráadás Földgömb előfizetésem, amit így sikerült elpasszolni. Szoktunk kirándulni is, voltunk a Megyeri híd tetején, Ráckevén a hajómalomban, Neszmélyben a hajóskanzenben, Ácson pedig aranyat mostunk. A csoportos terepbejárásnál azonban jobban szeretem azt, amikor egyedül megyek. Ilyenkor lehet nyakig cuppogni a sárban anélkül, hogy bárki a kiszakadt ruhája miatt panaszkodna. Két éve szervezzük az év dunai szigete szavazást. Tavaly nagyon kevesen, 263-an szavaztak, idén sokkal többen 3524-en, ami hihetetlen számomra is. Ennek utórezgéseihez kapcsolódóan jelent meg már cikk a Gödi Körképben és hívtak interjúra a Lánchíd Rádióba.

KH: Értek már megkeresések a blog kapcsán, vagy annak köszönhetően?

SzVD: Hívtak Bécsbe, Esztergomba konferenciára, rádióműsorokba négyszer, egyszer kijött az RTL klub is interjút készíteni a nyári uborkaszezonban. Ja igen, és még a Sziget Fesztivál TV-ben is megjelentem. Itt az alattunk elterülő szigetről faggattak. Sokszor kértek el már cikket, és sokszor kértek, hogy írjak újságcikkeket is, pl. a Földgömb vagy az Élet és Tudomány, ami felettébb megtisztelő. Megkeresések folyamatosan érkeznek, hogy ebben-abban segítsek. Általában szoktam is. Cserébe például ma is kaptam két könyvet, de pénzt még sosem kerestem a bloggal. Nem is szeretnék. Nem azért csinálom.

KH: Én úgy gondolom, és úgy látom, hogy a blog fontos társadalmi szerepeket vállal fel. Erről mit gondolsz, mi neked a legfontosabb a dologban?

SzVD: Fő társadalmi szerep talán az, hogy minél kevesebb ostoba és nemtörődöm ember éljen az országban. Már kaptam olyan visszajelzést, hogy ez a hadjárat sikeres. :) Legutóbb az Ercsi kápolnát szerettük volna rendbe szedni, de "sajnos" a közmunkások megelőztek bennünket. Már jó ideje jártam érdeklődni a környékre, de nyár végéig még semmi nem történt az ügyben. Mire kiértünk a teljes felszereléssel és szerszám-arzenállal, a lehetőségekhez képest példás rendben találtuk a kápolna romjait. Részt szoktunk venni a folyóparti szemétszedő akciókban, és ingyenreklámot is biztosítunk ezeknek az eseményeknek.

Talán még az is fontos, hogy ismerjük meg kis hazánk természeti értékeit, és ha lehet, vigyázzunk rájuk. Ne szemeteljünk, ne rongáljunk, és ha valami rosszat látunk, ne csak panaszkodjunk, hanem tegyünk ellene. És ami a Dunai Szigetek bloggal kapcsolatban a legjobb érzés; ha valamibe sok munkát fektetünk, az meghálálja magát és sokszorosan megtérül.

KH: Mit gondolsz a blog jövőjéről? Tervezed-e a folytatást, s ha igen, miképpen?

SzVD: Szeretném, ha új szerzők is jönnének a bloghoz. Jelenleg ezen dolgozom, mert magánéleti okok miatt a jövőben valószínűleg már nem lesz ennyi időm írni.