Végre előkerült egy jó kép a Gubacsi zárásról. Ha nem biztos benne, hol is van ez a Gubacs és miért fontos ez a zárás, nem az ön hibája. Szerencsére a zárást már elbontották, de sajnos építettek helyette egy másikat. Ez az a létesítmény amely komoly regionális zöldmozgalmakat hívott életre, habár ezek a mozgalmak még nem is tudták magukról, hogy ők zöldek. Ez az a pont, ahol 1872-ben végleg megpecsételték a Duna egyik legnagyobb mellékágának sorsát.
 |
| A gubacsi záráson épített zsilip |
1870-ben fogadta el az Országgyűlés azt a törvényt, amelyben megindult végre az 1838 óta halogatott budapesti árvízvédelmi beruházás, melynek egyik részeként sikerült hermetikusan lezárni az egész Ráckevei-Dunát Erzsébetfalvánál (Ma Pesterzsébet) régebbi nevén Gubacsnál. A felső torkolattól 2,8 kilométerre keresztgát épült, koronamagassága meghaladta a legnagyobb mért árvizet és ez a későbbiekben még fontos szerepet kapott. Ahány helyen olvassuk, annyiféle dátummal találkozhatunk az építésre vonatkozóan. Az általánosan elfogadott 1872-vel szemben van ahol 1871 szerepel, van ahol 1872-76. Egy bizonyos, az 1876-os árvíz idején már állt és állta a Duna ostromát.
A gubacsi zárógát megépülését hatalmas vita övezte. A Margit-sziget kérdése mellett ez volt a budapesti folyószabályozás legkényesebb eleme. Egyrészt a vízügyi szakemberek is két külön álláspontot képviseltek, másrészt a Ráckevei-Duna mentén élők jobbára a lezárás ellen foglaltak állást. A vízügyi szakemberek egy része azt vallotta, hogy a promontori (Budafok régebbi neve) Duna-ág nem bírná elvezetni a Ráckevei-Dunával felduzzasztott vízhozamot. Az 1838-as árvíz tapasztalatai alapján ehhez a táborhoz tartozott Paleocapa mérnök is. A kiegyezés után újra napirendre kerülő Duna-szabályozás kapcsán újból fellángoltak a viták. A fő érv a lezárás melett az volt, hogy ezzel sikerül kiküszöbölni az 1838-as jeges árvízhoz hasonló pusztítást - hosszú távon beigazolódott. A vita hátterét részletesen körüljárja a Budapestcity.org honlap.
A gubacsi zárógát megépülését hatalmas vita övezte. A Margit-sziget kérdése mellett ez volt a budapesti folyószabályozás legkényesebb eleme. Egyrészt a vízügyi szakemberek is két külön álláspontot képviseltek, másrészt a Ráckevei-Duna mentén élők jobbára a lezárás ellen foglaltak állást. A vízügyi szakemberek egy része azt vallotta, hogy a promontori (Budafok régebbi neve) Duna-ág nem bírná elvezetni a Ráckevei-Dunával felduzzasztott vízhozamot. Az 1838-as árvíz tapasztalatai alapján ehhez a táborhoz tartozott Paleocapa mérnök is. A kiegyezés után újra napirendre kerülő Duna-szabályozás kapcsán újból fellángoltak a viták. A fő érv a lezárás melett az volt, hogy ezzel sikerül kiküszöbölni az 1838-as jeges árvízhoz hasonló pusztítást - hosszú távon beigazolódott. A vita hátterét részletesen körüljárja a Budapestcity.org honlap.
1871. januárjában nemzetközi versenytárgyaláson az Allgemeine Österreichische Baugesellschaft nyert és már augusztusban megkezdte a budafoki ág kotrásával párhuzamosan a Ráckevei-Duna lezárását. Vita volt korábban arról is, hogy ha egyáltalán lezárják ezt az ágat, hová kerüljön a zárógát. Egyes mérnökök közvetlenül a kiágazáshoz képzelték (kb. oda, ahol most a Kvassay-zsilip van), míg mások az olcsóbb és stabilabb megoldást választották. A betorkollásnál sokkal erősebb töltést kellett volna építeni, sokkal mélyebb alapozással. Végül Gubacsnál kezdődtek meg a munkálatok, ugyanis itt - ki hinné - sziklás volt a meder, ugyanis a kőbányai mészkövek egészen idáig húzódtak, igen kevés üledékkel borítva. Ezen a szilárd aljzaton egy kővel teli uszály elsüllyesztésével kezdődtek meg a munkálatok és épült meg a 20 m széles, három nyílású zsilip valamint az összesen 520 méter hosszú zárógát, mely ettől kezdve közúti és vasúti hídként is funkcionált. Sajnálatos módon a zsilip egy idő után sehogy sem funkcionált, a felső 3 és az alsó 18 kilométeres szakasz olyan mértékben iszapolódott fel, hogy az addig hajózható ágon legfeljebb csónakkal lehetett közlekedni. Beigazolódott tehát a parton élők félelme. Nemhogy áruikat nem tudták eljuttatni folyón a fővárosba, a kutak talajvíz-szintje lesüllyedt és az addig nyílt víztükör helyén bűzös, fertőző kipárolgású nádas és mocsár terjeszkedett. Nagy valószínűséggel a mai köznyelv ezeket a helybéli tiltakozó gazdálkodókat sötétzöldnek nevezné.
Egykor 120 hajómalom dolgozott ebben Duna-ágban, most a vízáramlás megállása után egy sem. A molnároknak hatalmas kerülővel át kellett vontatni malmaikat a főágra. A parti birtokosok pedig elkezdték használatba venni a folyó rovására terjeszkedő szárazföldet.
Mindeközben a budafoki ágban 66 centiméterrel emelkedett meg a vízszint.
1876-ban jól vizsgázott az új töltés, a jeges ár nem törte át a zárást (máshol tört át a Csepel-szigeten), de a viták már az árvíz idején újra fellángoltak. Amikor már Budán vízben álltak a házak egyes jelentések szerint "kiüt a forradalom, ha 24 óra alatt a Soroksári-gátat meg nem nyitják". A fővárosi követeléshez csatlakoztak, a soroksáriak, taksonyiak és harasztiak is, akik mind a zárás elbontását követelték. A hatóságok azonban az ár levonultával nyilvánvalóvá tették, hogy a zárás marad ott ahol van. Ugyan voltak tervek arra, hogy a gát koronamagasságát csökkentik, úgy, hogy az árvizek átbukhassanak rajta, de végül ezeket is elvetették.
 |
| A gubacsi zárás, háttérben a Csepel-sziget (forrás) |
Egykor 120 hajómalom dolgozott ebben Duna-ágban, most a vízáramlás megállása után egy sem. A molnároknak hatalmas kerülővel át kellett vontatni malmaikat a főágra. A parti birtokosok pedig elkezdték használatba venni a folyó rovására terjeszkedő szárazföldet.
Mindeközben a budafoki ágban 66 centiméterrel emelkedett meg a vízszint.
1876-ban jól vizsgázott az új töltés, a jeges ár nem törte át a zárást (máshol tört át a Csepel-szigeten), de a viták már az árvíz idején újra fellángoltak. Amikor már Budán vízben álltak a házak egyes jelentések szerint "kiüt a forradalom, ha 24 óra alatt a Soroksári-gátat meg nem nyitják". A fővárosi követeléshez csatlakoztak, a soroksáriak, taksonyiak és harasztiak is, akik mind a zárás elbontását követelték. A hatóságok azonban az ár levonultával nyilvánvalóvá tették, hogy a zárás marad ott ahol van. Ugyan voltak tervek arra, hogy a gát koronamagasságát csökkentik, úgy, hogy az árvizek átbukhassanak rajta, de végül ezeket is elvetették.
 |
| kép forrása: Vízügyi közlemények 1914/4 |
1891-ben már kotorni kellett a Ráckevei-Dunát, különben a csónakok sem tudtak volna haladni rajta. 25 méter széles új medret ástak a hordalékkal feltöltött 500 méter széles egykori mederbe, hogy a víz egyáltalán eljuthasson a tápzsilipig. A zárás alatt olyan állapotok uralkodtak, hogy még a kotrógépek is megfeneklettek.
 |
| A gubacsi zárás kataszteri térképen Kép forrása |
1904-re belátták, hogy a gubacsi zárásra már semmi szükség, a feladatot, melyet rábíztak elvégezte, de már nem volt képes elegendő friss vizet engedni a mellékágba. Az 1910-1912 között felépült Kvassay-zsilip vette át tőle ezt a feladatot. A beengedett vizet most a Ráckevénél megépített szádfalakból álló zárás volt hivatott visszaduzzasztani a hajók számára. Ez a megemelkedő vízszint szükségessé tette, hogy a parton már gyökeret vert új tulajdonosok mederből kiszakított földjeit kisajátítsák. Összesen 3000 katasztrális holdat kellett állami pénzen megváltani. Az 1904-es XIV. törvény 5 millió koronát különített el a Ráckevei-ág rendbehozására és hajózhatóvá tételére. Ebből a pénzből kikötőket és a partbiztosítást is finanszírozták volna. Egészen 1924-ig húzódott a kivitelezés.
 |
| A gubacsi zárás mai térképen elhelyezve. Kép forrása |
Mivel a gubacsi zárógát hídként is funkcionált, elbontását csak egy újabb híd felépítésével lehetett kiváltani. Miután a gubacsi híd 1924-ben elkészült a zárást azon nyomban elbontották.
Nagyot változott a táj az eltelt 52 év alatt. A fél kilométer széles hömpölygő Dunából egy alig száz méter széles csatorna maradt mindössze. A zárás természetátalakító hatása óriási volt, sokkal nagyobb, mint amit a Kvassay-zsilipnek szokás tulajdonítani. Tulajdonképpen a gubacsi zárás már elvégezte az összes "piszkos munkát" mire a Kvassay felépült. Nem sokkal a zárás elbontása után Tassnál is megépült a zsilip és hozzá egy kis erőmű, így teljessé vált a Ráckevei-Duna leválasztása a főágról. A főág megkapta a hajóforgalmat, míg a mellékág mentén gombamód nőttek ki a nyaralók; kialakítva egy - semmi máshoz nem hasonlítható - új dunai tájat.
Sajnos miután a rendszerváltáskori zöld-nek álcázott politikai mozgalmak a Vízügyet maguk alá temették, melynek hatása azóta csak erősödött, mára azzal, hogy a környezetvédelemmel egyetemben a BM alá rendeltetett, funkciójában eljelentéktelenedett, az RSD-n ( Ráckeve-Soroksári Duna) semmiféle mederkarbantartás nincs. Pár éve nagyívű programot hirdettek meg EU-s pénzekből, de nem lett a dologból semmi. Ennek a gyönyörű természeti kincsnek ha így haladunk a sorsa az eliszapodás lesz.
VálaszTörlés