Egy Törpe-sziget a Búbánatban

Nincs is szebb dolog annál, mint hajnali fél hatkor kelni, letolni a kenut a Dunára, amikor még mindenki alszik és átevezni egy olyan valódi dunai szigetre, melyen még sohasem jártam. 

Valódi szigetnek nevezzük itt a blogon azokat a szigeteket, amelyek nem csak a nevükben szigetek, de az év minden napján víz veszi őket körül. Ilyen szigetekben a Dunakanyar viszonylag gazdag, a szigetek mellett több zátony is tanúskodik arról, hogy a folyószabályozás ellenére (vagy éppen amiatt) még zajlik a szigetképződés. Esztergom szigetei közül már mindegyikről volt szó egyetlen egyet kivéve. 

Ez pedig a Törpe-sziget, amely a Helemba- és a Szent Mária- (alias Dédai-, Fogarasi-) szigetek harmadik tagját egyben legkisebb tagját alkotja a Helemba és Búbánatvölgy közötti öblözetben. Ha igazán szép kilátást szeretnénk kapni róla nem elég térképeket és légifotókat böngészni, fel kell mászni a Hideglelőskereszthez, ahonnan az egész Felső-Dunakanyart belátni Esztergomtól Zebegényig (a két kezdőkép is onnan készült). 

Ha egy évszázaddal ezelőtt álltunk volna a Duna fölé magasodó Hideglelőskereszten egyfelől még több maradványt találtunk volna a római erődből, másrészt a Törpe-szigetnek nyomát sem leltük volna. A legelső emlék róla 1930-ból származik, amikor a Szent Mária-sziget folyásirányban megnyúlt homokpadjaként tünteti fel az Angyalos vízisport térkép. Ekkor tehát még nem más mint egy zátony, melyen már némi növényzet is megtelepedett a legkeletibb csúcsán. 

Miközben ez a zátony fokozatosan átalakult szigetté a feljebb lévő Szent Mária már a végét járta. Sorsáról már volt szó a blogon, röviden összefoglalva a part menti sóderbányászat és a készülő nagymarosi vízlépcső miatt iszapolódott fel a strandjáról híres sziget. Keleti szomszédját 1944-ben már fűzerdő rejtette az amerikai bombázók elől.

A nagymarosi vízlépcső építését kísérő nagyipari kavicsbányászat végleg megszünette a kapcsolatot a Szent Máriával. A zátonyon mára erdő nőtt és egy új, 400 méter hosszú új sziget keletkezett a Dunán. Az utóbbi években a Szent Mária feliszapolódása kapcsán a Törpe-sziget nyugati csúcsánál is észrevehető némi mederszűkülés (lásd: 2.kép). Az itteni nyaralók vízbe nyúló hosszú stégjei egy iszapos partszakaszt ívelnek át, ahol még gumicsizmával is nehézkesen lehet járni. 

Ettől eltekintve a Törpe-sziget mindkét oldala erősen elmosódott, meredek partfalak határolják. Az erős sodrásnak köszönhetően itt is találni vízbedőlő fákat. A folyamat legjobban a nyugati szigetcsúcson szembetűnő, ahol magányos fűzfák állnak a vízben, mintha a talaj eltűnt volna közülük. 

A hajnali kenutúra alatt egyetlen egy emberrel találkoztam, ő is éppen a horgászbotjával volt elfoglalva. 

A korai időpont és az eső sem vonzott túl sok embert a búbánatvölgyi nyaralók közül a partra. Nyugat felől közelítve a Törpe-sziget éppen a Hideglelőskereszt félig elbányászott hegyorma alól bukkan ki, ahová a rómaiak egy jókora erődöt építettek annak idején. Az erődből, csakúgy mint a hegyből már csak a kisebbik rész van meg. 

Itt még volt idő fényképezni, evezés nélkül is vitt a folyó, a sodrás erejét a a visszafelé úton lehetett igazán megtapasztalni. A magas vízállás miatt nem látszódtak ki a nyugati csúcson álló magányos fák gyökerei a Dunából, ezért nem lehetett megállapítani milyen mértékű itt az elmosódás. A magas víz rengeteg uszadékot hordott a már amúgy is alaposan kicsavarodott fák törzsére. 

A nagydunai szigetpart is érdekes képet mutat, itt a fák félszigetként nyúlnak be a Dunába, közülük a hullámzás elmosta a partfalat és a ledőlt anyagot is. Annak, aki itt köt ki körülbelül 1,5-2 métert kell kusza gyökerek között másznia, hogy a sziget gerincére feljuthasson.

A Törpe-sziget gondozott liget látszatát kelti, különösen a két szomszédos szigethez képest. Ha átjutunk a partokon sűrűsödő szeder és csalán dzsungelen egy kellemes, füves térre jutunk, ahol emberi tartózkodásra utaló nyomokat találni. Több tábortűz maradványa jelzi, hogy akár nagyobb csoportok is éjszakáznak itt, akiknek nem elég egyetlen tűzrakóhely egyszerre. Van itt felejtett asztal, a fűben kényelmesen lehet aludni, egyszóval egészen otthonos hely ez kenutúrázók számára. 

A sziget keleti csúcsánál az erdőből egy kereszt és egy oltárra hajazó kempingasztal tűnik elő. Egészen biztosan érdekes története van hogyan kerülhetett ide, ha ismeri valaki a történetét megírhatná kommentbe.

Itt már kezd nyomasztóvá válni felettem a meredek Hideglelőskereszt sziklaorma és a kenut is elragadja a mellékágból örvénylő Duna. A meredek agyagfalakat ezen az oldalon elborítják a vízig hajló fűzek ágai és a széles mellékág láttán az az érzése kerekedik az embernek, hogy a Törpe-sziget még sokáig valódi sziget maradhat. 

Milyen magas Magyarország legalacsonyabb hegycsúcsa?

Ha a Dunán kisvízi helyzet van, akkor a hírekben rendre felbukkan az Ínség-szikla. Amiről sokan azt sem tudják, hogy létezik, még azok sem, akik ott üldögélnek fölötte a Szent Gellért rakparton, sörrel a kezükben. Miközben a Tiszán megvan a rekord kisvíz, addig a Dunán legfeljebb az volt kérdés, hogy kibukkan-e a habokból Magyarország legalacsonyabb hegycsúcsa, az Ínség-szikla?

Utoljára 2011. novemberében volt látható ez a lapos szikla, ekkor sikerült megmászni, köszönhetően a 70 cm körüli vízállásnak. Két cikk is készült róla a Dunai Szigetek blogon, egy általánosabb és egy földtanos, melyben Palotai Márton beszámolt arról az érdekes felfedezésről, miszerint az Ínség-szikla anyaga nem egyezik a Gellért-hegyével (és nem is egy ottfelejtett betontömb).

2011-ben nem sikerült megfigyelni azt a pontos vízállást, amikor előbukkant, majd ismét elmerült. Ha ezt a vízállást meg tudnánk határozni, egyfelől át lehetne írni a wikipédia ide vonatkozó cikkét, mely 90-100 centiméteres vízállás-intervallumot közöl, másfelől meg lehetne határozni a szikla tengerszint feletti magasságát. Ehhez nem is kellene más, mint egy jó adag szerencse és olyan vízállás, ami éppen elborítja az Ínség-sziklát.

Ha másra nem, a wikipédia szócikke arra jó volt, hogy 100-110 centiméteres budapesti vízállás felett nem is nagyon érdemes ezzel próbálkozni, 90 alatt pedig valószínűleg várhatnánk a következő árhullámot.

2015. augusztus 14-én reggel hétkor mentem ki először, miután az előző napi 106 centiméteres minimum után ismét 113 centiméterre emelkedett a vízszint. Sem a hídról, sem a helyszínen nem lehetett látni a nyomát sem az Ínség-sziklának a kissé szürkésbarna vízben. Egy árva fodor sem volt a vízfelszínen, ami a szikla helyéről árulkodott volna (1. kép).

A vizugy.hu honlapon közölt vízállás-előrejelzés másnapra további apadást jósolt, ezért 2015. augusztus 15-én ketten ismét elzarándokoltunk a Szabadság híd tövébe. Ekkor már örömteli látványban volt részünk, a partra vetett fa fölött pár méterrel fodrozódott a víz és mintha a hajók keltette hullámok is máshogy törtek volna meg azon a szakaszon (2. kép, fekete autó magasságában). 

A kövek ezen a szakaszon egy, a folyással ellentétes irányú ívet rajzolnak a folyóban, amelyen be lehet gyalogolni az Ínség-sziklához. Az este hét órakor mért 104 centiméter azt jelentette, hogy kb. térdig érő vízben kellett gyalogolni 4-5 métert, hogy eljussunk a víz alatt bálnaként rejtőző lapos (és csúszós) sziklához. Nem tudom mit gondolhattak rólunk a hídon mászkáló turisták, de amúgy is félénkek lettünk volna megkérdezni őket. Mindenesetre a hullámzás ellenére igyekeztünk a bokáig érő vízben egy vízszintező segítségével legalább megsaccolni mekkora lehet a vízborítás a legmagasabb pontján. Eltartott egy darabig, de végül lett eredménye, a vízborítás körülbelül 10-11 centiméter lehetett. 

Mivel másnapra további apadást (és egyben zivatarokat) jósoltak, néhány búcsúfotó elkészítése után hazatértünk, hogy másnap jó lenne még egyet mérni, remélhetőleg még kisebb vízben. 

2015. augusztus 16-án vasárnap délután öt órakor átlépte a "lélektani" 100 centiméteres vízállást a Duna, egészen pontosan 98 centimétert mutatott a sziklától 2,2 kilométerrel feljebb lévő Vigadó téri vízmérce. Már a hídról nagyszerű látvány tárult elém, egy elhaladó nagyobb hajó keltette hullámvölgyekben előbukkant az Ínség-szikla!

A parton üldögélő emberek érdeklődve figyelték mit keres a fiatalember a Dunában, vasárnap este, ezért igyekeztem a leggyorsabban lemérni a vízszintet majd távozni. Hat centiméter ugyan nem túl sok, egy gyűrűsujjnyi vízmélység, de ebben az esetben éppen elég volt, hogy viszontláthassam ezt a ritka tüneményt, mely csak sokévente mutatja meg magát az embereknek, mint Vineta kereskedővárosa Nils Holgersson meséjében. 

Hosszas méricskélés után, hullámokkal övezve körülbelül 5-6 centiméteres vízmélységet sikerült megállapítani, ami szerencsére egyezett az előző napi méréssel. Még sikeresen elszalasztottam a lehetőséget, hogy lefotóztassam magam a sziklán állva a parton odagyűlt érdeklődő párral, majd búcsút intettem a sziklának. Aki szeretne találkozni ezzel az érdekes geológiai-hidrológiai jelenséggel, talán 2015.08.17. hétfő reggelén, munka előtt még megteheti. Érdemes nézni a vízállás-előrejelzést a vizugy.hu honlapon!

Az Ínség-szikla méréseink alapján 113 - 10 v. 11 cm és 98 - 5 v. 6 cm = 92-93 centiméteres vízállás esetén bukkan elő a Dunából, de mint láttuk a hullámzásnak hála, ez már 98 centiméternél is előfordul.
Innen már csupán azt kellene pontosan meghatározni, hogy a Vigadó tér és a Szabadság híd között mekkora az esése a Dunának és megkaphatjuk az Ínség-szikla, azaz Magyarország legalacsonyabb hegycsúcsának (és legkisebb szigetének) tengerszint feletti magasságát. Nyers adatokkal dolgozva a Vigadó téri vízmérce 0 pontja 94,97 méteren van a Balti-tenger szintje fölött, erre jön még rá a 92-93 centis vízállás, amit még korrigálni kell a vízszint esésével, ami ebben az esetben kb. 8-15 centiméter kilométerenként, de ez mindig más érték, áradástól, apadástól ill. stagnáló vizállástól függően.
Egyszóval az Ínség-szikla magassága a vízszíneséstől függően 95,74-95,6 méter között változhat. 

FRISSÍTÉS!!!

2015. szeptember 2-án egy Dunai Szigetek expedíció sikeresen mérte meg az ínség szikla pontos magasságát! A pontos érték [itt] található.

Baján is szabad a strand!

A bajai hídról letekintve strandolók tömegét láthatjuk nyaranta a hosszú homokpadokon. A színes napernyők alatt kisgyerekes családok, idősek és fiatalok gyűlnek össze. Használják a Dunát, élvezik a természet és a város összetalálkozását.

írta: Schell Gergely

Az 55-ös úton haladva a Potykacsárdánál kell lehajtanunk, hogy a híd lábánál árnyékos parkolóhelyet foglaljunk magunknak. A folyam jobb partján két nagyobb homokpad is kialakult: egy a híd déli és egy a híd északi oldalán. Az északi oldali homokpad közvetlenül a Vén Duna befolyása alatt kezdődik, itt – vélhetően az infrastruktúra miatt is – valamivel több strandolót találunk. A szebb napokat is látott, ma már düledező kis nyaralók között sétálva néhány perc után elérjük a sörcsappal, hűtővel és halsütővel is felszerelt, igényesen kivitelezett fabódét. Előtte fából készült padok és asztalok várják a vendégeket. Fürdőnadrágos fiatalok söröznek itt, hangszórókból szól a zene és süt a nap. Ezt tudja ez a beach. Ezen felül toi-toi vécék és kukák gondoskodnak a kényelmünkről. Látszik, hogy minden karban van tartva, mindent takarítanak.

Egy vélhetően régi tábla arra figyelmeztet, hogy tilos fürdeni. Ezzel az üzenettel szemben áll az, hogy felszabadult emberek kulturáltan használják a Dunát. Szeméttel alig találkozunk, a zene nem túl hangos, az emberek békésen álldogálnak vagy labdáznak a vízben. Még a balatoni strandok zajánál is csendesebb minden. A Sugovica kijelölt strandjától nem messze is zajlik a dunai élet. Azzal a különbséggel, hogy időnként lassan elúszik egy békés uszály a háttérben. Szemközt kisebb, magányosabb partszakaszokon más fürdőzők látszanak.

A víz szemmel láthatóan is tiszta. Egyedül valamiféle zöldesbarna algatelepeket hoz időnként a sodrás, ami 1-2 méter szélességben zavarhatja a lubickolókat. Ők előredőlve néhány karcsapással beljebb kerülnek, láthatóan nem kellemetlen számukra a jelenség.

Az este közeledtével egyre több napszemüveges fiatal érkezik, és a narancssárga fényben irigyelnivaló instragram-fotók készülhetnének akárkiről. A forró homokra terített törölközőmön ülve és olvasva látom, hogy a környékbeliek szeretik ezt a helyet. Kissé gyanakodva néznek, amikor meglátják nálam a fényképezőgépet. Ez nem egy fesztivál, ide nem a fotók miatt jönnek az emberek. Egyszerűen csak élik és élvezik a hűs, 23-24 fokos vizet, a természetet, a városukat, a társaságot, a nyarat.

És hogy legális-e a fürdőzés? Felhívtam a bajai városházát, és az alpolgármester nagyon kedvesen megerősítette: nem tilos használni ezeket a strandokat. Jó fürdőzést kívánt, mielőtt letette a telefont. Azt hiszem, ez mindannyiunknak szólt.

Dunavirágzás a Rábán!

Tavaly ugyan elmaradt a korábbi években megszokott tömeges Dunavirág-rajzás. Reményeink és bizonyos kedvező jelek alapján idén is megrendezik a dunai kérészek éves násztáncukat, mely a tiszai rokonokkal ellentétben sötétedés után kezdődik,  és lámpafényben igencsak látványos. 

A Tisza már elvirágzott, most a Dunán a sor. Jellemzően augusztus utolsó két hetében zajlik ez az esemény, ezért arra szeretnénk kérni olvasóinkat, hogy az elkövetkező hétben dunai sétáik alkalmával vigyék magukkal fényképezőgépüket, hogy megörökíthessék ezt a gyönyörű eseményt. A Dunai Szigetek blog szeretné a fényképezési kedvet ösztönözni és egyben felhívni a figyelmet erre a csodálatos tüneményre. 

A bizonyos kedvező jelekről pedig Potyó Imre számolt be (és illusztrálta két nagyszerű képével), aki idén már látott Dunavirágzást, igaz a Rába folyón. 

"Rábahídvégen augusztus 2-án megkezdődött a dunavirág (Ephoron virgo) tömeges rajzása. Az MTA Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézet, valamint az ELTE Környezetoptika Laboratórium kutatócsoportjai Dr. Kriska György és Dr. Horváth Gábor vezetésével megkezdték idei kísérletsorozatukat Rábahídvégen. A kutatók elsősorban a kérészeket érintő ökológiai és poláros fényszennyezés negatív hatását vizsgálják. Gyönyörű csillagos estéken sikerült megfigyelni a rovarok hatalmas rajzását. A Dunán augusztus végén számíthatunk a jelenségre."

Szóval járjunk nyitott szemmel a Duna-parton esténként és vigyázzunk a sörökre, üdítőkre, mert bármikor belepottyanhat egy Dunavirág!  

Régebbi cikkeink a témában:

• Dunavirágzás 2013
• Dunavirágzás 2012
• Virágzó Duna (általános összefoglaló a jelenségről)

Már Zebegényben is legálisan fürödhetünk a Dunában!

Bence a 2015 nyári alacsony vízálláshoz szeretett volna képeket beküldeni, de a leírásában egy kifejezetten jó hír is helyet kapott. Mivel immár Zebegényben is legalizálták a Dunában fürdést a tíz beküldött kép megér egy önálló bejegyzést! 

írta és fényképezte: Bereczky Bence

Mintha a Balatonon lennénk. Most még inkáb érvényes a sváb népi mondás: Zebegény = "See beginnt"

A zebegényi önkormányzat idén felújította a strand kiszolgáló helyiségeit: elsősegély nyújtó hely, zuhanyozó, mellékhelyiség, ingyenes napozóágyak és bérelhető kenuk várják a fürdeni vágyókat. A strand területét a vizen bólyák jelölik, a 120 cm-es vízmélységet pedig táblák. A strand jelenleg minden hivatalos engedéllyel rendelkezik.

​A kiszolgáló helyiségek díszítését a Szőnyi-tábor művészei készítették

A legkisebbek, legbátortalanabbak is könnyedén tudnak itt a vízbe jutni, mert betonrámpák nyúlnak a vízbe. Augusztus első hétvégéjén azonban még vonzóbbá vált a hely: az évente megrendezett Zebegényiek Napja alkalmából az eddig kavicsos strand területén a partot homokkal szórták fel. Kérdés persze, hogy a Duna mikorra viszi el...

Mostantól egy ideig nincs akadálya a homokvár építésnek, ráadásul ez a rész délelőtt árnyékos is.

A zebegényi fürdőzőknek a strand mellett a sziget is nagy kedvence. Ilyen kis vízállásnál a legtöbb oldalán sekély a víz és nagy területen, apró szemű kavicson lehet napozni, fürdőzni. A legjobb részek a sziget alsó és felső csúcsán találhatók.

A háttérben a szobi templom, még hátrébb a Helemba-hegység látható.

A sziget úgy általában

És amikor rajtaüt a falunap. A pilismaróti átkelőhajó felszerelést rak ki a szigeten. Mellette egy, a faluba érkezett charterjárat parkol.

Kilátás Dömösre. Baloldalt a Prédikálószék, leghátul Dobógókő, előtérben a sziget déli zátonyos nyúlványa.

Nézőpont kenuval érkezve.

A képet combközépig érő vízben készítettem a sziget felső részén lévő kavicszátonyról.

(A balparti, hátsó hegygerinc bal szélén látható bevágás a Juliánus-kilátó nyiladéka).

Úrréti-szigetek

A Mapire mindig tartogat valami meglepetést az oldalra tévedőknek. Most éppen egy Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kataszteri térképén bukkantam egy olyan szigetre, amiről még eddig sohasem hallottam. Az akkurátus felmérés nem hagy kétséget affelől, hogy ez a sziget valamikor létezett Dunakeszi és Káposztásmegyer között. 

A két Úrréti-sziget Dunakeszitől délre (mapire.eu)

Pontos évszámot nem találni a kataszteri térképen, de az biztos, hogy 1911 előtti, ugyanis a MÁV Dunakeszi Főműhelye helyén még szántóföld van, valamint az is biztos, hogy 1893 utáni, mert a káposztásmegyeri vízműhöz tartozó parti szűrésű kutak már szerepelnek rajta. Dunakeszitől délnyugatra, ahol a kettes főút ismét közelít a Dunához van egy mellékút, amely levisz a vízművek területéhez, a csápos kutakhoz és a közelben lévő szivattyútelephez. Ha 100 éve végigmentünk volna ezen a mellékúton az út végén egy szigetet találtunk volna, melyet az egyszerűség kedvéért nevezzünk el a sziget mellett található dűlőnévről Úrréti-szigetnek. Ha már úgy is szinte kiveri az ember szemét a felirat...

Ez a kicsiny szigetet még nem jelölik az első katonai felmérésen, és nem találni már az I. világháború utáni térképeken. Az első olyan térkép, amelyen szerepel 1826-os és közismertebb nevén Dunai Mappációként ismerik (lent). 

Fiatal, apró sziget lehetett ekkoriban, de a térképészek már érdemesnek tartották arra, hogy ábrázolják. Azonban az élesebb szeműek észrevehetik, hogy valamivel északabbra van, a III. Katonai felmérésen látható szigethez képest, jó viszonyítási pont a szépen kirajzolódó egykori mellékág íve, mely éppen a Úrréten keresztül, a sziget mellett tért vissza a főágba (kék folytonos vonallal). Szaggatott kék vonallal egy még ősibb Duna-meder rajzolódik ki, ennek maradványai országos hírt kaptak, amikor az Auchan le akarta betonozni parkolónak a meder helyén kialakult tőzeglápot, ahol igaz emberi beavatkozás következtében, de még mindig csillog némi víz. 

Az 1872-1884 közötti III. Katonai felmérés térképszelvényein már nagyobb, kb. 400 méter hosszú szigetet látunk, egy viszonylag keskeny mellékággal. A pöttyözés utalhat zátonyra is, de a lényeg az, hogy ekkor még nincsenek itt a kataszteri térképen már ábrázolt ivóvíz kutak. Azok a kutak, melyek később megpecsételték az Úrréti-sziget sorsát. 

Amikor a Parlament helyén lévő vízmű kiköltözött Pestről Káposztásmegyerre, a Duna partján gombamód nőttek ki a földből a parti szűrésű kutak. Budapesttől Dunakesziig, szemben a Szentendrei-szigeten százával találjuk ezeket a kutakat. A kék sapkájú betongúlák kirajzolják az egykori partvonalat, amely mellett felépültek. Ahogy az első képen is látszik a dunakeszi part ma már jóval beljebb van a mederben, egyfajta biztonsági sávként szolgál a kutak elmosódása ellen. Ebbe a biztonsági sávba esett sajnos az Úrréti-sziget is. 

A bejegyzés címében nem véletlenül szerepel a sziget többes számban. Már a kataszteri térképen is bejelölték kékkel azokat a vizenyős területeket, amelyek megkeserítették az itt gazdálkodók életét magasabb vízállás esetén. Az Úrréti-szigettől keletre a földeken látható kettéágazó nedves laposok egy régi szigetet ölelnek körül. Nem csak ezen a térképen szembeötlő ez a felszínforma, ha a google térképen nézzük, ha a fentről.hu ide vonatkozó légifotóját az öreg Úrréti-sziget ott van a kettes utat nyugatról alámosó régi Duna-meder ölelésében. Méretében, irányában nagyon hasonlít a fiatalabb szigetre, szinte ikertestvéreknek nézhetné őket az ember, ha nem tudnánk, hogy egy időben biztosan nem létezhettek. Már régen feliszapolódott ez a Duna-meder, amikor a fiatalabb Úrréti-sziget zátonyként kibukkant a folyóból.

Ezek után nem volt más hátra, mint felkerekedni és kideríteni maradt-e bármi ebből a rövid életű dunai szigetből.

A standard fegyveres őrrel, kamerával, stb. védett terület táblák mellett elhaladva, korlátok alatt átmászva lehet bejutni a vízművek területére. A kataszteri térkép alapján könnyű beazonosítani az egykori felszínformákat. A csápos kutak jelzik az egykori partvonalat, a folyó felé húzódó mező az egykori mellékágat, majd a keskeny ártéri erdő következik, melynek a térkép szerint rejtenie kell az Úrréti-szigetet. 

Az erdőben a szokásos szemét-uszadékfa dombokat kerülgetve szembeötlő, hogy a talaj itt kellemes homokos, ellenben a sziget maradékának nyoma sincsen. Nagyon erős fantázia kell ahhoz, hogy  egyes mélyedésekre azt mondhassuk itt bizony Duna folyt és halmokra azt, hogy ez volt a sziget gerince. Talán ha méteres szintkülönbségek vannak errefelé. 

Nagyon valószínű, hogy a vízművek építkezései, felújításai, csőfektetései, valamint a Duna áradásai a felismerhetetlenségig elsimították az egykori morfológiai szinteket. Mivel a fiatalabb Úrréti-szigetnek nyoma sem maradt, illett még egy tiszteletkört futni az idősebb párjánál is. 

A töltésen futó út és a róla nyíló kilátás már több látnivalóval kecsegtetett. Itt van például a termő szederbokrok által álcázott négyes áteresz, melyet az útról nagyon nehéz észrevenni. Ez az áteresz teszi lehetővé, hogy az árvizek idején kiáradó Duna a szántóföldekről visszatérhessen a medrébe. Ilyet a vízügyi mérnökök oda szoktak tervezni leginkább, ahol a vízfolyásnak volt némi előzménye, például az a vizenyős meder, amit a kataszteri térképen is láthatunk. 

A töltésúttól északra a magas gazban nem nagyon látszódik az idősebb Úrréti-sziget csúcsa, mely néhány méterrel lógna ki az út alól északi irányban. Észak felé azonban jól látszik az az erősáv, amely az egykori Duna-meder helyén ásott vízelvezető árkot rejti. Ez a Duna-meder a Liget utca végénél szakadt ki egykor a Dunából és az Úrréti-szigetnél tért vissza bele. Sajnos az általa körülölelt sziget már a térképezés elterjedése előtt megszűnt sziget lenni. A 2013-as árvíz idején ez a terület végig vízben állt és ha megnézzük a Duna Mappáció térképét (2. térkép), akkor azt látjuk, hogy az 1808-as árvíz folytonos vonallal jelölt legnagyobb elöntése is kiterjedt a dombhát lábáig, melyen a régi Dunakeszi megtelepült.

A töltésúttól délre a betongyár kavics-szállítószalagja zárja le a látóhatárt. Két fasor rejt két régi Duna-medret. Baloldalt a kettes utat takarja egy erdősáv, míg jobb oldalt az idősebb Úrréti-szigetet nyugatról ölelő meder maradványát jelölik a fák. Vízborításra csupán a nádas emlékeztet ilyen kisvizes időszakban. Érdekes módon míg a térképészeknek köszönhetjük csak, hogy a fiatalabb szigetről bármilyen információnk van, addig az idősebb párja mind térképeken, mind élőben remekül tanulmányozható. 

Dunakeszi és Káposztásmegyer között egykor több sziget is tarkította az árteret, de ezek folyamatosan lefűződtek a Dunáról. Közülük a legutolsó volt az Úrréti-sziget, a maga kevesebb mint egy évszázados történelmével. Mivel a ma is létező Szürkő-sziget közigazgatásilag Szigetmonostoré, így azt is mondhatnánk, hogy Dunakeszi utolsó szigete 1893 környékén veszett oda végleg. De cserébe legalább van friss ivóvizünk, mondhatni a közjó érdekében tüntették el ezt a dunai szigetet. 

Búcsúzóul pedig egy kép, no nem egy kastély filagóriájáról, hanem egy szimpla vízmű szivattyútelepről. Mert nemcsak eltemetett szigetek, hanem ilyen kincsek is rejtőznek a dunakeszi ártéren!