Szemétszedés és rekultiváció

A Duna partja szemetes, ez olyan evidencia, minthogy nappal világos van éjjel meg sötét. Ez a szemét néha úszik, néha megreked a parton, aztán úszik tovább a tengerbe. Ott pedig szépen lassan felhalmozódik, lebomlani ugyanis nincs ideje. Ezt a szemetet, amit mi dobálunk szanaszét a tengeri élőlények megeszik és beledöglenek. Madár vagy bálna egyre megy, egyszerűen belefulladnak a szemétbe. Ha a Duna partján járunk nem baj, ha eszünkbe jutnak ezek az élőlények és nem csak a TeSzedd napján.

Jó lenne, ha országosan legalább 365 ilyen nap lenne, amikor fogy a szemét és nem gyűlik. A TeSzedd mozgalom Európai szinten szedi a szemetet lokális szerveződések mentén. Annak, hogy ez nem egy látványos dolog nem a szervezők az okai, hanem inkább az állampolgári közöny. Szépen eltelik ez a nap, kipucoljuk Felsőgödön a Duna-partot, de aztán hétfőn a vonatról kilométer hosszúságban nézhetjük a budapesti szeméttelepet. A Duna meg a következő áradásával a többszörösét hordja vissza annak amit zsákokba tömtünk. 

Felsőgödön, a Gödi-sziget csúcsánál a szemétszedést összekötötték a szervezők a kitermelt erdő romjainak eltávolításával. Ez abból állt, hogy az otthagyott gallyakat kupacokba gyűjtötték. Mivel túl sok szemét nem volt a területen ez is jó elfoglaltságnak tűnt, bár ezek szerves anyagok, amelyek helyben le tudnak bomlani, de a Duna is el tudja szállítani és apró darabokra bontani. 

A területen talált szemét döntő többsége az erdő kitermelői után maradtak hátra; pillepalackok, nejlonzacskók és sörös dobozok. De meg kell említeni az erdőirtás emlékére itthagyott mécseseket is, amit a szervezők elfelejtettek magukkal vinni a levonulás után, így az erdővédők szemetét is össze kellett szedni. A parton egy kisebb árhullám után ittmaradt uszadékban is lehetett találni szemetet, de ezen a területen összesen kb. 10 zsák szemét gyűlt össze. Volt aki talált egy láda és egy zacskó lőszert, így kénytelen volt ottmaradni és bevárni, míg a rendőrség megérkezik. 

A természet és az ember közben újra birtokba vette a tarvágás területét. Előbbi valamivel nagyobb sikerrel, az ember által telepített vesszők kb. 60-70%-a már most kiszáradt. A bokrok, kúszónövények közben újra kizöldültek és várhatóan a nyár végére áthatolhatatlan szedres, kökényes fogja akadályozni az átjárást. 

A telepített fafajok - amennyire meg tudtam állapítani - már inkább őshonosak, mint a kitermelt nemesnyár. Fűz, nyár és talán éger fák fogják alkotni azt az erdőt, melyben majd öregkorunkban  gyönyörködhetünk. 

Az itt szétszórt szemetet pedig jövőre is összegyűjtjük! 

Az eltűnt erdbergi folyókanyarulat Bécsben

Először egy bécsi konferencián hallottam erről a bécsi folyókanyarulatról Friedrich Hauer előadásában. Utána egy ideig el is feledkeztem róla, legközelebb csak akkor jutott megint eszembe, amikor alig egy hete éppen arra jártam. Ismét felrémlett ez a város által elnyelt Duna-meder, amikor a bécsi Vágóhíd (Schlachthaus) utcai megállónál leszálltam az U3-as metróról. Bécsben igen gyakori, hogy metrómegállók egykori Duna-medrekben épültek, de ebben az esetben a Schlachthausgasse és az Erdberg megállók ráadásul ugyanabban a folyókanyarulatnak két pontján épültek fel. 

Az Erdberger Maiß parcelázási térképe, 1748

A terület 1850 óta Bécs része, amikor a külvárosokat hozzácsatolták a még városfalakkal rendelkező belvároshoz. Landstraße, Erdberg  és Weißgerber településekből jött létre Bécs harmadik kerülete, mely jelenleg az első település nevét viseli. Az erdbergi sarjerdő eredetileg a Duna-csatorna bal partján feküdt, szorosan összefüggött a Práter helyén elterülő hatalmas ártéri szigetvilággal. Erdberg település keleti határát képezte a simmeringi ártér felé. A Duna csatorna helyén a középkorban még a Duna fő ága folyt, mely a XV. századtól fokozatosan északabbra vándorolt, bár a rengeteg sziget és a bécsi zegzugos folyóágak tengerében nagyon nehéz volt megállapítani melyik is a Duna fő ága valójában. 

A lezárt mellékág az I. kat felmérés térképén (mapire.eu)

Egy ilyen zegzugos ág mélyen bevágódott a jobb partba Erdberg és Simmering falvak között. A bejegyzésben közölt valamennyi térkép már a kanyarulat átvágása után készült, de némelyiken látszódik még az eredeti ág, mely a Práteren keresztül érkezett a Heustadtlwasser nevű ág felől, majd egy 180 fokos fordulatot megtéve nagyjából a mai csatornázott meder nyomvonalát követte. Sekély vize lehetett, erről árulkodik a négy zátony és a Schrankenhäufel nevű sziget. Az erdbergi kanyarulatot valószínűleg rendszeresen letarolták az árvizek, legalábbis erre utal a Maiß (Mais) elnevezés, mely itt most nem kukoricát, hanem sarjerdőt jelent. 

Mivel ez a terület sokáig nem tartozott Bécs város területéhez, ezért a korábbi Bécsről készült metszeteken, térképeken már éppen nem, vagy csak félig látható az erdbergi folyókanyarulat.

1726-ban a kanyarulatot kiegyenesítették a sarjerdő átvágásával, ugyanis az egyre növekvő hajóforgalom igényelte a hajózható medret és a hajósok nem bánták, ha nem kell ilyen időrabló kanyarokat megtenni a folyón. Ehhez nem kellett mást csinálni, mint elzárni a kanyarulat felső szakaszát. A víz a megnövekedett esése miatt hamar új, egyenes medret talált magának, ezt az állapotot rajzolta meg a térképész a legelső térképen. Az eltelt másfél évtized nem múlt el nyomtalanul, a mellékág alsó szakaszán már csak egy keskeny csatornán keresztül volt kapcsolatban a holtág és a főág - mindkét oldalról megindult a feliszapolódás. Az elzáró töltés belső oldalán is megkezdődött a feltöltődés. Annak ellenére érdekes ez a térkép, hogy nem a folyószabályozásnak állít emléket, hanem az 1740. évben lezajlott parcellázásnak. Megtalálható rajta egy további átmetszés is a kép jobb oldalán, ahol egy zátony kerüt át a jobbpartról a balpartra. 

Bécs káposztáskertje 1901-ben

Ekkortól váltak az Erdberger Mais zöldségeskertjei Bécs város egyik éléskamrájává a közelben később felépült Közvágóhíddal együtt. Kezdetben a "szigetre" egyetlen fahídon lehetett bejutni a mai Erdberger strasse vonalában, a zárótöltést leszámítva. Az idő múlásával a mellékág holtággá vált, majd kiszáradt és/vagy feltöltötték. Az ártéri területen a XX. századig megmaradt a mezőgazdasági művelés, központi fekvése ellenére viszonylag későn épült csak be. Az 1901-es térképen még nyomozható a kanyarulat futása. A mezőgazdasági parcellák nem írták felül ezt a mintázatot, ellenben a később itt kialakított utcahálózat és beépítés egyetlen zöldfelület és a terület nevének kivételével végleg eltüntette ezt az érdekes Duna-kanyarulatot. 

A régi meder a mai városszerkezetre illesztve (Friedrich Hauer)

Friedrich Hauernek hála, újra életre kelt az egykori folyómeder. Térinformatikai módszerrel egymásra illesztve a régi és az új állapotokat pontosan meg lehet határozni, hogy 250 éve melyik utcában álltunk volna nyakig a Dunában. Gyalog is bejárható az egykori meder a Stadionbrückétől végig a Schlachthausgassén, ahol balra kanyarodva a Baumgasse jobb oldalán lévő házsor áll a régi Duna-mederben. A Schrankenhäufel sziget egy részén a bécsi hűtőház, másik részén az A23-as autópálya található. Ahol a sziget végén a két ág újra egyesült ma a hatalmas erdbergi P+R parkoló magasodik. A régi Duna csatorna pedig az erdbergi metrótelephely mellett találkozott az újjal.

Heustadlwasser

IN ENGLISH

1875 óta nem folyik Duna víz a bécsi Heustadlwasser ágában. A Práterben megbúvó holtágat a talajvíz táplálja, a nagy bécsi folyószabályozási munkálatok elszigetelték és nagyrészt fel is töltötték a városból származó építkezési törmelékkel. Maradéka az Ernst Happel stadion közeléből indul, alsó harmadát átvágja a Práter meghosszabbított Nagy Fasorja. 

A mindig szeles Bécsben idilli állapotban sikerült felkeresni ezt a holtágat, amikor a Nap éppen felkelt és szellő sem rezdült. A futók, sétálók, kerékpározók és turisták csak lassan kezdték benépesíteni partjait. Annak ellenére, hogy egy autópálya is keresztezi (hídon) kifejezetten csendes volt minden, leszámítva az áprilisi madárcsicsergést.  Ezért most a hidrológia helyét átveszi a természet és a vízen tükröződő táj. 

Ha Bécsben járunk mindenképpen érdemes felkeresni ezt a Duna-ágat is, amely még valamennyire felidézi az 1875 előtti bécsi tájképet!

Dunai hajók fotópályázat

Immár a negyedik Dunai Szigetek fotópályázatot hirdetjük meg. A pályázat témája ismét meglehetősen egyszerű és kellőképpen tág: dunai hajók. Nem csak az uszályok vagy tolóhajók versenyezhetnek, jöhetnek a kenuk, kajakok, vagy ladikok is, amennyiben kellőképpen szép dunai környezetben sikerül lencsevégre kapni őket. 

A díjazás gerincét ismét Szarvas András térképkiadó szolgáltatja, idén is sikerült a kapnunk egy FÖLDGÖMB magazin előfizetést. Emellett a díjazottak más meglepetésre is számíthatnak!

Ez is egy dunai hajó (fotó: Zirig Árpád)

A 2016. évi Dunai Szigetek fotópályázat témája: 

Dunai hajók.

A képeken szerepeljen legalább egy hajó, csónak, ladik, kielboat, stb. egy rövid leírással, hogy hol készült, mert mindet én sem tudnám kitalálni. :) Családi albumból beszkennelt, archív fekete-fehér képekkel is szabad nevezni, de ilyen csak egy kép legyen a maximum a nevezésenként beküldhető kettőből. Talán így napvilágra kerülhetnek olyan dunai fényképek is, amelyek máshogyan nem. A photoshop használatát nem tudom és nem is akarom megtiltani. Se eddig beküldött, máshol megjelent képet, se más munkáját, se montázst (több képet egybe szerkesztve) ne küldjenek be. Rossz minőségű és telefonnal készített képet sem érdemes beküldeni, mert igencsak silányul mutatnak majd a többi között. Az utóbbi évek rossz tapasztalata miatt csak olyan képet fogadok el, amelynek van címe. Az már mindegy, hogy a cím a DSC00001, vagy valami komolyabb szöveg, de feltétel, hogy valamit találjunk ki.

Dunai hajómalom

A díjazás:

1. helyezés: 1 db 1 éves Földgömb magazin előfizetés, valamint 4 db szabadon választott magyarországi turistatérkép

2. helyezés: 3 db szabadon választott magyarországi turistatérkép

3. helyezés: 2 db szabadon választott magyarországi turistatérkép

4. közönségdíj: 1 db szabadon választott magyarországi turistatérkép

+ egyéb meglepetések.

Pályázat lezárulta: 2016. május 7. (szombat) dél

Szavazni ezután egy hétig lehet, május 14-én délig.

Eredményhirdetés: május 15-én, vasárnap.

A szavazás menete: a tavalyi fotópályázaton már működött az az elv, miszerint aki veszi a fáradságot és beküld legalább egy képet, az szavazhat a többiek munkájára. A szavazatot május7.  után, emailban fogom kérni. Ez elsősorban azért van így, hogy fényképezésre ösztönözzük az olvasókat, másrészt pedig azért, nehogy a legtöbb "ismerőssel" rendelkező fényképész nyerjen (arra ott van a közönségszavazás). A beérkező képeket folyamatosan fogom feltölteni a Dunai Szigetek facebook oldalára és ide a blogra is, ahol már mindenki szavazhat a leendő közönségdíjas fényképre. Szóval érdemes igyekezni a beküldéssel. A facebookon létrehozunk egy albumot, ahol egy "like" egy pontot ér, egy megosztás pedig hármat. Akinek nincs facebookja, az a fotópályázat aloldalán saját névvel kommentben szavazhat, ezek mindegyike 1 pontot fog érni. Amennyiben a fotósok körében megtartott szavazáson szavazategyenlőség alakulna ki, akkor a közönség véleményét vesszük figyelembe a végső sorrendnél.

 

A fényképeket erre a címre lehet beküldeni és ugyanitt, vagy kommentben lehet érdeklődni, ha valami kérdés merülne fel a fotópályázattal kapcsolatban:

dunaiszigetek@gmail.com

Mindenkinek kellemes tavaszi fényképezést kívánok!

Szávoszt-Vass Dániel