Az eltűnt erdbergi folyókanyarulat Bécsben

Először egy bécsi konferencián hallottam erről a bécsi folyókanyarulatról Friedrich Hauer előadásában. Utána egy ideig el is feledkeztem róla, legközelebb csak akkor jutott megint eszembe, amikor alig egy hete éppen arra jártam. Ismét felrémlett ez a város által elnyelt Duna-meder, amikor a bécsi Vágóhíd (Schlachthaus) utcai megállónál leszálltam az U3-as metróról. Bécsben igen gyakori, hogy metrómegállók egykori Duna-medrekben épültek, de ebben az esetben a Schlachthausgasse és az Erdberg megállók ráadásul ugyanabban a folyókanyarulatnak két pontján épültek fel. 

Az Erdberger Maiß parcelázási térképe, 1748

A terület 1850 óta Bécs része, amikor a külvárosokat hozzácsatolták a még városfalakkal rendelkező belvároshoz. Landstraße, Erdberg  és Weißgerber településekből jött létre Bécs harmadik kerülete, mely jelenleg az első település nevét viseli. Az erdbergi sarjerdő eredetileg a Duna-csatorna bal partján feküdt, szorosan összefüggött a Práter helyén elterülő hatalmas ártéri szigetvilággal. Erdberg település keleti határát képezte a simmeringi ártér felé. A Duna csatorna helyén a középkorban még a Duna fő ága folyt, mely a XV. századtól fokozatosan északabbra vándorolt, bár a rengeteg sziget és a bécsi zegzugos folyóágak tengerében nagyon nehéz volt megállapítani melyik is a Duna fő ága valójában. 

A lezárt mellékág az I. kat felmérés térképén (mapire.eu)

Egy ilyen zegzugos ág mélyen bevágódott a jobb partba Erdberg és Simmering falvak között. A bejegyzésben közölt valamennyi térkép már a kanyarulat átvágása után készült, de némelyiken látszódik még az eredeti ág, mely a Práteren keresztül érkezett a Heustadtlwasser nevű ág felől, majd egy 180 fokos fordulatot megtéve nagyjából a mai csatornázott meder nyomvonalát követte. Sekély vize lehetett, erről árulkodik a négy zátony és a Schrankenhäufel nevű sziget. Az erdbergi kanyarulatot valószínűleg rendszeresen letarolták az árvizek, legalábbis erre utal a Maiß (Mais) elnevezés, mely itt most nem kukoricát, hanem sarjerdőt jelent. 

Mivel ez a terület sokáig nem tartozott Bécs város területéhez, ezért a korábbi Bécsről készült metszeteken, térképeken már éppen nem, vagy csak félig látható az erdbergi folyókanyarulat.

1726-ban a kanyarulatot kiegyenesítették a sarjerdő átvágásával, ugyanis az egyre növekvő hajóforgalom igényelte a hajózható medret és a hajósok nem bánták, ha nem kell ilyen időrabló kanyarokat megtenni a folyón. Ehhez nem kellett mást csinálni, mint elzárni a kanyarulat felső szakaszát. A víz a megnövekedett esése miatt hamar új, egyenes medret talált magának, ezt az állapotot rajzolta meg a térképész a legelső térképen. Az eltelt másfél évtized nem múlt el nyomtalanul, a mellékág alsó szakaszán már csak egy keskeny csatornán keresztül volt kapcsolatban a holtág és a főág - mindkét oldalról megindult a feliszapolódás. Az elzáró töltés belső oldalán is megkezdődött a feltöltődés. Annak ellenére érdekes ez a térkép, hogy nem a folyószabályozásnak állít emléket, hanem az 1740. évben lezajlott parcellázásnak. Megtalálható rajta egy további átmetszés is a kép jobb oldalán, ahol egy zátony kerüt át a jobbpartról a balpartra. 

Bécs káposztáskertje 1901-ben

Ekkortól váltak az Erdberger Mais zöldségeskertjei Bécs város egyik éléskamrájává a közelben később felépült Közvágóhíddal együtt. Kezdetben a "szigetre" egyetlen fahídon lehetett bejutni a mai Erdberger strasse vonalában, a zárótöltést leszámítva. Az idő múlásával a mellékág holtággá vált, majd kiszáradt és/vagy feltöltötték. Az ártéri területen a XX. századig megmaradt a mezőgazdasági művelés, központi fekvése ellenére viszonylag későn épült csak be. Az 1901-es térképen még nyomozható a kanyarulat futása. A mezőgazdasági parcellák nem írták felül ezt a mintázatot, ellenben a később itt kialakított utcahálózat és beépítés egyetlen zöldfelület és a terület nevének kivételével végleg eltüntette ezt az érdekes Duna-kanyarulatot. 

A régi meder a mai városszerkezetre illesztve (Friedrich Hauer)

Friedrich Hauernek hála, újra életre kelt az egykori folyómeder. Térinformatikai módszerrel egymásra illesztve a régi és az új állapotokat pontosan meg lehet határozni, hogy 250 éve melyik utcában álltunk volna nyakig a Dunában. Gyalog is bejárható az egykori meder a Stadionbrückétől végig a Schlachthausgassén, ahol balra kanyarodva a Baumgasse jobb oldalán lévő házsor áll a régi Duna-mederben. A Schrankenhäufel sziget egy részén a bécsi hűtőház, másik részén az A23-as autópálya található. Ahol a sziget végén a két ág újra egyesült ma a hatalmas erdbergi P+R parkoló magasodik. A régi Duna csatorna pedig az erdbergi metrótelephely mellett találkozott az újjal.