Zátonyok szárazon és vizen a Garam torkolatnál

A 2018 őszi kisvíz egyik legérdekesebb jelenségével a Garam torkolata alatt találkoztam. A Duna szlovák oldalán, messze benn a mederben, de még mindig a bal parthoz közelebb közvetlenül a hajózóút mellett bokáig érő vízben súrlódott kavicságyon a kajak. Ekkor Esztergomban 4 centiméteres vízállást mértek, ami majdnem harminc centiméterrel volt az október 24-én mért új, -21 centis LKV fölött. 

Zátony a Duna közepén.

A Garam-torkolat kiterjedt víz alatti zátonya a két folyó közös hordalékából épül fel, melynek nagyobb hányadát a Garam adja. Középvíznél a Garam több ágon keresztül éri el a Dunát. A leghosszabb ága Garamkövesd és Kovácspatak között rakja le hordalékát, míg a legrövidebb szakasz a vasúti hídról is jól látható egyenes szakaszon tart Esztergom-Szentgyörgymező legszélső házai irányába. A hordalékból felépülő zátonyokon képződő szigetvilágról korábban Farkas László írt beszámolót a blogra, most kifejezetten a zátonyokra koncentrálunk. Víz felett és víz alatt egyaránt.

Az alábbi videó talán jól érzékelteti a helyzetet (bár jobb lett volna -21 cm-nél lefilmezni ugyanezt, úgy, hogy a háttérben elhalad egy teherhajó). 

A Garam-torkolat zátonyai már régóta keserítette meg a hajósok és a part mentén lakók életét is. A zátony ugyanis nem csak gázlót képezett a két part között, de ezen a gázlón télidőben előszeretettel torlódtak fel jégtáblák. 

"A Garam torkolata alatt keletkezett garamkövesdi gázló megjavítását már régóta előirányozták, a Magyar—Csehszlovák Közös Műszaki Bizottság is foglalkozott a kérdéssel, de a rendezés halasztódott. A Garam ökölnyi köveket és egészen durva kavicsot szállít a Dunába, mely ott lerakódik és hatalmas zátonyokat alkot. Az előnyomuló zátony a gázlóban egyre komolyabb hajózási nehézségeket okozott. 1943-ban szabályozták a gázlót 60 m széles vezérárokban 55 000 m3 kavics kotrásával és 2 db jobb oldali sarkantyú beépítésével 6670 m3 kőből. A munka igen jól sikerült, azóta ez a gázló megszűnt." Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973. 205.p.)

A Garam-torkolat alatt képződött gázlón egy 1930-as térkép kiterjedt zátonyt jelöl a folyó kellős közepén. A vízisport térkép készítésének idején a torkolat még a Kövesdi-sziget keleti csúcsánál volt, napjainkra ez áthelyeződött a sziget nyugati csúcsához, oda ahol a térkép további zátonyokat jelöl. 

A Garamkövesdi-sziget 1962 őszén (fentrol.hu)

Az 1943-as kotrás és sarkantyúépítés ellenére a  gázló egy 1962. október 27-én készült légifotón is felbukkan, méghozzá ugyanott. Alakja azonban nem hasonlít egyetlen ismert mederformához sem, elképzelhető, hogy a furcsa alakját a kotrásnak köszönhette. A légifelvétel készítésének időpontjában a budapesti vízállás viszonylag alacsony volt; 96 cm. Ennek ellenére fél kilométer hosszan kilátszik a vízből. 2018. október 20-án, Budapesten mért 58 centiméteres vízállásnál azonban 15-25 centiméter víz borította. Elképzelhető, hogy 1962 óta a zátony tetejét elkotorták, vagy a folyó sodrása mosta el a felső fél méternyi kavicsréteget.

Homokos és iszapos üledékek a Garamkövesdi-sziget keleti csúcsánál.

A Garam által szállított hatalmas mennyiségű kavicstömeget jól jellemzi az alábbi idézet: 

"A Garam torkolata előtt a széles középvizi meder hátrányait fokozza még az is, hogy a Garam árvizei sok hordalékot hoznak, és a Dunába érve, nagyrészt lerakják. A Garam-torkolat és a csatlakozó dunaszakasz tele van zátonyokkal, amelyeken a növényzet előbb-utóbb gyökeret ver, s így idővel ezek a zátonyok szigetekké alakulnak. Ilyenek a Helembai-, a Dédai- és a folytatásukban keletkezett többi sziget." Vízügyi Közlemények, 1951. (33. évfolyam) 1. szám. A magyar Dunaszakasz szabályozásának kérdései

Tehát a Dunakanyar nyugati részén szemünk láttára épülő zátonyok és szigetek a Garam hordalékbőségének köszönhetők? Részben igen, részben pedig a kellő szélességű medernek, ahol a kavicsfelhalmozódás és a hajózóút képesek az együttélésre. 

Amióta azonban a Garam torkolati szakasza lerövidült és a Kövesdi-szigettől északra található ág már csak a magasabb vízállásokat vezeti le a hordalék összetételében is változás észlelhető. A Kövesdi-sziget alsó felén hiányzik a kavics. A szárazra kerülő partszakaszon a homok és az iszap dominál az ártéri erdő legszélső fái és az alacsony vízállású Duna között. Esztergomban mért 4 centiméteres vízállás idején a part éppen ott ér véget ahol az ellaposodó partszakasz hirtelen mélyülni kezd. Mivel a tartósan alacsony vízállás együtt járt a lebegtetett hordalék csökkenésével, a folyó átláthatósága jelentősen nőtt; 1-1,5 méteres mélységig le lehetett látni. A garamkövesdi oldalon egészen egyszerűen el lehetett volna evezni úgy, hogy az ember észre sem veszi a meder közepén emelkedő zátonyt. 

A Garam jobb partja már a Duna medrében épül.

Ezen a torkolat alatti szakaszon tulajdonképpen még mindig a Garam vizén jár az ember, a két folyó vize csak lassan keveredik el. Az eltérő színű víz légifotókon néha egészen Kovácspatakon túlig nyomozható. A meder közepén található zátony körülbelül -18 centiméteres vízállásnál bukkanna elő. Azaz pár órán keresztül elő is bukkant, hiszen az új Esztergomi LKV ezt az értéket 3 centiméterrel alulmúlta október 24-25-én. Hossza megegyezik a légifotón látható zátonyával, habár magassága csökkent és az alakja az áramlási viszonyoknak köszönhetően immár orsó alakú. Anyaga nagyméretű kavics.

A Garam folyó torkolatvidéke. Kilátás keletre. 

Ez a kavicsanyag nyugat felé tovább nyomozható a mederben, szárazon és vízen is. Október 20-án a szárazon lévő rész szélessége megközelítette a 200 métert.  A víz alatti rész egyenletesen és csak nagyon kis mértékben mélyült. A Garam folyóra nehézkesen lehetett csak ráfordulni a hullámzás, a sodrás és a sekély vízmélység miatt. Mindkét oldalán ellaposodó kavicszátonyok kísérik, néha azt sem tudni hol végződik a víz és kezdődik a part. 

A szárazra került kavicszátonyon már megjelentek az élővilág nyomai. Egysrészt a növényzet kezdi birtokba venni a területet, a szigetként jellemezhető fás területekről lassan meghódítják a szabad földterületet. Másrészt megjelent az ember és minden elképzelhető jármű. Három tényező vonzza ide az embereket; a látványosság, a halak és a kavics. Bámészkodók, horgászok és illegális kavicstermelők járják a tájat. Utóbbiak a legszemérmesebbek, nekik csak a nyomaikat lehet felfedezni az ingyenes nyersanyag lelőhelyként hasznosított területen. 

Az apadó Duna által "leszívott" Garam medrében folyamatos a hordalék mozgása a Duna irányában. A hordalékkúp épülése miatt a folyó sodorvonala (és a hajózóút) lassan dél felé szorul. A Szamárhegy tövében megépített két hatalmas sarkantyú feladata, hogy ezt a vonalat visszanyomja a szlovák oldal felé, a Helemba-szigettől északra és biztosítsa a hajózási útvonal kellő vízmélységét.  

Ha esetleg a meder közepén megbújó zátony idővel szigetté válik Szlovákia fennhatósága alá kerül majd, hiszen a hajózó útvonal tőle délre található.