Száraz és nedves évek a Gödi-szigeten (2014-2018)

Ahogy közeledik a jó idő és a nyár úgy lesz Gödön egyre kardinálisabb kérdés: át lehet-e menni a szigetre? A Dunai Szigetek helyi olvasói ezt a karosszékből is tudják, mindenki más kénytelen lemenni a Gödi-sziget északi csúcsához és megnézni a saját szemével. Ezt a karosszékből is elérhető tudást arra is fel lehet használni, hogy megmondjuk, az év hány napján nem lehetett száraz lábbal átkelni a Gödi-szigetre?

A láthatatlan Gödi-sziget az északi küszöb felől (2018. október 15.)

Utoljára öt évvel ezelőtt számoltuk ki, hogy a Gödi-sziget egy adott évben hány napon keresztül viselkedik valódi szigetként. Ezt a mérést tulajdonképpen minden dunai szigetre el lehet végezni, ahol ismert a mellékág küszöbszintjének magassága, ami lehet abszolút (tengerszint feletti magasság) és lehet relatív érték (adott vízmércén mért vízállás) is. Gödön legelőször 2007-ben sikerült lemérni a sziget küszöbszintjét, akkor az 125 centiméter (98,86 m.B.f.) volt a váci vízmérce szerint. Amennyiben a Vácott mért vízállás nem éri el ezt a szintet, száraz lábbal is át lehet menni, ha e fölött van a Gödi-sziget valódi szigetként viselkedik. 

Amennyiben egy sziget esetében sikerül megállapítani a küszöbszintet és megoldható az érték rendszeres monitorozása a vízügyi igazgatóságoknál rendelkezésre álló vízállásadatok segítségével diagramon ábrázolható a szigetek állapota. De miért fontos ez? A küszöbszint helyzete meghatározza a mellékágba jutó víz mennyiségét, az elárasztás időtartamát. Ez hatással van a meder hordalékviszonyára, ami befolyásolja a növényzetborítást. A növényzetborítás pedig visszahat a hordalékviszonyokra, ami befolyásolja a küszöbszint magasságát. Röviden: ha a köszöbszint magassága emelkedik, a mellékág feltöltődik, ha csökken, akkor mélyül(het) a mellékág. 

A diagramok x tengelyén az idő, az y tengelyen az adott év vízállásadatai (cm) szerepelnek. Az évek során az 50 centiméteres fő léptékű tengely maximális és minimális értékei egyaránt megváltoztak, a 2013. évi árvíz 804 cm-re emelte az LNV (=valaha mért legnagyobb vízállás) értékét, míg a 2018-as év pedig -56 cm-re csökkentette a LKV (=valaha mért legalacsonyabb vízállás) értékét. Utoljára a 2013-as évi állapotokról készült diagram, ezért az alábbaikban kiderül, hogy a 2014-2018 között eltelt öt év alatt hogyan alakult a Gödi-sziget és mellékágának állapota.  

A 2014. év váci vízállás adatsora

A 2015. év váci vízállás adatsora

A 2016. év váci vízállás adatsora

A 2017. év váci vízállás adatsora

A 2018. év váci vízállás adatsora

A legfontosabb megállapítások a 2014-2018-as évek adatsorából (lásd alábbi táblázat):

• A Gödi-sziget 2 évben (2016, 2017) többnyire sziget volt, három évben azonban (2014, 2015, 2018) többnyire át lehetett rá kelni száraz lábbal. 
• 2016-ban és 2017-ben mindössze 1 ill. 2 nappal volt több "nedves", mint "száraz" nap a mellékágban, miközben 2015-ben 223 napon keresztül volt száraz a Gödi-sziget északi csúcsa.
• Jellemzően márciustól júliusig nem lehet száraz lábbal átkelni a Gödi-szigetre, de 2014-ben előállt az az érdekes helyzet, hogy az őszi időszakra tevődött át a magasabb vízállás.
• Igazán nagy árvíz nem volt, a legnagyobb vízállás mindössze 456 cm volt, ami a LNV 804 centiméteres vízállásához képest még az I. készültségi szintet sem érte el.
• Miközben a maximumok elmaradtak, a valaha mért legkisebb vízállás rekordja megdőlt 2018-ban, de az azt megelőző három évben is alig maradt el tőle.
• A vízjáték (maximumból kivont minimum vízállásérték) nem érte el egyik évben sem az öt métert.

Mivel a megfigyelések mindössze 13 évre mennek vissza, a trendből (lásd alábbi ábra) nem érdemes messzemenő következtetést levonni. A két szélső érték ezidáig a "száraz" 2011-es év (120 nap) valamint a "nedves" 2010-es év (240 nap) volt. Előreláthatóan egy évben 179 napon keresztül számolhatunk vízmozgással, miközben 186 napon keresztül holtágként funkcionál a mellékág. 

Adott évben hány napon keresztül (%) volt vízmozgás a Gödi-sziget mellékágában 2006-2018 között.

A Gödre számított értékeket érdemes összevetni más szigetekével, éppen ezért a következő a dél-váci Égető-sziget lesz, ahol a masszív keresztgát szintje miatt a mellékág jóval előrehaladottabb feltöltődés állapotában van. 

A soroksári "Inselbaum"

2018. március 16-án, a Molnár-szigeti sétán hívták fel a figyelmemet Soroksár egykori "Moszkva téri órájára", az Inselbaumra. A párhuzam nem véletlen, Soroksáron a komp és a molnár-szigeti híd között álló nyárfánál találkozott a munkaerőpiaci kereslet és kínálat, azaz ennél a fánál gyülekeztek a helyi napszámosok és munkanélküliek abban a reményben, hogy valaki felfogadja őket. A fa ugyan ma már nincsen meg, de emlékét a helybélieken kívül egy német nyelvű polka is őrzi. 

A fotók a Soroksári Grassalkovich Kör gyűjtéséből származnak, 

a blogon a hozzájárulásukkal szerepelnek.

Az Inselbaum hűlt helye a Molnár-szigeten

A soroksári Molnár-sziget a Soroksári-Dunaág legkeletibb pontján található, 2018-ban ez a sziget nyerte az "Év dunai szigete" szavazást. Mivel a Tassnál felduzzasztott kisebbik Dunaág északi részén található, itt még meglehetősen keskeny a meder, melyben a víz is viszonylag lassan hömpölyög. A náddal, sással övezett part nem egy tipikus dunai táj, ellenben viszonylag tipikus a Soroksári-Duna mentén. A gubacsi zárás elkészülte után a folyóág felső részéből hirtelen eltűnt a víz, a szigetek szárazra kerültek és majdnem ez lett a sorsa a Molnár-szigetnek is. Mellékága folyamatosan iszapolódik fel és várható, hogy kotrás nélkül egy emberöltőn belül benövik a vízinövények. 

Nehéz ma elképzelni, hogy régen ebben a mellékágban még hajómalmok tucatjai teleltek. 

A hajómalmokkal övezett Tündérligeti híd a Molnár-szigetre (1910 körül)

„Molnár-szigeten állt egy nagy fa, a „Munkanélküliek fájá”-nak hívták. Apám legénykorában hölgyeket fényképezett alatta üveglemezre. Az Inselbaum még egyszer szerepet kapott a családunk életében. A háború után nem tudtunk visszaköltözni a házunkba, mert nem volt fedele. Kiss Ádám, kovácsnál laktunk, tüzelőnk nem volt. Apám ezért kölcsönkérte a kovács kétkerekű kocsiját, lementünk a Molnár-szigetre és apám kivágta a munkanélküliek fájának gyökerét, már csak az volt meg.”
(Interjú Kustvall (Schwab) Angélával) - Pfiszter Tamás – Várnai Zsuzsa: Befogadás Otthonra találás Továbbadás, 2017. 154. oldal 

A munkanélküliek fáját Soroksáron nem véletlenül nevezték Inselbaum-nak. Egyrészt azért, mert a Molnár-szigeten állt, másrészt azért, mert Soroksáron élt a történelmi Magyarország egyik legnagyobb sváb közössége. 1891-ben 12 ezer fős lakosságából több mint 7 ezer vallotta magát svábnak. A "sváb" elnevezés Soroksár esetében megtévesztő lehet, mert a helyi német anyanyelvűek közül nem mindenki volt sváb. "Schorokschar" benépesülése idejében élesen elvált egymástól a Németország különféle területeiről toborzott frank és a sváb lakosság, hogy még egymás között sem házasodtak azon kívül, hogy egymás utcáiba sem költözhettek. Ez az ellentét azonban feloldódott, ma már senki nem beszél frankokról ha a soroksári németekről esik szó. 

Talán az Inselbaum (auf der Müllerinsel), azaz a "szigeti fa" funkciója kapcsolódott egykor a molnár mesterséghez. Elhelyezkedése (47.398221, 19.109614) első ránézésre periférikusnak tűnhet, A második világháború alatt eltűnt fa a Molnár-sziget déli csúcsánál állt, ott, ahol a Meder utcába torkollik a sziget "gerincútja" a Molnár utca. Mai fejjel szinte elképzelhetetlen, hogy mi vonzhatta éppen ide a helyi munkanélkülieket. Talán régebben éppen a hajómalmok, hiszen a téli karbantartásukhoz szükség volt munkáskezekre. Másrészt éppen itt megy át a komp Csepelre, és a Molnár utca mentén is százával álltak a soroksáriak nadrégszíjparcellái, ahol gyümölcsszedéshez, metszéshez, szőlőkötözéshez el lehetett hívni az Inselbaum környékén téblábolókat. Aztán nem feledkezhetünk meg a közeli Tündérliget vendéglőről, ami ugyancsak mágnesként vonzhatta a ráérős helyieket.

A munkanélküliek egykori nyárfájáról szerencsére korabeli leírások és fényképek is fennmaradtak:

„Nyáron, a hétvégeken kiruccantunk szüleimmel a Kis-Duna-ág partjára, vagy a Molnár-szigetre, ahol Soroksár lakossága trombitált, táncolt, vagy kártyázott, míg be nem esteledett. A hét fáradalmait, gondjait felejtették ott el, miközben harsányan énekelték a “Auf der Insel steht ein Baum”-ot, ami fonétikusan úgy hangzott, mint “auf t´inzl stét á pám...”! A Fekete Szádi Duna-parti lugasában, egy öreg tangóharmonikás húzta a pattogó sváb polkákat, erre ropta a nép a táncot és ízesen kanalazta a frissen főzött halászlét. Oldalt, egy forrás mélyedésében tartották az éppen fogott tükörpontyokat”

(Interjú Lux Antallal) - Pfiszter Tamás – Várnai Zsuzsa Befogadás Otthonra találás Továbbadás, 2017. 173. oldal 

„A Duna nevelt, sokszor ott evett minket a fene. Csónak, hajó, minden volt. Fürödtünk, halat fogtunk, és meg is ettük. Sokat jártunk a Tálingra is. A vasúti hídnál volt egy kis duzzasztott rész. Ott lehetett fejest is ugrani. Mindig szoktam cukkolni a[z Ott] Sebőt, hogy ő a nagy Táling-kutató, és mindig ment horgászni is oda, de ő nem mert leugrani a hídról. Én igen. Ugrottam is sokat. A duzzasztás után ott tisztították a kocsikat, a lovakat is. Ha kiszáradtak kocsikerekek, ott álltak egy ideig és várak, míg megdagadt. A Sörösnél, és itt a Bakallár-háznál is volt ilyen lóúsztató. Itt az utcán ment le a csorda a Szigetre. Tele volt a Sziget legelő tehenekkel. Soha nem volt nagy fű, meg gaz. Gyerekkoromban az Ins’lbaum már nem volt meg, de azt láttam, amikor ott fociztunk a Tündérliget után a Festékgyár pályáján, hogy mindig volt egy pár öreg sváb, akik ott beszélgettek és kártyáztak. Olyan okosak voltak a semmittevésben, hogy nem igaz! Az Ins’lbaum is ilyen lehetett. A szigetnek azon a részén, ahogy megyünk a komphoz, mély volt a talaj, a talajvíz töltötte fel. Nyáron a nagy melegben sok idős asszony, de férfiak is oda mentek fürdeni, mintha gyógyvíz lenne. Csak ugye hálóingben voltak. Aztán betondarabokkal töltötték fel azt a részt. Hajóval hozták a sittet. Sokan fürödtek a patak torkolatánál is, ahogy a patak hozta a homokos hordalékát és szétterítette. Sekély volt ott is a víz, könnyen fel tudott melegedni. Lőrincről, Kispestről is jártak oda, még az ötvenes évek elején is.”

(Interjú Váradi Weimper Péterrel) - Pfiszter Tamás – Várnai Zsuzsa Befogadás Otthonra találás Továbbadás, 2017. 348-349. oldal 

Soroksáron a helyiek emlékezetében a mai napig élénken él a fa emléke. A hagyomány őrzésében segíthetett a fáról szóló polka is, amely annak idején hanglemezen is megjelent, sőt számtalan verzióban hallgatható a youtube-on is. A Molnár-szigeten a dal szövegét immár kőbe is vésték. Hol máshol mint az újraültetett fácska mellett, a tündérligeti parkban. 

"A "Szigeten" áll egy fa, 

a dologtalanok fája.

Akinek nem volt munkája,

Oda ment, a szigetre, fa alá.

Reggeltől, délen át, egész estig.

Egész nap semmit se' csináltak.

Egy pakli kártyával a kezükben.
De senkinek sincs semmi köze hozzá."

Köszönet a tippért Pfiszter Tamásnak! 

Ha valakinek van további képe az "Inselbaumról" kérjük küldje el a blog email címére!

Visszakerült az 1838-as árvíztábla a Tavaszmező utcába!

Hacsak az ember nem rendszeres olvasója a józsefváros.hu honlapnak valószínűleg sohasem tudja meg, hogy már két éve annak, hogy Hidegh Sándor kezdeményezésére a józsefvárosi önkormányzat lemásolta a Duna Múzeumban található 1838-as árvíztáblát és ünnepélyesen visszahelyezte a lebontott épület helyén felhúzott kollégium falára. Szerencsére szemfüles olvasónk, Ádám kiszúrta ezt a régi cikket, a Dunai Szigetek blog pedig megkereste az embert, akinek ezt a régi-új táblát köszönhetjük!

Az árvíztábla visszahelyezése 2017.03.22-én (forrás)

1979-ben még megvolt a Tavaszmező utcai tábla az eredeti épület falán, amikor Rajna György leltárt készített a budapesti árvíztáblákról. 51-es sorszámmal szerepel a "meglévő árvíztáblák" felsorolásban. Aztán a szokásos történet szerint az épületet elbontották, sok más hozzá hasonló korú józsefvárosi társával együtt. Bontás után a szerencsére nem kallódott el a német feliratú árvíztábla, hanem ismeretlen úton Esztergomba került, a Duna Múzeumba. És itt van ma is. De akkor mi került vissza a Tavaszmező utca 7-es szám falára?

Hidegh Sándornak közel négy évébe került, mígnem a józsefvárosi önkormányzat hosszas unszolás után elvállalta, hogy másolatot készíttet róla és visszahelyezi a közben felépült kollégium falára. 2017. március 22-én kis ünnepség keretén belül Sántha Péterné alpolgármester avatta fel az árvíztáblát, amelyen a német nyelvű felirat hirdeti, hogy 181 éve milyen magasan tetőzött a jeges árvíz. De vajon a visszahelyezésnél figyelembe vették-e azt a szintet, amelyet a kibontott táblába vésett ujj hirdetett?

A választ nem tudjuk, de valószínűleg nem. A Rajna György-féle dolgozat szerint a VIII. kerület Tavaszmező utca 7. szám alatti egykori ház falán lévő árvíztábla 100 centiméterrel volt az utcaszint felett, mérete 35x27 cm volt. A felsorolásban több helyen szerepel az abszolút (tengerszint feletti) magasság, de ebben az esetben ez hiányzik. Természetesen a visszahelyezett árvíztábla vonalának is van abszolút magassága, de azt nem tudjuk, hogy ez valóban tükrözi-e az 1838-ban márciusi árvíz tetőzési szintjét — hiszen az eredeti helyzetéről ismert fénykép sem maradt fenn (ha valakinek mégis van, akkor kérem küldje el!).

A helyszínen úgy tűnt, hogy a kőműves minél kevesebb téglát szeretett volna átvágni, ezért úgy intézte, hogy a méretre szabottnak tűnő árvíztábla éppen beférjen két sor tégla közé. A bal oldala ugyancsak illeszkedik a mintázathoz, igaz a bal oldalon kissé le kellett vágni belőlük. 

Az eredmény egy alig észrevehető tábla, amely színe miatt is illeszkedik a környezetébe, de talán nem is baj, hogy ennyire észrevehetetlen. Ha lemérjük az arannyal kihúzott vonal magasságát megkapjuk ugyanazt az egy méteres relatív magasságot, amiről Rajna György is írt. Csakhogy ez egy relatív magasság és egyáltalán nem valószínű, hogy 1979-ben is ugyanez a térkő borította a Tavaszmező utcai járdát. 

2019. március 12-én a közelben élő Hidegh Sándorral meglátogattuk a táblát az új helyén. Elmondása szerint a mostani tábla alacsonyabban van a régebbinél, és eredetileg jóval távolabb volt a Tavaszmező utca 5-ös háztól. Az utca páratlan számú házsoráról és az árvíztábláról sajnos nem maradt fenn fénykép, de emlékei szerint a kollégium helyén egykor két ház volt, az egyikükben egy kocsma és kerthelyiség is helyet kapott. Mindkettő 1838 után épülhetett már feltöltött területen, hiszen az esztergomi Duna Múzeum felirata szerint a jeges árvíz következtében az utca összes háza romba dőlt. 

Az eredeti tábla a Duna Múzeumban

A Duna Múzeumban található még egy 1838-as árvíztábla, amelyet egy még mindig meglévő épületre lehetne visszahelyezni. Magyarország, de szerintem Európa egyetlen héber nyelvű árvíztáblájáról van szó, mely az Óbudai zsinagóga falán állított emléket az Óbudát is elpusztító jeges árvíznek. Reméljük ez a tábla is egy Hidegh Sándoréhoz hasonló lelkes kezdeményezés révén a Tavaszmező utcai "sorsára" jut!

Köszönjük Hidegh Sándornak, hogy segített visszatenni egy már eltűntként számon tartott árvíztáblát!

Irodalom:

• https://jozsefvaros.hu/hir/4588/Emlektablat_avattak_a_Tavaszmezo_utcaban/?fbclid=IwAR0vRnwbz68yJ8lFuVhGFYjhd72uxhc-Gyd-Nt71KomNrGvNShb0Q44FH9U
• http://epa.oszk.hu/02100/02120/00021/pdf/ORSZ_BPTM_TBM_21_361.pdf

Pillantás a Ferenc József híd roncsaira

2018. október 24-én reggel jelent meg az Indexen a hír; egy olvasójuk lefényképezett valamit a Szabadság híd budai hídfőjénél, amiről azt gondolta, hogy az a Dunába robbantott Ferenc József híd maradványa lehet. Jól gondolta, valóban azok a roncsok bukkantak elő a 2018 őszi rendkívül alacsony vízállás idején. Egy hónapon belül újabb felvétel készült a roncsokról, de ezúttal nem telefon, hanem szonár "fényképezte" le a híd melletti folyómedret és jóval tovább is tartott míg ráakadtam. 

A Ferenc József híd roncsai (ábra: NORBIT)

A Ferenc József híd Budapest harmadik közúti hídja volt, amikor 1896-ban, a millennium évében átadták. Még egy fél évszázad sem adatott meg számára; 1945. január 16-án Budapest ostroma idején a folyóba roskadt. A közvélekedés szerint a visszavonuló németek robbantották fel, azonban Ungváry Krisztián Budapest ostroma c. könyvében a német hadijelentések alapján azt sem zárja ki, hogy az oroszok bombázták le, ugyanis ekkor még Pesten zajlottak a harcok és a szovjeteknek érdekében állt, hogy a németek és magyarok visszavonulását meghiúsítsák. A középső hídnyílást szinte teljes egészében elnyelte a folyó, emellett a parti nyílások — különösen a budai oldalon lévő — is károsodtak. A háború még tartott, amikor a szovjetek pontonhidat építettek a romokra, amelyet nem sokkal később az 1946. januári jégzajlás tett tönkre. 

Az újjáépítés viszonylag gyorsan megtörtént; 1946. augusztus 20-án adták át az új, zöldről szürkére színezett, Ferenc Józsefről Szabadságra átnevezett hidat. A középső hídnyílás részei közül a pesti oldalhoz közelebb lévő részt kiemelték, miközben a budai oldal szerkezete mind a mai napig a mélyben alussza álmát, ugyanis nem akadályozza a hajózást. A hajósokon kívül a Dunával foglalkozó szakemberek is számon tartották a mederformává vált roncsot. 2003-ban Tóth Tamás doktorijában szerepelt egy ábra, amely a Szabadság-híd környezetének egycsatornás szeizmikus felmérését ábrázolta (lásd alábbi képet). Ezen élesen elüt a környezetétől egy négyzet alakú kiemelkedés; a hídroncs. Tőle folyásirányban lefelé már nem roncsok, hanem természetes, igencsak meredek kőzetkibúvásokat látunk. Ez a budai hídfő melletti és alatti változatos morfológia a laikusok számára jobbára ismeretlen volt.

Egycsatornás szeizmikus mérés alapján készített mederfenék morfológia a Gellért-hegytől közvetlenül délkeletre eső Duna-szakaszon (Tóth T. 2003.)

Már Tóth Tamás is leírta, hogy a roncs egy részét betemette a folyami üledék. Sekélyebb helyzetben lévő részei azonban rendkívül alacsony vízállás esetén szabad szemmel is láthatóvá válnak. Ezt történt 2018. október 24-én, amikor a híd maradványai hirtelen a hazai média figyelmét is felkeltették. Ezek után nem lehetett véletlen, hogy egyesek még a Millennium Falcon roncsait is ide képzelték. Az október 25-én mért budapesti rekordalacsony vízállás (33 cm) idején lehetett róla a legjobb felvételeket készíteni. Fényképezőgéppel. Ugyanis más eszközökkel árvíz idején is lehet "látni" a roncsot.

Roncsok a mélyben Fotó: Mervai Márk

2018. november 16-án (Budapesten mért 62 cm-es vízállásnál) a NORBIT nevű norvég cég budapesti irodája egy munkatársaknak és partnereknek szánt oktatás során felmérték a Szabadság híd közvetlen környezetét. A mérés során egy motoros gumicsónakra szerelt iWBMSh STX Bathymetric típusú aktív szonárt használtak. 

Az eszköz működése során hangot bocsát ki, amely visszaverődik a mederben található tárgyakról és magáról a mederfenékről is. A visszhang alapján méri a reflektív tárgy távolságát és alakját. Ezáltal jól használható zavarosabb vizekben is, ahol a látótávolság alig néhány deciméterre csökken. Felhasználási területe sokféle lehet:

• Víz alatti építkezés (olajfúrótorony, kábelek tengerfenékre fektetése, stb.)
• Olajszivárgás detektálása
• Halfarmok figyelése (főleg Norvégiára jellemző)
• Hadászati célok, kikötők biztosítása (ellenséges búvárok detektálása, csempészet megakadályozása)
• Ütközéselkerülés
• Második világháborús bombák keresése

A cég honlapján megtalált képeket a NORBIT szíves engedélyével közöljük. További képek a honlapjukon találhatók!

A felmérés által érintett terület kiterjedése (ábra: NORBIT)

A szonár által megrajzolt mederfenék legérdekesebb része a Szabadság-híd budai hídfője mellett rajzolódik ki. Itt a hideg-meleg színátmenettel jelzett mélységadatok nagyon részletesen ábrázolják a híd roncsait, amelyen a síkabb felszínek jelölhetik az üledékfelhalmozódást. A maradványok követik a meder lejtését a folyó közepe felé. Mivel a szonár magát a pillért nem mérhette fel ez feketével jelenik meg. A roncs feletti pozitív formák feltehetően már a Gellért-hegy Duna alatti szirtjei lehetnek. 

A budai pillér előterében látható hídroncs (ábra: NORBIT)

2018. novemberében a vízállás még mindig nem tette lehetővé, hogy a kb. 40 cm merülésű szonár a parthoz közelebb eső részeket is felmérje. Magasabb vízállás esetén talán még az felmért területtől északnyugatra található Ínség-szikla alakja is kirajzolódhatna. Talán egy következő mérés során erre is sor kerülhet! Persze számtalan más érdekes területet is tudnánk ajánlani ezen kívül!