1910-ben mindössze két szlovák többségű település feküdt a Duna partján. Egyikük a trianoni döntés értelmében Magyarországon maradt, a másik pedig Jugoszláviához (1929-ig Szerb–Horvát–Szlovén Királyság) került. A tény, hogy jóformán csak magyarok éltek a Duna mindkét oldalán nem volt szempont az 1920-as (cseh)szlovák-magyar dunai határ meghúzásánál. Mai bejegyzésünkben a mapire.eu honlapra nemrég felkerült határtérkép-sorozata alapján végigjárjuk mi minden változott meg 100 év alatt a 142 kilométer hosszú dunai határ mentén.
Mielőtt rátérnénk a folyó futásában, környezetében bekövetkezett változásokra le kell szögezni, hogy 1920. június 4-e óta többször is változott a határ Magyarország és Csehszlovákia között. Méghozzá olyannyira megváltozott, hogy a bejegyzés végére eljuthatunk odáig, hogy visszasírjuk az abszurd, valóságtól elrugaszkodott "trianoni" határokat ezen a szakaszon.
1920 előtt a magyar Duna-szakasz a Morva torkolatától Ada Kaleh-ig tartott, kezdetben hossza meghaladta az ezer kilométert. 1893-ra, a szabályozások következtében ez az érték 997 kilométerre csökkent. Jelenleg a magyar Duna-szakasz hossza mindössze 417 kilométer (1941-1944 között 637 kilométer volt), ebből csupán 275 kilométer esik kizárólagosan magyar területre.
 |
| A Duna szlovák-magyar szakasza jobb és bal part szerint (forrás: wikipédia) |
1920. június 4-én délután fél öt után két perccel Magyarország aláírja a békeszerződést. Ennek értelmében a határvonal az Ipoly torkolata és a Pozsonytól délre található Horvátjárfalu északi közigazgatási határa között a Duna hajózási fővonala válik automatikusan Csehszlovákia és Magyarország határává. A szigetek aszerint oszlanak el a két ország között, hogy a hajózási út (Thalweg) melyik oldalára esnek. Ez a vonal nem egyezik a folyó középvonalával, amely a mindkét parttól egyenlő távolságra lévő pontokat köti össze. És nem feltétlenül egyezett mindenhol a folyó sodorvonalával, amely a hivatalos meghatározás szerint a folyó egymás után következő keresztszelvényeinek a legnagyobb sebességű pontjait összekötő képzeletbeli vonal.
A kijelölt határvonal semennyire nem vette figyelembe az etnikai szempontokat. A két szlovák többségű falu Daunaegyháza és Dunagálos igencsak messze esett Csehszlovákiához. Az új határvonal mentén éltek ugyan szlovákok, de arányuk sehol sem haladta meg a 25 százalékot (Dévény), Pozsony szabad királyi városban ez az arány mindössze 10% volt. A szlovák oldalon a folyóhoz legközelebb eső szlovák többségű település a Dévény és Pozsony közötti Pozsonyhidegkút volt, légvonalban 3,2 kilométernyire a parttól. A magyar oldalon Mogyorósbánya valamivel közelebb esett a Dunához; 3,1 kilométerre.
További etnikai földrajzi kuriózum volt, hogy a dunai határ által által kettévágott Esztergom megyében élő szlovák népesség 88%-a Magyarországon maradt, ugyanis többségében a Dunától délre, az esztergomi járásban éltek. Kisebb arányban ugyanez volt a helyzet Komárom vármegyében; itt a szlovák népesség 58% maradt Magyarországon. Talán ezért is fordulhatott elő, hogy az antant tárgyalódelegáció komolyan elgondolkodott azon, hogy a 98%-ban magyar népességű Csallóközt mégis meghagyja Magyarországnak. Ez végül megrekedt gondolat szintjén, a stratégiai szempontok ugyanis többet nyomtak a latban. A trianoni döntés értelmében a Duna egy rövid szakaszon kizárólag csehszlovák területen folyt, mivel Csehszlovákia megkapta a Dunántúlhoz tartozó Pozsonyligetfalut.
1938. november 2-án, az első bécsi döntés nagyjából felszámolta a dunai határt, egy rövid szakasztól eltekintve. Mivel Németország is megkapott Szlovákiától két települést, úgymint Dévényt és Pozsonyligetfalut, a szlovák dunai határ mindössze Pozsony és a Magyarországhoz visszakerült Szemet (Kalinkovo) közötti rövidke szakaszra zsugorodott. Pozsony maradt az egyetlen szlovák kijárat a Dunához. A patikamérlegen kimért, az etnikai viszonyokat a lehető legjobban figyelembe vevő határvonal 1945-ig maradt érvényben. (itt böngészhető)
1947. február 10-én a párizsi békeszerződés értelmében visszaállt a két állam között a dunai határ egy módosítással: három Dunántúli falu, az ún. pozsonyi hídfő átkerült Csehszlovákiához. Dunacsún, Horvátjárfalu és Oroszvár ismét egy stratégiai elgondolás révén váltott államot, az itt élők többsége ugyanis (elsősorban oroszvári) német volt, miközben a másik két település horvát többségű volt, jelentős magyar kisebbséggel, elenyésző szlovák lakossággal. A tervek szerint Rajka és Bezenye is Csehszlovákiához került volna, de ezt a békekonferencia nem támogatta. 1947-ben közel duplájára nőtt a szlovák területen belül folyó Duna hossza. Mint később kiderült, a döntés katasztrofális hatással volt a Dunára, ez tette lehetővé később a bősi erőmű felépülését és a Duna egyoldalú elterelését. A "C" variáns megépülése után sokan ekkor úgy gondolták Magyarországon, hogy mivel a két állam közötti határ továbbra is a hajózó útvonal, ezért Doborgaz, Vajka és Nagybodak a folyó elterelése révén tulajdonképpen átkerült Magyarországhoz. Ez sajnos mint látni fogjuk nem így van, ugyanis a dunai határ nem olyan mint az Ipoly vagy a Maros folyó határvonala, ahol szabályos időközönként újra kell rajzolni a határt a folyó kanyarulatváltozásait követve.
A hosszú bevezető után lássuk milyen változások történtek a határ mentén a szigetek szempontjából. A térképszelvények történetét nem tárgyaljuk, azt megtette a Pangea blog. A dunai szakaszra vonatkozó szelvények közeli rokonságot mutatnak az 1911-ben elkészült 1:5000 méterarányú Duna helyszínrajzzal. A feliratokat kicserélték szlovákra, de még jellemzően a magyar nevezéktan fonetikus átírása jelent meg pl. sihoť az ostrov helyett. Mivel az 1925-ös változat elsősorban a határvonalra fókuszál minden más zavaró tényezőt, pl. sodorvonalat, feliratokat leszedték róla.
A Muzslai-sziget Nyergesújfalu alatt a szlovák oldalon még megvolt. Felül elzárt mellékága az elmúlt 100 évben majdnem teljesen feliszapolódott. Érdemes lesz egyszer felkeresni az eltemetett zárását.
Nyergesújfalu szigete a szlovák oldalra került, annak ellenére, hogy a magyar oldalhoz közelebb feküdt. Ekkor még jóval kisebb volt, a szlovák parthoz vezető kőszórás sem létezett még. Az elmúlt évszázadban folyásirányban megnőtt a sziget, a zátonyon felnőtt erdőt a növényzet még szépen kirajzolja.
Süttő szigete ugyancsak a szlovák oldalra került. Itt a kőszórás már megvolt. Ezt később szerencsére megnyitották, a beavatkozás egészen érdekes hordalékformákat hozott létre. A karvai öblözetben két mára eltűnt szigetet látunk, egyikük a Karvai-sziget volt, a másiknak nem találtam magyar nevét, szlovákul Vrbinová sihoť-nak nevezték.
Gönyű felett már kezd bonyolódni a helyzet. A szabályozás következtében megváltozott a folyó hordalékviszonya, a meder közepén zátonyok keletkeztek, ezek később beerdősültek. Csakhogy éppen a hajózási útvonalon "nőttek ki" a Dunából, azaz a változatlan határ kettévágja a felső szigetet.
Ásványráró mellett járunk, az 1818. folyamkilométernél. A gönyűi helyzet tovább romlott, ennek oka a kezdőképen látható üzemvízcsatorna. Az Öreg-Duna vízhozama az elterelés következtében évszaktól függően negyedére-nyolcadára csökkent. A kevesebb víz miatt szélessége felére csökkent 1993 óta. Széles parti zátonyokat láthatunk, ahol a növényzet térhódítása megállíthatatlannak tűnik. A határ nem a hajózási útvonalon halad, mint ahogy a hajók sem erre haladnak már.
A bősi duzzasztómű és a mesterségesen létrehozott Szlovák-Dunántúl egy részlete. A kanyargós mellékágrendszer jobbára feliszapolódott, beerdősült és eltűnt.
A félbemaradt dunakiliti duzzasztómű volt hivatott eredetileg elterelni a Dunát. Miután a magyar fél felmondta a szerződést a szlovák fél feljebb, Dunacsúnnál építette meg a magáét, melyet lehetővé tett az 1947-es párizsi békeszerződés és amely lehetővé tette a Duna elterelését.
Dunacsúnnál még látható a M.O. Hongrie felirat. A horvát lakosságú települést 1947-ben Csehszlovákiához csatolták, határában épült meg az a duzzasztómű, amely Bős felé tereli a vízhozam nagyobb részét. Ezen keresztül szabályozzák mennyi víz jut az Öreg-Dunába és a Mosoni-Dunába.
A Dunántúl egykori legészakibb pontját látjuk, Horvárjárfalutól északkeletre a Dunában. 1920-1947 között ez volt az a pont, ahol a Duna Magyar területre lépett, az 1860-1861 folyamkilométer között. Jelenleg ez a pont 10 kilométerrel délebbre, Dunakilitinél található az 1850. folyamkilométernél. Ez a tíz folyamkilométer örökre megváltoztatta a Duna-táj szigetközi arculatát.
Egészen biztos, hogy a Duna, a Szigetköz és a Csallóköz máshogy nézne ki, ha még mindig a "trianoni" dunai határ lenne érvényben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése