Lázár deák elveszett szigete Pilismaróton

Ha Lázár deák 1528-ban kiadott Tabula Hungariæ térképe alapján kellene tájékozódnunk a Dunakanyarban, bizony nagy gondban lennénk. Hiányzik róla a Duna jellegzetes kanyarulata, az Ipolyt a Garam mellékfolyójaként ábrázolják továbbá Pilismarót mellett egy jókora dunai szigetet láthatunk, amely majdnem teljesen kitölti a Szob-pilismaróti öblözetet. 

A Pilismaróti-sziget nyugati csúcsa (bal alsó sarokban). Fortepan/24333

Vajon létezett-e ez a sziget? Tévedett-e Lázár deák? Hogyan nézhetett ki a Pilismarót előtt elterülő dunai síkság félholdja félezer évvel ezelőtt? Nem új kérdések ezek, az ELTE Geofizikai tanszéke 2009-ben már publikált erre vonatkozó kutatást Székely Balázs, Molnár Gábor, Timár Gábor: Lázár deák és a folyódinamika - térképezési hibák vagy valós mederváltozás? címmel [1]. Mostani bejegyzésünkben ezen a tanulmányon keresztül mutatjuk be a Pilismaróti-sziget(ek)et, néhány új észrevétellel kiegészítve a jelenleg is zajló kutatást. A tanulmány szerzői abból indultak ki, hogy Lázár deák helyesen rajzolta be ezeket a földrajzi helyeket; három alapfeltevésük közül kettő az Ipoly lehetséges Garam folyóba torkollásáról szólt, a harmadik, számunkra legizgalmasabb feltevés szerint a Pilismaróti-szigetnek a térkép kiadási évében, 1528-ban még léteznie kellett, s a mellékágának későbbi lefűződéséből következtetni lehet a Duna bevágódásának ütemére a Dunakanyarban. 

Mielőtt rátérnénk a tanulmányra, érdemes térben elhelyezni ezt az eltűnt szigetet. Esztergomot elhagyva a Duna a Szamár-hegy és a Szlovákiába szakadt Börzsöny-darabka, a Kovácspataki-hegység között belép a tulajdonképpeni Dunakanyarba. A Hideglelős-keresztet elhagyva balról felveszi az Ipolyt és halad tovább Zebegény felé, alámosva a bal partot. A jobb parton eközben egy széles lapály nyílik, amelyen túl a hegyek lábánál látszódik Pilismarót. Ez a félhold alakú lapály rejti Lázár deák szigetét, amit leginkább a rajta felhalmozott futóhomokról lehet felismerni. Mármint azt a részét, amelyet (még) nem bányásztak el. 

Lázár deák térképe. Részlet a Dunakanyarról (forrás)

Lázár deák egykor Bakócz Tamás esztergomi érsek (1497-1521)  titkára volt. Beszámolója szerint, amennyiben hivatalának helyszíne Esztergomban volt úgy alaposan kellett ismernie az érseki székhely földrajzi környezetét. A Tabula Hungariæ című térképét először 1528-ban adták ki. Vélhetően katonai szempontok indokolhatták az elkészítését és kiadását, hiszen szerepel rajta a mohácsi csata, a törökök által felprédált területek, amelyeket pontozott vonallal körberajzolta, Ugyanakkor a szerző nagy hangsúlyt fektetett arra is, hogy a városok egymástól való távolságát arányosan ábrázolja, melyből a hadvezetés leolvashatta a menettávolságokat. 

Ha rápillantunk a térképre a Dunakanyarban Esztergom mellett láthatjuk Marost, Visegrádot, Vácot, Szentendrét, valamint hat névtelen települést a Szentendrei-szigeten. A kérdéses sziget Maros és Esztergom között látható. Amely akár lehetne az esztergomi érseknek oly kedves Helemba-sziget is, ahol az érseknek nyaralója állt, melyet a régészek fel is tártak. De nem biztos, hogy az volt, ennek bizonyítása térinformatikai eszközökkel nem is olyan bonyolult, a tanulmány szerzői ezt a munkát már el is végezték 2009-ben. Nem kellett mást tenniük, mint digitálisan egy gumilepedővé alakítani Lázár deák térképét és az adott városokat gombostűvel rátűzni egy mai térképre. Az egyetlen bonyolító tényező a török pusztítás, ugyanis 1528 óta több település eltűnt a térképről. Mivel a régészet a segítségükre sietett jó közelítéssel elkészült a térkép transzformációja:

Lázár deák tanszformált térképe és a mai vízhálózat (forrás [1])

A jó közelítés néhány ponton nincsen meg, ilyen terület például a Szentendrei-sziget, ahol a névtelen települések miatt a szerzők a ma is látható településhálózatból indultak ki. A középkorban azonban jóval több település állt a szigeten mint manapság. Nem létezett Surány, valamint Szigetmonostor is a mai Horány helyén lehetett, csak néhány évtizeddel később költözött magasabb térszínre a Duna sorozatos árvizei miatt [2].

Lázár deák szigete ennek ellenére a megfelelő helyre került, Zebegény és Pilismarót közé. Ha ismét a mai helyzetből indulnánk ki akár lehetne ez a Zebegényi-sziget is, vagy annak valamely nagyobb kiterjedésű elődje. Ez is elképzelhető, de nincs rá bizonyíték, hogy a XVI. század elején létezett-e ez a sziget. A Zebegényi-szigetet ugyanis alig száz éve kezdik feltüntetni térképeken, 1911-ben például még nem látható a Duna helyszínrajzán [3]. 

Arra azonban létezik bizonyíték, hogy egy jókora sziget rejtőzik a Pilismaróti lapályon. Nem is kell mélyfúrásokat végezni elég előkeresni néhány régi légifotót, lehetőleg 1980 előttről. Ezek mindegyikén kirajzolódik világos kontúrral egy sziget-forma. Kezdő képünk 1944-ben készült, miközben a szövetséges légierő a szobi vasúti hidat próbálta eltalálni. Bal alsó sarkában a szántóföldek alatt kirajzolódik a(z általunk önkényesen elnevezett) Pilismaróti-sziget nyugati csúcsa. Ha felkeressük a fentrol.hu honlapját, ráközelítünk Pilismarótra és kiválasztjuk az 1975. évi sorozatot a maradék kételyünk is elillanhat: itt valóban egy sziget állt. 

Pilismaróti-sziget, nyugati csúcs egykori zátonnyal. 1975. március 1. (fentrol.hu) 

Mit is látunk a képen pontosan? Délen a 11-es utat, Basaharc és Pilismarót között, északon a Dunát. Közöttük pedig egy fehéren sávozott síkságot. Ezek a fehér sávok utalnak az egykori domborzatra, olyan meredekebb partoldalt jelölnek, ahol a szántás miatt jobban előbukkant a humuszos réteg alól a homokos üledék. Ezek a meredekebb részek jelölik ki a sziget egykori partvonalait. A kép közepe táján elkülönül egy ilyen felszínforma, ez nagy valószínűséggel egy zátony lehetett a sötétebb színnel megjelenő egykori mederben. A sötétebb szín a mélyebb területeket jelöli, ahol az időszakosan jelentkező árvizekből származó, valamint a hegyvidéki területről érkező vízfolyások által szállított finomszemcsés üledékkel keveredő szerves hordalékból humuszban gazdagabb talaj jött létre. A szerves anyag felhalmozódást elősegíthette a vizenyős terület növényborítása is.

Megvan tehát az egykori sziget, Lázár deák pedig berajzolta a híres térképére. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a Pilismaróti-sziget még létezett a XVI. század első felében és csak azóta tűnt el. Amennyiben a sziget az elmúlt 500 év alatt tűnt el a tanulmány szerzői szerint a Duna évente átlagosan 2 millimétert vágódott be (50-70%-os hibával) a Dunakanyarban.

Csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy a Pilismaróti-sziget valódi dunai szigetként létezett (azaz mindkét oldalról a Duna középvízi medre ölelte körül) 1528-ban, amikor Lázár deák térképe megjelent. Hidrológiai, geomorfológiai és régészeti szempontból vizsgálva éppen ennek az ellenkezője tűnik valószínűnek; a Pilismaróti-sziget jobb oldali mellékága már jóval korábban feltöltődhetett. Az alábbiakban hat erre utaló közvetett bizonyítékot tekintünk át.

1. A Pilismaróti-sziget kizárólag Lázár deák térképén jelenik meg. Egyetlen más általam ismert térképen sem. Átböngészve a Magyarország legszebb térképei c. kiadványt, Marsigli térképeit, a Duna Mappáció ide vonatkozó szelvényeit, sehol sem jelenik meg önálló szigetként. Ez persze nem jelenti azt, hogy attól még ne létezhetett volna, hogy a térképekre nem került fel. Ez annak fényében nem is biztos, hogy különleges eset, hogy a legtöbb XVII. és XVIII. századi térképet a szerzők egymásról másolták. Elég volt, ha egyvalaki lehagyja, az utána következők sem jelölik már be. 

Azonban létezik egy elképzelés, miszerint Lázár deák nem vett részt közvetlenül a terepi felmérésekben, sőt az is előfordulhat, hogy egy korábbi, elveszett térkép alapján dolgozott, amelyen még szerepelt a sziget. Amennyiben feltételezzük, hogy a Tabula Hungariæ az utolsó térkép, amelyen a pilismaróti-sziget szerepel találni kell egy kora XVI. századi eseményt, amely örökre eltüntethette a szigetet a térképről. Egyetlen hidrológiai esemény jöhet szóba, melynek során egy egész Duna-ág lefűződhetett, ez pedig az 1501-es nagyárvíz, melynek azonban Magyarországi levonulásáról viszonylag kevés adatunk van. A pilismaróti ág árvízi lefűződése több kérdést is felvet — például, hogy miért pont a rövidebb és nagyobb esésű ág szűnt meg — így ennek  a hidrológiai elméletnek a modellezése további kutatásokat igényel majd. 

Négy kisebb sziget Nagymaros és Visegrád között
(Regnum Hungariae in Omnes suos Comitatus Accurate Divisum
et Editum Per Nicolaum Visscher Amstelodami 1680 és 1710 forrás)

Érdemes ezzel kapcsolatban egy gondolat erejéig visszatérni a Garamba torkolló Ipoly kérdéséhez. Ha hihetünk a térképészeknek és az általuk készített több tucat térképnek az Ipoly egészen 1682-ig [4] a Garam mellékfolyója volt, sőt azon is túl. Még 1771-ben is jelenhetett meg olyan Magyarország térkép, amely ezt a fiktívnek mondható vízrajzi állapotot ábrázolja. A természetföldrajzi korlátok ellenére a tanulmány geofizikus szerzői nyitva hagyták ezt a kérdést. 

2. A Dunakanyarban épült római őrtornyok a ma is látható folyómedret rajzolják ki [5]. Több, mint másfél ezer évvel ezelőtt, amikor Valentinianus császár parancsára erőforrásokat nem kímélve a Római Birodalom megerődítette a kvádokkal szembeni folyópartot az őrtornyok láncolatát a pannóniai folyópart mentén építették fel. Ezek a katonai létesítmények a Duna mellett húzódó folyóhát 106-107 méter magasságú, vélhetően ármentes kiemelkedésein épültek fel. A Malom-pataknál található kiserőd van a legmagasabb helyzetben 108,4 méteres magasságban. Ezek a szintek közel megegyeznek a Pilismaróti-sziget feltöltődött mellékágának legmélyebb szakaszának jelenlegi mélységével. 

Egy kis számolás: ha abból indulunk ki, hogy a római korban szigeten épültek fel az őrtornyok és ezek a tornyok a tanulmányban szereplő 2 mm/év ütemben emelkedtek ki legalább ezerötszáz éven keresztül akkor összesen kb. 3 méterrel kell, hogy magasabban legyenek, mint amikor felépültek. A pilismaróti mellékág azonban egészen 1500-ig bevágódott, hiszen a Duna folyt benne. Kiemelkedése az erózió, azaz a vízáramlás megszűnése után kezdődhetett és csak az utóbbi 500 évre tehető (~1 m kiemelkedés). Mivel a mellékág medre eleve méterekkel lehetett a római őrtornyok alapozási szintje alatt csak egy rendkívüli ütemű feltöltődés/betemetődés hozhatta egy szintre a területet. Csakhogy ezek éppen a legmélyebb mederszakaszok, azaz itt jelentkezett a legkisebb mértékű feltöltés.

Egyes római katonai létesítmények a folyó barbár oldalán épültek fel, jellemzően kikötőerődök (Dunakeszi, Nógrádverőce, Contra Aquincum, stb.), illetve egyes nagyobb táborok is, mint pl. Göd-Újtelepen. Rendkívül valószínűtlen, hogy a pilismaróti parton a szokásosnál is nagyobb sűrűségben megtalálható őrtornyokat egy dunai szigeten építették volna fel. Ezt feltételezi Varga Gábor is A Szentendrei-sziget római kori erődítettségéről című cikkében is [6]:

"A rómaiak általában nem szállták meg a Duna szigeteit; nem ismerünk római lelőhelyet a Szigetközből. Budapest–Margit-sziget és Dunaújváros–Szalki-sziget korábban rómainak gondolt lelőhelyei középkoriak."

Ugyancsak a maihoz nagyon hasonló futású meder tényét támasztja alá a Szobon, az Ipoly torkolatánál megtalált római kikötőerőd is. Ez a barbár területen, Basaharccal szemben megépült katonai őrposzt bizonyítékként szolgálhat arra is, hogy a szobi rév kis eltéréssel, de több mint másfél évezrede ugyanott közlekedik.

Az őrtornyok létezése azonban nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy ezer évvel később, a csapadékossá váló éghajlat következtében a Duna birtokba vette ezt a jobb oldali ágat. Az Ipoly torkolatával szemközt van egy partszakasz, ahol két őrtorony (10-11) távolsága eléri az 1200 métert, a többi őrtorony között mért 400-800 méteres távolsággal szemben. Ezen a ponton a Duna "átjuthatott", egy őrtornyot elmosva például, ahogy a Malom-patak torkolatánál található kiserődtől délre is egy kilométer esik két létesítmény közé (17-18), ahol ez az ág akár vissza is térhetett a főágba. 

3. Nem maradt egységes meder a Pilismaróti-sziget feltöltődött mellékága helyén. A Pilismarótról készült legkorábbi részletes térkép 1789-ben készült, 260 évvel Lázár deák térképe után. Ennyi idő elteltével egyetlen nyílt vízfelület, azaz holtág, tó, mocsár sem maradt fenn az egykori széles Duna-ágból. Egy kisebb tavacska ugyan észrevehető a térképen, de az a Malom-patak felduzzasztásával keletkezett. Az egykori Duna-medret ekkor már teljes egészében felparcellázták, a legmélyebben fekvő vizenyős területeket (jelenleg 104,5 méter a tengerszint felett) már hasznosították rétként, vagy kenderföldként. Ha a Pilismaróti-ág folyamatosan fűződött le, akkor az elmocsarasodással bizonyos mértékű agyag és iszap lerakódás meg tudta volna akadályozni az elszivárgást, sőt a magas talajvíz még sokáig tudta volna pótolni a meder nyílt víztükrét.

Pilismarót homokdombjai 1789-ben, délre tájolva. (forrás)

A meder feltöltődésében jelentős szerepet játszottak a Visegrádi-hegységből lefutó patakok, például a Basaharci-völgy vízfolyása, a Bitóci-patak, a Nyároska-patak, a Malom-patak és délen Dömös határában a Köves-patak. A hegyvidékről érkező hosszabb-rövidebb, tartós vagy időszakos vízfolyások nagyobb esőzések alkalmával jelentős mennyiségű hordalék szállítására képesek. Hordalékszállító képességük azonban alaposan lecsökken, amikor elérik a síkságot, nagyjából a 11-es út vonalában. A vízfolyások lecsökkenő energiája miatt itt halmozódik fel a hordalék, jellemzően egy kúppalást formájában, amelyet hordalékkúpnak nevezünk az egyszerűség kedvéért. A kisebb patakok érdekes módon el sem érik a Dunát, saját hordalékkúpjukon elszivárognak, vagy a szántóföldek nyelik el őket. Ezek a hordalékkúpok folyamatosan épültek a meder rovására, amikor a Duna még itt folyt. Kettő közülük, a Bitóci-, és a Malom-patak hordalékkúpja teljesen betemette a medret, egészen az egykori sziget déli pereméig nyújtóznak. 

A pilismaróti hordalékkúpok növekedésének irányai,
kékkel a nagymarosi duzzasztási szint (107,83 m.B.f.)

A folyó oldalazó eróziója révén az anyag egy részét elszállította, de nem az egészet. A Dunába érkező patakok hordalékkúpjának hatásairól a Duna Mappáció leírásaiban olvashatunk egy szentendrei példán (több más, a Visegrádi-hegységből lefutó patakról is létezik hasonló leírás): 

Szent Endrei Duna jobb partja város Szigetje mellett szakadozott; [...] Malomvőlgyi Patak pedig Torkolatjánál kővits által annyira felemelkedett, hogy a’ Hajóknak a’ Monostori parthoz kőzel járni, és úgy ezen akadályt kikerűlni kelletik. Ezen nagy Porondnak oka az, hogy 1816ik Esztendőben hegyek kőzőtt tőrtént felhőszakadás tőbb e’ Vőlgyben helyheztetett házakat lerontott, és tővestűl lemosván nehezebb részeket itt lerakott. – Ezen Forgó felett Szent-Endre Várossának széliben a’ part magossabb, a’ Szent Endrei Réven felűl ismét lapos, iszapos, síma, és víz eránnyal eggyenletes partot formál mind addig, a’ hol a’ Pismányi Patak nagyobb esőzések idején a’ Duna partjára hordott sok kővits miatt a’ Felhajozóknak legnagyobb akadalyára, sőtt gyakran károsításokra is felső Forgót okoz [7]. 

Elsősorban északon maradtak meg a mélyebb mederszakaszok, mégpedig ott, ahol a síkságra kiérő patakok jellemzően rövidebbek. Ezek a mélyebb szakaszok sem egységesek, a hordalékkúpok kisebb részmedencékre tagolják. Mint fentebb láttuk a légifelvételen, a mederformák, mint például a markánsan kirajzolódó zátony ezen az északi részen a mai napig a felszínen vannak, azaz itt nem számolhatunk a meder eltemetődésével, kizárólag a kiemelkedésével. Délen, a legnagyobb vízhozamú Malom-patak hordalékával betemethette a mélyebb részeket is, itt a szintvonalak nem jelölnek ki hosszanti, mederszerű mélyedéseket.

 

4. Már kétszáz évvel ezelőtt is csupán a rendkívüli árvizek borították el a feltöltődött meder területét. Erre vonatkozóan ugyancsak a Duna Mappációból ismerünk egy 1823-ban keltezett leírást Pilismarót környékéről, ahol egy rendkívüli árvizet fel is tüntettek kék vonallal (Inundations Gränze). 

Die Felder unter der von Dömös nach Maroth führender Straße werden beÿ außerordentlichen Donau Hochwasser übeschwemmt [8]. 

Bizonytalan, hogy ez melyik árvíz is volt pontosan, Némethy Károly: A pest-budai árvíz 1838-ban c. művében az 1778-as árvizet említi, de a Duna Mappáció leírásai között egy Szobi árvíztábla kapcsán előfordul az 1808-as árvíz is. Ez az árvíz a sziget magját kijelölő homokbuckás térszín kivételével az egész pilismaróti lapályt elborította a hegylábig, azaz körülbelül a 108 méteres szintvonalig. Érdekesség: ez a magasság nagyjából megegyezik a Nagymarosi erőmű tervezett duzzasztási szintjével (107,83 m.B.f.) [9], valamint néhány deciméterrel marad alatta a 2013-as rekordárvíz szobi tetőzésének [10]. Azonban 2013-ban az árvízvédelmi töltéseknek köszönhetően a Duna ezen a szakaszon már nem lépett ki a medréből. 

Az elárasztott területek határa 1823-as leírás szerint (forrás)

 

5. Az alig négy kilométerre lévő Helemba-sziget legmagasabb pontján a középkorban az esztergomi érseknek nyaralója állt. Hogy jön ide már megint a Helemba-sziget? Úgy, hogy a Helemba-sziget legmagasabb pontja (>105 m.B.f.) alacsonyabban van jelenleg, mint a feltöltődött pilismaróti Duna-ág legmélyebb pontjainak többsége. Belátható, hogy ugyanabban az időben, azonos szinten nem létezhet egyszerre építkezésre alkalmas térszín valamint középvízi Duna-meder. Egyetlen magyarázat lehet a jelenségre, ez pedig a tektonika. A területen keresztül húzódik a Piliscsaba-Bernecebaráti vonal, amely neotektonikusan aktív. Ez azt jelenti, hogy a vonaltól keletre lévő terület kiemelkedik, míg a tőle nyugatra eső süllyed, legalábbis szinten marad. Ez a mozgás azonban semmi esetre sem értendő méterekben, legfeljebb centiméterekben egy 500 éves időintervallumban.

A Helemba-sziget szintvonalai

6. Pécsi Márton az egykori szigetet II/a teraszmaradványként írta le, a körülötte elterülő alacsonyabb területet pedig magasártérnek [11]. Dunakanyarbeli megfigyeléseit később a szerző és más kutatók pontosították. Pécsi Márton szerint Pilismaróton az ártéri szint 3 méterrel emelkedik a Duna 0 pontja (101 méternél valamivel magasabb abszolút magasság)  fölé, az I. számú terasz szintje ennél valamivel magasabb, 5 méter. A II/a terasz ugyanakkor 14 méteres viszonylagos szinten található. Ezekbe a keretekbe viszonylag nehéz a pilismaróti szinteket elhelyezni, ugyanis az egykori mellékág legalacsonyabb szintje jelenleg 105 méter alatt van azaz magasabban, mint az ártéri szint (101+3=104 m.), miközben a homokdombokkal tarkított egykori szigetmag nem éri el, csak megközelíti a 114 métert azaz a II/a terasz szintjét (101+14=115 m.). 

Dunai terasz-szintek Pilismaróton, Pécsi Márton (1959) alapján 
I. ártéri szint, II/a terasz - Homoki szőlők.

Miért fontos ezeknek a szinteknek az ismerete? Azért, mert a dunai teraszok kialakulásában szerepet játszott egyfelől a kéregmozgás, másrészt a klíma, azaz az éghajlatváltozás. Pilismarót térségében a kéregmozgás jellemzően kiemelkedést jelent. Mivel a jégkorszak és a holocén kor (11700 évvel ezelőttől napjainkig) klimatikus változásait a tudomány viszonylag pontosan meghatározta, a Pilismaróti-sziget kialakulását és mellékágának lefűződését is fel lehet fűzni a klimatikus változásokra. Pécsi Márton szerint az I. terasz kialakulása a holocén korban ment végbe, annak is inkább a korábbi időszakában, ez alapján tehát a Pilismaróti-ág feltehetően jóval Lázár deák kora előtt lefűződött a Duna főágáról.

Összefoglalásként elmondható, hogy a Pilismaróti-sziget létezése igazolt, azonban a sziget lefűződése már korábban végbemehetett. A sziget korának és fejlődéstörténetének feltárásához további természetföldrajzi kutatások szükségesek. Ha viszont a Pilismaróti-sziget nem létezett már Lázár deák idejében akkor meg kell magyarázni, hogy melyik másik sziget szerepel a térképen. A Helemba? A Szent Mária? 

Végezetül egy rövid kitérő erejéig térjünk vissza a harmadik ponthoz, ugyanis nem teljesen felel meg a valóságnak, hogy nem maradt fenn meder a Pilismaróti-sziget szomszédságában. Létezik ugyanis egy keskeny meder, amely gyakorlatilag keresztülvágja a Pilismaróti-szigetet. Irányából és méretéből kifolyólag azonban ez nem egyezhet a Pilismaróti-ág maradványával. Az alábbi képen szemből, a Malom-patak felől látjuk ezt a meder-maradványt, egészen pontosan a bála felett látható kukoricás lealacsonyodó íve rajzolja ki. Pilismarót településről a révhez vezető úttól délkeletre, a Nyárfa és Eperfa utcák között bukkan fel és tart enyhe ívben egy kilométeres hosszúságban a Malom-patak torkolatához, ahol elvégződik. 

Egykori Duna-meder a szántóföldön, a Malom-patak torkolatánál.

Szerencsére a kukoricás képnél van jobb kép is a meder beazonosítására, ahol a kontrasztos képen a vizes területek feketével rajzolódnak ki. 1966. augusztus 12-én viszonylag magas volt a Duna vízállása, de feltehetően egy nagyobb esőzés miatt telt meg ez a régi meder. Legnagyobb szélessége 50-60 méter lehetett. Különlegességét az adja, hogy ha meghosszabbítanánk az ívét északnyugat felé majdnem pontosan kettévágná a Pilismaróti-sziget tömbjét. Csakhogy az úton túl nem nyomozható tovább, elveszik a homokfelszín buckái között. Vajon mi lehetett ez a meder, amely a legmarkánsabb medermaradvány a Pilismaróti síkon és milyen korban szállíthatott vizet?

Újra elöntött Duna-meder 1966-ban, a terület szintvonalaival (fentrol.hu)

Elképzelhető, hogy valójában nem egy, hanem két Pilismaróti-sziget létezett, csak az őket elválasztó meder északi részét a későbbi korok homokfúvásai betemették? Vagy az ős-Ipoly medre volt jóval hosszabb és valahol a Malom-patak torkolatánál torkollott a Dunába? Netán a XVIII.-XIX. század rendkívüli, illetve jeges árvizei mélyítették ki miután a homokfelszín mélyedésein átjutva lefolyást kerestek a Duna felé? 

Mivel a területen ma is zajlanak földtani kutatások, ezektől remélhetünk majd közvetlen bizonyítékokat Lázár deák elveszett szigetének történetével kapcsolatban. Érdemes lenne meghatározni a római-kori létesítmények alapozási szintjeit Esztergom és Budapest között, hiszen a közel egy időben épült katonai épületek láncolata ugyancsak pontos adatokkal szolgálhat a Dunakanyar kiemelkedésével kapcsolatban!

[1] Székely Balázs, Molnár Gábor, Timár Gábor: Lázár deák és a folyódinamika - térképezési hibák vagy valós mederváltozás? http://oldwww.mageof.hu/arch/szekelyOTKA.pdf, 

[2] Magyarország régészeti topográfiája A szobi és a váci járás - szerk. Torma István.  Dinnyés István, Kővári Klára, Kvassay Judit, Miklós Zsuzsa, Tettamanti Sarolta, Torma István. – 1993. – Budapest Akad.K. 

[3] Duna helyszínrajz 1911. http://mercator.elte.hu/~messer/folyo/

[4] https://foldabrosz.oszk.hu/wp-content/uploads/sites/70/2020/08/33389fe05b3e96fef8a411f6cb77748975650157-scaled.jpe

[5] Soproni Sándor: Der spätrömische Limes zwischen Esztergom und Szentendre 1978.

[6] Varga Gábor: A Szentendrei-sziget római kori erődítettségéről, Arch. Ért. 137. 2012.

[7] Duna Mappáció leírásai §II_359 Szentendre 1826.

[8] Duna Mappáció leírásai §II_310 Dömös 1823.

[9] Erdélyi Mihály: A Dunaalmás és Nagymaros közötti terület hidrogeológiája Hitel 1989. 10. sz. https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Dunakanyar_1978/?query=pilismar%C3%B3t%20duna&pg=30&layout=s

[10] Szobi vízmérce http://www.vizugy.hu/?mapModule=OpGrafikon&AllomasVOA=16496052-97AB-11D4-BB62-00508BA24287&mapData=Idosor#mapModule

[11] Pécsi Márton: A magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszínalaktana. Akadémiai, 1959.