Érd három szigete

Budafok és Érd-Ófalu között kiszélesedik a Duna ártere a jobb parton. Ebben a medertágulatban található négy-öt már jól ismert sziget, közülük az egyik éppen Érden. Most ezt a számot egészítenénk ki még kettővel. 

Érd három szigete 1861. (forrás)

Budafok mellett a Dunában régóta ismertek a hajózást akadályozó zátonyok. Veszélyességüket az adta, hogy nem folyami hordalékból, kavicsból vagy homokból épült fel, hanem a Tétényi-fennsík anyagát is adó szarmata korú, 12-13 millió éves mészkőből. Eredetileg ez is a felszínen volt, még jóval a Duna megjelenése előtt és egységes vonulatként egészen Kistarcsáig húzódott. Később tektonikai mozgások következtében Budafok és Kőbánya között bezökkent és a helyén létrejövő süllyedéket a jégkorszakban elfoglalta a Duna, és kitöltötte hordalékával. A Duna medrében, sekély helyzetben lévő mészkőszirteket a hajózás érdekében felrobbantották. 

Az Érd-Tétényi öblözet déli végpontja az érdi Kakukk-hegy Duna által alámosott pereme. A közvélekedéssel ellentétben ez nem löszös magaspart. Anyaga a Pannon-tóban ülepedett le 5-6 millió évvel ezelőtt, ez adja a rétegzett, színes megjelenését. Keleti, meredek pereme napjainkban is pusztul a Duna oldalazó eróziója miatt. 

A Duna Érd és Budafok között. Pirossal a Duna legnyugatabbi medre.
Téténytől északra vizenyős területek jelzik az egykori medret (mapire.eu)

Budafok és Érd között egy kilenc kilométeres szakaszon kitárul a Duna völgye. Van olyan pontja, ahol a Tétényi-fennsík pereme két kilométernél távolabbra kerül a folyótól. Ebben az öblözetben található Nagytétény település és Érd egy része is. Folyásirányban haladva lefelé pedig a következő szigetek: Háros-, Kis-Háros-, Szerelem-, Hunyadi- és az érdi Beliczay-sziget. Kialakulása részben tektonikai okra vezethető vissza, részben a Duna oldalazó eróziója formálta. Egy süllyedékterület vonzotta magához a folyót, mely közvetlenül a fennsík pereméig bejárta a medertágulatot, alámosva a nyugati, domború partélet. Érdliget és Budafok között a magaspart peremén megtalálhatók a Duna egykori teraszainak kavicsanyaga, a legmagasabb terasz 45 méteres relatív magasságban található a Duna szintje felett. Később a Duna elhagyta ezt a medret és keletebbre talált magának új lefolyást. XIX. századi térképeken még feltüntették a hegyláb alatt kanyargó ágak helyén fennmaradt mocsaras mélyedéseket. Helyzetük nagyon hasonlított az óbudai Mocsáros medréhez. A fennsíkról déli irányba lefutó vízfolyások részben feltöltötték, a fennmaradt ágak a főváros terjeszkedésének estek áldozatul; egy szakaszon az M0-s autópálya követi a meder futását. 

A Duna mederváltozásai a felső-pleisztocénben és a holocénben.
a = a Duna jelenlegi medre, b = a Duna folyásának legnyugatibb helyzete,
c = magaspart, fennsíkszegély, d = települések
Forrás: Balázs Dénes: Érd környéke földtörténeti vázlata

Az bizonyos, hogy Aquincumhoz hasonlóan a nagytétényi Campona erőd már a ma is ismert Duna partján épült fel.  Hogy miért fontos ez utóbbi? Mert később az öblözeten belül, a Duna bevágódásának következtében egy újabb, kisebb területű öblözet alakult ki. Ebben található az érdi Beliczay-sziget, valamint további két, azóta eltűnt sziget. Az a Duna-ág, mely egykor körülölelte őket valahol Campona erődje alatt, azaz a Száraz-Rudnyánszky kastélykertnél szakadhatott ki a főágból és a Beliczay-sziget déli csúcsánál tért vissza. 

Elképzelhető, hogy a Nagytétény és Érd között található három sziget nem egykorú, hanem a Duna három bevágódási periódusának emlékét őrzi. Erre utalhat az a tény, hogy csak a legdélebbi Beliczay-szigetet őrizte meg a köznyelv szigetként. Ez nem is véletlen, a XVIII. században, a magyarországi térképezés hajnalán az első térképek csak ezt jelölték szigetként, azaz a másik kettő mellékága addigra végleg lefűződött a főágról.  Ugyancsak az egyidejűség ellen szól a mellékágak elhelyezkedése is. Az egyes számú sziget, melyet nevezzünk az egyszerűség kedvéért egy itteni dűlőnév alapján Körtvélyfa-szigetnek majdnem tökéletes félhold alakú. A tökéletességet a második számú sziget—nevezzük Bara-szigetnek— mellékága rontja el, mintegy lecsípve a felső szomszéd déli csücskét. Ugyanígy "csípi le" a Beliczay-sziget északi szomszédjának alsó szigetcsúcsát. Ez alapján a szigetek időben szükségszerűen dél felé fiatalodnak, ahol a fiatalabb forma mindig felülírja az idősebbet. 

A "bara" egy régies rác szó pocsolyát, tavacskát jelent. Ez a dűlő-elnevezés elég gyakori a Duna menti délszlávoknál.

Az egykori mellékágak mai szemmel kissé különösnek hatnak. Nem illik a tájba a szélességük, sem pedig az, hogy viszonylag nagy szögben ágaznak ki, illetve torkollanak vissza a főágba. Ennek oka az lehet, hogy a Budafoki-ágban korábban kevesebb víz vonult le, hiszen a Soroksári-ág elzárása viszonylag újabb keletű esemény volt. 

Érd három szigete sorrendben. (fentrol.hu 1979.)

Mélyebb helyzetüknél fogva a mellékágak napjainkban is felismerhetők, már ahol nem építették be őket. Vizenyős részeiken nádas található, illetve a belvízrendezés során gyűjtőcsatornaként hasznosították, melyben a környező csatornák és patakok vizét le lehetett vezetni a Dunába. Ennek ellenére a közigazgatási határok nem követték a folyóvízi morfológiát; Érd és Nagytétény, azaz Pest és Fejér vármegye határvonala egyenesen vágta keresztül a Körtvélyfa-szigetet (lásd a második ábrán).

A vizenyősség a belvízrendezés után is fennmaradt. Az egykori mellékágba vezették a Sulák-patakot. Érdekes vízrajzi jelenség, hogy a patak a torkolati szakaszán (a Beliczay-sziget felső csúcsánál) éppen ellentétes irányba folyik, mint a korábban a Duna vize. A Beliczay-sziget pedig nem csak azért különül el a két "testvérétől, mert még nemrég is körülölelte a Duna és a neve is fennmaradt, hanem azért is, mert még mindig ártér. Az árvízvédelmi töltés az egykori mellékága partján fut, de a Körtvélyfa- és a Bara-sziget annak ellenére, hogy az 1838-as, 1876-os és az 1941-es árvíz is elöntötte, manapság már töltés által védett mentett ártér. És mint ilyet erőteljesen fenyeget a beépítés veszélye.