Pisztráng a fán

Ebben a bejegyzésben felkeresünk egy újszülöttnek számító dunai szigetet, végignézzük a születése eltelt időt és a végén megpróbálkozunk egy keresztelővel is. Mindezt a Szentendrei-Dunán, Dunabogdányban, a Pisztrángos alatt. Talán még nem késő, mielőtt végleg eltűnik.

2020. december 13-án, Luca napjának reggelén, Szentendrénél mért viszonylag alacsony 36 centiméteres vízállásnál száraz lábbal be lehetett járni az apró szigetet és a hozzá tartozó kiterjedt kavicszátonyt. Annak ellenére, hogy igencsak fiatal mederformáról van szó, egy harmadik szintet is meg lehet figyelni; mintegy átmenetként a zátony és a sziget között. Elsőként nézzük meg a fákkal borított részt, azaz magát a szigetet!  

Víz a holtágban

Annak ellenére, hogy maga a sziget az első és az utolsó fa között sem éri el a 180 métert, széltében pedig az 50 métert igencsak változatos a felszíne. És ez a változatosság nem kizárólag a beomlott hódvárnak köszönhető. A sziget esetében is hármas tagolásról beszélhetünk. Ha a Pisztrángos alatt kezdődő (vagy végződő – nézőpont kérdése) kerékpárútról közelítjük meg gyorsan leérünk az alig 10 méter széles mellékághoz. Amelyben ilyen vízállás idején nem áramlik a víz, de azért a holtágban még volt víz bőségesen. A köves, kavicsos meder túloldalán egy valamivel magasabb helyzetben lévő fátlan, ívelt medret látni, amely körülölel egy kisebb szigetmagocskát a mellékág és a főág között. Ebben a mederben helyenként még csillogott a fekete víz, de ami a legérdekesebb, ebben a parányi víztestben egy meredek falú apró sziget áll (lásd alábbi képet) Ez az ág kapcsolatban van a főággal egy hasonlóan fátlan meder révén. Azaz a tulajdonképpeni sziget három szigetmagból forrt össze. Ezek a sziget-kezdemények jól láthatók a még fátlan 2005-ös állapoton. Feltűnő továbbá a szigeten található fűzfák kis törzsátmérője; ez jelzi, hogy viszonylag fiatal szigeten járunk.

A sziget közepén húzódó ívelt meder legmélyebb pontja

A sziget felső csúcsán, azaz nyugati irányban a fák elfogynak és lágyszárú, derékig érő aljnövényzetbe jutunk, amely emlékeim szerint kanadai aranyvessző, vagy valami hasonló invazív özönnövény lehetett 
– alaposan letaposva. Ez a rész átmenet a zátonyból a sziget felé, várhatóan ezt a területet is meghódítják hamarosan a fásszárú növények. A lágyszárúakkal benőtt zátony elhelyezkedése egyben arról is árulkodik, hogy a sziget a folyásiránnyal szemben növekedik. 

Bár ez utóbbi a csupasz zátonyon járva is szembeötlő. Ennek mérete ugyan függ a vízállástól, de 2020. december 13-án körülbelül ugyanakkora volt a kiterjedése, mint magának a szigetnek. Közel sík térszín ez, mindössze néhány pár tíz centiméter magas parti kavicshát ad neki változatosságot. Ez sajnos igaz a holtág medrére is, mely nem mélyül be számottevően a zátony felszínébe. Ennek valószínűleg az lesz a következménye, hogy az egyenletes térszínen egyszerre fog megjelenni a növényzet, a sziget és a zátony parthoz kapcsolódása gyorsan fog lezajlani. 

Szigetnek nyoma sincs az Ökörállási-földek mellett, 1880. (forrás)

Ez az apró sziget Dunabogdány mellett valamikor az 1980-as évek végén kezdett előbukkanni a Szentendrei-Duna egyik, nem is túl tágas öblözetéből. Ennek mindössze a második katonai felmérés (1842) mond ellent, ahol már parti zátonyként ábrázolták. Sem előtte, sem utána nem bukkan fel a sziget másik térképen vagy légifotón. Egészen 1989-ig, amikor a medertágulat vize alatt megbúvó zátonyként fényképezték le repülőgépről. 

Zátony dereng a mélyben. 1989. március 22. (fentrol.hu)

Kiemelkedése összefügghet a Szentendrei-Dunán lezajlott ipari kavicskotrások miatt bekövetkező medersüllyedéssel. 2005-ben már némi növényzet is látható a zátony három legmagasabb pontján. Mint láttuk, a köztük lévő mederformák ma is megvannak.

Három zátony, 2005.

Alig 15 évvel később már egy "klasszikus" dunai szigetet látunk egy folyásiránnyal szemben gyarapodó zátonnyal megtoldva. Szigetté serdülése viszonylag gyorsan játszódott le és ez a sebesség valószínűleg extrapolálható a hátralévő életére is. Eltűnése hasonló ütemben zajlik majd le; Dunabogdánynak ezen a dunapartján egy 70-80 méter széles ártéri erdőt fogunk találni, némi maradvány-medrekben megmaradó vízfelülettel tarkítva. 

Zátony és sziget 2020.

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen mint az a bejegyzésből eddig kiderülhetett, a szigetnek még nincs is hivatalos neve. Tarthattunk volna most is egy szavazással egybekötött névválasztó ünnepséget; legyen-e Ökörállási-, Dunabogdányi-, Bogdányi, vagy Pisztrángos-sziget? Mivel a sziget viszonylag szerves részét képezi a dunabogdányi partnak elképzelhető, hogy létezik már helyi elnevezése és a helyi olvasóink megsértődnének azon, hogy jöttmentek akarnak nevet adni a szigetüknek.

Pisztráng a fán

Frissítés 2020.12.21.! 

A dunabogdányi emlékezetben a sziget egy korábbi állapota ragadt meg: egyszerűen Homokzátonynak hívták. Mivel a település korábban német többségű volt, az idősek körében elterjedt a hasonló értelmű "Szandrigli" név is. 

Frissítés 2022.11.26.!

Szentendrénél mért 71 centiméteres vízállásnál áramlik a víz a dunabogdányi szigetnél. Mérés nélkül megállapított mélysége a vádli-szint, ami körülbelül 20-25 centiméter lehet. Ez azt valószínűsíti, hogy a vízáramlás 50 centis szentendrei vízállás idején indul meg, illetve szűnik meg apadáskor. Az adatot természetesen szükséges ekkora vízálláskor leellenőrizni, de addig is ~10 centis hibával vehetjük ezt az értéket a Pisztrángos-sziget, vagy Szandrigli küszöbszintjének.

A dunabogdányi küszöbszint 2022. 11.26-án, délután 1 óra körül.