Kétszer eltemetett kápolna

Még szerencse, hogy Kempen báró 1853. szeptember 8-án megtalálta Orsova mellett, az ártéren elásott magyar koronázási ékszereket, ugyanis ha most kellene megkeresni őket, akkor igencsak gondban lennének. Egyrészt csak búvárok juthatnának le a helyszínre, másrészt fúrót is kellene vinniük, ugyanis az elmúlt ötven évben rengeteg hordalék halmozódott fel a rejtekhelyen. Erről az üledékfelhalmozódásról szól egy román kutatók által készített tanulmány, melyben először ábrázolták térképen az elárasztott Cserna-öbölben zajló folyamatokat. 

1849. augusztus 20-án egy szekér hagyta el Orsovát Oláhország határa felé. A szekéren egy ládában voltak a magyar koronázási ékszerek. Alig néhány ember tudta hol van a rejtekhely, közülük is sokan csak másodkézből értesültek róla, pl. Kossuth Lajos. Ők ezután mindannyian átmenekültek Törökországba, így az osztrák kormányzatnak szinte a nulláról kellett kezdeni a keresést. Számunkra most nem a kalandregénybe illő kutatómunka fontos (akit ez érdekel olvassa Kempen báró naplóját), hanem maga a helyszín, a Cserna folyó és a Duna közös ártere. 

Ez egy ötszáz hektáros ártéri öblözet a Duna 953-955 folyamkilométerénél, amely észak felé mélyen benyúlik a hegyek közé, otthont adva három településnek is. 1972-ben ezt az öblözetet az Al-Dunával együtt elárasztották a Vaskapu I. erőmű építése következtében. A 30 méteres vízszintemelkedés azt eredményezte, hogy a Cserna folyó 4 kilométerrel rövidült, eltűnt a régi Orsova, Nagyzsuppány és Tuffás. Létrejött egy 140 kilométer hosszú tó, amely körülbelül 2,4 köbkilométer vizet tárol, 25%-al többet mint a Balaton. Ennek a "tónak" a legnagyobb öblözete lett a 24 méter legnagyobb mélységű Cserna-öböl. A tározó feltöltésével egy időben megindult egy azóta is tartó folyamat, amely minden hasonló beruházásnál előfordul; a tóvá alakított Dunában kiülepedik a folyó hordaléka, amihez hozzá jön a mellékpatakok hordalékmennyisége, valamint a szárazföldi eredetű laterális erózió. 

Ezt a jelenséget nagy vonalakban bemutattuk már ugyancsak egy al-dunai példán, a hordalékba temetett Trikule váránál. Most azonban megjelent egy román tanulmány a szlovén geográfusok kiadványában, az Acta graphica Slovenicában, amely elsőként mérte fel a felduzzasztott Al-Duna egy adott részének üledékfelhalmozódását, melyben sikerült számszerűsíteni is a folyamatot. A tanulmány szerencsére elérhető és olvasható online verzióban is. 

Számunkra azért is fontos ez a tanulmány, mert sokszor látnak napvilágot olyan hírek, hogy amikor leeresztik a tározó vizét egy bizonyos szintig előbukkannak az eltűnt templomok a mederben, például Ada Kaleh minaretje. Utóbbi már csak azért sem lehetséges, mert az elárasztás előtt már lebontották. Ugyancsak nem látszódhat ki a Szent Korona megtalálásának helyén épített kápolna sem, mégpedig két okból. Egy; a kápolna az ártéren, azaz a medence legmélyebb pontján épült. Kettő; kb. 14 méter hordalék fedi a helyszínt. De ne siessünk ennyire előre. 

1853. szeptember 8-án délelőtt 1/4 9 órakor egy helyi román paraszt ásója koppant a földben. Ion Morosina csak annyit mondott "Ferro", amiért később 15 dukát ütötte a markát. 4 év után sikerült megtalálni a Szent Koronát rejtő ládát, azonban ebben nem volt sok köszönet. A rejtekhelyet 1849-ben kiválasztó szakasz sajnos nem volt tisztában a terület hidrológiai viszonyaival, különben valami más helyet kerestek volna rejtekül. Hogy mi volt a probléma az Oláhország felé vezető úttól és a Cserna folyótól egyaránt balra található területtel? Ezzel kapcsolatban átadnánk a szót a kutatásban részt vevőknek:   

A már [1853] június elején meginduló tartós esőzés miatt a Duna és a Cserna kilépett a medréből; Imbrissevich őrnagy ezt a tényt úgy közölte Karger hadbíró századossal, hogy Orsova egész környéke víz alatt van. A helyzetről személyesen megbizonyosodva Karger hadbíró százados a következő rejtjeles üzenetet küldte nekem Coronini altábornagy útján: "A talajviszonyok és vízáradások kétségbeejtők, a leszakadt fahidat elsodorta a víz. A magas vízállás miatt mind a mellékút, mind a leszakadt fahíd, mind az ösvény víz alatt. A leszakadt fahíd nyomait megtaláltam, az eperfát nem sikerült meghatározni. - Állandó esőzés. - Sár." Forrás: Johan Kempen von Fichtenstamm emlékiratai

Ebben a mocsárként is leírt környezetben négy esztendő alatt gyakorlatilag minden szétrohadt a ládában. És nem csak Szent István koronázási palástja, hanem a Szent Korona bélése is, valamint az összes bőrből és szövetből készült tárgy, pl. egy pár cipellő. Sőt, megrozsdásodott a koronázási kard, a koronázási ékszerek egyéb károsodásáról nem is beszélve. A fellelt tárgyaknak hamar híre ment a környéken, így a megtalálók megfelelő biztosítás mellett Orsován be is mutatták, mielőtt Bécsbe szállították volna. Ugyancsak zarándokhellyé változott a Cserna folyó árterén álló vizenyős gödör is, ahol a Szent Korona négy évet töltött. Olyannyira, hogy Ferenc József a megtalálás örömére kápolnát emeltetett a helyszínen, ami párhuzamba is állítható a Zichy Ödön gróf dunaparti halála helyén emelt lórévi kápolnával.

A magyar sz. korona megtalálásának helyén egy a munkálatok beleszámítása nélkül, 6000 pfrtba kerülő kápolna fog építtetni, mely egy kívül nyolcz szegletü góthidomu templomféle épület­ből állani. Ennek az Oláhországba vezető utra néző ajtaja, ablakai s párkányzata különbféle szinü, mes­terségesen faragott kővel lesznek feldiszesítve; tete­jének dombora belül kúpot képez, melyből lámpa lóg. A Duna néha a korona volt helyére kiárad, s azért az emléképület jócskán magasra fog emeltetni, miál­tal mindenhonnan látható leszen, s a táj diszesitésére is szolgáland. 22. szám. Május 29. 1856. Budapesti Visszhang

A helyszínnel kapcsolatos leírások mind megemlítik a hely árvízjárta mivoltát, ezért a kápolnát a lórévihez hasonlóan az árvízszint feletti feltöltésre építették. Ennek ellenére a kápolnában nem csak egy Szűzanya szobor volt látható, hanem maga a gödör is, ahol a Szent Korona pihent. Korabeli újságcikkek alapján az építkezés már 1856-ban elkezdődött, 1857-ben már fogadta a látogatókat. Azaz 2 évvel a lórévi kápolna előtt készült el, ami fontossági sorrendet is feltételez. Ezzel kapcsolatban még el kell mesélni egy érdekes történetet, hogy Ada Kaleh szigete se maradjon ki a megemlékezésből: 

Az uj orsovai török várban levő mohamedán aszszonyok és leá­nyok látni óhajtották az Ó-Orsován azon helyen, hol a magyar koronát megtalálták, épült kápolnát, mely e napokban elkészül. Az ó-orsovai parancsnok örömest meg­engedte a kápolna megtekintését s 9-kén d. u. azonnal, mintegy 40 török nő és gyermek szállt ki az innenső partra két török kíséretében, s folytonos dob-, trombitas allah-énekszó között haladtak át az erdei ösvényen a kápolnához. Ott mindent a legnagyobb bámulás jeleivel szemléltek s Sz. Mária képe előtt letérdeltek. Mielőtt a kápolnát elhagyták, virágbokrétáikat a Madonna szobor talpára tették s úgy tértek vissza Uj-Orsovára. Pesti Napló 1857. szeptember 20.

A Cserna-torkolat 1866-ban.

A kápolna 115 évig állt ezen a szent helyen, amíg 1972-ben a Vaskapu I. erőmű tározója el nem érte az üzemi magasságot elárasztva az egész síkságot egészen a közeli Allion-hegy lábáig. Azt nem tudni, hogy a kápolnát lebontották-e ekkor, vagy egyszerűen sorsára hagyták, esetleg a kegytárgyakat megmentették-e belőle, de a román nyersanyag-éhség és a régi orsovai házak szisztematikus lebontása alapján a kápolna is valószínűleg hasonló sorsra juthatott, különösen az olyan bontóbrigádok révén, akiknek semmiféle érzelmi kötődése nem volt az épülethez. 

1972 óta a vízfelszín eltemette a romokat, a letűnt korok maradványait és Ada Kaleh szigetét is. Egyúttal jótékonyan elfedte a mélyben zajló folyamatokat, melyeket most a román kutatók hoztak napvilágra. Méghozzá egy viszonylag egyszerű módszerrel.

Egyfelől elkészítették a terület elárasztás előtti domborzatmodelljét. Ehhez két katonai térképsorozatot használtak egy 1:20000 méretarányút 1939-ből és egy 1:25000 méretarányút 1952-ből. Ezen feltüntették a völgyhálózatot, a közlekedési hálózatot, a folyóvízi teraszokat, az árteret, valamint a régi épületeket, valamint a szintvonalak alapján digitális domborzatmodellt (DEM) készítettek. Másodsorban 2017. március 29-én és október 25-én két alkalommal csónakból mélységmérést végeztek az öbölben szonárral. A kapott adatokat korrigálták az aktuális vízállás-adatokkal és a kapott 5551 pontból ugyancsak elkészítették a meder domborzatmodelljét. Majd ezt a két domborzatmodellt összevetették egymással. 

Vízmélység a Cserna-öbölben
(Constantin Nistor et al. - Acta Geographica Slovenica 61-1 2021)

Egy piros-kék színskálán ábrázolták a változásokat, ahol a piros szín jelenti a feltöltődést, a kék pedig a térszín mélyülését. A térképek dátuma miatt van némi bizonytalanság abban, hogy az adott változás mennyiben írható a víztározó kialakításához kapcsolódó folyamatok számlájára, hiszen ezek akár 1939-(1952)-1972 között is bekövetkezhettek. 

A szélső értékeket a 14,3 méteres maximális feltöltődés és a 15,5 méteres lepusztulás jelenti. Kezdjük a legérdekesebb jelenséggel, az eróziós zónákkal, ahol a jelenlegi felszín alatta marad az 1939 vagy 1952 állapothoz képest. Szembetűnő, hogy a legsötétebb kék zónák a partok mentén találhatók, elsősorban a keleti parton. Itt található Orsova vasútállomása, kikötője, ezen a részen kellett a hegyoldalba belemetszeni az új infrastruktúrát, utakat vasútvonalat. Tehát a lepusztulás elsősorban antropogén eredetű. Ehhez jön még a kikötő karbantartása és a hajózó útvonal fenntartása érdekében végzett kotrás. A medence belső részén látható kék zóna (-3 méter) létrejöhetett a Cserna folyó völgyének bevágódása révén is, ami valószínűleg 1972 előtt kellett, hogy megtörténjen. 

Ennél jóval jelentősebb területet érint a feltöltődés. Az öbölbe érkező hordalék számos forrásból eredhet. Behordhatja a Cserna vagy érkezhet a Duna felől. Ugyancsak származhat az öbölbe lefutó ideiglenes vízhálózatból (kék szaggatott vonallal jelölve), valamint a nagyobb csapadékhullás idején az épített felszínen lefolyó víztömegből. És származhat abrázióból is, ami nem más mint a tározó hullámzása által okozott meredek partfalak elmosódása, leomlása. 

Az öböl déli részén látható kiterjedt vörös folt a kutatók szerint dunai eredetű. A főág északkelet felé tartó futása Orsovánál ugyanis megtörik és délkelet irányba térül el. Véleményük szerint a tehetetlenség miatt fut neki a Duna az Allion-hegy lábának és rakja le itt a hordalékát mintegy parti zátonyként. Ezen a szakaszon rakódott le a legvastagabb hordalékréteg. 

Másik jelentős feltöltési terület a Cserna folyó 1300 méter hosszú, 350 m széles vízfelszín alatti hordalékkúpja az öböl északi részén. Vastagsága eléri az 5,5 métert, összetétele is ismert: 10% kavics, 70% homok és 20% iszap. A Cserna folyó másodpercenként 21 köbméteres vízhozammal rendelkezik a torkolatnál, de ami fontosabb, másodpercenként kb. 3 kilogramm lebegtetett hordalékot szállít. Ez annak fényében is jelentős, hogy a felső szakaszán két víztározó is létesült, ami ugyanúgy megfogja a hordalékot, mint a Vaskapu erőmű. A kutatók számítása szerint egyedül a Cserna évi 95541 tonna hordalékot szállít a víztározóba, amelynek egy része kiülepedik. Ez a tározó megépülése óta eltelt 45 év alatt összesen 1,8 millió köbméter hordalékot jelent. 

A régi Orsova városa, amely a kép délnyugati részén a 70-es szintpont közelében állt jelenleg 5-6 méter vastag üledékréteg alatt pihen, amely főleg a felette lévő dombvonulatról mosódott be. Ugyancsak feltöltődés jellemzi Új-Orsova öbölbe nyúló félszigetének környékét. 

Felhalmozódási és eróziós zónák a Cserna-öbölben
(Constantin Nistor et al. - Acta Geographica Slovenica 61-1 2021)

Az öbölben átlagosan 3,8 méter vastag üledék rakódott le, ami évi 8,4 centiméternek felel meg 1972-2017 között. A Vaskapu I erőmű ugyanis a Dunán érkező lebegtetett hordalék 77%-át visszatartja, melynek révén a deltába jutó hordalék mennyisége felére csökkent. Annak ellenére, hogy a feltöltődés természetes és megállíthatatlan folyamat számos káros hatással is jár, elsősorban az ember szempontjából. Csökken a tározókapacitás, akadályozza a hajózást, az orsovai kikötő forgalmát. Valamint felerősödik az eutrofizáció, melynek révén romolhat a vízminőség is. Kiút egyelőre nem látszik, hiszen egyedül a kotrás jöhet szóba, ami persze pénzbe kerül, valamint a szerb és román félnek ezt össze is kellene hangolnia. Másrészt ilyen mennyiségű hordalék kikotrása, deponálása, elszállítása emberfeletti erőfeszítést igényelne. 

Beavatkozás híján a tározó tovább töltődik évről évre, és a finom szemcsés üledék egyre csak hullik és ülepedik az elárasztott és a Szent Koronához hasonlóan sárba temetett Korona kápolna felett. Egyszer talán fel lehet majd építeni a replikáját egy felszínre bukkanó zátonyon.