Partraszállás az 1785-ös zátonyon

A Duna mederformái kisvíz idején mutatkoznak meg leginkább. Ilyen időszakokban szabadon bejárhatók a partok, a víztelenné váló mellékágak és holtágak, felszínre bukkannak az addig víz alatt rejtőző kincsek. Mint például ez a névtelen zátony a gönyűi Erebe- és a csallóközaranyosi Nagy Léli-sziget között, az 1785. folyamkilométernél.

2021. október 28-án, a Gönyűnél mért 13 centiméteres vízállás alacsony értéknek számít, mindössze egy méterrel haladja meg a valaha mért legkisebb vízállást (LKV). Ezen a napon egy eddig általam nem ismert zátony bukkant elő a Duna egyik "agyonszabályozottnak" nyugodtan mondható szakaszán, Gönyű alatt. Az erebe-szigeti párhuzammű íve, a szlovák oldalon található, kormoránok napozójaként is funkcionáló sarkantyúk, valamint a nagyléli zárás, majd nyitás alaposan átalakította az 1791 és 1784 folyamkilométerek között található medret. Régebbi térképeken rendszeresen ábrázolták a Nagykeszi alatti félhold alakú zátonyt, tehát nem az erebe-szigeti párhuzammű alsó részével szemközt épült sarkantyú hozta létre.  

A zátony (pirossal) egy hajózási térképen. (forrás)

Az 1785-ös folyamkilométernél előbukkant zátony a hajózási útvonaltól északra, azaz szlovák felségterületen belül helyezkedik el. Két település osztozik rajta, Nagykeszi és Csallóközaranyos, ugyanis a két település határa éppen a nemrég megnyitott Nagy Léli-sziget felső torkolatánál húzódik. Ezen a szakaszon a Duna körülbelül 400-430 méter széles, a kavicszátonyt pedig kb. 150 méter szélességű Duna-ág választja el a balparttól. A zátony szélessége ekkora vízállásnál körülbelül 25 méter lehetett, hossza 250-300 méter. Felszíne lapos, kb. 40-50 centiméteres vízállás-emelkedés már teljesen elborítaná. További apadás révén azonban jelentősen megnövekedne a területe. A középvonal irányában, folyásirányban és folyásiránnyal szemben sokáig be lehetett gyalogolni egy egyszerű térdig érő gumicsizmában, viszont a bal oldala gyorsan mélyült a szlovák oldal felé.

Kilátás nyugat felé: a zátony felszíne a víz alatt

Hivatalos neve még nincsen. Lehetne Láthatatlan-zátonynak nevezni, hiszen ha nem álldogál a csúcsán néhány sirály, a vízről nem is vehető észre. Kicsit könnyebb dolga van annak, aki felkapaszkodik az 1785-ös folyamkilométer táblához. Jobb híján ez lett a névadója a zátonynak, ami alapján könnyedén el lehet helyezni a Duna hossz-szelvényén. 

Hullámfodrok jelzik, hogy a laza üledéket az áramlás rendszeresen megmozgatja. 

Kilátás kelet felé, háttérben a Nagy Léli-sziget

Felszínét kizárólag laza, kötetlen kavics borította, melyben 5-10 centi mélyre is elsüllyedhet aki a felszínén gyalogol. Ez azt jelenti, hogy a zátony rendszerint víz alatt van, a növényzetnek nincs esélye megtelepedni rajta (egyelőre), az áramlás pedig folyamatosan mozgatja a kavicsokat folyásirányban. Becslésem alapján Gönyűnél mért 50-60 centiméteres vízállásnál bukkan a felszínre.