Oldalak

2022. június 30., csütörtök

Sittet a Dunába?

"A sitt nem szemét!" — ez a mondat nem egy erdőszélen, a rendőrnek magyarázkodó illegális hulladéklerakó szájából hangzott el, hanem még annak idején földrajz szakon, talán éppen ásvány- és kőzettan órán. Ez a mondat idéződött fel bennem a Morgó-patak torkolatánál, ahol a dunai, azaz pontosabban a pataki hordalék jelentős mennyiségben tartalmaz emberi eredetű anyagot. 

Téglából készült dunai kavicsok.

A "sitt nem szemét" kijelentés némiképpen magyarázatra szorul, hiszen a német "Schott" szóból származó szavunk eredetileg építkezési törmeléket jelent, de ebbe manapság már olyan dolgok is beletartoznak, mint a műanyag, a kőzetgyapot vagy éppen a törött napelemek. Az építési törmelékek részhalmaza az ún. inert hulladék, amire a fenti állítás vonatkozik. Ez a fajta építkezési törmelék nem oldódik vízben, nem ég el, nem oldódik ki belőle környezetre ártalmas anyag, nincsenek egészségre ártalmas gőzei, gázai. Tehát ha (kis mennyiségben) ilyenre bukkanunk a Duna medrében, nem kell rögtön a katasztrófavédelmet hívni. 

Lekerekített és koptatott üvegtörmelék.

Miféle építési törmelékek tartoznak ebbe az inert kategóriába? Ilyen anyag például a tetőcserép, a beton (térkő), a járólap, a csempe, a tégla és a tiszta üveg is. 

Az inert hulladékokat a fenti tulajdonságai miatt újra lehet hasznosítani. Pl. ledarálva mehet útalapba, feltöltésbe. Akár mehetne a Duna medrébe is (?).

Ellenállóbb csempe, de már ez is kerekedik a csúcsain.

A kérdés természetesen költői, mert inert hulladék azóta megy a Dunába, amióta emberi hulladék keletkezik a Duna partján. Hiszen gyakorlatilag ebbe a kategóriába tartozik a régészeti korok kerámialelete is. Ezek bemosódhatnak az erózió által érintett partszakaszokról, de belehordhatják patakok, vagy a csapadékvíz is. Aki bogarászott már mondjuk Nagymaroson a Magyar utca végénél található esővízcsatornánál, annak lehet fogalma a folyamatról, az ott talált cserépedények és porcelán-étkészlet törmelék alapján. Ennél valamivel "természetesebb" állapotok uralkodnak Kismaros és Verőce között, a Morgó-patak torkolatánál. A mostani bejegyzés teljes képanyaga a viszonylag alacsony vízállás idején előbukkanó hordalékkúpról származik. 

Színéről ismerszik meg az antropogén eredetű hordalék.

A patak által görgetett vulkanikus kőzet között meglapuló anyag nagy része a már felsorolt inert kategóriából származik, mivel a könnyebb szervesanyagot és műanyagot a víz könnyebben magával viszi. A patak sodrása, a Duna hullámzása, az anyag keménysége, valamint a vízben töltött idő befolyásolja, hogy a téglából, üvegből, stb. mennyi marad meg. Kellő idő alatt a legkeményebb üvegből is kavics válik, melyet aztán felapróz és egyre kisebb darabokra koptat a meder anyaga, megcáfolva Wass Albert gyakran idézett verssorait, miszerint a "A víz szalad, a kő marad, a kő marad" (Üzenet haza). Geológiai értelemben általában ennek az ellenkezője igaz.

Ha ember csinálja beton, ha a természet akkor konglomerátum.

A Morgó-patak hordalékkúpjának másik érdekessége, hogy az itt lerakott vulkanikus kavicsanyag igen könnyű és porózus. A külső erők nagyon gyorsan pusztítják, és ez a típusú kavicsanyag Vác alatt igencsak megritkul és kisebbségbe kerül a keményre cementált homokkő és kristályos mészkő kavicsok között. 

Természetes, vulkáni eredetű kavicsok

Visszakanyarodva az írás címéhez, korábban már volt szó arról, hogy a dunai kavicskotrás 1965-1990 között legalább 64 millió köbméter minusszal zárult. Arról nincsen adat, hogy mennyi volt a visszatáplálás, és annak mekkora része lehetett természetes eredetű és mennyi volt belőle a "sitt". A felsőbb szakaszokon épült duzzasztóművek miatt is kialakuló riasztó mértékű görgetett hordalék-hiány pótlására ezidáig nem született átfogó megoldás. Új-Zélandon volt egy természetvédelmi kezdeményezésnek álcázott marketingfogás, ahol a tengerparti strandok homokját próbálták ledarált sörösüvegekkel pótolni, de arról nem szólnak a hírek, hogy ez mennyire sikerült. A kérdés költői és hipotetikus: lehetne-e stittel pótolni a dunai hordalékmérleg minuszát? 

A Morgó-patak torkolata 2022. június 28-án.

A kérdést nem fogjuk megválaszolni, elsősorban kellő tapasztalat hiányában. Gondolkodni rajta, vitázni róla mindenesetre érdemes lehet. Tonnaszámra lerakott ablaküveget nyilván senki nem látna szívesen a parton. A másik véglet lehet például a lakott területen és hajózási útvonalon kívül eső mederben lerakott aprított beton, melyből a folyó ismét dunai kavicsot tudna koptatni magának. Ez az anyag nem is ütne el külalakban sem például a vöröses tégláktól, amely még a kevésbé ellenálló andezittufa kavicsokhoz képest is gyorsan aprózódik a Morgó-patak torkolatában. Ismerve azonban az építőipar kavics, sóder és homok nyersanyagigényét, a beton újrahasznosítását valószínűtlen, hogy a lassan dolgozó Dunára bíznák a közeljövőben. 

1 megjegyzés:

  1. Szerintem egyáltalán nem az ördögtől való.
    Sőt!
    Partvédelmi kőszórásoknál a nagyobb vasbeton darabok teljesen jól teljesítenének.

    CsBA

    VálaszTörlés