Dunai Szigetek: Bél Mátyás csepeli szigetlajstroma

Bél Mátyás "Notitia Hungariae Novae Historico Geographica" című művének Csepel-szigetre vonatkozó 3. kötetének részeit Bodor Antal közölte szerkesztett formában, magyar nyelven 1936-ban, a kiadás kétszázadik évfordulóján. A leíró földrajzi munkában Bél Mátyás körüljárja a Csepel-szigetet és összesen 21 szigetet, illetve szigetcsoportot sorol fel. Mivel a Duna medre meglehetősen stabil ezen a szakaszon, ezek többsége a folyószabályozás ellenére mindmáig azonosítható.

Csepel-sziget térképe (Pilis vármegye, Mikovinyi Sámuel térképe)

Bél Mátyás szigeteiről ez már a második írásunk. Míg az elsőben minden Pest vármegyei szigetet taglalt a Dunakanyartól a Vajas-torokig, ebben az írásban csak a szigetet körülölelő két ágról lesz csak szó. Korábban egy másik aspektusból is megvizsgáltuk a Rákóczi-féle háborúból éledező Csepel-szigetet, Savoyai Jenő szigeteit 1728-ban már egy viszonylag pontos térképen ábrázolták. A különnyomatnak is tekinthető "Csepelsziget és Budafok kétszáz év előtt" a szigeteken kívül tárgyalja a Csepel-sziget történetét, településeit, néprajzát, lakóit és azok gazdaságát. Bél Mátyás műve azért is fontos, mert sokszor szolgált kiindulópontként a későbbi szakirodalom számára.

A szigetekre vonatkozó részben számokkal jelölt szigetek magyarázata a szöveg után következik. Többségükről már jelent meg írás a blogon, ezek linkkel szerepelnek. Az efféle listáknak első ránézésre nincs sok értelme, azonban ez a leltár sokatmondó lehet még akkor is, ha csak a kimaradt szigeteket nézzük. A felsorolásból kimaradt a soroksári Molnár-sziget, a Csépi-sziget alatt 1876 után kialakult zátonysor, illetve a főágban a százhalombattai Kácsás-sziget, és ennel őse északabbra, melyet azóta elkotortak. A kiagyásnak két fő oka lehet; a szigetek mérete, illetve a kialakulásuk időpontja, melybe beleértendő a zátony-állapot is:

"Csepelszigetet mindkét oldalról kisebb szigetek övezik s ezekből a baloldalon tizet találunk. Az első [1] kevéssel Soroksár fölött fekszik. A második sziget [2] nagyobb s kertek és kaszáló számára alkalmasabb. Harasztival szemben kezdődik, Taksony alatt ér véget és e két falu tulajdonát képezi. Párhuzamosan szomszédos vele a harmadik [3], melyet Szt. Miklósnak neveznek, mert a hasonló nevű helységhez tartozik. Kevéssel lejjebb van a negyedik [4] s Tököl-sziget a neve, mert ennek határához tartozik, bár fekvése miatt a szomszédos Csép községet illetné meg. Vizenyős talaját fák helyett sűrű nádasok borítják. Valamivel alább fekszik a jóval kisebb ötödik sziget [5]. A hatodik [6] Szt. Márton és Lacháza között az Angyalisziget. A monda szerint ezt arról az asszonyról nevezték el, aki a vízbe ott elmerült fiát siratta. Ez a hosszú, de keskeny , erdős sziget a ráckeveieké, akiknek háborús időkben gyakran volt menedékhelye. A Ráckeve városával szemben fekvő hetedik [7] sziget a peregieké. Egészen kicsiny és csak cserjét és gyümölcsfákat találunk rajta. A nyolcadik [8] jóval nagyobb, ez Ráckeve alatt fekszik, Becsével szemben s utóbbitól csak keskeny folyóköz választja el. Cserjék és gyümölcsfák vannak rajta, kisebbik része a becseieké, a nagyobbik a ráckeveieké. Kilencedik [9] a Somlyósziget, hasonló természeti tulajdonságokkal, az előbbinek közeliben kezdődik és Dömsödöt érintve Dab határáig nyúlik. Fű, fa dúsan nő rajta s árnyas berkeiben háborús időkben sok falu talált menedéket: Buda ostromakor 17 falu lakossága rejtőzött itt el. Majdnem a fele Dömsöd birtokában van, a többi Ráckevéé. A tizedik [10], Dab szigete, közel van az előbbihez, szintén erdős, de sokkal kisebb. Nevezetesebbek a jobboldali Dunaágban fekvő szigetek, közülük leginkább a Fácánok szigete [11], amely Promontor alatt, Háros pusztával szemben, Tétény fölött terül el. Hossza cca. 1000 lépés. Sűrű erdejében gyümölcsfákat is találunk s így a fácánoknak nemcsak erdei tanyát, de élelmet is nyújt. A víz romboló hatásának könnyen ellenáll, legfeljebb áradás alkalmával válhat használhatatlanná, tehát a nemes madarak bőséges táplálékát nem igen fenyegeti veszély. E szigeten egy régi monostor romjait láthatjuk, amely hajdan az apácáké volt. Eredetéről és pusztulásáról semmi bizonyosat nem tudni.Tétény közelében is van egy berek, szintén fácános, vadaskert. Ez a szárazföldön terül el [12], a nép mégis szigetnek nevezi, mert ha kiönt a Duna, víz veszi körül. Ezután Hamzsabéggel szemben három sziget következik [13], az első köztük a legnagyobb, füve dúsan nő s erdeje is van: Érd községé, amelytől csak keskeny meder választja el. Az előbbinek végénél van a két kisebb, erdős és termékeny sziget [14], mindkettő a tökölieké. Egy mérfölddel alább fekszik Újfalu sziget [15], nevét a községről kapta s csak keskeny meder választja el. Sűrű, magas fái, melyek között gyümölcsfákat is láthatunk, árnyas otthont nyújtanak a szarvasoknak és őzeknek, virágai pedig a méheket vendégszeretettel fogadják. A szélesebb meder melletti részen van egy templomrom, mely hajdanában szép épület volt, de ma már legnagyobbrészt omladékban hever. Négyszögletes kövekből épült s alakja a kereszthez volt hasonlatos. Eresztékei ma is tartják a boltozatot, amelyeket sok dombormű díszít. A fennmaradt részek tanusága szerint a falak is hasonló módon voltak ékesítve. Amint azt a jövevények is beszélik, mindez Boldog Margit életszentségét ábrázolta és a király rendelkezésére készült. Nem csodálhatjuk tehát, hogy egyes geográfusok Csepelszigetet Margitsziget néven említik. Újfaluval szemben, a folyón túl látszik Ercsi község. Alább egy kisebb sziget következik [16], majd a ráckevei földek határánál egy nagyobb [17], melyet Besenyő-szigetnek neveznek. Vizenyős talaját nádasok borítják. Közel ehhez a két kisebb adonyi szigetet találjuk [18] utána a termékeny lórévi következik [19], s mindjárt alatta a makádi [20], amelyet szintén sűrű erdő borít. Csapatostul élnek itt szarvasok és őzek. A jobboldali folyamág végén fekszik a két Almássziget [21]. Csepelsziget változatos kanyarulatú partszegélye majdnem mindenütt alacsony s a gyakori kiöntésektől pocsolyás és mocsaras, különösen az alsó végénél. Ezen a részen két halastó is van, egyik Makádnál, a másik Becse alatt. Utóbbinak a nép nyelvén Királyréte a neve s királyi tónak tekintették, mert egykor élelmet és szórakozást nyújtott a királyoknak."