Alig maradt valami a kisebbik Rácalmási-szigetből

A Rácalmási-sziget Magyarország egyik legbonyolultabb szigete, történetéről, fejlődéséről, geomorfológiájáról és helytörténetéről külön könyvet lehetne írni. A blog terjedelem ezzel szemben azt teszi lehetővé, hogy részleteiben ismerjük meg a szigetet. 2023. szeptemberében kezdtünk el foglalkozni a kisebbik Rácalmási-szigettel, amely 1866 után érthetetlen módon eltűnt, éppen a folyószabályozás megkezdése előtt. Vajon mi maradt belőle a helyszínen? Felismerhető-e még az egykori sziget és a mederformák? 

A Rácalmási-sziget helyszínrajza,
a kisebbik Rácalmási sziget a hídtól délre, az erdészeti út mellett húzódott

2023. december 6-án, rettentően barátságtalan időben ezekre a kérdésekre kerestem a választ. De a sűrű havas esőben, a feltúrt erdőben valószínűleg le lehetett volna forgatni egy rácalmási "Blair With Project-et" is, amelyben egy homályban ólálkodó vaddisznócsorda játszotta volna a főgonoszt. A kisebbik Rácalmási-sziget északi csúcsát ugyanis a vaddisznók vették át az ideiglenesen itt táborozó szovjet hadseregtől, akik 1945 óta a legjelentősebb tájformálást végezték a Kis-Dunán átívelő hídtól délre. Az átalakítás mértékét talán egy 1967. júniusában készült légifotó adja vissza leginkább. A katonai átkelő pontosan ott létesült, ahol a Kulcs felől érkező magaspart eléri a Kis-Dunát. A tankokkal végzett átkelés miatt a parti növényzet megsemmisült, a laza üledéket felszakították a lánctalpak, mesterséges öblöket alakítva ki mindkét parton. Ez az antropogén felszínformálás és erózió egyik speciális esete, melyre mostanában leginkább Ukrajnában látunk példákat. A helytörténész Németh Miklósné szerint a szovjetek a szigeti oldalon vertek tábort, de például ők építették az első fahidat is a szigetre, amit aztán a lakosság kérésére nem bontottak el. 

Kőkupacok az erdőben

A katonaság működésének nyomai a szigeti oldalon légifotóról már nem látszanak, mert azóta a területet benőtte az erdő. Ez ugyanúgy igaz a régi mellékág déli részére is, ahol 1967-ben még nyílt vízfelületet látunk az erdőben. A viszonylag csapadékos idei ősz ellenére is csak a legmélyebb, ásott gödrök mélyén csillogott némi víz, az erdészeti úttal párhuzamos mederben pedig sehol nem volt víz, és erre az erdei növényzet sem utalt.

Vashordó várja sorsát egy mesterségesen vájt gödörben

A sziget északi részén ásott gödröket (kavicsbányák maradványai?) a már említett vaddisznócsordák próbálják betemetni, de az embermagasságú mélyedések visszatúrása valószínűleg sok időbe fog telni. Találni errefelé romvárra emlékeztető kőkupacokat, helyenként ismeretlen funkciójú facölöpök állnak ki az avarból, máshol rozsdás vasak küzdenek az enyészettel a sarjerdőben. Markáns egykori mederformákat ezen a részen hiába is keresnénk.

Gombák 1.

Gombák 2.

Moha-frizura

Ahogy haladunk délre a sokszor áthatolhatatlan, fiatal erdőben úgy válik a sziget magja egyre természetesebbé. Így decemberben a csalán már nem ellenfél, de a tarka avar alatt megbúvó szeder még képes meglepetésekre, sőt a nedves idő kifejezetten kedvező életfeltételeket biztosít a korhadékfákon tenyésző gombáknak és moháknak.

Ennyi maradt az 1866 után eltűnt sziget mellékágából

A kidőlt fákon tenyésző gombák mögött lassan feltárulnak széles, hosszanti mélyedések. Ezeket vastagon borítja az avar, de a növényzet tekintetében nincs változás a pár méterrel magasabb környező térszínek között. Nem találni itt vizenyős mélyedéseket, vaddisznódagonyákat, nádat, sást, sőt a jellemző nőszirmokat sem. Ívesen kanyarodik a Kis-Duna felé, de a déli részen nem ilyen egyértelmű a helyzet, ugyanis létezett itt egy kisebb sziget is, és az azzal jár, hogy több párhuzamos mélyedés fut egymás mellett. Ez a rendszert egy töltés szakítja meg, ami a Nagy-sziget erdészeti útjától vezet a part felé, elzárva az amúgy is kiszáradt régi ágakat.

Zsilip az erdőben.

Közvetlenül a töltéstől északra, a parton áll egy zsilip, amely régebben biztosíthatta a Kis-sziget mellékágrendszerének vízutánpótlását, de az állapota alapján már régen nem tölti be ezt a funkciót. A zsilipkapu tárva nyitva áll, de a mögötte lévő területek magassága miatt valószínűleg csak a nagyobb árvizek idején képes a Duna vize átjutni rajta. Dunaújvárosnál mért 177 centiméteres vízállásnál még több méter hiányzott ehhez. Építési ideje a töltésnek és a zsilipnek ismeretlen, talán ha újabb légifotók bukkannak fel a fentről.hu honlapon könnyebb lesz az építés idejét meghatározni.