Oldalak

2024. július 25., csütörtök

Végül lerombolták a Horányi csárdát is...

Már nem menthető meg a Horányi csárda. 2024. július 25-én már csak a romjai láthatóak a révállomás mellett. Hosszas szenvedés után, a tulajonosok elhanyagolása miatt kimúlt a szebb napokat látott csárdaépület. Élt legalább 257 évet. 


A lerombolt csárda, 2024. július 25-én.

Végső stádium, 2024. április 27.

A lerombolt csárda faragott kövei, 2024. július 25-én.

Végső stádium, 2024. április 27.

1767. (forrás)

Szellemek a csárda északi kertjében

Szellemek a vízen

Szellemek a teraszon

Buki. Pokol. Somos. Széchenyi. Dunakeszi. Bivalyos. Illik. Macskacsárda. Kutyavilla. És most a Horányi is. Dunai csárdák, melyek mind nyom nélkül eltűntek. Emléküket eltörölte az idő, a hanyag tulajdonos, porig rombolta az enyészet. A róluk készült képeslapokon megmerevedett szellemek kezében végleg megállt a kanál, kihűlt a halászlé, és bámulnak az örökkévalóságba. Aztán majd a képeslapok is elporladnak és nem marad semmi a tájképet évszázadokon keresztül meghatározó épületből. A révre várakozó autósoknak már nem tűnik fel a romba kényszerített csárda helyén álló sittkupac, megy mindenki a dolgára, mint ahogy az sem tűnt fel, hogy az idejét múlt vendéglőt felváltó "modern" hajógyárat évtizedek alatt hogyan verte fel a gaz, hogyan lett a kockás terítővel megterített asztalokon gyöngyöző fröccs illatával díszített teraszból egy balkáni szeméttelep, ahol már csak a rozsda csámcsog hiénaként a szanaszét dobált fém alkatrészeken. Hiába, a fejlődés elől nehéz kitérni. Még akkor is, ha valamit ilyen jól megépítenek. A téglának gyanított falakból masszív terméskövek omlottak ki, és nem sokat tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy ezek a sokszor megsétáltatott sziklák már épületeket alkottak Ulcisia Castrában, aztán itt, a közeli ártéri erdőbe telepített kikötőerődben, majd átcipelték őket a falunak is nevet adó monostorba, s aztán újra vissza a csárdába, hogy a kétezer éven keresztül építőanyagként szolgáló anyagot haszontalan sitté alakítsák át. Ha valaki el is tesz egy-egy bélyeges téglát emlékbe, egy generáció múlva már arra sem emlékszik senki, honnan származott egykor. Végül is mindegy. A sírgödörnek vélt romokat maroknyian állják körbe, még kevesebben hullajtanak könnyet érte. Béke poraira.

Isten veled, Horányi csárda.

5 megjegyzés:

  1. Szomorú. Kötődésem folytán én a malmok előtt állok ilyen értetlenül.

    VálaszTörlés
  2. Az epulettel elveszett a kozter jelleg is, oda a froccs araert elvezheto kilatas. Mintha szandekosan vagnank el az utolso kapcsokat is, amik az elo folyohoz kotnek minket. Pedig ezek a szo nemes ertelmeben vett hagyomanyaink.

    VálaszTörlés
  3. Bátran hozzátehetjük a Totyi büfét, az újkoriak közül a Luppa-szigeti Vízipókot és a Római megszámlálhatatlan vendéglőjét, parti büféjét 😒

    VálaszTörlés
  4. Mar varom a Parlamentet mikor bontjak el. Barbar magyarsag. Barbar Fidesz leepitette a muemlekvedelmet.

    VálaszTörlés


  5. A horányi csárdánál még nem jártam, viszont a bontás utáni állapotot mutató fényképen római tegula darabokat vélek felfedezni az építési törmelékek között. Jó lenne ezeket megmenteni az utókor számára, főleg ha bélyeges példányok is vannak közöttük!

    VálaszTörlés