Oldalak

2010. július 21., szerda

Gödi-sziget 1953-2005

 
A sziget északi felét 1926-ban még homokzátonyként ábrázolják, 1951-ben a légifelvétel alapján már megkezdődött a benövényesedése, de alacsonyabb helyzete miatt az árvizek gyakrabban elborították, mint a sziget fő tömbjét. Az 1953-as felvétel alapján jól látszik, hogy a zátonyt és a szigetet egy 15-20 m széles fattyúág választja el egymástól. Ennek a fattyúágnak a nyomvonala ma is megtalálható, bár az 50-es évek végén beerdősült, ezáltal feltöltődése felgyorsult. Összefoglalva elmondható, a folyószabályozás következtében 10 év alatt a sziget északi része gyarapodott jelentős mértékben. A növényzet által megkötött zátony hozzáforrt a sziget tömbjéhez. Ugyanakkor az 1957-es légifelvétel alapján elmondható, hogy a gát és az északi sarkantyú révén a sziget északi fele oldalirányban is gyarapodott. Ezen a kisvíz esetén készült felvételen válik először láthatóvá a már meglévő északi, és a rohamosan gyarapodó déli homokzátony. Az északi zátony magassága ekkor meghaladta a déliét, ám ez az állapot 5 év múlva változott, az 1962-es felvételeken csak a déli zátony figyelhető meg, az északit víz borítja. 
 
A légifotók:
1953, 1955, 1957, 1962, 1979 Hadtörténeti Múzeum Térképtár
1984, 1989, VITUKI, Argos Távérzékelési Studio
2005 FÖMI






A déli visszatorkollásnál a part felőli oldalon is megkezdődött a hordalék kiülepedése, köszönhetően a visszatorkollás és a széles meder miatti vízsebesség csökkenésnek. 1957-től felgyorsult a déli meder feliszapolódása, a sziget mentén, majd 1962-ben már a meder közepén is zátonyt találunk. Ezek a zátonyok 1979-re benövényesedtek és hozzáforrtak a szigethez. Jelenleg mintegy 1,5-2 méterrel emelkedik a mellékág medre fölé, az egykori (1951 előtti) sziget szintjénél pedig 1-1,5 méterrel alacsonyabban található. Felülete nem vízszintes; közvetlenül a mellékág mellett a legmagasabb, beljebb a sziget magja felé lejt, ahol meredek rézsűben (a szabályozás előtti alámosott part mentén) végződik el. Erről a térszínről aztán egyenletesen lejt a főág felé.

Az 1962-es légifelvétel készítésétől napjainkig a sziget északi részén csak kismértékű volt a növekedés. A keresztgát északi oldalán a megrekedt hordalék fokozatosan növényesedett be, tovább szűkítve a sziget felől a mellékágat. Kismértékű gyarapodás zajlott az északi sarkantyú felett, és újabban egy szigettel párhuzamos zátony is megjelent a legészakabbi részen a főágban. A mellékág északi elzáródása folyamatosan zajlik, 1953 óta 70 méterrel szűkült az északi betorkollás. Legnagyobb ütemben 1984 és 2005 között, tehát ez a folyamat a legutóbbi időben gyorsult fel. A nyílt meder 20-22 m-re szűkült. A Köztársaság úttól a partra vezető földút mentén egy egészen új sarjerdő nőtt fel a homokzátonyon. Ennek a zátonynak az anyaga részben az Ilka-patak új torkolatának öblözetéből mosódott ki, ahol jelenleg a legnagyobb mértékű partpusztulás zajlik. Itt egy 100 méteres partszakaszon 42 méter maximális mélységben pusztult el az egykori part az 50-es évektől. Ennek az oka az, hogy a felsőgödi partbiztosítás rövidebb a kelleténél, hiszen az elmosódás pont a kőszórás déli elvégződésénél jelentkezik. Valószínűleg a patak torkolatának áthelyezése is befolyásolta a part állékonyságának megbomlását. Könnyen megállapítható, hogy itt további partpusztulás várható.

A sziget déli részének gyors növekedése 1957 után kezdődött, a széles meder feliszapolódásával. 1979-re a zátonyon megtelepedett növényzet alig harmadára szűkítette az egykori medret. A gödi part felől a meder ugyancsak szűkült, legnagyobb mértékben a Biológiai Kutatóintézet alatti partszakaszon. A part mentén kiülepedő hordalékon megjelenő növényzetet vizsgálva egészen az alsógödi révig nyomozható ez a folyamat. A révtől délre a kotrások és a gödi part felé közelítő sodorvonal miatt további kiülepedés nem jelentkezik.
1979-re egy önálló sziget alakult ki a zátonyon a sziget és a part között. Ez a sziget keleti irányból folyamatosan erodálódik a mellékág által. Anyaga a főág felé mosódik ki, és délnyugati irányban gyarapítja a szigetet. A benövényesedett zátony a fattyúág feliszapolódása miatt hozzákapcsolódott a Gödi-sziget tömbjéhez. Az elmúlt két évtizedben a szigetnek elsősorban a déli része épült. 1984-re bokorfüzes nőtt a sziget délnyugati részén, tovább szűkítve a fattyúágat. A zátonyból kifejlődő szigeten is délnyugati irányban terjeszkedett az ártéri erdő. Napjainkra ez a folyamat jelentősen lassult, ennek egyik oka, hogy nyaranta a nagyszámú strandoló látogatja ezt a részt, megakadályozva a homokos fövenyen a növényzet térhódítását.


Üledék felhalmozódás jelentkezik még a Duna főágában a sziget nyugati oldalán található két sarkantyú felett. Ennek az oka, hogy a sarkantyúk megváltoztatják az áramlás irányát. A feltorlódott víz a sarkantyúk mentén a part felé áramlik, majd tovább a fő folyásirányra ellentétesen a sziget nyugati partján. Az örvénylő vízmozgás legkisebb sebességértékeit az örvény közepén érik el, itt jelentkezik a hordalék lerakódás. Anyaga elsősorban kavics, huzamosabb kisvízi időszakban lágyszárú növényzet jelenik meg rajta.
A növényzet megjelenését lényegesen befolyásolja a vízszint változásából származó tényezők. Az egyes szintek vízborítása meghatározza a kialakuló társulásokat. A sziget növekedésének és benövényesedésének a legfőbb oka a főágban bekövetkezett medermélyülés. Ha a folyamat folytatódik, akkor az ártéri füzesekben számolni kell a csúcsszáradással, amely tájképi romlást okozhat az ártéri erdőkben.

2010. július 20., kedd

A két Torda-sziget Vácott

 
2010. július 18-án, vasárnap délután, váci 124 cm-es stagnáló vízállásnál látogattam meg a Torda-szigete(ke)t. A bizonytalan többes szám azért van, mert jelenleg két Torda-sziget húzódik a Váci-Duna-ág tahitótfalusi oldalán. Az 1926-os vízisport térképen is a Tordák kifejezés szerepel.  Ez abból adódhat, hogy a szabályozás előtt, a sekélyes part menti sávban több zátony viselte ezt a nevet. Ez a terület a Révész-szigettől északra található, ahol a váci kompkikötő található jelenleg.  
 

Helytörténetileg a Torda kifejezés egy elpusztult falura utal, ezt a nevet a Torda-szigetek fölötti dűlők napjainkig megőrizték. A fentebbi térképen a Szent György domb és a mező felirat környékéről van szó.

A 124 cm-es vízállás pedig azért nagyon fontos számomra, mert ekkor indul meg a vízáramlás a Gödi-sziget mellékágában. Így összevethető a Torda-sziget(ek) mellékága(i) a gödiével. 



A nagyobbik Torda-sziget a keresztgát túloldalán látható. Ezt a gátat, mint a gödit is, középen megnyitották, egy méteres átmérőjű vascső biztosítja a vízáramlást. Ennek ellenére a felvízi előtere erősen feliszapolódott, de a déli kifolyás is kezd eltömődni, főleg faágak és levelek miatt. 
A látogatás napján a mellékág északi betorkollásánál nem volt kapcsolat a főággal. Attól egy több mint 100 méteres erdő választotta el. Mindössze egy keskeny, ellaposodó árok utalt a fák között az egykori mederre. A gáttól délre eső szakaszon  körülbelül maximum 40 cm-es víz állt. A meder feltöltődésének folyamatát jól szemlélteti az alábbi fénykép:



Ez a kép is a gáttól északra készült. A mederben az árvíz által behordott szemét és korhadék található, melyet a mederben álló és abba beledőlt fák fognak meg. Mivel az árvíz levonultával a  vízutánpótlás megszűnt, a lebomló szerves anyag tölti a medret és rontja a víz minőségét. A Nagy-Torda sziget mellékága oldalirányból is szűkül, valószínűleg fel fog töltődni végleg. A főág vízszintje ezen a szakaszon folyamatosan süllyed a kotrások miatt és a mellékágban nem elég erős a vízáramlás, hogy a lerakott üledéket kimossa.


A kisebbik Torda-sziget, a Nagy-Torda szigetre épített sarkantyúról, déli irányból fényképezve. A mellékágban megfigyelhető vízáramlás, tehát 124 cm-nél a Torda-szigetet minden irányból víz veszi körül.


Mellékágában azonban megfigyelhető a feltöltődés folyamata, a kép szigeti (bal) oldalán az alacsony füzes a '80-as évek óta kiülepedett homokon, iszapon növekedett. Tehát ez az ág a szigeti oldalról szűkül inkább. A főági oldal az erős sodrás miatt állandóbb képet mutat.


Az északi betorkollásnál - a Gödi-szigethez hasonlóan- egy turzás épült, melynek középső magja beerdősült. (A fenti képen a jobb oldal) Két oldalán különböző magasságú a homokpad. A mellékág a délebbin tartott kapcsolatot a megfigyelés időpontjában a főággal, míg az északabbra eső részen már megtelepedtek a fűzfák.

Összehasonlítva a Kis-Torda-sziget viszonylag jobb állapotban van a Gödi-szigetnél. Ennek a fő oka, hogy itt nem építettek keresztgátat. A jelentkező feltöltődést a két sarkantyú okozza, melyek megfigyelhetők a térkép felső részén és közvetlenül a szigettől délre. Ha megbontanák a délebbi sarkantyút a part menti szakaszát valószínűsíthető, hogy a feliszapolódás mérséklődne.

2010. július 18., vasárnap

A rövid életű Füzes-sziget Kisvácott


Megvallom őszintén, hogy többször is Bükinek írtam a Buki-szigetet, sőt a mai napig nem áll rá a szám a helyes földrajzi névre. Valószínűleg a német térképészeknek sem állt rá, akik véleményem szerint lehagyták valamikor nagyon régen azt a két pontot a sziget nevéről. Most a helyesírás ellenőrzőt is át kell majd állítanom tekintettel a további bejegyzésekre. 

Régebben már írtam a Buki-szigetről, de sosem gondoltam volna, hogy ez a sziget lesz, ami miatt a legtöbben felkeresik a Dunai Szigeteket. Nem csodálom a nagy érdeklődést, hiszen Vácott igen fontos szerepe van ennek az egykori szigetnek. Itt épült meg Vác város első vízműve, jelenleg sok nyaraló övezi, és még egy horgásztavat is kialakítottak az egykori mederben. Ez utóbbi miatt a fejlődése kissé eltért a többi szigetétől. A feliszapolódás egy korai fázisban megrekedt a horgásztó miatt, ugyanis a tóba nem érkezett a főágból több üledék. A meder mélysége így megmaradt, a mellékág déli részében az ártéri erdő szinte mindig vízben áll. A többi sziget esetében hasonló körülmények között a mederben is épültek zátonyok, és ezeken sűrű bokorfüzes társulás kötötte meg a további üledékeket. A Buki-sziget környezetében mindössze egy helyen épült zátony. Rövid élete során nevet is kapott, ő lett a Füzes-sziget (térképet lásd fent).

Az 1926. évben készült Duna Vízisport térképen halványan megjelenítettem a 2005. évi légifotót. Így könnyű összevetni mi változott 80 év alatt. Az amúgy igen pontos térkép egy helyen hibádzik, a Buki-sziget és környezete folyásirány szerint mintegy 90 métert elcsúszott, de a parti részek, pl. a patak torkolata helyben vannak. Érdekes színfolt a régi térképen a pirossal szedett egykori Buki-csárda. Az épület ma már nincs meg, valószínűleg a sóderszállító út miatt bontották le.

Mint minden más sziget esetében is, ha keresztgáttal a parthoz kötik zátonyok épülnek a mellékág ki-, és betorkollásánál. A jelenség megfigyelhető Gödön is, Sződligeten az Égető-szigetnél és még hosszasan sorolhatnám a példákat. A Buki-sziget esetében a déli zátony a Füzes-sziget. 

A horgásztó fölé meredek partfal emelkedik; a szabályozás előtti alámosott Duna-part.

A Füzes-szigetet a parttól elválasztó egykori meder maradéka a kisváci Horgásztó. A DCM folyami sóderkikötője pedig maga a sziget.
 

A kerékpárúttól jobbra a nádasban még napjainkban is nyílt víztükör csillog. Talajvízből származó szivárgó vizeit egy áteresz juttatja a Dunába.

A Füzes-sziget születését a Buki-sziget keresztgátjának köszönhette, pusztulását pedig a DCM felépülése okozta. Sziget létére emberi kort ért meg.

2010. július 15., csütörtök

Melczel János leírása a sződ-gödi folyószakaszról a Duna Mappációhoz kapcsolódóan. 1826. június ?.

 
Az első észak kelleti Osztálynak 50dik Táblán való Duna környéke meg irása

A Szent Endrei Sziget környül folyó nagyobb Duna árkát adja elő ezen Tábla a Tekintetes Pest Vármegyében helyeztetett Grof Eszterházy János Pots Megyer faluja, Hertzeg Grassalkovits Szöd faluja és Göd Pusztája határain.

Ezen Wátzi Duna ága sokkal nagyobb a Tótfalussi Duna ágnál magos partok között és mély ágyba sebesen folyik, a hajokázásra egyebirant igen alkalmatos, tsak hogy a karaj mellyékének igen zátonyos vólta kissebb vizkor a hajokat igen tavol a vontató erötöl járni kényszerít, melly nagy erö s' idö veszteséggel van oszve köttetve. A sok zátonyoknak oka pedig a mind két partján lévö sivány homok, melly a szelek által a Dunába hordatvan mindeg uj zátonyokat formál. Annal fogva és a kétszeri által változás miatt a hajósok inkább a Totfalussi Dunán vontatnak felfelé, tsak nagyobb ár vizkor, mikor a Totfalussi Dunán több lapossabb partokon gázoltatni és több fokokon által usztatni kellene inkabb a Wátzi Duna magassabb jobb partjára kerülnek. Az aláfelé sietö hajók tobbnyire mind a tágasabb és sebessebb Wátzi Dunán járnak tsak kissebb könnyen forgatható hajók evedzenek a Tótfalussi Dunán aláfelé. A viz sebje általjába a jobb Duna parthoz közelit.

Az ezen a Táblán ki tetzö jobb Duna partja tsak éppen a felsö Tábla végén a Nagy árok be szakadása mellett olly alatson, hogy a nagyobb ár viz fellyebb növén magát a Nagy árok laposságába el öntheti, azon kivül a jobb part altaljába magassabb a leg nagyobb viz állásnál, menetelen iszapos karaju, sárga homokos földböl álló. A jobb Duna partja mellett levö Somos erdötske, Körtvélyes Földek, Gyümöltsös erdö és öreg Füzes erdö erössebb homokos földböl állanak. A bal Duna partja a felsö Tábla végén a Chlinski árok torkáig alatson, lejtös iszapos karaju homokos agyaggal vegyes földböl álló, de a Rakossi major domb fele hamar emelkedik. A Chlinski árok torka alatt a bal Duna partja egy kis darabon magassabb a leg nagyobb viz állásnál, azutánn középszerü magasságú, menetelen, iszapos karaju, homokos agyaggal vegyes földböl álló. A Chlinski arok a Szöd felöl jövö Mlinski árokbol ki szakad, s a ki szakadása mellett azért van el töltve, hogy a Mlinski arok felül folyó vize a kanalis utján a réteket táplálja. A Mlinski Árok a Szödi hegyek közzül zúgással jön, alább a Szödi malomtol tartoztatva a Nagy rét lapossan el terül, és kiváltképpen minek elött a viz le vévö arok el készült volna a Szödi és Gödi réteket gyakran el boritotta, most egy kis arok vezetti a vizet a malomra nagyobb ásott árok pedig a Gödi pusztán keresztöl vezeti a fellyebb folyó vizet a Dunába.

A bal part mellett levö homok dombok sárga sivány homokbol állanak és többnyire meg vannak gyepesedve, a rétek pedig fekete homokos agyaggal vegyes földböl állanak.

Melczel János leírása a sződi folyószakaszról a Duna Mappációhoz kapcsolódóan. 1826. június 8.

 
Az első észak kelleti Osztálynak 54dik Táblán való Duna környéke meg irása

A nagyobb Wátzi Duna ágát adja elö ezen Tábla a Tekintetes Pest Vármegyébe helyeztetett Tótfalu kamaralis falu, Póts megyer Gróf Eszterházy János faluja Sződ Hertzeg Grassalkovits faluja és Nagy Wátz Püspöki város határain. Az ezen Táblán láttatos Wátzi Duna ága annal inkabb alkalmatos a hajókázásra, mivel a partjain annyi folyó homok nintsen és a zátonyok a bal part felé vannak, a jobb parton pedig jó vontató útja és elég mély vize van; ugy hogy kissebb vizkor is felfelé vontathatnának a hajósok, az alább levő zátonyok nem akadályoztatnának. Azon oknál fogva ás a kétszeri által változás miatt a hajók többnyire a Tótfalusi Dunán vontatnak felfelé, és tsak nagyobb vizkor kerülnek a Wátzi nagyobb Dunára. Az aláfelé sietö hajók többnyire a Wátzi Dunán járnak tsak kissebb könnyen forgatható hajók evedzenek a nagyobb vizkor a Tótfalusi Dunán aláfelé. A jobb Duna partja ezen a Táblán egész a Somos kortsmáig egyenlö magasságú, tsak nagyobb árviztul öntödik el a közel levö partos földig, menetelen és meg gyepesedett, fövenyes karaju homokos agyaggal vegyes földböl álló. A Somos kortsmánál a jobb Duna partja magassabb a leg nagyobb viz állásnál meredek, sárga homokos földtől álló iszapos karajú. A bal Duna partja tsak a felsö Tábla végén keveset szakadozó, egész a Rákos Tó be szakadásáig alatson, lejtös, részerént bokrokkal be nött, barna homokos agyaggal vegyes földböl álló iszapos karaju. Azon alól a bal Duna partja a malom árok be szakadásáig meg alatsonabb, igen lejtös, homokos földböl álló, iszapos karaju.

A Sződ Rákosi major mellett a bal Duna partja magassabb, lejtös, barna homokos földböl álló, iszapos karaju, de közel hozzá mindjart partos homokos hellyek vannak. A bal part mellett levö rétek tsak az Ország útig alatsonak, s az ár vizektöl gyakran öntödnek el, de az Ország út mellett hirtelen emelkedik a föld, és messzire tartó homokos mezőre el terjed. A malom árkon a Szöd Rákosi malom harom köze van építve, fel viztöl hajtódik, tíz lábnyira emeli a vizet szárazságba a viz fogyatkozásba szenved, ár vizkor pedig az al viz miatt nem foroghat, de meg is közönséges esztendöbe 7 holnapig öröl.

A nevekedö ár viz a jobb partján elöször a Nagy Arokba onti magát a Somos kortsma alatt és onnan felfelé folyván a Nagy Árok laposait önti el, azért a Tótfalusi lakosok tőtéssel gatolják a fel szolgáló vizet a Póts megyeri határnál mindazonáltal a jég szorúlás által okozott igen nagy ár viz útat talál, és sok hellyeken a Tótfalussi Duna ár vizével öszve szakad. A bal Duna partján a nagy ár viz éppen tsak az Ország útig árad ki. A leg negyobb ár viz 1775dik esztendőbe vólt és 2" magassabb vólt mint a Sződ Rákossi malom ablak talpa.

(§349 "A leg nagyobb sárviz itt vólt 1775dik esztendőben a melly 2' magossabb vólt a Póts Megyeri kortsma északi ajtó küszöbjénél")

Melczel János leírása a vác-sződ folyószakaszról a Duna Mappációhoz kapcsolódóan. 1826. június 4.

 
Az első észak kelleti Osztálynak 58ik Táblán való Duna környeke meg irása.

A Wátz alatt folyó nagyobb Duna ágát adja elő ezen Tábla a tekintetes Pest Vármegyébe helyeztetett Tótfalu kamaralis falu és Nagy Wátz Püspöki város határain. 

Az ezen a Táblán láttatos Wátzi Duna ága itt is annál inkább alkalmatos a hajókázásra, mivel a partjain annyi folyó homok nintsen és tsak egy zátony van a bal part fele a mélly a kis szigettől felfele egész a Wátzi Nagy hidig nyulik, a jobb part alatt pedig elég mély viz, és a jobb parton jó út szolgál a hajo vontatására, ugy hogy kissebb vizkor is el járhatnak a  felfelé vontató hajok ha az alább levö zátonyok nem akadélyoskodnának. Az alabb levö sok zatonyok miatt és a kétszeri által változás miatt többnyire a Tótfalusi Dunán vontatnak a hajósok felfelé, és tsak nagyobb vizkor kerülnek a Wátzi Dunára. Az aláfele sietö hajók tobbnyire a Wátzi Dunán járnak, tsak kissebb könnyen forgatható hajók evedzenek a Tótfalusi Dunán aláfele.

A jobb Duna partja ezen a Táblán általjában magas, tsak a nagyobb ár víztöl fel érhetö a Bolhavár körül pedig a leg nagyobb viz állásnál is magassabb, de mindjárt utánna lapossabb a föld, melly a közel lévö partig el öntödik.

A jobb Duna partja általjába menetelen, meg gyepesedett, homokos agyaggal vegyes földből álló, és fövenyes karaju.

A bal Duna partja a Füzes mentibe alatson gyengén lejtös, iszapos földből álló, fákkal be nőtt iszapos karaju. A Puskas patak be szakadása alatt a kis Deretske szélén a bal Duna partja középszerü magasságú, meredek, szakadozo, barna homokos agyaggal vegyes földböl álló.

A Deretske rétek mentébe való bal Duna partja középszerü magassagu, meredek, szakadozó, barna homokos agyaggal elegyes földböl álló, iszapos karaju.

2010. július 12., hétfő

Villámlátogatás a Mohácsi-szigeten

 
A Mohácsi-, más néven Margitta-sziget a folyószabályozás következtében szűnt meg létezni. Ez a 25 km hosszú 16 km széles sziget a Duna árteréhez tartozott, állandó település rajta egészen a múlt századig nem alakult ki. Az árvizek rendszeresen elborították, a legutolsó 1956 márciusában tarolta le jégtábláival.


A sziget legfontosabb régészeti emléke a dunafalvi strandon látható, szemben a dunaszekcsői löszfallal, melyen Lugio római tábor állt (szép kép Lugioról). Contra Florentiam (Dunafalva) erődítménye Septimus Severus császár uralkodása alatt készült el. Központi épületből és két oldalfalból állt, melyek egy belső udvart fogtak körül, ahol a hajók biztonságban horgonyozhattak. Az ilyen erődök fontos pontjai voltak a barbár területekkel zajló kereskedelemnek. Ez a Barbaricumban épült hídfőállás biztosította a Maros völgye felől érkező Daciai kereskedelmi és hadiutat. Tavaly a Nemzeti Múzeum végzett ásatást a területen.


A sziget belsejében az idei év nagy esőzései révén visszatért a víz a régen elhagyott medrekbe, visszatért az egykori vízivilág. A belvíz ugyanis azokban az elhagyott, alacsonyabban fekvő egykori medrekben gyűlt össze, melyeket a szántóföldi művelés még nem tudott elegyengetni a téeszesítés óta.


A Mohácsi-sziget magasabb pontjain előbukkanó dolomitrögöket a kollektivizálás után ledózerolták, a maradékra termőföldet hordtak, melyet most az esővíz mos le. Felesleges munka a javából. Dolomitrögök a kukoricatáblában.


A Mohácsi-szigetet kelet felől a Bajánál kiágazó Baracskai-Duna határolta, egykorvolt medrében részben a Sugovica és a kisebb vízhozamú Ferenc-tápcstorna fut, mely elsősorban öntözési célokat lát el. Ebbe a csatornába szivattyúzzák jelenleg is a szántóföldekről a növényvédő szerekkel, műtrágyával és gyomirtóval szennyezett belvizet. Ennek hatása ha nem is annyira látványos, mint a Kőrösökön, de megmutatkozik a pipáló halakban és a halomba rakott busatetemekben. A tápcsatorna gyűjti össze továbbá a Vaskút és Bácsalmás felett "emelkedő" 171 méter magas Ólom-hegyről érkező vizeket.

A szabályozás révén a Baracskai-Duna vízhozama a Mohácsi főágba került, nagyban elősegítve a szekcsői löszfal pusztulását. Az egykori Lugio táborának felét már elvitte a Duna. Ez egyfelől magyarázható a Duna  pleisztocén óta tartó fokozatos nyugat felé vándorlásával, másrészt az antropogén geomorfológiával, ami ebben az esetben egyértelműen a folyószabályozás.

2010. július 6., kedd

Milyen magas a Gödi-sziget?

 
Régóta foglalkoztatott az a kérdés, hogyan lehet a legjobb közelítéssel megrajzolni egy sziget domborzatát. Próbáltam GPS-szel, azonban 30-40 cm vertikális pontatlanság mindig adódik. Ahhoz, hogy a vízborítás szintjeit mérni lehessen ez sok. Lehetne csinálni szintezéssel, ehhez viszont nagyon komoly felszerelés, szintezési alappont, és legalább 2 segítő szükséges. Ez a módszer nagyon pontos adatokat szolgáltat,  de több napos munka lenne, még egy 10 hektáros sziget esetében is. 
Aztán kigyulladt a villanykörte, amikor megláttam a Biológiai Kutatóintézet kerítését a sziget menti Duna-parton.


Íme a gondolatmenet:
  1. A szürke bevonat magassága megegyezik az árvíz legnagyobb szintjével.
  2. Az árvíz legmagasabb szintjét, a tetőzést rögzítik a mérőállomások, a vízügy, értéke olvasható a Hydroinfon is. Tehát ez egy konkrét szám, a mi esetünkben centiméterre pontosan még nem tudom, körülbelül 740 cm Vácott
  3. Ezt az értéket vízmércekapcsolattal át lehet számolni a Gödhöz legközelebb eső mércére, ami a surányi vízmérce. Ez egy aprólékos munka: leválogatni az adatpárokat, és diagramon ábrázolni őket. Így megkapjuk mi az az egyenlet, amibe behelyettesítve a váci adatokat megkapjuk a surányiakat.
  4. A surányi vízmérce 0 pontja meg van határozva tengerszint feletti magasságra. 
  5. A surányi vízállást hozzá kell adni a 0 pont tengerszint feletti magasságához és megkapjuk azt a szintet, ahol a Duna tetőzött m.B.f értékben.
  6. És itt következett a mai terepi munka:


Az iszapbevonat szinte minden fán megtalálható. A Nagy-Duna parti oldalon hiányoznak inkább, gondolom a erősebb szél és a beverő csapadék miatt. A vízsebesség ugyancsak meghatározhatja az iszapbevonat létét-vagy nemlétét, ez is indokolja, hogy miért a gödi oldal fáin tartósabb ez a jelenség.

Alaptérképnek a 2009-es gégömb (googleearth) felvételeit nyomtattam ki 4 darab A4-es oldalon. Ezeken a fákat szinte lombkorona szerint meg lehet különböztetni, akár nagyságuk, akár fajtájuk szerint. A fűz lombja világosabb, míg a nyárfáké sötétebb. Ahogy méregettem próbáltam keresztszelvényeket is felvenni, nem csak az egyes fák adatait. Egyéb eszközeim egy mérőszalag egy ceruza és egy fényképezőgép voltak. Északról dél felé haladva mértem meg egyes fákon az iszapkéreg magasságát.

Keresztszelvényeket vettem föl a sziget északi részén, az egykori zátony előterében, a két sarkantyúnál és köztük, valamint az egykori (1951-es) sziget déli csücskénél.


Az adatokat nem fogom itt közzétenni. Egyrészt mindenki egyszerűen utánajárhat, másrészt akinek kell majd elkéri személyesen.

Ez a józan paraszti észen alapuló módszer igazolta minden előzetes feltételezésemet. Elsősorban arra kerestem a választ, hogy elborítja-e a LNV a sziget egészét, másrészt azt, hogy mennyire. Ugyanakkor próbáltam az egyes szigetfejlődési momentumokat megtalálni, ábrázolni. Azokat, amelyek létezését az 1951 óta rendelkezésre álló légifotók alapján előre valószínűsíteni lehetett.

Sajnos a közelgő vihar és az idő-, és fényhiány megakadályozta, hogy a sziget déli részét is megvizsgáljam, de nagyon valószínű, hogy oda már egy hosszabb mérőszalaggal kell majd visszatérnem.