Oldalak

2015. december 28., hétfő

A gerjeni Nagy Homokzátony


A Duna mellett csöndesen megbúvó kis település, Gerjen neve mostanában gyakrabban kerül elő a sajtóban. Ezt annak köszönheti, hogy a paksi atomerőmű közelsége miatt ide tervezik megépíteni a Paksot Kalocsával összekötő új hidat.


írta: Schell Gergely


Pedig a 800 éves Gerjen sok mindenről híres lehetne. Fogathajtó-versenyéről, rockfesztiváljáról, kompátkelőhelyéről, ártéri erdejéről, halászatáról, hagyományőrzéséről és vallási életéről is. Apropó: ha valakit kenun vagy kerékpáron hozna erre az útja, ki ne hagyja a töltés oldalában található kikötői kocsmát!


Ahogy az lenni szokott, a falu végső helyét és formáját a Duna szabályozásakor nyerte el. Korábban a folyam körbemosta a dombot, ahol a néhány házsornyi település állt, megközelíteni is csak csónakkal lehetett. Később, azaz ma már rendezett, szellős utcák sorakoznak valamivel odébb sakktáblaszerűen. Ártéri erdeje, fattyú- és holtágai ma is művelés alatt állnak, vadászatra, horgászatra és halászatra is alkalmas vidék ez. A falu széléről rálátni az erőműre.


Helybeliekkel beszélgetve hallottam először a Nagy Homokzátonyról. Strandok felől érdeklődtünk, akkor mondták el, hogy a helyiek nyaranta birtokba veszik a hosszú, lapos területet. Többször is nekifutottunk, hogy megtaláljuk, ám próbálkozásaink nem jártak sikerrel. Amikor a legtovább jutottunk az ártéri erdőben, az áradó Duna állta utunkat. Utólag persze tudjuk már, távol vettük be magunkat az erdőbe, célunktól jóval északabbra, így legfeljebb a Dunáig juthattunk volna ki. Végül tettünk egy próbát a katolikus templom mellett, és egy jó tízperces sétával elértük a homokzátony északi csücskét. Az erdőben traktorral is találkoztunk, útközben horgászoktól tájékozódtunk, érdemes-e továbbhaladnunk. Azt javaslom, ne sötétedés előtt vágjunk neki az ártéren való átkelésnek, mert visszafelé nehéz a sötétben botorkálni az ösvényen.


Alacsony vízállásnál jó 2,5 kilométer hosszan gyalogolhatunk a zátonyon dél felé. Nem csak vadmadarak, de halak, kagylók, csigák megfigyelésére is lehetőségünk nyílik. Róka- és madárnyomok között lépdelve magányos horgászt pillanthatunk meg ladikjában üldögélve. A naplementék gyönyörűek itt, és ha gumicsizmát húzunk, jó ötven-százméternyire is begyalogolhatunk a Dunába. Emberrel az említett horgászokon kívül egyáltalán nem szoktunk találkozni, igaz, mi ősszel fedeztük fel a helyet.


Egy madármonitoringgal foglalkozó TDK-dolgozat a következőket írja a Dunának erről a szakaszáról:

“A három nagy kiterjedésű zátonyunk közül az 1515-14 fkm-nél található a második. Ez a tőkés réce (Anas platyrhynchos) és a sárgalábú sirály (Larus michahaellis) vonulásában és telelésében játszik kiemelt szerepet alacsony vízálláskor. A zátonnyal átellenben a bal parton szinte minden évszakban horgásznak. A zátony főleg nyáron, napozó turisták kedvelt helye, ami igen nagy zavarással jár az ott pihenő madarak számára. Télen rendszeresen vadásznak ezen a részen.

A zátonyt téli időszakban a ludak éjszakázó helyként használják. A zátony alatti
folyamkilométernél ível át a Duna felett kettő magasfeszültségű vezeték. A madarakra gyakorolt hatását aligha vizsgálta bárki is, minden esetre feltételezhetően zavarja őket.
A fajszi szakasz egy enyhe délnyugati kanyarral kezdődik. Itt a part köves, kősarkantyúk sehol sem lassítják a sodrást. A nyugalmas parti köveken úszó récék gyakran gyűlnek össze, nem ritkán ezrével.

Galériaerdők mindkét oldalról keskeny sávban szegélyezik a folyót. A faddi oldal beépítése 2006-ban kezdődött, amikor is egy hatalmas gabonatárolót építettek közvetlenül a partra, annak minden egyes segédlétesítményével együtt.

A zavarás megnőtt, de a távolabbi kősarkantyúk biztonságos öblei menedékül szolgálnak az úszó récék csapatainak és kormoránoknak.” 
(Tamás, 2007)

Ottjártunkkor kárókatonákat és sirályokat figyelhettünk meg, a part menti kobolyán pedig hattyúcsalád riadt fel közeledtünkre.


Nem véletlen, hogy kedves kirándulóhelyünkké vált a Nagy Homokzátony. Természetközelisége és mégis valószerűtlen látványa hamar egy más tudatállapotba repíti az embert. Ha igazak a hírek, szerencsére az új híd Gerjentől északra épül majd, így legfeljebb az építkezés és a járművek zaja háborgatja majd ezt a különleges vizes élőhelyet. Aki teheti, nézze meg, élje át. Csak arra kérek mindenkit, ahogy a folyamhoz, úgy a zátonyhoz is tisztelettel közelítsünk.

Felhasznált irodalom:
Tamás Ádám (2007): A Duna Harta - Baja (1546 - 1479 fkm) közötti szakaszán végzett vízimadár monitoring eredményei. http://www.fagosz.hu/fataj/2008/03/040/TDK_TamasAdam.pdf

2015. december 21., hétfő

Megjöttek a hódok Szigetszentmiklósra!

 
Tavalyi cikkünk nyomán rengeteg megkeresést kaptunk, hogy mennyire sok helyen lehet találkozni az emberemlékezet óta nem látott hódokkal. Ebben a cikkben illusztráltuk a hódok gödi munkásságát, melyet idén is folytattak, jóval nagyobb ütemben. Láttak hódot Pilismaróton, Zebegényben, Surányban és a Ráckevei Dunán a Czuczor-szigetnél is. Úgy néz ki a terjeszkedésük megállíthatatlan a Duna mentén. Becz Miklós saját szigetszentmiklósi megfigyeléseiből írt cikket és saját képeivel illusztrálta. 


Két éve is láttam egy gyanúsan rágott fát a Taksonyi- hókonyban, de akkor arra gondoltam, hogy ez egy nyilvánvaló képtelenség: normális hód mit keresne a legzsúfoltabb megyében... Tévedtem.

Ma délután, december 20-án véletlenül rátaláltam a Taksony-sziget bejáróján több helyen, a hód rágásnyomaira.
Az első a part felől, olyan hatalmas, derékvastagságú fa volt, hogy inkább egy beteg ember művének tartottam a jellegzetes ceruzahegyezős nyomok ellenére. Ez egy stégbejáró közepén állt, ami széles nádason át vezettet a parttól a horgászállásig. 
 

A második területen 3- 4 kivágott fát vagy fácskát találtam. Ezen a helyen a rágások annyira frissek voltak, hogy a fa sebei néhol még nedvesek voltak.
Ezen a helyen látható volt az is, hogy a kivágott fát arasznyi, vagy könyöknyi hosszúsági darabokra rágta, és hogy a háncsot fogyasztotta el. A vízben a partszegélyen sok- sok ilyen méretű, kopasztott darabka úszott. Ezek vastagsága a virslitől a csukló vastagságig terjedt.
Egy 20 cm törzsármérőjű fát a hód úgy döntött ki, hogy az a vízbe zuhant. Ez számomra is hasznos volt, kikötő mólóként szolgált. Innen (a kidőlt törzs mellől) könnyen kikövetkeztethető volt, hogy milyen módszerrel dolgozott: a kérget a víz felől, a vízből fejtette le. A vízbe dőlt fatörzs közepén a kérget meghagyta ahol az számára túl magas volt, máshol az alacsonyabb helyeken egészet lefejtette. A metszőfog párok nyoma felülről lefelé mutatott. Így csak a vízben "állva" lehet dolgozni a vízbe dőlt fán. A felszín alá szorult ágról a teljes kérget lefejtette...


Itthon kiméretem egy leválasztott kéregdarabon a rágásnyomon szélességét: a két metszőfoggal egyszerre 22 mm-es sávban lehetett vésni. Keményen meg kell a hódnak dolgozni minden falatért. A függőlegesen meghagyott, még ki nem döntött fákon, látszott az is, hogy milyen magasra ér fel az állat. Sajnos, ezt nem mértem meg. Kb. combközépig ágaskodhatott fel.


Visszafelé evezve a sziget felől is találtam több jellegzetes, de régi rágást. Ezeket sokkal korábban kóstolhatta meg, de a lombhullás óta nem jártam erre, ősszel a víz felől még nem nem volt látható. Itt olyan ágrészt is találtam, amin látszott, hogy az állat pofája kb. ökölnyi szélességű lehetett. (egy ilyen méretű mélyedést rágott az ágvillába alsó részébe.) Ez a fotó a régi és új rágást mutató képpárán látható.

A hód étlapján fűz és nyár volt a fő fogás.

Enyhe a tél. Érdemes volna felkészülni egy éjszaki megfigyelésre...

Írja meg nekünk, ha esetleg más is találkozott ezen a télen hódokkal!

2015. december 14., hétfő

Partra vetett szigetek 5. - Hatos-sziget


Kisvíz-körképen mutatjuk be a Szentendrei-szigetet körülölelő szigetvilág sorsát a 2015. évi alacsony vízállás idején, azért, hogy dokumentálhassuk a állapotokat. Ilyenkor a mellékágak kiürülnek, a víz helyén lágyszárúak zöldellnek. Ez egyfelől siralmas helyzet a pocsolyákban vergődő ottmaradt halakkal, másfelől remek alkalom feltérképezni a többnyire vízzel borított mederformákat. Aprócska sziget a Hatos a Szentendrei-Dunaágban, többnyire víz is veszi körül, lássuk idén ősszel hogyan nézett ki!

A Hatos-sziget déli irányból.

Szentendre legdélebbi szigete, a Hatos/Sárkány valahogy így fest olyankor, amikor szigetként viselkedik. Érdemes összehasonlítani a tavaly nyári állapotokkal, amikor Budapesten mért 165 centiméternél éppenhogy körülvette a Duna. 

Idén ősszel kissé más volt a helyzet, pedig még az egy métert sem érte el a vízállás csökkenése. Mivel a hatos a part domború oldalán helyezkedik el, alapból sekélyebb helyzetben van, mint a szemközti part. Helyzete előre is vetíti a sorsát, beavatkozás nélkül hamarosan összenő majd a parttal. Pedig a mellékága többnyire még víz alatt van, bár a 2015-ös év második felében ilyesmi szinte egyáltalán nem fordult elő. 

A szigettől délre kavicsbordák nyúlnak a folyóba, mintha valaki sóderből épített volna sarkantyút a hajósok kedvéért. Köztük viszonylag mély gödör-öblök találhatók, ahol nem lehet csak úgy áttolni a kerékpárt, sajnos mélységük miatt kerülőt kell tenni. 

Zátony-mintázatok a szigettől délre

A Hatos elsősorban a vízitúrázók számára ismert tájékozódási pont, a horgászok mellett a vadkempingezők hallhattak már róla a blog olvasóin kívül. Nevét amúgy a hatos folyamkilométer tábláról kapta. Viszonylagos ismeretlensége miatt érdekes, hogy egy alaposan kitaposott földút vezet be rá a töltésről. Úgy tűnik a honvédség levonulása óta is járnak be ide gépjárművek. 

A kiszáradt mellékág

Kis szigethez keskeny mellékág tartozik, az is ki volt száradva már jó ideje. Hogy honnan lehet ezt ilyen biztonsággal megállapítani? Úgy, hogy az ősszel lehullott összes levél ott volt a kiszáradt iszapon, legfeljebb a szél halmozta őket át néha, a víz biztosan nem. Legmélyebb pontjain volt némi nedvesség, amely az esővízből, vagy a talaj nedvességéből származhatott. 

Vékony sziget, átlátni a fák között

A Hatos kicsiny sziget, egyszerre rövid és keskeny (~200m hosszú és ~55 m széles), amit a fák sűrűségéből lehet megállapítani. Közöttük így lombhullás után, mint egy fasoron keresztül átderengett a kék ég. 

Kitűzés

A mellékág legalacsonyabb pontját gondos kezek egy karóval jelölték meg az erre vetődő hidrológusok örömére. A legmagasabb pontját pedig egy hevenyészett, a levelek alatt alig észrevehető kőszórás mentén találjuk. Nehéz eldönteni, hogy ez egy hivatalos mellékág elzáró kőgát maradványa, vagy valaki más dobálta össze. Mindenesetre a vízáramlásnak nem nagyon áll az útjába. 

Hová-hová?

A főági part meredekebb, szűkebb a  bejárható szárazulat a víz és a fák között. Bár a már bemutatott földút még éppen elfér. Legkülönösebb része ez a kettős sordonykötél, melyet elnyel a Duna.

A Hatos észak felől

Északi betorkollásánál csillogott némi víz, de a gazok (főként a keserűfüvek) már elkezdték meghódítani ezt a szakaszt is. A beáramló víz által kivájt csatorna megvan, epekedve várva a csapadékosabb időjárást. Éppúgy, mint a Hatos/Sárkány-sziget, melyek érdemes vízi járművel felkeresni középvíz idején is!

2015. december 8., kedd

Ungnád Dávid utazása a Dunán - Budától Nándorfehérvárig, 1572-ben


Befejező részéhez érkezik Ungnád Dávid császári követ dunai útja. Nándorfehérvár alatt már gyalogszerre váltanak a rossz hajózási viszonyok miatt. Bejárjuk az 500 évvel ezelőtti Tolnát-Baranyát, virágzó mezővárosokat, romos várakat. Kiderül, hogy miért volt ebben a korban Nándorfehérvár még Budánál is szebb, kik lakták, milyen őrség védte. Főhősünk kikocsizott mohácsra is a gyászos emlékű csatatérre, ahol egy öreg katona kalauzolta őket. A krónikaíró ugyan eltéveszti Veresmart falu pontos helyzét, de ez mit sem von le útirajza élményéből!


Ráckevére, egy hosszú, nagy mezővárosba érkeztünk, melyben a törökök és Salm Eck gróf az úr.
A magyarok, kivéve az urakat, jórészt kálvinisták, a többiek rácok, akiknek szép, festett templomuk van. Falain körül és középütt sok gyertya függ, lefestették az apostolokat és Máriát a gyermek Jézussal a karján - őket imádják, akár a többi szentet. Kis keresztek is fekszenek az oltáron. Bár a görögkeleti vallást követik, szertartásaikat pápista módon végzik.
A mezővárosban nagy vásárt tartanak, Bécsből is jönnek ide a kereskedők, ide küldik gyermekeiket is a magyar szó megtanulására.
A Duna mindkét oldalán szép ligetek közt haladtunk, valamivel lejjebb, jobbra egy szép szőlőhegy terül el. Egy magyar falunál és erősségnél, Paksnál, öt mérföldre Ráckevétől, megálltunk, éjszakára tábort vertünk. A magyarok mindenféle ételeket hoztak nekünk. Ettől kezdve török kíséretünk pontos őrséget adott, nehogy nagyságos urunkat felbosszantsák, és ezért a portánál - a török udvarban, Konstantinápolyban - nehogy kegyvesztetté váljanak, hiszen azokat is keményen megbüntetik, akik a budai elindulás előtt ebédünket ellopták, és eltávoztak. 25-én reggel elindultunk Paksról, mindvégig szép ligetek közt haladtunk, ahol gyümölccsel teli alma- és körtefák voltak. 10 órakor Tolnánál voltunk. Nagy mezőváros a Duna jobb partján, öt mérföldre Pakstól. Ezek, szintúgy, mint néhány más, Buda alatti mezőváros és falu lakói hűségesek császárunkhoz. A töröknek is szolgálnak, a császári felségnek is adóznak, hűek maradnak hozzá, így is akarnak meghalni. Nagyobbrészt kálvinisták, részben ariánusok. Nincsenek tudós prédikátoraik, kevesen értik a latin nyelvet, kisegítik magukat magyarul.
Gonosz, tolvaj, áruló nép is lakik köztük, csaknem Bulgáriáig szétszórva, ők a rácok. Horvátul beszélnek, mert onnan valók, elismerik Szent Pál leveleit, babonájuk és vallásuk csaknem olyan mint a görögöké, sok keresztényt elárulnak, néhánynak segítenek is sok pénzért. Jól ismerik a keresztény földre vezető utat. Gyakran segítenek a törököknek, hogy embert és állatot rabolhassanak. Mivel Tolnától Nándorfehérvárig kellett magunkat eleséggel ellátnunk, ezért ezen a napon pihentünk, és egy polgár házában vacsoráztunk.
A magyarok mindenféle étellel és kitűnő borral láttak el, különösen hatalmas dunai pontyokkal. Egy tizennégy fontosat és egy tizenhat fontosat, a kettőt három magyar krajcárért vásároltunk. Vannak harminc fontosak is, kövérek és szélesek, de nem olyan hosszúak. Húsa és zsírja csaknem mint a disznóé.
Kálvinisták, e helység prédikátora Wittenbergben tanult, most podagra gyötörte. Beszéltem a tudatlan káplánjával is. Az alattvalók, akár a paksiak, mindkét császárnak hódolnak, irántunk hűségesek, jószívűek voltak. 26-án reggel 4 órakor elhagytuk Tolnát.



Csupa szép ligetek között Tolna és Fajsz vagy Baja között - mely erősség a Duna bal partján -, sok hajó közt, ahol bal kézre a ligetek is véget értek, a hajón utazás közben prédikáltam Zakariás himnuszáról. Az ebédet is egy bal parton fekvő faluban költöttük el, ennek nevét nem jegyeztem fel.
Innen három óra múlva három puszta templom szép romját, közel hozzá Veresmart nevű falut és fölötte fekvő elpusztult várat hagytunk hátra jobb kézre. Itt kilenc ökör úszott át hajónk előtt a Dunán. Nemsokára Mohács mezővároshoz érkeztünk.
Mivel még volt elég időnk, nagyságos uram egy jó fél mérföldes úton kocsival arra a helyre hajtatott, ahol az utolsó magyar király, Lajos, harmincötezer emberével háromszázezer törökkel megütközött. A csatát elvesztette és meghalt. Ez a hely most részben puszta, részben szántóföld. Amikor ott jártunk, telt kalászok nőttek rajta. Még látni azokat az árkokat, ahol az ágyúk álltak és ahová a halottakat eltemették.
Innen négy mérföldnyi távolságban magas hegyet láttunk, ahol Pécs fekszik, tőle hét mérföldnyire Sziget. Aztán megtekintettük a helyet, ahol Lajos király a csatából menekülve átlovagolt a mocsáron. Már átért, azonban lovával elesett, vízbe veszett, megfulladt. Ezt egy öreg magyar mutatta meg, aki velünk utazott, és maga is részt vett a csatában.
...
27-én hajnalban elindultunk Mohácsról. Szép ligetek közt haladva jobbról egy falut találtunk, mellette a Dunán két malmot, majd meglehetősen magas hegyen egy vár romos falait. Nem messze ettől kellemes helyre értünk, ahol dombon egy szétdúlt templom szép falait láttuk. Itt kiszálltunk, de ebédidő táján továbbhajóztunk, és öt órakor ahhoz a helyhez értünk, ahol a Dráva Stíriából jőve a Dunába ömlik. Alatta jobbról szép hegysor emelkedik, Éjszakára Erdőd alatt ütöttünk tábort, a szép vár egy városkával együtt eléggé magas hegyen van, ahonnan tíz mérföldnyire ellátni. Itt minden szép, derűs, sík és termékeny. Amikor este hajónknál imádkoztunk, egy török valamit szólt a többiekhez, a többiek erre, mint előbb, nagy hangon Allah, Allah, Allah hu-t kiáltottak. Azt mondják, a hu a szívükből fakad.
28-án kora reggel továbbhajóztunk, és hét órakor Vukovárra érkeztünk. Szép vár a Duna jobb partján egy hegyen, és meglehetősen nagy mezőváros veszi körül. Itt gondoskodtunk élelmiszerről, és Vukovár és Atyavár - rácul Otin egy fehér vár - között a Dunán hajózás közben prédikáltam, Máté evangéliuma 5. fejezete nyomán pünkösd után a hatodik vasárnapon: Legyen a ti igazságotok, stb. Atyavár alatt fekszik egy kedves kis város, Rác-Újlak. A Dunánál falak, nyaraló és vadaskert romjai vannak. Azt mondják egészen a városfalakig húzódott, a kertet körülvevő falak még láthatók. Újlak alatt Zerevik puszta vára fekszik. Felső-Újlaktól Nándorfehérvárig Magyarország legszebb szőlőskertekkel, szántóföldekkel ékes hegylánca található.
Éjszaka Péterváradnál ütöttünk tábort, az erődítményt egy Péter nevű magyar úrról nevezték el. Hegyen fekszik, távolról is szép látvány tornyaival. Azt mondják, a török nyolcvanezer embert vesztett el az ostromakor. Akkor sem tudták elfoglalni erővel, hanem a kiéheztetés vezetett az átadáshoz. Kevés ágyút láttunk benne, kettőn Ulászló, egyiken Ország János egykori szerémségi püspök neve olvasható. Egyébként semmi különösebb nincs, az őrség nyomorúságos kunyhókban tartózkodik, olyanokban, mint Komáromban. Egy toronyépítményben, mely olyan kerek, mint egy török templom, sok bőrzsákban lisztet tartanak. Különben olyan az élet, mint más helyeken. 29-én reggel Karlócára értünk, nem messze Péterváradtól, és elláttuk magunkat élelemmel, délben Zimony felé megálltunk Zalánkeménnél. A bal oldalon egy hegyen szép vár fekszik, Titel a neve, alatta folyik a Tisza a Dunába. Ezen a napon pihentünk, megtekintettük a városkát, mely szét van osztva, mintha két város volna. Egyik része a várral együtt a hegyen fekszik, falak veszik körül, más szép nincs benne mint a kertjei. A másik részben, a hegy alatt, rácok élnek, templomukat is megnéztük, apácáik, papjaik fekete ruhában járnak. Néhány kenyér fölött imádkoztak, amit azután fölajánlottak nagyságos urunknak, a templom előtt, ahol rájuk találtunk. A templomot képek és bálványok is díszítik az Újtestamentumból, mint a pápistáknál. Felül kerek, mint a török templom.
Június 30-án 9 órakor érkeztünk Nándorfehérvárra. Egy fél mérfölddel följebb van egy falu, ahol a naszádokra fölszerelték a zászlókat és az ágyúkat. Ennél a városnál folyik a Krajnából folyó Száva a Dunába.


A város épületei és üzletei valamivel szebbek, mint Budán, mert a török császár is szép kőépületeket emeltetett, és kiköveztette az utcákat. A legszebb üzleteik a dalmáciaiaknak, ragusaiaknak vannak. 
A várost törökök, zsidók, rácok és ragusaiak lakják. Az utóbbiak pápisták, papjuk egy szerzetes barát. Ráckevétől idáig minden városban és mezővárosban élnek rácok és törökök. Szerzeteseik, apácáik, papjaik vannak, Újlakon férfikolostor, Zimonyban zárda barátoknak és apácáknak. Fehérváron az élelmezési raktáruknál és lóistállójuknál kötöttünk ki, ez hosszú ház.
Hatvan meglehetősen nagy hajót láttunk a Dunán, melyek élelemszállításra készültek császárunk ellen, mert úgy vélték, nem küldi az adót, és ezért háborúra készülődtek. Ezen az estén követek jöttek a bégtől. Nikápolyig más hajókra akart minket átszállítani, mert a miénk részben - hasonlóképpen az úré, és az, melyen a lovakat visszük - túl nagy. A Duna néhány szűk szakaszán nem tudnánk átjutni. Hamarosan újabb hírvivő jött, szárazföldön kell utaznunk, mert eddig nem volt szokás, hogy eddig vontassanak a vízen hajót.
...
A városban és kívül szépek a kertek, és szép néhány iparos háza is. Különösen az a négy nevezetes, melyeket kőből, téglából egyformán négyszögletesre építettek, tetejük ólom, középütt szép, kövezett piac van. E házak két emelet magasak, az egyik kamra a másik mellett, mindegyikben tűzhely található. E házak közül a legnagyobb, mely elsőnek készült el, nincs messze a ragusai boltoktól. Van benne szép nagy csarnok, mindkét oldalán mindenféle mesterségek üzletei, igazi iparosváros, szabók, vargák, késgyártók, posztósok számára. A sok új kőépület - melyeket fogoly keresztényekkel, főleg az itt nagy számban lévő olaszokkal építtettek - és a sok szép kert Budát is fölülmúlja. Pedig mennyivel szebb lehetett valaha pompás épületeivel! E néhány kőépületen kívül a többi ócska kunyhó, deszkából toldották össze, és zsindellyel fedték. Együttesen a tíz templom, a fürdők, a lóistállók, az említett négy iparosház, a bég épülőben lévő házával együtt, melyet a városon kívül emeltet, a legelőkelőbbek. A város messziről jelentős látványt nyújt, ehhez különösen hozzájárul a vár, öt nagyszerű, ólommal és bádoggal fedett tornyával. Ezek meglehetősen magasak, maga a város részben hegyen, részben a síkságon fekszik. A várban nem találunk több nevezetességet, mint az említett öt tornyot a belső várban. Az egész várnak két része van, mindkettőt fal veszi körül. A külső várban fakunyhók épültek, ebben laknak a katonák, a csőcselék népség, a könnyű fegyverzetű hadak. Innen fahíd vezet tovább. A vár belső részében tartják a hadifelszerelésüket, ágyúkat, lándzsákat, nyársakat, lőport, ami a miénkkel nem hasonlítható össze. Esztergomban, Visegrádon, Budán, Péterváradon és Nándorfehérvárott együtt nem találtam annyi hadieszközt, mint az egyetlen Komáromban. Budán és Nándorfehérváron is elég löveg akad, nagy ágyúk is, de minden egy rakáson hever pusztulóban, kereke kevés ágyúnak van. Ebben a belső várban is látható néhány régi vért, sisak, mell- és karvas, melyet Lajos király csatája után hoztak ide, Buda és Fehérvár közt szedték össze.
...
6-án és 7-én nagyságos urunk gyengélkedése miatt Nándorfehérvárott csendben pihentünk, mivel életéért aggódtunk. 8-án elhagytuk a várost és hajóinkat, nagyságos uram a legszebbet, melyet leginkább kívánt, a budi pasának ajándékozta. 

2015. november 30., hétfő

Partra vetett szigetek 4. - Luppa-sziget


Kisvíz-körképen mutatjuk be a Szentendrei-szigetet körülölelő szigetvilág sorsát a 2015. évi alacsony vízállás idején, azért, hogy dokumentálhassuk a állapotokat. Ilyenkor a mellékágak kiürülnek, a víz helyén lágyszárúak zöldellnek. Ez egyfelől siralmas helyzet a pocsolyákban vergődő ottmaradt halakkal, másfelől remek alkalom feltérképezni a többnyire vízzel borított mederformákat. De vajon elegendő volt-e az idei kisvíz, hogy hazánk egyik legszebb dunai szigete partra vetődjön?

A Luppa-sziget a "pannóniai" oldalról, háttérben az Egyfás

Hétköznap meglehetősen kihalt a Luppa-sziget környéke így november közepén. A turisták, nyaralók, kerékpározók vízitúrázók elmaradoznak és a szigetlakók sem állnak sorban a "komp"-nál, hogy átjussanak a Luppára. Ha lenézünk a szigetre a Megyeri hídról alig látunk némi változást. A sziget déli csúcsa kissé elnyúlt, a kalászi parton hatalmas kavicszátony bukkant elő. Tetején halvány csík lászszik. Ez a mederből származó, mozgásban lévő kavicsgerinc, amely a kompaktált üledék tetején rakódott le. A Luppa-sziget cirkálóként úszik a Szentendrei-Duna kellős közepén még ilyen kisvizes időszakban is. Azonban ha közelebbről megvizsgáljuk már korántsem ilyen idilli a helyzet.
               
Az áramvonalas déli szigetcsúcs

Hajdanán a Luppa-sziget karcsúbb volt, de ha ma odalátogat valaki ismeretlenül, nem tudná megmondani melyik oldal töltődött fel az elmúlt 80 évben. Szerencsére a parcellázás-kori térképek válaszolnak erre a kérdésre. A feltöltődött területen ma már rét és ártéri erdő található. És nagyon úgy néz ki, hogy hasonló sors vár a kalászi partra is. 

A betonozott lejáróra rakódott iszap vastagsága komoly problémát jelez

A Megyeri híd tövétől kezdődően a kalászi oldalon hatalmas kavicszátony bukkant elő. Ez az Ebihal büfén túl fokozatosan megy át finomabb szemcsés üledékbe, mely elképesztő vastagságban rakódik le a parton. A fenti képen látható lejáróról rendszeresen tisztítják a rárakódott üledéket, így lassan egy löszmélyút kezd kialakulni. Az iszap már meghaladja a fél méteres magasságot. 

Kavicszátony nőtt a Luppa felső csúcsán

Éppen a feliszapolódott parttal szemben, a Luppa-sziget északi csúcsán egy hatalmas zátony nőtt. Kissé magasabb vízállásnál önálló zátonyt alkot, most azonban teljesen összenőtt a szigettel. Ezen a kemény, összecementálódott kavicssivatagon nem nő semmiféle növényzet. A sziget csúcsától körülbelül 140-150 méterre nyúlik északkeleti irányba. Közvetlenül a szigetcsúcsnál találjuk a legmélyebb részét, ahol egy surrantón a jobb oldaliból a bal oldali mellékágba áramlik át a víz. Ennek nyoma egy áramlási csatorna, mely egy vizes ujjként nyúlik bele a zátony tömegébe még ilyen alacsony vízállásnál is. 

Kavicsos part a Luppa keleti oldalán

A kavicszátony elvékonyodva követi a szigetet mindkét oldalon. Amikor a '30-as években felparcellázták a szigetet szép szabályos orsó-formája volt, később oldalirányban meghízott, de most kisvízkor érdekes módon ez a zátony egészíti ki szép orsó-formájúra a sziget valamivel tömzsibb felső csúcsát.

Kavicsos part a Luppa nyugati oldalán

A Luppáról távozóban a kishajóval csak csáklyázással lehetett útnak indulni. A hajótest alatt még sokáig látszódott a folyó feneke, köszönhetően a kisvíznek és a mostanában tapasztalható tiszta Dunának! 

2015. november 21., szombat

Partra vetett szigetek 3. - Szürkő-sziget


Kisvíz-körképen mutatjuk be a Szentendrei-szigetet körülölelő szigetvilág sorsát a 2015. évi alacsony vízállás idején, azért, hogy dokumentálhassuk a állapotokat. Ilyenkor a mellékágak kiürülnek, a víz helyén lágyszárúak zöldellnek. Ez egyfelől siralmas helyzet a pocsolyákban vergődő ottmaradt halakkal, másfelől remek alkalom feltérképezni a többnyire vízzel borított mederformákat. Harmadik állomásunk egy rendhagyó hely lesz, amely nem is érdemli meg a címben szereplő jelzőt.

Oligocén agyagrétegek, háttérben a Szürkő-sziget

Dunakeszi és Horány között rejtőzik a Szürkő-sziget. Valódi rejtelmes, megközelíthetetlen helye ez a Dunának és ennek főként természetföldrajzi okai vannak. Pedig lakott hely, lábakra épített nyaralók pettyezik legmagasabb részeit, bár többet elnyelt az enyészet. Kishajó nem jár ide, mindenki a maga hajóját használja, a horányi és a keszi parton lévő nyaralók is távolinak tűnnek. A távolságnak az oka pedig a Duna. 

Hajómosás a nyaralók tövében

Kisvíz idején a Duna ugyanúgy néz ki körülötte, mint középvíznél. A horányi oldalon is széles medret látunk, tehát a Szürkő-sziget egyáltalán nem partra vetett sziget. 

Horányi oldal

Egy nagyobb zátony található az északi és egy a déli, alsó szigetcsúcson. Mindenhol máshol meredek partok övezik, amelyek hirtelen szakadnak a Dunába, ezért a sziget mérete a vízállás függvényében csak nagyon kis mértékben változik. A legérdekesebb dolgok a Szürkő körül még ilyenkor is a mélyben rejlenek. 

A sziget pusztulását jelző tuskó

Ahogy átkelünk a komppal Horányból Dunakeszire eleinte a motort sem nagyon kapcsolja be a révész, hagyja magát sodortatni az árral. Egészen a római romokig ereszkedünk, majd óvatosan lassan indul a komp át a túlsó partra. A kalauz kérdésemre elárulja, hogy a zátony miatt kell ekkorát kerülni, a Szürkő-sziget ugyanis messze nyúlik dél felé. Kis része a víz felett látható a megfeneklett hajók és egy kipusztult fűzfa tövében. Ez a fűzfa jelzi a sziget elmosódását, pusztulását. Részben az elmosott anyagból épül a déli zátony tömege. A hajózó úton sincs minden rendben, a kalauz szerint a balparton kibukkanó oligocén agyagból felépülő rétegfejek is messze benyúlnak a hajózóút szélét jelző bójáig. 

A zátony felszínre bukkanó része

Elszigeteltségével egyedülálló helyzetben van a Szürkő-sziget a magyarországi Duna-szakaszon. Ha a hordalékviszonyok nem változnak reménykedhetünk benne, hogy ez még sokáig így marad!

2015. november 19., csütörtök

Partra vetett szigetek 2. - Egyfás-sziget


Kisvíz-körképen mutatjuk be a Szentendrei-szigetet körülölelő szigetvilág sorsát a 2015. évi alacsony vízállás idején, azért, hogy dokumentálhassuk a állapotokat. Ilyenkor a mellékágak kiürülnek, a víz helyén lágyszárúak zöldellnek. Ez egyfelől siralmas helyzet a pocsolyákban vergődő ottmaradt halakkal, másfelől remek alkalom feltérképezni a többnyire vízzel borított mederformákat. Második állomásunk egy majdnem partra vetett sziget lesz, a Megyeri híd tövében. 


Nevezetes sziget az Egyfás a Szentendrei-Dunán vízitúrázok körében. A megtévesztő nevű szigeten növő két fa (fűz és fehér eper) tájképi jelentősségű értéket képvisel, ha hihetünk a sokak által vitatott legendának, a Petőfis papír tízforintos hátulján is feltűnik zöldes árnyalatban. Középvíznél magasabb vízálláskor egy zátonyra futott uszadék fatörzs benyomását kelti. Átmeneti képződménynek tűnik, olyan fának, amelyet az első komolyabb árvíz vagy jégzajlás elpusztíthatna, ennek ellenére a legkésőbb a '60-as évektől kezdve Dobó István szilajságával dacol az őt ostromló Dunával.


Meglepő, de igaz: Budapesten mért 68 centiméteres vízállásnál még mindig sziget az Egyfás! A Szentendrei-szigettől egy alig 10 méteres csatorna választja el a szigetecske talapzatát adó kavicszátonyt. A csatorna oldalát alkotó kavicszátony meredeksége alapján ez a medrecske elég mély ahhoz, hogy alacsonyabb víz esetén is legyen benne áramlás. Az öblözetben zajló zátonyképződés további nyomait látjuk a szigettől északra, ahol a madarak örömére két kisebb zátony bukkant elő. Az Egyfástól délre pedig egy hatalmas parti zátony nőtt a Szentendrei-szigethez. 


A Luppa-sziget környezetében zajló feliszapolódás már eltüntette a Tündér-szigetet, felhizlalta a Luppa-szigetet és zátonyokat épített a szentendrei-szigeti oldalon. Ennek következtében jött létre az Egyfás-szigethez kapcsolódó nem is kicsi zátony. Csak éppen többnyire a Duna alatt tanyázik. A mostani alacsony vízállás idején a középpontnak számító fákhoz képest a zátony északra 80, dél felé 50 méterre nyúlik. Déli része szélesebb, körülbelül 60 méter, északi nyúlványa 20 méter széles. 


A 2015. évi alacsony vízállásnak köszönhetően felírhatjuk az Egyfást a "valódi" dunai szigetek közé, hiszen az év minden napján a Duna öleli körül. Kivéve természetesen azokat az időszakokat, amikor a fáknak is csak a búbja látszik ki az árvízből, de ez a nagyobb dunai szigetekkel is előfordul.

2015. november 14., szombat

Partra vetett szigetek 1. - Torda-sziget


Kisvíz-körképen mutatjuk be a Szentendrei-szigetet körülölelő szigetvilág sorsát a 2015. évi alacsony vízállás idején, azért, hogy dokumentálhassuk a állapotokat. Ilyenkor a mellékágak kiürülnek, a víz helyén lágyszárúak zöldellnek. Ez egyfelől siralmas helyzet a pocsolyákban vergődő ottmaradt halakkal, másfelől remek alkalom feltérképezni a többnyire vízzel borított mederformákat. Elsőként a Váccal szemben lévő Torda-szigetre látogatunk, mely általában szigetként viselkedik. Mostanában kevésbé.


Két sarkantyú közé szorítva tengeti életét a Torda-sziget a tótfalusi parton. Általában Tordáknak nevezik ezt az ártéri erdő-mellékág együttest, jelölve  azt, hogy itt több szigetről van szó. A kompnál lévő Révész-sziget (alias Pokol-sziget a csárdáról, vagy Rabok-szigete a szemközti börtönről), valamint a felette lévő Paradicsom-sziget tartozik még ide, bár ezeket a neveket gyakorta keverik. 2015. november 10-én Vácnál mért -22 centiméteres vízállásnál a külső sziget alsó része egy sivataghoz hasonlított leginkább, sívó homokkal és néhány szárazságtűrő növénnyel megspékelve. Ezt a részt az alsó sarkantyú halmozta fel, mely lelassította a vízáramlást. 

A Torda-sziget 1982-ben - 33 év alatt a homokzátonyon erdő nőtt.

Ez a sarkantyú majdnem a Duna közepéig nyúlik be, felépítése lépcsőzetes, a lépcsők a part felé emelkednek. A legalsó lépcsőn, még ilyen vízállás idején is zúgva bukik át a víz. A sarkantyún felnövő fűzfákat pedig mostanában hódok csócsálják. 

A Torda-sziget alsó csúcsa a sarkantyú végéből fényképezve.

A nyaralók már eltűntek a megszokott helyükről, a szigetcsúcsról. A mellékágban a homokot felváltja a kavics, majd a szentendrei-szigeti oldalon az agyag és az iszap. Két helyen csillog még némi vízfelület, ezek jelölik a meder legmélyebb pontjait. Egyik a külső oldalon a sziget közepe táján, a másik a betorkollás alatt pár méterrel, utóbbi a kisebb.

A nagyobbik maradvány vízfelület.

A meder alja viszonylag egyenletesen sík, de kirajzolódik egy keskeny, pár méteres csatorna. Nemrég előfordulhatott, hogy volt némi vízutánpótlás, erre utalnak a két oldalt húzódó. finom szervasanyagból lerakott fekete szintvonal-csíkok (alsó két képen jobban látszanak). A szigeti oldal meredekebb, a part felé fokozatosan emelkedik a térszín az ártéri erdő irányába, melyen túl még ott van egy másik - jóval elhanyagoltabb - Duna meder.
                             
A kisebbik maradvány vízfelület.

A sziget felső csúcsánál egy kavicszátony zárja le a mellékágat, melynek egy részén egy facsoport nőtt, önálló szigetté alakulva. A Torda-szigethez közelebb eső része felé mélyebb a meder, emelkedő vízállásnál itt bukik át először a Duna. Pontos érték nem ismert, de váci 124 centiméteres vízállásnál van vízáramlás a mellékágban. E névtelen szigetecske másik részén iszapos a meder, remekül megőrződtek benne az ide inni járó haszon- és vadállatok lábnyomai.

A mellékág bejáratát eltorlaszoló turzás

A legkisebb Torda-sziget magját zöldellő fű rajzolja ki, rajta fiatal füzes nőtt. Előterében laza, mozgásban lévő kavicstakaró borítja a medret, mely hordalék-utánpótlást közvetlenül a főágból kap. 

Zöldellő szigetecske nőtt a kavicszátonyon

A sziget északi csúcsa lassan hátrál. Egy elpusztult fa törzse jelöli az egykori pontot mementóként, mögötte egy újabb törzset mosott alá és döntött ki a vízáradat. Felkészül a mögötte következő fűzfa. A sziget déli csúcsa sem épül, ott inkább a strandolók pusztítják a meredek partot (és a fákat).

Fapusztulás a hátráló szigetcsúcson

A meredek part pusztulásának két fő oka van, az egyik a középvízi (hajók által keltett) hullámzás. Ez az állandó vízmozgás lassan kimossa a fák gyökerei közül a szemcséket, majd amikor a fa elveszíti az egyensúlyát, saját súlya alatt dől ki. A másik ok a nagyvízi szervesanyag-szállítás. Ez lehet egészen apró lebegtetett hordalék, de lehet méteres törzsátmérőjű nyárfa is (a Tordáknál is találni ilyen partra vetett óriásokat), ami komoly károkat tud okozni a partmenti fákban. 

Viszonylag mély és növényzettől mentes a mellékág felső szakasza

Szerencsére a betorkollás jó állapotban van, ami azt jelenti, hogy ilyen kisvíznél sem telepedett meg rajta a növényzet és a hullámzás révén helyenként juthatott beljebb is némi Duna víz. A hordalékformák is arról árulkodnak, hogy ez az anyag nem kötött meg, hanem mozog, sajnos befelé a mellékágba, ahonnan nagyon nehezen tud kimosódni az alsó sarkantyú miatt. 

A felső sarkantyú és a rajta pihenő madarak

Annak ellenére, hogy a sziget áramlási viszonyai kedvezőtlenek a két sarkantyú miatt, az év nagy részében szigetként viselkedik, mégha sekély is a mellékág. Kb. 1 méteres vízszintemelkedés újra fel tudja majd frissíteni a kiszáradó mellékágat. Összességében a Torda-sziget ennyire alacsony vízállásnál partra vetett szigetként viselkedik, de a helyzete nem reménytelen. 

2015. november 12., csütörtök

A Duna láthatatlan titkai


A Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpont 2015. november 24-én kedden ismét megszervezi a Kutatóhelyek Tárt Kapukkal rendezvényt, amelynek központi témája a vizekhez kapcsolódó ízeltlábúak élete lesz.



A rendezvény címe: A Duna láthatatlan titkai - A gerinctelen gengszterektől a táplálékhálózatokig
Helyszín: MTA ÖK Duna-kutató Intézet, 1113 Budapest, Karolina út 29.
Időpont: 2015. november 24. Kedd 10:00-15:00

Részletes program és regisztráció:
http://mta.hu/esemeny_2015/?event=5272



A látogatók filmvetítéseken, előadásokon, laborlátogatásokon és standokon ismerkedhetnek meg az MTA Ökológiai Kutatóközpont és a vácrátóti Nemzeti Botanikuskert érdekes kutatási témáival és a vizek élővilágával. Bemutatjuk az édesvizek rejtett életmódú gerinctelen lakóit, Kriska György, az MTA ÖK Duna-kutató Intézet osztályvezetője és Magyar László Gerinctelen gengszterek című, 22 perces térhatású filmjében, amely a gödöllői Nemzetközi Természetfilm Fesztivál technikai díjai közül a legjobb 3D versenyfilm címet érdemelte ki. A műben az édesvizek anyagforgalmában fontos szerepet betöltő élőlények általános bemutatásán túl a néző szembesülhet a csigapióca, az acsalárva, a víziskorpió és a botpoloska hátborzongató zsákmányszerzésével is. Bemutatásra kerül az ELTE Videostúdió Hét vadász című filmje is, mely a víz alatti világ legérdekesebb és legeredményesebb ragadozó rovarjairól szól.


Az érdeklődők ismeretterjesztő előadásokat is hallgathatnak az ízeltlábúak poláros fénnyel végzett választásos kísérleteiről, a pollinációban kulcsfontosságú rovarcsoportokról, valamint a kétszárnyúak szerepéről az ökoszisztéma-szolgáltatásokban. Emellett nagyobb léptékű áttekintő előadás hangzik el a táplálékhálózatok szimulációjáról és az élőhely-rekonstrukciókról is. A nap folyamán a látogatók betekintést nyerhetnek az MTA ÖK Duna-kutató Intézet laboratóriumaiba, megismerkedhetnek a Dunában őshonos és invazív állatcsoportokkal, a nagy teljesítményű pásztázó elektronmikroszkóppal. A vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert munkatársai gyógynövény-bemutatóval, interaktív botanikával is várják az érdeklődőket.

2015. november 8., vasárnap

Dömsödi paradoxon


Dömsödön nehéz eldönteni, hogy több sziget van, vagy egy sincs. Azt is nehéz eldönteni, hogy melyik meddig tart és mi a nevük egészen pontosan. Magyarország egyik legérdekesebb szigetét, a Somlyó-szigetet kettévágták egy öntözőcsatornával, így keletkezett a Felső-sziget. Ha Felső-sziget van kell lennie Alsó-szigetnek is, amit azonban többnyire Dabi-szigetnek neveznek, egy olyan településről ami hivatalosan 1939 óta nem létezik. Ebben a bejegyzésben az utóbbi szigetről lesz szó.


Sok víz lefolyt a Dunán a honi térképezés kezdete óta, de a Dabi-, vagy más néven Dömsödi Alsó-sziget semmit sem változott. Ugyanis már a legelső térképeken sem jelölték szigetként, legfeljebb a felirata és a színezése (azaz a területhasználat) utalt arra, hogy itt egy régi szigetről, egy mélyebben fekvő területről van szó. A Duna Mappáció térképén több holtág nyoma látszik a Dömsöddel összenőtt Dab településtől nyugatra. Dabi-szigetből pedig mindjárt kettő is van. A felsőbb Dabi-szigetet testvériesen kettéosztották Dab és Dömsöd között (pontozott vonallal a közigazgatási határ), míg az alsó teljes egészében Dabé.
Nagyon úgy tűnik, hogy Dab település feliratát a feledékeny térképész utolólag rajzolhatta fel.


Mintegy harminc évvel később, a XIX. század közepén a Dabi-szigeten erdőt látunk, talán ezért is nevezték Wald Inselnek, azaz Erdő-szigetnek. Az ártéri ligeterdőt utak hálózzák be, ezeken közelíthették meg a Duna-Tisza-köziek a Ráckevei-szigetre tartó révet. Csupán egy kiszáradt árkot látni a holtág helyén, míg a bal oldalon látható - felirat nélküli - Somlyó-sziget medrében még folyik a Duna, nem úgy, mint manapság.


A mapire.eu térképei között található kataszteri felmérés pontosabban kirajzolja a közigazgatási határt és a sziget morfológiája által befolyásolt birtokszerkezetet. Dunával párhuzamos homokdomb-vonulatok és köztük ívesen kanyarodó mélyedések teszik változatossá a domborzatot. Mintha egy övzátony-sarlólapos sorozatot látnánk, ha ne tudnánk, hogy annak éppen a szemközti - domború - oldalon kellene képződnie. Tovább bonyolítja a helyzetet az etimológiai káosz, miszerint a dömsödi rész Alsó-sziget, a dabi fél szigetet pedig "Zátony"-ként tünteti fel a térkép. A Somlyó-sziget déli elvégződése legalább következetesen Felső-szigetként szerepel.


Az etimológiai sokszínűségen valamennyit javított az, hogy 1939. január 1-én egyesítették a két községet, ezentúl kiesett a forgalomból a Wald-Insel, az Alsó-sziget és a Zátony névváltozat és maradt a Dabi-sziget. Ami már sajnos nem sziget, de ne szaladjunk ennyire előre.

Szerencsére Dömsödnél a Ráckevei-Duna már-már kezd emlékeztetni egy valódi folyóra, legalábbis a szélességét tekintve. Itt már nem olyan nyeszlett folyócska kinézetű, mint például Csepelnél, ahol a meder a felismerhetetlenségig szűkült. Azaz kb. olyan széles, mint a Dömsödi-Holt-Duna ahonnan a Dabi-sziget "nyílik". 


A települést egykor a Védgátsor védte a Duna áradásaival szemben, ma már a Kvassay- és a Tassi-zsilip vette át ezt a feladatot. Emberemlékezet óta nem volt rá szükség, mindenesetre mai napig meghatározza az ártér és a mentett ártér határát, még így árvizek nélkül is.  Mostanában leginkább kutyasétáltatásra és kerékpározásra használják. Íve követi a Dabi-sziget egykori mellékágát. 


Ez a mellékág a  Dömsödi-Hol-Dunából ágazik ki a Bucsi köz és a Dabi-szigeti út kereszteződése közelében. Utóbbi alatt egy áteresz található, melyen lassan csordogál a pataknyi vízmennyiség. Az is kiderül majd, hogy hol ér vissza ez a víz a Ráckevei-Dunába, ugyanis nem ott ahol kellene. Az idilli alföldi táj nem sejteti, hogy egy dunai sziget mellett sétálunk. Hétköznap a fűzfák árnyékban, tábortűz mellett szundikáló közmunkások szerves részét képezik a tájnak.


A partját bal kéz felől szántóföldek és mezők kísérik, a szigeti oldalon viszont itt-ott felbukkannak nyaralók, köztük ligetek, erdősávok, mezők és szántóföldek mozaikja. Mélysége sehol sem haladja meg a fél métert, szélessége maximum 3 méter. Jobbára csatornának néz ki és ha a térképre nézünk meglepődve tapasztalhatjuk, hogy nem is tévedtünk, hivatalos neve ugyanis Tassi-főcsatorna. Vize egyrészt a Ráckevei-Dunából származik, másrészt a környék csapadékvizeit gyűjti össze, melyek a sziget fentebb említett mélyebb részein gyűlik össze. Halakat elvétve látni benne, néhol békák ugrálnak közeledtünkre a vadkacsák közé.
  

Azon, a helyen, ahol a sziget végét kellene találnunk, és az átereszt vissza a Ráckevei-Dunába csupán bezártnak tűnő vendéglátóipari egység van. A Tassi-főcsatorna pedig halad tovább kilométereken át párhuzamosan a Dunával egészen a Tassi-zsilipig, ahol eléri a Kiskunsági-főcsatornát. Tehát a Dabi-sziget nyugati csúcsa a mellékág-elzáró vízügyi munkálatok következtében "kissé" elnyúlt.
   

Egészen máshogy fest a sziget északnyugati része, azaz a Ráckevei-Dunára néző part. Itt végig a legkülönböző formájú nyaralók sorakoznak, saját stégekkel. Biztonságból annál kevesebb van, mindegyik házon kerítésen kamera + "xy security által védett terület" tábla található. De bárhol sétálunk a Ráckevei-Duna mellett ugyanezt láthatjuk. A nyaralók közötti utcákat a Kerekzátony-szigeten látott ösvényekhez hasonló utcácskák kötik össze, ahol két kerékpáros is alig fér el egymás mellett (ráadásul a sarkokon még le is kellene szállni róla, mert nem lehetne menetből bekanyarodni).


A házak stílusából ítélve nem túl régen parcellázhatták a területet. Míg a dömsödi Felső-szigeten találunk két világháború között épült villákat, addig a Dabi-szigeten inkább a szocializmusból ismert innen-onnan hazavitt/szerzett/talált építőanyagokból összeeszkábált nyaralók tűnnek a legrégebbinek. Természetesen vannak újabb építésű, modern házak is (egy-kettőben laknak állandóan), de nem ezek dominálnak. Sok az eladó és sok az elhanyagolt, gazdátlan nyaraló is.
  

A dabi-szigeti eklektikusság azonban a kerítések stílusában köszön vissza leginkább. Nincsen két egyforma kerítés a szigeten. A szigeti individualizmusnak köszönhetően az ember önkéntelenül is elkezdi fényképezni a százféle kerítést. Anyaguk lehet léc, drót, beton, tégla, a legkülönfélébb öntött vagy hegesztett vasrácsok. Sőt, itt még a legegyszerűbb drótkerítést is feldobják néhány kovácsoltvas hallal. 


A Dabi-szigetről híd vezet át a Felső-szigetre, ahol a holtág egy átereszen keresztül folyhatna vissza a Ráckevei-Dunába. Csakhogy itt a Ráckevei-Duna ömlik a holtágba, ami egyszerűen azt jelenti, hogy a folyó itt "visszafelé" folyik. Erre az érdekes jelenségre nem találtam magyarázatot.

Végezetül illene kitérni arra pontosan mi is az a címben említett paradoxon a Dabi-szigettel kapcsolatban: a sziget neve még megvan, a falué már nincs. A sziget már nincsen meg, a falu még megvan.