Oldalak

2019. szeptember 30., hétfő

Az utolsó dunai jeges árvíz repülőgépről


Dr. Fülöp András: Szarvasbikák, gépmadarak c. könyvében részletesen ír egy általunk már más szemszögből körüljárt témáról; a Duna 1956-os "árvízvédelmi" bombázásáról. Beszámolója számunkra azért érdekes, mert ő maga is részt vett pilótaként a jégtorlaszok bombázásában. 

1956. Március 11. Baja Fortepan/Plesovszki Ákos/77843

Amennyiben az 1956-os év csak október 22-ig tart valószínűleg a jeges árvíz miatt vonul be a történelemkönyvekbe. Az októberi forradalmi események fényében az utolsó dunai jeges árvíz emléke elhomályosult, legfeljebb a hidrológusok és a magyarországi alsó Duna-szakasz érintett településeinek helytörténészei emlékeznek rá.

Ez az árvízkatasztrófa méreteit (vízállás, vízhozam) tekintve a legnagyobbak közé tartozik Magyarországon. Ha pedig mindazokat az időjárási jellemzőket nézzük, amely egy árvizet Magyarországon jeges árvízzé tesz, az 1956-os katasztrófa tankönyvi példa is lehetne. Hiszen mi is kell egy jelentős jeges árvízhez?

  1. Kemény tél, amelynek következtében masszív jégpáncél fedi a Dunát
  2. Nyugatról érkező enyhülés, amely először a felsző szakaszon indítja meg a zajlást, rászabadítva ezzel a jégtáblákat a még álló jégre az alsó szakaszon. Ezért sem jellemző a jeges árvíz a Tiszán).
  3. Az enyhüléssel egyidőben jelentős mennyiségű csapadék hullik az Alpok vízgyűjtő területén

1956. Március 11. Baja Fortepan/Plesovszki Ákos/77844

1956. márciusában mindhárom feltétel egyszerre volt adott. A felsőbb magyarországi szakaszt az mentette meg a töltésszakadástól, hogy az 1954-es szigetközi árvíz után példamutató gyorsasággal hozták rendbe az árvízvédelmi műveket, valamint meg is kotorták a folyót.

1956-ban az árvízvédelmi védekezést a vízügyi igazgatóságok végezték az Országos Árvízvédelmi Kormánybiztos irányítása alatt. Részt vettek a munkálatokban a különféle minisztériumok, sőt gyárak, üzemek szakszervezetei, valamint az érintett települések tanácsai által mozgósított helybéliek is. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság számai szerint 1956. március 11-én 38 000 fő dolgozott az árvíz megfékezésén. Gépesített védekezés folyt a szárazföldről, a vízről és a levegőből is. Elsőként ugyanis Dunaföldvárnál jelent meg olyan jégtorlasz, ami töltésszakadással fenyegetett. A jégtorlasz felett pedig rövidesen megjelentek a Magyar Néphadsereg légierejének repülőgépei, hogy éles bevetésen semmisítsék meg az "ellenséges" jégtorlaszt. És itt adnánk át a szót Dr. Fülöp Andrásnak, aki Tácról és Kecskemétről felszállva maga is részt vett a bombázásban:

"Március elején kaptam parancsot, hogy egy csatarepülő csoporttal (6 gép) települjek át a kecskeméti betonos repülőtérre. Innen aztán harci körülmények között kell a Dunán keletkező jégtorlaszokat szétbombáznunk. [...] Jelentettem a felderítő repülés után, hogy a hatalmas kiterjedésű úszó jégtáblák már elérték a gátak tetejét, hamarosan áttörnek. Rettenetes látványban volt részünk, ahogy a jég, mint valami óriás kard, lemetszi a gátat és a mögötte levő termetes fákat, melyek rádőlve heverésztek a leborotvált tanyákkal, gazdasági épületekkel, mindennel, ami csak az útjába került. A kisméretű, 25 kg-os bombákkal a jégtáblák szétaprózása semmi eredményt nem hozott, mert a víz hatalmas erejű sodrása azonnal összezárta a jeget, sőt még torlaszt is képzett a bomba által vágott réseknél. Ezt a módszert – javaslatomra – tovább nem alkalmaztuk. A bombázást körülbelül Kiskunlacháza magasságában kezdtük el. [...] Az időjárás nagymértékben nehezítette dolgunkat. Általában alacsony felhőalap és hóviharok váltakoztak, 300-400 méterről nem lehetett zuhanó vetést végezni. Vízszintes repüléssel pedig csupán nagy pontatlansággal, eredménytelen próbálkozás lett volna. A torlaszok csak szaporodtak, mögöttük a fölemelt jégtömbök pusztítását nem lehetett közömbösen szemlélni. Tenni kellett valamit. Ha a felhőalap 400 méternél nem alacsonyabb, akkor a jégtorlasz elérése előtt felrántom a gépet meredek emelkedésbe, majd azonnal zuhanásba nyomom, mikor meglátom a célt, és ha az a kívánt helyzetben van, kioldom a bombát, s uzsgyi, fel ismét a felhőbe – a szükség törvénye. Abszolút szabálytalan volt, igen nagy gyakorlottságot igényelt, s még így is éreztük némelykor az általunk vetett bomba légnyomását. Jó párszor meg kellett ismételni a manővert, ha a cél nem a kívánt helyen jelent meg. Esetenként lakatlan terület felett körözgetve vártuk, míg elmegy a hóvihar a célterületről.
Dr. Fülöp András (1928-2008)
[...] Már a vége felé jártunk, mikor egyszer még hajnali sötétségben riasztottak. Azonnali felszállás, a feltorlódott jég a dunaföldvári hidat fenyegeti, meg kell tenni mindent a híd megmentésére. Gyors felkészülés, vágta a repülőtérre. Négygépes kötelékkel próbáljuk megoldani a kapott feladatot. A megbeszélés szerint Balogh Lajos meg én két-két 250 kilós, a kísérő géppár pedig kettő-kettő százkilós csomagot visz külső függesztéssel. A támadás iránya: a híd felől a jégtorlasz felé. Az első rácsapás üres gyakorló, a másodikból dobjuk a bombákat összevetéssel, együtt mindkettőt. A kép, ami elénk tárult a hídnál, szörnyű volt. A feltorlódott jégtömeg közepe körülbelül 50 méterre a hídtól már magasabbnak tűnt, mint a híd, ami eltörpült mellette. Soha életemben nem láttam hasonlót. Nagyon szép időt fogtunk ki, szinte szélcsend volt, s teljesen kivilágosodott, mire a helyszínre értünk. [...] Sok mindenre gondoltam, a pillanatok nehéz órákká nőttek; amikor már befejezettnek éreztem sorsom, mintha egy terelő kéz avatkozott volna közbe, úgy hajlott el bombáim íve a hídtól, bele az átkozott jéghegy közepébe. Óriási detonáció, az ötszáz kiló megtette hatását, középen kettévált a hegy. Először fölemelkedett, majd összeroskadva lassan elindult. Lajos utánam, nem sokat meditált, látta az eredményt, még rásegített. A többiek hasonlóan hibátlanul oldották meg, amit ránk bíztak. Itt és ekkor mi győztünk, nem a jég, mint sajnos sok más esetben, ahol részint az időjárás, részint egyéb okok miatt másként történt. Közvetlenül a jugoszláv határ közelében fejeztük be a jégtörést. Az áradat elöntötte Mohács szigetét, iszonyú pusztítást végzett. JAK–12-es gépre ültem át, a folyamőrökkel együttműködve menteni próbáltuk az embereket meg az állatokat. A még álló házak tetején, szalmakazlakon, amit már sodort az ár, próbálták menteni életüket, akik bennrekedtek. Ha rátaláltam emberre, állatra, elkezdtem körözni felette, jelzőrakétákat lőttem, rádión hívtam a mentőcsónakot. Sajnos, nem mindig érkezett időben segítség, amire odaért, már nem volt mit menteni. A kétségbeesetten integető, mentésért könyörgő emberek, a víz által sodort állattetemek látványa meg a tudata annak, hogy csak nagyon keveset tehetek, kitörölhetetlenül keserves érzés és emlék."


A bombázás ellenére a Duna hatalmas károkat okozott már Dunaföldvártól északra is; a visszaduzzadt folyó utat talált a tassi zsilip mellett a Soroksári-Dunába, alámosva és kibillentve a műtárgyat. Itt a régi töltések még sikerrel védték meg a mentesített árteret.

Még állt a földvári torlasz, amikor leszakadó jégtömbök zárták el a bogyiszlói átvágást, amely a Tolnai-Dunát vágta le annak idején a főágról. A töltéskoronáig felduzzadt folyó a jobb parton áttörte a töltést és elöntötte a Bogyiszlói-öblözetet. Ekkor a földvári torlasz is átszakadt és az addig visszaduzzasztott hatalmas vízmennyiség rázúdult a már átszakadt töltésre. A töltések a bal parton sem bírták a nyomást és átszakadtak; elsőként a Vajas-toroknál, Baja felett. Közben a jobb parti áradás a Tolnai-Dunán keresztül beleömlött a Sióba, majd újabb töltésszakadások miatt átözönlött a Gemenc területére és a Sárközbe. Az áradat Báta alatt tért vissza ideiglenesen  a főágba, hogy aztán egyenesen továbbzúdúlva öt helyen átszakítsa a Mohácsi-szigetet védő töltéseket.

Az 1956-os jeges ár során összesen 58 helyen szakadt át a töltés, 74 ezer hektár került víz alá, 39 településről 57 ezer embert kelett kitelepíteni.

Szerencsére azóta nem sújtotta ekkora dunai katasztrófa Magyarországot. Az árvízi károk felszámolása valamint a helyreállítási munkás során a töltéseket  sikerült olyannyira megerősíteni, hogy az 1965-ös három hónapos árvíz sokkal kisebb károkozással vonult le.

Utószó: Dr. Fülöp András katonai pályafutása még ugyanebben az évben véget ért, ugyanis tagja volt a Forradalmi Katonai Tanácsnak az állomáshelyén, és később nem volt hajlandó aláírni a tiszti nyilatkozatot, amelyben hitet kellett tenni a Forradalmi Munkás-Paraszt kormány mellett. Teherautó sofőri kitérő után végül a polgári repüléshez tudott visszatérni. 

Ajánlott és felhasznált irodalom:

2019. szeptember 24., kedd

Indul az év dunai szigete szavazás 2019 jelöltállítása!


Hagyományaink szerint a Dunai Szigetek blog 2019-ben is megrendezi az év dunai szigete szavazást. Ez lesz a hetedik szavazás a sorban és most ismét olvasóink segítségét kérjük, hogy ajánlják nekünk kedvenc dunai szigetüket!

Soroksár, Molnár-sziget (fentrol.hu)


Több száz létező és már eltűnt érdekes sziget található a Dunán, amelyek érdemesek arra, hogy az ország-világ megismerje őket. De melyik szigetet lehet nevezni a szavazásra? Bármelyiket, ami a Dunán van/volt. Lehet nevezni valódi dunai szigeteket, amelyeket minden oldalról víz veszi körül (pl. Margitsziget), lehet nevezni parthoz csatolt szigeteket (Pl. Kádár-sziget), és olyanokat is, amelyek már csak a nevükben szigetek vagy csak nagyon rövid ideig voltak azok (Pl. Imsós) és lehet olyat is nevezni, amely már réges-régen eltűnt (Pl. Ada Kaleh). Ihletért bátran lehet fordulni a blog jobb oldalán található címkéihez!

Eddig már hatszor osztottuk ki az "Év Dunai Szigete" megtisztelő címet, legutóbb a soroskári Molnár-sziget nyerte. Vajon idén ki lesz a befutó? 


A nevezett szigetek közül olvasóink választhatják ki egy selejtezőn azt a kettőt, amely megméreti magát a blog nevezettjével. Ez utóbbi csak a végső szavazás kezdetekor derül ki, de aki figyelemmel kísérte a idén blogot nem fog meglepődni. 

A nevezett szigetek közti selejtező szavazás 2019. október 1-től október 12-ig tart majd. Október 13-tól pedig december 31-ig lehet szavazni a három jelöltre. Eredményhirdetés hagyományosan az évzáró/évnyitó bejegyzésben várható 2020. január 1-én.

Szigetet nevezni a bejegyzéshez fűzött kommentben, vagy a facebook oldalunkon lehet, 2019. szeptember 30. (hétfő) délig. Jó lenne, ha minél több sziget közül lehetne majd választani!

2019. szeptember 19., csütörtök

Nézzük, miért fontos a hordalék a Dunában!


Miért gond az, hogy a Dunában kevés a hordalék? Miért, kevés benne a hordalék? Mihez képest? Ezekre a kérdésekre kaphatunk választ idén novemberben, amikor az Európai Unió DanubeSediment (Dunai Hordalék) pályázata lezárul és elkészül két fő dokumentum. Azonban az érdeklődők 2019. szeptember 19-én a Műegyetem központi épületében betekintést nyerhettek abba, hol is tart a pályázat. A workshopon a Dunai Szigetek blog is jelen volt.


A fél napos workshop bemutatta a szakmai munkacsoportok eredményeit valamint ismertette a lehetséges konkrét beavatkozásokat, valamint vita keretében a résztvevők hozzá is szólhattak az egyes témakörökhöz. A közel három tucatnyi résztvevő között jelen voltak a hazai vízügyi szervezetek képviselői, műegyetemi tanárok, a WWF képviselői és mindazok, akik a Dunával foglalkoznak. Mivel a workshop első mozzanata a projekt videó bemutatásával indult, ez az írás is ezzel kezdődik. A videó ugyan angol nyelvű, de a settings/subtitles alatt kiválasztható a magyar nyelvű felirat:


Mivel novemberben érkezik a hivatalos kiadvány, ezért ebben az írásban csupán olyan dolgokról esik most szó, ami valamely okból kifolyólag újdonság volt és a dunai hordalékviszonyokról átfogó képet adhat bárki számára. 

Elsőként érdemes leszögezni, hogy mi tartozik és mi nem tartozik a projekt kereteibe. A Danube Sediments projekt egyik legnagyobb erőssége, hogy adatgyűjtés címén összeszedték a Dunáról, valamint a mellékfolyók dunai torkolatához legközelebb eső mérőállomások összes hordalékadatát a mérések kezdetéig visszamenőleg. Már ez is hatalmas munka, de a dunai hordalékviszonyoknak még mindig csak kis szeletét jelenti ez? Miért? 

Azért, mert az egyes országok a Duna mentén nem egységes irányelvek alapján mérik a folyó hordalékviszonyait, hanem helyi szokások (és pénzügyi lehetőségek) szerint. Például a 46 mérőállomás közül van ahol minden 15 percben érkezik adat a hordalékviszonyokról, de van olyan ország is, ahol évente csupán 4-5 mérést végeznek egy adott szelvényben. Nem árulok el nagy titkot, hogy ez utóbbi kategóriába esik Magyarország, az összes többi dunai ország jobban áll nálunk ebben a tekintetben. Talán a legtöbb hozzászólás ebben a témában érkezett; jó lenne, ha a mérések hazánkban gyakoribbá válhatnának és akár be is lehetne iktatni néhány új hordalékmérő pontot. Ugyancsak fontos lenne, hogy a dunai országok azonos műszerekkel azonos szempontok szerint mérjenek, hiszen csakis így lehet a Duna 2860 kilométeres hosszára egységes 

Kétféle adatot mérnek ezek az állomások, a vízben lebegő és a fenéken görgetett, ugráltatott hordalékot. Utóbbi jellemzően nagyobb szemcseméret-tartományba esik: leginkább kavics és homok, míg a kisebb szemcseméretű ásványi anyagok jellemzően nem érintkeznek a fenékkel. E két tartomány mérése eltérő módszerekkel zajlik és a 46 mérőállomás többsége lebegtetett hordalékot mér, így a kutatók ezekből az adatokból pontosabb képet kaphatnak. Itt fontos leszögezni, hogy az összes hordalékmennyiség mindössze 10%-a görgetett. Ahogy megyünk vissza az időben, úgy fogynak el az adatok és úgy fogynak el a mérőállomások is. Itt jutunk el oda, hogy mit nem vizsgáltak a projektben: a geológiai értelemben vett dunai hordalékviszonyokat. Pl. azt, hogyan alakult ki az a több száz méter vastagságú szigetközi hordalékkúp. 


Lebegtetett hordalék mennyisége a Garam torkolatában (forrás

Az összegyűjtött adatok kiértékelésével vizsgálni lehet, hogyan változott az idők során a folyó által szállított hordalék mennyisége, össze lehet vetni a vízlépcsők építése előtti és utáni hordalékviszonyokat. Kiderül, hogyan változik a hordalék mennyisége a Duna teljes hosszában. Magyarországon a Duna medre Szob és a déli országhatár között a mérések kezdete óta évente átlagosan 3 centimétert mélyült. Ez a mélyülés nem egyenletes térben és időben, erről több érdekes adatsort is láthattunk. Általánosságban elmondható, hogy a jelen felé közelítve a meder egyre kevésbé mélyül, de lehetnek helyi eltérések, pl. egyes lokális kotrásokhoz kapcsolódóan. 

Talán a legérdekesebb adat itt hangzott el; évi kb. 20 millió tonna lebegtetett hordalék éri el a Fekete-tengert, amely a korábbi 60 millió tonnás adathoz képest 60%-os visszaesés. Ez az üledékhiány meg is látszik a deltán, ahol a tengerszint-emelkedéssel  tetézve jelentős parterózió zajlik napjainkban.  De hová tűnik az a körülbelül 40 millió tonna hordalék, amely nem jut el a torkolatig? 

Hordalék jellemzően két helyen halmozódik fel: a vízerűművek feletti tározókban, ill. a hullámtéren, ahová az árvizek rakják le. Ezen kívül néhány helyen a mederben is előfordulhat felhalmozódás, itt zátonyok képződhetnek. Mindhárom felhalmozódás komoly problémák forrása lehet, no nem a természetre, hanem az emberi létesítményekre és a gazdaságra. A tározók feltöltődése kapacitás csökkenéssel jár az energiatermelésben, a hullámtér feltöltődése alaposan megnehezíti és megdrágítja az árvízi védekezést, hiszen egyre magasabban tetőző árvizeket okozhat. A zátonyképződés pedig a hajózást akadályozza. A hordalékhiány önmagában pedig a part állékonyságát ronthatja, partomlást, -elmosódást és -csuszamlást okozva. Mindezek egyben meg is indokolják miért is fontos, hogy ismerjük a Duna hordalékviszonyait. 

Hordalék mintavételezésre használatos eszköz (forrás)

A hordalékviszonyok időbeli és térbeli vizsgálatán kívül a projekt másik fontos feladata, hogy olyan lehetséges beavatkozásokat ajánljon, amellyel a folyó hordalékviszonyában jelentkező anomáliákat korrigálni lehet. Ezek konkrét műszaki beavatkozásoktól egészen a mesterséges hordalék-betáplálásig terjedhetnek. Az elhangzott példák egy része már megvalósult vagy a Dunán, vagy más folyón. Ilyen műszaki beavatkozás lehet például a folyószabályozási művek átméretezése, pl a sarkantyúk részleges megbontása, koronaszintjük csökkentése (párhuzamosan a meder mélyülésével), ill. irányuk, formájuk átalakítása. Ebbe a kategóriába tartozik még az elzárt mellékágak megnyitása, pl. a Szabadság-szigetnél, meterséges mellékágak megnyitása, a meder szélesítése a partvédelmi művek elbontásával. Mindezek a beavatkozások azt a célt szolgálják, hogy a folyó ne egy (hajózó)csatornaként funkcionáljon, hanem változatos áramlási viszonyokkal változatos élőhelyet biztosítson az élővilágnak, ill. kedvező hatást gyakoroljon a hordalékviszonyokra. 

Parti zátony a Dunán (forrás)

2019. novemberben lesz a projekt záróeseménye, ugyancsak a Műszaki Egyetemen. Várhatóan ekkor jelenik meg a két fődokumentum az adatok elemzésével és a lehetséges beavatkozások áttekintésével. De aki nem várna addig; a Műszaki Egyetemen szeptember 27-én, a Kutatók Éjszakáján ismerkedhet meg a Dunával és az ő hordalékával, a mesterséges intelligencia szerepével és a számítógépes szimulációs eljárásokkal.

2019. szeptember 11., szerda

Hová tűnt a kisebbik Helemba-sziget?


A kisebbik Helemba-sziget. Esztergom, 1962. (fentrol.hu)

A címben szereplő kérdést feltehetnénk többféleképpen; hol is van az a kisebbik Helemba-sziget; mikor keletkezett és mikor tűnt el. Azonban ki kellett választani egy kérdést a sok közül, és talán a cím foglalja össze a legjobban azt a problémakört, amelyre a választ keresve a minden mást meg tudunk válaszolni. 

Hol járunk?

A Helemba-sziget őrzi a Dunakanyar bejáratát. Ugyan ott vannak a Garam-tő szigetei is, de ott még csak a Duna bal partján jelennek meg a hegyek a Kovácspataki-hegység formájában. Ahol a jobb parton is hegyek bukkannak fel, ott található a Helemba-sziget, amelyről már sokat volt szó, legyen az az ország első barackosáról az érseki nyaraló kertjében, vagy a kisvíz idején előbukkanó zátonyokról. Amiről még sosem volt szó, az egy korábbi cikk megírásakor a nyugati szigetcsúcs déli oldalán előbukkanó kis sziget volt, melynek jobb híján azt a nevet adtuk, hogy Kis Helemba-sziget.

Ha mostanában hajón közelítjük Esztergom irányából a Helemba-szigetet először is két óriási sarkantyúra leszünk figyelmesek. Ezeknek később fontos szerep jut történetünkben. A szivar alakú sziget folyásirány szerinti felső, azaz nyugati csúcsán ugyancsak megtalálható a sarkantyúk anyaga; az andezittömbök. Ez a "burkolat" óvja meg a szigetet a hullámzás és sodrás okozta elmosódástól.

1941. Egyetlen Helemba-sziget

A Kis Helemba-sziget fél évszázada

Nem lehet eleget dicsérni a Fentrol.hu honlapot, ezt most is meg kell ismételni, hiszen nekik és az ugyancsak agyondicsért mapire.eu térképgyűjteménynek köszönhető a kisebbik Helemba-sziget megtalálása (lásd kezdőkép), sőt a történetének rekonstruálása is. Történetünket két dátum foglalja keretbe: 1941, amikor ismét felmérték Magyarországot katonailag, valamit 1991, amikor megpecsételték a szigetecske sorsát. Közelítőleg fél évszázadot ölel fel a sziget története. Azért csak közelítőleg, mert 1941-ben még nem jelölték a térképen, 1991-ben pedig még megvolt légifotón. Tudtommal utoljára 2005-ben bukkant fel a Cartographia Visegrádi-hegység térképén, valószínűleg kritikátlan térkép-másolás következtében létrejött fantom-szigetként, amire már láthattunk precedenst két zátonnyal "lejjebb", Szobon. 1962-ben az árnyékok alapján már jókora fák nőttek a kisebbik Helemba-szigeten, amiből arra lehet következtetni, hogy 1941-ben is léteznie kellett már, ha máshogy nem zátony formájában.

2018 őszén, a garamtoroki expedíció idején már nyoma sem volt. Sőt, már a legfrissebb Visegrádi-hegység térképről is levették. 

A kisebbik Helemba-sziget hűlt helye. Esztergomi vízállás: 4 cm, 2018. október 20.

De mégis, kit zavart ott ez a kis sziget? 

A rendelkezésre álló információk alapján a hajósokat, pedig a sziget nem is esett a hajózás útvonalába. Ezért elképzelhető, hogy eltűnése mindössze járulékos kár (collateral damage) volt. Ennek némiképpen ellentmond, hogy a 2018 őszi kisvíz idején sem bukkant elő, tehát nem lehetetlen, hogy egyszerűen elkotorták. Erre utalhat a vonatkozó szakirodalom, miszerint
"A mellékágban 1980–1993 évek között jelentős mennyiségű, ipari célú mederkotrás történt. A kotrás a feküig, helyenként 6–8 m mélységű volt. A nagy mélységben végrehajtott kotrással mintegy 50–80 m-re megközelítették a Helembai mellékág felső végét. További kotrás esetén fennállt annak a veszélye, hogy a mellékág és a főmeder közötti kavicsborda átszakad, és jelentős mértékben csökkenti a hajózható meder vízhozamát, illetve a főmeder hajózhatóságát. Mozgó medrű kisminta vizsgálatok alapján három sarkantyú és egy fenékstabilizáló kőterítés került beépítésre. Ezzel a balparti ágban a vízszintet megemelték." (forrás)
A három sarkantyúnak némileg ellentmond ugyanennek a szövegnek egy másik része: 
"1991-ben a jobbparton két sarkantyút (közel a Helembaszigethez, az 1714 és 1713,4 fkm-ekben), valamint egy fenékküszöböt a sarkantyú vége (1713,4 fkm) és a Helemba-sziget nyugati vége között építettek. Mindkét helyen a folyómeder márgát tartalmaz. Ezek a kitüremkedések szembetűnővé váltak a túlzott ipari kavicskotrás miatt." (forrás)
Két Helemba-sziget. Esztergom 1990. (fentrol.hu)

Esztergomnál 1991 előtt is létezett két sarkantyú, mindössze annyi történt, hogy a régiek idővel már nem tudták betölteni eredeti szerepüket, azaz nem biztosították a kellő hajózási mélységet a garamkövesdi gázlón. 1991-ben kb. 45 fokot fordítottak az irányukon, valamint meg is hosszabbították őket. Az alsó sarkantyú immár jobban megközelíti a sziget csúcsát. 

Régi és új sarkantyúk, 1991. 

1989-ben a magyar kormány már felmondta a nagymarosi vízlépcső tervét, de nem tudtam kideríteni, hogy az esztergomi sarkantyúk átépítése ezzel kapcsolatos beruházás volt-e. Feltehetően nem, inkább annak következménye lehetett, hiszen a nagymarosi erőmű felduzzasztotta volna annyira a felvízi szakaszt, hogy az okafogyottá tette volna a sarkantyúk létezését. 

A sziget hűlt helye, 2019.

Hová tűnt a kisebbik Helemba-sziget?

Valószínűleg ugyanoda, ahová az a 22 millió tonna sóder, ami Nagymaros és Budapest között termeltek ki a Duna medréből 1968-1985 között; panelházakba, vagy éppen a saját házunk alapjába (kerítésbe, teraszba, stb...). De ha nem kotorják el, a sziget csúcsán 1991 után felgyorsuló sodrás mosta volna el és teregette volna szét a Helemba-szigettől délre és keletre, tovább gyarapítva a Szob felé nyújtózó óriási zátonyok tömegét.